Címke: nap

  • Gregor – Európa legnagyobb napteleszkópja

    Csodálatosan éles képeket köszönhetünk Európa legnagyobb napteleszkópjának. Segítségével sokat megtudhatunk a Nap finomszerkezetéről.

    A teleszkóp átalakításának köszönhetően a szakembereknek lehetősége nyílik a mágneses mezők, a hőáramlás, az örvénylés, a napkitörések és a napfoltok részletes tanulmányozására.

    Cosmos Redshift Seven – Csillagikrek

    A Gregor Tenerife–szigetén található a Teide Obszervatóriumban. A Leibnitzi Napfizikai Intézet kutatói és mérnökei által újratervezett teleszkópnak köszönhetően Naprendszerünk központi csillaga a korábbinál immár jóval nagyobb felbontásban tanulmányozható Európából. Mindössze egyetlen év alatt sikerült újratervezni az optikát, a szerkezetet és az elektronikát

    A napteleszkóp, amelyet egy német konzorcium üzemeltet, lehetővé teszi a kutatók számára, hogy 50 kilométeres felbontásban tanulmányozzák a Nap felszínét, ami apró töredéke az égitest 1,4 millió kilométeres átmérőjének. Olyan, mintha valaki egy kilométeres távolságból élesen látna egy tűt egy focipályán.

    Újonc a világűrben

    A kutatóknak júliusban sikerült lencsevégre kapniuk a lenyűgöző képeket. Ezek az eddigi legnagyobb felbontású felvételek a Napról, amelyek európai teleszkóppal készültek.

     

  • Mitől is csíp a csili? Interjú részlet Johanna Sinisalo finn írónővel

    Johanna Sinisalo a finn weird irodalom kiemelkedő alakja. Könyvei komoly témákat feszegetnek, rendre valamilyen absztrakt megközelítésben, amit mi nem bánunk. Mikor elolvastuk A Nap Magja című kötetet tudtuk, megvan az „Év könyve” nálunk. Többek között a könyvről, alkotói tevékenységéről és még sok érdekességről kérdeztük. A kérdéseket egy részét olvasóink tették fel.

    A teljes interjú a 2019-es decemberi Galaktika hasábjain jelenik meg.

    Interjú részlet Johanna Sinisalo írónővel.

    G (Galaktika): Hogyan építetted fel A Nap Magja világát? Mai tudományos kutatások, tézisek segítettek?

    J.S: Néhány ötletemet olyan tudományos teóriákból merítettem, mint a szelektív tenyésztés, vagy a mitológiája és történelme a forró és csípős csilinek. Világunk úgy van felépítve és úgy is működik, mint egy jelenkori disztópia, azzal a különbséggel, hogy a nagy többség azért szereti ezt a társadalmi berendezkedést, mert kényelmes számukra.

    G: Milyen új könyvön vagy novellán dolgozol, most és ha lehet tudni, mi lesz a fő témája?

    J.S: Megnyertem nemrég Finnországban egy horror novellaversenyt, és ezen dolgozom éppen, végzem az utolsó simításokat. Mivel a könyv nagyon izgalmasnak ígérkezik és igen váratlannak, sajnos nem árulhatom el a részleteket. Természetesen azt nem tudom, mikor és egyáltalán megjelenik-e majd magyarul ez a történet.

    Olvasói kérdések

    G: Mit szeretsz az északi mitológiában?

    J.S: Főként a finn mitológia és mondavilág érdekel, ami elképesztően egyedi és sokban különbözik a skandináv népi mondavilágtól – Finnország hivatalosan nem skandináv állam szerk -. Megvannak a saját természeti isteneink és istennőink és mitikus lényeink. Egy egész könyvet írtam a nemzeti eposzunk a Kalevala alapján. Ebben a könyvben az eposz hősei mind modern világunkban élnek – például ahelyett, hogy mitikus hősök lennének, ehelyett például rocksztárok, atléták számítógép mágusok, jégkorong játékosok, szépségkirálynők és vagy tudósok. Nagyon élveztem a könyv írását, jó móka volt.

    G: Mit jelent számodra az írás?

    J.S: Ez a hivatásom és így mondom el, hogy látom a világot.

    G: Szereted a nevedet, ki vagy békülve vele? (Johanna)

    J.S: Nem tulajdonítok nagy jelentőséget neki, Nekem megfelel.

    G: Hogyan jött az ötlet, a csili mint drog?

    J.S: A csiliben kapszaicin van, ami stimulálja és felszabadítja az endorfin nevezetű hormont az agyunkban. (az endorfintól érezzük boldognak magunkat). A kapszaicin segít feloldani és hasznosítani a béta-endorfint, ami pedig a dopamint stimulálja. Növelve a dopamin szintjét, elönt minket az eufória és az élvezet érzete. Tehát ha nagyon erős csilit eszel, hasonló elégedettséget és élvezetet érzel majd, mint miután mondjuk aktívan mozogtál, esetleg egy forró szauna után. Nagyon szeretem az erős csilit az ételeimben, és igazán élvezem azt a „kapszaicin által okozott betépett” érzetet, amit okoz, szóval valamilyen formában függő vagyok. Csili függő vagy kapszaicin függő.

     

    Köszönjük a moly.hu felhasználóinak a kérdéseket: Lea89, Viharmacska, Demencze_Ilone_blogger, kacago_Morfinista, Annie_Lange

    A Nap Magja

  • És ha nem a Nap lenne az égen?

    Megszoktuk már azt a sárga fénygömböt az égen, amibe nem szabad belenézni. Nem túl nagy a sárga színét megszoktuk, tudjuk, hogy a 150 millió kilométeres távolságról látszik ekkorának. De mi lenne, ha a nap helyén egy másik csillag lenne?

    A Nap egy kifejezetten átlagos méretű a galaxisunk 200 milliárd csillaga közül. De az átlagosokon kívül van még számos méret a barna törpéktől kezdve a vörös törpéken és vörös óriásokon át a kék vagy fehér szuperóriásokig.

    A Camengat asztronómiai csoport a chilei Paranal Csillagászati Megfigyelőközpont forgatókönyve alapján elkészített egy videót, amelyben a napot lecserélik az égbolton. Minden pontosan méretarányos, a videó olyan, mintha egy 50 miliméteres objektíven keresztül nénék az eget. A videóban feltűnő csillagok: A Nap, az Alfa Centauri A, a Sirius, a Vega, a Pollux, az Arturo, az Aldebaran, a Rigel, az Antares és a Betelgeuse.

    A felvételen látható a csillag neve, mérete és típusa. A felirat spanyol nyelvű, de így is érthető. És a látvány magáért beszél.

  • Óriás napkitörés nyomaira bukkantak a grönlandi jégben

    Évtizedek óta szemmel tartjuk a Napot azon aggódva, hogy egy erős napkitörés ha eltalálja a Földet, komoly károkat okozhatnak a modern technológiákban, akkor kiütheti bolygónk elektromos rendszereit, alapjaiban rengetve meg az emberi civilizációt.

    Svéd tudósok most Grönlandon egy több mint kétezer éve történt hatalmas napkitörés bizonyítékaira bukkantak. A jégmagokban talált bizonyítékokat alapján Kr.e. 660-ban a Földre protonrészecskék záporoztak a Földre. A jégmagokban talált radioaktív izotópok, a berillium-10 és a klór legstabilabb radioaktív izotópja, a klór-36 kozmikus eredetűek. Ez a kozmikus esemény tízszer erősebb volt, mint bármely hasonló napkitörés, amelyet a modern mérőeszközök használata óta feljegyeztek.  A grönlandi jégben talált bizonyíték szerint a Kr.e 660-ban történt napkitörés egy szoláris protonesemény (SPE) volt.

     A Nap által kibocsátott a töltött részecskék átlagos körülmények között másodpercenként 400 kilométeres sebességgel haladnak a Föld felé. Egy nagyon erős koronakidobódás esetén azonban másodpercenként 2-3 ezer kilométer sebesség is lehetséges.  Ha egy ilyen napvihar közvetlenül eléri a Földet, az zavart okozhat a kommunikációs és navigációs eszközök működésében vagy tönkre is teheti azokat. Legrosszabb esetben az elektromosan töltött részecskék akár az űrben lévő műholdakat is károsíthatják és hatással lehetnek az űrben lévő űrhajósok egészségére is. A több ezer méter magasban a sarkkörökhöz közel szálló repülőgépek utasai és személyzete szintén nagyobb mértékű sugárzásnak van kitéve.

  • Forgás és tengelyferdeség

    Egy földi nap 23 óra 56 percig tart. A bolygónk tengelyferdesége 23,4 fok.  Ennek köszönhetjük az évszakokat.  De tudod, hogy a naprendszer többi bolygójával mi a helyzet? Milyen hosszú egy nap a Jupiteren? Tudtad, hogy a Merkúr az egyetlen bolygó, amelynek tisztességesen függőlegesen áll a tengelye? Tudod, hogy a Neptunusz akkora ütést kapott, hogy gyakorlatilag az oldalán gurul? És azt tudtad, hogy a Vénusz azért forog látszólag ellentétes irányba, mert egy kozmikus erő hatására fejre állt.

    Ez a rövid videó megmutatja neked a Naprendszer bolygóinak hogy áll a tengelye, és milyen hosszú rajta egy nap.

    https://www.youtube.com/watch?v=MS8KA7Mayho

    (via)

  • Alkalmazott fizika, avagy amikor a tudós is téved

    Furcsa baleset érte a San Franciscoi Tudományos Múzeum tanárát, Mark „Zeke” Kossovert.  Elhatározta, hogy épít magának egy mini napkemencét, hogy koncentrált napsugárzással főzhessen ételeket. Ezért szerzett egy műholdas parabola antennát, és a csillagászaban és az űrkutatásban is használt fényvisszaverő Mylar fóliával borította.

    Miután sikeresen elkészítette a parabola tükröt ötajtós Subarujának hátuljában tette. A tükör tette is a dolgát, és az összegyűjtött napsugárzással megolvasztotta az autó műanyag belsejét.

    Gondolom, Zeke kétszeresen is kényelmetlenül érezte magát.  A kocsijában esett kár az egyik, a másik, hogy tudósként megfeledkezett arról, hogy egy parabola tükör nem csak akkor gyűjti össze a fényt, amikor ő akarja.

    (via)

     

  • Planet X – A kilencedik bolygó

    Két CalTech tudós a The Astronomical Journal-ban osztotta meg kutatását a Naprendszer valódi kilencedik bolygójáról, a „Planet X”-ről. Dr. Michael E. Brown és Dr. Konstantin Batygin kiterjesztett számítógépes modellezésekre és matematikai számításokra alapozzák bizonyítékaikat. Sokszor felröppen a hír, hogy megtalálták a legújabb bolygót, ám ezekről legtöbbször kiderül, hogy nem léteznek, vagy más, kisebb objektum áll a számolások mögött. Ezúttal azonban tényleg lehet ok a bizakodásra.

    Ugyanazzal a módszerrel derítették ki a planéta helyzetét, mint ahogy a Neptunusz mozgásának segítségével számították ki az Uránusz létezését is. Most egy, a Kuiper-övben felfedezett kisbolygóhalmaz mozgását kutatták, mikor a Planet X nyomaira ráakadtak.

    planet x

    Úgy hiszik, a kilencedik bolygó nagyjából akkora méretű, mint a Neptunusz (kb tízszer nehezebb és négyszer nagyobb az átmérője, mint a Földnek).

    Leginkább a távolság miatt fájhat a fejünk, emiatt is lehetséges, hogy eddig nem találtak rá a bolygóra. Valószínűleg a Nap fénye minimálisan érheti el, így nincs látható fényvisszaverődés, vagy pedig az infravörös tartományban érzékeny kutató űrtávcső (WISE) nem találja a roppant hideg miatt, ami a bolygón uralkodik.

    Nagyjából 20 milliárd mérföldre (32 milliárd km) van a Naptól. Pontosabban, pályája ekkor tartózkodik legközelebb a központi csillaghoz. Legtávolabb akár 100 milliárd mérföldre is kerülhet (160 milliárd km). A Pluto, azaz az eddig legtávolabbiként ismert kisbolygó a rendszerben „csupán” 4,6 milliárd mérföldre (7,4 milliárd km) van a Naptól. Ezekkel az adatokkal számolva a tudósok megállapították, hogy nagyjából tíz-húszezer évbe telik a Planet X-nek egyszer megkerülni a Napot.

    Brown és Batygin eredetileg nem új planétát akartak felfedezni, hanem pont az ellenkezőjét: be akarták bizonyítani, hogy nincs több bolygó a Naprendszerben.

    A kutatók eddig még hivatalosan nem pillantották meg a kilencedik bolygót, de a bizonyítékok erős lábakon állnak. A két CalTech csillagász azt állítja, hogy az elkövetkezendő öt évben sikerülhet teleszkópvégre kapni a távoli planétát.

  • Tatooine létezik! – Különleges exobolygók

    Nem túl rég foglalkoztunk olyan exobolygókkal, amelyeket egyszer akár gyarmatosíthat is az emberiség – feltéve, hogy megoldja az odajutást. Most azonban lássuk azokat a különleges, egyáltalán nem szokványos bolygókat, amelyeket soha nem fogunk lakni, csupán egyéni egzotikuma miatt megfigyelés alá vonni.

    Kepler-16b „Tatooine”

    Kepler-16

    Kezdjük talán azzal a sokak számára lenyűgöző ténnyel, hogy Tatooine létezik! 2011-ben fedezték fel, ráadásul Fűrész Gábor magyar csillagász közreműködésével, és a „keresztségben” egyelőre a Kepler-16b nevet kapta.

    kepler16b

     

    Nyilvánvaló, hogy amikor köztudatba került, hogy a bolygó két nappal is rendelkezik, azonnal reagáltak a Star Wars rajongók, és elnevezték Tatooine-nak az exobolygót. Több fantáziarajz is napvilágot látott, melyek a 4. epizód azon jelenetét idealizálják, ahol Luke Skywalker végignéz otthona mellett egy kettős naplementét. Ez a valóságban is működhet, hiszen Kepler „Tatooine”-16b két nappal rendelkezik! Ezek a központi égitestek 0,69 és 0,20 naptömegű hideg törpecsillagok. Elnyúlt pályán, 41 nap alatt járják körbe a tömegközéppont körüli útjukat. Hozzájuk képest a bolygó 229 napos pályán kering, amelynek felszínéről vélhetően mindkét csillag jól megfigyelhető. A Jupiternél némileg kisebb tömegű bolygó fele részben hidrogénből és héliumból, fele részben nehéz elemekből állhat (jég és szikla). Felszínén a hőmérséklet mínusz 100 – míniusz 70 Celsius-fok lehet, azaz messze kívül esik a kettős lakhatósági zónán.

     

    Az emlékezetes filmjelenetben így néz ki ama bizonyos kettős naplemente:

    tatooine
    A valóságban pedig ilyen lehet:

    albireo

    Most pedig lássunk néhány „futottak még” versenyzőt a Különleges exobolygók-kategóriában:

    A KOI 730 ikerbolygói

    KOI730

    A bolygópár azért vált világhírűvé csillagász-körökben, mert azonos pályán keringenek. A Naphoz hasonló csillag körül keringő két exobolygó 9,8 napos periódussal járja körül csillagát. Eközben csillaguktól nézve mindig 60 fokos szög választja el őket egymástól, tehát egyikük mindig egy kicsit a másik előtt mozog. Felszínűkről nézve csillagjuk sokkal nagyobb lenne, mint a mi Napunk, a testvérbolygó pedig jól körvonalazódó, fényes objektumként mozdulatlanságot színlelne az égen.

    Az Oph 1622 rendszer ikerplanemói

    oph1622

    A planemók tulajdonképpen csillag nélküli vándorbolygók, melyek egy néhai bolygóközi kataklizma során kilökődtek pályájukról, és azóta szabadon száguldanak a világűrben. Felszínükön örök sötétség honol. Azonban nemrég nemcsak egy, hanem mindjárt egy ikerplanemót sikerült azonosítani a 400 fényévnyire, az Ophiuchus (Kígyótartó) csillagformáló régióban, akik egymás körül keringenek. Így eddig ez az első, ismert bináris planemó rendszer. A páros egyik tagja 7, a másik 14 Jupiter tömegű objektum. Meg ne tévesszen senkit a szoros összetratozást jelentő „iker” szó, mert jelen esetben a két planemó közötti kapcsolat űrviszonylatokban mérve gyenge, bár a közöttük fennálló vonzás még mérhető. De bármilyen váratlan katasztrófa örökre elszakíthatja őket egymástól. (A köztük lévő távolság a Nap-Plútó hatszorosa). Az ikrek kb. egy millió évvel ezelőtt születtek meg, valószínűleg mindketten törmelék-és porfelhővel rendelkeznek, hivatalos nevük pedig Oph 162225-240515, röviden Oph 1622.

    51 Pegasi b – „Bellerophón”

    exoplanet_51_Pegasi_b

    1995-ben fedezték fel. Nem hivatalos nevét a görög hős után kapta, aki megszelídítette Pegazust. A bolygó saját csillagára vonzást gyakorol, ezért a csillag mozgása imbolygó. A Bellerophón felszíni hőmérséklete a Pegasus felőli oldalán 1000 Celsius-fok, méretét tekintve pedig egy jupiterszerű gázóriás, ami 150-szer nehezebb a Földnél. Forgása igen érdekes, ugyanis akárcsak a mi Holdunk, kötött tengelyforgású, azaz a bolygó mindig csak egy oldalát fordítja a napja felé, tehát egyik felén állandó nappal, másik felén éjszaka van. Légköre épp emiatt elég viharos, A szél több ezer km/h sebességgel fúj, és izzik, nem tartalmaz vízgőzt. Azonban ez nem jelenti az eső hiányát, éppen csak a felhőket itt olvadt vas alkotja – vaseső esik. A Bellerophón keringési ideje 4,2 nap.

    TrES-2b, a ‘Fekete bolygó”

    tres2b
    2006-ban fedezték fel a TrES-2b jelű exobolygót. Különlegessége, hogy a ráeső csillagfény alig 1%-át veri vissza, így „feketébb” a Naprendszer bármelyik bolygójánál vagy holdjánál, de még a szénnél is. A csillaga körül alig 5 millió kilométer sugarú pályán kötötten keringő jupiterméretű exobolygót a központi égitest sugárzása mintegy ezer fokra hevíti. A magas hőmérséklet azonban azzal is jár, hogy az atmoszférájában emiatt nincsenek fényvisszaverő felhők, ráadásul nagyon gazdag a fényt hatásosan elnyelő nátrium- és káliumgőzökben, ami szintén hozzájárul az extra „sötétséghez”. A bolygó persze nem abszolút koromfekete, hiszen forrósága miatti sugárzása okán enyhe vörös parázslást mutat. A TrES-2 kísérőjének keringése kötött, vagyis ő is mindig ugyanazon oldalával fordul csillaga felé, 2,47 nap alatt kerüli meg azt. A központi csillag Napunk ikertestvérének tekinthető: tömege, sugara és felszíni hőmérséklete azonos a Napéval, fémtartalma kicsit kevesebb,  ismert kora pedig 5,1 milliárd évre tehető. A rendszer 750 fényévnyire található a Sárkány (Draco) csillagképben.

    55 Cancri e, a „Gyémántbolygó”

    55cancri e
    A kanadani MOST-űrteleszkóp (Microvariability and Oscillations of STars) segítségével fedezték fel 2004-ben amerikai és kanadai asztrofizikusok az 55 Cancri e jelzésű bolygót. Átmérője mindössze 60 százalékkal nagyobb Földünkénél, ám tömege a miénk nyolcszorosa. Így eddig ez az exobolygó a legtömörebb, legsűrűbb ismert szilárd bolygó, tömegének egyharmadát pedig gyémánt adja! A jövő bányászai és ékszerészei azonban számíthatnak kellemetlen, sőt, kifejezetten barátságtalan körülményre, hiszen felszíni hőmérséklete a csillaghoz való közelsége miatt 2700 Celsius-fok. Egy év viszont itt csupán 18 földi óráig tart.

  • A legforróbb kettőscsillag

    Egy csillagászcsoport nemrégiben rátalált az eddig észlelt legnagyobb és legforróbb kettőscsillagra. A két égitest olyan közel van egymáshoz, hogy érintkeznek. Ennek két féle végkifejlete lehet: óriáscsillaggá olvadnak össze, vagy fekete lyuk lesz belőlük.

    De ne rohanjunk ennyire előre. Először nézzük meg, mi is valójában a kettőscsillag. A jelenség főszereplői az egymás tömegvonzására ható csillagok. Ezek nem mindig érintkeznek, de a jellemző magatartásforma az, ha a két csillag összeér bizonyos időközönként, és folyamatosan forognak, egymás körül keringenek.

    A most felfedezett VFTS-352 kategórianevű csillagrendszer azonban sok újdonsággal szolgált kutatócsoportnak. Az „alig” 160000 fényévre lévő kettőscsillag mindkét tagja roppant forró és hatalmas tömeggel rendelkezik. Alig egy nap alatt kerülik meg egymást. A két csillag középpontja nagyjából 12 millió kilométerre fekszik egymástól. Ez azt jelenti, olyan közel helyezkednek egymáshoz, hogy felületük fedésben van, és egy híd alakult ki közöttük. A két csillag tömege a Nap 57-szeresét teszi ki, de kitűnnek még a felszíni hőmérsékletük miatt is, amely meghaladja a 40000 Celsius-fokot.

    E kettőscsillag révén megfigyelhető és vizsgálható a galaxisok evolúciója, amely új távlatokat nyithat az Univerzum titkait illetően. Valószínűleg e csillagok hatalmas mennyiségű oxigént termelhetnek, és további olyan elemeket, amelyeket a jövőben vizsgálni lehet.

    space - vfts-352

    A vámpírcsillagokkal ellentétben nem egymástól szívják el a különböző elemeket, hanem megosztják egymással. Nagyjából egy méretű mindkét csillag, és kb. anyagainak 30%-án osztoznak.

    A kutatók szerint két, igen ellentétes végkifejlete lehet a két csillag gigászi táncának. Az egyik, hogy a két test végül összeolvad, és egy hatalmas óriáscsillaggá válik, ami rendkívül gyors forgást eredményez majd. Ha folytatja a gyors forgást, akkor egy hatalmas robbanás lehet a vége, amit hosszú időtartamú gamma-sugárkitörés fog követni.

    A másik elmélet szerint a két csillag anyagai „összekeverednek”, és egy új evolúciós folyamatba kerülhetnek, amely végül szupernóva-robbanást eredményez, és fekete lyukak rendszerét hozhatja létre.

  • Egy párhuzamos univerzumban… – Képekkel!

    Vannak elképzelések, amelyek kevésbé tudományosak, mint amilyen látványosak, de ez utóbbi kárpótol bennünket mindenért. Milyen lenne a Föld gyűrűkkel? Vagy magával a Szaturnusszal? És két Holddal? (tovább…)