Címke: Monokróm

  • 5 + 1 világ, ahol nem szeretnél élni

    Mindenki jobban szeretne élni, mint most, mindenki egy jobb világról álmodozik. Ez a vágy szüli az utópiákat. De gyakran az utópia disztópiába fordul, és a mézes-mázas felszín igazi poklot rejt el. Most 5+1 olyan világot ajánlunk, amely talán izgalmas, talán kecsegtető első látásra, de mégsem szeretnél ott élni.

    1. Walter Tevis – Sokszavú poszáta

    Először ugorjubk el a távoli jövőbe A 25. század disztópikus világában az emberi civilizáció maradéka elektronikus mennyországokba zárkózva vegetál. Nincsenek családok, gyerekek, de még valódi párkapcsolat, szerelem sem igen létezik. A gépiesen udvarias hétköznapokból már csupán a drogok vagy az öngyilkosság jelentik a menekvést. Az olvasás tiltott dolog, de igazából senkinek eszébe sem jutna már ezt a szabályt megszegni. A gondolkodást számítógépek és robotok végzik az ember helyett. A jelszó: „Ne kérdezz; lazíts!” E látszatélet megkapó jelképe a sokszavú poszáta, mely éjjelente nem a saját énekét dalolja bele a világba, hanem más állatok hangját utánozza.

    Az emberiséget már csak egy halálvágyával küzdő android mentheti meg, valamint egy fiatal pár, akik szenvedélyes szerelemre lobbannak egymás és a könyvek iránt. Ez a szenvedély talán még az apátiába kövült gépi intelligenciákat is képes felrázni.

    Walter Tevis, A svindler és A pénz színe írója Nebula-díjra jelölt regényével ékesen bizonyítja, hogy az SF-nek igenis helye van a szépirodalomban. Érzelmekkel és fekete humorral átszőtt, szép könyve robotszereplői szájával is az emberi önrendelkezés jogáért kiált.

    Sokszavú poszáta

     

    1. J. G. Ballard – Helló, Amerika!

    Olajválság, klímaváltozás, megváltozott világ.  Száz év múlva az elpusztult világunk romjain. 2114-ben egy kis létszámú expedíció ér partot New Yorkban az Apollo gőzös fedélzetén. Küldetésük, hogy kiderítsék, mi okozza a hirtelen felszökő radioaktivitást a kontinens nagyvárosaiban. Amerika ekkor már több mint egy évszázada halott, elnéptelenedett pusztaság: legyűrte az olajválság, valamint a szovjetek és az európaiak vezetésével zajló, nagyléptékű klímamódosítás. Amint a kis csapat partra lép, kezdetét veszi a szürreális utazás a bizarr tájakon és az expedíció tagjainak pszichéjében egyaránt: mindannyian rejtett vágyakkal és álmokkal érkeznek, melyeket csak Amerika válthat valóra.

    1. G. Ballard, a Toronyház, A Nap birodalma és a Karambol szerzője ebben a disztópikus kaland- és útiregényben lebilincselő víziót tár elénk az összeomlás utáni Amerikáról. Megidéződik John Wayne, Frank Sinatra, Charles Manson, Nixon és Lincoln szelleme, a sivatagi kalandtól a klasszikus westernen át a dzsungelháborúig minden műfajból kiadós ízelítőt kapunk. Ballard, az emberi psziché kietlen tájainak nagy mesélője pedig ezúttal sem marad adós – sem a váratlan fordulatokkal, sem a szinte tapinthatóan eleven tájakkal és légkörrel.

    J. G. Ballard – Helló, Amerika!

    1. Cory Doctorow – Homeland

    Nem csak a távoli jövő lehet rémisztő. Sajnos minden jel arra mutat, hogy önként vesszük nyakunkba a digitális nagy testvért. És a veszélyre nem kell várni, itt kopogtat napjainkban. A tizenéves Marcus Yallow-t egy San Franciscó-i terrorakciót követően néhány barátjával együtt nyakon csípték a nemzetbiztonsági hatóságok, és csak nehezen ismerték be tévedésüket. A meghurcolt fiú a lázadó tini hekkerek élére állt, és harcot indított a megfigyelés önkényuralma ellen.

    Most, évekkel később Marcus egy változásokat ígérő politikus webmestereként dolgozik, biztos állásban Kalifornia gazdasági összeomlása után. Ám amikor felbukkan régi ismerőse, Masha, és kezébe nyom egy pendrive-ot, tele tűzforró információkkal, amelyek átrendezhetik az egész hatalmi struktúrát, Marcusnak döntenie kell: új életét és az anyagi biztonságot választja, vagy visszatér lázadó múltjához, és keresztes hadjáratba kezd az igazság oldalán?

    A Hugo-, valamint Nebula-díjakra jelölt és több más kitüntetést el is nyert Kis Testvér folytatásában a kanadai író és internet-guru ismét elsősorban az ifjúságot szólítja meg, de valójában minden olyan embert, aki aggódik amiatt, amerre a világunk ma tart.

    Homeland

    1. Ana-Maria Negrilă – Jégcsászár

    Bár most a felmelegedéssel küzdünk, valójában egy kétmillió éve tartó jégkorszak melegebb periódusában élünk. Az emberi beavatkozás felborítja a természet rendjét, vagy egyszer ég visszatér a jég? A távoli jövőben, egy újabb jégkorszak küszöbén egy ultramodern, totalitárius elnyomás alatt élő metropoliszban a hétköznapi emberek a túlélésért, a nagyvállalatok pedig a hatalomért harcolnak az egyre szélsőségesebb éghajlati körülmények között. A fiatal látnok, Sich könyvek közé menekülve próbálja mindettől távol tartania magát. Egy hirtelen támadó különös forgószél azonban pusztulással fenyegeti a várost, és a megoldás kulcsa, úgy tűnik, Sich kezében van. Ehhez azonban kénytelen összefogni az elnyomó hatalommal, ám a végkifejlet egyelőre még előtte is titok.

    https://galaktikabolt.hu/termek/jegcsaszar-jegkorszak/

    1. Jasper Fforde – Monokróm

    Egy furcsa világ, ahol a színek, és a színek hiánya határozza meg a világot. A kromatokrácia világában az vagy, amit látsz. A társadalom hierarchiája ugyanis polgárainak korlátozott színlátásán alapszik.

    Eddie Russett följebb akar lépni. Amikor azonban apjával Kelet-Kárminba költözik, terve, hogy átlagosnál jobb vöröslátását kihasználja egy előnyös házasságkötés érdekében, egykettőre zátonyra fut. Végzetes hattyúk, alávaló Sárgák és megszeghetetlen szabályok állják útját, rejtélyes halálesetek, valamint két zűrös kapcsolat, egy ráerőltetett bányarémmel és egy lázadó Szürke angyallal. Vajon lesz-e ereje kitörni az agyonszabályozott kasztrendszerből? Nem lesz egyszerű, hiszen a kíváncsisága lépten-nyomon bajba keveri.

    Monokróm

    +1 Johanna Sinisalo – A Nap Magja

    Végezetül egy olyan történet, amely nem a jövőben játszódik, hanem a mai Finnország egy alternatív univerzumban.

    Századunk tízes éveiben Finnországban euszisztokrata rend uralkodik A nemzet tanult történelmi hibáiból. A társadalmi stabilitás és a közegészségügy ma a legfontosabb értékek. Bármi, ami örömet vagy valamilyen függőséget okoz, szigorúan tilos, beleértve a számítógépet, a mobiltelefont, a kávét, valamint az egyik legveszélyesebb drogként számontartott csilipaprikát is. Egy kivétel: a szex. A nemi élet elosztása a legfontosabb fogyasztási termék. Emiatt a lehető leghatékonyabbnak kell lennie. E célból a kormányzati tudományos testület egy új emberi alfajt hozott létre, amely mindig alázatos, befogadó és odaadó. Korábban ezeket az élőlényeket nőknek hívták.

    A szép, termékeny, ám buta eloikkal ellentétben a morlock kategóriába sorolt nőnemű egyedek okosak, érdeklődők. Éppen ezért már kora gyermekkorban sterilizálják őket, alantas munkákat végeztetnek velük, és elnézik nekik, hogy tudományos vagy ismeretterjesztő műveket olvasnak.

    Johanna Sinisalo, a finn weird irodalom kiemelkedő alakjának alternatív történelmi regénye szellemes és lenyűgöző társadalmi polémia, középpontjában egy fiatal lánnyal, aki eltűnt testvére után nyomoz, miközben egyre inkább az illegális csilipaprika hatása alá kerül egy olyan világban, ahol a szeretet, a szex és a szabad akarat mind az állam irányítása alatt állnak.

    A Nap Magja

  • A Monokróm színei

    A színek rendkívül fontos szerepet játszanak Jasper Fforde Monokróm című könyvében. Mondhatni, ez a mű kötelező azoknak, akik kedvelik a színeket. Egy alkalommal az írót a Monokrómmal kapcsolatban keresték meg egy interjúra, s a beszélgetést éppen a színek témája köré szervezték.

    FForde elmondta, úgy hiszi a színek önmagukban nem kézzelfoghatóak. A való világban, nem abban, amit tapasztalunk, nincsenek színek, szimplán csak az anyagok mozognak. A színek számunkra a világ egyfajta értelmezését jelentik. A naplemente, a szivárvány, vagy a papagáj nem szépek: attól lesznek azok, ahogyan mi érzékeljük őket. Az, amit mi „vörösnek” észlelünk, szimplán egy benyomás, egy elvont fogalom. Szerzőnknek pedig megtetszett az az ötlet, hogy egy társadalom irányadó tényezőjévé emelje ezt az absztrakt fogalmat, az egészségügy, a társadalmi osztályok vagy éppen a gazdaság területén is.

    Jasper Fforde – Monokróm, magyar kiadás borítója

    Szóba került az is, hogy honnan hallott az író Albert Munsellről, miért pont ő írta a szabályokat, és volt e más potenciális jelölt erre a feladatra. FForde a történet ötletének megszületését követő kutakodás során ütközött Albert Munsell nevébe, aki bár nem az egyetlen volt, aki a színekkel foglalkozott, FForde szerint ő volt az első, aki megfogalmazta a színezet, az intenzitás és a színtelítettség triumvirátusának lényegét, amely a színeket adja nekünk, ahogyan mi ismerjük azokat. Na meg persze Munsell neve jól is hangzott.

    Az író számos különleges színnel is akkor találkozott először, amikor a könyv megírásához végzett kutatómunkát. Lenyűgözőnek tartja, hogy ezeknek az elvont fogalmaknak hogyan is adunk neveket. Hogyan különböztethetjük meg a kardinálpirost és a karmazsint, anélkül, hogy látnánk őket? Szívesen adott volna száz szót a sárga megnevezésére, de azért szükség volt némi korlátozásra.

    A jövőt illetően, FForde reméli, hogy 2019-ben egy folytatáson is tud majd dolgozni, így érdemes odafigyelni rá és a munkásságára. Addig is olvassuk a Monokrómot!

     

  • Az vagy, amit látsz – Jasper Fforde: Monokróm

    A fiú és a lány találkoznak. Majd a lány megpróbálja megölni a fiút – kétszer is. A fiú sok vöröset lát, a lány pedig semmilyen színt nem lát, ami nagy probléma.

    – mondja Jasper Fforde Monokróm című regényéről. Azonban a Könyvfesztiválra érkezett kötet ennél sokkal többet rejt.

    A Monokróm (Shades of Grey) először 2009-ben jelent meg. A történet mondhatni fforde-i (aki olvasott tőle, jól tudja, miről beszélünk), emiatt kicsit nehéz is műfaji keretek közé szorítani (de talán nem is szükséges). A Kromatika rendszerében egy tipikusan olyan disztópikus világra ismerünk rá (Fforde konkrét inspirációnak az 1984-et és a Szép új világot mondja), amely szigorú szabályok mentén szabja meg az egyén szabadságának szűkös határait. Kromatikában nem a vagyon, nem a származás, hanem az határozza meg társadalmi rangodat, hogy mit látsz; pontosan, milyen színt tudsz érzékelni. A különös társadalom ranglétrájának tetején a Bíborok állnak, őket követik a Sárgák, Zöldek, majd a Kékek, utánuk következnek a bolond Narancssárgák, a lesajnált Vörösek, legvégül pedig a Szürkék, akik semmilyen színt nem képesek érzékelni.

    A magyar borító

    Az előre eldöntöttnek tűnő társadalmi státuszt nagyban befolyásolják a szentírásként tisztelt Munsell törvényei, amelyek a különböző színek egymáshoz való viszonyán túl meghatározza, mit kell dolgoznod, hol kell élned, mikor hová utazhatsz, és azt is, kivel házasodhatsz. És ahogy az lenni szokott, vannak, akik kicsit egyenlőbbek a többieknél, és sajátosan értelmezik Munsell Igéjét: ők a falukat irányító Prefektusok, akik saját kényelmük és érdekük elérésében szinte rendszerszintűvé tették a korrupciót, és ha kell, véresebb eszközök is nyúlnak az autokrácia fenntartásáért.

    Egy ilyen világba csöppenünk bele fiatal és naiv főhősünk, Edward Russett (egy Vörös) oldalán, aki épp új otthonába, Kelet-Kárminba tart édesapja, a Mintás (egyfajta orvos) oldalán. Ott „fontos” munka vár rá, amit egy kellemetlen kihágás (megviccelte otthona, Jade-under-Lime Bíbor prefektusát) miatt kell elvégeznie: meg kell számolnia Kelet-Kármin székeit. Az új falu azonban ennél többet tartogat neki: szembesülnie kell a világ sötét oldalával, azzal, hogy nem mindenki cselekszik olyan őszintén, mint ő; továbbá egy gyanús gyilkosság (egy magát Bíbornak kiadó Szürke veszti életét) és a falu gyanús üzelmei cselekvésre késztetik a fiút. Mindezek mellett a társadalom elvárásait is teljesítenie kell: fel kell készülnie a nagykorúvá váláshoz szükséges Ishihara-tesztre, és olyan házastársat is kell találnia, akin keresztül feljebb juthat a ranglétrán.

    Jasper Fforde regénye nagy hangsúlyt fektet a világépítésére és annak bemutatására. Az ötlet (a színek határozzák meg a társadalmi rangot) egyszerre abszurd élmény és szatíriája jelen társadalmunknak. Nevetséges, hogy Kromatika lakói úgy félnek a hattyúktól úgy, hogy igazából talán egyet se láttak életükben, és érthetetlen, miért vált felbecsülhetetlen kinccsé a kanál. Viszont ha ezeket a tárgyakat kicseréljük (vagy épp visszacseréljük) saját közösségünk egy-egy tárgyára vagy fogalmára, rá kell jönnünk, az abszurdum itt bizony a görbe tükör szerepét tölti be. Ilyen szemmel érdemes elmerülni Fforde szokatlan vagy épp extravagáns „fantázia disztópiájában”.

    A 2010-es brit kiadás borítója (Hodder and Stoughton)

    A könyv második felében a Nagy Sáfrányba hirdetett expedícióra és a titokzatos eltűnésekre koncentrál. Eddie hátrahagyva naivitását és összeszedve bátorságát vág neki a gyanús ügyek megoldásának – ezzel kapunk egy szépen felépített karakterfejlődést, és egy számos izgalmat rejtő krimiszálat. Mondhatjuk azt is, hogy ebben a részben mutatkoznak meg Fforde krimi írói kvalitásai. A különös esetek és azok megoldásához vezető utak szinte észrevétlenül kerülnek az olvasó elé, hála Eddie kissé naiv és szétszórt figyelmének. Viszont ahogy maga a fiú is egyre komolyodik, és egyre többet érzékel a körülötte zajló eseményekből, a korábban elejtett információ morzsák és a későbbi történések egy összeállnak. A nagy kép kibontakoztatása inkább a klasszikus krimiket idézi, de Fforde bőven tiszteleg a haird-boil vagy a thriller nagyjai előtt – vagy a cselekmény formálásában, vagy épp más, rejtett úton-módon.

    A krimi mellett azt is megmutatja, hogyan képes több, egymástól teljesen független zsánerek összeszövésére. A nyomozói szál hozza a krimi tipikus jellegzetességeit, a már említett Kromatika a klasszikus disztópiák jegyeit, a színekre alapozott világépítés fantasysnek is hathat, viszont a szellemvárosok (pl. a kötet második részében előkerülő Nagy Sáfrány) egyszerre idézik meg a Stalker Zónáját (egy későbbi példával, Jeff Vandermeer X-térségével is párhuzamba hozható) – ezzel a sci-fi felé is húzva kicsit a regényt -, vagy pont a horrorok hangulatát, a szellemekkel kiegészítve. És hiába a sokféle elem, Jasper Fforde egy összeálló egésszé gyúrja, és elhisszük neki, mindez így tökéletes és működőképes.

    A Monokróm nem mindennapi könyv egy egyedi hangú író tollából. Érdekes lehet az abszurd irodalom vagy a szatírikus műveket kedvelőknek, azoknak, akik valami újra vágynak a disztópia alműfajban, és természetesen Jasper Fforde rajongóinak.

  • Rennnngeteg új könyv érkezett!!:)

    Sziasztok!

    Képzeljétek, ma 5, azaz öt különböző új könyvünk is érkezett! Hát nem csodálatos?:)

    Mutatjuk is. A címekre vagy borítókra kattintva nézhetitek meg a könyveket a webshopon is, ahol részletesebb információkat a regényekről. 🙂

     

  • A komikus krimitől az abszurd disztópiáig – Jasper Fforde

    Április 9-én érkezik a brit Jasper Fforde disztópia regénye, a Monokróm. A brit író ugyan itthon nem ismeretlen, ugyanis 2008-ban itthon is megjelent az irodalmi krimije, a Jane Eyre eset. De mi történt Fforde-dal első könyve óta? Részletes bemutatónkból megtudjátok.

    A brit író 1961. január 11-én született Londonban. Családja igazi hírességeket tudhat magáénak.  Apja, John Standish Fforde az Angol Nemzeti Bank főpénztárnoka volt, aláírása az 1966-1970 között nyomott fontokon látható. Nagyapja, Józef Retinger (Joseph Conrad barátja) lengyel bevándorló, az Európai Mozgalom tagja, segített az Európai Unió alapjainak letételében, dédnagyapja pedig E. D. Morel újságíró, szocialista politikus. Rajtuk kívül még érdemes megemlíteni Katie Fforde-ot, aki Fforde unokatestvérének felesége, aki romantikus regényeiről ismert.

    Az irodalmi vonalon maradva érdemes megemlíteni, hogy ez szinte elválaszthatatlan Fforde mindennapjaitól. Feleségével Walesben, Hay-on-Wye-ben él, és nem véletlenül; a mindössze 1500 fős városban legalább 30 könyvesbolt működik, és többet nem is kíváhatna egy könyvmoly, ez számára az igazi mennyország.

    Azonban Japer Fforde nem mindig foglalkozott az irodalommal, hiába a régóta tartó nagy szerelem. Írói karrierje előtt a filmiparban dolgozott. Számos filmhez működött közre, köztük A per, Az aranyszem, Hegylakó 2, Angyal, Zorró álarca, Sade márki játékai, A bevezetés szabályai.

     

    Íróként 2001-ben – 76 elutasítást követően – adta ki regényét, a Jane Eyre esetet. Az itthon is megjelent könyvvel kezdte el a Thursday Next sorozatát, ami már 7 kötetnél jár (magyarul csak 2 rész jelent meg). A történet egy bizarr világba vezet minket. Első ránézésére a 20. századi Angliára tűnik, de minél mélyebbre megyünk, annál abszurdabbá válik minden. Itt az időutazás teljesen megszokott, hétköznapi dolog, a kertekben kihalt állatfajok klónozott példányaival találkozhatunk, fekete kereskedelemben találnak új gazdára a hamisított versek, a különböző művészeti irányzatok képviselői pedig vérre menő utcai harcokba bocsátkoznak. Ebben a világban él Thursday Next, az irodalmi mesterdetektív, hogy felgöngyölje ennek a bizarr világnak különös irodalmi bűnügyeit. Az első könyvet követően a Thursday Next-sorozat népszerű regénysorozattá nőtte ki magát, a harmadik rész, The Well of Lost Plots (2004) megnyerte a humoros történeteknek járó Woodehouse-díjat.

    A krimi vonalat Fforde egy új sorozatban is folytatta. 2005 indította el a Nursery Crime-regénysorozatát a The Big Easy Over című kötettel. A világa hasonló a Thursday Nextben megismerthez, amit a The Well of Lost Plots-ban megjelenő Caversham Heights ihletett. A Nursery Crime-ben Jack Spratt és asszisztense, Mary Mary derítik fel kisviláguk bűneseteit. A regénysorozat jellegzetesen szarkasztikus hangvételű, a cselekmény pedig általában egy-egy találós kérdés vagy mondóka köré épül. Maguk a főszereplők is egy-egy angol versikéből léptek elő: Jack Spratt egy Jack Sprat című mondókára, Mary Mary pedig a „Mary, Mary, Quit Contrary” angol gyerekversre utal.

    2009-ben Fforde kilépett a detektívtörténetek világából, hogy a disztópiákban próbálja ki magát. Ez volt a Shades of Grey , azaz a Monokróm. A történet a mi világunk utáni Egyesült Királyságba visz minket, ahol az emberek csak egy-egy színt képesek érzékelni. A társadalmi hierarchia alapját is ez adja: az vagy, amit látsz. A csúcson a Bíborok állnak, őket követik a Sárgák, a Zöldek és a Kékek, majd a Narancssárgák és a Vörösök, a ranglétra alján pedig a Szürkék állnak. A Homo Coloribusok összetett, intrikákkal és finom hatalmi játszámkkal átszőtt világát Eddie Russett Vörös fiatalember szemén keresztül ismerjük meg. A regény elején a fiú épp Kelet-Kárminba tart, hogy ott némi méltóságot tanuljon; egy kellemetlen végkimenetelű tréfa miatt büntetőmunkára – pontosabban  -, székszámlálásra ítélték. Apjával, a falu jövőbeli gyógyítójával útra kelnek teljesíteni az elvárt feladatokat, azonban az út, majd a kelet-kármini tartozkodás során nem várt rejtélyekkel találják magukat szembe: egy épp halálán lévő Bíborról kiderül, hogy igazából Szürke, egy lány megmagyarázhatatlan módon utazik egyik helyről a másikra, és különös halálesetek árnyékolják be a falu vezetőségét. Emellett a helyiek intrikái és nehezítik az újonnan érkezik életét. Eddie a maga naiv módján, de kezébe veszi az irányítást, és kideríti a körülötte zajló furcsaságok okát.

    Fforde 4 részesre tervezi a Monokróm regénysorozatát, de eddig egy részt adott ki. Legutóbb egy előzményrészt, a 7 Things to Do Before You Die in Talgarth ígérte 2017-re, de a jelenlegi hírek szerint ez 2019-ben fog megjelenni. A további két rész Painting by Numbers és The Gordini Protocols munkacímen ismertek.

    2010-ben egy a többi munkájától teljesen független trilógiába kezdett bele: ez volt a The Last Dragonflyer fantasyje. A történet egy olyan világban játszódik, ahol a mágia egy teljesen létező dolog, viszont egyre gyengébb lesz, helyét pedig a modern technológia veszi át. Itt ismerjük meg a tizenötéves Jennifer Strange-t, aki az utolsó sárkányt keresi. A könyet még három rész követi (The Song of the Quarkbeast, The Eye of Zoltar), továbbá már sorozat is készült belőle 2016-ban, amit a Sky One sugárzott.

    Jasper Fforde idén sem hagy minket olvasnivaló nélkül. Legújabb regénye az Early Riser a tervek szerint augusztus 2-án jelenik meg angolul. Ezúttal a sci-fi és a fantasy elemeit vegyíti egy fforde-i univerzumban: képzelj el egy olyan világot, ahol minden embernek hibernálódnia kell egy elképzelhetetlenül hideg tél során. Az emberek teste közel áll a halálosnak számító fagyponthoz, így lépve be a leírhatatlanul álomtalan és alacsony metabolikus állapotba. És minden alvó mellett ott van egy marsall, aki a védtelen alvókat figyeli. A könyv főhőse, John Fugue is egy ilyen marsall. Maradéktalanul teljesíti feladatát, amíg a 12-es szektorban különös összeesküvésről nem hall: az alvókat egy veszélyes álommal fertőzték meg. Hogy kiderítse az igazságot, Fugue is aláveti magát a hibernációnak.

    Részlet a Last Dragonslayer sorozatból

    Az író regény mellett néhány novellát is publikált az elmúlt évek során. Ezek közül kiemelendő a 2007-es „The Locked Room Mystery mystery”, amit a Guardinben lehet elolvasni, és 2009-es „We Are Alike”, ami a Bis Issue című hajléktalan magazinban jelent meg.

    Fforde életművét átekintve láthatjuk, rengeteg műfajból és hagyományból táplálkozik, ezeknek a kreatív vagy abszurd vegyítéséből alkot eredeti hangvételű történetei. Saját bevallása szerint legnagyobb inspirációja Lewis Carroll klasszikusa, az Alice Csodaországban és Antoine de Saint-Exupéry Kis hercege, továbbá kedvencei közt említi Kurt Vonnegutot (tőle Az ötös számú vágóhidat szereti leginkább) és P. G. Woodehouse-t. Kritikusai szerint könyveiben megtalálható Jorge Luis Borge, George Orwell és Philip K. Dick hatása is.

    Az írás mellett Fforde fontosnak tartja a rajongókkal ápolt közvetlen kapcsolatot is. Ehhez használja a Twittert (bátran lehet kérdezni tőle!), dinamikus honlapját, ahol rengeteg plusz infót kapunk regényeihez, és végül pedig az évente megrendezett Fforde Ffiestát, ahol egy adott irodalmi téma és Fforde könyvei köré szervez programokat olvasói számára.

    Jasper Fforde regényét, a Monokrómot most 20% kedvezménnyel rendelheted elő webshopunkból!