1892. január 3-án született J. R. R. Tolkien, A Gyűrűk Ura szerzője. Népszerűsége a mai napig töretlen, munkásságának hatása tagadhatatlan a fantasyben, annak ellenére, hogy bőven akadnak kritizálói is az írónak. Mostani cikkünkben azonban nem műfajteremtő szerepéről, hanem Tolkien kevésbé ismert műveiről ejtenénk pár szót, amelyek nélkül akár A hobbit, akár A Gyűrűk ura nem lenne olyan, amilyennek ismerjük.
Beowulf:
Filológusként Tolkien sokat tett az óangol irodalomért. Többek között neki köszönhetjük a „Sir Gawain és a Zöldlovag” legenda egyik első angol fordítását, 2014-ben pedig megjelent az angol eposszal foglalkozó könyv, a Beowulf: Fordítás és kommentár, ami nem csak magát a prózafordítást (versként Seamus Heaney ír költő fordította le 1999-ben), hanem a történet újramesélését és a versnek egy nagyon meghatározó tanulmányát is tartalmazza. Maga az eposz egy Svédországból érkező harcos, Beowulf kalandjait meséli el: miként ölte meg Grendelt, a szörnyet, annak bosszúszomjas anyját, majd utolsó harcát a sárkánnyal, ahol életét veszti.
Tolkien először 1936-ban, Oxfordban beszélt a Beowulfról, ahol főleg azt emelte ki, hogy az eposzra nem csak régészeti leletként kell tekinteni, hanem meg kell látni benne a történetet és annak mondanivalóját. Ugyanis gyakori állítás a Beowulfról, hogy az ideális harcos képét és magát a társadalmat mutatja be, ami arra szolgált, hogy útmutatást adjon a kor férfijainak. Tolkien ezzel szemben a halált és a halandóságot emeli ki az eposz fő témáiként. Ezzel is azt erősíti meg, hogy a Beowulfot nem a görög vagy római művekhez hasonlóan kell elemezni, hanem annak saját logikája szerint. Érdekes észrevételei mellett irodalmi életművének fényében is érdemes figyelni az eposzra, hiszen számos motívumot átvesz a műből. Például Smaug alakját a Beowulf harmadik történetében szereplő sárkány ihlette, de magában a Gyűrűk Urában is számtalan, az eposzban is megjelenő jelenet van: Boromir temetése, látogatás az Aranycsarnokban stb.
Kullervo:
A 2015-ben (itthon tavaly) megjelent a Kullervo történet, ami Tolkien legelső prózái közé tartozik. Írásában a finn eposzból, a Kalevalából ismert azonos nevű hős meséjét dolgozza fel. A művet 1914 és 1915 között írta egy nehéz időszakában – ezt bizonyítja a mű sötét témája is. Azonban 2015-ig kiadatlan maradt, pedig a Tolkient kutatók számára mindenképpen fontos írás, hisz a Kullervo történet bizonyítja a tolkieni mitológia finn ihletését.
Maga Kullervo a finn mitológia talán legtragikusabb hőse. A történet szerint lemészárolt törzsének ő az utolsó tagja, akit Untamo emberei, azaz törzsének gyilkosai neveltek fel. Később eladják rabszolgának, kínzásokon és egyéb szörnyű próbákon esik át, mielőtt sikerülne elmenekülnie. Kalandozásai során találkozik egy koldus lánnyal, akibe szerelemes lesz, később azonban kiderül, hogy a lány az elveszettnek hitt húga. A vérfertőzés bűnét képtelen elviselni, így a lány öngyilkos lesz. Kullervo megtalálja családját is, majd ismét elszakad tőlük. A férfi bosszút esküszik és visszatér az Untamo törzshöz, aminek tagjait lemészárolja. Hazatérve, családját legyilkolva találja, ekkor tudja meg szerelmének halálát és a vérfertőzést is. A monda az ő öngyilkosságával ér véget.
A Tolkien életműben mindenképpen kiemelt szerepe van a finn legendának. Először is, ezzel a történettel kezdte prózaírói tehetségét próbálgatni, de nagy hatással volt élete főművére is, A Szilmarilokra is. Azoknak, akik járatosabbak Tolkien műveiben ismerős lehet Kullervo története: Tolkien ebből merített Túrin Turambar, Húrin fiának tragikus történetéhez.
Számos más fontos, mitológiával kapcsolatos Tolkien művet vagy esszét lehetne még említeni, mint például a már említett Sir Gawain és a Zöld lovagról szólót vagy a magyarul még nem olvasható The Legend of Sigurd and Gudrúnt. Fontosságuk azonban az író életművében tagadhatatlan, sőt, talán azon is érdemes lehet elgondolkodni, hogy az északi mitológia ihletése nélkül milyen irányt vehetett volna a fantasy fejlődése.
