My Blog

Címke: misztikus

  • The Crossing pilot: Háborús menekültek a jövőből

    Az ABC régen készített már viszonylag erős és nézhető high-concept sorozatot, a Lost óta ugyanis egy sci-fijük se futott be túlságosan. Pedig ott volt a FlashForward is, még 2009-2010 környékén, a produkció viszont az ígéretes kezdés után csúnyán megbukott. A The Crossing javíthat az amerikai országos csatorna rezüméjén, az újdonság története pedig elég ígéretes. A sztori szerint egy kisváros tengerpartján egy nap partra vet a víz egy csomó embert, akik közül több százan belefulladnak a habokba, a maradék azonban azt állítja, a jövőből jöttek, ahol háború tombol.

    A The Crossing ha akkor mutatkozik be, mint amikor mondjuk a már említett FlashForward is futott, óriási siker lehetett volna. Így viszont, hogy a misztikus sorozatok rajongói olyan szériákat láthattak az elmúlt időszakban, mint mondjuk az HBO-s A hátrahagyottak, nagyon nehéz dolga lesz az ABC újoncának. Pedig van a produkcióban minden, ami csak kellhet. Időutazás, egy rejtélyes jövőbeli társadalom, illetve az Apex-féle szuperemberek is tiszteletüket teszik a pilotban. Sokféle stílus keveredése tehát a The Crossing, vannak benne különleges képességek, hardcore sci-fi és kisvárosi dráma, néhány kapcsolati konfliktussal.

    A szereplőgárda tipikusan az a fajta, akiket az országos tévécsatornákon mostanában megszokhattunk. Steve Zahn semmi különöset nem ad hozzá a The Crossing első részéhez, azon kívül, hogy néha tényleg meggyötört fejjel néz. Natalie Martinez a szegény ember Lara Croftja, aki szétver mindenkit, de azért senki ne számítson rá, hogy akár csak megközelíti majd a színésznő Alicia Vikandert. A The Crossingban természetesen van hangsúlyos gyerekszereplő is, illetve anya-gyerek dráma, de szerencsére a fiatal színésznő egyáltalán nem harsány, így simán el lehet viselni.

    A The Crossing annak ellenére, hogy elég kiszámítható, mégis jó szórakozást nyújt az első negyven percben és még az is elképzelhető, hogy a folytatás is nézhető lesz. Ugyanis a készítők belengetnek egy „megszállásos”, összeesküvéses szálat, amelyet lehet majd részenként fejtegetni. Az írók legnagyobb kihívása talán az ezzel a produkcióval kapcsolatban, hogy a sztoriszálakat úgy rángassák össze, hogy tényleg legyen tétje a The Crossingnak. Nem könnyű feladat, de lehet, hogy össze fog nekik jönni.

    Értékelés: 6/10

  • Mégsem újítják fel a régi Tomb Raider játékokat

    Az új Tomb Raider film kapcsán ismét felkapottá vált a misztikus, kalandornős franchise, így nem annyira meglepő, hogy a Realtech VR hozzálátott, hogy felújítsák az első Tomb Raider trilógiát. Az viszont annál inkább, ahogyan tették!

    A régi Tomb Raider játékok óriási klasszikusok, melyek a 90-es évek rendelkezésére álló számítógépes perifériáit a maximumig kihasználták, miközben szórakoztató logikai kirakósokkal és számos vérszomjas ellenséggel rántották be a gamereket.

    Ugyan a Tomb Raider forradalmi volt a maga korában, sajnos grafikailag nem öregedett szépen, és mivel ezek a játékok még egy olyan korból származnak, amiben Lara Croft textúrái, és a körülötte lévő óriási objektumok textúrái  is ugyanakkora képfájlokból álltak, így a mai nagy felbontású monitorok felületein borzasztóan néznek ki.

    A Tomb Raider grafikai ráncfelvarrásába ezért bele is vágott egy pár indie fejlesztő, a gond csak az volt, hogy nem szóltak a Tomb Raider játékok jelenlegi jogtulajdonosának, a Square Enix-nek, akik levetették a Tomb Raider HD-verziójáról készített videókat a YouTube-ról, és felszólították a moddereket, hogy hagyjanak fel ezzel a tevékenységükkel.

    A Square Enix ezután egy közleményt adott ki, amiben letisztázták, hogy azért tettek jogi lépéseket, mert a fejlesztők nem tárgyaltak velük a projektről. A jogi lépések azért rendkívüliek, mert a Realtech VR nem kapott volna semmilyen bevételt a HD frissítésből, és a mod csak a Tomb Raider játékok Steames változatával lett volna kompatibilis.

    Az ügy vége az lett, hogy a Realtech VR bejelentette, hogy nem fog többet foglalkozni a Tomb Raider játékok frissítésével, és innentől kezdve csak a VR játékaikon dolgoznak majd.

  • Testről és lélekről kritika: Álmomban már láttalak

    A Testről és lélekről igazi sikertörténet, hiszen 18 év kihagyás után készített Enyedi Ildikó újra nagyjátékfilmet a közönségnek, a misztikus dráma pedig el is vitte a 2017-es Berlinalén a legjobb filmnek járó Arany Medve díjat. Az alkotás forgatókönyve nagyon gyorsan készült el, alig pár hét alatt, a sztorit pedig Nemes Nagy Ágnes Védd meg című versének pár sora ihlette. Ez meg is látszik a filmen, hiszen olyan, mint egy tragikus szerelmi költemény, nem is csoda, hogy az elmúlt időszak egyik legnézettebb magyar filmje lett.

    Az éjszaka megrendezésre kerülő Oscar-gála egyik esélyese a Testről és lélekről, mely megkapó történet, két vágóhídon dolgozó ember találkozásáról szól. Mária (Borbély Alexandra) és Endre (Morcsányi Géza) kezdetben igencsak kevés kapcsolatban állnak egymással, miután azonban éjjelente mindig azt álmodják, hogy szarvas képében egymással találkoznak, egyik karakter gyönyörűen kerül egyre közelebb a másikhoz. A sztori klasszikus szerelmi történet is lehetne, de itt nincsen szó Rómeóról és Júliáról, hiszen a főszereplők közel sem tökéletesek. Mária magának való, szinte senkivel nem ért szót, Endre pedig lebénult karja miatt számít különcnek.

    A film magyar viszonylatban nagyon erős szereplőgárdát vonultat fel, hiszen kisebb-nagyobb szerepekben feltűnik például Mácsai Pál, akinek rettenetesen jól áll a kissé korrupt és nagyon hanyag kopószerep, de Tenki Réka dögös pszichológusnője és a munkásember tragédiáját közelről átélő Nagy Ervin Sanyija is rengeteget tesz hozzá a sztorihoz. A Testről és lélekről azért kiváló film, mert lassú tempójával időt ad a szereplőknek arra, hogy kibontakozzanak és a lelkük kis titkait elénk tárják. A karakterek csetlései-botlásai talán egy magyar filmben se voltak ennyire életszagúak, mint A testről és lélekről esetében, vélhetően ezért is érzi magához ennyire közel állónak Enyedi Ildikó alkotását a közönség.

    A Testről és lélekről főleg a tempója miatt nem könnyű néznivaló, ellenben megjutalmazza azokat, akik kitartanak a történet mellett. Tanulság is van a végén, és szerencsére nem rágják a szánkba a készítők, így mindenki levonhatja magának a következtetéseket. Tipikusan olyan filmről van szó, amely megragadja a nézőt a torkánál és addig facsarja, amíg szusz van benne, de annak ellenére, hogy a történet helyenként a tragédiájával megkínoz, mégis nagyobb élményt ad, mint mondjuk egyik vetélytársa, a Thelma.

    Enyedi Ildikónak összejött a bravúr és egy olyan művészileg értékelhető, mély, misztikus filmet alkotott, amiben a természetfeletti csupán körítés. Itt a lelki dráma a legfontosabb és azt se felejtsük el, hogy végre kaptunk egy olyan magyar filmet, melynek főszereplői annak ellenére, hogy testi (bénulás) és lelki (autisztikus viselkedés) fogyatékosságokkal élnek, mégis szerethetőek és egymás hibái ellenére is képesek szeretni a másikat.

    Klisé, de ebben a felgyorsult világban a Testről és lélekről igazi kincs, amely miatt érdemes megállni egy pillanatra, mély levegőt venni és megcsodálni. Ha szerencsések vagyunk, akkor a magyar filmipar ebbe az irányba megy el a következő években, mert erre részünkről lenne még igény!

    Értékelés: 9/10

  • Thelma kritika: Valami ezzel a lánnyal nagyon nem stimmel

    Vannak, akik régóta ismételgetik, hogy amennyiben nagyon jó drámákat akarunk nézni, akkor tessék a skandináv darabok közül válogatni. Olyan fokú depresszív hangulat, mélység és karakterdráma jellemzi ezeket a filmeket ugyanis, melynek akár csak a megközelítését az amerikaiak ritkán merik bevállalni. A Thelma is ilyen, a történet középpontjában egy norvég egyetemista lány áll, aki nagyon komoly elfojtásokkal küszködik, a kontrollt azonban a főszereplő nem találja, így meghökkentő történéseknek nem leszünk hiányában. A Thelma szépsége, hogy műfajilag nehéz behatárolni, egyesek szerint fantasy, mások a „szuperhősfilmek” zsánerébe helyeznék Joachim Trier alkotását. Egy azonban biztos, misztikumban nem szűkölködik a Thelma.

    Ezzel a lánnyal valami nagyon nem stimmel. Na, nem azért, mert Thelma a tanulással töltött hétköznapjain beleszeret egy másik lányba, hanem azért, mert szülei boszorkányüldöző keresztények, akik bigott módon nevelték a gyereküket. Ezek aztán olyan erőket szabadítanak el Thelmában, melyeket talán senki nem tud megfékezni. Egy rendkívül tragikus történet bontakozik ki a szemeink előtt, melyet nehéz megemészteni. Ott van ez a fiatal lány, aki a nővé válás kapujában nem képes elfogadni, hogy a saját neméhez vonzódik, ennek a levét pedig a környezete issza meg. Igazi helyzettragikum ez, mely főképp Thelma személyiségéből fakad.

    Joachim Trier nagyon ért ahhoz, hogy megkapó drámát alkosson, a film nézése közben nagyon könnyű azonosulni a karakterekkel, együtt is lehet lélegezni velük, amit elég nehéz elérni. A Thelma személyiségéből adodó elfojtás nem csak a környezetét bünteti a játékidő során, hanem őt magát is elkezdi egy ponton piszkálni, így a főszereplő miatt mindenki sanyarú percekre számíthat, még a néző is. A készítők egyébként ügyesen játszanak a valóság és a képzelet ábrázolásával, néha egymásba hajlik a kettő, legtöbbször pedig nehéz eldönteni, hogy amit épp látunk, az megtörténik-e.

    A Thelma egyik nagy erőssége, hogy a szereplők látványosan fejlődnek, habár a végjátékig körülöttük minden lerombolódik, ami addig számított a sztoriban. A Pókember elintézte anno egy bugyuta klisével azt, hogy a nagy erő nagy felelősséggel jár, itt azonban hősnőnk sokkal keményebb konklúzióra talál. Thelma ugyanis nem csak elvenni tud, de adni is, ezzel pedig a film ledönti a szigorú vallásosság dogmáit és tabuit, a főszereplő egyfajta megváltóvá válik. De korántsem maskarás szuperhőssé, hanem sokkal többé annál.

    A film fényképezése fojtogató, ahogy a hangvétele is, azonban nagyon megéri megnézni, ritkán láthatunk ilyen erotikus thrillert, ami ennyire jól bánik a misztikummal, a tudománnyal és a vallással is egyszerre. Minden fanatikus megkapja a magáét a Thelmától, érdemes rászánni egy kis figyelmet, mert nagybetűs Filmélményben lehet része annak, aki ad Trier látomásának 2 röpke órát.

    Értékelés: 8/10

  • Harmadszorra rebootolják az Alkonyzónát

    A CBS All Accessnek köszönhetően már visszatért egy legendás sci-fi cím, hiszen a streaming szolgáltatáson folytatódott a Star Trek franchise, a Discovery című sorozattal. Most egy újabb klasszikust élesztenek fel, hiszen sorozatnak rendelték be az Alkonyzóna rebootját.

    Az Alkonyzónát eredetileg Rob Serling készítette, ő volt az író, a rendező és a főszereplő is egy személyben. A produkció 1959-től 1964-ig futott, az első 156 rész alatt pedig a horror, a sci-fi és a fantasy keveredett a sorozatban, rendkívül egyedi módon. Az Alkonyzóna volt az egyik első olyan széria, mely az amerikaiakkal széles körben megismertette az SF-et. 1985-ben a sorozat első rebootja már csak 65 részt ért meg, a 2002-es második felélesztés pedig 43-at.

    A rebootok egyike se tudott olyan kritikai sikereket elérni, mint az eredeti Alkonyzóna, ráadásul a közönség se szerette már az új szériákat. A most bejelentett, új Alkonyzóna executive producerei Jordan Peele, Simon Kinberg és Marco Ramirez lesznek.

    Idén már többször úgy érezhettük, hogy a mai világ olyan, mintha Alkonyzónában élnénk. Úgy érzem, most van a legalkalmasabb a pillanat, hogy a modern kor tévénézőinek is bemutassuk ezt a klasszikust – nyilatkozta Peele.

  • Dark pilot: Rémisztő misztikus sorozat a németektől

    A németek válasza a Stranger Thingsre? Nagyjából így lehetne összefoglalni a Dark című új Netflix sorozat lényegét, azonban a két produkció teljesen más irányvonalon halad. A Dark esetében már a pilotban elkezdik feszegetni azt, amit az Érkezés című nagyszerű sci-fiben is jól kihasználtak, a tézis lényege, hogy az idő nem lineáris, hanem körkörös. Persze, emlegetnek szörnyeket, a Winden nevű kisváros mellett egy fenyegető atomerőmű is magaslik, de a lényeg az az átható, horrorisztikus hangulat, ami az új szériából áramlik. Ritkán látni ilyet.

    The distinction between the past, present and future is only a stubbornly persistent illusion – Albert Einstein

    A történet szerint egy Erik nevű 15 éves tini eltűnik a német kisvárosból, ahol soha semmi érdekes nem történik. A bökkenő azonban az, hogy 33 évvel ezelőtt is bekövetkezett hasonló, ráadásul baljós történések kezdik színesíteni a lakók életét. Egy férfi rögtön a kezdésben felakasztja magát és levelet hagy, hogy az általa meghagyott novemberi dátum előtt senki ne merészelje kibontani ezt. Két család élete közös keresztmetszetre talál, amikor egy-egy tagjuk összegabalyodik és megcsalják házastársukat egymással. Egy csapatnyi tini elindul az erdőbe, hogy megtaláljanak egy jó adag ott hagyott füvet, hogy aztán az ott tátongó barlang szájában valami természetfelettivel találkozzanak.

    A Dark sztorija rendkívül összetett és nagyon sok karaktert mozgat, talán ennyiből is látszik. Sokszor nehéz beazonosítani a szereplőket és egyelőre azt is nehéz megmondani, hogy kik lesznek a fő karakterek. Talán a tinik a legszimpatikusabbak az eddig látottak alapján, akik igyekeznek nyitott szemmel járni, így az évad hátralévő részében nekik lesz a legnagyobb esélyük kibogozni a Dark rejtélyeit. Már ha életben maradnak addig.

    https://youtu.be/zy0b9e40tK8

    Az új Netflix sorozat rendkívül erős, depresszív hangulatot áraszt egyébként magából, ezt a sötét fényképezés, a hátborzongató betétdalok és úgy önmagában egyfajta erős „skandináv” stílus is megtoldja. Vélhetően később se lesz könnyebb megérteni a látottakat, ugyanis már a pilot epizódban erősen utalnak az időparadoxonokra, az időutazásra, na meg arra, hogy a jövő is hatással van a jelenre (körkörösség, ugye). A Dark még azoknak is ajánlható, akiket a Twin Peaks nem rántott be, ugyanis ebben a sorozatban van egy kis Stranger Things feeling is, habár látszik, hogy az alkotók semmit és senkit nem akarnak utánozni. A Dark abszolút egyedi néznivaló, ráadásul félelmetes is.

    A német sorozatgyártásra egyébként egyre inkább érdemes odafigyelni, már rég nem a Cobra 11-ről szól náluk a tévézés, a Babylon Berlin a történelmi produkciók rajongóinak hozott egy Boardwalk Empire pótlékot, most pedig az SFF rajongók találhatják meg a számításukat a Darknak köszönhetően.

    Értékelés: 9/10

  • Különösen rémisztő lett a Stranger Things 2. évada

    A Netflix október 27-én tette közzé a Stranger Things 2. évadát, melynek premierjéről már itt írtunk, a kezdés azonban csak enyhe bevezetése volt annak, ami a későbbi részekben következett. A történet ott vette fel a fonalat, hogy Eleven a kisváros zsarujával, Jim Hopperrel volt kénytelen egy fedél alatt lakni, Mike-ék egy betolakodóval, Mad Maxsszel lettek kénytelenek barátkozni, Will pedig elkezdte ontani magából az Upside Down rémségeit, melynek a szezon végére meg is lett az eredménye.

    Itt meg kell említeni, hogy az etapnak két nagy felfedezettje volt, az egyikük Noah Schnapp, aki iszonyú nagy beleéléssel hozta a klasszikus ördögűzős vonalat a sorozatba. A másik, akit nagyon érdemes kiemelni, a Steve Harringtont alakító Joe Keery. A srácot konkrétan végigrángatták az írók a sáros földön, hiszen többek között elhagyta a barátnője, aki összeállt a város egyik legfurább fiújával, aztán még bele is keveredett egy misztikus nyomozásba, melynek a tétje az egész világot fenyegette. Pedig hát Hawkinsban nem történik soha semmi érdekes.

    stranger-things-s02-2

    Rajtuk kívül jól belesimult a már megszokott arcok közé mind Mad Max és testvére, valamint a szuperhőssé avanzsáló Bob (Sean Astin) is rendesen hozzátette a magáét. Joyce-nak pont egy ilyen palira volt szüksége, a készítők pedig ezt a vonalat sikerrel ki is maxolták. Rossz volt azért látni, ahogy a férfi brutális halált hal, de manapság a nézők igenis igénylik a keménykedést, főleg egy olyan sorozat esetében, mint a Stranger Things, amelyre többek között Stephen King művei is nagy hatással lehettek.

    A Stranger Things 2. évadának egyik nagy fegyverténye az volt, hogy végre kaptunk olyan rémisztő jeleneteket is az arcunkba, amelyek azért kizökkentették az embert a nyugalomból. Talán a Supernatural óta nem volt olyan kisképernyős széria, amely ennyire jól megfogta volna azt, hogy milyen az, amikor misztikus szörnyek fenyegetik az embert. A főgonosz egyébként egész jó volt, ha már itt tartunk, főleg, hogy a gigaszörny Willből táplálkozott és rajta keresztül kémkedett. Sajnálatos, hogy épp ez a kissrác volt az az első évadban, aki eltűnt. Hiszen a legújabb 9 részben ő és Dustin vitt sok színt a sztoriba, Mike kissé elszürkült.

    stranger-things-s02-3

    Mindemellett Barbnak is igazságot szolgáltattak a Duffer testvérek, a Nancy és Jonathan által végigvitt nyomozós szál is rendben volt. Kettejüket végre összehozták a készítők, ez egy aranyos húzás volt, ahogy a Maxért való vetélkedés is helyenként mosolyt csalhatott a nézők arcára. Az évadzáróban kaptunk egy bálos jelenetsort, itt aztán végképp kijött, hogy a sorozat igazából tizenéves gyerekekről szól, akik esetlenek és még akkor is a csajozás, na meg a barátkozás mozgatja őket, ha a világ már ilyen fiatalon megköveteli tőlük, hogy felnőtté váljanak.

    Eleven kiválása egyébként kissé fájó volt a csapatból, őt az évad során nagyrészt külön tartották, de a 7. részt övező elégedetlenség abszolút megalapozatlannak bizonyult. A karakter visszatérése pont azért lett frenetikus, mert megjárt egy másik várost is a kislány és találkozott olyan emberekkel, akiknek a nézőpontjával nem tudott azonosulni. Eleven erősebb lett, miután Kaliékkal bandázott egyet, és muszáj volt a visszafogott gyereknek egy hasonló kilengés ahhoz, hogy megtalálja az otthonát a nagyvilágban.

    stranger-things-s02-4

    A Netflix sorozatának 2. évada olyan volt, mint egy hosszúra nyúlt film, de a jobbik fajtából. A látvány abszolút rendben volt, észrevehető, hogy erre a szezonra már több pénzt kapott a Stranger Things gárdája. A bevezetés után eluralkodott a horror és a félelem a szérián, de az ügyesen elhelyezett cliffhangerek és fordulatok simán végignézették az etapot. A lelkesebbek simán leülhettek és végigdarálhatták a sztorit, annyira élvezhető volt. Értékelés: 10/10, jöhet a 3. évad, még úgy is, hogy úgy tűnik, hogy a folytatás főgonosza ismét a Shadow Monster lesz.

  • Stranger Things 2. évad premier: Folytatódott a 80-as évekbeli borzongás

    A Netflix október 27-én teljes egészében elérhetővé tette a Stranger Things 2. évadát, mely ezúttal 9 részes és a Duffer-testvérek úgy nyúltak hozzá megint a 80-as évekhez és a rémisztgetéshez, hogy annak csak tapsolni lehet. Egyszerűen jó volt ismét látni az ügyesen castingolt gyerekszereplőket, a kisváros marcona zsaruját, Winona Ryder folyton anyáskodó karakterét, az Upside Down szörnyeit, na és persze bemutatkozott pár új arc is. A 2. évad első része egy izgalmas üldözéses jelenettel kezd, hogy aztán elkezdje az építkezést, amelynek a végén feltehetően megint jó nagy katarzisban lesz részünk.

    stranger-things-2-bb

    A történet egy évvel az előző szezon után folytatódik, 1984-ben járunk, kapunk is néhány kulturális utalást, hiszen a mozikban épp megy a Terminátor – A halálosztó, Mike egyik kedvenc játéka egy Millenium Falcon replika a Star Warsból, a gyerekek pedig szabadidejükben nyilvános játékgépeken próbálnak rekordot dönteni. Pontosabban, tartani a rekordot, amelyet megdönt egy új szereplő, Mad Max, aki az első rész középpontjában áll.

    Girls don’t play video games!

    Érdekes látni, hogy milyen szépen simulnak be az új szereplők a 2. évad kezdésében a régiek közé, miközban folytatódnak az előző etapban felvezetett problémák: így Will Byersszel valami nagyon nincs rendben, Dustin és Lucas még mindig ugyanazokra a lányokra hajtanak, a fotós Jonathan pedig továbbra is a „barátzónában” vesztegel. Közéjük érkezik többek között Mad Max, aki egy olyan lány, aki a korát megelőzi, hiszen szeret videojátékokkal játszani és gördeszkázni. Persze, hogy rögtön követni kezdik a Stranger Things kölykei. Rajta kívül érkezik még a testvére (?), akiről egyelőre keveset tudunk meg, illetve Will anyja felszed egy férfit, akit Sean Astin alakít. A Gyűrűk Ura színésze olyan feelgood karakterként tűnik fel a sorozatban, aki rögtön mosolyt csal az ember arcára.

    stranger-things-2-c

    Márpedig ebből azért kevés van a Stranger Thingsben, ahol a felnőttek állandóan gondterheltek, így a kisváros zsaruja, Jim Hopper (David Harbour) és Joyce Byers (Winona Ryder) is kénytelen 0-24 aggódni. Főleg Will miatt, akit nem ereszt az Upside Down, a fiút látomások gyötrik, hiszen egyfajta világvége közeleg az 1. rész alapján. De rajta kívül is kapunk olyan arcokat, akik természetfeletti képességekkel rendelkeznek, sőt rövid időre feltűnik a képernyőn Eleven is.

    A Stranger Things nagyon jól csinálja, amit kell neki, ugyanis amellett, hogy a gyerekek energikus hozzáállása a hétköznapokhoz könnyen magával ragadja a nézőt, a sorozat továbbra is nagyon sötét. Már nem csak a fényképezés, hanem a hangvétel is. A Duffer testvérek iszonyú jó világot építettek fel maguknak, ahol minden második sarokban szörnyek bujkálhatnak és pont ez az, ami megrettenti az egyszeri nézőt. Sose tudni, hogy mikor valós és mikor vélt a rettegés a Stranger Thingsben. Ez az a történet, ahol még egy sima telefoncsörgéstől is kirázza az embert a hideg, a korábban átéltek miatt.

    stranger-things-2-d

    Ritka az olyan sorozat, ahol ennyire jól ötvözik a misztikumot, a retrót és a coming of age sztorit, de szerencsénk van, hogy a Netflix olyan szériákat is bevállal, amilyeneket egyedül az HBO szokott. Ez versenyhelyzetet szül a cégek között, aminek mi csak örülhetünk, hiszen egyre egyedibb kisképernyős produkciókra számíthatunk, ha meg akarják tartani a nézőket a gigavállalatok. A Stranger Things továbbra is kötelező néznivaló, főleg azoknak, akik imádták a Stephen King-féle Azt és valami hasonlóra vágynak. Értékelés: 9/10

    Ja, és Barb még mindig nincs meg.

  • Megérkezett az új Tomb Raider film hivatalos trailere

    Az emberiség jövője ismét az ereklyék fosztogatóinak kezében van, de ezúttal nem Indiana Jones, hanem Lara Croft személyében.

    Lara Croft karakterét ezúttal nem Angelina Jolie, hanem a svéd Alicia Vikander nevű, Oscar-díjas színésznő fogja alakítani, akinek a fiatalos lendületét már a trailerben is láthatjuk. Az új film a 2013-as Tomb Raider játék alapján készül, szóval minden bizonnyal külön csemege lesz a Square Enix-féle változat rajongóinak, mely egy igencsak akciódús kalandot dolgozott fel, egy olyan Larával, aki a túlélésre szakosodott. Ebben a részben még egy kezdő, kiforratlanabb kalandornőt kaptunk, ellenben a szakmát meggyőzte a játék, így nem csoda, hogy a reboot is hasonló vonalon halad.

    A trailer két perces betekintést enged a film felütésébe, láthatjuk Lara Croft apját, egy pár robbanást, na meg a játékból ismerős jeleneteket. Az új film előreláthatólag 2018 márciusában fog a mozikba kerülni. Júniusban már befejezték a forgatást, szóval már csak az utómunkálatokra kell várnunk.

  • Az kritika: Lebegni még sosem volt ilyen rémisztő

    Stephen Kinget mozgóképre adaptálni nem könnyű. Erről nyilatkozhatna éppen a Setét Torony gárdája, akik üres blockbusterré tették a mozilátogatók számára a 7 könyves regényfolyamot. De a tévében se jobb a helyzet, hiszen a 11/22/63 kivételével elrontották a Bag of Bonest, a Mistet, a Bura alattot, és a Haven se volt egy kiemelkedő thriller. 2017 szeptemberében azonban vászonra került az Az, King egyik nagy hatású története, melyet 1986-at publikáltak. Nem ma volt, de vajon sikerült a modern közönségnek is eladni a legújabb adaptációt?

    Röviden a válasz az, hogy igen. A történet 1989-ben játszódik, amikor egy csapat gyerek rájön, hogy egy természetfeletti képességekkel rendelkező bohóc tartja rettegésben Derry városát. Az egész kaland 1988-ban Georgie-val kezdődik, a kisfiút ugyanis elragadja a szörny, aki pedig nem áll meg itt és a Vesztesek Klubja kénytelen felvenni a harcot a gonosszal. A főszereplők közt van olyan, akit a dadogása miatt bántanak, mást azért, mert kövér, vagy afro-amerikai, de van itt tisztaságmániás kisgyerek, zsidó kissrác és egy lány is többek közt, akiről rosszindulatú pletykák terjengenek.

    it-kritika2

    A mai napig sokan emlegetnek egy másik, gyerekekről szóló adaptációt, az Állj mellém!-et, és talán ki lehet jelenteni, hogy a nagyszerű kritikai és nézői fogadtatás miatt az Az még hamarabb kultfilm lehet, mint bármelyik eddigi King átirat. Főleg, hogy a történet rengeteget foglalkozik a főhősökkel, ráadásul a film erősen hajaz a Stranger Things nevű sorozat hangulatára. Vagy éppen fordítva, hiszen a Netflix drámája született meg később. A film témái között fellelhető a korai felnőtté válás, az első szerelem, illetve végre az alkotók úgy merték ábrázolni a gyerekeket, amilyenek a valóságban is lenni szoktak. Nem félnek káromkodni, verekszenek, nyálcsorgatva nézik a lányokat, de azért amikor kell, kiállnak a társaikért.

    A színészgárdából muszáj kiemelni Finn Wolhardot (Stranger Things), aki nagyon jól teljesített, illetve az egyedüli lányszereplő, Sophia Lillis castingolása is telitalálat volt. Nem lehetett könnyű dolga a feltörekvő színésznőnek a sok kissrác között, de jól megoldotta a feladatát. Ahogy a rendezőt, Andy Muschiettit is csak dicsérni lehet, aki a semmiből hozott össze valami nagyot. Az Az sikeressége abból a szempontból nem meglepő, hogy a forgatókönyvírók között helyet kapott Cary Fukunaga is, aki a frenetikus True Detective első évadért felelt.

    it-kritika3

    A főhősökön kívül fontos szerepet kapott még egy, idősebb tinikből álló gárda, akik főleg a kisebbek piszkálásával töltötték a 2 órás játékidő alatt a szabadidejüket. Ők is kellettek ebbe a sztoriba, hiszen Pennywise mellett ez a pár fiú volt a főellenség, már ha a szülőket nem számítjuk. Az Az című filmben ugyanis erősen meggyűlt a bajuk a kölyköknek az idősebb generáció tagjaival, hiszen volt az öregek között olyan, aki a saját lányát molesztálta, illetve még egy Münchausen-szindrómásnak tűnő anyuka is sanyargatta a fiát.

    Amilyen elragadóak és mondhatni jófejek voltak a gyerekszereplők, annyira gonosz lett Pennywise, a bohócként megtestesülő démon. A filmben az egyébként is karakteres arcú Bill Skarsgard lenyűgözően hozta a fiatalokra vadászó lényt, a férfinak már alapból karakteres arca van, így az erős smink csak még borzasztóbbá tette a játékát. Persze ezt jó értelemben mondva. Annak idején, a két részes minisorozatban Tim Curry is megtette a magáét, Skarsgard viszont egyértelműen viszi a pálmát, már csak miatta is alig várja a nép a második részt. Az efféle ijesztgetésből és lebegésből ugyanis sose elég.

    it-kritika4

    Ha már horrorfilmként emlegetik az Azt, muszáj arról is beszélni, hogy mennyire félelmetes az alkotás. A gyengébb idegzetűeknek jó hírrel szolgálhatunk, kevés ugyanis a jump scare, ellenben a bohóc és a nagyobb gyerekek általi állandó fenyegetéssel, valamint a szülők kilengéseivel folyamatosan fenntartja a feszültséget a sztori. A CGI ellenben néha kilóg, bár a zombik és a fiatalokra támadó egyéb rémségek megjelenítése miatt szükség volt a speciális effektekre is. Különösen a vékony arcú asszonyság feltűnésénél látni, hogy számítógéppel rakták oda a rémséget a vászonra, viszont amikor Pennywise turbó vicsorra vált, akkor az ember bizony erősen markolja a szék karfáját.

    Mindezek mellett talán még kicsit negatívum, hogy rengeteget káromkodtak a főszereplők. Ez egy ideig vicces tud lenni és hozzá is tett egy-egy karakterhez, de helyenként öncélúnak is hatott. Főleg, amikor kővel dobálóztak, és slow mo-ban ment a szitkozódás.

    it-kritika5

    Ettől függetlenül azonban az Az az elmúlt évek egyik legjobb Stephen King feldolgozása, hatalmas élmény végigülni ezt a 2 órát. Olyan felnövéstörténet, amelyre az Állj mellém! óta vár King közönsége a mozikban. A karakterek szerethetőek, a gyerekek elbűvölőek, a bohóc iszonyú félelmetes, a történet pedig végig pörög. Több ilyen horror-„tinifilmre” lenne szükség manapság, remélhetőleg ha a Logan és a Deadpool megágyaz az R-kategóriás szuperhősfilmeknek, akkor ez az adaptáció pedig a klasszikus, felnőtteknek szóló irodalmi művek előtt nyithatja meg a kaput a mozitermekben. Értékelés: 9/10, várjuk a második fejezetet.