My Blog

Címke: MI: BOB

  • Kemény sci-fi, poénnal vegyítve

    A MI, Bob egy jó kis science fiction, némi komikus fűszerezéssel.

    A könyv nyitányában címszereplőnk, Bob Vegasban van egy tudományos kongresszuson. Bob amolyan furcsa fickó, imádja a tudományokat, a Star Treket és hát van egy saját software cége is. Amíg Vegasban van, meggyőzik őt arról, hogy fagyassza le a testét, hogy aztán a jövőbe ébredjen.

    De mi várja a jövőben? Bob teokráciában ébred. Szemben más hasonló témájú történetekkel, főhősünk azonnal elfogadja az új valóságot, s az író nem szentel oldalakat arra, hogy Bob azzal áltassa magát, hogy biztosan drog hatása alatt áll, vagy épp agydaganata van.

    Azzal, hogy Dennis E Taylor egy modern ember történetét meséli el, aki egy önreplikáns Neumann-szondává válik, megnyitja az egész univerzumot, és lehetővé teszi az olvasó számára, hogy megvizsgálja azt egy olyan perspektívából, amelyet megérthet, amelyhez kapcsolódhat.

    Az író egy érdekes koncepciót használ. Nem egy újszerűt, de egy jól kidolgozottat. Az egész történet Bob karakterére támaszkodik, aki szerencsére egy vicces, okos, egy kissé scifi geek forma, erős erkölccsel. Személyisége nagy hatással van a regényre. A kulturális referenciák meglehetősen bőségesek, s ha felismerjük őket, akkor egyre csak fokozódik az olvasás élménye. Csak, hogy említsünk közülük, ott van Ackbar Admirális vagy Homer – ha ismerjük és kedveljük ezeket a karaktereket, akkor kétség sem fér hozzá, hogy a könyv nekünk való.

    Túl nagy jellemfejlődésekről egyébként nem beszélhetünk, viszont láthatjuk Bob különböző változatait, amit a szerző ügyesen old meg, a változatosság mindvégig megmarad, pont annyira, amennyire kell.

    Mindemellett az ábrázolt univerzum összetett és lenyűgöző, a Földtől, és annak minden problémájától kezdve más csillagrendszerekig. Némi filozófiai vonalat is visz Taylor a történetbe, felvetődik a kérdés, hogy mit jelent embernek lenni, élni, vagy éppen, hogy mi a jó, és mi a rossz.

    Összességében, egy szórakoztató kaland tárul elénk, egy élvezetes könyv, amit kár lenne kihagyni, különösen akkor, ha kedveljük a humorba ágyazott tudományos regényeket.

  • Top 10 Galaktika könyv 2017-ből

    Kicsit döcögősen és szomorú eseménnyel (elhunyt Kasztovszky Béla) indult a 2017-es év, de év végére számos érdekes könyvvel gazdagítottuk kínálatunkat. Végül 17 új könyvvel és 2 plusz kiadvánnyal zártuk az évet, és jövőre még izgalmasabb címekkel szeretnénk megörvendeztetni a fantasztikum rajongóit (2-t már láthattok a webshop Előrendelhető menüpontjában). Azonban egy kicsit tekintsünk még vissza a 2017-es évre egy top 10-es listán keresztül. Sok érdekes témáról, íróról és könyvről kellett írnom, azonban most szeretném azokat megmutatni, amelyeket a legjobban élveztem.

    Fagyott égbolt

    Jeff Carlson trilógiájának nyitókötete a Fagyott égbolt, ami már a kék borítójával megfogott. A történet szerint az emberiség eljutott a Jupiter Europe nevű holdjára, ahol az egyik kutató,  Alexis Vonderach intelligens lényeket fedez fel. Ezek a jégbarlangokban élő naphalak, amik az évmilliók során saját kultúrát építettek. A regény nagy kérdése, hogy Vonderach képes lesz-e meggyőzni a hódítani vágyó emberiséget arról, hogy a lények miatt hagyják el az Europe-t. A pontos részletességgel bemutatott naphalakon túl szerintem a Fagyott égbolttől mindent magkapunk, amit egy szórakoztató sci-fi regénytől elvárhatunk: érdekes világ, izgalmas lények és egy megoldandó konfliktus.

    Vélemények:

    Galaktika (CjCore) ǁ Letya ǁ Széljegyzet

    Interzóna

    Kicsit mindig érdekes kikukkantani az angolszász SF termésből más nemzetekére. Ondrej Neff disztópiája, a Sötétség után mindenképp kíváncsi voltam, mit tudnak még a cseh írók a zsánerben. A kiadó következő állomása Vladimír Páral mellett az elsőkönyves Ondrej Stindl Interzónája volt. Maga a regény George Orwell 1984-ét gondolja újra, főleg a szerelmi szálat, amivel Stindl saját bevallása szerint nem volt elégedett az eredeti műben. A végeredmény egy erős, borongós atmoszférával rendelkező regény, ami egy ember önkeresését mutatja meg egy disztópián keresztül.

    Részletes véleményem a Galaktikán

    MetaGalaktika 12.

    A nem-angolszász fantasztikumnál maradva egy másik érdekes MM-es kiadványra, a 12-es MetaGalaktikára hívnám fel a figyelmet. A vaskos kötet Argentína fantasztikus íróit mutatja be a zsáner argentín indulásától a ma is alkotó kortárs szerzőkig. Átfogó ismertetőt argentin szerkesztő barátunk, Sergio Gaut vel Hartman ad, aki elmélyed az SFF természetében, annak meghatározásában, és természetesen bemutatja hazájának legfontosabb alkotóit. A kötetben olyan nevekkel találkozhatunk, mint Jorge Luis Borges, Angélica Gorodischer, Carlos Gardini, vagy Eduardo Goligorsky. És végül, de nem utolsó sorban, szeretnénk köszönetet mondani Nektek, olvasóinknak, amiért segítettetek, hogy megjelenhessen a MetaGalaktika!

    Az argentin SF áttekintése a Galaktikán

    Affinitások

    Affinitások

    2017-ben egy újabb Robert Charles Wilson regénnyel is jelentkeztünk, mégpedig a közösségi média témáját körbejáró Affinitásokkal. A történet szerint Adam Fisk nem találja helyét a világban, ezért elmenekül otthonról. Útja során találkozik az InterAlia nevű céggel, ami a legjobb megoldást kínálja számára: egy új technológia segítségével megtalálhatja a hozzá hasonlókat. Adam él a lehetőséggel, és igénybe veszi a cég szolgáltatásait. Úgy tűnik, minden aszerint megy, ahogy azt mondták, de egy idő után Adamet valami furcsa érzés keríti hatalmába, valami mégsem kerek itt…

    Wilson regénye inkább szórakoztató jellegű, de a téma kifejtésénél ez pont az előnyére válik: Adam megpróbáltatásain keresztül egy társadalmi jelenséget ismerhetünk meg teljes valójában. És ami szerintem külön plusz: a sci-fi-ben felüdülés a szigorú reál tudományosabb vonal mellett egy, a humántudományokhoz közelebbi témáról olvasni (gondoljunk csak az Életed történetére, mint másik jó példára).

    Vélemények:

    Letya

    Egyik átkozott dolog a másik után

    Az időutazást még nem vették ennyire félvállról, mint Jodi Taylor regényében – persze jó értelemben. Az SF kalandregény nyitókötetében megismerjük Max-et, a múltjárót, aki boldogan éli komolytalan életét a St. Mary falai közt. A középkorból a kréta korig mindent bejár társai oldalán, amíg valaki szabotálni nem kezdi az intézmény működését. Max kezébe veszi a dolgokat, és kideríti, ki akarja bezáratni szeretett otthonát. Igaz, más időutazós regényekhez képest a tudományos rész nincs részletesen ismertetve, inkább a szórakoztatáson van a hangsúly, de pont a kaland rész miatt nem is hiányolja az ember a tudományoskodást. A regényben erős a humor faktor, de emellett teljesen jól megfér a dráma is. Kellemes kikapcsolódás bárki számára, az SF-t ódzkodó ismerőseinket pedig az Egyik átkozottal rá is szoktathatjuk a zsánerre.

    Vélemények:

     Letya ǁ HaBár ǁ Könyvesem ǁ BibiBuchLove

    MI, Bob

    A humor vonalon maradva megemlíteném egy másik kiadványunkat, Dennis E. Taylor MI, Bob-ját. A történet főhőse Robert, sikeres vállalkozó és geek. Miután jól megszedte magát, úgy dönt, éli a kockák életét, de biztos, ami biztos, köt egy életbiztosítást is, ami lehetővé teszi – hogy ha a tudomány úgy fejlődik a jövőben -, akkor a halála esetén a hibernált testéből fel tudják támasztani. És Bob hirtelen meghal. Aztán a 22. században ébred, és rá kell jönnie, az állam tulajdona lett. Laza stílusú regény, ami egy percig sem veszi magát komolyan. Minden megvalósul benne, amire egy SF rajongó vágyhat: csillagközi utazás, az emberiség megmentése, új bolygók felfedezése.

    Vélemények:

     Letya ǁ Szubjektív Kultnapló ǁ Supernatural Movies ǁ Shannara ǁ Inside my head

    A Viking visszatér

    Viszonylag fiatal olvasóként érdekes élmény volt megismerkedni Zsoldos Péter műveivel. Az idén három, újra kiadott regény közül a Viking visszatért keltette fel leginkább a kíváncsiságomat. A történetet talán nem kell bemutatni, de az új Zsoldos-olvasók számára azért álljon itt egy rövid ismertető: Gregor Man és társai egy műszaki hiba következtében nem tudnak hazatérni a Földre, egy ismeretlen bolygón kell vesztegelniük. A baj csak fokozódik, amikor Gregor Man teljesen elszakad társaitól, és magára marad. Izgalmas, ahogy Zsoldos Péter a Robinson Cruise-t sci-fi-síti (Nogo megjelenésével egyértelmű a párhuzam), majd saját korának tudományos és irodalmi trendjeivel házasítja azt. Még ma is bőven megállja a helyét.

    Vélemények:

    Részletes véleményem a Galaktikán ǁ Pasztler Ágota írása a Zsoldos-életműről

    Fiú a pokolból

    Ideje volt már, hogy a két Sztrugackij-kisregény – A kölyök és a Fiú a pokolból – egymás mellett szerepelhessen. A Fiú a pokolból kötetünkben ez végre megvalósulhatott. A két kisregény különböző történeteket mesélnek el, de egy koncepció köré épülnek: egymás megismerése. Mindkettőben megtalálható a hamisíthatatlan Sztrugackij-féle humanizmus, oroszos filozofálás, és a jól ismert Delelő univerzum hangulata. Megérdemelten dobogós.

    Vélemények:

     Részletes véleményem a Galaktikán ǁ Letya

    Varázsőrség

    Őszintén, kicsit féltem az új Őrség-kötettől, mert már egy sokadik epizódként érkezett egy hatrészes hízott fősorozat és jó pár kiegészítő kötet mellé. Azonban Lukjanyenko és a mellé szegődő Suspanov megleptek. A Varázsőrség a jól ismert Éjszakai és Nappali Őrség egy kísérletét mutatja be: Fény és Setét párti ifjú mágusok iskoláját. Az intézmény működését és annak diákjait Dreher szemszögéből követhetjük nyomon. A Lukjanyenko-Suspanov írópáros a megszokott formában (három különálló történet) mesél a Másfélékről, tágítja az eddig is gazdagnak számító világot, miközben a megfelelő arányban adagolják az akciót és a magvas gondolat részét. Így lett végül a legnagyobb félelmem a második kedvencem az idei évben.

    Vélemények:

    Részletes véleményem a Galaktikán ǁ Niitaabell ǁ Szubjektív Kultnapló

    Kifordított világ

    Hiába az Őrség, Sztrugackij-testvérek és Bob, a legnagyobb befutó nálam Christopher Priest lett. Végre magyarul is olvasható az író nagy klasszikusa, a Kifordított világ, ami egy különös fizikai szabályoknak engedelmeskedő várost, a Földet mutatja be. A könyv főhőse, Helward Mann, ifjú céhtag, aki elérve a felnőtt kort (650 mérföld) felfedezheti a Földön túli világot. Priest a regény elején folyamatosan zavarba ejt minket, majd szép lassan elfogadtatja velünk, hogy amit olvasunk, az teljesen normális, nincs itt semmi, amin csodálkozni kell. Vagy mégis? Tömény zsenialitás, ahogy Priest folyamatosan megcsalja az olvasót. Szerintem mindenképpen érdemes elolvasni.

    Vélemények:

    Részletes véleményem a Galaktikán ǁ Letya ǁ Egy korábbi cikk az SFmag-ról

    És nektek idei könyveink közül melyikek tetszettek? Itt és kommentben megírhatjátok a véleményeteket!

  • Ha hiányoznak a Galaxis őrzői: 4 űroperát ajánlunk

    Lassan egy hónapja mutatták be A galaxis őrzői vol 2-t – amiről a Galaktika online felületén és a Galaktika TV-n is beszámoltunk -, jönnek az olyan új premierek, mint a Wonder Woman, vagy az Orphan Black 5. évada, júliusban pedig a Pókember: Homecoming. Hiába a sok újdonság, néha jó visszatérni vagy csak hosszabb időt eltölteni egy kedvenc világban, de minimum felidézni annak hangulatát. A Portalist ajánlója alapján összeszedtünk 4 űroperát, amelyekkel kicsit visszatérhettek a Galaxis őrzői akció dús, őrült, de szerethető világába.

    gotg-lede

    A galaxis őrzői – a képregény

    A film utáni űrt evidens, hogy az alapjául szolgáló képregénnyel lehet legjobban betölteni. A galaxis őrzői először 1969-ben jelentek meg a Marvel Super-Heroes #18-ban – ennek Arnold Drake (író) és Gene Colan (grafika) voltak az alkotói. Azonban ez a csapat nem azonos a filmből ismerttel: a 31. századi alternatív idővonalból származó alakulat tagjai Major Vance Astro/Major Victory, Martinex T’Naga, Charlie-27, és Yondu Udonta. ’69 után számos más történetben is feltűntek az őrzők, de a önnálló sorozatukra a 90-es évekig várni kellett. Ez 62 számot ért meg, továbbá egy Galactic Guardians című spin-off is készült velük 1994-ben. A „brandet” 2008-ban élesztette fel Dan Abnett és Andy Lanning. Az új csapat azonban csak részben az ő érdemük Peter Quill, Gamora, Drax, Mordály, Groot, és még sokan mások először az Annihilation: Conquest crossover történetben jelentek meg, őket korábban más írók találták ki, Abnették pedig belőlük rakták össze a Galaxis őrzőinek új csapatát. Azóta kisebb megszakításokkal (pl. 2010-ben a 25. számnál leállították az újrainduló sorozatot), de folytatódnak az Őrzők kalandjai. Aki szeretne mélyebben elmerülni a Marvel ezen idővonalában, vagy más megközelítésben látni Star-Lordékat, annak erősen ajánljuk a képregényeket.

    Légiónyi Bob-07_02

    Dennis E. Taylor: MI, Bob

    Habár az előrendelhető könyvünkben, a MI, Bob-ban nincsen galaxist védőt szupercsapat (legalábbis nem a hagyományos értelembe véve), de hangulatában nagyon közel áll A galaxis őrzőihez. A főhős, Bob elég peches körülmények között válik felelősségteljes hőssé: eladja a szoftvercégét, hogy nyugodtan élje világát, de azért köt egy biztosítást, miszerint halála esetén hibernálják, és majd felkeltik a „szép új világban”. A terv működött, csak nem úgy, ahogy arra Bob számított: idő előtt elütötte egy autó, majd egy diktatúrában ébredt, ahol őbelőle csináltak egy hardvert, és a többi állam kiiktatására kényszerítik. A most már MI-ként működő férfira hárult feladatot szerencsére nem tudja végrehajtani a Földet fenyegető katasztrófák végett. Így Bob, személyiségének többi másolatával, a Bobokkal együtt új küldetésbe kezd: megmenteni az emberiség maradékát és új, lakható bolygót találni számukra. A mentőalakulatok szervezése és az új galaxisok feltérképezése során Bobék Quillékhez hasonlóan lehetetlenebbnél lehetetlenebb kalandokat élnek át, és zűrösebbnél zűrösebb ügyekbe bonyolódnak. Azonban semmi pánik, ha az embernek (bocsánat, a MI-nek) van humorérzéke, és mindenre egy pop-kulturális utalása.

    9781504042918_p0_v1_s192x300

    Joe Haldeman és Jack C. Haldeman II: There is No Darkness

    Az Örök háború szerzője, Joe Haldeman testvérével, Jack C. Haldemannal közösen írt regénye, a There is No Darkness egy humoros szórakozás lehet minden sci-fi rajongó számára. A kritikusok egy „coming-of-age”, azaz egy felnőtté válásról szóló könyvként tartják számon. A történet főhőse Springworld lakója, Carl Bok, aki egy visszautasíthatatlan ajánlatot kap: ösztöndíjat nyer a Starschool utazóiskolába. Az intézményen keresztül 16 gyarmatbolygót járhat be, köztük a Földet is. Bok és társai elég kicsapongó életet folytatnak, azonban ennek ára van. Főhősünk a Földön pénzszűkébe kerül, azonnali megoldásra van szüksége. Erős fizikumának köszönhetően harcosként tud érvényesülni és megkeresni a napi betevőt. Azonban mások szórakoztatása sem bizonyul teljesen biztonságos munkának: a háttérben ismeretlen űrlények készülődnek. A humoros szituációk, a Haldemanék által megálmodott világok bejárása mellett a coming-of-age téma miatt is érdekes lehet a könyv a Guardians of the Galaxy rajongóinak. Quillékhez hasonlóan Carl Boknak is meg kell tanulnia túljutni saját büszkeségén, és rájönnie, hogy a bajban vannak társai, akikre nyugodtan támaszkodhat.

    pocks-world-dave-duncan

    Dave Duncan: Pock’s World

    A Portalist szerint az itthon is ismert Dave Duncannek (Az aranyszín lánc, A tűzföldek ura) is akad olyan regénye, ami emlékeztet A galaxis őrzőire: Pock’s World. A 2010-ben megjelent regény középpontjában egy gyanús ügy áll: az emberlakta Pock’s Worldön idegen fertőzést észleltek. Ennek kivizsgálására 5 embert küldenek a bolygóra: szentéletű, de könyörtelen André atyát, a botrányéhes riportert, Ratty Turnsole-t, Athena Fimble ambiciózus politikust, a manipulatív bürokratát, Millie Backetet, és Linn Lazuline nem a tisztességéről híres milliárdost. A galaxis őrzőihez hasonlóan kapunk egy csapat antihőst, akiknek valahogy felül kell kerekedniük önmagukon, és megoldani az eléjük háruló problémákat. Leginkább azoknak ajánljuk a Pock’s World-öt, akik inkább a karakterközpontú történeteket részesítik előnyben, vagy a második etap Galaxis őrzőit pont a karakterek bemutatása, konfliktusainak kibontása miatt szerette.

    A Portalist ajánlóját és a teljes ajánlót itt tudod elérni!

  • A Könyvfesztiválon jelenik meg a MI, Bob

    Könyvfesztiválra érkezik Dennis E. Taylor népszerű sci-fi regénye, a MI, Bob. A 2016-ban megjelent regény hihetetlen népszerűségre tett szert, a kritikusok Alastair Reynoldssal és Andy Weir A marsi regényével említik együtt Dennis E. Taylort. Ismerjük meg őt és a hamarosan magyarul is olvasható regényét.

    15831717

    „A nevem Dennis Taylor. Ezen a „megkülönböztetőjelen” osztozok számos íróval és zenésszel is, elég sajnálatos módon. Ezért használom a Dennis E. Taylor nevet. Nem, nem Dennis Taylor, a fenébe is!”

    – kezdi elég humorosan a bemutatkozását Taylor írói honlapján, amit fontos kiemelni, hisz műveiben is állandó elem a humor.

    Az amerikai író civilben programozóként dolgozik, emellett pedig snowboardozik, fut és science fiction történeteket ír. Szerzőként egyszerű, de nemes célja van: szórakoztatni és egy kis kiutat mutatni a hétköznapok szürkeségéből.

    OUTLAND_smallElső regénye, az Outland 2015-ben, magánkiadásként jelent meg. A történet szerint a Yellowstone-ban egy szupervulkán tör ki; a váratlan katasztrófa akár az emberi civilizáció végéhez is vezethet. Hat egyetemista vállalkozik a nehéz feladatra, hogy megmentsék bolygónkat a pusztulástól. Egyetlen kiindulási pontjuk saját fizikai projektjük, ennek segítségével próbálnak megoldást találni. Azonban a dolgok rosszabbra fordulnak, amikor kiderül, a diákok elmélete nem működik. A félresikerült kísérlet eredményeként felfedeznek egy interdimenzionális kaput, ami egy olyan alternatív Földhöz vezet, ahol még nem fejlődött ki az emberi faj. Az egyetemisták, az új felfedezés sikerétől megrészegülve vetik bele magukat az új világba. Kérdés, mi lesz így az emberiséggel?

    AllThreeSmall
    Bobiverzum trilógia

    Következő műve egy sci-fi trilógia (Bobiverzum) nyitórésze, a MI, Bob. A regény főhőse, Bob Johanssen eladta a software cégét, egy különös biztosítást köt (halála esetén hibernálják, hogy a jövőben az orvostudomány lehetséges fejlődése esetén meggyógyíthassák) és végre kész arra, hogy hobbijának, a sci-finek éljen. A sors fintora, hogy épp ekkor üti el egy autó, majd ébredés után a 22. században találja magát. A teste, mint kiderül az Egyesült Államok utódállamáé, a FAITH-é, személyiségét egy hardware-re töltötték, ráadásul már abban se biztos, hogy ő ezek után egyáltalán az az ember-e (ha még ezek után embernek számít), akinek hiszi magát. Azonban egy biztos: a hatalmi játszmák a jövőben sem változnak. Bobot arra kényszerítik, hogy új képességeivel felszerelkezve szolgálja a FAITH űrkolonizációs céljait, ezzel megelőzve a többi nagyhatalmat. Ha nem engedelmeskedik, akkor örökre lekapcsolják.
    A MI, Bob-ban Taylor a leglehetetlenebb ötletekből gyúr össze egy teljesen működő és élvezhető sci-fi kalandot. A könyv azonban nem lenne az igazi Bob szarkasztikus megjegyzéseitől; még a legszorultabb helyzetekben is képes megőrizni hidegvérét és valami frappáns megjegyzéssel véleményezni a történéseket – ahogy Mark Watney is tette A marsiban.

    legionbook1v2_small-1

    A könyv 2016. szeptember 20-án jelent meg a Worldbuilders Press kiadónál, először e-book és hangoskönyv formátumban. Az utóbbit az Audible Studios adta ki, a történetet Ray Porter (Argo-akció, Kemény motorosok, Majdnem híres) tolmácsolásában hallhatjuk. Októberben Taylor ügynöksége, az Ethan Ellenberg Literary Agency fizikai könyvként is megjelentette a MI, Bob-ot. Az elmúlt egy év alatt Taylor hamar népszerű lett az olvasók körében, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a világ egyik legnagyobb könyves közösségi oldalán, a Goodreadsen 4,37-es átlagértékelés kapott. Ezen kívül egy nagyobb sikert is magáénak tudhat: 2016-ban a regény hangoskönyv változatát megválasztották 2016 Legjobb SF hangoskönyvének.

    Taylor jelenleg több művén is dolgozik vagy épp az utolsó simításokat végzi rajtuk. Márciusban várható a MI, Bob folytatása, a For We Are Many (szintén könyv és hangoskönyv formátumban), és előkészületben van a befejező rész, az All These Worlds. Ezen kívül hamarosan nyomtatásba kerül a Singularity Trap is, amiben Ivan Pritchard próbál szerencsét a világűrben.

    Reméljük, TI is annyira szeretni fogjátok Dennis E. Taylor őrült ötleteit, szarkasztikus stílusát és pörgő történetvezetését, mint mi. Aki szerette A marsit vagy csak unja a hollywood-i kliséket, az ne hagyja ki a Könyvfesztiválón megjeleni MI, Bob-ot.