Az első, 1985-ös Super Mario Bros. játéktól kezdve az évek során már számos játékba invitáltak minket Mario és persze az ő barátai. Sokunk a Nintendo bátor, bajuszos hősével nőtt fel, gyerekkorunk jellegzetes, felejthetetlen karaktere volt a kis piros-kék (vagy kistestvérek esetében zöld-kék) ruhás.
Mégis, hiába töltöttünk velük annyi időt, alig tudunk valamit a kis karakterekről. Ez viszont hamarosan megváltozik, köszönhetően a Dark House Book’s néhány nap múlva érkező, Mario elmúlt 3 évtizedét feldolgozó,hatalmas, alapos munkának, amely a Super Mario Encyclopedia: The Offical Guide to the First 30 Years címet fogja viselni.
Néhány oldalba már bele is kukkanthatunk, és láthatjuk, hogy mi vár majd a fanokra, ha kezükbe veszik az enciklopédiát.
A 256 oldalas, átfogó gyűjtemény az elmúlt 30 év történetét tartalmazza, vagyis a Super Mario Brostól kezdve a Super Mario 3D Worldig a széria minden játéka szóba kerül.
Ízelítőül: bemutatják Yoshit, lesz interjú Takashi Tezukaval (valamennyi Mario játéknál rendezőként, producerként, felügyelőként, játéktervezőként működött közre), kapunk néhány tippet a játék végigjátszásához, hogy hogyan szerezzünk meg mindent, ami csak lehetséges, illetve az ellenségekről, akadályokról, tárgyakról, magyarán az egész univerzumról információt kapunk.
Annyi időt eltöltöttünk ezzel a játékkal, és mégis, biztos mindenki számára van olyan szint, olyan karakter vagy olyan titkos alagút, amelyet nem ismer. Harminc év után végre mindenre fény derül, teljes mértékben felfedezhetjük Mario és Luigi világát.
Az könyv október 23-án kerül kiadásra.
Ti melyik játékról vagy melyik karakterről olvasnátok szívesen?
Egy AI ebben a pillanatban is azon dolgozik, hogy emberi beavatkozás nélkül végigjátssza a Super Mario Bros című klasszikus platformer játékot
Már nem ez az első példa arra, hogy egy videojátékot egy autodidakta bot megtanuljon, mivel 2017-ben Elon Musk programozott be egyet abból a célból, hogy a Dota 2-ben játszhasson, és végül ez a mesterséges intelligencia megverte az összes profi játékost, akit csak elé ültettek.
Elon Musk mesterséges inteligenciája viszont máshogy működött, mint amit most figyelemmel kísérhetünk, mert a Dota 2 robot egyszerre több száz szimulációt futtatott, hogy tanuljon. Addig SethBling MarI/O programja egyszerre csak egy szimulációt futtat, hogy figyelemmel kísérhessük a tanulási folyamatot.
Mivel a Super Mario-t játszó mesterséges intelligencia csak a hibáiból tud tanulni, ezért egy-egy pálya végigjátszása rengeteg időt vesz igénybe, emiatt úgy is folytatólagosan figyelemmel kísérhetjük az AI tanulását, hogy nem ülünk ott egész nap a gép előtt, mivel nagyon apró lépésekben halad előre a játékban. Ha kétnaponta ránézünk, nagy eséllyel még mindig ugyanazon a pályán fog tartani a mesterséges játékos. Például a második világ második pályáját, több mint két héten keresztül játszotta a gép, mire tovább tudott jutni.
Ha felkeltettük az érdeklődésedet, ezen a linken figyelemmel kísérheted élő adásban, ahogy a számítógép újra és újra belebukik olyan akadályokba, amit mi már csukott szemmel is kikerülnénk.
A Rise & Shine az Adult Swim tévécsatorna megbízásával fejlesztett sci-fi platformer, ami ügyesen ötvözi a már a Mario szériából jól ismert, balról jobbra haladós, lövöldözős elemeket a futurisztikus látványvilággal. A kis indie játék talán az idei év eddigi legígéretesebb próbálkozása afelé, hogy megmutassa, hogy a régi arcade-okból ismert bullet hell/rpg, kétdimenziós programoknak van jövője 2017-ben.
A játék elején megismerkedhetünk Rise-zal, a narancs-pulóveres kisfiúval, aki egy, a termetéhez képest eléggé túlméretezett mordályt kap, és egy küldetést, hogy leszámoljon Nexgen katonáival, véget vetve szülőföldje és az elnyomók közötti háborúnak.
A mordály megszerzésével indul a játék izgalmas része. Lényegében mindent szét kell lőni, ami mozog vagy szétlőhető, hogy továbbjuthassunk a pályákon. A játék viszont nem merül ki ennyiben, ugyanis a fegyverünk úgymond jet packként is üzemel, és így érdekes dupla-, sőt triplaugrásokat is lehetővé tesz számunkra, és így a pályák függőlegesen is felfedezhetőek.
A pisztoly épp annyira főszereplője a játéknak, mint a fiú, mivel mágikus módon a fegyver tud beszélni, és játék közben nem egyszer instrukciókkal vagy kritikákkal segíti a főhősünket. Az igazat megvallva szerintem a beszélő fegyver segítő szavai inkább negatívan hatnak a játékra, többek között azért, mert nincsenek szinkronszínészek, és ha valaki mondani akar valamit, akkor a játék egésze megáll, és nyomkodnunk kell a készüléket, hogy gyorsan eltűnjenek a dialógus ablakok. Többnyire nem is érdekes dolgokról beszélnek, csak megjegyeznek dolgokat, amire később nem épít a játék semmilyen módon, így tényleg fölösleges infókkal traktálják az embert. A pisztoly állandó csacsogását leginkább a Legend of Zeldából ismert tündérkéhez hasonlítanám, bár ott még talán kevésbé volt idegesítő a segédünk, mint ebben a játékban. Olyan mintha csak azért adnának ennyi személységet a fegyvernek, hogy indokolják, hogy miért van benne a játék címében.
A pisztoly további érdekessége, hogy nem csak egyféle golyót tud lőni, hanem a szituációnak megfelelően válogathatunk, hogy robbanó lőszert, vagy éppen egy normálméretű golyót akarunk adományozni a rosszarcú ellenfeleknek. Vannak ellenfelek, amik csak bizonyosféle lőszertől sebződnek, és ez abszolút pozitívum, mert folyamatosan stratégiák között kell váltogatnunk, ha sikeresek akarunk lenni. Bár az ötlet jó, a kivitelezés itt sem az igazi, mivel nagyon körülményes váltogatni a golyótípusok között és a harc hevében, amikor minden tizedmásodpercre szükséged van, elég rosszul esik csak azért fedezékbe vonulni, hogy kicseréld a lőszert.
Vannak torpedókhoz hasonló lőszerek, amelyek érdekessége, hogy kilövés után lassan utazik a levegőben, és az irányító gombokkal kell célba juttatnunk a repülő golyót. A játéknak ez a mechanikája fogja alkotni a program logikai akadályait, és ezzel fog a játékos is a legtöbb időt elszenvedni, hogy leküzdje ezeket. Bár a játéknak ez a része is érdekesnek tűnhet papíron, mégis ha mérlegeljük, hogy mennyire érdekes akadályok elé állíthatják a játékost, és hogy mennyire szórakoztató ez a tevékenység, rájövünk, hogy sokkal jobb lenne, ha a karakterünkkel kéne ténylegesen fizikai akadályokkal küszködni, minthogy egy lélektelen golyót irányítsunk a főszereplőnk helyett.
A Rise & Shine mellett szól, hogy a játék külleme nagyon tetszetős és képregényszerű. A sztori is érdekes, valamint nem túl hosszú, 3 óra alatt kijátszható. A játék igazi pozitívuma pedig a nehézsége, nagyon könnyű meghalni, és már az első percben megkaphatjuk a Game Over-t, ha nem figyelünk eléggé. A logikai feladványok is ötletesek, és tényleg okosnak érezheti magát az ember, ha sikerül egyet-egyet megoldani.
A grafika nem fogja leterhelni a vasat, és egyébként a játék – a hibái ellenére – szórakoztató, nem érdemes kihagynia senkinek, aki szereti a sci-fit és a Mariot. Maga a program beszerezhető digitális másolatban a Steam-ről 3-4000 forintért, de ha türelmesen várunk, akkor biztosan leértékelik majd a közeljövőben.
