My Blog

Címke: lelet

  • A Homo Sapiens korábban megérkezett Európába       

    A Louisville-i Egyetem professzora, Jonathan Haws által vezette kutatócsoport szerint az eddig feltételezettnél mintegy ötezer évvel korábban, 41-38 ezer évvel ezelőtt érkezett a modern ember Európa legnyugatibb részére.

    A Lapa do Picareiro barlang Portugália középső részén, az Atlanti-óceánhoz közel található. A barlangbanmodern emberek által használt eszközöket találtak, ennek vizsgálata alapján jutottak erre a megállapításra.    A barlangban talált eszközök abból az időszakból származnak, amelyben korábban a tudósok a neandervölgyi ember jelenlétét feltételezték.

    https://galaktikabolt.hu/termek/2001-elveszett-vilagai/

    Ez alátámasztja azt az elméletet, hogy a modern ember Eurázsiából gyorsan, néhány ezer év alatt szétszóródott Nyugat-Európa irányába első délkelet-európai megjelenése után.

    A Picareiro barlangban már 25 éve folytatnak feltárásokat antropológusok és régészek, akik megállapították, hogy az ember már mintegy 50 ezer éve birtokába vette azt.

    Az Észak-karolinai Egyetem, az Algarvei Egyetem és a Lisszaboni Autonóm Egyetem kutatói gazdag régészeti leleteket tártak fel, köztük kőeszközöket, vadászatból, állatok leöléséből és főzési tevékenységből származó több ezer állati csontot.

    https://galaktikabolt.hu/termek/a-viking-visszater/

    A Bolognai Egyetem és a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatónak segítségével határozták meg a korai modern emberek érkezésének és a térség neandervölgyi emberek általi megszállásának korát. Utóbbi mintegy 45-42 ezer évvel ez előttre tehető, a modern ember 41-38 ezer éve érkezett oda.

  • Az emberi múlt titkai

    Néhány igen érdekes felfedezést tettek régészek.

    Hangszerré alakított emberi combcsontra bukkantak egy sírban, amit a Stonehenge közelében találtak. Az új felfedezés szerint a bronzkorban az emberi maradványokat ereklyeként őrizték meg.

    A felfedezést a Stonehenge közelében lévő Wilsfordban tették, A 4500 éves sírban a vésett és polírozott eszközöket más tárgyak, például kő- és bronzbalták, egy csontból készült tál és egy agyar mellett találták.

    Bár az emberi csonttöredékeket a sírokba is eltemették az elhunyt mellé, az élők otthonaiban is tartottak belőlük a padló alá temetve vagy éppen kiállítva. Ez arra utal, hogy a bronzkori ember nem tekintett olyan rémülettel vagy undorral a maradványokra, mint a ma embere.

    http://galaktikabolt.hu/termek/a-viking-visszater/

    Európa legkorábbi ismert csonteszközeit azonosították brit régészek, a félmillió éves eszközöket az angliai Sussex grófság nyugati részén lévő Boxgrove őskőkorszaki lelőhelyen találták.

    A lelőhelyet az 1980-90-es években tárták fel. A csonteszközök egy ló csontjaiból származnak, amelyet a területen lévő emberek leöltek a húsáért. Az állat maradványai körül talált kőszilánkokból a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a területen legalább nyolc ember készített nagy kovakő késeket munkálataikhoz.

    Távoli tűz I.

    Az ausztrál őslakosok már több mint 2000 éve termesztettek banánt.  A 2145 éves leleteket – banán-mikrokövületeket, kőszerszámokat, faszenet és támfaltöredékeket – az ausztrál kontinenstől északra, a Torres-szoros egy kicsiny szigetén tárták fel ausztrál régészek.

    Széles körben elterjedt nézet szerint Ausztrália és a Torres-szoros őslakosai nomád vadászó-gyűjtögető népek voltak, amikor a brit gyarmatosítók megérkeztek. Történelmi szempontból eddig úgy tekintettek a Torres-szorosra, mint a növénytermesztő új-guineai őslakosok és az ausztráliai, vadászó-halászónak bélyegzett bennszülöttek közötti választóvonalra. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy inkább a növénytermesztési eljárások „hídja vagy szűrője” volt. A mabuyag-szigeti őslakosok bonyolult és sokoldalú növénytermesztést folytattak.  A földművelés rendszere a korabeli helyi táplálkozási szokásokat tükrözte, melyek jellemző alapanyagai a jamgyökér, a taró és a banán.

    A feladat

     

  • Egy elveszett kontinens darabjai

    Kanadai kutatók a Baffin-szigetről származó fúróminták elemzése közben egy ősi kontinens egy elveszett darabjára bukkantak. A gyémántbányászati minták rostálása során bukkantak az észak-atlanti ősmasszívumból származó maradványra. Az ősmasszívumok, szaknyelven kratonok a Föld kérgének megszilárdult darabjai, a földkéreg ősi, szilárd és megkristályosodott részei.

    A gyémántbányászok a kimberlit nevű kőzetet keresik, amely több millió éven keresztül formálódik igen nagy, mintegy 150-400 kilométeres mélységben. A kimberlitet vulkanikus és geológiai folyamatok hozzák a felszínre, ezek a kőzetek rejtik a gyémántokat. Ezek a kőzetminták rengeteg információt hordoznak bolygónk felszín alatti körülményeiről.

    A kutatók a De Beers gyémántcég megbízásából kutattak a sziget déli részén.  A minták vizsgálatakor hamar egyértelművé vált, hogy ezek a kőzetek különlegesek. A minta megegyezett a Skóciától Labrador területéig húzódó kontinentális földkéreg ősi területének, az észak-atlanti kratonnak más részeivel. Ennkek a kőzetnek ásványi összetétele annyira egyedi, hogy nem lehetett összetéveszteni. Ez azért is különleges, mert a Kanada északi részén, – a Québec és Ontario északi részén és Nunavutban lévő – kraton teljesen más összetételű.

    J. G. Ballard – Helló, Amerika!

    A kratonok a kontinentális kéreg többmilliárd éves, stabil töredékei – olyan kontinentális magok, amelyek más kontinentális kőzeteket gyűjtenek és kötnek maguk köré. Néhány ilyen stabil mag még ma is jelen van kontinentális lemezek, például az észak-amerikai lemez középpontjában, más ősi kontinensek azonban apró töredékekre hullottak és újrarendeződtek a lemezmozgások hosszú történelme során.

    Az észak-atlanti kraton kontinentális lemeze 150 millió évvel ezelőtt tört darabokra, jelenleg Skócia északi területeitől Grönland déli vidékén át délnyugati irányban folytatódva Labradorig tart. Az újonnan azonosított töredék lefedi a Chidliak-projekt területét, 10 százalékkal járul hozzá az észak-atlanti kraton kiterjedéséhez. Ez az első alkalom, hogy geológusoknak ilyen mélységben sikerült összeilleszteniük egy kirakósdarabot.

  • Korábban jött az ember Európába

    Egy Görögországban megtalált emberi koponya vizsgálata alapján német és görög kutatók azt állapították meg, hogy a modern ember az eddig vélténél jóval korábban hagyta el Afrikát és 150 ezer évvel korábban érkezhetett Európába.

    A modern emberi koponyát az 1970-es években találták meg a Görögország déli részén lévő Apidima-barlangban. A leletet az Athéni Egyetem múzeumában őrizték. Nem régiben a kutatók a lelet sérült részeit virtuálisan rekonstruálták és ezek után a korát mintegy 210 ezer évben határozták meg. Olyan fontos jellemzőket találtak, amely segített a kor meghatározásában. Például a kerek nyakszirt miatt sikerült a Homo sapiens egy korai formájaként azonosítani.Így ez a valaha Afrikán kívül talált legrégebbi modern kori ember koponya.

    Már régóta tisztában van a tudomány azzal, hogy az anatómiailag modern ember Afrikában fejlődött ki, és onnan terjedt el az egész világon.  Az új lelet fényében azonban a vándorlás időrendjét át kell írni, mert az első elterjedési hullám jóval korábban zajlott, és földrajzilag szélesebb körű hatással bírt Európában, mint azt eddig hitték.

    Az Apidima-barlang nem csak a modern ember szállása volt. Találtak ott egy neandervölgyi maradványt is, amely elemzések szerint 170 ezer éves. A kutatók következtetése jutottak, hogy a mai Görögország területén a középső pleisztocén földtörténeti korban csak a Homo sapiens egy korai populációja és később neandervölgyiek éltek. A koponyaelemzések arra utalnak, hogy utóbbit később elnyomta az újonnan érkezett, anatómiailag modern ember.

     

  • A legfurcsább holdi kőzetlelet

    Óriási meglepetés érte egy ausztrál kutatócsoport szakembereit.  A Holdról származó kőzetminták vizsgálatával foglalkozó csapat szerint az egyik kőzetmintáról összetétele alapján erősen feltételezhető, hogy valójában a Földi eredetű . Véleményük szerint elképzelhető, hogy a kőzet akkor került a Holdra, amikor egy aszteroida becsapódott a bolygóba több milliárd évvel ezelőtt.

    Korábban találtak már vélhetően aszteroida-becsapódás révén a Földre került marsi kőzetet, és holdi eredetűt is, az ellenkezőjét azonban eddig nem figyelték meg.  A nyugat-ausztráliai Curtin Egyetem kutatói az 1971-es Apollo 14 holdmisszió által gyűjtött és az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) által kölcsönadott kőzetmintákat tanulmányozták a Svéd Természettudományi Múzeum, az Ausztrál Nemzeti Egyetem és a Houstonban lévő Holdkutató és Planetáris Intézet szakértőivel együttműködve.

    Felfedezték, hogy az egyik 1,8 grammos minta kőzettani hasonlóságot mutat a Földön gyakori, a Holdon azonban meglehetősen ritka gránittal. A minta kvarcot is tartalmaz, amely még ritkább a Holdon. Ráadásul ebben a mintában a cirkon kémiája nagyon különbözik a holdi kőzetmintákban valaha elemzett cirkonszemcsékétől és jelentős hasonlóságot mutat a Földön talált cirkonokéhoz.  A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a minták alacsony hőmérsékleten formálódtak, valószínűleg víz jelenlétében és oxidálódott körülmények között. Ez még jobban valószínűsíti, hogy inkább alakult ki a Földön, mint a bolygó legnagyobb természetes kísérőjén.

    Nem akármilyen becsapódás kellett ehhez.   A kutatók elmélete szerint az ősi kőzetdarab egy nagyjából akkora aszteroida becsapódása során lökődhetett ki a Földről, amekkora kiirthatta a dinoszauruszokat.

    (via)