Címke: legősibb

  • Felfedezték a világ legrégebbi erdejét

    A Binghamtoni Egyetem, a New York Állami Múzeum és a Cardiffi Egyetem szakemberei a világ legöregebb fosszilis erdejének maradványait fedezték fel. A maradványokat egy elhagyatott kőfejtőben találták meg a New York állambeli Cairo városa közelében.

    Az erdőség 386 millió évvel ezelőtt a mai New York államtól egészen Pennsylvanián túlra terjedhetett ki. A maradványok körülbelül 2-3 millió évvel idősebbek, mint az eddigi rekordtartó. Érdekesség, hogy az eddigi csúcstartó is a közelben fedezték fel, a lelőhelye a New York állambeli Gilboában van, körülbelül 40 kilométerre Cairótól.

    A Catskill-hegység lábánál elterülő elhagyatott kőfejtőben a kővé vált erdő több mint háromezer négyzetméternyi területét térképezték fel .A vizsgálatok szerint az ősi erdő legkevesebb két fatípusnak adott otthont: a páfrányok és zsurlók őseinek tekintett, mára kihalt cladoxylopsids növénycsoport, valamint a páfrányokéhoz hasonló levelű, szintén kihalt növénynemzetség, az Archaeopteris képviselőinek. Emellett egy harmadik növénytípusból is találtak egyetlen fosszilis példányt, amelyet azonban egyelőre nem sikerült azonosítaniuk, de valószínűleg a korpafüvek közé tartozhatott.  Mindhárom növénytípus kizárólag spórákkal szaporodott.

    Sikerült az Archaeopteris fák hosszú „látványos” és kiterjedt gyökérhálózatát is feltárni,  amely helyenként több mint 11 méterre is elnyúltak. A hosszú életű fás gyökerek átformálták át a növények és a talaj kölcsönhatását, kulcsfontosságú szerepet játszva az erdők és a légkör „közös” evolúciójában.

    Mivel a területen rengeteg megkövesedett halmaradványt is találtak, a kutatók azt valószínűsítik, , hogy az ősi erdő egy áradás nyomán pusztult ki.

  • Felfedezték Egyiptom legősibb települését

    A Nílus folyó deltájában megtalálták az eddigi legősibb település maradványait. Az egyiptomi-francia régészcsoport által feltárt terület már a kőkorban lakott volt, messze megelőzve a fáraók uralta egyiptomi birodalmat. Az újkőkori falu maradványait a Tell el-Samara régészeti lelőhelyen tárták fel, Kairótól mintegy 140 kilométerre északra.

    Bár sok forrás ötezer évnél is idősebb településről ír, valójában sokkal régebbi. A település egészen a fáraók második dinasztiájának a koráig (kr.e. 4200-2900) lakott volt, vagyis nem ötezer, hanem hétezer évnél is idősebb.

    Néhány adat, hogy történelmi időkbe el tudjuk helyezni a várost.  Ménész Kr. e. 3000 körül egyesítette Alsó- és Felső-Egyiptomot, az Óbirodalom kora i. e. 2700 és 2200 közé tehető. Ebben az időszakban az ország a fáraók korlátlan uralma alá került. A három legnagyobb piramist Kr. e. 2500 évvel építették. Még 2500 évvel korábban, Kr. e. 5000-ben a település virágkorát élte. Alapítása pedig az újkőkor homályába vész.

    Az újkőkori felfedezések szinte ismeretlenek ebben a térségben, ezért igen nagy jelentőségűek a leletek. Az egyetlen eddig ismert újkőkori feltárt település Szaísz városa volt.

    A 2015 óta folyó feltárásokon gyűjtött leletek páratlan lehetőséget adnak arra, hogy az első dinasztia előtt több mint ezer évvel Alsó-Egyiptomban élt prehistorikus társadalmakról alaposabb tudásra tegyenek szert a régészek.

    A lelőhelyen talált edények, kézműves termékek kormeghatározása alapján a kutatók úgy vélik, hogy a Nílus deltájának lápos területein a Kr.e. 5. évezred végén telepedtek le közösségek.

    (via)