A szaúd-arábiai Nefúd-sivatagban mintegy 120 ezer éves emberi lábnyomokra bukkantak. Egy kis csapat Homo sapiens 120 ezer éve megállt, hogy élelmet szerezzen és igyon egy sekély tó vizéből, melyhez a minden mai állatnál hatalmasabb tevék, bölények és elefántok is jártak. A lábnyomokat még 2017-ben fedezték fel.
De az emberek nem maradtak sokáig, valószínűleg a nagytestű emlősökre vadásztak, a tópart hosszú útjuk egy állomása lehetett. A talaj eróziója miatt tűntek elő a lábnyomok az Al-Atharnak nevezett ősi tó partján.
https://galaktikabolt.hu/termek/2001-urodisszeia/
Ma az Arab-félsziget belsejét végtelen, száraz sivatagok borítják, amelyek lakhatatlanok lettek volna az ősember és zsákmányállatai számára. Az elmúlt évtized kutatásai azonban megmutatták, hogy ez nem volt mindig így: a klíma természetes változásai miatt zöldebb, nedvesebb időszakok is voltak a térségben, ilyen lehetett az utolsó interglaciális, vagyis jégkorszakköz.
Ebben az időszakban Arábia inkább a mai afrikai szavannák füves pusztáihoz hasonlított.
A lábnyomok a kövületek egyedülálló fajtái, mivel a múlt néhány órájának vagy napjának emlékét őrzik meg olyan részletességgel, amilyet más fosszilis leletek nem nagyon nyújtanak.
A több száz lábnyomból hét származott embertől, irányuk, távolságuk és méretkülönbségeik két vagy három, együtt vándorló egyedre utalnak.
https://galaktikabolt.hu/termek/a-viking-visszater/
A kutatók szerint anatómiai szempontból a modern emberek közé tartoztak, vagyis nem a Homo sapiens „unokatestvérei”, a neandervölgyiek közé, mivel úgy tudni, abban az időben ők nem voltak jelen a tágabb értelemben vett Közel-Keleten, valamit erre utalnak a nyomokból kiolvasható testmagasságok és testtömegek is.
Kőeszközökre nem bukkantunk, tehát nem telepedtek le a helyszínen tartósan. Úgy tűnik, inni jöttek és vadászni, talán éppen a szintén ott ivó állatokra.
