Címke: kvázi

  • Őrség előtt – Őrség után

    Kétségtelen, hogy a XXI. század egyik legmeghatározóbb orosz sci-fi-fantasy írója Szergej Vasziljevics Lukjanyenko. Sikeressége mellett termékenysége is figyelemre méltó, 1998-as első megjelenése óta szinte minden évre jutott egy könyve.

    Élete nem a nyilvánosság előtt zajlik, életrajza is meglehetősen szűkszavú. 1968-ban Kazahsztánban született. 1986-ban kezdte orvosi tanulmányait Alma-Atában. 1992-ben végzett, és terapeutaként kezdett dolgozni. 18 éves korában kezdett írással foglalkozni, 1987-ben jelent meg első írása. Lukjanyenko saját bevallása szerint sokat merített a Sztrugackij fivérektől. Írói karrierjében 1998-ban az Éjszakai Őrség volt az áttörés. amelyből egy nagyon sikeres sorozat készült.

    Sci-fi rajongók számára Lukjanyenko megkerülhetetlen alkotó. Neve garancia az igényes, elgondolkodtató, magával ragadó és kimondottan tartalmas fantasztikumra. A műfajjal ismerkedők vagy a young adult kategóriából átkacsingatók is megtalálhatják vele a számításaikat.

    Eddigi életműve megjelent a Metropolis Media kiadásában. Hamarosan érkezik két novelláskötete, a megjelenés előtt akciót hirdetett a kiadó, nagysikerű Urban fantasy könyvei mellett megjelent sci-fi regényeit lehet most kedvezményesen megvásárolni.

    Lukjanyenko munkásságában nagyon meghatározó volt az őrség ciklus, ezalatt nem igazán foglalkozott mással. Most négy olyan könyvet ajánlunk, amelyből kettő az Őrség-sorozat előtt, kettő után született. Ezekben a műveiben teljesen más oldalát mutatja be.

    https://galaktikabolt.hu/termek/lukjanyenko-hianypotlo-akcio/

    1997-ben jelentkezett első regényével, amelynek címe Ugrás az űrbe. Ez egy valódi és hamisítatlan orosz sci-fi, amely a távoli jövőbe repíti olvasóit. A kalandok mögül azonban most sem hiányzik a mélyebb mondanivaló.

    A galaxison az Erős és Gyenge Fajok osztoznak. A feltételeket az Erősek diktálják, a Gyengéket pedig speciális képességeik alapján használják, kihasználják. Mivel egyedül az ember szervezete képes elviselni a kozmikus ugrást, a földieknek a fuvaros szerepe jut.

    Pjotr Hrumov rozoga teherűrhajóján árut szállít egyik bolygóról a másikra. Egyik útján, már éppen visszatérőben a Földre fölfedezi, hogy potyautasa van, egy Számlálónak nevezett, hüllőszerű lény. A Számlálók is a Gyengék közé tartoznak, nekik az elvont gondolkodás az erősségük, a magát Karelnak nevező potyautas például képes pusztán szellemi energiáival befolyásolni Pjotr űrhajójának komputerét. Karel fajának képviseletében lopózott a fedélzetre, szövetséget akar ajánlani a földieknek az Erősekkel szemben. Tudomásukra jutott ugyanis, hogy az Erősek a Gyengék elpusztítására készülnek, a Földnek szerintük már csak hónapjai vannak hátra.

    Ugrás az űrbe

    A következő évben már jelentkezett is a folytatásával, az ugrás az ismeretlenbe című regényével. Lukjanyenko ebben a művében galaktikus méretekben bonyolítja cselekményét, végkövetkeztetésként mégis azt vonja le, hogy a csillagok között is az emberi értékek a legfontosabbak.

    Pjotr Hrumov, miután meggyőződött arról, hogy a geometerek világától nem remélhet segítséget a Föld megmentéséhez, elköt egy űrhajót, és elmenekül. Eltökélt szándéka, hogy elrepül a Galaxis magjába, az Árnyékhoz, amely rendelkezhet a szükséges erővel.

    Társaival egy teljesen élettelen, “kóbor” bolygón ér földet, ahol rábukkannak egy Kapura. Ezek kötik össze az Árnyék több százezer bolygóját. Aki átlép rajtuk, halhatatlan lesz, de közben az Árnyék “elsajátítja”, teljes tudatát magába olvasztja, önmaga részévé teszi.

    Mivel a Kapu a legrejtettebb vágyaknak engedelmeskedik, az utazók elszakadnak egymástól, és ezzel megkezdődik a versenyfutás az idővel, mert ha nem jutnak vissza a Földre még jókor a megoldással, többé nem lesz hová hazatérniük.

    Ugrás az ismeretlenbe

    Most ugorjunk előre az időben húsz évet. Ez idő alatt Lukjanyenkó az őrség sorozaton dolgozott. De ezután újabb klasszikus sci-fi regénnyel jelentkezett.

    Ha egy lámpaoszlopon talált hirdetés arra biztat, állj be pilótának harci űrhajóra, ne hamarkodd el a dolgot, még kíváncsiságból sem! Sok minden megeshet az emberrel, ha beszáll egy számítógépes játékba. Van, aki örül, ha egy igazi űrhajó irányítópultjánál találja magát. De van, akinek megrémülni sem marad ideje. Mert ettől kezdve minden valóban megtörténik vele. A világűr. Az űrhajók. Az „idegenek”. És halálos összecsapások távoli csillagok körüli pályán.

    Konkurensek

    A  Kvázi című regény egy igazi műfajók közötti kalandozás. egyszerre dark fantasy, disztópia, Társadalmi sci-fi, urban fantasy és alternatív történelem. A  könyv komolyan elgondolkodtat arról, minek alapján számít valaki embernek, és hogy az előítéleteinket olykor felül kell vizsgálni – egy nagyobb cél érdekében.

    Egy alternatív jövőben a társadalomban nem csak emberek élnek, hanem feltámadottak és kváZik is. A halál után lehetségesek ezek a fokozatok, de nem akárhogy: enni kell egy másik élő ember testéből. Szimonov százados gyűlöli a kváZikat, „kriptaszökevényeknek” tartja őket, de amikor felettese kijelöli jövendő társát, kénytelen együttműködni valakivel, aki emberként viselkedik, mégsem az. És amikor egy világméretű konfliktus kellős közepén találja magát, ami globális fenyegetés az egész emberiségre nézve, rájön, hogy csak kváZi társa segítségében bízhat.

    kváZi

  • Az olvasás jól pótolja a vodkát…

    „– Vannak Moszkvában olyanok, akik hamis papírokat árulnak kváziknak? – csodálkozott Markin.
    – Moszkvában minden van.”

    Ennél jobban nem lehet összefoglalni a regényt, és egyúttal Szergej Lukjanyenko munkásságát. Regényeiben egy olyan alternatív Oroszországot és olyan alternatív Moszkvát teremtett, ahol bármi elképzelhető. Az Őrség-sorozattal egy fantasztikus orosz fővárost teremtett, egy varázslatos, misztikus helyet. De ez mégis ugyanaz a város, nem alternatív történelem, inkább egy kiterjesztett valóság, ahol minden lehetséges.

    A Kvázi mégis más, mint a többi regénye. Kirándul egyet a nagy zombi univerzumba, az élőhalottak világába, amely már egy évtizede kiirthatatlanul ömlik a popkultúrából.  Mégis sikerült valami újat, valami mást kihoznia a megszokott menekülés/trancsírozás párosból.

    „A pisztolyt átvettem a bal kezembe, jobbal előhúztam a tokjából a machetét. És berúgtam az ajtót.

    Oké, már az első oldalakon felbukkan egy pisztoly és machete, akkor mégis lesz trancsírozás. De ezt nem is lehet elhagyni, mert annyira része a zombivilágnak, mint a pizzának a sajt.

    De a Kváziban a szerző rátett egy lapáttal. Mint sok jó regény ez uis egy krimi, de főhősünk nem szimplán nyomozó, hanem haláleseti ügykezelő. Ami valljuk be, nem egy aktatologató munka lehet, ha machete kell hozzá.

    Egy posztapokaliptikus jövőben vagyunk, egy titokzatos járvány után, ami alaposan megváltoztatta a világot. A halálesetekhez ki kell száni, mert ezek a fránya hullák csak nem akarnak meghalni, és bezombulhatnak. Gyenist Szemjonov feladata, hogy eljárjon az ilyen ügyekben.

    De az élet nem ilyen egyszerű, mert ott vannak a Kvázik. Holtak, akik mégis élnek. Nem zombik, hanem normál tudattal és élettel rendelkező egykori holtak. Sokan vannak, a társadalom egy jelentős részét képviselik, egy futurisztikus kisebbség. És ezzel el is Értünk a probléma forrásához. A társadalom furcsa szerkezete, a háromrétegű népesség, a könnyen lenézhető és irtható zombikkal, és a csaknem emberi Kvázikkal.

    Ezek után visszaköszön az emberiség jelleme, előítéletei, történelmi viselkedésmintái. Egy kisebbség, amiket vélt vagy valós sérelmekért nem csak okolni, de gyűlölni is lehet, sőt nem csak lehet de kell is. Az évezredes filozófiai kérdések, és előítéletek teljesen új értelmet nyernek: mikortól ember az ember, mennyire ember az, aki különbözik tőlünk.

    A könyv egyszerre bűnügyi történet, társadalmi dráma, posztapokailiptikus és zombi regény. A zsaru főhős ugyanazokkal a gondokkal küzd mint más rendőrök a való világban. Megvan a múltja, a maga bajai, előítéletei. Gyűlöli a holtakat, és mindent elkövet, hogy azok is maradjanak. De a Kvázikról sem jobb a véleménye.

    Különösen akkor gyűlik meg a baja a világgal, amikor egy kvázi kollégát kap maga mellé társnak. Gyeniszov kicsit olyan, mint egy nagyvárosi amerikai zsaru, aki rasszista, gyűlöli a négereket és a latinokat, és ezek után kap egy fekete társat. A kettőjük története nem csak nyomozás, hanem egy morális utazás az emberi jellem körül: fizika-, gondolkodásbéli- és jellemi különbségek, másság, tolerancia, és együttélés.

    kváZi

    A jól felépített világ és a csavaros történet mellett jól érződik az orosz gondolkodásmód, és a nagy lelkük. Morfondírozás, hosszú toprengések, és természetesen az elmaradhatatlan vodka.

    A kedvencem, hogy egy zseniális fordítói ötlettel új értelmet kapott a kriptaszökevény kifejezés.

    Ha csak egy mondatot, akarok kiemelni egy könyvből, akkor legyen az a címadó mondat:

    Az olvasás jól pótolja a vodkát…” 

    Ebben minden benne van Lukjanyenkoról, Moszkváról és az orosz lélekről.