Címke: kutató

  • Hamis eredmények, csaló kutatók

    A tudományos kutatás egyik legfontosabb alapköve a reprodukálhatóság. Egy adott kísérletet azonos feltételek mellett megismételve azonos eredményeket kapunk. De a tudományos világba vetett hitet alapjaiban rengetheti meg, ha a kutatásokról kiderül, hogy megismétlésük eltérő eredményeket adnak. Azonban sok esetben nem sikerül reprodukálni az eredeti megállapításokat, és ez már olyan komoly probléma lett a 2000-es évek után, hogy workshopok, konferenciák foglalkoznak a kérdéssel.

    A kutatók világában a szakmai siker, és karrier egyik fontos eszköze a publikáció. A tudósok akár a szponzorok további támogatása, akár magasabb tudományos fokozat elnyerése érdekében tárják a szakma és a nagyközönség elé eredményeiket. Egyre többször olyanokat, amelyeket nem sikerült igazolni .

    A tudományos életet időnként komoly botrányok rázzák meg. Például az Alabamai Egyetemen dolgozó Judith Thomas és Juan Contreras például hetven rézuszmajmon „sikerrel” próbáltak ki egy új, a beépített implantátumok kivetődését gátló gyógyszert. De az amerikai Szövetségi Kutatásokat Koordináló Iroda kiderítette, hogy 32 majomba be sem ültették az új szerveket, miközben az állami egészségügyi szervezet a nyolc éven át tartó kísérletet 23 millió dollárral szponzorálta. A kutatókat a lelepleződés nyomán menesztették.

    2005-ben világméretű botrány lett a dél-koreai őssejtkutató, Hvang Vu Szuk esete. Kutatási eredményeit meghamisította, és azt állította sikeresen klónozott őssejtekből emberi petesejtet. Az 53 éves állatorvos ellen végül az ügyészség is vádat emelt csalással, hamisítással és a bioetikai törvény megsértésével vádolták. Az ügyészség bizonyította, hogy Hvang egyszerűen hazudott.

    Időnként egészen érthetetlen akciók is történnek, amik nevetségessé teszik a tudományos publikációkat. 1982-ben egy amerikai kutatóintézet fejlécével ellátott papíron érkezett meg egy tanulmány, amely fotókkal és grafikonokkal gazdagon illusztrálva állította, hogy feltalálták a mágneses felhajtóerejű repülőgépet. A botrány akkor pattant ki, amikor a feltalálóknak járó cikkhonorárium „címzett ismeretlenként” visszaérkezett. De akkor már jöttek a megrendelések a Magnetoplanra.

    A botrányokból néhány komoly és tekintélyes kutatónak elege lett és nyomozásba kezdett. Például az Edinburghi Egyetemen dolgozó Daniele Fanelli fejlődéskutató biológus vette a fáradságot, és végigrágta magát 18 különféle tudományágban megjelentett 11 351 tudományos publikáción. Kétszázharminchatról, azaz az értekezések két százalékáról kiderült, hogy közönséges csalás, hamisítvány vagy másokéról másolták le. Közel ezerről pedig megállapította, hogy erősen kozmetikázottak.

    A kísértés óriási. A sok publikált eredmény és siker nem csak a kutató, de az őket foglalkoztató egyetemek és intézetek hírnevét is növeli.  Amíg csak a jó szándékú szponzorok számláiról jogtalanul leemelt támogatásokról van szó, az belefér a gátlástalan ügyeskedés kategóriájába. De amikor az ígért egészségjavítást nem hozó, sőt a szervezetre káros gyógyszerek kerülnek reklámozásra és a patikákba, akkor bizony már nem lehet legyintéssel napirendre térni a csalások felett.

    A jelenség oka, hogy általánossá vált az a szemlélet, amely szerint eredményességet a publikációk számával mérik. A megbízók rendszerint a minőség elé helyezik a mennyiségi szempontot. Ráadásul a médiát is elsősorban a látványos felfedezések érdeklik, nem pedig a fontos, ám meglehet, unalmas aprómunka.

     

  • Centauro a mentőrobot

    Robotokat szeretnének olyan helyeken alkalmazni, ahol emberi életek kerülhetnek veszélybe.

    Amikor manapság autonóm robotok kerülnek szóba, elsősorban az önjáró autókról és a csomagszállító drónokról szóló hírekbe botlunk. És persze a Boston Dinamic lenyűgöző lépegető robotjai. Pedig a robotfejlesztés ennél sokkal szerteágazóbb, sokkal több területen szeretnék a jövőben alkalmazni.

    A DARPA – az amerikai hadsereg kutatórészlege – már 2012-ben 2 millió dolláros díjat ajánlott fel humanoid, emberi életek mentésére képes robot fejlesztésére. Jelen pillanatban ez a robotika egyik húzóágazata, mert a kutatás-mentés rendkívül komplex folyamat. Szükség van egyrészt kisméretű felderítő robotokra, amelyek képesek berepülni, bemászni, becsúszni a romok közé, önállóan felderítve az ott uralkodó állapotokat, és felkutatni a túlélőket. Másrészt szükség van nagyméretű kollégáikra, akik fizikailag képesek részt venni a mentésben, a mentők életének a kockáztatása nélkül kimenteni a sebesülteket.

    Nemrégiben mutatták be a Centauro névre hallgató mentőrobotot, amely az utóbbi kategóriába tartozik. Az Olasz műszaki Intézet által épített robot négylábú, kerekeken gördülő alapból, és egy antropomorf felsőtestből áll. Képes olyan nehéz feladatok és erőfeszítést igénylő mozdulatok elvégzésére, amelyekre a katasztrófa-elhárítási feladatok során szükség lehet: téglát pakol , fát tör. És ha szükséges, akár karatézni is tud.

    (Via)

  • Eredet a valóságban? Lehetséges!

    Emlékszünk még az Eredet (Inception) című mozira? Christopher Nolan nagysikerű filmje népszerűvé tette a misztikus sci-fi thrillereket a 2010-es évek elején, DiCaprionak már Oscart akartak adni, de talán emiatt a film miatt vált igazán ismertté és elismertté Tom Hardy, Joseph Gordon-Levitt, vagy akár Ellen Page. A történet és cselekmény magával ragadó volt, csavaros, mégis érthető, felfogható. A vége pedig teljes elalélás, hiszen a nézőre bízták a készítők a végső következtetést, melyből rengeteg rajongói teória, vita keletkezett.

    Azonban elérkeztünk egy olyan korszakba az emberiség fejlődésében, amely kiveheti a sci-fi jelzőt a fent említett film műfajmeghatározásából. Ugyan csupán hat év telt el a mozi óta, kutatók már képesek gondolatokat elültetni az emberi agyban.

    Hasonló módszerrel már próbálkoztak pár éve a kutatók, most azonban egy japán tudósnak, Takeo Watanabénak sikerült pontot tenni a mondat végére. Egy neuro-visszacsatolásnak nevezett folyamaton keresztül képesek a vizsgált alanyt „befolyásolni”, anélkül, hogy észrevenné. Az eljáráshoz szükség van egy fMRI (funkcionális, mágneses rezonanciavizsgáló) nevű szerkezetre, melybe a páciens befekszik, és bizonyos tevékenységekbe kezd. Az agyi aktivitás természetesen végig megfigyelés alatt áll, majd a tevékenységen keresztül visszajelzéseket küldenek az alanynak. Ezután új agyi kapcsolat jön létre. Majd ezt folytatják, és megismétlik még sokszor.

    inception-1920-1080-wallpaper

    Watanabe kísérlete arra irányult, hogy egy színt ültessen el az alanyok agyában. A páciensek java három napig neuro-visszacsatolási fejlesztésen vettek részt a tényleges kísérlet megkezdése előtt. Majd befeküdtek az fMRI-be, és fekete csíkos képernyőt néztek. A kísérletet végző tudósok arra kérték a résztvevőket, hogy próbálják meg szabályozni az agyi aktivitásukat. A csíkok eltűnése után a tudósok megdicsérték az alanyokat, ami pozitív visszacsatolást eredményezett (korábban nagyobb összegű pénzjutalmat ígértek a legjobban teljesítőknek). Majd az egész kísérletet 500-szor megismételtek, mindenkinél. Az alanyoknak nem lett megmondva, milyen színre kell gondolniuk, vagy, hogy mit kéne látniuk, így a külső befolyást kizártnak tekinthetjük. Azonban nem sokkal később kiderült, hogy az teljesít jobban, akinek az fMRI-ben az agyi aktivitása vörös árnyalattal jelenik meg. Ezután számos résztvevő fokozatosan jobb teljesítményt ért el, miután agyi aktivitásukkal sikerült vöröses színben megvilágítaniuk a szerkezetet; annak ellenére, hogy végig fekete-fehér képet néztek, önkéntelenül is a pirosas színnel hozták azt összefüggésbe. A vizsgálat után egyből megkérdezték a résztvevőket, hogy mire asszociáltak. A zebrától kezdve elképzelt erőszakos viselkedésig sokféle válasz érkezett. Másnap viszont sokan – akik részt vettek neuro-visszacsatolási fejlesztésen – egy függőleges csíkos képet nézve a vörös színnel kapcsolatos dolgokra asszociáltak. Pár hónappal később az eredmény szintén ugyanaz volt: akik előtte is vörösre gondoltak, most sem tették másképp bizonyos ellenőrző kísérletek után sem.

    Ez hatalmas áttörést jelenthet az orvostudománynak. Watanabe szerint bizonyos rendellenességek végre kezelhetővé válhatnak. A depresszión, de akár az autizmussal küzdő embereken is segíthet ez a módszer. A placebo hatás egyelőre kizárható, de a japán kutató újabb kísérleteket fog elvégezni a továbbiakban, így akár néhány év múlva ténylegesen elültethetnek bizonyos gondolatokat az emberi agy labirintusában.