Címke: krimi

  • Márciusban Észt Hét – Melchior, a patikárius mozifilm vetítés és még sok érdekes program

    Márciusban rengeteg érdekes észt kulturális program várható az Észt Intézet jóvoltából.

    Az egyik legkiemelkedőbb esemény a híres és itthon is közkedvelt, Melchior történelmi krimisorozat alapján készült mozifilm vetítése, észt nyelven, magyar felirattal.

    A középkori Tallinnban rablógyilkosság áldozata lesz a kalózok ellen küzdő hős lovag. A fiatal patikárius, Melchior – aki még a halottakkal is tud beszélni – nekilát felderíteni a történteket. Rájön, hogy a lovag egy titkos küldetés miatt érkezett a városba.
    A szálak a Dominikánus-kolostorba vezetnek, és hamarosan kiderül, hogy senki sincs biztonságban.
    A film alapjául a sztáríró Indrek Hargla történelmi krimi-sorozatának első része szolgál.

    A regény magyarul Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye címmel jelent meg.

    A sorozat első négy kötetét egy csomagban is megszerezhetitek.

    https://galaktikabolt.hu/termek/melchior-hianypotlo-akcio/

    A nyitóvetítésre való ingyenes belépéshez nullás jegy szükséges, amely a mozi pénztárában igényelhető.

    A teljes programfüzetet ITT olvashatjátok el.

    További információk az Észt Hétről és magáról Észtországról: LINK

    Mozifilm vetítés információk:

    2023.03.23. 19 órakor

    Művész Mozi

    A vetítés ingyenes, de nullás jegyet kell igényelni a mozi pénztárában (csak személyesen lehetséges).
    Mivel csak egy budapesti vetítés lesz, aki biztosra akar menni, annak érdemes ezt már a vetítés előtti napokban megtenni. Most még nincs rá lehetőség, de amint annak a hétnek a moziműsora online megjelenik (előreláthatólag jövő hétfőn), már igen.
    Az eseménynek van Facebook eseménye is.
    A filmet vetítik Veszprémben is:
    2023. április 17. 18:00 Veszprém Agóra
    észt nyelven, magyar felirattal
    Az első mozifilm rendkívüli nagy sikert aratott Észtországban, nem véletlen, hogy már a harmadik rész készül.
    Angol nyelvű cikk a film sikeres hazai bemutatójáról:
    NEWS.ERR.EE: LINK
    Első rész trailer
    Melchior, a patikárius

    Második rész trailer

    Melchior, a patikárius és a kerekeskút utca lidérce

    Harmadik rész trailer

    Melchior, a patikárius és a hóhér lánya

  • A komikus krimitől az abszurd disztópiáig – Jasper Fforde

    Április 9-én érkezik a brit Jasper Fforde disztópia regénye, a Monokróm. A brit író ugyan itthon nem ismeretlen, ugyanis 2008-ban itthon is megjelent az irodalmi krimije, a Jane Eyre eset. De mi történt Fforde-dal első könyve óta? Részletes bemutatónkból megtudjátok.

    A brit író 1961. január 11-én született Londonban. Családja igazi hírességeket tudhat magáénak.  Apja, John Standish Fforde az Angol Nemzeti Bank főpénztárnoka volt, aláírása az 1966-1970 között nyomott fontokon látható. Nagyapja, Józef Retinger (Joseph Conrad barátja) lengyel bevándorló, az Európai Mozgalom tagja, segített az Európai Unió alapjainak letételében, dédnagyapja pedig E. D. Morel újságíró, szocialista politikus. Rajtuk kívül még érdemes megemlíteni Katie Fforde-ot, aki Fforde unokatestvérének felesége, aki romantikus regényeiről ismert.

    Az irodalmi vonalon maradva érdemes megemlíteni, hogy ez szinte elválaszthatatlan Fforde mindennapjaitól. Feleségével Walesben, Hay-on-Wye-ben él, és nem véletlenül; a mindössze 1500 fős városban legalább 30 könyvesbolt működik, és többet nem is kíváhatna egy könyvmoly, ez számára az igazi mennyország.

    Azonban Japer Fforde nem mindig foglalkozott az irodalommal, hiába a régóta tartó nagy szerelem. Írói karrierje előtt a filmiparban dolgozott. Számos filmhez működött közre, köztük A per, Az aranyszem, Hegylakó 2, Angyal, Zorró álarca, Sade márki játékai, A bevezetés szabályai.

     

    Íróként 2001-ben – 76 elutasítást követően – adta ki regényét, a Jane Eyre esetet. Az itthon is megjelent könyvvel kezdte el a Thursday Next sorozatát, ami már 7 kötetnél jár (magyarul csak 2 rész jelent meg). A történet egy bizarr világba vezet minket. Első ránézésére a 20. századi Angliára tűnik, de minél mélyebbre megyünk, annál abszurdabbá válik minden. Itt az időutazás teljesen megszokott, hétköznapi dolog, a kertekben kihalt állatfajok klónozott példányaival találkozhatunk, fekete kereskedelemben találnak új gazdára a hamisított versek, a különböző művészeti irányzatok képviselői pedig vérre menő utcai harcokba bocsátkoznak. Ebben a világban él Thursday Next, az irodalmi mesterdetektív, hogy felgöngyölje ennek a bizarr világnak különös irodalmi bűnügyeit. Az első könyvet követően a Thursday Next-sorozat népszerű regénysorozattá nőtte ki magát, a harmadik rész, The Well of Lost Plots (2004) megnyerte a humoros történeteknek járó Woodehouse-díjat.

    A krimi vonalat Fforde egy új sorozatban is folytatta. 2005 indította el a Nursery Crime-regénysorozatát a The Big Easy Over című kötettel. A világa hasonló a Thursday Nextben megismerthez, amit a The Well of Lost Plots-ban megjelenő Caversham Heights ihletett. A Nursery Crime-ben Jack Spratt és asszisztense, Mary Mary derítik fel kisviláguk bűneseteit. A regénysorozat jellegzetesen szarkasztikus hangvételű, a cselekmény pedig általában egy-egy találós kérdés vagy mondóka köré épül. Maguk a főszereplők is egy-egy angol versikéből léptek elő: Jack Spratt egy Jack Sprat című mondókára, Mary Mary pedig a „Mary, Mary, Quit Contrary” angol gyerekversre utal.

    2009-ben Fforde kilépett a detektívtörténetek világából, hogy a disztópiákban próbálja ki magát. Ez volt a Shades of Grey , azaz a Monokróm. A történet a mi világunk utáni Egyesült Királyságba visz minket, ahol az emberek csak egy-egy színt képesek érzékelni. A társadalmi hierarchia alapját is ez adja: az vagy, amit látsz. A csúcson a Bíborok állnak, őket követik a Sárgák, a Zöldek és a Kékek, majd a Narancssárgák és a Vörösök, a ranglétra alján pedig a Szürkék állnak. A Homo Coloribusok összetett, intrikákkal és finom hatalmi játszámkkal átszőtt világát Eddie Russett Vörös fiatalember szemén keresztül ismerjük meg. A regény elején a fiú épp Kelet-Kárminba tart, hogy ott némi méltóságot tanuljon; egy kellemetlen végkimenetelű tréfa miatt büntetőmunkára – pontosabban  -, székszámlálásra ítélték. Apjával, a falu jövőbeli gyógyítójával útra kelnek teljesíteni az elvárt feladatokat, azonban az út, majd a kelet-kármini tartozkodás során nem várt rejtélyekkel találják magukat szembe: egy épp halálán lévő Bíborról kiderül, hogy igazából Szürke, egy lány megmagyarázhatatlan módon utazik egyik helyről a másikra, és különös halálesetek árnyékolják be a falu vezetőségét. Emellett a helyiek intrikái és nehezítik az újonnan érkezik életét. Eddie a maga naiv módján, de kezébe veszi az irányítást, és kideríti a körülötte zajló furcsaságok okát.

    Fforde 4 részesre tervezi a Monokróm regénysorozatát, de eddig egy részt adott ki. Legutóbb egy előzményrészt, a 7 Things to Do Before You Die in Talgarth ígérte 2017-re, de a jelenlegi hírek szerint ez 2019-ben fog megjelenni. A további két rész Painting by Numbers és The Gordini Protocols munkacímen ismertek.

    2010-ben egy a többi munkájától teljesen független trilógiába kezdett bele: ez volt a The Last Dragonflyer fantasyje. A történet egy olyan világban játszódik, ahol a mágia egy teljesen létező dolog, viszont egyre gyengébb lesz, helyét pedig a modern technológia veszi át. Itt ismerjük meg a tizenötéves Jennifer Strange-t, aki az utolsó sárkányt keresi. A könyet még három rész követi (The Song of the Quarkbeast, The Eye of Zoltar), továbbá már sorozat is készült belőle 2016-ban, amit a Sky One sugárzott.

    Jasper Fforde idén sem hagy minket olvasnivaló nélkül. Legújabb regénye az Early Riser a tervek szerint augusztus 2-án jelenik meg angolul. Ezúttal a sci-fi és a fantasy elemeit vegyíti egy fforde-i univerzumban: képzelj el egy olyan világot, ahol minden embernek hibernálódnia kell egy elképzelhetetlenül hideg tél során. Az emberek teste közel áll a halálosnak számító fagyponthoz, így lépve be a leírhatatlanul álomtalan és alacsony metabolikus állapotba. És minden alvó mellett ott van egy marsall, aki a védtelen alvókat figyeli. A könyv főhőse, John Fugue is egy ilyen marsall. Maradéktalanul teljesíti feladatát, amíg a 12-es szektorban különös összeesküvésről nem hall: az alvókat egy veszélyes álommal fertőzték meg. Hogy kiderítse az igazságot, Fugue is aláveti magát a hibernációnak.

    Részlet a Last Dragonslayer sorozatból

    Az író regény mellett néhány novellát is publikált az elmúlt évek során. Ezek közül kiemelendő a 2007-es „The Locked Room Mystery mystery”, amit a Guardinben lehet elolvasni, és 2009-es „We Are Alike”, ami a Bis Issue című hajléktalan magazinban jelent meg.

    Fforde életművét átekintve láthatjuk, rengeteg műfajból és hagyományból táplálkozik, ezeknek a kreatív vagy abszurd vegyítéséből alkot eredeti hangvételű történetei. Saját bevallása szerint legnagyobb inspirációja Lewis Carroll klasszikusa, az Alice Csodaországban és Antoine de Saint-Exupéry Kis hercege, továbbá kedvencei közt említi Kurt Vonnegutot (tőle Az ötös számú vágóhidat szereti leginkább) és P. G. Woodehouse-t. Kritikusai szerint könyveiben megtalálható Jorge Luis Borge, George Orwell és Philip K. Dick hatása is.

    Az írás mellett Fforde fontosnak tartja a rajongókkal ápolt közvetlen kapcsolatot is. Ehhez használja a Twittert (bátran lehet kérdezni tőle!), dinamikus honlapját, ahol rengeteg plusz infót kapunk regényeihez, és végül pedig az évente megrendezett Fforde Ffiestát, ahol egy adott irodalmi téma és Fforde könyvei köré szervez programokat olvasói számára.

    Jasper Fforde regényét, a Monokrómot most 20% kedvezménnyel rendelheted elő webshopunkból!

  • Mini-interjú Fedina Lídiával, a Tudatzavar fordítójával

    A szemfüles Galaktika olvasók már értesülhettek blogunkról, hogy milyen újdonságokkal készülünk a 2018-as év első felében. Izgalmas új szerzők és régi kedves ismerősök is lesznek a megjelenések között. Egy-egy magyar kiadás mögött számtalan munka áll, és ennek az egyik legfontosabb szereplője a fordító. Az elkövetkezendő hetekben egy mini-interjúsorozat keretében szeretnénk bemutatni fordítóinkat, akiknek mind mi, mind pedig az olvasók sokat köszönhetnek. Mostani interjúnkban Fedina Lídiával (Virokalipszis) beszélgettünk arról, milyen íróként fordítani, s továbbá egy új könyvünkről, Robert Kroese Tudatzavaráról.

    Miért lettél fordító? Mi volt az első munkád?
    Kihangsúlyoznám, hogy én elsősorban író vagyok, és csak másodsorban fordító. Viszont úgy gondolom, hogy ez jó dolog, mert a fordításhoz nem az idegen nyelvet kell kiválóan ismerni, hanem a magyart. Nagy példaképeim Karinthy Frigyes és Arany János, akik maguk is sokat fordítottak, de hosszan sorolhatnám az író-fordítók sorát. Én véletlenül lettem fordító: felkértek, és megpróbáltam. Mivel gyógyszerész a végzettségem, szakfordítással kezdtem a Medicina könyvkiadónak, majd az Egmont Hungária kiadónál, akiknél egy mesémet szerettem volna megjelentetni (amiből, sajnos, nem lett semmi). Később felajánlották, hogy próbáljam meg lefordítani Lemony Snicket: A balszerencse áradása című ifjúsági regénysorozatát. Ebből később Jim Carrey-vel film is készült, és akkor dolgoztam a Dreamworksnek, mint a magyar nyelvi változat supervisora.

    Hogyan ismerkedtél meg a fantasztikummal?
    Mondhatom, hogy már az anyatejjel szívtam magamba. Szüleim a Galaktika magazin első előfizetői közé tartoztak, azóta is őrzöm az első számokat.

    Kedvenc könyv és film a zsánerben?
    Mindig nagyon szerettem Zsoldos Péter írásait, a Viking-sorozat meghatározó élmény volt, ahogyan Isaac Asimov Alapítvány trilógiája és a robotos könyvei is. A Ray Bradbury novellából készített Mennydörgő robaj című időutazásos film nagy kedvencem, azt hiszem ez ihlette még nagyon régen a tavaly írt „Hullám” című novellámat. Nem szégyellem bevallani, hogy Star Wars fan vagyok (az első trilógiáé, a Zsivány egyes egyáltalán nem tetszett), és csodálatosnak találom a Star Trek világát is, ahol az emberek annyira jók. Csillagkapu rajongó is vagyok, majdnem minden filmjük megvan, itt azt szeretem, hogy a legtöbb részben nem látom előre a megoldást. Végül semmiképpen se felejtsem el említeni Michael Chrichton Jurassic Parkját, de ez esetben a könyveket sokkal jobban szeretem a filmeknél, kivéve az utolsó filmet, mert abban lenyűgöz a játék a raptorokkal.

    Fordítóként hogyan kerültél kapcsolatba a sci-fivel?
    Novelláimat ajánlottam a Galaktikában való megjelenésre, és 2007 augusztusában, vagyis éppen tíz éve jelent meg az első novellám a 209-es számban. Ekkor már túl voltam egy egész sorozat ifjúsági regény fordításon, és hat évvel később az Írószövetségben az egyik sci-fi esten bátran megkérdeztem Németh Attilától, hogy nem próbálhatnám-e ki magam fordítóként náluk. Próbaként Parke Godwin „Aprópénz” című rövid írását kaptam, ami 2013 augusztusában jelent meg a 281-es Galaktikában. Úgy látszik az augusztus az én első megjelenéses hónapom 🙂

    Fedina_lidia
    Fedina Lídia

    Beszélhetünk külön fordítási szabályokról a zsánernél?
    Mivel időnként nem létező dolgoknak kell nevet adni – illetve úgy fordítani, hogy az valóságosnak tűnjék -, azt kell mondanom: igen, egy kicsit másként kell a sci-fihez hozzáállni, mint az egyéb irodalomhoz. Persze a szakfordításokban is gyakran előfordul, hogy egy egész nyelvezetet kell magyarítani – de ott a téma szakemberei segítenek ebben. A sci-finél legfeljebb azt nézhetem meg, hogy hasonló dolgokat hogyan fordítottak le. Itt jön be az, hogy egyes kifejezések már „felhasználódtak”, az olvasók tudatába más tartalommal épültek be, például a jelen fordításban (Robert Kroese: Tudatzavar) a Disincorporated Zone nem fordítható zónának, bármennyire szeretném is, mert az a Sztrugackij-fivérek Stalkeréhez már „elhasználódott”.
    Én nem szeretem, amikor a fordító lustaságból, vagy idő hiányában az idegen szavakat nem fordítja le, hanem csak elferdíti. Igyekszem mindent magyarul átadni, mi nem „vakondot füstölünk ki”, hanem „nyulat ugratunk ki a bozótból”, bármennyivel egyszerűbb is tükörfordítást adni az előbbinek.

    Mi volt a legnagyobb kihívás a jelenlegi regény (Tudatzavar) fordításánál?
    A megfelelő nevek megtalálása mindig kihívást jelent, hogy aztán ne a szerkesztővel kelljen gyötörnünk egymást a javítással. Itt a Zóna helyett keresek még megfelelő szót. Fontos azonosulni a szerző stílusával, Kroese viccesen ír, ezt ügyesen kell visszaadni, hogy magyar is legyen meg jópofa is úgy, ahogyan a szerző akarta. Én, talán mivel magam is író vagyok, nagy tiszteletben tartom a szerzőt, és igyekszem mindent úgy csinálni, mintha ő maga készítené a fordítást.

    Olvasóként hogy tetszett a könyv?
    Bevallom, sosem olvasom el előre a könyvet, mert a fordítás végére belehalnék az unalomba – inkább utólag javítom vissza az elejét, ha a végén kiderülne valami turpisság. Így aztán az utolsó fejezeteket mindig gyorsabban csinálom meg, mint az elsőket, mert izgalommal várom a végkifejletet. A Tudatzavarnak még az elején járok, de kíváncsi vagyok, hogy mi fog mindebből kisülni – szerintem nagyon jó a felvezetés, megragadja az olvasó fantáziáját. Tetszenek a karakterek – a főhősök a Sherlock Holmes – Watson párosra emlékeztetnek. Egyébként nem mindig tetszik az, amit fordítok, de ezzel nem így van. Ezt élvezet csinálni.

    A jövőben fordítanál még a szerzőtől?
    Feltétlenül. Kroese nem bonyolítja agyon a mondanivalóját, nem használ szlenget, amit nagyon nehéz fordítani, és élvezem a humorát. Szórakoztat.

  • A Netflix cyberpunk sorozatot készít Takeshi Kovacsból

    A Ghost in The Shell és a Szárnyas fejvadász 2049 filmek és az Amazon Snow Crash sorozatterve után a Netflix is előrokkol saját cyberpunk sorozatával: Richard Morgan Takhesi Kovacs könyvsorozatát tervezik adaptálni. A várható premier 2018.

    A magyarul is olvasható trilógia a 25. században játszódik. Ekkora az emberek tudata egy koponyalapú tokban tárolódik digitális formában. Ezzel a technikával a személyiség, az emlékek, a gondolatok, azaz minden, ami az emberi agyban található átmenthető egy másik testbe, ha esetleg az – úgymond – eredeti megsemmisülne. A halál azonban ezzel nem szűnt meg: ha sérül a tudatot hordozó tok, akkor következik be a Valós halál. Természetesen a jövőben is a halálal szemben a leghatékonyabban a gazdagok tudják felvenni a versenyt, hisz nekik van meg ehhez az anyagi hátterük. Emiatt is tűnik különösnek a befolyásos Laurens Bancroft öngyilkossága: miért lőné főbe magát? Az ügyet egy elit katonai alakult volt tagja, Takeshi Kovacs deríti fel egy új test mögé bújva. A nyomozás egy általa eddig elképzelhetetlennek tartott események közepébe viszi.

    A streamszolgáltató szerint a sorozat várható premiere 2018, a főszerepben pedig Joel Kinnaman (The Killing, A tetovált lány, Kártyavár), James Purefoy (Róma, Frankenstein, Resident Evil) és Martha Higareda (Steven Universe, Hawaii Five-0). A sorozatért Laeta Kalogridis (Viharsziget) felelős. Az előzetes hírek szerint a Valós halál lehet a Netflix eddigi legköltségesebb produkciója (Kalogridis szerint epizódonként 6-7 millió dollárt is költhetnek). Az első képek alapján azt mondhatjuk, minőségi munkába forgatták a pénzt. Nagyon várós.

    A lenti képeket nagyobb felbontásban a Redditen találjátok meg.

  • Visszatérés Tallinnba – Melchior és a hóhér lánya

    Egy jó hangulatban telt könyvbemutató keretén belül vehettük kezünkbe először Indrek Hargla népszerű Melchior-sorozatának nemrég megjelent kötetét, a Melchior és a hóhér lányát. Az új részben mindaz megtalálható, amiért már megszerethettük a történelmi krimisorozatot, de bőven tartogat újdonságokat is.

    A harmadik Melchior kötet 1422-ben veszi fel a történet fonalát, a litván és lengyel fegyveres viszály idején, amit az orosz skizmatikusoktól való félelem is súlyosbított. Ahogy az kiderül az Előszóből is, a kialakult helyzet közvetlenül nem érintette Tallinnt, de a térség kereskedelmét nagyban befolyásolta (pl. tilos volt vassal és sóval kereskedni), ami igencsak nagy bosszúságot okozhatott a város lakóinak is. A polgárokat még zaklatottabbá teszi egy különös eset is: egy ismeretlen fiatalembert próbál valaki megölni. A fiúnak azonban szerencséje van, hisz a hóhér lányának, Wibeke Bosének megjelenése megzavarja a támadót és az idegen megmenekül. A támadó kilétére azonban nem derül fény, hisz a fiú elvesztette emlékeit egy a fejére mért ütéstől. Továbbá ellensége sem áll el szándékától, megpróbálja egyszer és mindenkorra bevégezni feladatát; megölni az idegent. A város patikáriusa, Melchior számára egyre különösebb és különösebb lesz a láthatatlan gyilkos és megpróbál az eset végére járni.

    Melchior-03-MOD-03-1

    A Melchior és a hóhér lánya tökéletesen beillik a sorozatba. Az előző két kötethez hasonlóan ez is egy önmagában is olvasható izgalmas krimi a már megszokott sémákkal. Például a Kerekeskút utca lidércéhez hasonlóan A hóhér lányában is több, látszólag egymástól teljesen független szál (pl. Wibeke, Else, Joannes Nieder stb.) bontakoznak ki, melyek csak a könyv legeslegvégén érnek össze. Továbbá számos korábbról ismert szereplő tér vissza (pl. Hinricus, Keterlyn, Dorn bíró), akik mit sem változtak, kedves ismerősökként köszönthetjük őket a regényben. Ahogy látható, Indrek Hargla megteremti a sorozatot olvasók számára az ismerős környezetet, de ahogy a Szubjektív Kultnaplónak adott interjúban is mondja, alapszabálya, hogy minden egyes regényébe kell valami új téma. A hóhér lányában is betartja ezt, de nem csak a téma esetében. Például Hargla bont kicsit az előző kötetek szerkezetével: eddig mindig az első fejezetben történt a haláleset, itt viszont csak egy gyilkossági kísérletet látunk. Még szerkezeti újdonságnak tekinthető a regény három nagy részre való tagolása is.

    Az észt borító
    Az észt borító

    A „minden egyes regénybe új téma” szabály pedig többszörösen is érvényesül az új kötetben. Újabb szintjeit ismerhetjük meg a középkornak, mint például a kivégzésekre vonatkozó szokásokat és a hóhért védelmező jogokat, de betekintést nyerhetünk a szaunák világába, megismerjük a szabadbírók munkásságát és a középkori szerencsejátékot is, ami még kiemelt szerephez is jut a cselekményben. A 15. századi Tallinn új szegmensei mellett Hargla nem feledkezik meg az előző kötetekben már bemutatott témákról sem: további dolgokat tudhatunk meg a környék kereskedelméről, céheiről és a domonkosokról is. A most bekapcsolódó olvasóknak nem kell az ilyen részeknél megijedniük: minden részletesen el van magyarázva, még ha korábbi kötetben már olvashattunk a témában.

    Csata Judit fényképe
    Fotó: Csata Judit

    Amit még érdemes kiemelni A hóhér lányában, az a főtörténetnek nevezett Wakenstede átok. Az előző két kötetben csak érintőlegesen olvashattunk a Melchiort gyötrő bajról, itt azonban jelentősen halad ez a vonal is. Spoilerek nélkül annyit érdemes mondani, hogy az új információk egy olyan rejtély elé állítják Melchiort, ami még igencsak elbizonytalanítja, nekünk viszont újabb izgalmakat tartogat. Maga Hargla azt ígéri, hogy az átok történet a hatodik kötetben fog kiteljesedni.

    Összességében az új, magyarul megjelent Melchior kötet minőségben nem marad el az első két kötettől: hasonlóan fordulatos, új ötletekkel teli történetet kapunk A hóhér lányában is a már ismerős középkori Tallinnban.

  • Újabb halálesetek Tallinnban – Melchior és a Kerekeskút utca lidérce

    A 87. Ünnepi Könyvhétre érkezik Indrek Hargla könyve, a már jól ismert Melchior-sorozat harmadik kötete, a Melchior és a hóhér lánya. A nagy könyves esemény előtt is lesz lehetőség megismerni az új kötetet és magát Harglát is az izgalmasnak ígérkező könyvbemutatónkon, június 9-én. Erről bővebben ezen a linken olvashattok. Hogy addig is könnyebb legyen elviselni a nagy este előtti másfél hetet, idézzük fel, milyen is volt az előző kötet, a Melchior és a Kerekeskút utca lidérce.

    Indrek Hargla
    Indrek Hargla

    Indrek Hargla ismét a 15. századi Tallinnba kalauzolja olvasóit, a Szent-Olaf templom rejtély után tíz évvel később. Habár az Előszó azt írja, Lívföldre ekkor békés időszak köszöntött, Tallinnban nincs nyugalom, ugyanis három haláleset rázta meg a polgárokat. Az esetek egyre nagyobb figyelmet kapnak, mikor kiderül, hogy az áldozatok kapcsolódnak a Kerekeskút utcában található bűnös épülethez, az Untherrainer-házhoz és annak kísértetéhez. Ezek a furcsaságok a város agyafúrt patikáriusának, Melchiornak se kerülik el a figyelmét. Ismét felkerekedik, hogy kiderítse, mi is az igazság.

    covers_352884

    A második kötetben mindaz megtalálható, amiért már az elsőt is szerettük: szövevényes cselekmény, a furfangos Melchior, aki mindenen átlát és a 15. századi Tallinn világa. Sőt, a Kerekeskút utca lidércében Hargla sokkal merészebb írónak bizonyul. A regény mindjárt két halálesettel indul (Grote és Bruys), amiket később továbbiak követnek. Emellett pedig egy vissza-visszatérő rémtörténet borzolja a város polgárait és minket is: az Untherrainer-házban hetven évvel ezelőtt szörnyű bűnök estek meg és a bűnös(ök) lelke még most is ott kísért. Nemcsak a különös halálok és a baljós épület aggasztja a tallinniakat, hanem az új kolostor körüli viták is: az észt város lakói nemigen nézik jó szemmel, hogy egy svéd rendház csak úgy befurakodik otthonukba. Ahogy egyre több minden derül ki mindhárom üggyel kapcsolatban, úgy lesz egyre furcsább és furcsább ez az egész Melchior számára. A jól bevált módszerei (pl. a gyanús polgárokkal való baráti elbeszélgetés) nem bizonyulnak elégnek az ügy megoldásában, ezúttal még ravaszabbnak és elszántabbnak kell lennie a patikáriusnak, ha meg akarja tudni, ki is a gyilkos.

    Melchior nyomozása ezúttal is rengeteg izgalmat tartogat. Az utolsó oldalakig nem is lehet sejteni, hogy a kísértetházat, az összes elhunytat (néhányukat összeköt az, hogy szellemet láttak, de nem mindegyiket) és az új kolostort miféle szálak is fűzik egymáshoz. Hargla azonban nem hagy semmit sem elvarratlanul, és olyan megoldást mutat nekünk, amelyről olvasás közben nem gondoltuk volna, hogy lehetséges lehet. Ilyennek kell lennie egy igazi kriminek, nem?

    file64503912_aa82bfee

    A csavaros történeten kívül Hargla tovább tágítja a középkori Tallinn világát. Ezúttal magunk mögött hagyjuk a céhek és lovagok intrikás világát, inkább a polgárok pletykáiban merülünk el, és kicsit kikacsintunk a boszorkányság felé is. Több változatban elevenedik meg, például Ermegunde és Adelbertus tragikus sorsa, Bruys magánélete és megtudunk egysmást a városon kívül tevékenykedő boszorkányokról és az emberi testrészekből készített gyógyszerekről és szellemidézésről is. Ezekkel a történetelemekkel Hargla gótikus irodalmat idéző hangulatot csempész regényébe. Szerencsére a hosszan ecsetelt borzalmakat humorral ellensúlyozza, ami főleg a szereplőkön keresztül jelenik meg. Nem lehet mosolygás nélkül olvasni Melchior és felesége, Keterlyn házastársi civódásait, de Hinricus zsörtölődései is okozhatnak vidám perceket, Lodevicus testvér patikai látogatása pedig talán az egyik legviccesebb jelenet a könyvben.

    tallinn

    Csak ismételni tudom, hogy a Kerekeskút utca lidércében Hargla folytatja az előző kötet szellemiségét, hisz ugyanolyan izgalmas (ha nem még izgalmasabb) a történet, a középkori Tallinn még mindig varázslatos, Melchior pedig most is az az intelligens, kíváncsi és persze az üzletét sem elhanyagoló patikárius, akit a Szent-Olaf templom rejtélyében megismerhettünk.

    A fejléc kép forrása: Scott Kaser galériája 

  • Középkori krimi – Melchior, a patikárius könyvajánló

    Sokszor szembesülök a történelmi ihletésű regények olvasása közben azzal, hogy miközben az író megteremti a sötét középkor hangulatát, megpecsételi regényét – a leírások, szereplők általában mind romlottak, keserűek, mindenhol mocsok, betegség terjeng. Általában ez nem is jelent problémát, de néhol ez a már-már túlzásokba eső realitás negatívumként róható fel.

    Indrek Hargla, népszerű észt író regénysorozatának első részével viszont nem ez a helyzet. A Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye igazán jól sikerült, kalandos krimi. Ugyan megtalálhatóak benne az adott korra (15. század eleje) jellemző motívumok, némi realista ábrázolással fűszerezve, de mindez anélkül is hitelesen jut az olvasó tudtára, hogy mindenáron hiperrealista módon sulykolna fölösleges dolgokat.

    melchior1_banner

    Az 1400-as évekbeli Észtországról és környékéről vajmi keveset tanulhattunk történelemórákon. A Melchiorban azonban elég sokat megtudhatunk az észak-keleti vidék kultúráját illetően, s mégsem hat kötelező tananyagnak. Ennek titka pedig a roppant ügyesen adagolt háttérinformációkban rejlik. Tallinn múltjáról (és 1409-es jelenéről) a főszereplő patikus, Melchior visszaemlékezéseiből, a város lakóinak beszélgetéseiből és egyéb elejtett mondatokból tudhatunk meg többet.

    Talán minden jól megírt kriminél alapkövetelmény a kidolgozott karakterek megléte. A Melchior még erre is tesz egy lapáttal. Remek dinamikája van a szövegnek, a szereplőknek hitelesek, szinte megelevenednek a lapokon. A történet minden társadalmi réteget érint az egyszerű közemberektől az egyházi személyeken keresztül egészen a nemesekig, kiket mind más és más cél motivál. Evégett egész sokáig nem jövünk rá a tettes kilétére.

    A regény erőssége nem magában a megoldásra váró ügyben rejlik, talán nem is a nyomok felkutatásában. Mindinkább a hangulat keríti be menthetetlenül az olvasót, és nem is ereszti az utolsó oldalig. Nem okoz nagy fejtörést, ki a szerencsétlenül megölt lovag gyilkosa, de nem is egy körmönfont thriller-krimi kombinációról van szó. Ez viszont cseppet sem vesz el a történet jelentőségéből, sőt kimondottan színesíti a krimi szcénát.

    Tallinn-1_4

    A középkori Tallinn lakói közötti diskurzusok és a népesség bemutatása gyakorlatilag elviszi a hátán az egész alkotást. Hol komoly, hol pedig egészen mókás, szellemes a hangulat, s ezek folyamatos váltakozása emberibbé teszi az atmoszférát. A patikárius karaktere szépen felépített, a gyógyitalok, hiedelmek, babonák összhatása pedig már csak olaj a tűzre.

    A regényben két biztos pont mindig visszatér: a patika és a kocsma. Egy nyomozás apró részleteit hol máshol lehetne megtudakolni, mintsem ahová legtöbbet járnak a pletykálkodó emberek?

    „Pletyka, szóbeszéd – annyira veszedelmes dolgok ezek, hogy jobb őket mihamarabb meghallgatni.”

    Melchior és a helyi bíró közös nyomozása során megismerkedhetünk Tallinn lakosaival, a helyi kultúrával, s magának az észt nép Európához való viszonyával is.

    A Melchior-sorozatnak eddig két része jelent meg (a Szent Olaf-templom rejtélye, valamint a Kerekeskút utca lidérce), de hamarosan érkezik az széria újabb darabja, a Melchior, és a hóhér lánya című regény a Metropolis Media gondozásában.

    A regényt ajánlani tudom gyakorlatilag minden korosztálynak, hiszen némi naturalista ábrázolásmódtól eltekintve a hangulata egyszerre komoly, s néhol könnyedebb, amitől igazán változatos a mű. A cselekmény izgalmas, a szereplők autentikusak, Tallinn pedig gyönyörű. Pedig gyilkos járja utcáit…

  • Beginning of a beautiful friendship: Sawyer és a tech-noir

    Még idén várható a híres és elismert kanadai SF szerző, Robert J. Sawyer különleges regénye, a Halál a vörös bolygón. Az új könyvben mindaz megtalálható, amiért szeretjük Sawyert: intelligens történetvezetés, remek ötletek és nagyon is eredeti, emberi karakterek, akikre biztosan fogunk emlékezni. A Halál a vörös bolygónban ráadásul Sawyert új oldaláról is megismerhetjük: hogyan képes különböző zsánerek megidézésére és vegyítésére.

    Sawyer 22. regénye a távoli jövőben játszódik egy marsi kupolavárosban, New Klondike-ban. A várost olyan emberek népesítik be, akik szerencsét próbálni jöttek a vörös bolygóra; ugyanis ritka és különleges lények sokat érő fosszíliáit lelni itt. Ilyen szerencsevadászokkal együtt érkezik Alex Lomax is, csak társaitól teljesen eltérő céllal: ő bűnesetekre vadászik. Amilyen ügyet csak tud, elvállal, azonban egy nem mindennapi esettel kerül szembe, mikor belép egy igazán gyönyörű hölgy, Cassandra Wilkins az irodájába. A detektívnek Mrs. Wilkins elveszett férjét kell megtalálnia. Ez egyszerű feladatnak is bizonyul, ameddig Lomax nem ás az ügy mélyére.

    robert-sawyer-2

    Akik ismerik Sawyer munkásságát, azoknak ismerős lehet a történet, hisz a Halál a vörös bolygón egyik kisregényből, az Identity Theftből (2008) nőtte ki magát önálló regénnyé. A kezdeti cselekmény nem különbözik a könyv változattól, azonban további 37 fejezettel lesz igazán teljes Lomax kalandja. Az író bevallása szerint az írás során az volt a legnehezebb, hogy egy 5-6 éve nem használt stílushoz kellett visszatérnie, egy a film noir-okat idéző hangot kellett megütnie. Ennek eléréséhez a noirok úgy nevezett irodalmi gyökereihez, Dashiell Hammetthez (A máltai sólyom) vagy Raymond Chandlerhez (Hosszú álom) fordult. Könyveikben ők teremtettétek meg a keménykrimi számos sztereotípiáját. A magányos detektív, a nagyon is rejtélyes bűnügy, és az erőszak és a szexualitás megjelenítése. Azonban Sawyer szerint ma már sokkal több kell egy jó detektívtörténethez:

    Egyre nehezebb mai környezetben játszódó, hagyományos detektívtörténetet elbeszélni. Mindenki ismeri a CSI-féle nyomozásokat. Szinte lehetetlen a gyilkos számára, hogy ne hagyjon ujjlenyomatot vagy DNS-t maga után. És mind a nyilvános, mind a privát szférát kamerák figyelik meg. Így szinte nem is marad elég tér – a Földön legalábbis – egy detektívregény számára.

    Szóval a mi világunk nem megfelelő egy jól működő krimihez, így jobb, ha egy másik korba helyezzük a cselekményt, ami lehet akár a múlt (például a Melchior-sorozat) vagy a jövő. Ezért engedi be Sawyer az SF világát a detektívregénybe: a szinte törvények nélkül működő, telepesekből álló marsi társadalom tökéletes helyszín bármilyen bűncselekményre. Sawyer azonban ennyivel nem elégszik meg. A környezet még futurisztikusabb és sci-fisebb lesz a transzfereknek köszönhetően. Ezek olyan android testek, amikbe bárki (főleg ha az a bárki rendelkezik kellő mennyiségű pénzzel) beletöltheti saját tudatát. Egy ilyen testnek rengeteg előnye van: az illető visszanyerheti régi, fiatalkori erejét, sebezhetetlenségre és halhatatlanságra tehet szert, és nem hagy maga után semmilyen nyomot, se DNS-t, se ujjlenyomatot. A legnagyobb előnye pedig az, hogy a testben tartózkodó személy kiléte teljesen rejtve marad a külvilág számára. Egy ilyen android testtel nagyon is vissza lehet élni és egy nyomozó dolgát is igencsak megnehezíti.

    covers_369927

    A Sawyeréhez hasonló történeteket futurista detektív noirnak, science fiction noir-nak, vagy röviden tech-noirnak nevezik, mivel két zsáner, a sci-fi és a krimi (pontosabban a film noir, azaz hollywoodi bűnügyi történet) jegyeit ötvözi. Amit Sawyer csinált az Identity Theftnél és a Halál a vörös bolygónál is, természetesen nem új az SF történetében. A nagy mesterek közül is többen is eljátszadoznak a két zsánerrel (pl. Isaac Asimov Gyilkosság az űrvárosban), de a film noirt jobban megidéző művek közt Philip K. Dick híres regényét, az Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal? és a filmadaptációt, Ridley Scott Szárnyas fejvadászát (1982) szokták említeni.

    Sawyer kifejtette egy interjúban, hogy nem is annyira áll egymástól távol a krimi és a sci-fi, így nagyon is kézenfekvő a kettő egyesítése:

    A science fiction és a krimi is értékeli a racionális gondolatmenetet, és mindkettő elvárja az olvasótól, hogy olvasás közben összegyűjtse a nyomokat. A krimiben természetesen az a cél, hogy a látszólagos rejtély vagy bűntény megoldódjon. A science-fictionben mi, írók pedig ügyesen hintünk el információkat arról, hogy milyen is a történet egész világa. Nem állunk meg azért, hogy előadást tartsunk a politikai vagy az ökológiai helyzetről, viszont itt és ott utalunk erre meg arra. Szóval ugyanaz az olvasási technika kell egy science fictionhöz, mint egy krimihez.

    fotó: Bagi Gábor
    fotó: Bagi Gábor

    A két zsáner iránti rajongásával és alapos ismeretével bele is vágott az Identity Theft megírásába, mikor a Science Fiction Book Club felkérte Sawyert, hogy írjon egy sci-fi-krimi kisregényt készülődő antológiájukba, a Down these Dark Spacewaysbe (2005). A kisregény remek kritikai visszhangot kapott, még Hugora és Nebulára is jelölték.

    Ahogy korábban említettem már, a korai kisregény, és a későbbi végleges regény, Halál a Vörös bolygón a keménykrimiket (hardboiled) és a film noirok sajátos világát idézi meg. A történet főhőse, Alex Lomax tökéletesen beillik a noirok magányos magánnyomozóinak sorába. Lomax sokban hasonlít Hammett Sam Spade-jára vagy a Casablancában felbukkanó Rick Baline-ra. Elődeihez hasonlóan ő is kissé durva modorú, cinikus figura, de intelligens, találó megjegyzései vonzó karakterré teszik.

    Untitled-2

    Sawyer színes, szórakoztató detektívet alkotott Lomax személyében, aki a nyomozás mellett az olvasót is folyamatosan kísérgeti a könyvben; az ő szemén keresztül járjuk be New Klondike bűnös utcáit. Az egyes szám első személyű narráció, ami szintén nagyon jellemző a noirokra, átitatja a cselekményt is egyfajta cinikus és kritikus hangnemmel. A detektív sorain keresztül érezni lehet, hogy mennyire elítéli a körülötte lévő világot (pl a tökéletesség hajhászása, ami a transzfertesteken mutatkozik meg) és ő mennyire nem része ennek az egésznek.

    A noirokra jellemző még a visszatekintésekkel (flashbackekkel) megtűzdelt csavaros történet, ami a Halál a Vörös bolygóntól sem idegen. Elveszett napló, milliókat érő őskövület-lelőhely, kapzsiság, kegyetlen gyilkosságok: mindezek adják meg a regény izgalmas történetét. A cselekményt a hamisíthatatlan noir hangulat teszi igazán egyedivé, ami már a legelső fejezettől érezhető. A nyomozó ül üresen kongó irodájában és csendes magányában várja ügyfeleit. 9-kor be is toppan egy nő vékony, csinos transzfer testben, aki kétségbeesetten kutat segítség után. Ilyen jelenetet szinte bármelyik klasszikus noirban láthatunk, és a későbbiekben is felbukkannak további tipikus helyzetek.

    Sawyer regénye az említett technikákkal és még további más úton-módon idézi meg a klasszikus noirok világát, mindezt egy az alaszkai aranyláz idejét megelevenítő futurisztikus környezetben. Neonban úszó marsi kupolaváros, szövevényes bűnügy és egy nem teljesen fekete-fehér cinikus detektív: ezt kínálja a Halál a vörös bolygón. Sawyer rajongói biztosan élvezni fogják az új könyvet. Akik pedig most vennék először kezükbe az író művei közül bármelyiket is, azok nyugodtan nyúljanak új könyvéhez, hisz lehet, ez egy csodálatos barátság kezdete lesz.

  • Különvélemény – Így indult az első évad

    Ahogy már több cikkünkben is kifejtettük, a feldolgozások korát éljük. Mindent felújítanak, folytatják, vagy újrakezdik a biztos jövedelem érdekében.

    Így van ez jelen esetben is, amikor a hatalmas mozisikernek örvendő Különvélemény folytatását álmodták kisképernyőre. A 2002-es film története eredetileg a 20. század egyik kiemelkedő sci-fi írója, Philip K. Dick tollából származik. A mozit Steven Spielberg rendezte, valamint a főszerepeket Tom Cruise és Colin Farrell játszotta. A film remek visszajelzéseket kapott, maradandót sikerült alkotni. Persze mondhatjuk erre azt is, hogy kiváló alapanyagból nem lehet rosszat csinálni.

    Vagy mégis?

    minority report cast

    Eltelt több mint egy évtized, és a sorozatkészítők úgy gondolták, eljött a folytatás ideje.

    A Különvélemény alap cselekményét viszi tovább a sorozat, amire elég gyakran visszaemlékeztet majd minket. A főszerepben a prekogok egyike áll, név szerint Dash. Ők voltak azok a genetikailag „átprogramozott” gyerekek, akik több, mint tíz évet töltöttek el a „tejfürdőben”, adottságuk miatt. A három testvér előre látta a jövőt, ezzel a gyilkosságokat is – mielőtt azok megtörténtek volna. Erre építve a Precrime nevű cég különleges egységeket küldött terepre, akik megakadályozták a még el nem követett gyilkosságokat. Ez alapvetően feladott néhány filozófiai kérdést, miszerint jövőnk kőbe van-e vésve, vagy mi irányítjuk saját sorsunkat? Illetve szabad-e ítélkeznünk még meg nem tett dolgok felett?

    Ezekhez hasonló felvetéseket várnánk el a film utódjától is, amelynél maga Spielberg is segédkezett, de az első két rész tanuláságából nem biztos, hogy megkapjuk majd.

    A történet bőven azután veszi fel a fonalat, miután szélnek ersztik a prekogokat. A három testvér külön próbál boldogulni, de persze azért tartják a kapcsolatot egymással. Ott van Arthur, aki enyhén szólva is megalománná válik, aki hasznot húz adottságából. Ikertestvére, Dash lesz a cselekmény középpontjában, aki egymagában próbál gyilkosságokat megakadályozni, nem nagy sikerrel. Nővérükről, Agatha-ról eddig nem sokat lehet tudni, de az eddigiek alapján nagy szerepet szánnak neki.

    Dash képtelen egyhelyben ülni, mikor előre látja gyilkosságok részleteit, így hamar összeáll egy nyomozóval, Vega-val, akivel kölcsönös segítségére lesznek egymásnak. Ennél többet sajnos nem is tudnék kiemelni, hiszen az első két epizódban csupán ennyit láthattunk.

    minority vega

    A történet egyszerű kriminek tűnik, sci-fi köntösbe öltöztetve. A velős filozófiai, vagy drámai beszélgetések jóformán kimaradtak eddig, csupán egy-két alkalommal vetődik fel egy gyors dialógus erejéig.

    A társadalmi berendezkedésere viszont úgy tűnik, odafigyeltek. Meglepő, hogy a mostani tendencia ellenére nem disztopikus hangulatú jövőképet látunk. Olyasfélét, mint amiben most élünk, nyilvánvaló eltérésekkel. Sok visszautalás van a múltra, azaz a mi jelenünkre, ezzel adva egy kis komikus hangulatot a sorozatnak. Pop-kulturális utalásokból sem lesz hiány, hiszen egy képkocka erejéig láthatjuk a Simpson Család 75. évadának nyitányát, vagy egy selfie-drónt, illetve klasszikusként emlegetik Iggy Azaelát és Beyoncé-t is. Ezek adnak valami pluszt, ami megmosolyogtatja a nézőt. A generációs ugrások is elég humorosak tudnak lenni, mert amit a mostani társadalom egy része elítél (gondolok itt például a közösségi oldalakra), az a jövőben egy pozitív kicsengésű, nosztalgikus visszaemlékezés.

    minority_report_simpsons

    Érdekesnek mondhatóak a jövőbeli mindennapi használatban lévő tárgyak, amik emlékeztethetnek minket a mostani „kütyükre”, csak erősen továbbfejlesztett változatban.

    Egy sorozatkezdésnél nem szoktunk csodákat várni, de eddig nem nyújtott sok újat a Különvélemény. A színészek alakításai nem kimondottan győztek meg. A Dash-t játszó Stark Sands egész jó, de a többiek idegennek tűnnek a kamerák előtt, egy-két kivételtől eltekintve.

    Látványra nem lehet panasz, minden ott van, ahol lennie kell, érezhető a sci-fi közeg. Semmi sincs túlgiccsezve, de nincs is összecsapva sem.

    Ha összegezni szeretném, azt mondanám, hogy a Különvélemény széria első ránézésre nem lesz méltó utódja a nagy sikerű mozifilmnek, de reméljük, hogy több rejlik benne, mint ami elsőre látszik. A felszín sekélyes, sablonszerű rétege alatt, ha felkapargatjuk – aranyrögök lapulnak. Sok a potenciál, a részletekre kellően odafigyeltek a készítők, csak még be kell indulnia a fogaskerekeknek, hogy egy egységes egészet alkosson.

  • A Könyvhétre érkezik az új Melchior regény

    A 15. századi Tallinn, vagy titokzatos és ősi észt erdők – bárhová is vezet Indrek Hargla, az érzékelhető, de megfoghatatlan félelem minden történetében jelen van.

    A kortárs észt sci-fi egy internetes magazin, az Algernon által kelt új életre 1998-ban, amely olyan írókat emelt fel, mint Siim Keshimes, Karon Orlan vagy Kristjan Sander. Azonban közülük a legnagyobb sikert mindenképpen Indrek Hargla érte el, hisz ma már világhírnévvel büszkélkedhet, műveit több nyelvre lefordították, legnépszerűbb sorozatából, a Melchiorból pedig már filmadaptáció is készült. Most az Ünnepi Könyvhét alkalmával megjelenik az említett sorozat 2. kötete. De vajon mi lehet az észt író sikere? Megpróbáljuk kideríteni.

    Indrek Sootakként született 1970.07.12-én Tallinnban, Jaan Sootak büntetőjogi professzor és Varja Sootak filológus és újságíró fiaként. Írói álnevét később vette fel. Apjához hasonlóan Hargla is a jogi pálya felé vette útját és 1993-ban jogi diplomát szerzett a Tartu Egyetemen. Később csatlakozott az Észt Köztársaság külföldi képviselőihez, és így eljutott Dániába és Magyarországra is. A későbbiekben még dolgozott Tallinnban az észt külügyminisztériumban is, 2001-ben azonban búcsút mondott diplomáciai munkájának, és azóta szabadúszó íróként dolgozik.

    819878t81h9421

    Hargla azonban jóval előbb kezdett írni, minthogy abbahagyta volna diplomáciai munkáit. Az írást már 1989 óta űzi, s eleinte kisebb regényekkel jelentkezett, amelyek közül a Gondvana lapsed (Gondvana gyermekei) című művével érte el sikereket hazájában. Korai művei közül nagy népszerűségnek örvendett a Pan Grpowski üheksa juhtumit (Pan Grpowski kilenc esete), amely a horror, a fantasy és a sci-fi műfajainak briliáns és ízléses keveréke. A novellák középpontjában Mieczkislaw Grpowski, egy lengyel származású ördögűző áll, aki tagja egy a kereszténységnél is régebbi rendnek, az Ördögűző Ligának. Főhősünk kalandjai hihetetlenek a szó legszorosabb értelmében: eljut a titokzatos és sejtelmes észak-észtországi erdőkbe, a Vatikán katakombáiban rettentő ellenséggel néz szembe, de még idegenekkel is kapcsolatba lép. A fantasztikus elemekkel átszőtt történeten már ekkor látszik, hogy Hargla írásai nem pusztán szórakoztatóak, hanem elgondolkodtatóak, amelyek hatással vannak az olvasóra.

    Első regénye viszont csak 2001-ben jelent meg, a Baiita needus (Baiita átka) címmel, amelyet díjjal is jutalmaztak. Tarno Teder kritikus így nyilatkozott a regényről:

    „Ezt a kidolgozott cselekményű thrillert gördülékeny stílussal írták meg a jó ízlés határán belül.”

    Debütáló regényét követően nem csökkent írói lelkesedése. Eddig összesen 43 elbeszélést, 11 kisregényt, 6 nagy regényt és 3 gyűjteményes kötetet adott ki és egy antológiát, az Õudne Eesti –t (Hátborzongató Észtország).

    [the_ad_placement id=”04″]

    Harglát szokták az észt kortárs irodalom reménységeként is emlegetni és nem is akármiért. A Baiita needust követően műveivel nem csak a sci-fi és a fantasy olvasókat, hanem a szélesebb közönséget is képes volt megszólítani. Például egyik bestseller kötete, a 2003-as Vabaduse kõrgeim määr (A szabadság legmagasabb foka) bemutatja, hogy az ember mennyire is vágyik a szabadság után, és ezt úgy éri el, hogy eltapossa társai szabadságát. A témafelvetés nem csak a zsánerműfajokban fontos téma, a könyv egy örökérvényű problémát fest le.

    Az író azonban nem csak komoly filozófiai témákkal, hanem humorral is megnyerte a szélesebb közönséget (ebből is látszik, hogy milyen sokoldalú). Hosszú ideig vezette a bestseller listát a French és Koulu sorozata Észtországban. A trilógiát a legtöbb kritikus Terry Pratchett és Frances Hardinge műveihez hasonlítja. French és Koulu kalandjai Maavaldban játszódnak, ami egy különös, a mienktől teljesen idegen, steam-punkszerű Európában található. Találkozhatunk itt szabadlábon lévő gonosz szemiotikusokkal, hordhatunk szájkosarat, lehetnek rabszolgáink is, hisz tartásuk teljesen elfogadott, a nagy mennyiségű krumpli evést pedig nem biztos, hogy minden lakó tolerálni fogja. Habár a lefestett világ őrültnek tűnik, azonban a Harglára jellemző szorongató horror hangulat ebből a műből sem hiányozhat.

    french

    French és Koulu észt borítója

    Ahogyan fentebb is említve volt, a French és Koulu igen nagy sikerre tett szert az észtek közt, első sorban a humora miatt, de azért is, mert a hazai közönség önmagára és saját, kortárs helyzetükre ismert rá a műben.

    Hargla a nagy sikert meglovagolva folytathatta volna a két barát történetét, azonban úgy gondolta, valami másba kezd.

    „Mindig olyat próbáltam írni, amit én is szívesen olvasnék. És próbáltam valami érdekeset és eredetit kitalálni. Valami olyasmit, ami azelőtt még nem volt. Egy kis csavarral.”

    Valószínűleg ezeket a szempontokat tartotta szem előtt is, amikor 2010-ben nekilátott a Melchior sorozatnak. Az események középpontjában Melchior Wakenstede, Tallinn legravaszabb patikáriusa áll, aki segíti felgöngyölíteni a titokzatos gyilkosságokat a városban. A regény a 15. századi Tallinnba kalauzolja olvasóját, amikor a Hanza város a virágkorát élte. A szerző számára egy ilyen helyszín tökéletes hely egy krimi számára, hiszen rejtélyes, a korszak is megkapó meg persze maga a város is. Kolostorok, céhek, testvériségek, a városi tanács és az azokhoz köthető politikai csoportok és kapcsolatokkal bíró kereskedők: rengeteg alapanyag egy izgalmas könyvhöz.

    [the_ad_placement id=”04″]

    És természetesen maga a patikárius is ideális választás ehhez a helyhez. Egy ilyen foglalkozás azt feltételezi, hogy az illető sokat utazott, tud latinul, és nem csak az emberi testet, hanem a lelket is gyógyítja – legalábbis a középkori vélekedés szerint. Ezek a tulajdonságok egy művelt, tapasztalt, intelligens embert feltételeznek, aki szinte a város összes polgárával kapcsolatban áll. Ezekből kiindulva volt képes Hargla megalkotni Melchiort. Habár a felszínen hasonlít Agatha Christie híres detektívjére, Hercule Poirotra (pl. mindkét nyomozó egy szobába tereli a gyanúsítottakat, majd elmagyarázzák, hogy mi is történt), a patikárius figurája másabb. Titokzatos, kifürkészhetetlen az idegenek számára, de közben húsvér, reális karakter, aki nem kérkedik tudásával, nem érezteti szellemi felsőbbrendűségét másokkal.

    melchior tüdrukuga_2

    Részlet a Melchior filmből

    Eddig összesen 5 kötet jelent meg (magyarul 2), a siker pedig töretlen. Hargla még nem tudja, hogy meddig fogja folytatni Melchior kalandjait, szerinte az olvasóktól függ. Egy biztos: nem most kell megválnunk kedvenc patikáriusunktól, sem pedig Hargla nem mindennapi írásaitól.

    Scheirich Zsófia