Címke: kreatív európa

  • Könyvajánló – Lukáš Palán: Útmutató apokalipszishez

    Májusban jelent meg a Metropolis Media kiadó Szépirodalmi Könyvek gondozásában Lukáš Palán Útmutató apokalipszishez című könyve. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa programja támogatta.

    Lukáš Palán második regényében a naturalizmus, a „faluregény” és az antiutópia elemei keverednek. Egy hagyományos cseh kisfalú életébe nyerünk bepillantást, míg a háttérben egy ismeretlen katasztrófa zajlik, ami idővel megmételyezi a falu közösségét is.

    A sokszor banális események sorozatából áll össze a falu világa. Egy olyan zárt közösségben járunk, ahonnan szinte senki nem menekülhet. Egy csapatnyi  rossz modorú fiatalt látunk, akik unalmukban légpuskával autókra lövöldöznek, kecskéket lopnak, és bicikliznek a falu főterén. A helyi iskola rég bezárt, az egész közösség működése az idősebb generáció gondolkodásmódjára, életvitelére épül. Csak két életpálya-modell áll a lakosság előtt: vagy a földeken, vagy a gumigyárban lehet dolgozni. Az egyetlen ember, aki elhagyta ezt a közösséget, és bizonyos értelemben továbblépett, Egon.

    Bár Egon csak rövid időre jelenik meg, kétségtelenül ő a könyv egyik legfontosabb szereplője. Az első fejezet az Egonra várva címet viseli, ami nem véletlenül hajaz Beckett drámájára. A csavargó és kozmopolita Egon évente egyszer visszatér a faluba, és orchideát, édességet, fűszereket hoz. Ahogy Beckett színdarabjában Vladimir és Estragon várja Godot-t abban a reményben, hogy egy szebb holnap vár rájuk, Egont egy csapat reményteli fiatal várja a faluban. Abban bíznak, hogy ha Egon mindent elmesél a kinti világról, akkor ők is eljuthatnak valahova távolabb, mint a legközelebbi város, ahol néhányan jártak már, de senkinek nem tetszett.

    borító: Varga Balázs

    Ősszel Egon végre megérkezik a faluba, hogy aztán a kocsma előtti táblára akassza fel magát. Az ő halálával kezdődik „valójában” az egész könyv cselekménye. A fiataloknak búcsúlevelet hagy, egy Útmutatót, ahogy később nevezik. A levélből megtudnak valamiféle közelgő katasztrófát, amely szembehelyezi őket az idősebb generációval – csak az egyik vagy a másik maradhat életben.

    Egon tanításait követve a fiatalok előnybe kerülnek, és lépéseket tesznek az ellenfél kiiktatására. Elhatározzák, hogy lerombolják a gátat, hogy elárasszák a falut, majd lelövik a túlélőket. Szörnyű mészárlás veszi kezdetét.

    Az Útmutató apokalipszishez a konfliktusokról szól: város és falu között, a világtapasztalat és a zárt közösség korlátai között, a fiatal és az idős generáció, a pragmatikus gondolkodás és az érzelmi élmény között, a boldog tudatlanságban és az árnyékban való élet között. Valamint arról is, hogy ennyi konfliktus és feszültség milyen mélyen érinti az embert.

     

  • A töredezettség szépsége – Senka Marić: Test-kincugi könyvajánló

    A töredezettség szépsége

    Senka Marić: Test-kincugi

    könyvajánló

     

    A kincugi a törött kerámiatárgyak javításának művészi módja a japán kultúrában: folyékony arannyal vagy platinával ragasztják össze a törés helyét, hogy egy esztétikailag új műalkotás jöjjön létre.

    Senka Marić önéletrajzi ihletésű regénye a kincugit kiterjeszti az emberi testre is: egy nő rendkívül meghitt vallomása a mellrák elleni küzdelméről. Ebben a könyvben a szerző teljesen kitárulkozik, szembenéz saját halandóságával és a kezelésének teljes folyamatával. Mindezek ellenére egyáltalán nem önsegítő kézikönyv a rákkal diagnosztizáltak számára, hanem egy nagyon mély irodalmi alkotás. A sokkolóan személyes élményeket őszintén, kompromisszumok nélkül tárja elénk, ám mindezt olyan ügyesen teszi, hogy soha ne szánalmat érezzünk a főhősnő iránt, sokkal inkább tiszteletet.

    A Test-kincugi olyan könyv, ami a nőiséget ünnepli, a női testet, a nő szépségét és érzékiségét. Felhívja a figyelmünket az anyai szeretet erejére, a női empátiára és szolidaritásra, a túlélésre való törekvésre. Megerősít abban, hogy függetlenül attól, hányszor repedtünk szét a varrások mentén, hányszor kellett toldozni-foltozni a testünket és lelkünket, teljes mértékben nők maradhatunk, tökéletesek és gyönyörűek, az aktuális fizikai állapottól függetlenül.

    Test-kincugi

    A könyv egyfelől nagyon letisztultan és világosan mesél a gyógymódokról, a beavatkozásokról, a kemoterápia hatásairól, pontos orvosi terminológiákkal ad magyarázatokat mindenre. Másrészt az elbeszélő költői eszközökkel formálja meg a megfigyelésit és érzékszervi tapasztalatait, a múlt emlékeit, azt, hogyan fedezte fel testiségét, saját szexualitását kisgyermekként, milyen érzelmi kapcsolatot ápolt a szüleivel, hogyan alakult a házassága.

    Az teszi igazán csodálatossá a könyvet, hogy mindazok ellenére, amit átél rákos betegként, a rengeteg műtét és gyógyszeres kezelés után, amikor a teste szinte teljesen elveszítette nőiességét, mégis képes meglátni benne a szépséget. Pontosan ez a japán kincugi művészetének lényege: a törött kerámiák javítása, a sérült helyek hangsúlyozása azzal a céllal történik, hogy kiemelje a tárgy múltját, mert ez teszi egyedivé, ez ad neki életet és történetet. Ettől válik az esetleg sorozatgyártásban készült tárgy műalkotássá. Ahogy a könyv végére maga a test is.

  • Miről álmodoznak az értelmiségi nők? – Pavla Horáková: A valószerűtlenség elmélete könyvajánló

    Miről álmodoznak az értelmiségi nők?

    A napokban jelent meg Pavla Horáková Magnesia Litera díjas regénye, A valószerűtlenség elmélete. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatta.

    A neves cseh publicista, fordító és rádiós szerkesztő első, felnőtteknek szóló könyve (több ifjúsági regény után) több szempontból is figyelemre méltó munka: az írónő magával ragadó stílusa, humora, éles szemű megfigyelései, nyelvi kifinomultsága, irodalmi tehetsége jellemzi.

    Az elbeszélő Ada Sabová, harmincas éveiben járó értelmiségi nő, aki tudósként dolgozik az úgynevezett Interdiszciplináris Antropológiai Intézetben. Tudományos kutatásának témája: „a vizuális kompatibilitás szubjektív észlelése”. A regény egyik zsenialitása az a sok képtelen kutatási téma, elmélet, amiket mintegy mellékesen olvashatunk a történet folyamán. Például: „a szociálisan patologikus jelenségek hatása a tereptörésekre városi környezetben”, vagy „A gyakorlatban is működik-e Murphy törvénye, vagy ez csak szubjektív benyomás?”.

    A valószerűtlenség elmélete

    Pavla Horáková a tudományos munka milyenségére, a kutatóintézetben zajló életre vonatkozó precíz megfigyeléseit szarkasztikus humorba csomagolva tárja elénk. Másrészt egy viszonylag komoly kérdést tesz fel: hogyan lehet megragadni, értelmezni a körülöttünk lévő dolgokat, a kaotikus eseményeket, amelyek alapvetően befolyásolják a világgal kapcsolatos tapasztalatainkat és az életünk irányát? A főhősnő gondolkodásának fókuszában a vonzerő áll, amelyet szeretne meghatározni, miközben saját élete válik kísérleti anyaggá és a kísérlet kiindulópontjává is. Ada megpróbálja megérteni a körülötte lévő embereket: szüleit, családtörténetét, vagy azt, hogy miért vonzza őt egy szinte ismeretlen, eltűnt férfi, egy kolléganőjének a fia.

     

    A főhős története kiindulópontként és keretként szolgál a megfigyelések elemzéséhez és az érvelés kidolgozásához, s végül arra a felismerésre jutunk, hogy a vizsgáló egyén mindig valahogy személyesen, szubjektíven szerepel saját kutatásában. Horáková nagyon szórakoztató módon reflektál a látszólagos véletlenekre, amelyek mögött rendszerességet és közöttük kapcsolatot érzékel. Mindezen jelenségek magyarázatára a „valószerűtlenség elméletét” keresi, de kénytelen megállapítani, hogy pusztán ésszel nem képes megragadni a világ végtelen bonyolultságát. Miként a körülötte lévő társadalom egyre jobban ragaszkodik az üres szabályokhoz, Ada egyesével elhagyja ezeket a merev struktúrákat, és elindul a szabadság felé. Ezen a ponton a regény fantasztikus fordulatot vesz, s ez a csavar még inkább feledhetetlenné teszi ezt a sajátos irodalmi remekművet.

     

  • Le a nyúlüregbe! Avagy miről mesél Lana Bastašić: Kapd el a nyulat! című regénye?

    A napokban látott napvilágot Lana Bastašić Kapd el a nyulat! című regénye a Metropolis Media kiadó gondozásában. A könyv 2020-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa programja támogatta.

    A fiatal szerzőnő első regénye egy bonyolult barátságról és identitáskeresésről szól, amely a soknemzetiségű Jugoszlávia szétesésekor játszódik. A történet elején Sara (aki eredetileg boszniai író, de jelenleg Dublinban lakik), telefonhívást kap legjobb gyerekkori barátnőjétől, Lejlától, akit 12 éve nem látott. Sara Dublinban járt egyetemre, most egy ír férfival él, szinte teljesen elfelejtve, elnyomva származását. Amikor régi barátnője Bosznia nyelvén szól a telefonba, Sara összezavarodik. A beszélgetés az anyanyelvén visszarántja a feledni kívánt múltba, előtörnek a boszniai emlékek, emiatt az identitását is újra kell értelmeznie. Mindez Sara személyiségének szerves része, és ez a telefonbeszélgetés a kezdete annak, hogy a valódi, rég elnyomott énjét életre keltse újra a regény történetén keresztül.

    Lejla, aki azóta is Boszniában él, azért telefonál, hogy megkérje, segítsen neki eljutni Ausztriába. A két lány útnak indul Mostarból Bécsbe, hogy megtalálja Armint, Lejla háborúban eltűnt testvérét. Sara számára Bosznia sötét hely, ahol az időjárás nem a napszaknak és évszaknak megfelelő, mert a sötétség délután 3-kor kezdődik. Azonban ezt csak Sara veszi észre, Lejla hozzászokott a sötéthez. Amikor megállnak Banjalukában, a városban, ahol Sara és Lejla felnőtt, Sara felidézi gyermekkori emlékeit, melyek mind Lejlához kapcsolódnak, hiszen mindent együtt éltek át az első iskolai naptól kezdve egészen felnőttkorukig, a szüzességüket is együtt vesztették el, és együtt próbálták ki elsőéves egyetemistaként a füves cigit. Az országot Sara emlékein keresztül ismerjük meg, csakúgy mint Lejlát, aki egész lényével Boszniát személyesíti meg. Sara emlékezetében természetesen semmi sem olyan, amilyen a mostani valóság. Ő a gyermekkori barátnőjét keresi, és annak bátyát, Armint. De Lejla már gyerekkorában kénytelen nevet változtatni, Lejla Begićből Lela Berić lett (Arminból pedig Marco), hosszú fekete haját szőkére festi, sötét szemét kék kontaktlencsével takarja le, a teste tele van kék-zöld foltokkal, s a regény sejteti, hogy prostitúcióval tartja fenn magát. Míg Sara elmenekült Boszniából, hogy Nyugaton kezdjen új életet, Lejla otthon maradt. De az identitását ő is elvesztette, csakúgy mint Bosznia, amit az erőszakos nacionalizmus megtámadott és kizsákmányolt, sok százezer halottat hagyva maga mögött. Lejla azonban nem tulajdonít ennek nagy jelentőséget, természetesnek veszi, él bele a vakvilágba, sem a múlttal, sem a jövővel nem foglalkozik. A regény egy pontján megjegyzi, lehet, hogy Sara dönthetett a sorsa felől, de neki nem volt választása.

    Sara a felnőtté válásuk emlékein keresztül írja le Jugoszlávia szétesésének következményeit, illetve a népesség nemzetiség szerinti elkülönülését. A szerbek kiűzték a muszlimokat Banjalukából, ezért Lejlából Lela lesz, akinek a háza elé ürüléket hordtak, akit nem hívtak meg az ünnepségekre, és akivel Sara anyja nem akarta, hogy a lánya játsszon, hiszen Sara apja szerb rendőrkapitány.

    A két lány barátságát átszövi Lejla testvérének, Arminnak a sorsa, akibe Sara már kislányként beleszeret. A náluk négy évvel idősebb fiú azonban eltűnik a háborúban, s ezt a veszteséget egyik lány sem tudja feldolgozni. Voltaképpen ez vezet a barátságuk végéhez is.

     

    Albrecht Dürer: Mezei nyúl – részlet

     

    Armin halála egyúttal az igazságtalanságot is szimbolizálja. Sara apja rendőrkapitány volt, ám fél év után lezárta a nyomozást. Úgy gondolta, a fiú és barátai azért tűntek el, mert megmérgezték a szomszédok kutyáit. Pedig ő az egyetlen, akinek lehetősége lett volna kinyomozni, mi történt Arminnal, de nacionalizmusa erősebbnek bizonyult igazságérzeténél. Sara identitásválságához így saját szülei háborús viselkedése is hozzájárul.

     

    A balkáni utazás a könyvben az identitáskeresés szimbólumává válik. A regény egy félmondattal indul, és egy félmondattal zárul, s ezzel voltaképpen újra és újra visszafordítja a történetet önmagába. Ez a körkörös történetmesélés pedig a személyiség és az emlékek újabb és újabb rétegeit hozzák felszínre.

    A nyúl jelentése a címben a könyv végére válik világossá, amikor Lejla és Sara Albrecht Dürer Mezei nyúl című festményét nézik a bécsi Albertina Múzeumban. Lejla Arminná válik, ahogy megismétli a kisgyermek Armin mozdulatát, és megérinti a festményt, Sara pedig a nyúl szembogarában tükröződő ablakon átnézve próbálja megragadni és örökkévalósággá merevíteni mindazt, amit számára Bosznia, Lejlával való barátságuk és Armin jelent, hogy végre megérthesse és elfogadhassa saját magát is.

    A könyv megvásárolható online a Galaktikabolton vagy személyesen irodánkban.

    Kapd el a nyulat!