A Galaktika magazin júniusi száma T. R. Salty kisregényének befejező részével indul, melyben vakmerő csapatok igyekeznek fényt deríteni egy, a Földre érkezett, halálos veszélyeket rejtő objektum titkára. Samantha Mills friss Nebula-díjas, erős novellája az abortusztörvények időszerű problematikáját járja körbe, SF köntösbe öltöztetve. Bojtor Iván ismét szuggesztív tripre ragadja magával olvasóit, egyenesen a Holdra… vagy még tovább. Alekszej Gravickij (S.T.A.L.K.E.R. – A Zóna ködében) hőséért eljön a Halál, de a terveibe egy kis vodka csúszik. A World Fantasy-díjas Lavie Tidhar elbeszélésének szereplői a Vénuszt próbálják virágzó édenkertté varázsolni. Huszár Karina egy háromgyermekes, frusztrált anyát hoz össze egy szolgálatkész robottal, és ez drámai következményekkel jár. A belga Frank Roger kutatója a dzsungelben egy rendkívüli képességekkel bíró bennszülött törzzsel szembesül. A havi retró Borisz Zsitkov novellája egy fantasztikus találmányról, a mikrokézről, amivel akár egy egysejtűt is meg lehet fogni.
A központi tudományos rovat témája a légi közlekedés fenntarthatóvá tétele. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a Babylon 5 újabb fejezetéről, a Csillagok háborúja zenéjének diszkóátiratáról, egy, a klasszikus írógépeket megidéző billentyűzetről és egy 3D-nyomtatott rakétáról. Kenessei András interjúsorozatot készített a ChatGPT-vel annak az erkölcshöz és Asimov robottörvényeihez fűződő viszonyáról. Ennek első része is megtalálható a magazinban, csakúgy, mint Horváth András Ferenc űrkutató cikke Elon Musk privát fejlesztésű űrhajóiról. A képregény H. Rider Haggard klasszikus kalandregényének, a Salamon király kincsének adaptációja Kiss Ferenc szövegével és Fazekas Attila rajzaival.
A magazin XL-változatában az amerikai Gawain Edwards kisregénye olvasható, a „Megmentők a Jupiterről”, illetve a szerző még egy hosszabb elbeszélése.
A Galaktika 399. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!
Közeleg a Magyar Mozgókép Fesztivál időpontja (2023. június 7-10.), az esemény minden mozikedvelőnek ajánlott, azonban a könyvek szerelmeseinek is lesz miért ellátogatni Veszprémbe a Hangvillába.
Melyik regény a legszórakoztatóbb, melyik regény a legalkalmasabb filmre? Melyik filmíró kezdheti el a forgatókönyv fejlesztését? Az idén öt izgalmas, magyar kortárs regény és öt forgatókönyv-fejlesztő verseng, szakszóval pitch-csel. A tét: az NFI első körös fejlesztési támogatása.
A versenyző forgatókönyvírók: Nagy V Gergő, Goldberg Emília, Szélesi Sándor, Móray Gábor, Somogyi György
Zsűri: Szűcs Dóra, Sümeghy Claudia, Köbli Norbert
Könyvek
Csapó Ádám: Hotel California
Hartay Csaba: Lerepül a hülye fejetek
Szép Zsolt: Kárpát walzer
Pál Dániel Levente: Az Úr nyolcadik kerülete
Szélesi Sándor: Az ellopott troll
Színész: Gerner Csaba
Moderátor: Juhász Anna
Szurkoljunk együtt Szélesi Sándornak, akinek Az ellopott troll című regénye is versenyben van, ami 2019-ben jelent meg a Metropolis Media kiadónál.
Szélesi Sándor: Az ellopott troll, borító Nagy Gábor
Áprilisban jelent meg a Popcorn Kiadó gondozásában Reeli Renaus Morten és az elvesztett világok című könyve. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa programja támogatta.
Reeli Reinaus néprajzkutató-író, számos gyermek- és ifjúsági könyv szerzője, aki regényeiben nagyon érzékenyen ír a gyermekek problémáiról, mindezt az észt folklór mágikus környezetébe illesztve.
A könyv főszereplője a kamasz Morten, aki nagyszülei halála után az erőszakos, alkoholista nagybácsival kénytelen együtt élni egy mocsár melletti távoli tanyán. Anyja takarítónőként dolgozik Finnországban, hogy pénzt gyűjtsön, amiből ki tudná fizetni az előleget egy lakásra. Az apjáról a fiú semmit sem tud. Morten az élet nehézségei elől gyakorta a közeli mocsárba menekül, ahol a természetet fényképezi a nagyapja örökségéből vásárolt fényképezőgéppel. A fényképezés segíti abban, hogy legalább pillanatokra megfeledkezhessen mindennapi gondjairól.
A fiú az osztálytársai előtt is titokban tartja, mi történik otthon. Nagyon szeretne beilleszkedni az iskolai közösségbe, mert belátja, hogy csak tanulás révén tud kiemelkedni a nyomorból, a szegénységből. Legnagyobb félelme ugyanakkor az, hogy a rossz otthoni körülményeit megismerik az iskolában, és emiatt kiközösítsék vagy megszólják. Ezért igyekszik háttérben maradni, meghúzódni, inkább nem barátkozik senkivel, és nem vesz részt a közösségi rendezvényeken sem. Magába zárkózott és csendes.
A fiú érzi és látja, hogy létezik a normális családi kapcsolatok világa, a közös asztal melletti vacsora, egy tábla csokoládé vagy egy mozi, ám ezek számára elérhetetlenek. Az ő élete abból áll, hogy iskola után a könyvtárban ül, korog a gyomra, és fél a nagybátyjától. Úgy érzi, hogy nem méltó a normális életre. Egy alkalommal, amikor útja megint a mocsárhoz vezeti, Morten találkozik egy furcsa lánnyal, Emiliével, akinek végre képes egy kicsit jobban megnyílni.
Reinaus szenvedélyesen rajong folklórért és a természetért, ezért a lápon keresztül egy csodálatos világ tárul a szemünk elé.
Fontos regény ez, ami a családon belüli erőszakról, a magára hagyott gyerekekről szól, akik nem kapnak segítséget, hogy a problémáikat megoldják. Ritka, hogy egy ifjúsági könyv ezeket a témákat ilyen nyíltan és kendőzetlenül mutassa be. Ugyanakkor minden lehetőséget megad, hogy a fiatal olvasók azonosulni tudjanak vagy együttérezzenek Mortennel.
Köztudott, hogy vannak közöttünk olyan gyerekek, akik szörnyű dolgokon mennek keresztül, de ezt gyakran nem vesszük észre. Remélhetőleg a könyv segít abban, hogy a fiatal olvasók jobban érzékeljék az őket körülvevő társakat, és észrevegyék az áldozatokat. Ám a legfontosabb az, hogy bátorítást nyújt a hasonló körülmények között élőknek, hogy merjenek beszélni, merjék elmondani a problémáikat. Senkinek sem kell eltűrnie az erőszakot.
Christopher Nolan írja és rendezi a 2023. július 21-én megjelenő életrajzi filmet, aminek nem csak J. RobertOppenheimer a főszereplője, hanem maga „Trinity” is (az első atombomba neve) és azok a tudósok, akik részt vállaltak megépítésében (Teller Ede, Erner Heisenberg). Az Oppenheimer alapját, egy 2005-ben megjelent könyv adta, ami American Prometheus: The Triumph and Tragedy of J. Robert Oppenheimer címen jelent meg (Kai Bird és Martin J. Sherwin).
A filmben fél Hollywood szerepet kapott, igazi sztárparádéra lehet számítani majd. Oppenheimer szerepében Cillian Murphy ír színészt láthatjuk majd, aki már többször is együtt dolgozott a rendezővel, és állítása szerint
“Mindig is hangoztattam, négyszemközt és nyíltan is Chrisnek, ha elérhető vagyok és van szerepe számomra egy filmjében, akkor én ott leszek. Nem érdekel mekkora szerepről van szó. De mélyen, legbelül, titkon kétségbeesetten vágytam arra, hogy főszerepet játszhassak nála.” mondta Murphy az The Associated Press-nek.
Mi nagyon várjuk a filmet, találkozzunk a mozi kasszáknál!
Az Oppenheimer alternatíva
A Metropolis Media kiadónál pedig megjelent Robert J. Sawyer regénye, amely csavart egy nagyot a történelmi eseményeken.
Az atombomba ledobásának 75. évfordulója alkalmából a Hugo és Nebula-díjas író, Robert J. Sawyer visszarepít minket az időben, hogy újraélhessük a történelmet… egy kis csavarral. Míg J. Robert Oppenheimer és a Manhattan-terv csapata az atombomba kifejlesztésén dolgozik, Teller Ede valami még pusztítóbbat akar: egy magfúzión alapuló bombát. Kutatásai félelmetes felfedezéshez vezetnek: 2030-ra a Napból kilökődik a legkülső réteg, ami elpusztítja az egész belső Naprendszert – beleértve a Földet is.
A szerző alapos, aprólékos kutatásain alapuló, korabeli szereplőkkel és eseményekkel teli regénye mesterien keveri a valóság és az alternatív történelem síkjait. Lélegzetelállító kalandot ígér az olvasónak.
A sokszoros díjnyertes kanadai szerző, Robert J. Sawyer az atombomba ledobásának 75. évfordulója alkalmából írt regényében azt a tudományos közeget vizsgálja, amelyben megszülethetett ez a pusztító fegyver.
A Manhattan-terven sok nagyszerű koponya, a világ leghíresebb fizikusai és matematikusai dolgoztak. Sawyer főhőse J. Robert Oppenheimer – barátainak „Oppie” –, akit az atombomba atyjának is szoktak nevezni. A történet elején, 1936-ban Oppie még fiatalember, aki találkozik élete szerelmével, Jean Tatlockkal, ám a kapcsolatuk a sajátos történelmi korszaknak köszönhetően nem tud kibontakozni, egészen a könyv végéig, ahol majd egy nagy drámai és érzelmi csavarral minden új megvilágításba helyeződik.
Ezután 1942-be ugrunk, elindul a Manhattan-terv. Oppenheimernek jelenlegi feleségével, a szintén tudós Kittyvel kell összeállítania csapatát, és nemcsak a tudományos rivalizálást és a terveket kell kezelnie, hanem a kormányzat katonai és biztonsági követeléseit is figyelembe kell vennie.
A könyv háromnegyede a projekt élénk megjelenítése. Sawyer bemutatja azokat a tudományos folyamatokat, amelyek a Los Alamos-i laborban zajlottak. A tudósok hús-vér emberek, komplex személyiségjegyekkel, érzelmekkel és erkölcsi dilemmákkal. Ez a rész Japán bombázásával és a háborús győzelemmel ér véget.ű
A borítót készítette Varga Balázs
De most jön a csavar. A projektben részt vevő tudósok egy kis magja Teller Ede vezetésével, miközben egy még pusztítóbb fegyver előállításán dolgozott, véletlenül felfedezett egy asztrofizikai tényt Naprendszerünkről, amely elkerülhetetlen végzetet jelent az egész emberiség számára körülbelül 80 év múlva. Mit kellene tenni? Oppenheimer egy új csapatot állít össze immár többek között Einsteinnel is kiegészülve, hogy kidolgozzanak egy új, titkos programot, az Arbor-tervet, aminek célja nem más, mint az emberi faj megmentése.
Míg a könyv első fele szerény tíz évet ölelt fel, a könyv második fele húsz év történéseit meséli el, egészen 1967-ig, amikor a dolgok, sajnos nem állnak túl jól, egészen addig, amíg újabb két tudós, Richard Feynman és Kurt Gödel be nem lép Oppie irodájába…
Míg a könyv első része szinte teljes mértékben a történelmi tényekre épít, ebben az új részben Sawyernek ki kellett találnia hihető akciókat és párbeszédeket, amelyek logikusan és zökkenőmentesen illeszkednek a történetbe, és a szereplők személyiségéből is következnek. A szerző zseniálisan oldja meg a feladatot, az olvasó nem is veszi észre, mikor tértünk le a történelem hagyományos menetéről egy alternatív vágányra, ahol a legfontosabb események többé-kevésbé változatlan módon lezajlanak: Kennedyt meggyilkolják, az Apollo legénysége pedig eljut a Holdra.
Sawyer nagyon alapos kutatómunkát végzett, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a kötet végén található – sci-fi regények esetében meglehetősen szokatlan – irodalomjegyzék, ami azok számára nyújt hasznos segítséget, akik még jobban el akarnak merülni a tudomány működésének rejtelmeiben.
Amellett, hogy Sawyer képes a fizika és a matematika legnehezebb fogalmairól, törvényeiről a laikus olvasó számára is közérthetően írni, a könyv mégsem válik száraz tudományos ismeretterjesztő művé, ugyanis a szerző egy érzelmileg is gazdag, mély és rendkívül elgondolkodtató regényt írt.
A megható emberi dráma mellett ez a regény a tudomány szerepére is rákérdez a történelemben és a közügyekben. Ahogy Szilárd Leó fizikus mondja a történet vége felé:
„A második világháborút követő időszak volt az első idő, amikor a tudósokat (…) tartották felelősnek a történelem egyik fordulópontjáért… A háború óta minket, tudósokat elfogadtak közügyekben is szereplő értelmiségieknek. Amit a politikáról mondunk, annak ugyanúgy súlya van, amint annak, amit a fizikáról mondunk. Hallgatnak ránk.”
Ma, a háborúk, a globális felmelegedés, a gazdasági problémák korszakában talán még időszerűbb, hogy a politikusok, döntéshozók figyelme a tudomány felé forduljon. Érdemes lenne újra meghallgatni a tudósokat.
Márciusban jelent meg a Szépirodalmi Kiadó gondozásában David Diop Éjjel minden vér fekete című könyve. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa programja támogatta.
A Szenegálban született és Franciaországban nevelkedett író második regényével számos rangos irodalmi díjat nyert el, köztük a Nemzetközi Booker-díjat, amit minden évben egy angolra fordított és az Egyesült Királyságban vagy Írországban kiadott könyvnek ítélnek oda, továbbá a francia Prix Goncourt des Lycéens díjat, ami a Goncourt-díj kistestvére, és amiről középiskolás diákok szavazatai alapján döntenek. A regényt számos nyelvre lefordították, eddig több mint 30 országban jelent meg.
A regény egy fiatalember megőrülését mutatja be, és azoknak a szenegáliaknak állít emléket, akik az első világháború alatt Franciaországért harcoltak az afrikai fronton. Diop könyvét szenegáli dédapjának első világháborús katonáskodása ihlette, aki soha nem mesélt a háborúban átélt élményeiről, talán ezért is izgatta annyira az írót, hogy mi történhetett vele.
Kevesen tudják, hogy a francia hadseregnek volt egy ún. gyarmati gyalogos hadteste is. Kezdetben Szenegálból toborozták őket, majd további afrikai gyarmatokról. Az első világháborúban körülbelül 200 000 ilyen katona vett részt, akik közül több mint 135 000 harcolt Európában, és közülük 30 000 hunyt el a frontokon. „Csokoládé” katonáknak is hívták őket, ami nem a bőrszínre utal, hanem arra, hogy csak látszat katonák, tehát nem eléggé képzettek a komolyabb harcokhoz. Inkább csak egy feláldozható embertömeg, akik úgy néznek ki, mintha katonák lennének, de olyan könnyű őket legyőzni, ahogy a kés a vajon vagy az olvadt csokoládén hatol át.
Alfa, a főhős (az ő monológja ez a regény) egy húszéves fiatalember, aki barátjával, Mademba Dioppal vonul be a háborúba. Ám Mademba súlyosan megsérül, és könyörög Alfának, hogy ölje meg, és ezzel kímélje meg a hosszú szenvedéstől. Alfa azonban képtelen a kérésének eleget tenni, inkább végignézi barátja haláltusáját, majd szörnyű bosszút áll. Minden éjjel átlopózik a német táborba, és lemészárol egy német katonát, akinek a kezét levágja és trófeaként az övére tűzi.
A könyv eredeti címe Frère d’âme(Lélekben testvérek vagy Több mint testvérek), és arra a kapcsolatra utal, ami a főhőst a barátjához kötötte. Mi azonban az egyik fejezet címét választottuk a könyv címének, hasonlóan az angol kiadáshoz, mert úgy gondoltuk, hogy ez a cím sokkal érdekesebb értelmezési lehetőségeket ad. Éjjel nem látszik a bőrszín, a háború borzalmai közepette elveszítik jelentőségüket az etnikai különbségek, a fehér és a fekete ember egyaránt meghal. Az éjjel ugyanakkor lehet az őrület éjszakája, ami Alfa elméjében tombol, és lehet a lélek sötét éjszakája is, ami nem tudja befogadni a háború horrorisztikus vérontását, borzalmait, a rengeteg értelmetlen halált, azt a képtelen és vak sötétséget, amiben ezek az alapvetően jóindulatú emberek, a katonák ölik egymást, parancsra.
A rendkívül személyes hangvétellel íródott műben a szerző olyan általános érvényű kérdéseket jár körül, a legszebb irodalmi eszközökkel, mint a közösséghez tartozás, a barátság és a tisztelet. Az író arra keresi a választ, mit jelent emberségesnek vagy embertelennek lenni a háború borzalmai közepette. A regény kiindulópontja egy ellentmondás, amit Alfának nem sikerült feldolgoznia: nem tudja megadni barátjának a kegyes halált, mert abban a hitben nevelkedett, ahol az emberölés nem elfogadott. Lehet, hogy az ellenség kezdte el a gyilkosságot, de Alfa úgy érzi, ő nem fejezheti be azt. A regény az utólagos megbánásról és vívódásról szól. Ez vezet az őrület egyre mélyebb bugyraiba.
A főhős most hagyta el először a faluját, írni, olvasni sem tanult meg. Már nem gyerek, de még nem is férfi. A háborúban, a többi afrikai fiatalhoz hasonlóan, nem is tudja, miért harcolnak, semmit nem ért a történelemből, ez nem is az ő háborúja, de most mégis gyilkolásra kényszerül, annak ellenére, hogy az emberölést tiltja a vallása és erkölcse is. A barátja azt kéri, hogy ölje meg, ami az identitását, erkölcsi alapelveit megingatja. Minden összeomlik, nem maradnak kapaszkodói, és ekkor előbugyognak a lelke legmélyén rejtőző belső tartalmak.
A csupán 150 oldalas remekmű olyan katartikus erővel bír, ami sokáig az olvasóval marad. Kőkemény dráma és lírai leírások keverednek a fekete mágia, a horror és az afrikai mondavilág elemeivel. A regény szinte azonnal magába szippant, nem ereszt, és a végén egy olyan fordulattal zárul, ami hátborzongató és felkavaró, és ami után nehéz visszazökkenni a hétköznapi valóságba.
Nem csoda, hogy ennyi díjat nyert ez a könyv, aminek külön hátborzongató aktualitást kölcsönöznek a határ túloldalán, a szomszédunkban zajló háborús események.
A Francia Intézettel közösen egy könyvbemutatót is sikerült szervezni David Diop regényének. Az alábbi linken elérhető az eseményről készült videó.
A Galaktika magazin márciusi száma Ronil Caine (Rémteremtő; Luna) kisregényének második részével indul egy vakmerő orvosi beavatkozás nem várt következményeiről. Az SFWA Nagymester Robert Silverberg (Majipoor-trilógia) elbeszélésében az ősi mítoszok titánja éled fel, és dönt úgy, hogy bosszúhadjáratra indul. A lap amolyan nőnapi csokorként három női szerzőtől közöl írásokat. Az Aurora-díjas Tanya Huffnál egy olimpiai közvetítés sikerül meglehetősen rendhagyóra, Orosz Adél egy különleges szolgáltatásban rejlő lehetőségeket vázol fel, Vincze Ágnes pedig nem mindennapos párkapcsolati visszaélést leplez le. A S.T.A.L.K.E.R.-sorozat új szerzőjét egy interjú és egy novella mutatja be. A havi retró Andrej Platonov meséje egy rendkívüli kislány rendkívüli képességéről.
A központi tudományos rovat egy gigantikus, tenger alatti vulkánkitörésről számol be. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a szén-dioxid megkötésének új módszeréről, a sci-fi és az Oscar-díj viszonyáról, egy bámulatos viráginstallációkat készítő japán művészről és a frissen fellőtt mikroműholdak problémáiról. A képregény H. Rider Haggard klasszikus kalandregényének, a Salamon király kincsének adaptációja Kiss Ferenc szövegével és Fazekas Attila rajzaival.
A magazin XL-változatában ismét Andrej Platonové a szó, „Kozmikus ösvény” című kisregénye merész tudományos spekulációkat vonultat fel, és emellett még négy novellája is belekerült az előfizetői exkluzív kiadásba. A Galaktika 396. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!
Márciusban rengeteg érdekes észt kulturális program várható az Észt Intézet jóvoltából.
Az egyik legkiemelkedőbb esemény a híres és itthon is közkedvelt, Melchior történelmi krimisorozat alapján készült mozifilm vetítése, észt nyelven, magyar felirattal.
A középkori Tallinnban rablógyilkosság áldozata lesz a kalózok ellen küzdő hős lovag. A fiatal patikárius, Melchior – aki még a halottakkal is tud beszélni – nekilát felderíteni a történteket. Rájön, hogy a lovag egy titkos küldetés miatt érkezett a városba.
A szálak a Dominikánus-kolostorba vezetnek, és hamarosan kiderül, hogy senki sincs biztonságban.
A film alapjául a sztáríró Indrek Hargla történelmi krimi-sorozatának első része szolgál.
A regény magyarul Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye címmel jelent meg.
A sorozat első négy kötetét egy csomagban is megszerezhetitek.
További információk az Észt Hétről és magáról Észtországról: LINK
Mozifilm vetítés információk:
2023.03.23. 19 órakor
Művész Mozi
A vetítés ingyenes, de nullás jegyet kell igényelni a mozi pénztárában (csak személyesen lehetséges).
Mivel csak egy budapesti vetítés lesz, aki biztosra akar menni, annak érdemes ezt már a vetítés előtti napokban megtenni. Most még nincs rá lehetőség, de amint annak a hétnek a moziműsora online megjelenik (előreláthatólag jövő hétfőn), már igen.
„Az embernek mindig azt kell csinálnia, amiben örömét leli”
interjú – részlet Alekszej Gravickijjal
Február végén jelent meg Alekszej Gravickij, a már jól ismert STALKER világában játszódó regénye A Zóna ködében a Metropolis Media kiadónál, a mű méltó a korábbi kötetek és az eredeti mű (Piknik az árokparton) minőségéhez. A teljes interjút a márciusi Galaktikában olvashatjátok majd el.
AG (Alekszej Gravickij)
G (Galaktika)
G: Itt nem a klasszikus S.T.A.L.K.E.R. történettel van dolgunk, a karakterek nagyon alaposan kidolgozottak, akár azt is kimondhatjuk, ez inkább egy fejlődésregény, és ez mindhárom szereplőre, Mogorvára, Nyámnyilára és Moonlightra is igaz. A Zónában együtt töltött néhány hét komoly hatással van jellemük formálódására. Vannak olyan konkrét emberek a környezetében, akikről őket mintázta?
AG: Mogorva egy kitalált karakter. Rajta nagyon sokáig gondolkodtam, már jóval a regény előtt megszületett. Nyámnyilát az ellensúlyának szánva találtam ki. Moonlightnak viszont megvan a prototípusa. Szükségem volt egy olyan karakterre, aki lelkesedést és humort ad a sötét narratívához. És nagy valószínűséggel ki is találtam volna egy megfelelő figurát, ám egy jó barátom, amint megtudta, hogy S.T.A.L.K.E.R. témában írok, azonnal javasolta, írjam be az egyik közös barátunkat a könyvbe, aki a játék nagy rajongója. Vicceljük meg vele. Viccből belementem, majd elgondolkodtam: miért ne duplázhatnám meg a tréfát. Így Moonlight megkapta barátunk külsejét, becenevét, néhány jellemző kiszólását és jellemvonásait. De csak az elején. Később a történetben olyan, a valóságtól elrugaszkodott események, helyzetek játszódnak le, melyek nyomán hősünk már tényleg hősként viselkedik, nem pont úgy, mint prototípusa.
G: Szerzőként hármuk közül ki a kedvenc szereplője, és miért?
AG: Azt kérnék, hogy válasszam ki kedvenc gyermekemet? Mindhárman egyformán kedvesek. Ráadásul külön, egymás nélkül nem is létezhetnének.
G: Olvasóként valami hepiendre számítottunk, hogy Mogorva és Nyámnyila végül eljut a Monolithoz, de a sztori vége nyitva maradt, ahogy az a jó könyveknél szokott. Hisz az optimista befejezésekben?
AG: Hát, először is, az A Zóna ködében című regénynek van folytatása. Szóval még nem ért véget. Másodszor, a regény első megjelenése óta eltelt tizennégy év alatt minden korosztályból annyi olvasó kért már tőlem felvilágosítást erről, hogy az életkorokhoz kötődően nagyjából tucatnyi eltérően tragikus befejezésem is van hozzá.
Őszintén szólva, nem hiszek a hepiendekben. A Zóna nem az a hely, ahol boldog véget érnek a történetek. Ez olyan, mintha írnék egy sztorit egy halálraítéltről, abban reménykedve, hogy a végén a főhős kiszabadul, meggazdagodik, megházasodik, és kedvenc céges repülőgépével elszáll a naplementébe. No persze lehetne ilyet írni. Csak nem lenne igaz. Vagy valami egész más műfaj. Én igyekszem a lehető legrealistább lenni, és ahogy látom, ez az, ami megfogja az olvasóimat.
G: Ha elérné a Monolitot, mit kívánna tőle?
AG: Sztrugackijék ezt már megírták: „Boldogságot mindenkinek ingyen, és senki se maradjon elégedetlen.” Én egy ma nagyon fontos módosítással békét is kérnék hozzá.
A kötet 25% kedvezménnyel megvásárolható a Galaktikabolton, a teljes interjút pedig a Galaktika 396. márciusi számában olvashatjátok el.
A Galaktika magazin februári számaRonil Caine (Rémteremtő; Luna) kisregényének első részével indul egy vakmerő orvosi beavatkozás nem várt következményeiről. Az Aelita-díjas Szergej Sznyegov két feltaláló hőse gépének segítségével próbálja megnövelni egy egész bolygó lakosságának boldogságszintjét. Kovács Attila elbeszélésében egy tizenéves srác kezd nyomozni a szisztematikus buszkésések ügyében, és valami sokkal nagyobb rejtélyre bukkan. A. T. Greenblatt Hugo- és Nebula-díjra is jelölt elbeszéléséből az derül ki, hogy a szuperhősök élete sem fenékig tejfel. Ezt a tematikát folytatja Claude Lalumière írása a szuperjók és szupergonoszok harcáról. A 2022-ben a Preyer-pályázaton 2. helyezést elért H. R. Polack megváltozott világot fest le történetében, melynek állat és ember hőse megpróbálja leküzdeni fajaik elidegenedését, de vajon sikerülhet-e nekik? A havi retró Francis Stevens (Gertrude Barrows Bennett) novellája két hajótöröttről és egy igen különös szigetről.
A központi tudományos rovat a legutóbbi jégkorszak titkairól igyekszik fellebbenteni a fátylat. Emellett olvashatók még cikkek többek közt egy új magyar mozis sci-firől, egy, a Jupiterhez készülő európai űrszondáról, egy vulkanikus sziget élővilágáról és egy dallamos death metált játszó bandáról. A képregény H. Rider Haggard klasszikus kalandregényének, a Salamon király kincsének adaptációja Kiss Ferenc szövegével és Fazekas Attila rajzaival.
A magazin XL-változatában további két írást olvashatunk Francis Stevenstől, a női SF és horror egyik úttörőjétől.
A Galaktika 395. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!
