Címke: konteo

  • Ne gondolkodj, engedelmeskedj: Ray Nelson

    Philip K. Dick gyermekkori barátja, ismerte a beat korszak legnagyobbjait, műveiben pedig különös ötleteket és konteókat dolgozott fel. Ő nem más, mint Ray Nelson. A Galaktika 327-ben most legismertebb novelláját, „Reggel nyolckor”– t olvashatjátok.

    Ray Faraday Nelson science fictionnel való szerelme korán kezdődött, már középiskolában a sci-fi fandom aktív tagja volt. Később, egyetemei évei alatt négy évet Párizsban töltött, ahol a 60-as évek olyan nagy irodalmi alakjaival találkozott, mint Allen Ginsberg, Boris Vian, William Burroughs, Jean-Paul Satre, Simone de Beauvoir, továbbá Michael Moorcockkal együtt azon dolgozott, hogy az akkor betiltott Henry James könyveket csempészték ki Franciaországból.

    156761
    A PKD-val közösen írt regény

    Irodalmi karrierjét a „Oltsd le az eget”- tel kezdte (magyarul a Galaktika 129-ben olvasható), a későbbiekben pedig több ismertebb SFF magazinban publikált. Novellákon kívül Nelson eddig 7 regényt is írt. A legelsőt gyermekkori barátjával, Philip K. Dickkel közösen, ez volt a The Ganymede Takeover (1967). A könyv egy idegenfaj invázióját meséli el, ami ellen csak egy maroknyi ember veheti fel a küzdelmet. Élete fő művének az 1975-ben megjelent regényét, a Blake’s Progresst tartják, amiben William Blake angol romantikus költő időutazását követhetjük nyomon. Utolsó műveit a 90-es évek elején írta, azóta nem publikált a zsánerben. Az íráson felül foglalkozott az induló szerzők felkarolásával, tanításával. 1970-ben például szervezett egy írói workshopot San Franciscóban, amin olyan írók is részt vettek, mint Anne Rice.

    7f274b46a2bd7af497d7e2bc89261fe1
    Mondo poster Carpenter filmjéhez

    Legismertebb írása a „Reggel nyolckor”, ami a The Magazine of Fantasy and Science Fictionben jelent meg 1963-ban. A történet röviden, egy frappáns fordulattal a végén mutatja be, milyen az, amikor idegenlények közénk beépülve teljesen átveszik az emberiség feletti irányítást. ’63 óta Nelson írása szép karriert futott be. 1986-ban Bill Wray-jel közösen képregényként dolgozták fel a „Reggel nyolckor”- t, ami „Nada” címen jelent meg az Alien Encounters-ban, 1988-ban pedig John Carpenter a novella alapján írta meg az Elpusztíthatatlanok (They Live) forgatókönyvét. A sci-fi horror főhőse Nada (Roddy Piper), aki a gazdasági válság következtében munkanélkülivé válik. Míg próbálja életét rendbe tenni, egy világméretű összeesküvés nyomaira bukkan. Kezébe kerül egy napszemüveg, aminek köszönhetően képes meglátni a média mögötti valóságot. Nada látva az idegenek befolyását, elhatározza, hogy felébreszti az emberiséget és végez az idegenekkel.

    Ha szeretsz összeesküvés-elméletekről olvasni, te is félsz a földönkívüliek befolyásától, akkor semmiképpen se lapozd át Ray Nelson novelláját!

  • Összeesküvések a Star Wars univerzumából

    A Mandela effektusról szóló cikk közben pár pillanatra elméláztam a különböző összeesküvés elméleteken, amelyek a mai napig izgatják az emberek fantáziáját. Ott van például a chemtrail által befolyásolt éghajlat, az illuminátusok által irányított háttérhatalom, a gyíkemberekből álló egyik-másik titkos szervezet (nem vicc, ebben tényleg hisznek emberek!), de sorolhatnám még elég sokáig az aktuális konspirációs teóriákat: földönkívüliek, lapos Föld, Ashtar kapitány, egyiptomi repülő csészealj leszállópálya (piramisok).

    Összeesküvések mindig léteztek, és ez után is fognak. Néha egészen ártalmatlanok, sőt kifejezetten mókásak, de sokszor a konteósok átesnek a ló túloldalára, és brutális, szövevényes geopolitikai „titkokat” lepleznek le, majd megosztják azokat az interneten. A gyanútlan emberek, akik csak próbálják megmagyarázni a körülöttük zajló komplex világot, elhisznek bármit (értsd: szó szerint bármit), amit olvasnak. Gyakran pedig különböző weboldalak alaptalan egészségügyi „tanácsokat”, alternatív gyógymódokat osztogatnak a több kattintásért, lájkért, és talán ezek a legártalmasabb fajta konteók. Én még elhiszem a segítő szándékot is, de könyörgöm, a C-vitamin zabálása nem gyógyítja a rákos megbetegedéseket. Az efféle egyszerű, házi megoldásokat népszerűsítő oldalakat általában övezi az a tévhit, miszerint a gyógyszeripar valójában az emberek ellen tevékenykedik, a mágnások csak pénzt akarnak a több betegtől bezsebelni, minket pedig egyre csak függővé tesznek (mert ez jó nekik… gondolom).

    cons

    Ezért felhívnám minden kedves Olvasó figyelmét, hogy a következő cikkben szereplő összeesküvések csupán a képzelet szülöttei, bármiféle esetleges egybeesés valódi személyekkel, helyszínekkel, eseményekkel csak a véletlen műve.

    Mostanában egyre többet foglalkozok konteókkal a szabadidőmben, s nem rég fellapoztam az Összeesküvések könyve – Paranoid történelem című novelláskötetet, mely a Metropolis Media gondozásában jelent meg. A könyv előszavából kiderül, hogy az összeesküvések csupán válogatott szerzők fejéből pattantak ki. Nos, valamennyin remekül szórakoztam. Hiába tudható, hogy ezek közül egyik sem történt meg, mégis ott motoszkál az érzés: mi van, ha mégis? Még az is lehet, hogy illuminátusok írták a könyvet, akik így közlik az esetek tényszerűségét, összeesküvésnek álcázva. Hú, nem is tudtam, hogy ilyen egyszerű konteót alkotni!

    A Paranoid történelem alkotásai közül a kedvencem egyértelműen a Star Wars konspirációs novella volt, melyben Lucast tudat alatt szuggerálják kínai ügynökök (Csou és Bak-ka), hogy nyugatellenes, kommunista-párti propagandát helyezzen el zseniális művében, amelytől majd az amerikai nézők átértékelik magukban a világot. Erről persze Lucas mit sem sejt, csupán felhasználja az ősi kínai tanításokat, melyek ártalmatlannak tűnhetnek. De vajon mennyit fog fel a rejtett üzenetből a közönség? A novella szerzője remekül kifejti az összefüggéseket, miért is lenne kiváló propagandafilm a Csillagok Háborúja, de erősen hiányzik az „akár meg is történhetett” hatás. Így elhatároztam, keresek olyan összeesküvés elméleteket, amelyek akár igazak is lehetnek, és van némi közük a Star Warshoz.star wars

    Nagyjából lehetetlen olyan elméletet találni, ami nem a film(ek) történetével foglalkozik. Pedig George Lucas öröksége milliókat tart lázban a mai napig, hatása elvitathatatlanul meghatározó minden generációnak. Mégsem születtek hasonló elképzelések, mint a fent említett nyugatellenes szubkontextus.

    Mivel jövő héttől vetítik az első nem számozott Star Wars folytatást, a Zsivány Egyest, gondoltam összegyűjtöm a három legérdekesebb rajongói elképzelést, amelyek az elmúlt majd’ negyven évnyi filmtörténeti alapkövet övezik.

    1. Darth Jar Jar

    Talán az elmúlt év legfelkapottabb elképzelése, mégis egyszerre röhejes, és komolyan vehető. E szerint az elmélet szerint Jar Jar Binks, a Baljós árnyak ügyefogyott lénye valójában az egész sötét oldalt irányító manipulatív, igazi sötét nagyúr. Elsőre iszonyatosan furcsán hangozhat, sőt tényleg poénos, de az elmélet szerzője végletekig részletesen elmagyarázza, hogy miért is lehetséges a teória. Eszerint minden filmbéli fontos mozzanatot az ügyetlen gungan befolyásol, anélkül, hogy akármelyik Jedi észrevenné. Több valós tény is alátámaszthatja ezt a verziót, hiszen a Baljós Árnyak, és főleg Jar Jar kritikai bukása után át kellett írni a folytatásokat. Az eredeti történetben elképzelhető, hogy a sötét oldal vezéreként tűnt volna fel Jar Jar. Már sosem tudjuk meg. A teljes sztori angolul itt.

    jar jar

    1. Mace Windu, a kiválasztott

    A lila lézerkardos Jedi mester mindig is kicsit fura volt számomra. Nem úgy viselkedett, mint a Jedi tanács többi tagja, és valamiért őt tartottam a kedvencemnek közülük. Egy elmélet szerint Mace Windu a kiválasztott, akinek egyensúlyt kell teremtenie az Erőben. Különleges Erőhasználata, és egyedi lézerkardja is erre enged következtetni (kék plusz piros egyenlő lilával). A lila fényű szablya szintén az egyensúlyt szimbolizálja, az Erő sötét és világos oldala között. Windu a filmekben elszántan próbálja Anakint távol tartani a Jedi-tanácstól. Úgy tűnhet, hogy a későbbi Sötét Nagyúr konkurenciaként hathat rá, ezért megpróbálta minél távolabb tartani őt a Jedi Rendtől. A teória egészen más perspektívába helyezi Windut. Jobbára úgy tűnhet, hogy Mace Windut arroganciája vezette a halálba, de mi van, ha tényleg ő hozta el az egyensúlyt?

    1. Mace Windu valójában nem halt meg, és ő lett Snoke

    Ismét egy összeesküvés Mace Winduval kapcsolatban (érdekesebb karakter, mint elsőre gondolnánk). A sztori ott kezdődik, hogy Windu mégsem halt meg, mikor megküzdött Palpatine-nal. Az hagyján, hogy túlélte a kézlevágást, zuhanást, villámokat: ő lett a hetedik rész rejtélyes alakja, Snoke. Az előbbi pontból kiindulva, miszerint Windunak nem sikerült elhozni az egyensúlyt az Erőben, megszállottá vált. Mivel egyszerre tudja használni a sötét és világos oldal erejét, nem is csoda, hogy a halálból visszatérve Snoke-ként oltalma alá veszi Ben Solot, akiben egyszerre mutatkozik meg a két oldal vívódása. Snoke tehát lehet Mace Windu: egy megtört, öreg, megszállott Jedi mester, aki látta a Birodalom felemelkedését, és bukását. Teljes sztori angolul itt.

    windu snoke

    Ennél a három teóriánál azért jóval több kering az interneten, de felsorolásuk is végtelen időt venne igénybe. Rengeteg karakternek megvan a saját, külön rajongói elmélete, amitől csak még színesebbé teszik az amúgy is óriási univerzumot. Sajnos, mivel egyiket sem erősítette még meg senki, akinek tényleges köze is van a filmekhez, így ezek addig összeesküvés elméletek maradnak.

  • A Mandela effektus – multiverzum, vagy hiba a Mátrixban?

    Bosszantó érzés tud lenni, mikor ragaszkodunk egy általunk biztosnak tartott tényhez, mások mégis szüntelen az ellenkezőjét állítják. Vagy, amikor pontosan emlékszünk, hol hagytuk a lakáskulcsunkat, és mégsem találjuk, mert amikor korábban nem figyeltünk, máshova raktuk. Vagy éppen csalfa emlékezőtehetségünk és agyunk furcsa tréfát űzve elhitet velünk olyan dolgokat, amiről ésszerűen azt mondanánk, nem lehetséges. Az emberek egy része könnyedén elismeri, ha téved, de van egy makacs réteg is, aki soha az életben nem adna igazat a másiknak. Ilyen környezetben próbáljunk rendet rakni a Mandela effektus környékén…

    Nem árt először azzal kezdeni, mi értelme volt az első bekezdésnek, és hogy mi is az a Mandela effektus.

    Előre bocsátanám már a cikk elején, hogy ez a jelenség egyáltalán nincs tudományosan alátámasztva. Néhány helyen megemlítem a konteós vonatkozásait is. Tehát nem szabad teljes mértékben komolyan venni a Mandela effektust, de elgondolkodni rajta sosem árthat. Mivel a Galaktika általában bizonyított tudományos híreket szokott közölni, a fantasztikumot sosem seperjük a szőnyeg alá. Mindinkább arra buzdítanék minden Olvasót, hogy fogja fel az alábbi sorokat izgalmas SF-nek, mintsem tényeknek.

    Az effektus a nevét Nelson Mandeláról, korábbi Dél-Afrikai elnökről kapta, ugyanis hozzá köthető a legkomolyabb „észlelés”. A mostani középkorú emberek nagy többsége emlékszik Mandela halálára, a 80-as években. A köztudatban a politikus börtönben vesztette életét. Sőt, rengetegen emlékeznek gyászoló özvegyére, aki megható beszédet mondott a temetésén. Ezzel a történettel csak egy a bökkenő: Nelson Mandela 2013-ban hunyt el. Többen meg mertek volna esküdni arra, hogy a nyolcvanas években látták a temetését. Mindenki egyszerre emlékezik nem megtörtént eseményekre, vagy esetleg valami más állhat a háttérben?

    conspiracy-theory

    A jelenség a nevét egy bloggertől kapta 2010-ben, aki azóta összegyűjtött már néhány hasonló furcsaságot, amik bejárták azóta az internetet. Tehát a történet már hat éve elindult, a köztudatba pedig mostanában kezd eljutni. Külföldön neves videobloggerek egyre több videóban foglalkoznak a jelenséggel, így még több emberhez jutnak el a kollektív emlékezetet meghazudtoló furcsaságok. Az egyik legérdekesebb megállapítás magával az effektus megjelenésével áll kapcsolatban: legtöbbször csak a pop-kultúrában népszerű dolgoknál észlelhetőek az eltérések. Talán azért lehet, mert ezekre emlékezünk a legtöbben. Elképzelhetőek más, egyéb glitchek is világunkban, de azok valószínűleg annyira minimálisan érintették a köztudatot, hogy senki nem képes visszaellenőrizni azoknak valóságalapját.

    A Földön élő emberek jelentős része így emlékezik a világtörténelem egyik leghíresebb mozijának ikonikus mondatára: „Luke, I am your father!”

    Azonban valójában így hangzik: „No, I am your father!”

    Egy szavas eltérés, mégis mindenki váltig állítja, hogy az előbbi az, amit már milliószor hallott.

    luke-i-am-your-father-620x465-500x375

    Szintén Star Wars példa: ugye mindenkinek megvan, hogy C3PO jobb alsó lábszára ezüstszínű volt? Ugye, hogy senkinek nem tűnt fel? Mindenki váltig állítja, hogy mindkét lába arany a protokoll droidnak, pedig meg lehet nézni: tényleg ezüstös 3PO jobb lába.

    anh_3po-and-r2-blockade-runner

     

    Szintén remek példa a Monopoly társasjáték emblematikus figurája. Környezetemben megkérdeztem pár embert, hogyan emlékszik a fickóra. Megkértem őket, írják körül. Kivétel nélkül megemlítették cilinderét, bajszát, és monokliját. Ismerős, ugye? Azonban a Monopoly-férfinak soha nem volt monoklija.

    monopoly-man_5408c7e347f37_720

    A Mandela effektus hivatalos weboldalán megtalálható az eddig felfedezett összes ijesztő jelenség. De most akkor végül is mi az egész értelme? Az emberek kollektív emléktudata űz ostoba tréfát? Vagy szuggesztió hatására mindenkinek valami, részleteiben eltérő dolog ugrik be? Az összeesküvés-hívők természetesen erre a jelenségre is megfelelő magyarázattal tudnak szolgálni. Íme:

    Emlékszünk még a kilencvenes évek legnagyobb rémálmára, a kerek, jubileumi év eljövetelére? Az Y2K-nak nevezett világégés szerencsére nem történt meg, de a Mandela effektus konteós hívői másképp vélekednek erről. Szerintük 2000-ben világunk elpusztult és átkerültünk egy alternatív világba, ahol nagyjából minden ugyanolyan, mint addig volt, csak néhány dolog változott meg. Azok is alig észrevehetően. Sőt, 2012-ben is apokalipszis volt, és azóta is egyre furcsább a körülöttünk zajló világ. Leonardo Di Caprio Oscar-díjat nyert, Donald Trump elnök lett… az ehhez hasonló teljesen megalapozatlan „összefüggések” már mémmé váltak, de akadnak olyanok, akik ezeket véresen komolyan veszik.

    leonardo-dicaprio-oscars-1

    Ám viccet félretéve egy picit tényleg ijesztő a Mandela effektus.

    Mostanra két, valamennyire eltérő elmélet is futótűzként kezdett el terjedni, és mindkettő népszerű téma elméleti fizikusok, hobbi-konteósok, és vasárnapi ebédet költő emberek között. Ezek pedig a párhuzamos világok, vagyis multiverzumok lehetséges létezése, illetve a roppant ijesztő felvetés, miszerint a világunk csupán egy értelmesebb faj szimulációja.

    A multiverzumok kérdése már régóta foglalkoztatja a fizikusokat, és rendszerint megjelenik minden második SF műben, még ha csak érintőlegesen is. Lényegében Földünk csupán egy, a miriádnyi egyéb Föld közül, de mindegyik egy kicsit (vagy nagyon) eltér a másiktól. Elképzelhető lenne tehát, hogy párhuzamos világok között van átjárásunk, de nem tudunk róla? Sok összeesküvés-hívő szerint a CERN-ben végzett kutatások mini fekete lyukat hoztak létre, amitől képesek vagyunk portált nyitni a multiverzumba. Sajnos a párhuzamos univerzumok kérdésére valószínűleg életünk során már nem kapunk választ, de számos sci-fi alkotás elkalauzolhat bennünket egy-egy alternatív világba.

    globe-73397_960_720

    A Mandela effektus azonban köszönhető egy másik jelenségnek is, ami valljuk be, sokkal félelmetesebb, mint a multiverzum teória. Vannak kutató filozófusok, akik szerint komoly ráció van abban, hogy mi egy sokkal intelligensebb faj kvázi videojáték szimulációi vagyunk. Csupán egyszerű NPC-k (non playable characters – nem játszható karakterek) lennénk egy szuperokos földönkívüli játékában? Iszonyú belegondolni. De vajon tudják az általunk beprogramozott karakterek, hogy nem valódiak? Vagy csak egyszerű matematikai egyenletek, akik képtelenek felfogni mibenlétük súlyát? Azt hiszem túl sok volt mostanában a Westworld…

    living-in-the-matrix

    És azért vehetjük észre a Mandela effektus jelenségét, mert hiba lépett fel a Mátrixban, és gyakorlatilag bugos a szimuláció. Tudósok szerint előbb-utóbb mi is képesek leszünk létrehozni elképesztően komplex szimulációs modellt, amiben Istent játszva „uralkodhatunk” majd teremtményeink fölött. Vajon ők tudni fogják, hogy programok? Vagy megkapják a szabad gondolkodás privilégiumát, vagy annak látszatát?

    Érdekes gondolatok, érdekes kérdések. Tudatos emberi lényként mindenképpen érdemes ezeken elgondolkodni, még akkor is, ha nem feltétlen hiszünk el akár egy szót is ebből a cikkből.

     

    Ha Olvasóink közül van olyan, aki találkozott már hasonló Mátrix-hibával, vagy van saját Mandela effektus élménye, ne habozzon, tudassa velünk kommentben.

  • X-Akták – újra a csúcson

    A 90-es évek egyik legismertebb és közkedvelt sorozata volt az X-akták, legalábbis a maga nemében egészen biztos. Emlékszem, akkoriban kicsiként komoly hatással volt rám. Természetesen sosem nézhettem, nem mintha egyáltalán nézni szerettem volna, de elkerülhetetlen volt, hogy néha véletlenül belepillantottam. A főcímdalát talán senkinek sem kell bemutatni, a mai napig borsódzik tőle a hátam, ha meghallom, és ezzel biztosan nem vagyok egyedül. Ennyi félelem éppen elég volt, nem vágytam sem a Peacock családra, se Flukemanre, sem pedig egyéb vérfagyasztó szörnyetegre. Később, ahogy „beértem”, igyekeztem pótolni az epizódokat; na, azóta nem nézek az ágy alá.

    A kétezres években, főként 2007 után nagyon népszerűek voltak a horrorfilmek, amelyek így vagy úgy megpróbálták a nézőket rettegéssel eltölteni. Virágkorukat élték a jumpscare-rel (hirtelen arcba ugró rémpofák) teletűzdelt mozik, és videojátékok. Ilyen volt például a Paranormal Activity, a Fehér zaj, a Hívatlanok, vagy a játékok esetében az Outlast, Amnesia és sorolhatnám.

    Valamiért azonban egyik sem volt képes olyan hatást gyakorolni rám, mint az X-akták atmoszférája. Megijedni megijedtem a többi hasonló mozgóképtől is, de a rettegés esszenciája másban rejlik. Nem a pillanatokra felsikoltó adrenalinlöket adta hatás, hanem az akár negyven percig tartó folyamatos félelem, miután a mellékhelyiségre is félve megy ki a néző.

    A hatalmas sikerre való tekintettel három mozifilmet is készítettek X-Akták címmel, amit jobb lett volna, ha nem tesznek meg. Érződött, hogy csupán pénzcsinálás céljából forgatták le őket.

    2005-ben ért véget a széria a kilencedik évad lezárásával. Most, tizenegy év elteltével, egy hatrészes etappal újranyitják az idegenekkel és egyéb hátborzongató lényekkel foglalkozó, titkos X-aktákat.

    mulder scully

    Mulder és Scully ügynökök élik külön saját életüket, továbblépve a régmúlt dolgokon. Azonban újra szükség lesz rájuk, hogy leleplezzenek egy csalót, egy összeesküvést, és minden titkot, ami odaát van. Legalábbis ez lenne a cél, de egy remek bravúrral akkorát csavartak az egész cselekményen, már az első epizódban, hogy öröm volt nézni. Spoiler nélkül úgy tűnhet, hogy szinte semmi nem történt a felvezetőben, de ez nem lenne igaz. Szinte minden egymásra épül, ezért nehezen lehetne anélkül beszélni magáról a történetről, hogy elárulnánk bármit belőle.

    Az utóbbi években, mióta az internet térhódítása egyre erősödött, roppant tempóban elterjedtek a különféle összeesküvés-elméletek, avagy konteók (konspirációs teóriák). Ezek az elméletek azóta keringenek szájról szájra, mióta világ a világ, de mostanra drasztikusan megnőtt a számuk és rengetegen különféle blogon, közösségi oldalon osztják meg az olvasókkal szerteágazó gondolataikat, – lásd chemtrail, reptiliánok uralta háttérhatalom, kamu Holdraszállás és így tovább – a fanatikus konteósok.

    The truth is out there

    Az X-akták valahol mindig a városi legendákkal, spirituális és idegen űrlényes elméletekkel foglalkoztak, amelyek újra bemutatása nagyon jó ötletnek tűnt. Már az első részben szerepelni fog minden, mi szem-szájnak ingere. Végig fenntartja az érdeklődést, és eredeti módon adagolja a cselekmény-injekciókat, amitől egy másodpercre se fogjuk unni magunkat.

    Mulderen és Scullyn kívül is lesznek ismerős arcok, akikre a korábbi évadokból emlékezhetünk. A két főszereplő színész (Gillian Anderson és David Duchovny) között még mindig remekül működik a kémia. Kicsit érződik, hogy már rég túl vannak magán az X-aktákon, mint sorozatbéli munkájukon és a szérián is. Egyszerre vonnak párhuzamot a képernyőn történtekkel és mindazzal, ami azóta eltelt a való világban.

    Az új X-akták évad izgalmasnak ígérkezik, kellőképpen tartja a kötelező adrenalin-szintet, még ha nem is próbál úgy ijesztgetni, mint annak idején.

    De az a zene… attól még mindig libabőrös leszek.

  • Kamu aszteroidával riogatott a CNN

    Aki nézett már CNN-t, biztosan belefutott már az iReport rovat reklámjába, ami a csatorna és a honlap nézői/olvasói által beküldött sztorik, képek, videók gyűjtőhelye. Az ötlet jó és XXI. századi: a civilek témákat javasolnak a CNN pedig leközli őket, a weben vagy a tévében. Így olyan hírek is eljuthatnak a nagyközönséghez, amelyekre egyébként a hírszerkesztők nem figyeltek fel, vagy aminél egyszerűen nem tudtak ott lenni. (tovább…)

  • Okkultisták, idegenek, démonimádók: a tíz legismertebb titkos társaság

    Háttérhatalom, világkormány, titkos társaság… Az összeesküvés-hívők gyakran nem minden alap nélkül így és még sok más néven ismerik azt a vélt hatalmi csoportot, akik szerintük világunkat irányítják. A legismertebb összeesküvő csoportokból válogattunk. (tovább…)