Címke: klón

  • Morgan: sci-fi thriller a mesterséges életről

    Az eddig csak főként second unit direktorként tevékenykedő Luke Scott egy izgalmasnak ígérkező sci-fi thrillert rendez, melynek fő kérdése a mesterséges élet létjogosultsága lesz. A Morgan című film története szerint egy vállalati kockázatkezelési tanácsadónak kell eldöntenie, életben maradhat-e egy olyan létforma, amit laboratóriumi környezetben hoztak létre és neveltek fel. A főszerepben Kate Marát láthatjuk, akire a magyar filmnézők a Mentőexpedíció Beth Johanssenjeként emlékezhetnek, de szerepelt a legutóbbi, gyatrára sikeredett Fantasztikus négyesben és a Kártyavár című sorozatban is. A címszereplő lányt Anya Taylor-Joy alakítja, aki a hangulatos A boszorkányban játszott, meglepően emlékezetesen. Viszont láthatjuk még a színészek között Rose Leslie-t (Trónok Harca), Michelle Yeoh-t (Babylon A.D.), Jennifer Jason Leigh-t (Aljas nyolcas), Paul Giamattit (12 év rabszolgaság) és Toby Jonest (Wayward Pines).

    Felmerül a kérdés, fog-e tudni egy film 2016-ban újat mutatni egy ilyen témában, tekintve, hogy az idei Oscar-gálán a legjobb vizuális effektusok kategóriájában díjat nyert, illetve sokak szerinti kifejezetten jól sikerült Ex Machina kiválóan feldolgozta azokat a kérdéseket, melyek a mesterséges élet témakörén belül (legalábbis a filmvásznon) felmerülhetnek. El kell ismernünk, néha pont a kis költségvetésű független filmek azok, amelyek a legnagyobb meglepetéseket okozzák. Így éreztünk a Synchronicity esetén is, amely az idei év egyik legérdekesebb időutazós sci-fi thrillere volt.

    A napokban megjelent, rövidke filmanyag alapján arra következtethetünk, Morgan karaktere meglehetősen veszélyes és kiszámíthatatlan lesz. A filmre szeptember 2-án számíthatunk.

     

  • Klónok és jogok – Lilian könyvajánló

    Robert Turner nagy kanállal falta az életet. Mindene megvolt: pénz, nők, drogok, és még több pénz. Ötvenhez közel, mikor már mindent elért életében, váratlan fordulatot vett élete. Felajánlottak számára egy olyan lehetőséget, amiről eddig még álmodni sem mert…

    Ronil Caine első regénye, a Lilian roppant komoly témákkal foglalkozik, amik a mi életünkben is egyre inkább aktuálissá válhatnak, holott a mű a közeli jövőben játszódik.

    Lássuk tehát, mit tartogat nekünk a Lilian.

    A történet szerint a nem is oly’ távoli jövőben létezik egy technika, amellyel bárki tökéletesen lemásolható. A modern klónozásnak hála a világ leggazdagabb emberei két hétre akárkit „kibérelhetnek” maguknak, legyen az híres énekes, színész, sportoló. Főszereplőnket, Robert Turnert is megkeresik az ajánlattal, aki kis habozás után ugyan, de igényt tart egy másolatra: Lilian Bailey-re, a népszerű és felkapott fiatal, csinos színésznőre.

    A mű igényesen bemutatja mindazt, amitől tartanunk kell, nem csak a jövőben, hanem a jelenben is: a nők eszközként való kihasználásától. Természetesen a regényben metaforikusan, és fizikailag is egyaránt megjelenik mindez két oldalról: magáról a női oldalról, mint szuverén emberi lény, illetve afelől, hogy az ember is egy újabb iparág, amelyet adott kívánságok szerint meg lehet teremteni. Pénzért bármi, és bárki megkapható, az emberi élet pedig erkölcsileg semmit nem ér ezáltal. Napjainkban a klónozás témája szinte még tabunak számít (pedig kezdenek elterjedni a klónozott állatok húsait forgalmazó cégek), a súlyos morális kérdések megválaszolásán pedig nehéz kiigazodni. Iszonyatos felelősséggel jár, ha Isten szerepében tetszelgünk, nem beszélve arról, hogy ezzel beleszólnánk a természet törékeny körforgásába. A különböző halálos betegségek kutatásánál (ahogy a regényben is megemlítik) még jól jöhet a sejtszinten történő klónozás, de ott már más kérdés merül fel, ha állatról, esetleg emberről van szó.

    dna

    Minden ember egyéniség, s emiatt vajon másolata is az lesz? Ha viszont az is különálló egyéniség lesz, akkor nem lehet saját klónunk, mert eltér tőlünk. Illetve az is elég súlyos kérdésnek bizonyulhat, miszerint lehet-e egyáltalán a helyünkre egy klónt beállítani? Vagy, ha lenne is másolatunk, akkor neki ugyanolyan jogai lennének, mint nekünk? Hiszen az alanyi jogokat azután kaptuk meg, hogy megszülettünk. A mesterségesen előállított „emberekre” tehát nem vonatkozhatnak a mi szabályaink, de ha azok a klónok mi vagyunk, akkor ugyanolyannak kellene lenniük, mint mi, ugyanazokkal a jogokkal, szabályokkal, viselkedési normákkal, stb.

    Valahol azt olvastam, az a jó könyv, ami több kérdést hagy a levegőben, mit választ. Ha ezt a sémát követem, akkor a Lilian egy nagyon jó könyv. Alapból a klónozás egy hihetetlenül kontroverzális téma, ráadásul még a tudomány sem tart ott (tudtunkkal), hogy bármire válasszal szolgálhasson. Így a mű befejeztével is felmerülnek majd elméleti kérdések, melyekre talán tényleg csak akkor kaphatunk megfelelő választ, ha ott tartunk, hogy embereket klónoznak gazdasági célokból.

    adult-stem-cell-cloning-670-1

    A Lilian cselekménye eleinte nem túl akciódús, viszont mindig érdekes, és képes megteremteni az olvasóban a vágyat, hogy tovább olvassa a regényt. Sci-fi és thriller igazi egyvelege, borzasztóan érdekes kérdésekkel megfűszerezve. Később azonban felgyorsulnak az események, a thriller vonal erősebbé válik. Robert jellemváltozása külön megérne egy misét, erősen éreztem benne valamit, ami már egészen régóta kedvenc témáim egyike közé tartozik: a társadalmi normákhoz való igazodás miatt az emberi lélekben elrejtve még mindig ott van az ösztönlény, a vadállat, ami kitörni vágyik, és ehhez elég csupán egyetlen szikra. Ilyen karakterábrázolástól legutóbb Stephen King könyvnél lettem libabőrös, de Caine-nek sikerült elérnie ugyanezt a hátborzongató érzést a Lilian esetében is.

    Összegezve a Lilian egy igen izgalmas sci-fi thriller, amelyben az író tökéletesen bemutatja azokat a kérdéseket, amik komoly elgondolkodtatásra biztatják az olvasót. A két főszereplő, Turner és Lilian kapcsolata nagyon érdekes, kettejük változásai zseniális sorokat eredményeznek a műben. Ahogy haladunk előre a történettel, annál inkább letehetetlen a regény.

    Igazi SF műről van szó, így tudnám ajánlani mindenkinek, akit érdekel a klónozás témája, de kapunk némi romantikát, kemény thrillert és nagyon szép leírásokat. Tehát minden van, mi érdekelheti a fantasztikum kedvelőit.

  • Sci-fi tánc, avagy a klónok titkos élete

    Október elején egy nagyon izgalmas táncos-sci-fis program lesz a Trafóban, amit ráadásul a Stalker, a Solaris és a Marsbéli krónikák inspirált.

    A klónok titkos életét táncolja el a Lábán-díjas Arany Virág és Hadi Júlia párosa új előadásukban, a Dar Winnersben. A duó kiegészült egy belga videóművésszel és egy francia-lengyel hangszobrásszal. Ők irányítják a táncosokat úgy, mint egy videojáték figuráit. A hang és a kép nem csupán dekorációs elemei az előadásnak, hanem szerves részét is képezik: a mozdulatokra real time reagál a zene, a vetítés pedig a hangokat vizualizálja. A Dar Winners felsőkategóriás sci-fi, ami a technikai különlegességeken túl filozófiai témákat is magában hordoz.

    A Bodyscape a bodylotion co-dance és a Livescape formációk egyesülése. A két táncos három éve találkozott a pannonhalmi uniós Park in progress projekt kapcsán Stephane Kozik hangszobrásszal és Damien Pairon videóművésszel. Mind a négyen futurisztikus jellegű terveken dolgoztak akkoriban: a nem hallhatót akarták hallhatóvá tenni. A Dar Winners-hez belgiumi hangárokban kísérletezték ki a virtuális valóságot idéző előadás technikáját. A két lány a súlyos lynch-i világot és a filozofikus táncot, a belga művészek pedig a technikai szakértelmet és a funkys lazaságot teszik hozzá a produkcióhoz.

    11919573_995261877184495_1489009041423145885_n

    A Marsbéli krónikák, a Stalker és a Solaris egyaránt inspirálta a kvartettet az új előadásban. Damien Pairon és Stephane Kozik az installáció és az intermédia világa felől érkezik. Most azonban nem hangszobrokat vagy vetített képeket állítanak ki, hanem két nőt. Pontosabban két klónt, akiket úgy irányítanak, mint egy videójáték karaktereit. Négy pályán játszanak velük: egy bizarr frankeinsteines színen, Lara Croft pszichedelikus technopartiján, egy japán teadélutánon, majd a titokzatos jelenetben, amikor a két klón először találkozik egymással…

    Az előadás azonban nem olyan könnyed, mint egy menet a Play Stationön: olyan témákhoz ad ugródeszkát, mint a fejlődéselmélet és az agresszió, az emberbe kódolt uralkodási vágy, vagy akár a női kiszolgáltatottság. Arról is elgondolkodhatunk a produkció kapcsán, hogy mennyire van kitéve testünk a digitális világ erejének.

    Persze a belgák lazasága egyensúlyban tartja a filozófiát és a könnyedséget, hiszen mit is várhatnánk egy párostól, amelyiknek egyik fele digitális reggelit fogyaszt, a másik pedig képregényeken és videójátékokon dolgozik?

    BODYSCAPE: / Virág Arany (H) / Júlia Hadi (H) / Damien Pairon (Be) / Stephane Kozik (F/P)

    Az esemény Facebookon és a Trafó oldalán.

    A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal közös program, a Flanders on the move programsorozat keretében.

    Mi biztosan ott leszünk, gyertek Ti is!