Vagy sci-fibe oltott művészfilm? Nehéz igazság szerint meghatározni a Creative Control műfaját. Benjamin Dickinson ugyanis kemény fába vágta a fejszéjét, a relatíve ismeretlennek számító alkotó egyszerre írta, rendezte és még főszerepelt is a filmben. A produkció speciális effektjeire Kickstarteren szedték össze a pénzt, egészen pontosan 32 ezer dollárt. A közönség tehát jó előre bizalmat szavazott a Creative Controlnak, de vajon meg is érdemli ezt?
A film érdekes témával, az úgynevezett kiterjesztett valósággal (AR=augmented reality) foglalkozik, mely a valóság egyfajta virtuális kibővítése. Arra kell itt gondolni, hogy császkál az ember az utcán, meglát egy boltot, és ha a mobiljának a kameráját rátartja, akkor megjelenik kiírva a nyitvatartása. Vagy hogy épp a következő Tesco hány kilométerre van, ha abba az irányba tartjuk épp az eszközt. A Creative Control kissé továbbgondolja mindezt. David, a főszereplő egy olyan ügynökségnél dolgozik, ahol egy új AR technológiával kísérleteznek és próbálják eladni a terméküket.
A Creative Control elég művésziesre veszi a figurát, tekintve, hogy fekete-fehérben láthatjuk a teljes sztorit egy-két jelenettől eltekintve. A film hangvételén nagyon érezni a független stílust: azt, hogy a mondanivaló fontosabb a látványnál. Ebben az esetben valami olyasmire akarnak kilyukadni a készítők, hogy igyekezzünk ne összekeverni a valóságot és azt, ami valójában nincsen ott. Most sem túl különleges, ha valaki a telefonját bújja mindenhol, és ilyesmi zajlik a Creative Controlban is. Csak ott egy teljesen hétköznapinak tűnő szemüveg rántja be a felhasználót.
A sztori több szálon fut, ezekben megismerhetjük, hogy például a művészközösség, vagy a fotós világ hogyan próbál megbirkózni a valósággal. Ők is menekülnek, csak teljesen máshova, mint mondjuk egy tech-megszállott. A Creative Control igazi felnőttfilm lett, minden második jelenetben ott vannak a drogok és a meztelenség is erősen jelen van. Emiatt persze castingoltak jól kinéző színésznőket a főszerepekbe. És amint az lenni szokott, megint csak egy nő miatt indul meg a lejtőn a főhős.
Aki nagyon komoly, sci-fis látványvilágra számít, az csalódni fog. A Creative Control elenyésző mennyiségben él a trükkfelvételek lehetőségével. Inkább mély, lelki drámára kell felkészülnie annak, aki megnézi a filmet. A sztori lassan folydogál és nem duzzad fel nagyon. A film inkább egy jól sikerült videoklipre emlékeztet, amely az egyedi hangulatával csábít. Dickinson ezzel nem tévedett, a készítő nem próbál nagyon újat mondani a tudományos-fantasztikum világán belül, inkább csak felvet néhány kérdést.
Mi történik akkor, ha a képzelet és a valóság közötti határok elkezdenek megszűnni? Ha az ember fantáziája túl élénkké válik és a technológia lehetővé teszi azt, hogy kvázi valósággá váljon, amire vágyunk? Hogyan lesz ebben az esetben irányítható a kreativitás?
(A Creative Controlt Magyarországon a Galaktika Klub partnere, a Cirko-Gejzír forgalmazza és a Cirko-Gejzír Filmszínházban a Platina és Gyémántkártya tulajdonosoknak 20% kedvezménnyel megtekinthető ez a különleges indie darab.)