Sokan arra esküdnek, hogy a Sam Raimi-féle Pókember filmek voltak a legjobbak és Tobey Maguire nyomába se érhet A csodálatos Pókember első és második része, melyben Andrew Garfield volt az ügyeletes jófiú. Előbbit a harmadik epizóddal és a táncikálással rontották el nagyon, a korrekt nyitány után. Utóbbiban pedig túl kevés volt a humor és nagyon sok az érzelmes romantika. A Civil Warban azonban már láthattuk az új Pókembert, aki visszatért a Marvel Filmes Univerzumába, és Tom Holland továbbra is tökéletesnek tűnik. A Spider-Man: Homecoming nem eredettörténet lesz, habár a tini Peter Parker játssza a főszerepet. Feltűnik majd benne Vasember, aki ebben a sztoriban is egyfajta mentor és apaszerepben tetszeleg, valamint a kissé túl dögösre vett May néni is, őt Marisa Tomei alakítja. Az ismerős arcok közül ott lesz még Jon Favreau is, ő természetesen Happy Hoganként.
A Spider-Man: Homecoming 2017 július 7-én debütál a mozikban, és a fentebb csekkolható első hosszabb trailerben végre megmutatja a főgonoszt is, Vulture-t. Őt nem más játssza, mint a Birdmannel nagyot szakító Michael Keaton. Amit még érdemes megfigyelni, hogy Pókember kosztüme a Civil Warban látottnál is klasszikusabb formát ölt. Illetve kevés menőbb dolgot lehet elképzelni, mint ahogy Vasember és Pókember együtt üldözi a bűnt, ahogy a végén látható. Úgy tűnik, Pókember végre olyan lesz, mint amilyennek a képregényeket olvasók anno megszerették. De ez főleg Tom Hollandnek köszönhető, a 20 éves színész mindent megtesz a szerepért.
Vitathatatlan, hogy A galaxis őrzői első része volt a Marvel filmes univerzumának az egyik legegyedibb darabja. Ennyire laza és magát nem komolyan vevő sztorit ritkán láthatnak a moziba járó szuperhősfanok. Nemrégiben itt mutattuk meg a második felvonás teaserét, ebben főleg a folytatás hangulatáról bizonyosodhattunk meg, azaz, hogy olyan lesz, mint amit a nézők elsőre megszerettek.
A galaxis őrzői 2 a legfrissebb előzetes szerint még elborultabb és durvább lesz, mint a 2014-es eredeti. Nagyobbak és veszélyesebbek lesznek a felbukkanó szörnyek, bébi Groot harcba lendül, és úgy tűnik, hogy mellette Drax viszi majd el a show-t, már ami a poénokat illeti. A galaxisnak nem biztos, hogy ilyen hősökre van szüksége, de most csak őket dobta a gép, így Star-Lordék 2017 májusában visszatérnek a vásznakra. Akinek pedig van esze, alig várja ezt.
Ahogy ebben a cikkünkben már korábban beszámoltunk róla, színes és izgalmas forgatag lett a második bécsi Comic Con, ahol a színvonalas cosplayesek, az ezernyi videojátékos és filmes kacat mellett még hírességekkel is összefuthatott az ember. Az egyik legnagyobb névként dedikált a rajongóknak és fotózkodott együtt velük Kristian Nairn (Hodor) a Trónok harcából, Michael Cudlitz, a The Walking Dead Abrahamja, Mark Pellegrino a Lostból és a Supernaturalből, Jeri Ryan a Star Trek: Voyagerből, a leszbikus harcosnőt alakító Gemma Whelan szintén a Trónok harcából, valamint Chris Rankin a Harry Potterből. Végül, de nem utolsó sorban ott volt még Billy Boyd (Pippin) is A Gyűrűk Urából, akit szinte szétszedett a közönség. Mindemellett érkeztek a Marvelt és DC-t erősítő grafikusok, képregényrajzolók is, akik rendkívül erős insider vonalat hoztak a képregényes fesztiválra.
A Comic Con már rég nem csak a képregényekről szól, erősebben jelen vannak a filmes és tévés vonatkozású sztárok és relikviák is. Így a nagyszínpad első, moderátor által levezényelt beszélgetését Mark Pellegrino kezdte a Supernaturalből, akitől – ahogy az itt szereplő sztárvendégek mindegyikétől – a közönség is kérdezhetett. Ő játszotta ugye a sorozatban Lucifert, rögtön meg is kérdezték tőle, hogy mit gondol a velejéig gonosz karakterekről mostanában a tévében. A színész szerint előfordulnak ők is a kisképernyőn, de legtöbbször olyan figurák tűnnek fel a sorozatokban, akikben azért van némi jóság is. Pellegrino mesélt arról, hogy szigorú ábrázata miatt sokszor hívják rendőrsorozatokba, de őt bizony a Supernaturalben főszereplő Misha Collinsék megviccelni nem tudják. A sztár még imitálta is a Samet és Deant játszó Jared Padalecki – Jensen Ackles kettőst. De Pellegrinót megkérdezték a Lost végéről is, ha már abban is elég jelentős mellékszerepe volt. Ő se tudott senkit megnyugtatni, hogy az alkotók jó megoldást választottak volna. A színész elmondása szerint ő is döbbenten vette tudomásul a lezárást.
Igaz, hogy Pellegrino közel sem töltötte be az 1400 férőhelyes termet, a Marvel és DC berkeibe tartozó grafikusok azonban még kevesebb embert vonzottak be. Valószínűleg azért, mert az általuk képviselt vonal már legfőképp a hardcore szuperhős és képregényrajongókat érdekli. A művészek nagyokat csodálkoztak a buborékos ásványvizen, merthogy ilyen náluk ritkán akad, de jókat is szakmáztak. Stephane Roux legfőképp a Power Girlről beszélt, illetve a DC-nek végzett munkáiról. Adam Hughes arról, hogy őt főképp azért keresik a szakmán belül, mert olyan jól tud dögös női karaktereket rajzolni. Dolgozott már a Wonder Womanen, valamint a Tomb Raideren is. Ő volt az egyik leglazább a megjelent művészek közül, a főleg borítókat tervező rajzoló elmondta, mennyire nehéz dolga van, amikor panelek rajzolására kérik meg. Illetve előkerült az is, hogy korábban azzal szórakoztak, hogy Power Girl melleit az éppen futó szériában részről-részre nagyobbra vették, és a kiadó csak a kilencediknél szólt, hogy ez már sok lesz. De Adam mesélt arról is a közönségnek, hogy milyen kellemetlen volt, amikor megrajzolta egy Tomb Raider szám borítóját a kádban fürdő Lara Crofttal, pálmafás csempékkel és túlfűtött erotikával, amikor kiderült, hogy egy szibériai kaland lesz a füzetben olvasható sztori.
Érdekes volt, ahogy kijött az, hogy az amerikaiak mennyire más kultúrában élnek, ugyanis amikor képregényes karakterek melleiről kellett például beszélni, akkor meg-megakadtak a művészek, mondván, hogy szabad-e itt ilyet. De biztosították őket ilyenkor, hogy Európában vannak, itt látott és hallott a nép már „mocskosabb” dolgokat is.
Rajtuk kívül ott volt még Andy Price is, aki a My Little Ponyn dolgozott, ő persze meg is kapta rögtön a kérdést az egyik rajongótól, hogy mit szól ahhoz, hogy a képregény és az animációs sorozat furcsa érzéseket vált ki huszonéves férfiakból. Price elmondta, hogy minden ilyen franchise-nak van olyan nézői-olvasói rétege, akikről nem érdemes tudomást venni. A My Little Pony esetében ez olyan 3-4 százalék körül van szerinte, más címeknél meg 1-2. (Disclaimer: A valóságban persze ehhez képest jóval nagyobb lehet az ilyen követők száma, körülbelül 10-12 százalék körül.)
Délután került sor a még 48 évesen is jó formában lévő Jeri Ryan paneljára a teremben. Őt már konkrétan szétszedte a közönség, rengetegen tódultak be a színésznő interjújára és sokat is kérdeztek tőle. A Star Trek: Voyager sztárja laza jelenség volt, és örömmel fogadta, amikor a rajongók arról biztosították, hogy Hetes mennyit jelentett számukra. Ráadásul ez a karakter volt az egyik első olyan a modern televíziózás történetében, aki szűk, dögös ruhákban is fontos szerepet töltött be egy sci-fi történetben és nem csak dísznek, afféle eyecandynek volt ott. A szőke színésznő mesélt arról, hogy amikor először látta a Treket, mennyire nem akart benne szerepelni. De arról biztosította a jelenlévőket, hogy igazi mérföldkőnek élte meg a sorozatot. A rajongói kérdések persze olyan produkciókat is érintettek, mint a Leverage, és a Helix is szóba került.
A bécsi Comic Con szombati napjának egyik legnagyobb sztárja, aki miatt teljesen betelt a nagyterem, az Billy Boyd volt. A Gyűrűk Urában Pippint játszó színészben a rajongók egy igazán közvetlen embert ismerhettek meg abban a 45 percben. A színész elmesélte, hogy több mint 4 és fél évet töltött Új-Zélandon, amikor Peter Jackson filmjeit forgatták – persze ezt nem összefüggően, hanem hosszabb-rövidebb időperiódusokban -, de bármikor visszatérne, akkora élmény volt. Boyddal volt a legrövidebb a moderátori beszélgetés, a rendezők is tudták, hogy a rajongók bizony kérdezni akarnak majd tőle. De ez csak részben történt meg, a többség ugyanis arról biztosította a hírességet újra és újra, hogy mennyit jelentett nekik a filmsorozat. Ebből vicces dolgok is kikerekedtek, ugyanis a közönség néhány tagjából a sztár kikényszerítette, hogy kérdezzenek valamit. Aztán meg fordult a kocka és a rajongónak is számot kellett adnia arról, hogy mi a kedvenc étele.
Billy Boyd igazi bohóc volt, de a jó értelemben, egy olyan figura, aki legrövidebb 5 perc alatt megszeretteti magát bárkivel. Trükközött ásványvizes palackkal, viccelődött németül (a végére számolni is nehéz volt, hogy hányszor hangzott el a szájából a „Das is mein Stuhl!” felkiáltás). A végére mégis megható perceknek lehettünk tanúi, amikor a harmadik Hobbit részhez készített The Last Goodbye című kísérőszámot adta elő élőben, egy szál gitárral a színész. Igaz, hogy 1400-an voltak körülbelül a teremben, mégis néma csend volt és hatalmas ováció zárta ezt a panelt.
Az biztos, hogy A Gyűrűk Ura sztárja feltette a szombati nap végére a pontot. Nem lesz olyan rajongó az elkövetkezendő hónapokban, aki ne emlegetné Billy Boyd produkcióját mosolyogva. Ez alább videón is megtekinthető, a közönség ugyanis nyilván felvette.
A rendezők ügyesen jöttek rá, hogy Európában is van igény a Comic Conokra, a geek világ sztárjaira, így nagy szerencse, hogy a New Yorki Comic Con és a San Diegói mellett már Bécsben is találkozhatnak a mainstream szórakoztatóipar nézői ekkora nevekkel. Igaz, hogy Hodorral mondjuk egy exkluzívabb, kis termes közönségtalálkozó már 100 euróba került, de lehetett látni ismerős magyar arcokat is az eseményen. Videobloggerek, újságírók is megfordultak a bécsi Comic Con pavilonjaiban, a magyar youtuberek közül pedig a prospektus szerint a TheVR-os srácok voltak jelen. Vasárnapra maradtak a Trónok harca és a The Walking Dead sztárjai, ha ők is hasonló színvonalat hoztak, mint Billy Boyd, akkor kijelenthető, hogy ez a téli Comic Con vélhetően nagyon kevés embernek okozott csalódást. Ha egyáltalán volt olyan.
Azok után, hogy a Marvel végül nem kért az Inhumans filmből, mégis láthatjuk majd a hírhedt földönkívüliek, a Kree-k „ivadékait”, hiszen 2017 szeptemberétől az ABC-n tévésorozat keretein belül mutatkoznak be. Az amerikai közönség lesz olyan szerencsés, hogy IMAX-mozikban is megnézheti az első két részt, a 8 részes első évad azonban semmilyen formában nem kapcsolódik az Agents of S.H.I.E.L.D-hez, melyben az Inhumans komolyabb témaként bukkant már fel. A képregényes világban a különleges, egyedi képességekkel rendelkező mutánsok, az inhumanek 1965-ben tűntek fel, mégpedig a Fantastic Four egyik számában. Eddig úgy lehetett tudni, hogy 2019-ben saját filmet kaptak, de ezek szerint be kell érniük a kisképernyővel.
Egyedülálló a kezdeményezés, hogy IMAX 3D-ben lesz látható az első két rész, eddig csak a Doctor Who-ról és a Trónok harcáról szóltak a hírek, hogy a sorozatok egyes részei a szélesebb közönségnek is moziban nézhetőek. A Marvel egyébként sorozatos fronton elkaszálta 2 évad után az Agent Cartert sajnos, de ott van nekik még az Agents of S.H.I.E.L.D., melyben már a Szellemlovas is bemutatkozott. Nem lenne nagy meglepetés, ha ő is kapna egy saját szériát. Ellenben a Netflixen él és virul a Marvel, hamarosan jön Vasököl és a Defenders is. Remélhetőleg az Inhumans felér majd minőségben ezekhez.
Annak ellenére, hogy 2000-ben az X-Men indította útjára úgy igazán a szuperhősös, képregényes őrületet a mozikban és az X2-t tartják az egyik legjobb ilyen jellegű filmnek, úgy tűnik, hogy a franchise megbukott a mozikban. Miután az X-Men: Apokalipszis gyengébben hozott a kasszáknál, a FOX úgy döntött, hogy az alapjaitól kezdi újra az egészet. Így tehát jön az X-Men reboot.
Tekintve, hogy a Logan lesz Hugh Jackman utolsó filmje, melyben Rozsomák bőrébe bújik, és az X-Men előzményfilmek főszereplőinek (James McAvoy, Jennifer Lawrence, Michael Fassbender és Nicholas Hoult) is lejárt a szerződése, logikus lépésnek lehetünk szemtanúi. Bryan Singerre hivatalosan is rámondhatjuk, hogy belefásult és belebukott az X-Menbe, ugyanis az újrakezdést Simon Kinberg író-rendező hozza el a mutánsok rajongóinak.
És hogy mi lesz Lawrence-ékkel? Szeretné a FOX, hogy további filmekre aláírjanak, de ha ez nem történik meg, akkor se dőlnek kardjukba a stúdiónál. Ráadásul a színészek kijelentették, hogy csak együtt hajlandóak folytatni a munkát, külön-külön nem írnak alá. A terv az lett volna, hogy az X-Menek a 90-es évekbe látogatnak a következő filmben, de lehetséges, hogy ez az egész felborul.
Egyébként nem volt annyira rossz irány az, amit az X-Men az elmúlt években követni próbált (a Farkas előzményfilmeket nem idesorolva), azonban mind a Deadpool, mind pedig a Marvel filmes univerzumába tartozó Doctor Strange is azt mutatja, hogy újítani nem árt néha. Azt sokszor szereti a közönség. Mindemellett érkezik hamarosan a FOX tévécsatornára a Legion, amely Charles Xavier fiáról fog szólni és az X-Men spin-offja, a Deadpool 2 is. Szóval a mutánsok maradnak, több fronton támadnak és remélhetőleg Kinbergék képesek lesznek ügyesen újrakeverni a paklit.
Luc Besson egyik legsikeresebb filmje Az ötödik elem volt, mely premierje óta igazi kultuszt tudott maga köré építeni. Habár az író-rendező párszor még próbálkozott hasonló bravúrral, lásd Lucy, nem sikerült egyelőre akkora durranást tető alá hozni, mint a Milla Jovovich és Bruce Willis neve által fémjelzett klasszikus. Most egy francia képregényt dolgoz fel Besson, ebben a Suicide Squad dögös boszorkánynője, az egyébként modellként befutott Cara Delevingne és A csodálatos Pókember 2 rosszfiúja, Dane DeHaan játsszák majd a főszerepet. Ők ketten afféle rendfenntartók az univerzumban, Laureline és Valerian a történet szerint Alpha városába látogatnak, ahol egy ismeretlen fenyegetés üti fel a fejét.
Iszonyatosan sokszínűnek néz ki első blikkre a film, ahogy a fenti trailerből látható. Rengeteg idegen fajt láthatunk az ígéretek szerint a 2017-ben érkező Valerian és az ezer bolygó városában. Ami pedig még jobb hír, hogy Delevingne és DeHaan kettőse az első képsorok alapján elképzelhető, hogy jól fog működni. De hogy megközelítik-e a nagy elődben, Az ötödik elemben látott kémiát a főszereplők között, az még egy nagy kérdés. Ezenkívül még olyan sztárok lesznek láthatóak a sci-fiben, mint Ethan Hawke, Clive Owen és John Goodman, de Rihanna is feltűnik egy dögös sztriptíztáncosnő szerepében. A látványra biztos nem lesz panasz. Ha pedig mindez nem lenne elég, a 28. században játszódó filmben komoly szerepet kap az időutazás is, ami a tudományos-fantasztikus művek jolly jokere.
Hiába gyártott sokkal több szuperhősfilmet az elmúlt években a Marvel, mégis a DC lépi meg először azt, amire sok rajongó várt. Mégpedig, hogy női főszereplő köré építenek egy önálló filmet. 2017 júniusában jön a Wonder Woman film, Gal Gadot főszereplésével, Zack Snyder tollából, és akik látták a Batman v Supermant, azok értik, hogy miért várják ennyire sokan a produkciót. Mellékszereplőként is kiemelkedő volt ugyanis Wonder Woman.
A történet szerint Diana, az amazonok hercegnője él-éldegél Themyscira szigetén, amikor is egy amerikai pilóta, Steve Trevor (Chris Pine) pottyan le közéjük, aki a világháború hírét hozza magával. Diana pedig elindul, hogy rendet tegyen az emberek világában. A címszereplőt játszó Gal Gadot rengeteg kritikát kapott, sokak szerint túl vékony, nem elég nőies a testalkata, az eddig látottak és a friss előzetes is azt erősíti meg, hogy a castingja pont olyan jól sikerült, mint Ben Affleck Batmanként vagy Henry Cavill Supermanként.
Az egyetlen kérdés, hogy Wonder Woman önálló filmjéhez össze tudnak-e majd kaparni a készítők értelmes főellenséget. Bár a DC-nek épp, hogy ez az egyik legnagyobb erőssége a Marvellel szemben. Ott van nekik Joker, Bane, Kétarc és a többiek. Van miből szemezgetni. A 2017 június 2-án bemutatkozó Wonder Woman lesz a DC negyedik filmje a közös univerzumban a Man of Steel, a Batman v Superman és a Suicide Squad után. Aztán meg csak 2017 novemberéig kell várni, és jön a Justice League is.
Alább megtekinthetőek a filmhez frissen kiadott plakátok is.
A Marvel filmes stratégiája a Vasember óta egészen egyszerű, mégis jól bevált. Végy egy szuperhőst, mutasd be az eredetsztoriját, aztán ismertesd össze a világmegmentő gittegylet többi tagjával. Jól működött ez Vasemberrel, Amerika Kapitánnyal, Thorral, de az új generációs varázsló, Doctor Strange is hasonló irányba megy majd el. A jéghegy csúcsa az Avengers, amikor is a sok maskarás figura olyan gonoszokkal veszi fel a harcot, akikkel egyesével már nem bírnának el. Még két ilyen Avengers részt kapunk a közeljövőben, a Phase 3 lezárása után azonban minden megváltozhat.
Azt várhatnánk, hogy a következő fázis is az ismert receptet fogja továbbvinni, a Marvel elnöke szerint viszont az Infinity War lehet az utolsó nagyszabású film, amit a mozikban a részükről látni fogunk. Kevin Feige ugyanis a következőket nyilatkozta.
Komoly esély van rá, hogy az elkövetkezendőkben sokkal intimebb filmeket fogunk készíteni. Arra is törekedni fogunk, hogy nem várt párosításokban tűnjenek fel a hőseink az Infinity War után. Soha nem volt célunk, hogy egyre nagyobb filmeket tegyünk le az asztalra, a Civil War egyik legdurvább jelenete is csak egy repülőtéren zajlott. Nem volt a Föld felé tartó aszteroida, se világvégével fenyegető esemény. Csupán egy kis nézeteltérés a karakterek között. És ez is bevonzotta a moziba a nézőket.
Lehetséges, hogy ez az ötlet jól beválik a Marvelnek, hiszen az Ant-Man is komoly sikereket aratott, annak ellenére, hogy alapból egy nem túl érdekes főhős és egy nem annyira monumentális sztori várta a rajongókat. De ha olyan kreatív jeleneteket hoz tető alá a stúdió, mint a játékvonatos volt, akkor talán senki nem bánja majd, hogy Thanos után inkább a karakterizálás kerül középpontba a Marvelnél.
Megérkezett a mozikba a Marvel 14. játékfilmje, a Doctor Strange. A trailer fantasztikus látványvilágot és egy új hős különös nepáli kalandját ígérte.
Be kell vallanom, hogy a Marvel-filmeket mindig tisztes távolságból néztem, egyfajta modern, saját magunknak írt mítoszokként gondoltam rájuk. A Marvel-univerzum prominens szuperhőseinek életútját járjuk be: miként is lesz hétköznapi emberből az a hős, aki képes megállítani a Földet fenyegető erőket. Nincs ez másként Doctor Strange esetében sem, azonban elődeihez képest érezhetően más utat jár be.
A történet szerint a briliáns sebész, Dr. Stephen Strange (Benedict Cumberbatch) egy súlyos baleset következtében nem tudja használni a kezét. Sorsával képtelen szembenézni, így minden eszközt megragadva próbálja meggyógyítani önmagát. Miután a nyugati orvostudománnyal kudarcot vall, a doktor utolsó elkeseredésében egy hihetetlen gyógyulás történetének nyomába ered; így jut el Katmanduba. A gyógyulás reményében az Ősmágus (Tilda Swinton) tanítványául szegődik, hogy kitanulhassa a mágia tudományát. Nepál fővárosában azonban Strange saját racionális gondolkodásával szembemenő eseményeknek lesz részese, később pedig kulcsfontosságú figurája is. Egy korábbi tanítvány, Kaecilius (Mads Mikkelsen) el akarja pusztítani a Földet védő szentélyeket, hogy elhozza a sötét dimenzió, Dormammu hatalmát.
Más szuperhősökkel operáló filmekhez hasonlóan a Doctor Strange sem mutat nagy vonalakban nagy változást a cselekményben, a jó és gonosz közötti harc újabb felvonását láthatjuk. Azonban a Marvel univerzum egy új szeletét, a mágiát és annak szigorú szabályait (mindennek ára van!) ismerhetjük meg, ami már másabb keretek közé helyezi a „mentsük meg a világot-szenáriót”. Az itt bemutatott mágiarendszer (egy multidimenziók segítségével működő hatalom) rengeteg potenciált rejt magában, aminek ötletességéről oldalakon keresztül lehetne áradozni. Ehhez kapcsolódik szorosan Strange hőssé válása is. Az Ősmágussal való találkozás előtt a doktort egy arrogáns, csak a saját szakmai sikereinek élő embernek ismerjük meg. A világot „kulcslyukon” szemléli, amit hiába próbál tudással tágítani, nem képes többet látni saját gondolatainak korlátjainál. A mágia világában, ahol alázattal és az ego feladásával lehet csak érvényesülni Strange talán az egyik legérdekesebb és számunkra legkézzelfoghatóbb karakterfejlődésen megy keresztül. Hiába csúcsosodik ki a Kaecilius képében jövő gonosz a film végére, a fókusz végig Strange-n marad (Így sajnos Mads Mikkelsen szerepe, mint ellenség kevésbé kiemelkedő). Ha kicsit a mélyebb értelmet keressük ebben a fejlődésben, a nyugati és a keleti gondolkodás közötti ellentéteket fedezhetjük fel – ez mindenképp egy izgalmas és számomra új vonás a Marvel franchise ezen részében.
A Doctor Strange másik erőssége a látványvilág, nem hiába ítélték oda a Hollywood Film Awardon a filmnek a vizuális effektekért járó díjat. A mágia alapját képező multi dimenzió és az ezekből a dimenziókból táplálkozó mágikus csapások igazi látványorgiaként kelnek életre a vásznon. A különböző gömbök, spirálok, mandalaszerű körök vagy az egymáson tükröződő és mozgó tájak valóban azt érzékeltetik, hogy a szereplők szinte felfoghatatlan nagyságú hatalom fölött uralkodnak. Ezt az érzést csak fokozni tudja a 3D vagy az IMAX technika, amit a filmkészítők maximálisan ki is használtak.
Az új vonások ellenére ez a Marvel film is magán viseli a franchise jól ismert jellegzetességeit, mint például a humort. Talán az elődökhöz képest kevesebb viccet hallhatunk, egy-két poén nyelvi különbségek miatt sajnos el is veszik a fordításban (pl. amikor Kaecilius megkérdezi, hogyan szólítsa Strange-t), de pont annyit kapunk, ami képes ellensúlyozni a drámaibb jeleneteket.
Talán mindent megkaptunk, sőt többet is, mint amit a trailer ígért. A Doctor Strange olyan Marvel film lett, ami megmutatja, a franchise képes a folyamatos megújulásra, miközben hű marad korábbi önmagához is. A sorozatokban (pl. Daredevil, Jessica Jones) már látható mélyebb karakterizálás felé megy el az új film, miközben kikapcsol minket a valóságból a jól bevált Marvel recept szerint.
Frank Miller neve ismerősen csenghet a képregény-kedvelő olvasók körében. Az amerikai képregényíró, borítótervező, filmrendező, író 1957-ben látta meg a napvilágot, és már a 80-as évek elejétől aktívan alkotott. Főleg sötét, noir műveiről híres, mint például a Daredevil, a Sin City, vagy a 300. Emellett a világ egyik leghíresebb négyrészes képregény-sorozatát is neki köszönhetjük, a The Dark Knight Returns című Batman sztorit, ami a napokban töltötte be kerek harmincadik évét.
1986 októberében került először az olvasók elé a roppant sötét hangvételű képregény, mely kimondottan más szemszögből közelítette meg Gotham lovagját. Ezeken a lapokon egy öreg, megfáradt Bruce Wayne szerepel, aki hosszasan megpróbálta elnyomni a kitörni vágyó Batmant, sikertelenül. Már végleg elege van a bűnözőkből, és már nem fél eldobni a maradék erkölcsi aggályait, s néha-néha bizony megöl pár gengsztert. „Ámokfutását” nem igazán nézi jó szemmel az amerikai kormány, ezért az elnök külön kérésére bevetik ellene az egyedüli „embert”, aki megállásra kényszerítheti őt: Supermant.
Wayne úrfi állandó konfliktusban áll hűséges komornyikjával, Alfreddel, de feltűnik egy újabb Robin-jelölt is, amihez nem fűlik igazán a foga a denevérembernek.
Az egész képregényt átjárja a sötétség, a kínlódás, és az önmagából kifordult világ mételyezett képe. Hiába a törekvések, hiába raboskodik a Joker katatón állapotban az Arkham Elmegyógyintézetben (nem sokáig), a bűnözés nem állt le. Batman meggyötört, már-már depressziós állapotban igyekszik elejét venni a Mutánsok névre keresztelt bűnbanda térhódításának.
2012-ben és 2013-ban kétrészes egészestés rajzfilm dolgozza fel a Miller-féle Sötét Lovag visszatérését. Sőt, a tavalyi Batman V Superman számos pontban átemelt jeleneteket a képregényből – félelmetes pontossággal.
Tehát azok, akik azt hiszik, a Ben Afleck által játszott karakter nem is igazi Batman, az hatalmasat téved. Hiszen kereken harminc évvel ezelőtt már Miller lefektette a noir-Batman alapjait, amiből mai napig táplálkozik a franchise. Nem véletlen a sötét hangvételű Nolan-trilógia, amely szintén elképesztő részletesen vett át a The Dark Knight Returns, illetve a Year One lapjairól ötleteket. Idevehetőek még az Arkham videojátékok, de Miller rajta hagyta nyomát a mai napig olvasható Batman-füzetek lapjain is.
Az 55 éves Bruce Wayne története rengeteg tanulsággal mutatja be egy magányos ember mindennapjait, aki nem mellesleg a világ egyik leghíresebb szuperhőse. Egy olyan emberét, aki mindent feltett, hogy megmentse szeretett városát, dacolva a számtalan bűnözővel, elfogadva, hogy sosem kap majd érte elismerést. Hiszen tudjuk: ő nem az a hős, akit megérdemlünk, hanem akire szükségünk van.
