Címke: jupiter

  • Óriásbolygók különleges együttállása

    Különleges karácsonyi ajándékot kapunk idén.  Egy olyan jelenségben lesz részünk, amilyen együttállás nem volt a 18. század óta és hasonló csillagászati jelenség legközelebb csak 2080-ban lesz. Decemberben ritka közel lesz egymáshoz a Jupiter és a Szaturnusz.

    A két gázóriás olyan mértékben fogja megközelíteni egymást, hogy ha valaki egy kicsit rövidlátó, szabad szemmel egy nagy fényes csillagnak fogja látni az égitesteket.

    Fagyott égbolt

    A két bolygó december 21-én, a téli napforduló idején lesz a legközelebb egymáshoz, 6 ívpercre. Ez azt jelenti, hogy a holdkorong átmérőjének mindössze egyötöd része lesz közöttük a távolság. A két bolygó közelsége már december elején is megfigyelhető lesz.

    A jelenséget távcsővel napnyugta után, alacsonyan a délnyugati horizont felett lehet megfigyelni. Olyan helyről érdemes fürkészni az égboltot, ahol nem takarják el házak vagy fák a délnyugati irányt.

    Még a 200-250-szeres nagyítású távcsövekben is egy látómezőben lehet majd látni a Jupitert és a négy legnagyobb holdját, valamint a Szaturnusz öt legfényesebb holdját és gyűrűjét.

    Fagyott égbolt 2

    Az égi jelenség a Föld, a Jupiter és a Szaturnusz mozgásából és keringési idejéből adódik. A Jupiter 11 év alatt kerüli meg a Napot, a Szaturnusz pedig több mint három évtized alatt.

  • A Jupiter villámai

    A NASA egészen varázslatos videóval lepte meg a csillagászat, és most elsősorban a Jupiter és a villámok rajongóit.

    Ez az animáció a nézőt szimulált utazásra vezeti a Jupiter egzotikus nagy magasságú elektromos viharaiba. Nézze meg közelebbről a Juno misszió által újonnan felfedezett villanásokat, és merüljünk el a Nautilus felhő erőszakos légköri sugárzásában. A legkisebb fehér felbukkanó felhők a Nautilus tetején körülbelül 100 km-re vannak.

    https://galaktikabolt.hu/termek/2010-masodik-urodisszeia/

    Az út a Jupiter tornyosuló zivatarain keresztül halad, elkerülve az ammónia-esőfelhő villámait. Ebben a magasságban az ammóniagáz fagyállóként hat, amely megolvasztja a Jupiter hatalmas viharai által e magasságokba kerülő vízjégkristályokat – váratlan ammónia-vízfelhőt adva a Jupiternek, amely felvillanyozhatja az eget.

    Az animációt úgy készítették el, hogy a NASA Juno űrhajóján a JunoCam képalkotóból származó magaslati felhők képét egy számítógéppel készített animációval ötvözték.

    https://galaktikabolt.hu/termek/2061-harmadik-urodisszeia/

  • A Jupiter szépsége

    Az elmúlt 20 évben csodás képek készültek a naprendszer legnagyobb bolygójáról, a Jupiterről. A sort a Hubble teleszkóp képei kezdték, az új generációs távcsövek és a Jupiterhez küldött űrszondák évről évre izgalmasabb és látványosabb fotókat készítettek.

    Lenyűgöző szépségben tárult elénk a gázóriás felhőinek szépsége, a varázslatosan örvénylő, sávos felhőzet.

    https://galaktikabolt.hu/termek/2010-masodik-urodisszeia/

    A  CAMENGAT Astronomia Creativa lenyűgöző filmet készített, hogy teljes pompájában táruljon fel előttünk a Naprendszer legnagyobb bolygója. A videóhoz a NASA, a JPL-Caltech, az SwRI, az  MSSS és  Kevin M. Gill fotóit használták fel.

    https://galaktikabolt.hu/termek/2061-harmadik-urodisszeia/

     

  • Mint egy őrült festő rémálmai

    Színek, hullámok, foltok és örvények örült kavalkádja: festő nem álmodhat vászonra ilyet, erre csak a természet képes. A NASA nyilvánosságra hozott egy csokor fotót, amelyeket a Jupiterről készített a Juno űrszonda. A fotók csodás részletességgel mutatják meg a Naprendszer legnagyobb bolygójának felhőzetét. Vajon ilyet láthatott Dave Bowman az Űrodüsszeiában?

    https://galaktikabolt.hu/termek/2001-urodisszeia/

    https://galaktikabolt.hu/termek/2010-masodik-urodisszeia/

    https://galaktikabolt.hu/termek/2061-harmadik-urodisszeia/

     

  • Forróbb mint a pokol

    A valaha felfedezett legforróbb bolygóra bukkant a NASA Spitzer űrteleszkópja.

      

    A Naprendszerben a gázóriások a Naptól távoli pályán keringenek. Ugyanakkor az eddig felfedezett Jupiter méretű exobolygók a csillagaik körül közelebbi pályán mozognak, mint a Merkúr. Ez többek között a kutatásnál alkalmazott módszer miatt van.

    Ezek a forró Jupiternek becézett bolygók annyira közel keringenek a csillagukhoz, hogy az életre rajtuk gyakorlatilag semmi esély.

    2017-ben fedezték fel az eddigi legérdekesebb óriást, amelyet a két kisebb robotteleszkóp alkotta páros, a KELT teleszkóp fedezett fel. A bolygó a KELT-9b nevet kapta.

    Mielőtt a Spitzer-teleszkóp végleg befejezte volna működését, a KELT-9b megfigyelésére utasították. Az űrteleszkóp több érdekességet fedezett fel a 670 fényév távolságban lévő objektumról.

    Közel háromszor akkora, mint a Jupiter, és olyan közel kering a csillagához, hogy az már népmesébe illő: ott egy év csupán másfél napig tart.

    A bíborszínű felhők bolygója

    Ez a közelség azonban végzetes a bolygóra nézve. Felszíni hőmérséklete 4300 Celsius fok, ennél hűvösebb csillagokat is ismerünk. Ezzel elnyerte a valaha felfedezett legforróbb bolygó címét.

    A Spitzer-űrteleszkópnak sikerül megvizsgálni a bolygó fényváltozásait.  Keringése kötött, vagyis mindig ugyanaz az oldala néz csillaga felé. Az ilyen bolygóknak az éjszakai oldal mindi hűvösebb. De a KILT-9b nappali oldalán a forróság olyan hatalmas, hogy ez az éjszaki oldalt is közel hasonló hőmérsékletre fűti fel.  Agázok és így a hő folyamatosan áramlik a két félteke között.

     

  • A Jupiter rejtélyes ütközése

    Egy olyan gigantikus frontális bolygóütközés lehet a magyarázata a Jupiter különös magjának, amely évmilliárdokkal ezelőtt, a Naprendszer kialakulásának idején történt. A NASA Juno-küldetésének adatait a Rice Egyetem és a kínai Szun Jat-szen Egyetem közös csillagászati kutatócsoportja elemezte.

    Nagyjából 4,5 milliárd évvel ezelőtt, amikor a Naprendszer még csak néhány millió éve alakult ki, a Jupiter összeütközhetett egy kialakulóban lévő bolygóval. Ez nem lehetett ritka esemény akkoriban, de ez lehet a magyarázata annak, hogy a Jupiter magja a vártnál kevésbé tömör és nagyobb kiterjedésű.

    A  gázóriás különös magja arra utal, hogy történt valami, ami felkavarta a Jupiter magját. Erre egy lehetséges magyarázat, hogy egy gigászi ütközés volt az.

    A legelfogadottabb tudományos elméletek szerint a Jupiter tömör, köves, jeges bolygókezdeményként indult, később sűrű atmoszférája alakult ki az úgynevezett eredeti, gázból és porból álló korongból. Az elmélet szerint a hatalmas bolygóütközés a Jupiter tömör magját vegyítette atmoszférája külső, ritkásabb rétegeivel

    https://galaktikabolt.hu/termek/2001-urodisszeia/

    A kutatócsoport több ezer számítógépes szimulációt futtatott le. Azt találták, hogy a gyorsan növekvő Jupiter megzavarhatta a közeli „bolygóembriókat”, melyek a bolygóvá válás korai szakaszában voltak. A kalkulációk tartalmazták az ütközés valószínűségének becsléseit különböző forgatókönyvek és becsapódási szögek szerint. Minden esetben azt találták, hogy legalább 40 százalék az esélye, hogy a Jupiter az első néhány millió évében lenyelt egy bolygókezdeményt. A Jupiter nagy tömegvonzása miatt a frontális ütközés esélye nagyobb lehetett, mintha csak súrolták volna egymást.

    https://galaktikabolt.hu/termek/2010-masodik-urodisszeia/

    Az ütköző bolygókezdemény olyan lehetett, mint a lövedék, áthatolt a légkörön és frontálisan eltalálta a magot. Az ütközés előtt a mag nagyon tömör volt, de a telitalálat felaprózta, szétszórja a darabjait.  Ilyen sűrűségű magot csak olyan ütközés hozhatott létre, amelyben egy Földnél mintegy tízszer nagyobb bolygóembrió frontálisan rohant a Jupiterbe.

    https://galaktikabolt.hu/termek/2061-harmadik-urodisszeia/

  • Só a Jupiter holdján

    Konyhasó jelenlétét fedezték fel a Jupiter negyedik legnagyobb holdja, az Európa felszínén. Az amerikai kutatók szerint a felszín egyes régióin kivehető sárga folt valójában konyhasó, vagyis nátrium-klorid, amely a tengervíz sóinak fő összetevője is egyben. A felfedezés arra utal, hogy az Európé felszín alatti sós óceánja jobban hasonlíthat a földi tengerekre, mint korábban vélték.

    Ezt a hold felszínének látható fény színképének vizsgálatával állapította meg az amerikai űrkutatási hivatal bolygókutató részlege és a Kaliforniai Műszaki Egyetem kutatói.

    A felhasznált felvételeket a régebben elrepült Voyager és a Galileo űrszondák készítették, ezek alapján arra következtettek a csillagászok, hogy a bolygót folyékony sós vízréteg borítja, melyet jég zárt magába.

    A Galileo infravörös spektrométerének adatai alapján vízjeget és magnézium-szulfátot, más néven keserűsót vagy találtak. Mivel a jégburok földtani szempontból fiatal és sok jel utal a múltbeli geológiai tevékenységre, azt gyanították, hogy a felszíni só a mélyben fekvő óceánból származik, amely gazdag lehet szulfátokban.

    Az Európát megvizsgálták a Manua Kea-i Keck csillagvizsgáló nagyobb felbontású spektrométerével is. A tudósok azt látták, hogy a spektrumból a szulfátok jellegzetességei hiányoztak. Kevin Hand, a pasadenai központ kutatója laboratóriumban olyan körülményeknek vetett alá óceáni sókat, mint amilyenek az Europán uralkodnak, és azt találta, hogy a sók új tulajdonságokat mutatnak, amelyek a fényspektrum látható részében jelentkeznek.

    A sók színe annyira változott, hogy azonosíthatóvá váltak a látható spektrum elemzésével. A nátrium-klorid, vagyis a konyhasó például olyan sárgássá vált, mint amilyen az Európa geológiailag fiatal Tara régiójában látható.

  • Az Európa-hold hőtérképe

    Elkészült a Jupiter legizgalmasabb holdjának, az Európának az első globális hőtérképe. Az ALMA rádiótávcső felvételei alapján amerikai csillagászok állították össze az atlaszt.

    AZ Európai felszínéről még roppant keveset tudunk, feltérképezése még a kezdeteknél jár. A NASA a 2020-as évek elejére tervezi a Clipper nevű misszió indítását a Jupiter-holdra. A Jupiter körberepülésekor tucatnyi alkalommal fog a szonda elszállni az Európa előtt, nagy felbontású kamerájával megfigyeli a felszínt és lehetséges leszállóhelyeket keres. A vízkitörések felett elemzi a kilökődő anyag összetételét, radarjával meghatározza a jég vastagságát. Vélhetően a 2030-as években juthat el egy holdjáró a jég alá.

    Fagyott égbolt

    Az ALAM távcső által készített 200 kilométer felbontású új felvételek elegendőek annak tanulmányozására, milyen a kapcsolat a hold nagy geológiai jellemzői és felszínének hőváltozása között. Az ALMA új megfigyeléseit összehasonlították a Galileo űrszonda alapján készített hőmodellel. Az összevetés alapján elemezték a hőmérsékletváltozásokat és megalkották az Európa hold hőjellemzőinek első globális térképét. Az Európát borító jégkéreg alatt valószínűleg hatalmas óceán rejtőzik, a felszíni hőmérsékleti adatok megmutathatják a geológiailag aktivitás helyeket, és azok nagyságát. Egy meglepetés is várta a kutatókat, a hold északi féltekéjén létezik egy titokzatos hideg hely.

    Fagyott égbolt 2

    Az Európának viszonylag kozmikus mértékben fiatalnak számít csupán 20-180 millió éves között alakulhatott ki. A megfigyelések szerint az Európa felszínének hőmérséklete soha nem emelkedik mínusz 160 Celsius-fok fölé.

     

  • Fagyott égbolt: az Europa jegén és alatta

    Van-e élet a Földön kívül? Gyakran tesszük fel a kérdést, és még mindig nem kaptunk egyértelmű válaszokat, bizonyítékokat a témában. Mindig akadnak lelkes UFO-vadászok, akik általában elfogult űrlény-hívők, s szerintük az idegenek már köztünk élnek. Akadnak olyan teóriák is, miszerint egy kozmikus valóságshow részei vagyunk, de az sem ritka ilyen körökben, hogy egy idegen civilizáció hozott minket ide erre a bolygóra. Az SF-ben járatos olvasóknak is sokszor elkerekedik a szemük ezek hallatán, egy valamiben azonban egyetérthetünk: most már tényleg ideje lenne valahol életet találni az univerzumban!

    jim_murray_01

    Alapvetően a tudományos fantasztikumnak, mint műfajnak gyakran egyik népszerű témája, hogy léteznek rajtunk kívül is fejlett civilizációk a világűrben, de ahogy a konteók esetében is történik: ahány írás, annyi elmélet született már. Azonban az SF alkotások, melyek űrlényekkel foglalkoznak, legnagyobb részben másik naprendszerbe, csillaghalmazba, alternatív univerzumba helyezik el az idegen fajokat. No de mi van akkor, ha az élet itt van az orrunk előtt? Mondjuk a saját Naprendszerünkben.

    A Jeff Carlsonnal és a Fagyott égbolt című regénnyel kapcsolatos cikksorozatunk előző részében a Cassini űrszondáról volt szó, mely 1997 óta járja a világűrt pazar felfedezések sorát megmutatva a földi tudósoknak. A Cassini ugyan csak érintőlegesen foglalkozott a Jupiter rendszerével és az Europával (képeket készített, majd továbbhaladt a Szaturnusz rendszerébe), mégis felkeltette a szakemberek érdeklődését.

    6a00d8341bf7f753ef01b7c8e1b013970b

    Vastag jégrétege alatt, az Europa hold masszív óceánt rejt, mely folyékony vizet, és olyan anyagokat tartalmazhat, melyek elengedhetetlenek a földi értelemben vett élet kialakulásához. Ha van is élet a mélységes és sötét óceánban, akkor is csupán a földi tengerekben is előforduló mikrobákhoz lehetnek hasonlatosak. Az Europa felszínét folyamatos sugárzás támadja, ami elpusztíthatja az organikus anyagokat, így a felszínen egészen biztosan nem fogunk életre lelni.

    A felszín helyett inkább az alatt vizsgálódnának a kutatók. Legalább tíz centiméter mélyre fúrva már komoly információkkal szolgálhatna a jégtakaró. Például speciális mikroszkópok kereshetnének akár holt mikrobákat a felszín közeli részekben, más eszközök pedig szerves anyagok után kutathatnának. Rengeteg mérés, és különböző, ilyen célokra fejlesztett eszközök szükségesek az esetleges bizonyítékok kutatására, hiszen ha bármilyen életre utaló jelre bukkannánk, azt 100%-os bizonyossággal kell bizonyítani. Azt mondani sem kell, ha az Europa képes életet biztosítani különböző mikroorganizmusoknak, az szenzációs, de egy csöppet ijesztő felfedezés is lenne: valóban nem vagyunk egyedül a végtelen univerzumban.

    02-full-Europa-NASA-JPL-Stryk-Cassini

    Legközelebb 2022-ben indítanak oda küldetést, ami az Europa Clipper névre hallgat, és kimondottan a Jupiter holdjával fog foglalkozni, életet keresve az Europa jeges világában. Néhány évvel később pedig egy olyan űrhajó követné őt, ami képes lesz a felszínen is landolni, hogy onnan közvetlenül lehessen vizsgálódni és élet után kutatni a holdon.

    A BBC Newsnak így nyilatkozott Dr. Robert Pappalardo, a NASA, és az Europa Clipper misszió tudósa:

    „Tényleg megpróbálunk potenciális lakhatóság bizonyítékaira lelni az Europán, – az élet alap összetevőit keressük: főként vizet, amely olyan kémiai vegyületeket tartalmaz, amik az élethez szükségesek. Megpróbáljuk megérteni az óceánt, a jégburkot és a hely földrajzát. Ha ezek eredményeit összevegyítjük, megkapjuk az Europán lévő aktuális aktivitási szintet.”

    europa_by_justv23-d6sws1i

    Tehát, ha van is élet a jégtakaró alatt, még sok évet kell várnunk arra, hogy bebizonyítsák. Azonban nem lehet elégszer hangsúlyozni: az élet jelenléte alatt nem zöld (vagy szürke) emberkéket értünk, vagy harminc méter hosszú gilisztákat pengeéles fogakkal, hanem apró, szabad szemmel nem látható mikroorganizmusokat. Ám évmilliók során ezekből a kicsiny lényekből, ha az evolúció feltételei érvényesülnek, akár sokkal összetettebb létformák is kialakulhatnak.

    Cikksorozatunk következő részében Jeff Carlson Fagyott égbolt című regényével fogunk foglalkozni.

  • Fagyott égbolt: a Cassini űrszonda felfedezései

    A sci-fi műfajának alapeleme az elvágyódás, a misztikus világűr, a felfedezés varázsa, és a szokatlan, nem e világi földrajzi helyek. Azonban azt se felejtsük el, hogy otthonunk, a Föld önmagában egy csoda. Szülőbolygónkon is megannyi gyönyörű táj, szélsőséges körülmények között élő lény található. A fantasztikumért nem mindig kell másik bolygóra látogatni, megtalálhatjuk azt a Földön is. Jeff Carlsonnal is a nászútján jött szembe az ihlet, melyet fel is használt Frozen Sky című művéhez, melyet most először olvashat magyarul a nagyérdemű.

    A magyarul Fagyott égbolt címen megjelent regény a Jupiter negyedik legnagyobb holdján, az Európán játszódik, ahol a történet főhősére, Vonnie-ra és társaira megannyi kalandos felfedezés vár.

    Ám mielőtt a regénnyel foglalkoznánk, ejtsünk pár szót az Európáról, a Cassini-Huygens űrszonda eredményeiről és az Európa rejtélyes jégvilágáról.

    A Cassini-Huygens űreszközt 1997-ben bocsátották ki a világűrbe, azzal a feladattal, hogy a Szaturnusz környezetét vizsgálja, illetve hogy eljuttassa a Huygens leszállóegységet a Titán hold felszínére.  A Jupitert és holdjait közvetlenül nem kutatták, azonban remek fotókat készített az űrszonda az útja során.

    pia19048_0

    A küldetés azonban számos új, nem várt és meglepő eredményt is produkált, nézzük is őket sorjában:

    A Titan hasonló felszíni képződményekkel rendelkezik, mint a Föld, légköre van, amelyben szerves anyagokat is lehet találni, és a holdon metántartalmú csapadék hullik alá, tavakat létrehozva. Lehetséges lenne tehát az élet a Földön kívül? Ráadásul nem is kell annyira „messzire” menni érte? A Naprendszer egyre inkább meglepi a tudósokat, hiszen az Európa hold után a Szaturnusz rendszerében feltételezhető az élet, vagy az arra alkalmas környezet. A Szaturnusz másik nagy holdjából, az Enceladus a felszínéről vizet tartalmazó anyag lövell ki. A felszín akár hatalmas vízóceánt is rejthet.

    pia11688_0

    A Szaturnusz mindkét pólusánál gigászi hurrikánok tombolnak, és az északi póluson szabályos hatszög alakú képződmény van jelen, melyről eddig nem sokat tudtak elmondani a kutatók. A hexagon egy nagyon erős örvényzóna, melynek pontos magyarázata még hátra van, de a küldetés utolsó részében behatóbban fogják vizsgálni a jelenséget.

    A Cassini programot eredetileg négyévesre tervezték, de azóta kétszer is meghosszabbították. Azonban most már tényleg a nagy befejezésre készül az űrszonda, ugyanis idén április végétől megkezdődtek pályamódosításai, melynek eredményeképpen hamarosan a Szaturnuszba csapódik.

    Az űreszköz pedig még „haláltánca” közben is bámulatos dolgokkal kápráztatja el az emberiséget. Ahogy halad elkerülhetetlen végzete felé, a Cassini minden korábbinál jobban meg fogja közelíteni a Szaturnuszt. Huszonkét keringés alkalmával a gyűrűk belső pereme és a bolygó között halad át, így pazar képeket láthatunk majd a legbelső gyűrűkről és persze magáról a Szaturnuszról is.

    PIA18274-Saturn-NorthPolarHexagon-Cassini-20140402

    A 110 ezer kilométer per órás sebességgel mozgó Cassini saját, hatalmas tányérantennáját használja védőpajzsként, hiszen ekkora sebességnél a legapróbb szemcsék is végzetesek lehetnek a szonda számára.

    Azonban, arra a tudósok sem számítottak, hogy a bolygó és gyűrűi közötti nagyjából kétezer kilométer széles sávban pormentes üresség tátong. A különleges környezet mellett szokatlanul csöndes arrafelé az űr. A Cassini mindeddig a rádió és plazmahullám-vizsgáló rendszerét használta a különböző űrbéli részecskék emberi fül számára hallható hanggá konvertálására. Amíg az eszköz a gyűrűket járta, másodpercenként több száz ilyen részecskét tudott rögzíteni, azonban az üres térben megszűntek a hangok. Csupán néhány alkalommal lehetett felfedezni a részecskék „dallamát”.

    Tehát már csak pár hónapja maradt hátra a nagyszerű űrszondának, de ez alatt az idő alatt is számíthatunk meglepő felfedezésekre.

    Az elmúlt húsz év során a Cassini űrszondának köszönhetően többet tudtunk meg a Jupiterről, a Szaturnuszról és azok holdjairól. Köszönjük a munkát, Cassini!

    A cikksorozat következő részében a lehetséges élettel foglalkozunk a Naprendszerben. Irány az Európa!