Mások között. Van valami ebben a könyvben, valami magával ragadó, ami miatt időnként újra kell olvasnunk, és minden ilyen újraolvasás alkalmával valami új kiskaput fog kinyitni a gondolatainkban. Röviden és tömören: ez egy jó könyv.
Már maga a téma is izgalmas, hiszen a varázslat áll a középpontba. A mágia mindennapi élet párhuzamát látjuk, miközben el kell döntenünk, hogy valóság-e az, ami körüllengi a cselekményt, vagy szimplán a képzelet szüleménye.
Egy történetet kapunk arról, hogy hogyan lehet alkalmazkodni egy világhoz, amelyben kívülállók vagyunk; a vágyakozásról, hogy találjunk valakit, aki elfogad minket még akkor is, mikor minden összeomlik körülöttünk; és nem utolsó sorban a normák önmagunknak való megfogalmazásáról és elsajátításáról.
A könyvben mágiának és a fantasynak nem a megszokott formáit találjuk. Mori világában a mágia rendkívül apró és homályos, könnyű összekeverni és azonosítani a gyermekkorból megmaradt gondolkodásmóddal vagy egy traumát követő halvány őrülettel.
Jo Walton könyve csodálatos: szokatlan, finom és emlékezetes. Ajánljuk.
A Metropolis Könyvek sorozatban idén nyáron megjelent, Nebula-, Hugo- és Brit Fantasy-díjas Mások között főhőse, Mori Phelps szenvedélyes SF rajongó. A naplóként megírt regényben számtalan sci-fi és fantasy könyvről beszél, melyek nagy része számunkra is ismerős lehet. A regényben néhány regényről vagy novelláról épphogy említés szintjén olvashatunk, de izgalmas fejtegetések és viták is találhatóak a science fiction és a fantasy nagy alakjairól.
Mori kedvencei főleg két korszakból, a sci-fi Aranykorából (1940-1960) és az Új hullámból (1960-1970) kerülnek ki, de a nagy klasszikus fantasy művek, mint A Gyűrűk Ura és Narnia krónikái is helyet kapnak a lány könyvespolcán. Nincs ezen csodálkozni való. A ma már klasszikusnak számító SF-ek még ma is komoly mondanivalóval bírnak, nemhogy a Mások között idején, a 70/80-as évek fordulóján, amikor ezek a művek még frissebbnek hatottak. Némi időrendet követve nézzünk meg néhány érdekes értelmezést a regényből.
Aslan igazából Jézus Krisztus?
„Carpenter azt írja a Tintafiak-könyvben, hogy Lewis Aslan személyében Jézust akarta megjeleníteni. Tulajdonképpen látom benne, de így az egész inkább árulásnak tűnik. Mint valami allegória.” – Mori ezen soraiban egyértelműen Tolkien véleménye olvasható. Akik már utánanéztek a GYU írójának vagy Lewis életének, azok biztosan belefuthatott már a Narnia keresztényi értelmezésébe. Az említett figura, Aslan is ezt bizonyítja: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényben az oroszlán feláldozza életét a többiekért, majd a végső ütközet előtt feltámad. De hasonló, egyértelműen a Bibliából átvett elemek találhatóak például A varázsló unokaöccsében is (pl. almafa). Tolkien szerint ezek nagyon egyértelmű allegóriák (Lewis szerint pedig analógiák). Szerinte úgy kell beemelni más elemeket egy kitalált mitológiai rendszerbe, hogy azoknak eredetére ne lehessen rögtön rájönni. Hasonló okból kritizálja (nem egységes mitológiai rendszer) a mitikus lények (pl. faun, kentaur), Télapó, és Beatrix Potter gyermekkönyveit idéző beszélőállatok beemelését is. Összefoglalva, Tolkien azért nem szerette a Narniát, mert nincs benne teljesen kidolgozott mitológiai rendszer. Akik olvasták A szilmarilokat vagy más Középföldéhez kapcsolódó kötetet, azok tudják, a mester szerint hogyan is kell felépíteni egy konkrét mitológiát.
Heinlein fasiszta?
Adam Roberts History of Science Fiction könyve (amit mellesleg nagyon ajánlok) a következő írókat sorolja a már fentebb említett Aranykor időszakába: Issac Asimov, Robert A. Heinlein, Jack Vance, A. E. Van Vogt, Poul Anderson, Algis Budrys, Arthur C. Clarke, Alfred Bester, Brian Aldiss és Walter Miller.
A felsorolt írók közül a Mások közöttben feltűnik Asimov (Alaptívány trilógia, A halhatatlanság halála), Arthur C. Clarke (2001 Űrodisszeia, A gyermekkor vége) és Poul Anderson is (A törött kard, a Flandry-sorozat), de Mori rajongásának egyik főalakja Robert A. Heinlein. Például őmiatta akarja kiharcolni, hogy tanulhasson fizika mellett kémiát és biológiát is, hiszen
Robert Heinlein azt írja a Ha van űrruhád, utazhatszban, hogy az egyedüli dolgok, amiket érdemes tanulni, a történelem, a nyelvek és a természettudományok. Igazság szerint még a matematikát is hozzávette, de az én agyamból az annak megértéséhez szükséges részt kifelejthették.
Ez a rajongás annyira nagy, hogy Mori még barátjával, Wimmel is vitába száll Heinleinért. A fiú szerint az író fasiszta. Az író ezt a kritikát főleg a Csillagközi invázió miatt kapta, ahol megjelenik a tekintélyelvűség. Walton ezzel egy gyakori vitára utal Heinleinnel kapcsolatban: gyakran gondolják azt például, hogy a Csillagköziben szereplő Terrai Federációt erősen hasonlít egy fasiszta rendszerre. Ez az olvasat olyan népszerű, hogy Paul Verhoeven 1997-es filmjében is visszaköszön: a terraiak SS-t idéző ruhát hordanak. A kritikusok szerint van alapja ennek az értelmezésnek. Például a Federációban a veteránok kiváltságos helyzetben vannak: ők bírnak szavazati joggal, ők taníthatják a gyerekeket történelemre és etikára, viszont a nem-veterán lakosság csak korlátozott jogokkal rendelkezik. Továbbá az is támogatni látszik a nézetet, hogy a könyv világában a halálbüntetés és a testi fenyítés teljesen elfogadott módszer a morális értékek megszilárdításának és a bűnmegelőzés érdekében.
Részlet Paul Verhoeven filmjéből
Akadnak azért bőven ellenzői a fasiszta olvasatnak: például Poul Anderson szerint Heinleint nem a náci rendszer vagy Spárta (a katonák hatalma emlékeztethet minket a spártaiak társadalmára is), hanem inkább Svájc ihlette. Megint mások pedig azt állítják, köztük maga Heinlein is, hogy a szelekció kérdését járja körül. Az író meg is jegyzi, hogy a regényben szereplő veteránok nem tekinthetőek katonai személyeknek, inkább a közigazgatás tagjainak.
Ezek után Heinlein valóban fasiszta lenne? Morit idézve, gondoljunk csak a Hold börtönébenre vagy a Galaxis polgárára. Ezek szerinte pont a Csillagközi invázió ellenkezői.
A kisemmizettek és a Triton beszélgetnek?
A History of Science Fiction az Új Hullámba sorolja többek között Frank Herbertet, Roger Zelaznyt, Samuel R. Delanyt, Ursula Le Guint, Norman Spinradot, Theodore Sturgeont, Philip K. Dicket, John Brunnert, Robert Silverberget és még további jelentős SF szerzőt. A Mások közöttben főleg Zelazny, Delany és Le Guin nevével találkozhatunk, de Mori gyakran emlegeti James Tiptree, Jr.-t (azaz Alice Bradly Sheldont) is, aki szintén ezekkel az írókkal alkotott egy időben.
Egyik ehhez a korszakhoz kapcsolódó felvetése egy könyvklubos epizódban hangzik el. Wim felveti, hogy a Triton szerzőjére, Samuel R. Delanyra hatással volt Ursula Le GuinKisemmizettekje: „Hátha megnézte magának az Anarrest, és azt kérdezte, miért kell olyan szegénynek lennie, miért éhezik ott a nép, miért korlátozzák így a szexualitást? Milyen másfajta anarchiát képzelhetnénk el? „
Morit idézve „lenyűgöző gondolat” és kézenfekvő is. A Kisemmizettekben két világot ismerünk meg, egy utópiát (Anarres) és egy disztópiát (Urrus). Az Anarres anarchista jellegű társadalma csábító lehet bárki számára: a lakók függetlenek, kizárták világukból a korrupciót, hisz hagyományos értelembe vett kormányuk nincs. Az emberek közösen dolgoznak (ez is az ember mértéke itt: ki mit tesz meg a közösségért) a közös életért. Ezzel szemben a Triton egy radikálisan liberális világot mutat be (szintén lehet vonzó). Ugyan itt van központosított hatalom, de tényleges befolyással nincsenek az egyén fölött. Sőt, aki egyáltalán nem vágyik vezetőkre, az akár elköltözhet egy törvény nélküli területre. Delany társadalmában szinte mindenki azt teheti, amihez épp kedve van, a fejlett technológiának köszönhetően akár külsejét is átalakíthatja. Természetesen a cselekmény előrehaladtával mindkét író bemutatja, miért nem teljesen utópikusak a felvázolt társadalmak. Erre utal Le Guinnél a rajongók által adott alcím, az „an ambugious utopia” (egy bizonytalan utópia), Delanynál a „an ambiguous heterotopia” (egy bizonytalan heterotópia/másik hely) pedig Wimet látszik igazolni: egy Anarrestől eltérő anarchiát akart megírni.
Bár nem egészen úgy történtek a dolgok, ahogy azt a fiú felvázolta, nem járt messze az igazságtól. Egy egyetemi előadáson Delany elárulta, hogyan lehetséges a párbeszéd a két mű között, annak ellenére is, hogy ő maga viszonylag későn olvasta Le Guin regényét. Elmondása szerint akkor kapta meg a Kisemmizetteket, amikor már befejezte a Triton első és második vázlatát is. Természetesen ő is észrevette, hogy saját és kortársnője regénye milyen jól reflektál egymásra, sőt, bizonyos pontokon el is gondolkodtatta. A következő vázlatban pár dolgot megváltozott, egyes részeket pedig jobban kifejtett, hogy még jobban működhessen a két mű közötti párbeszéd. Mindenképpen érdemes lesz ennek tudatában (újra)olvasni a regényeket.
Jo Walton még számos egyéb SF-es érdekességgel töltötte meg a Mások közöttet, mint például hogy James Tiptree Jr férfigyűlölő volt-e vagy Le Guinnál a környezet formálja-e a szereplőket. Ki tudja, talán már mi is gondoltunk ezekre kedvenc könyveink olvasása közben.
Nevezik a sci-fihez írt szerelmes levélnek, de maga az író, Jo Walton fiatalkorának mitologizálásaként jellemezte a Mások között című könyvét. Itthon idén nyáron veheti kézbe a magyar olvasóközönség ezt a különleges regényt, a Metropolis Media gondozásában.
Jo Walton, walesi írónő hosszú utat járt be a Mások között megjelenése előtt. Bevallása szerint 13 éves kora óta ír, azonban saját, különálló regénye csak 2000 után jelent meg, előtte férjével, Ken Waltonnal adtak ki közösen szerepjáték könyveket (pl. Pyramid).
Első regénye fantasy trilógiája, a Tir Tanagiri első része, A király békéje, mely az arthuri mondakörön és egy korai ír eposzon, a Táin Bó Cúailnge-n alapszik. A sorozatot követően jelent meg a Tooth and Claw (2003), amelyben Walton Anthony Trollope, viktoriánus íróra jellemző történeten keresztül mesél sárkányokról.
A szakma figyelmét csak később, a Farthing (2006) című regényével vívta ki: az alternatív történelmi regényt jelölték Nebula-díjra, Quill-díjra, John W. Campbell emlékdíjra és Sidewise-díjra is. Bár végül nem nyerte meg egyiket sem, de 2008-ban a második kötetet, a Ha’pennyt (2007) Prometheus-díjjal jutalmazták.
2011-ben jelent meg a Mások között, amelynek egy díjesőt köszönhet az írónő: 2012-ben a Nebulán, a Hugo-n és a British Fantasyn is a legjobb regénynek választották, továbbá a World Fantasy-n is jelölték ugyanebben a kategóriában. Egy a The Guardiannek adott interjúban Walton bevallotta, hogy sosem hitte volna, hogy ekkora visszhangja lesz a történetnek.
Maga a regény egy 15 éves lányról, Morwenna Phelpsről szól, aki elmondása szerint ikertestvérével, Morral megállította boszorkány édesanyját, és így megakadályozták, hogy az anya átvegye az uralmat a tündérek felett. Azonban egy későbbi autóbalesetben Mori ikertestvére meghal, főhősünk pedig sántává válik. Az eseményeket követően elmenekül az alig ismert édesapjához és annak három különös nagynénjéhez. Maradása azonban itt sincs sokáig, a nagynénik ugyanis beíratják a lányt egy bentlakásos iskolába. Itt kívülállóként kell túlélnie a mindennapokat: sántasága és walesi akcentusa miatt ki kell állnia társai ellenszenvét és a megaláztatásokat. Egyetlen menedéke a könyvei és a még Walesben tanult varázslás. Amint teheti, kapcsolatot is létesít a tündérekkel, azonban ezzel Mori magára vonja édesanyja figyelmét is, aki vadászik rá.
A regény kiinduló pontja senkit se tévesszen meg: a könyv nem egy kifejezett ifjúsági fantasy történet. Az ismertebbekhez képest a Mások között számos pontban nagyon is más. Ilyen pont például a történet középpontjában álló tündérek.
Nem gyönyörű nőként vagy apró, pillangószárnyas lényekként kell őket elképzelni, de még Tolkien tündéivel se mutatnak hasonlóságot (Mori nagy bánatára). Ezek a tündérek bármilyen alakot felölthetnek: van, amikor emberekhez hasonlóak, de inkább fa vagy növény alakban jelennek meg, de még ember számára teljesen ismeretlen formát is ölthetnek. Walesi nyelven beszélnek, de csak pár szót használnak, így embert próbáló a velük való kommunikáció.
A varázslények mellett a mágia is teljes egészében átszövi a történetet, de szintén nem a megszokott módon. Mori a varázslat bonyolult működését véletlenek sorozatával tudja elmagyarázni. A varázslást sosem követi nagy robbanás vagy fényáradat, ahogyan azt várnánk, hanem egyszerűen valami változás áll be. Logikus magyarázat persze mindig akad, de a legtöbb esetben a főszereplő szerint varázslat áll a háttérben. Ennek működését legjobban a nyitófejezet mutatja be, ahol Morit és ikertestvérét látjuk, amint a furnacitgyárnál varázsvirágokat szórnak egy tócsába a tündérek parancsára, akik véget szeretnének vetni a környezetszennyezésnek a környéken. Másnap megjelenik a hír: a gyárat bezárták.
[the_ad_placement id=”04″]
Mivel viszonylag megfoghatatlan erőként működik a mágia a könyvben, sok eseménynél nagyon logikusnak tűnnek a véletlenek (pl. Mori a mágiának tudja be azt is, hogy néhányan barátkozni akarnak vele), így sokszor fel is merülhet az olvasóban, hogy a történet fantasy része nem kitaláció-e? Walton azonban nyitva hagyja a kérdést, a döntést az olvasóra bízza.
Végül a Mások között főhőse, Morwenna is nagyon különbözik az ifjúsági történetekből jól ismert gyerekszereplőktől. Rengeteg hátránnyal indul el új kalandján, de sorsa miatt nem kesereg, hanem azt már feldolgozva, elfogadva halad célja felé. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy Mori már a könyv kezdete előtt átesett egyfajta fejlődésen: mágiahasználóként már megérezte, hogy kívülállóként kell helytállnia az emberek között, szembesülnie kellett édesanyja valódi természetével, fel kellett dolgoznia ikertestvérének elvesztését, és életveszélyes helyzetből kellett elmenekülnie, majd el kellett fogadnia sántaságát és továbbélnie vele. Rossz emlékeiről és élményeiről apránként mesél a könyvben, személyes megjegyzéseket és magyarázatokat fűz mindenhez. Így azt a benyomást kapjuk, hogy Mori a korához képest nagyon is intelligens, aki képes helyén kezelni a saját tragédiáit és többé-kevésbé feldolgozni őket. Az egykori szenvedések és fájó érzések már csak emlékek számára, csak időről-időre érintik rosszul mindennapjait. A múlt tapasztalatával pedig az új helyzeteket is könnyedén tudja venni, például a piszkálódásokra nem figyel, a bajban feltalálja magát és jól is jön ki a helyzetből (például mágikus védelmet épít ki, hogy távol tartsa magától édesanyját).
Az olvasónak nem csak Mori talpraesettsége lehet vonzó, hanem lelkes rajongása a fantasztikus irodalom iránt is. Tolkien, Lewis, Heinlein, Brunner, Delany, Silverberg, Le Guin – csak néhány szerző, akikért Walton főhőse lelkesen rajong. Nem csak magukat a történeteket élvezi, hanem számára ezek jelentik a menekülést és a megnyugvást a való világgal szemben, mondhatni, a könyvek tartják életben. Azonban ahogy egy intelligens fiatalhoz illik, saját gondolkodása formálására is használja olvasmányait. A könyv lapjain rengeteg elmélkedést és fejtegetést olvashatunk a sci-fi és a fantasy legnagyobb művei kapcsán. Például Samuel Delany Tritonja kapcsán olvashatjuk Mori véleményét a prűdségről és szexualitásról, de a Narnia kapcsán a vallásról is elgondolkodik több bejegyzésen keresztül is akár. Az SF-n kívüli irodalom is hasonlóan hat rá. Egyik legérdekesebb meglátása Platón kapcsán olvasható az utópiák és az emberi természet összeférhetetlenségéről. Akár vallásról, akár társadalomról is legyen szó Mori olvasmányaiban, ő képes az olvasottakat továbbgondolni és saját véleményt kialakítani. Walton maga úgy jellemzi ezt a folyamatot, hogy hőse így válik felnőtté.
A Mások között valóban Jo Walton egyik legérdekesebb alkotásának mondható szokatlan varázsvilág ábrázolással és szerethető, intelligens főhősével. Walton saját bevallása szerint nem életrajzi könyvként tekint a regényre, de számos olyan elemet beleírt a cselekménybe, amelyek fiatalkorában történtek vele, így téve még hihetővé és átélhetővé az egészet. A tündérek, a mágia és a boszorkány anyával való küzdelem mellett talán leginkább az olvasóval való közvetlenség miatt érdemes elolvasni Mori kalandját. Őbenne felismerhetjük régi, mélyen eltemetett lelkes, nyitott, de valahol kicsit kívülálló énünket.
Már rég túl vagyunk az újéven és az évkezdési fáradtságon, így elérkezett az ideje, hogy bejelentsük, milyen könyvek várhatók a Metropolis Media palettáján 2016 elejétől júniusig.
Előtte azonban köszönjük a sok voksot, amit tavalyi könyveinkre adtatok le január végéig tartó szavazásunkon, ennek eredményeként 2015-ös könyveink olvasói sorrendje a következőképpen alakul.
Jelenlegi állás szerint februárban érkezik Univerzum Könyvek-sorozatunk második darabja, ami Csányi VilmosKutyaakadémiájának újrakiadása lesz, a hiánypótló kötet első kiadása ugyanis már beszerezhetetlen. A könyvet az ELTE etológia tanszékének munkatársai állították össze az elmúlt húsz év ebviselkedés-lélektani felfedezéseiről a professzor úr 80. születésnapja alkalmából. A szerzők mindegyike etológus, közvetlenül vagy közvetetten Csányi-tanítvány, a visszaemlékezéseik, az aktuális kutatások és anekdoták igazán élvezetes kötetté állnak össze, ami tökéletes olvasmány lehet kutyásoknak, érdeklődőknek és Csányi-rajongóknak egyaránt.
Márciusban érkezik a GFK 300. antológia, ami sorrendben a háromszázadik Galaktika Fantasztikus Könyv lesz, külföldi és magyar szerzők SF-novelláival. Külön öröm, hogy a kötet bemutatóját a Gateway to Space kiállításon tartjuk március 9-én, az eseményre ellátogató vendégek pedig díjmentesen körbejárhatják az űrkiállítást. A belépés ingyenes lesz, de regisztrációhoz kötött, figyeljétek a honlapot és a Facebook-oldalunkat a további részletekért! (Várható megjelenés: március eleje)
Stalker-gyűjteményünk idén is gyarapszik, ezúttal Tumanovszkij és GyagyiscsevAgyar című regényével. Ebben egy Agyar nevű stalker kalandjait követhetjük végig a Zónában, melyről egyébként a kötetben sok minden kiderül. (Várható megjelenés: március)
a Kozmosz Fantasztikus Könyvek borítója A Viking visszatérhez
Megújult formában tervezzük újra kiadni az egyik legnagyobb magyar SF-író, Zsoldos Péter életművét. Áprilisban kezdünk A Viking visszatérrel, melyben egy űrexpedíció tagjai ragadnak egy idegen bolygó, őskori viszonyok között élő lakói között.
a Mások között borítója az Egyesült Királyságban
Jo Walton magával ragadó regénye, a Mások között számos fontos díjat bezsebelt, a Nebulát 2011-ben, a Hugót egy évvel később, a Brit Fantasy-díjat szintúgy. Ahogyan arról már írtunk korábban is, a Mások között tulajdonképpen a sci-fihez és a fantasyhez írt szerelmes levél, melynek alaphelyzete sokak számára a Harry Pottert idézheti, azt leszámítva, hogy itt szó sincsen varázslóakadémiáról, helyette inkább egy lelkes SF-rajongó csöppen a fantasy világába, kalandozása során pedig ellenállhatatlan kísértést ébreszt olvasójában, hogy élete végéig sci-fit és fantasyt bújjon. (Várható megjelenés: április)
A Könyvfesztiválra érkezik új sorozatunk, a Start Könyvek első négy darabja. Ebben a sorozatban tehetséges, főként kötettel eddig nem rendelkező SF- (és fantasy-) szerzőket mutatunk be és indítunk el a pályán, akikben megvan az a plusz, amitől a jövő zálogai lehetnek a hazai SF-irodalomban. Vékony Krisztián regényének (Sors-algoritmus) központi kérdése az, hogy mi van, ha létezik egy végtelenül átgondolt, precíz matematikai képlet, mely pontosan determinálja az eljövendő világ képét. Molnár Csaba (A széttört idő legendája) egy időutazós sci-fivel mutatkozik be nálunk. Ronil CaineLilian című regényében egy japán cég titkos szolgáltatásának köszönhetően lehetővé válik lemásolni bármelyik hírességet, hogy ügyfelük eltölthessen velük egy-két hetet valamelyik egzotikus nyaralóhelyen. Michael Walden regénye (Eshtar) pedig egy több idősíkon játszódó SF-fantasy, ami téren és időn átívelő konfliktust dolgoz fel az emberek és titokzatos ellenségeik között. (A Start Könyvek várható megjelenése: április)
az angol borító
Végre azt is beharangozhatjuk, hogy idén tavasszal a polcokra kerülhet a Bas Lag-sorozat harmadik része, a várva várt VastanácsChina Miéville-től. Az Arthur C. Clarke- és Locus-díjas regény cselekménye lazán kapcsolódik az első két részhez (Perdido pályaudvar, végállomás;Armada). Kitör a forradalom, a káosz és az erőszak elől maroknyian elmenekülnek egy különleges vonattal a pusztaságba, az elveszett remény nyomában, miközben Új-Crobuzonban beköszönt a Vastanács kora. A regényen jelenleg az utolsó simításokat végzi a fordító. (Várható megjelenés: május)
Egy Heinlein-novelláskötettel is készülünk, ami ebben a formában még nem jelent meg sehol a világon. Az Új jövőt építünk a szerző olyan írásait kezdi el közölni kronologikus rendben, amelyek egy aprólékosan kidolgozott történelmi ívet vázolnak fel az eljövendő eseményeiről. (Várható megjelenés: május)
a harmadik rész észt borítója
Sokan szinte követelték, hogy folytassuk a Melchior-sorozatot és bizony nekünk is a szívünkhöz nőtt a fiatal patikárius figurája. A Melchior és a hóhér lánya c. regényben (mely a sorozat harmadik darabja) két kívülálló talál egymásra az 1422-es év Tallinjában: a hóhér lánya és egy, a városba érkező rejtélyes fiatalember, az idillt azonban hátborzongató gyilkosságok zavarják meg. Külön öröm, hogy Indrek Hargla idén Magyarországra látogat, így a könyv bemutatóján személyesen is találkozhattok majd Melchior szülőatyjával. (Várható megjelenés: június)
a Chindi angol borítója
Folytatjuk Jack McDevitt Priscilla Hutchins- (vagy más néven Akadémia-) sorozatát a következő, harmadik résszel. A Nebula-díjas Chindiben az emberiség szinte már feladta, hogy intelligens létformára bukkanjon, ekkor azonban felfedezik, hogy titokzatos csapatok mesterséges holdakat telepítettek a bolygók köré szerte a galaxisban. A Chindi expedíciója a holdak eredetének felderítésére indul, hogy aztán a felfedezőkkel együtt izguljuk végig mi is a galaktikus utazást. (Várható megjelenés: június)
Jelenleg készülő könyveink hamarosan felkerülnek webshopunk Előkészületben rovatába, a megjelenési idő közeledtével pedig átkerülnek az Előrendelhető szekcióba. Amint elkészültek a borítók, azt is megmutatjuk egy külön posztban.
