Életemben sok könyvet olvastam már, de ha jól emlékszem, észt írótól ez volt az első. Számomra, és átlagos európaiként ez egy ismeretlen és egzotikus ország. Ezért kíváncsian fogtam a regény olvasásához és nem csalódtam!
Indrek Hargla nagyon jól elsajátította az írói mesterséget. Az általános: „a gyilkos köztünk van” krimi sémára nagyszerűen húzta rá a középkori ruhát. Az író eredetileg jogot tanult, az ilyen mindig jó alap a zsánerben alkotók számára. érezni, hogy a témaválasztást alapos kutatómunka előzhetett meg. Hitelesen ábrázolja a középkori Tallin és környéke életét, szokásait. Külön érdekes és izgalmas, ahogy a fő szál mellett nagyon részletesen bemutatja korszak étel és gyógyszer receptjeit.
Egy jól elkészített tárgy nem csak praktikus,m hanem esztétikus is. Így lesz teljes az alkotás. Egy történet esetében ezek a cifraságok teszik érdekessé, olvashatóbbá, különlegessé a történetet. Itt a jól megírt középkori környezet a különlegesség. A történet egy régi bevált krimi sémát vesz alapul, de a történet jól felépített, gördülékeny, olvasmányos, Sikerül mindvégig fenntartani a feszültséget. Külön érdeme a könyvnek , hogy az utolsó pillanatig nem sikerült rájönnöm, ki a gyilkos. Csak a gyanú motoszkált bennem, hogy a megoldás nem lesz annyira egyszerű, mint amit a történet sejtetni enged.
A szereplők szépen kidolgozottak. Tudatosan vagy sem, de számomra egyedül Melchior ismerhető és szerethető meg igazán. Az író őt engedi egyedül igazán közel hozzánk. Ez is a klasszikus felügyelős filmekre utal, ahol Columbon vagy Poirot-n kívül mindenki más mellékszereplő.
A történetben erős szerepet kap a család, ami a középkori viszonyokra jellemző lehet, hiszen ki másra lehet számítani. Számomra kicsit furcsa volt, hogy Melchior felesége olyan volt, mint Columboé: sokszor szóba kerül, de sohasem látjuk. Lehet, hogy ennek később még szerepe lesz, de lehet, hogy csak egy rejtett tisztelgés a kancsal nyomozóhadnagy előtt.
Hangulatában nagyon jól megragadta a középkort. Szinte érezni a hideget az épülő kolostorban! Nincsenek idealizálva a szereplők, mindenkiben ott bujkál az esendőség. Nem kímélve a perjelt és az apátnőt sem. Ez tesz gyanússá mindenkit a kolostorban. A történet végére az is kiderül, hogy kinek-kinek milyen oka lehetett a gyilkosságokra. Régi, olykor ősi történetek lebbentik föl a fátylat homályba merült hajdani sérelmekről, vitákról. Vallási áhítat itatja át a csodaváró miszticizmust, ami sok szereplőt hajszol nem épp tiszta cselekedetekre.
Szerettem olvasni a regényt! Előfordult, hogy rá kellett szólnom magamra: „aludj, mert holnap korán kell kelni”. Ha valaki szórakoztató történetre vágyik és szereti a csavaros krimiket, tetejébe még kíváncsi a középkorra, annak szívesen ajánlom ezt a szépen megírt, jó fordítású, izgalmas, felnőtt mesét.
A középpontban Melchior áll, aki kíváncsiságáról, eszességéről, logikus gondolkodásmódjáról és a gyilkosságok megoldásának képességéről híres. A Kerekeskút utca történetének ügyben például, amely megoldásra vár, képbe kerülnek kísértetek is, ezzel kapcsolatban viszont Melchior sokkal gyanakvóbb, mint szomszédai. Miután több ember is meghal azt követően, hogy azt mondták, látták a kísértetet, főhősünk felbuzdul, hogy végére járjon a dolognak, s leleplezze, hogy mi a valóság a mesék mögött. Ehhez hasonlóan a másik két könyv is detektívregény, amelyekben különféle ügyek megoldása során ámulhatunk főhősünk okfejtésén.
Indrek Harlga Észtországban a bűnügyi és spekulatív fikció műfaj bestellerének számít, és őszintén szólva, ha ezeket a regényeket elolvassuk, magunk is érteni fogjuk, mitől is olyan híres. Hargla gyönyörűen tárja fel előttünk a múltbéli időt és helyszínt, s a látvány mellett még az illatokra, hangokra is koncentrál, sikerül neki megidézni azokat.
Bár Melchior a szimpla logikára alapoz mindent, s módszereit olykor még maga Scherlock Holmes is megirigyelhetné, mindeközben mégis végig érezzük, hogy a középkor világában vagyunk.
Mindhárom regény egytől-egyig izgalmas. A bonyodalmak jól ki vannak találva, a tempó is tökéletes, a csavarok pedig frappánsak. Ahogy a cselekmény halad, mi magunk is egyre csak gondolkodunk, hogy vajon mi a megoldás, mi rejtőzik a titkok mögött.
Szórakoztató regénysorozat, amely érdekfeszítő és leköti a figyelmet, így nem csak a detektívregények kedvelőinek, de tulajdonképpen bárkinek ajánljuk. Ráadásul most a három könyv egyben akciósan is beszerezhető.
„Észtország kis ország, ezért megvan az a kiváltságunk, hogy sok mindenben elsők lehetünk” – hangzik el ez a kijelentés Indrek Harglától az Ekultúra interjújában, mikor a sci-fis munkásságáról kérdezik. Egy szintén kis országban élve mi is átérezhetjük ennek a mondatnak a jelentőségét, azonban maradjunk a már felvezetett témánál, az észteknél. A Sci-fi a világ körül rovat következő állomása ugyanis a kis balti ország, Észtország fantasztikus irodalma lesz. Megtudhatjátok, hogy kik is azok a kiváltságos észt írók, akik hazájukban elsők lehettek a science fictionben.
Kezdetek
Raul Sulbi azt írja az Estonian science fiction című cikkében, hogy nehéz megmondani, hogy a 90-esek évek előtt létezett-e SF Észtországban. Említ szerzőket, akik írtak fantasztikumhoz tartozó műveket: Friedebert Tuglas (A kis Illimar, Végzet), August Gailit (Tenger), Vladimir Beekman (Éjszakai pilóták), Aimée Beekman (Napéjegyenlőség) és még sokan mások – szinte az összes jelentős észt író. Azonban az angolszász értelemben vett science fiction (ami Sulbi szerint a gótikus irodalomra, majd az úgy nevezett scientific romance, korai sci-fi írásokra épülő művek) első előfutárai csak a 80-as évek elején jelentek meg: Eiv Eloon, Urmus Alas és Tiot Tarlap.
Evin Eloon: Kaksikliik
Az első észt író, aki csak is science fictiont írt, Eiv Eloon volt. 1981-ben jelentette meg Kaksikliik (Dupla faj) című regényét, amit 1988-ban követett a második rész is. Sajnos az írónő életműve csak ezt a két regényt tartalmazza.
Eloonnal nagyjából egy időben tűnt fel Urmus Alas a Pioneer magazinban Kidetis (Szörny) című novellájával 1985-ben. Azóta számtalan művel járult hozzá az észt science fictionhöz, legismertebb műve a Plahvatus (Robbanás, 1995), ami egy alternatív, kilencneves évekbeli Észtországot mutat be. Még a Komblusvalvur (A tulajdon védelmezői, 1996) című disztópia regénye kapott elismerést hazájában.
Tiit Tarlap
A kezdeti évek jelentős SF íróját még Tiit Tarlapot tartják. 1988-ban tűnt fel az irodalom színterén a Tänav akna taga (Utca az ablakon túl) novellájával a Noorus (Ifjúság) hasábjain, később pedig Észtország egyik legfontosabb sci-fi írójává vált. Műveit több újság is leközölte, melyek közül kiemelendő a Kurjuse tund (Egy órányi harag, 1994) katonai SF, a horror, fantasy és science fiction elemeket keverő novellái és űropera kisregényei. A Vihkamise suund (1997) pedig 1998-ban megnyerte a legjobb észt sci-finek járó Stalker-díjat (az észt SF közösség ezzel tiszteleg Tarkovszkij Stalkerje előtt, továbbá emléket állít annak is, hogy a kultfilmet főleg Észtországban forgatták).
Akiket Mario Kivistik karolt fel
Sok országhoz hasonlóan Észtországban is útjára indult több zsánerirodalommal foglalkozó magazin. Ezeknek a próbálkozásoknak egyik nagy alakja Mario Kivistik, a Põhjanael (Északi fény) szerkesztője. Azonban az új tehetségeket egy másik lapja, a Mardus által fedezte fel. A főleg horrorral foglalkozó magazin íróira nagy hatással volt Kivistik személye, de kölcsönösen is hatottak egymásra. Ebből az alkotói együttműködésből került ki négy jelentős szerző: Veiko Belials, Veikko Vauganen, Marek Simpson és Lew R. Berg.
Mardus
Habár Belials és Vauganen írnak science fictiont, az igazi tehetségük más zsánerekben mutatkoztak meg (például Belials inkább az Ashinari kroonikad című epikus fantasyje révén lett ismert, Vauganen pedig a középkori Észtország által inspirált horrorjai által). A Mardus írói közül a Marek Simpson inkább érezte magáénak a sci-fit, igyekezett követni a nyugati trendeket is (pl. alkalmaz cyberpunk elemeket is műveiben). Legfontosabb írásainak a Projekt ‘Invasioon’ -t (Invázió projekt, 1996) és a Kõik need üksikud inimesedt (Azok a magányos emberek, 1998) tartják.
Belials fantasyje
Az utolsó, ebből a körből kikerülő író Lew R. Berg volt, aki 1995-ben debütált íróként. Társaihoz hasonlóan karrierjét ő is horrorral kezdte, de hazájában főleg katonai sci-fijeiről és űroperáiról ismerik. Ezek közül említésre méltóak a Willard-történetek (pl. Kaos katselaboris, Polaarjaam) és a Kolm tilka verd (Három csepp vér, 1999) novella. Berg jelenleg is tevékeny író, két újabb művel gazdagította az észt SF-t: Tants tulle (Tánc a tűzbe) és Tempel selvas (Templom az esőerdőben).
Az Algernon írói
A későbbiekben további írók próbáltak zsáneríróként nevet szerezni Kivistik magazinjain keresztül, mint például Mark Raudsaar (nem hagyományos urban fantasy történeteiről ismert) és Matt Barker (modern színt visz az észt horrorba, a kritikusok Stephen Kinghez hasonlítják). Az igazi forradalmat azonban az internet megjelenése hozta el: 1998-ban elindult az elektronikus SF magazin, az Algernon. Ezzel együtt létrejött egy teljesen új, sokak számára elérhető megjelenési felületet. A lapnak köszönhetően hamar megjelentek az észt sci-fi az új hangjai is: Indrek Hargla, Siim Veskimees, Karen Orlan és Kristjan Sander. Később Raudsaar is csatlakozott az Algernon íróihoz.
Indrek Hargla
Az egyik, nemzetközileg is nagy népszerűségnek örvendő Algernon-író Indrek Hargla. Habár itthon főleg a Melchior-sorozat szerzőjeként ismerjük őt, leginkább a fantasztikum irodalmában alkot. Először 1998-ban publikált, de az első jelentős története az 1999-ben megjelent Gondvana lapsed (Gondvana gyermekei). Sulbi szerint Hargla művei közül figyelemre méltó a Pan Grpowski üheksa juhtumit (2001), ami egy lengyel származású ördögűző fantasztikus kalandjait meséli el (itt bővebben olvashatsz erről és Hargláról munkásságáról is). A novellák közül több is Stalker-díjat nyert.
Siim Veskimees
Sulbi szerint Harglához hasonlóan nagy író Siim Veskimees is, aki szintén az Algernonon keresztül publikálta először munkáit. Kedvelt témája az űrkaland, amiket elegáns és lendületes stílusú történetekben hív életre, továbbá sajátos humora teszi kiemelkedő alkotássá őket. Sulbi említi még, hogy Veskimees azon kevesek egyike az észt sci-fi palettán, akik belevesznek aktuális problémákat és kortárs ideológiákat is műveikbe. Legjobbnak tartott kisregényei a Kõiksuse hääl (Az univerzum hangja, 1999) és a Kuu Ordu (Holdbéli rend, 2000). Jelenleg fordít és szerkesztőként dolgozik az Algernonon.
Feltörekvő tehetségek
Napjainkban is számos észt író kóstol bele a zsánerirodalomba. Egyik ígéretes szerző Andrei Golikov, aki Észtországban főleg tabudöngető horrorjairól ismert: műveiben nem retten vissza a naturalista ábrázolás módtól, sem a szex bemutatásától.
Egy másik új tehetség Freyja Ek, aki teljesen eredeti ötleteivel igazi színt visz az észt sci-fibe. A Lennake, kotkad! (Szálljatok, sasok!, 2000) például egy érdekes regény, ami egyszerre élcelődik és nosztalgiázik a szovjet sci-fi fölött. Az író másik műve, a Manga (2000) egy feszített tempójú és dinamikus cyberpunk regény, ami tiszteleg a műfaj japán hagyományai előtt is.
Még említésre méltó író Leo Kunnas. Főleg katonaként tevékenykedett (2003 és 2007 között az Észt Védelmi Erőknél töltött be magas pozíciót), de írói munkássága sem elhanyagolandó. Első regénye, a Kustumatu valguse maailm (A végtelen fény világa) 1990-ben jelent meg, azóta pedig további 5 regényt publikált. Írásait a szakma is elismeri, például 2009-ben elnyerte a Stalker-díjat a Gort Ashryn első kötetéért. A seregben eltöltött évek nagy inspirációt jelentenek számára.
Leo Kunnas Gort Ashryn sorozata
Sulbi összefoglalója szerint még nem eléggé kiforrott az észt science fiction (bár szerintem rengeteg potenciális ötlettel gazdagították a zsánert az írók), de a kilencvenes években mindenképpen hihetetlen dolog indult el: díjakat, egyesületeket alapítottak és megjelentek azok az írók, szerkesztők, kritikusok és természetesen lelkes rajongók is, akik igazán komolyan veszik a sci-fit. Így Sulbi nagyon pozitívan áll a fantasztikus irodalomhoz, állítása szerint pár év múlva megkezdődhet akár Észtországban az SF aranykora. Reméljük, így lesz és hozzánk is eljutnak ezek a művek.
Egy jó hangulatban telt könyvbemutató keretén belül vehettük kezünkbe először Indrek Hargla népszerű Melchior-sorozatának nemrég megjelent kötetét, a Melchior és a hóhér lányát. Az új részben mindaz megtalálható, amiért már megszerethettük a történelmi krimisorozatot, de bőven tartogat újdonságokat is.
A harmadik Melchior kötet 1422-ben veszi fel a történet fonalát, a litván és lengyel fegyveres viszály idején, amit az orosz skizmatikusoktól való félelem is súlyosbított. Ahogy az kiderül az Előszóből is, a kialakult helyzet közvetlenül nem érintette Tallinnt, de a térség kereskedelmét nagyban befolyásolta (pl. tilos volt vassal és sóval kereskedni), ami igencsak nagy bosszúságot okozhatott a város lakóinak is. A polgárokat még zaklatottabbá teszi egy különös eset is: egy ismeretlen fiatalembert próbál valaki megölni. A fiúnak azonban szerencséje van, hisz a hóhér lányának, Wibeke Bosének megjelenése megzavarja a támadót és az idegen megmenekül. A támadó kilétére azonban nem derül fény, hisz a fiú elvesztette emlékeit egy a fejére mért ütéstől. Továbbá ellensége sem áll el szándékától, megpróbálja egyszer és mindenkorra bevégezni feladatát; megölni az idegent. A város patikáriusa, Melchior számára egyre különösebb és különösebb lesz a láthatatlan gyilkos és megpróbál az eset végére járni.
AMelchior és a hóhér lánya tökéletesen beillik a sorozatba. Az előző két kötethez hasonlóan ez is egy önmagában is olvasható izgalmas krimi a már megszokott sémákkal. Például a Kerekeskút utca lidércéhez hasonlóan A hóhér lányában is több, látszólag egymástól teljesen független szál (pl. Wibeke, Else, Joannes Nieder stb.) bontakoznak ki, melyek csak a könyv legeslegvégén érnek össze. Továbbá számos korábbról ismert szereplő tér vissza (pl. Hinricus, Keterlyn, Dorn bíró), akik mit sem változtak, kedves ismerősökként köszönthetjük őket a regényben. Ahogy látható, Indrek Hargla megteremti a sorozatot olvasók számára az ismerős környezetet, de ahogy a Szubjektív Kultnaplónak adott interjúban is mondja, alapszabálya, hogy minden egyes regényébe kell valami új téma. A hóhér lányában is betartja ezt, de nem csak a téma esetében. Például Hargla bont kicsit az előző kötetek szerkezetével: eddig mindig az első fejezetben történt a haláleset, itt viszont csak egy gyilkossági kísérletet látunk. Még szerkezeti újdonságnak tekinthető a regény három nagy részre való tagolása is.
Az észt borító
A „minden egyes regénybe új téma” szabály pedig többszörösen is érvényesül az új kötetben. Újabb szintjeit ismerhetjük meg a középkornak, mint például a kivégzésekre vonatkozó szokásokat és a hóhért védelmező jogokat, de betekintést nyerhetünk a szaunák világába, megismerjük a szabadbírók munkásságát és a középkori szerencsejátékot is, ami még kiemelt szerephez is jut a cselekményben. A 15. századi Tallinn új szegmensei mellett Hargla nem feledkezik meg az előző kötetekben már bemutatott témákról sem: további dolgokat tudhatunk meg a környék kereskedelméről, céheiről és a domonkosokról is. A most bekapcsolódó olvasóknak nem kell az ilyen részeknél megijedniük: minden részletesen el van magyarázva, még ha korábbi kötetben már olvashattunk a témában.
Fotó: Csata Judit
Amit még érdemes kiemelni A hóhér lányában, az a főtörténetnek nevezett Wakenstede átok. Az előző két kötetben csak érintőlegesen olvashattunk a Melchiort gyötrő bajról, itt azonban jelentősen halad ez a vonal is. Spoilerek nélkül annyit érdemes mondani, hogy az új információk egy olyan rejtély elé állítják Melchiort, ami még igencsak elbizonytalanítja, nekünk viszont újabb izgalmakat tartogat. Maga Hargla azt ígéri, hogy az átok történet a hatodik kötetben fog kiteljesedni.
Összességében az új, magyarul megjelent Melchior kötet minőségben nem marad el az első két kötettől: hasonlóan fordulatos, új ötletekkel teli történetet kapunk A hóhér lányában is a már ismerős középkori Tallinnban.
A 87. Ünnepi Könyvhétre érkezik Indrek Hargla könyve, a már jól ismert Melchior-sorozat harmadik kötete, a Melchior és a hóhér lánya. A nagy könyves esemény előtt is lesz lehetőség megismerni az új kötetet és magát Harglát is az izgalmasnak ígérkező könyvbemutatónkon, június 9-én. Erről bővebben ezen a linken olvashattok. Hogy addig is könnyebb legyen elviselni a nagy este előtti másfél hetet, idézzük fel, milyen is volt az előző kötet, a Melchior és a Kerekeskút utca lidérce.
Indrek Hargla
Indrek Hargla ismét a 15. századi Tallinnba kalauzolja olvasóit, a Szent-Olaf templom rejtély után tíz évvel később. Habár az Előszó azt írja, Lívföldre ekkor békés időszak köszöntött, Tallinnban nincs nyugalom, ugyanis három haláleset rázta meg a polgárokat. Az esetek egyre nagyobb figyelmet kapnak, mikor kiderül, hogy az áldozatok kapcsolódnak a Kerekeskút utcában található bűnös épülethez, az Untherrainer-házhoz és annak kísértetéhez. Ezek a furcsaságok a város agyafúrt patikáriusának, Melchiornak se kerülik el a figyelmét. Ismét felkerekedik, hogy kiderítse, mi is az igazság.
A második kötetben mindaz megtalálható, amiért már az elsőt is szerettük: szövevényes cselekmény, a furfangos Melchior, aki mindenen átlát és a 15. századi Tallinn világa. Sőt, a Kerekeskút utca lidércében Hargla sokkal merészebb írónak bizonyul. A regény mindjárt két halálesettel indul (Grote és Bruys), amiket később továbbiak követnek. Emellett pedig egy vissza-visszatérő rémtörténet borzolja a város polgárait és minket is: az Untherrainer-házban hetven évvel ezelőtt szörnyű bűnök estek meg és a bűnös(ök) lelke még most is ott kísért. Nemcsak a különös halálok és a baljós épület aggasztja a tallinniakat, hanem az új kolostor körüli viták is: az észt város lakói nemigen nézik jó szemmel, hogy egy svéd rendház csak úgy befurakodik otthonukba. Ahogy egyre több minden derül ki mindhárom üggyel kapcsolatban, úgy lesz egyre furcsább és furcsább ez az egész Melchior számára. A jól bevált módszerei (pl. a gyanús polgárokkal való baráti elbeszélgetés) nem bizonyulnak elégnek az ügy megoldásában, ezúttal még ravaszabbnak és elszántabbnak kell lennie a patikáriusnak, ha meg akarja tudni, ki is a gyilkos.
Melchior nyomozása ezúttal is rengeteg izgalmat tartogat. Az utolsó oldalakig nem is lehet sejteni, hogy a kísértetházat, az összes elhunytat (néhányukat összeköt az, hogy szellemet láttak, de nem mindegyiket) és az új kolostort miféle szálak is fűzik egymáshoz. Hargla azonban nem hagy semmit sem elvarratlanul, és olyan megoldást mutat nekünk, amelyről olvasás közben nem gondoltuk volna, hogy lehetséges lehet. Ilyennek kell lennie egy igazi kriminek, nem?
A csavaros történeten kívül Hargla tovább tágítja a középkori Tallinn világát. Ezúttal magunk mögött hagyjuk a céhek és lovagok intrikás világát, inkább a polgárok pletykáiban merülünk el, és kicsit kikacsintunk a boszorkányság felé is. Több változatban elevenedik meg, például Ermegunde és Adelbertus tragikus sorsa, Bruys magánélete és megtudunk egysmást a városon kívül tevékenykedő boszorkányokról és az emberi testrészekből készített gyógyszerekről és szellemidézésről is. Ezekkel a történetelemekkel Hargla gótikus irodalmat idéző hangulatot csempész regényébe. Szerencsére a hosszan ecsetelt borzalmakat humorral ellensúlyozza, ami főleg a szereplőkön keresztül jelenik meg. Nem lehet mosolygás nélkül olvasni Melchior és felesége, Keterlyn házastársi civódásait, de Hinricus zsörtölődései is okozhatnak vidám perceket, Lodevicus testvér patikai látogatása pedig talán az egyik legviccesebb jelenet a könyvben.
Csak ismételni tudom, hogy a Kerekeskút utca lidércében Hargla folytatja az előző kötet szellemiségét, hisz ugyanolyan izgalmas (ha nem még izgalmasabb) a történet, a középkori Tallinn még mindig varázslatos, Melchior pedig most is az az intelligens, kíváncsi és persze az üzletét sem elhanyagoló patikárius, akit a Szent-Olaf templom rejtélyében megismerhettünk.
Közeledik a június eleje és ez nem jelent mást, mint a leghosszabb nyári könyves ünnep, a Könyvhét közeledtét. Az esemény idén június 8. és 13. között kerül megrendezésre, a helyszín továbbra is a Vörösmarty tér lesz. A Galaktika standja ezúttal is a 124-es lesz, a Gerbeaud cukrászda előtt várunk minden kedves olvasót, rajongót és érdeklődőt. Lássuk, mik érkeznek kiadónk gondozásában!
Indrek Hargla: Melchior és a hóhér lánya + Könyvbemutató
Jön a nagy sikerű Melchior-sorozat következő része, amely sorrendben a harmadik helyet foglalja el a sagában, címe pedig Melchior és a hóhér lánya lesz. A középkori tallinni krimi nagymestere Indrek Hargla idén júniusban Magyarországra látogat, így még a nagy könyvheti zsongás előtt ellátogathattok a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban június 9-én 17 órától megrendezésre kerülő bemutatóra, ami igazán különlegesnek ígérkezik, hiszen 16.30-tól egy exkluzív patikatörténeti tárlatvezetéssel készül nekünk a SOM, a sorozat atmoszféráját megidézve. Moderálni irodalmi szerkesztőnk, Németh Attila fog, tolmácsolni pedig a Melchior-sorozat fordítója, Rácz Nóra. Az Észt Intézet jóvoltából néhány észt finomságot is megkóstolhatunk aznap, csokival és likőrrel már biztosan készülnek. [Fontos tudni, hogy a bemutató látogatása INGYENES, de regisztrációhoz kötött! Az ezzel kapcsolatos emaileket a kommunikacio@galaktika.hu email címre várjuk.]
Indrek Hargla
Az 1422-ben játszódó regény cselekményének középpontjában két tallinni nő áll – a hóhér fiatal lánya, Wibeke Bose, és egy gazdag kereskedőfeleség, Else Werdynchusen. Mindketten a városi társadalom perifériájára szorultak: egyikük apja foglalkozása miatt, a másik pedig azért, mert külhoni származású, és nő létére szokatlanul erélyes. A két nőt egy titokzatos fiatalember, Steffen személye köti össze, akit Wibeke ápol, és aki később Else asszony házába kerül. Steffen az őt ért támadás következtében emlékezetkiesésben szenved, nem emlékszik sem saját nevére, sem arra, miért jött Tallinnba. És nem emlékszik ellensége nevére sem, aki árnyékként követi, és kíméletlenül végez mindenkivel, aki bármit is tudhat Steffen titkáról. Melchior azonban ismét a láthatatlan gyilkos nyomába ered.
Petr Stančík: Múmiamalom
A cseh borító
Idén nyáron egy cseh szerzőt vezetünk be a hazai könyvpiacra. Petr Stančík író, költő, forgatókönyv- és szövegíró 2014-ben kiadott, Múmiamalom című különleges és provokatív regényét hozzuk el a magyar olvasóknak.
A filozofikus hangvételű történet főhőse Leopold Durman, az osztrák rendőrség felügyelője és közvetlen segítője Egon Alter detektív. A rejtélyes gyilkosságok és a lázas nyomozás mellett a regényben fontos szerepet kapnak Prága bordélyházai, éttermei, fogadói, a holtak csontjai, a pornográf dagerrotípiák, az első körhinta, az első repülő, a porosz-osztrák háború vagy a cseh zeneművészet. A regény főbb színterei: Prága, Párizs és Mexikó és a Prága környéki vidék. A cselekmény a csehek hőskorában játszódik (19. század), a rengeteg irányba ágazó sztori tulajdonképpen néhány filozófiai problémára keresi a választ, ám mélységei ellenére egy pillanatig sem ragad le hosszú fejtegetéseknél.
Petr Stančík
Leopold Durman bátor fickó. Legalábbis kollégái az osztrák rendőrség prágai kötelékénél ezt gondolják róla. 1866. január elsején ez a bátor fickó megkapja élete nagy ügyét: csípje el a cseh történelem első igazi pszichopata sorozatgyilkosát. De miért pont szegény Durman? Miért kellett a cseheknek ennyit várni az első sorozatgyilkosukra, és az miért csak egy fiktív regényszereplő? Milyen titokzatos erők mozgatják a közép-európai történelem szálait? Mik a hatalom helyes és helytelen gyakorlásának alapelvei? Hol adják Prága legomlósabb majoránnás oldalasát, és messze van-e a fogadó a Jeruzsálemtől, ha az ember ledolgozná a vacsorát? Ja, hogy mi az a Jeruzsálem? Petr Stančík provokatív, misztikus-gasztro-pornográf thrillere mindenre megadja a választ.
Lovas Lajos: Törzsszövetség
Lovas Lajos (fotó: nol.hu)
A Könyvfesztivál Startosai után újabb magyar szerző művével jelentkezik a Metropolis Media. A Zsoldos Péter-díjas Lovas Lajos a 2010-es N-t követően ezúttal egy rendkívül humoros szatírával jelentkezik a bürokrácia működéséről. Főszereplői huszonéves hivatalnokok, akik a Kulturális Minisztériumban dolgoznak egészen addig, amíg egy rejtélyes esetet követően megszűnik az elektromos áram, és semmi sem működik, ami azelőtt nélkülözhetetlennek számított a túléléshez, ráadásul az emberek 90%-a is eltűnik. Itt a világvége! Vagy mégsem?
A regény alaptörténete ugyan hasonlít a kiadónk gondozásában tavaly ősszel megjelent Sötétséghez, hangvétele és a történet alakulása azonban elüt a Neff-regénytől. A fáknak ugyanis a Törzsszövetségben különleges szerepük lesz, a megváltozott életfeltételek mellett tovább élni kényszerülő, különleges képességekkel megajándékozott emberek pedig behódolni kényszerülnek új uruknak. A néhány kalandozást leszámítva főként Magyarországon játszódó regény bizonyítja, hogy a science fiction is lehet humoros, és a fák bizony nem mindig azok, amiknek látszanak.
Sokszor szembesülök a történelmi ihletésű regények olvasása közben azzal, hogy miközben az író megteremti a sötét középkor hangulatát, megpecsételi regényét – a leírások, szereplők általában mind romlottak, keserűek, mindenhol mocsok, betegség terjeng. Általában ez nem is jelent problémát, de néhol ez a már-már túlzásokba eső realitás negatívumként róható fel.
Indrek Hargla, népszerű észt író regénysorozatának első részével viszont nem ez a helyzet. A Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye igazán jól sikerült, kalandos krimi. Ugyan megtalálhatóak benne az adott korra (15. század eleje) jellemző motívumok, némi realista ábrázolással fűszerezve, de mindez anélkül is hitelesen jut az olvasó tudtára, hogy mindenáron hiperrealista módon sulykolna fölösleges dolgokat.
Az 1400-as évekbeli Észtországról és környékéről vajmi keveset tanulhattunk történelemórákon. A Melchiorban azonban elég sokat megtudhatunk az észak-keleti vidék kultúráját illetően, s mégsem hat kötelező tananyagnak. Ennek titka pedig a roppant ügyesen adagolt háttérinformációkban rejlik. Tallinn múltjáról (és 1409-es jelenéről) a főszereplő patikus, Melchior visszaemlékezéseiből, a város lakóinak beszélgetéseiből és egyéb elejtett mondatokból tudhatunk meg többet.
Talán minden jól megírt kriminél alapkövetelmény a kidolgozott karakterek megléte. A Melchior még erre is tesz egy lapáttal. Remek dinamikája van a szövegnek, a szereplőknek hitelesek, szinte megelevenednek a lapokon. A történet minden társadalmi réteget érint az egyszerű közemberektől az egyházi személyeken keresztül egészen a nemesekig, kiket mind más és más cél motivál. Evégett egész sokáig nem jövünk rá a tettes kilétére.
A regény erőssége nem magában a megoldásra váró ügyben rejlik, talán nem is a nyomok felkutatásában. Mindinkább a hangulat keríti be menthetetlenül az olvasót, és nem is ereszti az utolsó oldalig. Nem okoz nagy fejtörést, ki a szerencsétlenül megölt lovag gyilkosa, de nem is egy körmönfont thriller-krimi kombinációról van szó. Ez viszont cseppet sem vesz el a történet jelentőségéből, sőt kimondottan színesíti a krimi szcénát.
A középkori Tallinn lakói közötti diskurzusok és a népesség bemutatása gyakorlatilag elviszi a hátán az egész alkotást. Hol komoly, hol pedig egészen mókás, szellemes a hangulat, s ezek folyamatos váltakozása emberibbé teszi az atmoszférát. A patikárius karaktere szépen felépített, a gyógyitalok, hiedelmek, babonák összhatása pedig már csak olaj a tűzre.
A regényben két biztos pont mindig visszatér: a patika és a kocsma. Egy nyomozás apró részleteit hol máshol lehetne megtudakolni, mintsem ahová legtöbbet járnak a pletykálkodó emberek?
„Pletyka, szóbeszéd – annyira veszedelmes dolgok ezek, hogy jobb őket mihamarabb meghallgatni.”
Melchior és a helyi bíró közös nyomozása során megismerkedhetünk Tallinn lakosaival, a helyi kultúrával, s magának az észt nép Európához való viszonyával is.
A Melchior-sorozatnak eddig két része jelent meg (a Szent Olaf-templom rejtélye, valamint a Kerekeskút utca lidérce), de hamarosan érkezik az széria újabb darabja, a Melchior, és a hóhér lánya című regény a Metropolis Media gondozásában.
A regényt ajánlani tudom gyakorlatilag minden korosztálynak, hiszen némi naturalista ábrázolásmódtól eltekintve a hangulata egyszerre komoly, s néhol könnyedebb, amitől igazán változatos a mű. A cselekmény izgalmas, a szereplők autentikusak, Tallinn pedig gyönyörű. Pedig gyilkos járja utcáit…
Történelmi és irodalmi barangolásra hívjuk az érdeklődő felnőtteket a patikák világába a 15. századi Tallinntól a 20. századi Veszprémig. Mi változott a misztikum és a tudomány gyógyítás szolgálatába állított vegykonyhájában az idők során, hogyan éltek az ezzel foglalkozó patikuscsaládok? A Veszprém Megyei Levéltár és a Veszprémi Magyar-Finn Egyesület által, a Veszprém Finnugor Kulturális Főváros programsorozat keretében szervezett vetélkedő győztese bejárhatja Tallinn óvárosának középkori, macskaköves utcáit, hiszen a fődíj az észt fővárosba szóló utazás.
FELADATOK
A felnőtteknek szóló, egyéni vetélkedő résztvevőinek feladatlapot kell kitölteniük. Ennek feladatai Indrek Hargla: Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye című történelmi-bűnügyi regényhez (Metropolis Media, Budapest, 2013) valamint a Veszprémi Történelmi Szalon Veszprémi patikusok című beszélgetéséhez kapcsolódnak, melyre 2016. május 26-án (csütörtökön) 16:30-18:00 között kerül sor a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltárának dísztermében. A beszélgetés felvételről utólag online is meghallgatható az alábbi címen: http://www.veml.hu/leveltar/ → Veszprémi Történelmi Szalon.
A feladatlap elektronikusan és papíralapon is megoldható.
– papíralapon a Veszprém Megyei Levéltárban valamint az Eötvös Károly Megyei Könyvtárban.
A regénnyel terjedelme miatt ajánlott a feladatlap közzétételét megelőzően megismerkedni, hiszen a megoldásra csak másfél hét áll a versenyzők rendelkezésére! (A megyei könyvtár központi könyvtárából a legfürgébbek kikölcsönözhetik a kötetet. A könyvtár honlapján (http://aleph.ekmk.hu) tájékozódhatnak az érdeklődők, hogy van-e még szabad példány a könyvből vagy a 88/560-620/113, 114-os telefonszámon akár félre is tudják tetetni.)
BEKÜLDÉS
A feladatlapok beküldési határideje 2016. június 6. (hétfő).
Elektronikus formában a benyújtás online történik.
A papíron kitöltött feladatlapokat a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltárának címére kérjük eljuttatni személyesen (Veszprém, Török Ignác utca 1.) vagy postai úton (8202 Veszprém 2, Pf. 705). A borítékra, kérjük, írják rá: „SzimPATIKUS Veszprém”.
DÍJAZÁS
A díjkiosztóra a Veszprémi Ünnepi Könyvhéten Indrek Hargla jelenlétében kerül sor, a Művészetek Háza által 2016. június 13-án (hétfő)18 órai kezdettel megrendezett író-olvasó találkozó keretében. A szerzővel Kilián László beszélget.
Díjak:
helyezett: hosszú hétvége Tallinnban 1 fő részére (repülőjegy + szállás 2 éjszakára)
helyezett: Melchior gyógylikőrje, meglepetés ajándékcsomag, a Veszprémi Kaleidoszkóp kötetei
Már rég túl vagyunk az újéven és az évkezdési fáradtságon, így elérkezett az ideje, hogy bejelentsük, milyen könyvek várhatók a Metropolis Media palettáján 2016 elejétől júniusig.
Előtte azonban köszönjük a sok voksot, amit tavalyi könyveinkre adtatok le január végéig tartó szavazásunkon, ennek eredményeként 2015-ös könyveink olvasói sorrendje a következőképpen alakul.
Jelenlegi állás szerint februárban érkezik Univerzum Könyvek-sorozatunk második darabja, ami Csányi VilmosKutyaakadémiájának újrakiadása lesz, a hiánypótló kötet első kiadása ugyanis már beszerezhetetlen. A könyvet az ELTE etológia tanszékének munkatársai állították össze az elmúlt húsz év ebviselkedés-lélektani felfedezéseiről a professzor úr 80. születésnapja alkalmából. A szerzők mindegyike etológus, közvetlenül vagy közvetetten Csányi-tanítvány, a visszaemlékezéseik, az aktuális kutatások és anekdoták igazán élvezetes kötetté állnak össze, ami tökéletes olvasmány lehet kutyásoknak, érdeklődőknek és Csányi-rajongóknak egyaránt.
Márciusban érkezik a GFK 300. antológia, ami sorrendben a háromszázadik Galaktika Fantasztikus Könyv lesz, külföldi és magyar szerzők SF-novelláival. Külön öröm, hogy a kötet bemutatóját a Gateway to Space kiállításon tartjuk március 9-én, az eseményre ellátogató vendégek pedig díjmentesen körbejárhatják az űrkiállítást. A belépés ingyenes lesz, de regisztrációhoz kötött, figyeljétek a honlapot és a Facebook-oldalunkat a további részletekért! (Várható megjelenés: március eleje)
Stalker-gyűjteményünk idén is gyarapszik, ezúttal Tumanovszkij és GyagyiscsevAgyar című regényével. Ebben egy Agyar nevű stalker kalandjait követhetjük végig a Zónában, melyről egyébként a kötetben sok minden kiderül. (Várható megjelenés: március)
a Kozmosz Fantasztikus Könyvek borítója A Viking visszatérhez
Megújult formában tervezzük újra kiadni az egyik legnagyobb magyar SF-író, Zsoldos Péter életművét. Áprilisban kezdünk A Viking visszatérrel, melyben egy űrexpedíció tagjai ragadnak egy idegen bolygó, őskori viszonyok között élő lakói között.
a Mások között borítója az Egyesült Királyságban
Jo Walton magával ragadó regénye, a Mások között számos fontos díjat bezsebelt, a Nebulát 2011-ben, a Hugót egy évvel később, a Brit Fantasy-díjat szintúgy. Ahogyan arról már írtunk korábban is, a Mások között tulajdonképpen a sci-fihez és a fantasyhez írt szerelmes levél, melynek alaphelyzete sokak számára a Harry Pottert idézheti, azt leszámítva, hogy itt szó sincsen varázslóakadémiáról, helyette inkább egy lelkes SF-rajongó csöppen a fantasy világába, kalandozása során pedig ellenállhatatlan kísértést ébreszt olvasójában, hogy élete végéig sci-fit és fantasyt bújjon. (Várható megjelenés: április)
A Könyvfesztiválra érkezik új sorozatunk, a Start Könyvek első négy darabja. Ebben a sorozatban tehetséges, főként kötettel eddig nem rendelkező SF- (és fantasy-) szerzőket mutatunk be és indítunk el a pályán, akikben megvan az a plusz, amitől a jövő zálogai lehetnek a hazai SF-irodalomban. Vékony Krisztián regényének (Sors-algoritmus) központi kérdése az, hogy mi van, ha létezik egy végtelenül átgondolt, precíz matematikai képlet, mely pontosan determinálja az eljövendő világ képét. Molnár Csaba (A széttört idő legendája) egy időutazós sci-fivel mutatkozik be nálunk. Ronil CaineLilian című regényében egy japán cég titkos szolgáltatásának köszönhetően lehetővé válik lemásolni bármelyik hírességet, hogy ügyfelük eltölthessen velük egy-két hetet valamelyik egzotikus nyaralóhelyen. Michael Walden regénye (Eshtar) pedig egy több idősíkon játszódó SF-fantasy, ami téren és időn átívelő konfliktust dolgoz fel az emberek és titokzatos ellenségeik között. (A Start Könyvek várható megjelenése: április)
az angol borító
Végre azt is beharangozhatjuk, hogy idén tavasszal a polcokra kerülhet a Bas Lag-sorozat harmadik része, a várva várt VastanácsChina Miéville-től. Az Arthur C. Clarke- és Locus-díjas regény cselekménye lazán kapcsolódik az első két részhez (Perdido pályaudvar, végállomás;Armada). Kitör a forradalom, a káosz és az erőszak elől maroknyian elmenekülnek egy különleges vonattal a pusztaságba, az elveszett remény nyomában, miközben Új-Crobuzonban beköszönt a Vastanács kora. A regényen jelenleg az utolsó simításokat végzi a fordító. (Várható megjelenés: május)
Egy Heinlein-novelláskötettel is készülünk, ami ebben a formában még nem jelent meg sehol a világon. Az Új jövőt építünk a szerző olyan írásait kezdi el közölni kronologikus rendben, amelyek egy aprólékosan kidolgozott történelmi ívet vázolnak fel az eljövendő eseményeiről. (Várható megjelenés: május)
a harmadik rész észt borítója
Sokan szinte követelték, hogy folytassuk a Melchior-sorozatot és bizony nekünk is a szívünkhöz nőtt a fiatal patikárius figurája. A Melchior és a hóhér lánya c. regényben (mely a sorozat harmadik darabja) két kívülálló talál egymásra az 1422-es év Tallinjában: a hóhér lánya és egy, a városba érkező rejtélyes fiatalember, az idillt azonban hátborzongató gyilkosságok zavarják meg. Külön öröm, hogy Indrek Hargla idén Magyarországra látogat, így a könyv bemutatóján személyesen is találkozhattok majd Melchior szülőatyjával. (Várható megjelenés: június)
a Chindi angol borítója
Folytatjuk Jack McDevitt Priscilla Hutchins- (vagy más néven Akadémia-) sorozatát a következő, harmadik résszel. A Nebula-díjas Chindiben az emberiség szinte már feladta, hogy intelligens létformára bukkanjon, ekkor azonban felfedezik, hogy titokzatos csapatok mesterséges holdakat telepítettek a bolygók köré szerte a galaxisban. A Chindi expedíciója a holdak eredetének felderítésére indul, hogy aztán a felfedezőkkel együtt izguljuk végig mi is a galaktikus utazást. (Várható megjelenés: június)
Jelenleg készülő könyveink hamarosan felkerülnek webshopunk Előkészületben rovatába, a megjelenési idő közeledtével pedig átkerülnek az Előrendelhető szekcióba. Amint elkészültek a borítók, azt is megmutatjuk egy külön posztban.
A 15. századi Tallinn, vagy titokzatos és ősi észt erdők – bárhová is vezet Indrek Hargla, az érzékelhető, de megfoghatatlan félelem minden történetében jelen van.
A kortárs észt sci-fi egy internetes magazin, az Algernon által kelt új életre 1998-ban, amely olyan írókat emelt fel, mint Siim Keshimes, Karon Orlan vagy Kristjan Sander. Azonban közülük a legnagyobb sikert mindenképpen Indrek Hargla érte el, hisz ma már világhírnévvel büszkélkedhet, műveit több nyelvre lefordították, legnépszerűbb sorozatából, a Melchiorból pedig már filmadaptáció is készült. Most az Ünnepi Könyvhét alkalmával megjelenik az említett sorozat2. kötete. De vajon mi lehet az észt író sikere? Megpróbáljuk kideríteni.
Indrek Sootakként született 1970.07.12-én Tallinnban, Jaan Sootak büntetőjogi professzor és Varja Sootak filológus és újságíró fiaként. Írói álnevét később vette fel. Apjához hasonlóan Hargla is a jogi pálya felé vette útját és 1993-ban jogi diplomát szerzett a Tartu Egyetemen. Később csatlakozott az Észt Köztársaság külföldi képviselőihez, és így eljutott Dániába és Magyarországra is. A későbbiekben még dolgozott Tallinnban az észt külügyminisztériumban is, 2001-ben azonban búcsút mondott diplomáciai munkájának, és azóta szabadúszó íróként dolgozik.
Hargla azonban jóval előbb kezdett írni, minthogy abbahagyta volna diplomáciai munkáit. Az írást már 1989 óta űzi, s eleinte kisebb regényekkel jelentkezett, amelyek közül a Gondvana lapsed (Gondvana gyermekei) című művével érte el sikereket hazájában. Korai művei közül nagy népszerűségnek örvendett a Pan Grpowski üheksa juhtumit (Pan Grpowski kilenc esete), amely a horror, a fantasy és a sci-fi műfajainak briliáns és ízléses keveréke. A novellák középpontjában Mieczkislaw Grpowski, egy lengyel származású ördögűző áll, aki tagja egy a kereszténységnél is régebbi rendnek, az Ördögűző Ligának. Főhősünk kalandjai hihetetlenek a szó legszorosabb értelmében: eljut a titokzatos és sejtelmes észak-észtországi erdőkbe, a Vatikán katakombáiban rettentő ellenséggel néz szembe, de még idegenekkel is kapcsolatba lép. A fantasztikus elemekkel átszőtt történeten már ekkor látszik, hogy Hargla írásai nem pusztán szórakoztatóak, hanem elgondolkodtatóak, amelyek hatással vannak az olvasóra.
Első regénye viszont csak 2001-ben jelent meg, a Baiita needus (Baiita átka) címmel, amelyet díjjal is jutalmaztak. Tarno Teder kritikus így nyilatkozott a regényről:
„Ezt a kidolgozott cselekményű thrillert gördülékeny stílussal írták meg a jó ízlés határán belül.”
Debütáló regényét követően nem csökkent írói lelkesedése. Eddig összesen 43 elbeszélést, 11 kisregényt, 6 nagy regényt és 3 gyűjteményes kötetet adott ki és egy antológiát, az Õudne Eesti –t (Hátborzongató Észtország).
[the_ad_placement id=”04″]
Harglát szokták az észt kortárs irodalom reménységeként is emlegetni és nem is akármiért. A Baiita needust követően műveivel nem csak a sci-fi és a fantasy olvasókat, hanem a szélesebb közönséget is képes volt megszólítani. Például egyik bestseller kötete, a 2003-as Vabaduse kõrgeim määr (A szabadság legmagasabb foka) bemutatja, hogy az ember mennyire is vágyik a szabadság után, és ezt úgy éri el, hogy eltapossa társai szabadságát. A témafelvetés nem csak a zsánerműfajokban fontos téma, a könyv egy örökérvényű problémát fest le.
Az író azonban nem csak komoly filozófiai témákkal, hanem humorral is megnyerte a szélesebb közönséget (ebből is látszik, hogy milyen sokoldalú). Hosszú ideig vezette a bestseller listát a French és Koulu sorozata Észtországban. A trilógiát a legtöbb kritikus Terry Pratchett és Frances Hardinge műveihez hasonlítja. French és Koulu kalandjai Maavaldban játszódnak, ami egy különös, a mienktől teljesen idegen, steam-punkszerű Európában található. Találkozhatunk itt szabadlábon lévő gonosz szemiotikusokkal, hordhatunk szájkosarat, lehetnek rabszolgáink is, hisz tartásuk teljesen elfogadott, a nagy mennyiségű krumpli evést pedig nem biztos, hogy minden lakó tolerálni fogja. Habár a lefestett világ őrültnek tűnik, azonban a Harglára jellemző szorongató horror hangulat ebből a műből sem hiányozhat.
French és Koulu észt borítója
Ahogyan fentebb is említve volt, a French és Koulu igen nagy sikerre tett szert az észtek közt, első sorban a humora miatt, de azért is, mert a hazai közönség önmagára és saját, kortárs helyzetükre ismert rá a műben.
Hargla a nagy sikert meglovagolva folytathatta volna a két barát történetét, azonban úgy gondolta, valami másba kezd.
„Mindig olyat próbáltam írni, amit én is szívesen olvasnék. És próbáltam valami érdekeset és eredetit kitalálni. Valami olyasmit, ami azelőtt még nem volt. Egy kis csavarral.”
Valószínűleg ezeket a szempontokat tartotta szem előtt is, amikor 2010-ben nekilátott a Melchior sorozatnak. Az események középpontjában Melchior Wakenstede, Tallinn legravaszabb patikáriusa áll, aki segíti felgöngyölíteni a titokzatos gyilkosságokat a városban. A regény a 15. századi Tallinnba kalauzolja olvasóját, amikor a Hanza város a virágkorát élte. A szerző számára egy ilyen helyszín tökéletes hely egy krimi számára, hiszen rejtélyes, a korszak is megkapó meg persze maga a város is. Kolostorok, céhek, testvériségek, a városi tanács és az azokhoz köthető politikai csoportok és kapcsolatokkal bíró kereskedők: rengeteg alapanyag egy izgalmas könyvhöz.
[the_ad_placement id=”04″]
És természetesen maga a patikárius is ideális választás ehhez a helyhez. Egy ilyen foglalkozás azt feltételezi, hogy az illető sokat utazott, tud latinul, és nem csak az emberi testet, hanem a lelket is gyógyítja – legalábbis a középkori vélekedés szerint. Ezek a tulajdonságok egy művelt, tapasztalt, intelligens embert feltételeznek, aki szinte a város összes polgárával kapcsolatban áll. Ezekből kiindulva volt képes Hargla megalkotni Melchiort. Habár a felszínen hasonlít Agatha Christie híres detektívjére, Hercule Poirotra (pl. mindkét nyomozó egy szobába tereli a gyanúsítottakat, majd elmagyarázzák, hogy mi is történt), a patikárius figurája másabb. Titokzatos, kifürkészhetetlen az idegenek számára, de közben húsvér, reális karakter, aki nem kérkedik tudásával, nem érezteti szellemi felsőbbrendűségét másokkal.
Részlet a Melchior filmből
Eddig összesen 5 kötet jelent meg (magyarul 2), a siker pedig töretlen. Hargla még nem tudja, hogy meddig fogja folytatni Melchior kalandjait, szerinte az olvasóktól függ. Egy biztos: nem most kell megválnunk kedvenc patikáriusunktól, sem pedig Hargla nem mindennapi írásaitól.
