Az elmúlt években a gigaszörnyes filmek mind nagy bukások voltak – már a minőségüket tekintve -, a 2014-es Godzilla egyenesen nézhetetlen volt, és a Kong: Koponya-sziget se lett több üres látványfilmnél. A legrosszabb hír az, hogy ezt a két filmet majd összehozzák és egy crossover keretében megharcol egymással a két bestia, csak aztán el ne aludjon rajta a nagyközönség. Mostanában az ember, ha ebben a kategóriában keresgél, akkor egyértelműen a Cloverfield részei a nyerőek, illetve nemrég befutott a Colossal is, mely hatalmas meglepetés lett.
A Nacho Vigalondo (VHS: Viral) által rendezett 2017-es Colossalban Anne Hathaway játssza a főszerepet, aki volt már Macskanő a Nolan-féle Batman trilógia zárórészében, de a színésznő megkapóan játszott az Alice in Wonderland részeiben és az Interstellarban is. A történet szerint Gloria egy lecsúszott alkoholista, aki nem találja a helyét a nagyvárosban, a fiújával se jön ki, ezért fogja magát és hazaköltözik. Innentől egy indie film veszi kezdetét, rég nem látott haverokkal, kocsmázással és lazulással, amíg meg nem érkezik a Colossal plakátjain is látható hatalmas szörnyeteg. A csavar az egészben, hogy Szöulban kezd el pusztítani a lény, de a hősnő elkezdi gyanítani, hogy kettejük között valami megmagyarázhatatlan kapcsolat van.
A filmben olyan színészek tűnnek fel Hathaway mellett, mint Dan Stevens a Légióból, illetve a jobbára vicces szerepeiről ismert Jason Sudeikis. Ők ketten nagyon jól kiegészítik Hathaway karakterét, ráadásul egyikükből lesz a film főgonosza. Amellett, hogy vannak unalmas üresjáratok a filmben, mégis képes arra a Colossal, hogy meglepje az embert. Azt mindenki tudja a trailer alapján, amit mi is megmutattunk, hogy Gloria miután látja a tévében a szörnyet, rájön, hogy az a nő mozdulatait utánozza valamiért. Ám, ami ezután következik, az mélyebb és drámaibb, mint a bugyuta felütés alapján bárki képzelné. És főleg emiatt, mert képes meglepni a nézőt a Colossal, ezért veri le a lagymatag Godzillát és King Kongot, pedig azokba sokkal több pénzt öltek a készítők.
Ez hiányzik manapság a szórakoztatóiparból, a meglepetés. Futószalagon kapjuk a remake-eket, a rebootokat, hamarosan jön majd az újragondolt Mátrix például, illetve az antihősös Pokolfajzat se ússza meg, hogy más szereplőgárdával próbálják meg lenyomni a fiatal nézők torkán. Míg a legtöbb hasonló sci-fi próbálkozás, mint az eredeti ötleten alapuló Jupiter Ascending vagy a Tomorowland rendre bebuktak az elmúlt években, addig a Colossal forgatókönyvét nagyrészt csak dicsérni lehet. Ügyesen vegyítik az írók a kaijus sztorit egy szimpla indie dramedyvel, a karakterek megalapozottak, ezért amikor kiderül, hogy ki a főgonosz és mi is az igazi konfliktus, akkor csak ülünk a fotelben, a karfát markolva.
A látványvilág kicsit kilóg azért, látszik, hogy nem volt túl sok pénz a hihető CGI-re, ezért a szörnyes jeleneteket jórészt tévéképernyőn vagy mobilokon mutatva látjuk. Ennek ellenére azért nem kell egy Sharknado-szintű borzalomra számítani, habár a Colossal alapvetése elég lányfilmesnek, vagy Zs-kategóriásnak tűnhet. A Colossalt nem szabad a borítója alapján megítélni, sokkal jobb alkotásról van itt szó, mint hogy rá se hederítsünk. Szerencsére nem Anne Hathaway rajongóknak csinálták a filmet, sőt itt egészen aranyos helyenként a színésznő karaktere.
A Colossal egyik nagy erőssége, hogy úgy tud pusztító szörnyfilm lenni, hogy mi az emberek halálából vizuálisan jórészt semmit nem érzékelünk. Nem csoda, hogy a rendezőt a sci-fi zsáner Woody Allenjének tartják, a karakterek közötti esetlen románcokat és a jellemükből fakadó fekete humort nagyon jól kezeli Vigalondo.
Még mindig igaz az a jól titkolt népi bölcsesség, hogy ha minőségi filmeket akarsz látni, akkor ne a mainstream közelében keresgélj. A sokadik tucat Marvel film, vagy szörnyeteges blockbuster csak arra megy rá, hogy az ember zsebéből kihúzza a mozijegy árát, a Colossal esetében viszont tisztán látszik, hogy a cél a szórakoztatás volt. Ez látszik is, így az értékelés tekintetében sima 8/10-es alkotásról van szó. Azt a két pontot csak a néhány unalmasabb dialógusért vonjuk le. Aki hasonlóan jó szörnyfilmeket nézne, az tegyen próbát egyébként az A Monster Calls című drámával is, ebben egy kisfiú próbálja túltenni magát a gyászon és a torkát szorító rettegésen, a segítségére viszont egy hatalmas, sétáló fa siet. De a Colossal alkotójától ott van még a 2011-es Extraterrestrial, mely egy fura romantikus komédia, UFO-kkal. Van itt mit nézni, na.
