My Blog

Címke: időutazás

  • Könyvajánló – Mike Chen: Itt és most és aztán

    Mike Chen debütáló regényének középpontjában az időutazás áll. Ebbe a tematikába beleszövődik egy-két szerelmi szál is, amelyek, bár a cselekmény szerves részét képezik, másodlagosnak tűnnek. Ugyanis a könyv valójában a szülői élet örömeiről és nehézségeiről szól, az apai szeretet fontosságáról, és arról, ez hogyan hat egy gyerekre. Ez teszi igazán egyedülállóvá a történetet.

    A főhős, Kin Stewart poszttraumás stressz szindrómával küzd, legalábbis ezt mondja mindenkinek ‒ és, bár úgy véli, hogy ez csak egy fedősztori, valószínűleg nem az. Hiszen valójában időutazó titkos ügynök, aki egy balul sikerült küldetés során megsebesült, és nem tudott hazajutni. 18 év elteltével az ügynökség megtalálta, és vissza akarja vinni a saját korába. A jövőből érkező mentőcsapat életében azonban eközben csak néhány hét telt el.

    Mivel Kin jelzőműszere megsérült a küldetés során, úgy tűnt, örökre a jelen korban ragadt, ezért megpróbálta a lehető legtöbbet kihozni új életéből. Munkát talált, feleségül vett egy nőt, és van egy lányuk, Miranda. Ahogy telnek-múlnak az évek, egyre inkább homályba veszett „jövőbeli múltja”. Amikor kvázi-erőszakkal visszaviszik a jövőbe, kiderül, hogy ott is várja egy szerető menyasszony. Kin két világ között őrlődik: szinte búcsúzás nélkül kényszerült otthagyni feleségét és kamaszlányát, akit az apja hiánya nagyon megvisel – és próbálja összerakni egy másik nővel kapcsolatos, elfelejtett emlékeit.

    Itt és most és aztán

    A cselekmény innen gyors tempóra vált, újabb és újabb meglepő fordulatokkal, melyek középpontjában Kin azon fáradozása áll, hogy távolról, a jövőből valamilyen úton-módon megmentse a lányát a rossz élethelyzetekből, a nyomorúságos sorstól, ami épp az ő távozása miatt következik be. Ráadásul az Időutazó Ügynökség is üldözőbe veszi a lányt. A regény igazi szépsége, ereje ezekben a fejezetekben mutatkozik meg leginkább, melyekben az apa kétségbeesetten próbál helyesen cselekedni.

    Ugyanakkor azt is meg kell tanulnia, el kell fogadnia, hogy Miranda önálló személyiséggé fejlődik, saját döntéseket hoz, aki ugyan szereti és tiszteli az apját, de mindinkább függetlenedik tőle. Kin egyszerre aggódik és végtelenül büszke a lányára. A kamaszok szülei gyakran rácsodálkoznak, milyen gyorsan felnőttek a gyerekek. A könyv egyik fontos nézőpontja, hogy mindezt időutazói távlatból nézhetjük. Így Mike Chen sci-fi regénye szimbolikus jelentőségű. Nem meglepő, hogy az Itt és most és aztánt a szerző a saját lányának, Ameliának ajánlotta.

     

  • ‘s Creed: Odyssey

    Az Assassin’s Creed szériát már nem sokaknak kell bemutatnunk, az elme-időutazós sci-fiben egy páratlan eszköz segítségével nézünk bele a régmúltban élő őseink emlékeibe, hogy megismerjük a templomosok és az assassinok több ezer éves ellentétét.

    Az új rész ismét a történelmi múltba vezérel el minket, ahol most Leonidasz király vagy akár a görögök oldalán vehetjük fel a harcot a peloponészoszi háborúban. A játékban külön érdekesség, hogy most akár a játékosunk nemét is megválaszthatjuk, ezért aki végig szoknyás orvadász akart lenni, az most ezt az álmát is beteljesítheti.

    A játékmenet a videó alapján sok ötletet fog meríteni a 300 című filmből, ahol szintén ugyanilyen ugrálós spártaiakat figyelhettünk meg, egy biztos, a játék ezen kiadásában sem fognak kimaradni a véres jelenetek, és az amputált testrészek.

    Az Assassin’s Creed Odyssey jövő héten, október 5-én válik elérhetővé mind PS4-en, Xbox One-on, és PC-n. Ti várjátok már az új AC-t?

    Lentebb megtekinthetitek a legújabb, és egyben utolsó trailert a játékhoz.

  • Mini-interjú Oszlánszky Zsolttal, az Új Pompeji fordítójával

    A szemfüles Galaktika olvasók már értesülhettek blogunkról, hogy milyen újdonságokkal készülünk a 2018-as év első felében. Izgalmas új szerzők és régi kedves ismerősök is lesznek a megjelenések között. Egy-egy magyar kiadás mögött számtalan munka áll, és ennek az egyik legfontosabb szereplője a fordító. Az elkövetkezendő hetekben egy mini interjúsorozat keretében szeretnénk bemutatni fordítóinkat, akiknek mind mi, mind pedig az olvasók sokat köszönhetnek. Most Oszlánszky Zsolttal beszélgettünk, akinek a neve a Warhammer könyvek kapcsán csenghet ismerősen, de több galaktikás könyv (Bázis, MI, Bob) magyar szövegét is neki köszönhetjük. Legutóbbi fordítása az Új Pompeji.

    Miért lettél fordító? Mi volt az első munkád?
    Úgy nyolcéves koromtól kezdve érdekelt az írás és olvasás – azt hiszem, ezt a kettőt soha nem is próbáltam igazán különválasztani. Akkoriban élték első virágkorukat a magyar képregények a Füles Magazin lapjain – Fazekas Attila, Korcsmáros Pál, Zórád Ernő munkái –, volt Kockás és Alfa, Asterix és Talpraesett Tom, és az is előfordult, hogy a könyv, amiből egy-egy képregény született, a könyvtárban is megvolt. Az olvasás nagy szerelem, mind a mai napig tart, s innen többé-kevésbé egyenes út vezetett az íráshoz és fordításhoz.

    Ami magát a fordítói munkát illeti, tízegynéhány éve úgy adódott, hogy ezzel is próbát tehettem, és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nemcsak, hogy elfogadták a próbafordításom, de munkát is kaptam. Az első fordításom egy Warhammer 40K regény volt – a Nekropolisz –, ami a Szukits Kiadó gondozásában jelent meg.

    Hogyan ismerkedtél meg a fantasztikummal?
    Ha valaki is felelős azért, hogy kapcsolatba kerültem a sci-fi irodalommal, azok a szüleim, akik a kezdetektől olvasták a Galaktikát, és a régi Univerzum magazinban megjelent orosz sci-fi novellákat. És azok is ők voltak, akik nem azt mondták, hogy fiam, ilyet aztán még véletlenül se olvass, hanem, hogy nézd csak, még egy pár év, és akkor ott lesz Arthur C. Clarketól a Randevú a Rámával, az nagyon jó.

    oszlanszky_zsolt
    Oszlánszky Zsolt

    Kedvenc könyv és film a zsánerben?
    Egyetlen filmet vagy könyvet nehéz lenne kiemelni. Egyfelől, mert az ember ízlése változik, és amiért tegnap rajongott, arra holnap talán már csak nosztalgiával emlékszik vissza. Másrészt pedig, mert az egyik film ezért, a másik könyv meg azért teszik. De akad néhány, amiket mindig nagyon szívesen nézek meg/olvasok. A teljesség igénye nélkül pár kiragadott példa: Nagyon szeretem a klasszikus Star Warsot és a Star Treket, a Dűnét, Asimovtól gyakorlatilag mindent, Philip K. Dick, Roger Zelazny és Daniel Keys Moran írásait, John Brunnertől a Zanzibárt, William Gibson Neurománc univerzumát, az újabb nemzedék tollából Paolo Bacigalupitól A felhúzhatós lányt, Robert Charles Wilson könyveit, Glukhovskytól a Metró trilógiát, Lukjanyenko Őrség írásait, a Páncélba Zárt Szellemet képregényben és filmben egyaránt… És a képregényes kezdetekre való tekintettel örök kedvencem Pierre Berbettől a Psziborgok Álma.

    Ha pedig filmről van szó, ismét igen széles skálán mozognak a kedvencek, Az ötödik elemtől a Szárnyas Fejvadászon át a Vissza a jövőbe trilógiáig és az Alien széráig.

    Fordítóként hogyan kerültél kapcsolatba a sci-fivel?
    Az első fordítói munkám már sci-fi volt, sőt kifejezetten ilyen munkát is kerestem, és azt kell mondjam, szerencsésnek tekintem magam, hogy olyasmit fordítok, ami ennyire egybeesik a személyes érdeklődésemmel.

    Beszélhetünk külön fordítási szabályokról a zsánernél?
    Úgy gondolom, mint minden műfajnak, ennek is megvannak a maga szabályai, melyek kortól, országtól, sőt írótól is függenek. Egy negyvenes évekbeli amerikai pulp fiction nagyon más nyelvezetet használ, máshová helyezi a súlypontot, és más kortárs problémákat vet föl, másféle irányt szab, másképp keres kiutat, mint a mai írók… Az, amiről sokan szeretnek elfeledkezni, hogy egy könyv fordítása nem csupán fordítás, ami a Google pár gombnyomással el tud végezni. Az ember történetet, szófordulatokat, szójátékot és kulturálisan kódolt másodlagos jelentéseket kell, hogy átültessen, úgy, hogy az magyarul is üljön. Nem csupán fordítunk, de magyarítunk is. Azt hiszem, erre jó példa Göncz Árpád Gyűrűk Ura fordítása, vagy Arany János Shakespeare fordításai, amik sok szempontból művészibbek és hangulatosabbak lettek, mint az angol eredetik. A fordító nem csak a nyelvtudásával, de a műveltségével, háttérismereteivel, személyiségével is dolgozik (s néha még az író esetleges apróbb tévedéseit is próbálja kiigazítani – mint mikor egy középkori miliőben játszódó amerikai történetben Magyarország fővárosának Budapestet tüntetik föl, vagy szabadon dobálóznak tudományos kifejezésekkel vagy katonai rangokkal), amibe az olvasók sokszor nem is gondolnak bele.

    Mi volt a legnagyobb kihívás a jelenlegi regény (Új Pompeji) fordításánál?
    Az Új Pompeji azt hiszem macerás lenne egy olyan fordítónak, aki nem igazán szereti a történelmet, de mivel egy időben régésznek/történésznek készültem, ez a része nekem inkább érdekes volt, mint problémás. Természetesen nem egy történelmi szakkifejezésnek utána kellett néznem, de azt hiszem, ezt természetes. Stílusát tekintve semmi olyannal nem találkoztam, ami igazán riasztó lett volna (pl. egyes szám első és harmadik személy folyamatos váltogatása, szubkulturális utalások, vagy olyan külső nézőpontos megoldás, ahol azt sem tudjuk, ki a narrátor stb). Jó volt olvasni, jó fordítani, és engem nem szokott zavarni a több szálon futó történet. Volt már olyan munkám, ahol a Szun Ce féle Háború művészetétől kezdve az űrutazás fizikájáig több dolognak is utána kellett néznem, de ez szerencsére nem ilyen volt.

    Olvasóként hogy tetszett a könyv?
    A könyv egy kicsit talán egy James Clavell vagy Passuth László regényhez hasonlítható abból a szempontból, hogy itt is épp elég szál és szereplő van, hogy megdolgoztassa az olvasó agyát. Mivel én szeretem az előbb említett írók regényeit, és egy időben magam is régésznek készültem, egy olyan könyv, aminek egyszerre van köze a sci-fihez és a történelemi krimihez, azonnal a szívemhez nőtt.

    A jövőben fordítanál még a szerzőtől?
    Ilyen könyvet – főleg Mr. Godfrey tollából – máskor is szívesen fordítanék

  • Időutazós film lesz a Bosszúállók 4. része?

    A Bosszúállók: Végtelen háború című legújabb, Marvel-féle team-up film tavasszal bemutatkozik a magyar mozikban is, a sajtó azonban már azt találgatja, hogy a filmsorozat 4. részéről vajon miért titkolnak el ennyi részletet. A 4. Bosszúállók rész forgatása nemrég fejeződött be, úgy tűnik, hogy olyan eszközt is bevetnek majd a főszereplő szuperhősök, amire az eddigi világmegmentő kalandokban nem igazán láttunk precedenst. Ez pedig egy időgép lehet.

    Vigyázat, lehetséges spoilerek következnek!

    11 év alatt rengeteg történetet és még több hőst mutatott be nekünk a Marvel, nem kevesebb, mint 17 filmben, a Bosszúállók 4 pedig egy ciklus vége lesz. Persze addig érkezik még a Black Panther, a Végtelen háború, az Ant-Man and The Wasp és Captain Marvel önálló kalandja is. A találgatások azóta kezdődtek meg, hogy a 2019-re tervezett végső felvonás forgatásáról képek kezdtek szállingózni. Ezeken Thort láthattuk, hosszú hajjal, most pedig Amerika Kapitányról érkeztek fotók, amelyeken Chris Evans szakáll nélkül, a régi jelmezében látható.

    Vajon sima flashbackekről lenne szó csupán?

    A képeket közelebbről megvizsgálva, a színészek kezén látható egy-egy ugyanolyan kütyü, amelyet látva a filmes szaksajtó rögtön arra a következtetésre jutott, hogy itt bizony időutazásról van szó. Ráadásul a képeken nem csak a fiatal Amerika Kapitány látható, de ott van mellette Ant-Man is, aki ezekben az időkben konkrétan még nem létezett, a Scott Lang-féle verzióban.

    Mindemellett nagyon úgy tűnik, hogy több, már elhunyt szereplő is visszatér a Bosszúállók 4-ben, így a brutális módon elhalálozott Crossbonest is viszontláthatjuk. Nagyon úgy tűnik, hogy itt már többről lesz szó, mint sima visszatekintésekről. Az MCU a Doctor Strange-féle varázsvilág után újabb irányt vesz, mégpedig az időutazással. De vajon ez lenne Thanos legyőzésének kulcsa? Azért utaznak vissza a Bosszúállók a múltba, hogy a fiatalabb Steve Rogers segítségét kérjék, mert a kegyvesztett szuperkatona fűbe harap a Végtelen háború történései során? Hamarosan kiderül.

  • Mini-interjú J. Magyar Nellyvel, Jodi Taylor magyarhangjával

    A Galaktika olvasók már értesülhettek blogunkon arról, hogy milyen újdonságokkal leptünk meg titeket a 2017-es év második felében. Egy-egy magyar kiadás mögött számtalan munka áll, és ennek az egyik legfontosabb szereplője a fordító. Az elmúlt hetekben egy mini interjúsorozat keretében az új könyvek mellett azok fordítóit is megismerhettétek, akiknek mind sokat köszönhetnek. Az idei évet bezárva Jodi Taylor időutazós történetéről, az Egyik átkozott dolog a másik utánról beszélgettünk Robert Charles Wilson kapcsán már megismert J. Magyar Nellyvel.

    Jodi Taylor „magyar hangja”: J. Magyar Nelly (bal oldalt)

    Hogyan lettél a regény fordítója?

    Németh Attila keresett  meg vele mint „testre szabott ajánlattal”.

    Szokták mondani, hogy az időutazás egy nagyon sokszor körbejárt téma, nehéz újat kitalálni és mondani az ilyen típusú történetekben. Jodi Taylor regénye szerinted miben tud más lenni a többi időutazós könyvhöz képest?

    Abban, hogy az írónő, aki bevallottan a történelem szerelmese, nem bajlódik az időutazás technikai részleteivel, hanem „csupán” eszközként használja arra, hogy egy elképesztően fordulatos, izgalmas kalandregény keretei között mesélhessen régi korokról és jelentős történelmi eseményekről.

    Mi volt a legnagyobb kihívás az Egyik átkozott dolog fordításánál?

    Mindig nagy próbatétel elé állítja a fordítót, ha a főszereplő egyes szám első személyben meséli el a történetet. Ilyen esetben hatványozottan fontos, miként beszéltetjük ezt a karaktert, mert szinte kizárólag a saját kifejezésmódjából, szavajárásából derül ki, milyen ember is ő. A feladat ilyenkor túlmegy a szigorú értelemben vett fordítói munkán: mindenekelőtt fel kell rajzolnunk magunkban ezt az alakot, később pedig mindig ehhez a komplett személyiséghez igazodva adhatunk csak szavakat a szájába. Ez komoly felelősség, főleg egy hosszú regénysorozat első kötetében.

    Igen, Max, a könyv főszereplője nagyon sajátos stílusban beszél. Voltak különösen nehéz kifejezések, amiken sokat kellett gondolkodnod?

    Nem mondhatnám. Miután kitaláltam, hogy Max kedvenc kifejezéseit, a „szavajárását” hogyan fordítom le, már csak következetesen alkalmazni kellett a szövegben.

    A nagyszájú hősnő mellett a szöveg másik nehézsége a tipikus angol humor. Általában milyen módszerrel, megközelítéssel fordítottad le a poénokat?

    Nincs módszerem. Úgy értem: mindegy, hogy angol humorról, ausztrál humorról vagy éppen afgán humorról van szó, a fordításnak olyannak kell lennie, hogy a kulturális különbségektől függetlenül a célnyelvi olvasóközönség is értse, tudjon nevetni rajta. Ennek érdekében sokszor el kell szakadni a betűtől, és inkább a szöveg, a poén „szellemét” kell megragadni.

    Melyik volt az a poén, amin nagyon sokat kellett dolgozni, hogy a magyar olvasók számára is érthető és élvezhető legyen?

    Konkrétumot nem szívesen említenék (nehogy lelőjem a poént!), de általában a nyelvi humor átültetése a legnehezebb. Amikor például a poén egy adott szó két- vagy többértelműségén alapszik. A mi nyelvünk is rengeteg lehetőséget kínál a viccelődésre, az viszont nagyon ritka, hogy az angol és a magyar között tökéletes átfedés legyen. Ilyenkor nincs mese: kreatívnak kell lenni. Na jó, annyit hajlandó vagyok elárulni, hogy a szexszel kapcsolatos poénok lefordításánál mindig eléggé szabadjára kellett engednem a fantáziámat…

    Olvasóként hogy tetszett a könyv?

    Már első olvasásra nagyon megfogott a történet fordulatossága, a főhősnő színes személyisége, a mindent átszövő humor. Általában jól kijövök a női írókkal, nem is tudom, miért…

    A könyvben  számos kort meglátogattnak a St. Mary munkatársai. Az említett korok közül melyikbe látogatnál el, mint múltjáró?

    Nem válogatnék, jöhet bármi.

    A jövőben fordítanál még a szerzőtől?

    Szíves örömest! Egy kicsit már a saját teremtményemnek is érzem Maxet. És éppenséggel lenne mit fordítani Jodi Taylortől, ugyanis mostanáig (angolul) már hét folytatása jelent meg a regénynek.

  • Future Man pilot: A legnagyobb klasszikusokra épít az új időutazós sorozat

    Nagy múltú klasszikusoktól kölcsönözni nem szégyen, ugye? A Future Man című sci-fi vígjátéksorozat első évada a Hulun vált elérhetővé november 14-én, mi pedig meg is néztük az első részét. Spoilerek nélkül elárulhatjuk, hogy Seth Rogen és Evan Goldberg sorozata igencsak jól sikerült! A produkció története erősen támaszkodik Az utolsó csillagharcos című filmre, tekintve, hogy a főszereplő itt is kiakaszt egy videojátékot, aminek a vége egy futurisztikus utazás lesz. Ezen kívül komoly kikacsintásokat kap a Vissza jövőbe, a Terminátor franchise és a Ponyvaregény is, így a nosztalgiára vágyó tévénézők biztos megtalálják a számításukat ezzel a produkcióval.

    A Future Man úgy nyúl le elemeket több klasszikus filmből, hogy ennek ellenére is vicces és szórakoztató tud lenni. A főszerepben azt a Josh Hutchersont láthatjuk, akit az Éhezők viadala nézői az elmúlt években eléggé megszerettek, a színész jól is hozza a pilotban a kissé esetlen, lúzer srác karakterét. A történet Josh Futtermanről szól, aki egy kutatólaborban dolgozik takarítóként, amikor pedig van egy szabad perce is, egy olyan videojátékot tol, amelyet még senki nem tudott kiakasztani. Egy nap azonban rámosolyog a szerencse a fiatal gamerre, befejezi a játékot. A szobájában pedig ott terem két általa jól ismert harcos, akik világmegmentő kalandra hívják.

    future-man-pilot2

    Az első epizódban a főszereplők 1969-be repülnek vissza, hogy megakadályozzák azt a kissé bizarr eseményt, amely elindítja a lejtőn az emberiséget. A Josh mellé társuló jövőbeli harcosok egyébként nagyon élnek az első epizódban, a Wolfot játszó Derek Wilson részéről elég, hogy kemény, Eliza Coupe (Tiger) viszont lopja a show-t. A színésznőnek jól mennek a szitkomok, hiszen olyan szériákban láthattuk már, mint a Jóbarátok-pótlék Happy Endings, és a Future Man esetében is megy a színésznőhöz ez a kissé komolyodó figura, amiben már sokat láttuk.

    Nagy kérdés, hogy az évad hátralévő részében mennyire fognak vissza-visszanyúlni a filmes elődökhöz az időutazós sorozat készítői, bár meg kell hagyni, hogy a pilot 30 perces játékideje alatt nagyon működtek a kikacsintások, főleg a Vissza a jövőbe kapcsán húztak váratlant az alkotók.

    future-man-pilot3

    Mostanában az időutazós sorozatok kezdenek beszürkülni, hiszen a Doctor Who is nagyon érdektelen lett, valamint a Timeless és a Frequency című szériák se tudtak maradandót alkotni. A Future Man úgy hoz élvezhető tartalmat a sci-fi palettára, hogy a kezdésben túl nagy kockázatot nem vállal, ennek ellenére nagyon működik az egész. Kijelenthető, hogy még a látvány is hozzátesz pár vicces momentumot a sorozathoz, a helyenként eltúlzott, retro szűrők ugyanis jól áthozzák a különböző korok vizualitását.

    A Future Man első része nem okoz csalódást, mindenképp kötelező néznivaló, még úgy is, hogy a pilot első pár perce döcög és kis türelemre van szükség ahhoz, hogy a történet igazán kibontakozzon. Az időutazós filmek ‘hardcore’ rajongóinak és kazuár nézőknek is ajánlott a Hulu újdonsága, a legfontosabb tanulság pedig, hogy még a bugyuta humoráról ismert Seth Rogen is képes vállalható tartalmat letenni az asztalra, ha hagyják kibontakozni.

    Értékelés: 8/10

  • Egyik könyv a másik után – Jodi Taylor és időutazó bölcsészei

    Magyarul is megjelent Jodi Taylor időutazós SF sorozatának első része, az Egy átkozott dolog a másik után. Taylor cserfes főhősnőjének, Max oldalán az emberi történelem legizgalmasabb korszakait fedezhetjük fel, és a legképtelenebb kalandokat élhetjük át. Nézzük meg közelebbről, pontosan mit is várhatunk a St. Mary-krónikáktól.

    jodi_taylor_authorJodi Taylor Dél-nyugat Angliában, Bristolban született. Iskoláit később Gloucesterben járta. Házassága után férjével Yorkshire-ba költöztek, ott majdnem 20 évig a North Yorkshire County Councilnél dolgozott, mint könyvtári létesítményekért felelős menedzser. Saját bevallása szerint mindig is a történelem megszállottja volt, nem is meglepő, hogy ezt könyveibe is beleviszi. Ezen kívül nehéz kicsalogatni ágyából, egy szelet csokival még lehet esélyed, de ha esik, felejtsd el Jodit! Ha magáról kell beszélnie a nyelve meg van kötve, szerényen csak annyit mond, hogy magas, hihetetlenül szép, szellemes és sok mindenben jártas – olvasható mindez az írónő Facebook oldalán, amiből már érezhetjük elég laza, nem görcsöl rá az írói image-építésre és egyéb marketing stratégiákra. Viszont annál komolyabban veszi az írást; mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a jelenleg nyolc részt számláló időutazós sorozata, a St. Mary-krónikák.

    just one damn thing after another wrap (2)_MOD

    A St. Mary-krónikák főhőse Dr. Madeleine Maxwell, akit egykori tanítója egy különleges ajánlattal keres meg: épp van egy érdekes pozíció, ami Maxnek való. Főhősnőnk el is látogat a kérdéses intézetbe egy állásinterjú erejéig, ahol kiderül, a legvadabb szakmai álmai válhatnak valóra: ellátogathat Spártába, megnézheti a Thermopülai csatát vagy a francia forradalmat, ugyanis a St. Mary számára elérhető az időutazás technikája, amivel valós időben tanulmányozhatják a történelem különböző korszakait. Azonban mindez csak szigorú szabályok betartása mellett lehetséges, különben maga a Történelem vág vissza. Vagy rosszabb.

    Taylor legelső regénye a hamarosan nálunk is megjelenő Egyik átkozott dolog a másik után, ami először interneten volt olvasható. Később a kéziratot az Accent Press vásárolta meg, kiadta a regényt, majd Taylor további műveit. A második rész, A Symphony of Echoes 2013 júniusában jelent meg, a továbbiakban Taylor évente 2 új kötettel jelentkezett. A tervek szerint a legújabb, kilencedik rész, What’s the Worst That Could Happen? 2018 májusában érkezik a külföldi rajongókhoz. A regények mellett novellák is készültek a St. Mary-univerzumhoz, ezek többsége a The Long and Short of It (2017)-ben találhatóak.

    A siker nem maradt el.  2016 januárjában a St. Mary-sorozat legelső része felkerült az USA Today Best-Selling könyvlistájára, pozitív kritikákat kapott a Publishers Weekly-n, ami a regényt „egy részletesen bemutatott világban tett vidám utazásként” jellemzi. A Library Journal a könyv „szimpatikus karaktereit”, humorát és mozgalmas cselekményét emelte ki. A sorozat további részei is előkelő helyen szerepelnek az Amazon Science Fiction & Fantasy kategóriájában, idén a 8. rész a Goodreads közönségszavazásán is bekerült a legjobb Science Fiction regények jelöltlistájára.

    Az Egyik átkozott dolog a másik után teljesíti mindazt, amit elvárhatunk egy nyitókötettől, miközben azt is előre vetíti, a jövőben mit várhatunk a sorozattól. Jodi Taylor ától zettig bemutatja a St. Mary működését és a múltjárók feladatkörét, kiképzését és életét. Max szemén keresztül megtudjuk, milyen képességek kellenek feladatához, milyen esetleges veszélyekkel kell számolni, és azokra hogyan érdemes felkészülni. Az egyetem és a múltjárók képzésének részletes kidolgozása rögtön azt az érzést kelti, hogy amiről olvasunk, az mind lehetséges, akár mi is jelentkezhetünk a St. Marybe. Azonban egyszerű leírás vagy elbeszélésként mindez elég száraz és unalmas lenne, és ezt Jodi Taylor is jól tudja. Itt jön képbe a történet egy másik nagy erőssége a világ építésen túl, a narrátor. Max szájába adott szarkasztikus vagy épp cinikus kommentárok színesítik a regény univerzumának gyorstalpalóját, de görbe tükröt is állít a túlszabályzott világunknak. Nagyszájú főhősnőnkön keresztül pedig érdemes a regény másik erényéhez, a humorhoz kapcsolni. Taylor könyvében nem lesznek az időparadoxonnal foglalkozó hosszú értekezések, de a bürleszket idéző jelenetektől, a helyzetkomikumig át, egészen a fekete humorig mindenből kijut.

    unnamed

    Ami a cselekményt illeti, az a könyv címével tökéletesen leírható. Max és társai folyamatosan csöbörből vödörbe esnek, egyik átkozott dolog jön a másik után. Egyik pillanatban a peterloo-i vérfürdőt szemlélik, a másikban a westminsteri apátság alapjainak lerakását tanulmányozzák, máskor pedig a Somme-offenzívát vizsgálják. Tehát a történet folyamatosan pörög, nincsenek üresjáratok. Azonban Taylor ügyes írónak bizonyul itt is, ugyanis nem tölti meg regényét felesleges akciójelenetekkel, hanem a megfelelő arányban tudja vegyíteni azt a történet már említett más erényeivel (világépítés, karakterek, humor).

    Történelemrajongóknak kihagyhatatlan, de aki szereti a fiatalos vagy bentlakásos iskolában játszódó történeteket, vagy csak egy szórakoztató kikapcsolódásra vágyik, annak is érdemes elolvasni az Egyik átkozott dolog a másik után-t.

    Most 20% kedvezménnyel rendelhető a Galaktikaboltban.

  • Az egyik legfontosabb SF filmfesztiválon nyert díjat a Hurok

    A Trieste Science+Fiction Festivalt 2000-ben alapították meg, amelyet Észak-Olaszországban tartanak meg azóta is évente. Az eseményt Todd Brown, filmproducer az egyik legfontosabb SF fesztiválnak nevezte, ahol nem csupán a filmipar, de a képregények, a tévé, a grafikák, és úgy összességében a fantasztikum óriási figyelmet kap. 2017-ben a legjobb nemzetközi filmnek járó Asteroide-díjat a The Man With The Magic Box kapta, míg a legjobb európai filmnek járó Méliés d’Argent Awardot a Madarász Isti által rendezett, időutazós Hurok zsebelte be.

    A zsűri a 2016-os magyar filmet így jellemezte:

    Habár sokan és sokféleképp meséltek már el szerelmes történeteket, Madarász Isti filmje így is újat tud mutatni a témában, hiszen a lehetőségek labirintusába vezeti be nézőjét a Hurok segítségével. A történet szépsége pedig nem a különleges effekteknek, hanem a nem hétköznapi karaktereknek köszönhető. A forgatókönyv egyszerű, de nem várt befejezése pedig egészen egyszerűen magával ragadó.

    A Hurok története szerint a főszereplő Ádámot (Száraz Dénes) pszichopata megbízója, Dezső (Anger Zsolt) arra próbálja rávenni, hogy halottak agyából kivont hormonkészítményt csempésszen külföldre. A terv azonban kudarcot vall, ugyanis Ádám időhurokba kerül, ami nem várt nehézségek elé állítja a férfit. A filmben fontos szerepet játszik Martinovics Dorina, akit a Társas játék nézői is ismerhetnek, ő Ádám barátnőjét játssza.

  • Happy Death Day előzetes: Halj meg újra és újra!

    A Bill Murray főszereplésével készített 1993-as film, az Idétlen időkig tekinthető annak a darabnak, mely meghonosította a filmvásznakon az időhurkos történeteket, azóta rengeteg ilyen, időutazós filmet kaptunk. A teljesség igénye nélkül ott volt például a 2001-es Donnie Darko, mely azóta kultfilmként van emlegetve minden filmes szaklapban, de óriásit hasított mostanában a Tom Cruise és Emily Blunt neve által fémjelzett Edge of Tomorrow is, melynek jön a folytatása is. Ezeken kívül muszáj felemlegetni a Loopert még, illetve a stílusban születtek még olyan klasszikusok, mint a 12 majom, a Pillangó-hatás, a vagy a Frequency.

    Látható, hogy egész kis műfaj épült ki az időhurkos filmek köré, melyekben a főszereplő rendre újraél egy napot, a cél pedig, hogy kikerüljön a végtelennek tűnő körforgásból. Most megjött a Happy Death Day című film előzetese, melyben egy szőkenő, Tree kénytelen újraélni a szülinapját, illetve az egyetemi lét borzalmait, hogy aztán éjjel egy maszkos gyilkos újra és újra megölje. A megoldás egyszerűnek tűnik, meg kell törni a hurkot, elkerülni a halált és rájönni, hogy a lány sok-sok rosszakarója közül ki az, aki képes elmenni addig, hogy vért ontson.

    A Happy Death Day írója Christopher Landon, aki a legtöbb Paranormal Activity filmet is jegyezte. Ez talán nem túl biztató, ellenben az előzetes elég jól sikerült, 2017 október 13-án (ami egyébként péntek 13 lesz) bevizsgálható lesz ez az időutazós slasher horror. A Happy Death Day főszerepét Jessica Rothe-ra bízták, aki feltűnt a Kalifornai álom című Oscarra jelölt musicalben, a színésznő eddig főleg epizódszerepeket kapott olyan sorozatokban, mint a Happy Endings, a Gossip Girl, a Zsaruvér, és a Bűnös Chicago. Illetve fontosabb, visszatérő karaktert alakított a Mary + Jane című szériában.

    Ha szerencsénk van, akkor a Happy Death Day lehet az év egyik semmiből jött meglepetése, reménykedjünk.

  • Egy időutazós sorozat lett a tévés szezon nagy túlélője

    A Timeless című NBC-s drámasorozattal szinte kabaréba illik, ami történt, ugyanis a csatorna május 10-én bejelentette, hogy kaszát kapott a sci-fi széria. A készítők, Eric Kripke és Shawn Ryan sajnálatukat fejezték ki, aztán rögtön ki is jelentették, hogy a produkció külsős gyártója, a Sony bizony mindent el fog követni azért, hogy a műsort másik csatornára költöztessék. Aztán pár nappal később jött a hír, hogy az időutazós sorozatot az NBC mégis berendelte egy második évadra, melynek az egyik főszereplő, Matt Lanter Facebookos videóban örült.

    Az NBC hatodik legnézettebb drámasorozatáról beszélünk egyébként, mely így első hallásra lehet, hogy jól hangzik, de a Timeless nézettségben eléggé elmaradt a várakozásoktól. Azóta a készítők úgy nyilatkoztak, hogy a produkció legkorábban 2018 tavaszán térhet vissza a képernyőkre és a második etap 10 epizódos lesz. A nézők minden bizonnyal fogták a fejüket az első szezon lezárása után, ugyanis elég kemény cliffhangerrel búcsúzött a Timeless, de a hírek szerint épp ők, a rajongók érték el, hogy az NBC megváltoztassa a döntését.

    Egyesek szerint a piszkos anyagiak miatt dobta volna el az NBC a Timelesst, ugyanis elég kemény egyezkedések mentek a háttérben a produkciót gyártó Sony TV-vel, de nem csak ez a sorozat járt ebben a cipőben, hanem a Taken és a Blindspot is. Bár, azt hozzá kell tenni, hogy nézettségben mind a Taken, mint pedig a Blindspot gyengébben teljesített a Timelessnél, és azokat így is simán (elsőre) berendelték.

    timeless-kabare2

    Mint kiderült, végül a Sony és az NBC a rajongók miatt ült le még egyszer tárgyalni, akik a hivatalos állásfoglalás szerint összefogtak és megmentették a sorozatot. A tévétörténelemben ezen kívül egy ismertebb eset van még, amikor nézői nyomásra menekült meg egy produkció. Annak idején a CBS-féle posztapokaliptikus, kisvárosi sci-fi, a Jericho ért véget egy hatalmas cliffhangerrel, de aztán a rajongók annyi mogyorót küldtek tiltakozásul a csatorna székházába, hogy kénytelenek voltak megcsinálni azt a hőn áhított második évadot.

    A Timeless című sorozatot Magyarországon a VIASAT3 mutatta be, dupla résszel, március 21-én. A hazai közönség a produkciót Időutazók néven ismerheti, mely egy, a Slidershez hasonló csapatról szól. A főszereplők egy gonosz konspirátor nyomába erednek, amikor az ellop egy időgépet és elkezdi módszeresen megváltoztatni a múltat.