A hazai filmek fogadtatása a legtöbb alkalommal negatív szokott lenni, vagy megfelelő reklám és marketing híján el sem jut hírük az átlagos mozilátogató közönséghez.
Nagyjából a semmiből ugrott elő néhány hónapja a Hurok című sci–fi thriller előzetese, ami nem sokat mondott, és annál kevesebbet mutatott. Azonban fantáziámat nem hagyta nyugodni a kérdés, miszerint mégis mi lehet ez a film? Kisebb utánajárást követően sikerült kiderítenem, hogy valóban egy SF műről van szó, amely témája nem a szó szerint vett időutazás, de érzékelhetően efféle tematika köré építkezik. Így nem hagyhattuk ki az alkalmat, hogy mi is beüljünk rá, és megmondjuk a véleményünket!
A Hurok, mint ahogy címéből sejthető, egy csavaros időhurokra épülő krimi-thriller. Elképesztő fordulatokkal operál, ami már-már vetekszik a Primer című filmmel. Na jó, az talán még egy magasabb fokozat. Ami viszont biztos: nehezen lehet összefoglalót készíteni a látottakból, hiszen percről percre a cselekmény újabb fordulatot kap, és az összesen három főszereplőből álló „színészgárda” így is minden jelenetnél meglephet bennünket. Emiatt a sztorit nem vesézném ki, egyfelől a hihetetlenül összekuszált (mégis érthető) szálak miatt, illetve túlságosan spoileres lenne.
Amit mégis ki lehetne ragadni, az egyrészről a környezet. A fények, a közeli, a távoli képek mind-mind elképesztően jól festenek. Rengeteg lapuló utalás, metafora, ellentét, párhuzam van jelen, és úgy érzem a felét észre sem vettem. Mélyről érződik, hogy magyar alkotás, ennek ellenére sehol sem kapunk konkrét utalást, melyik városban játszódik maga a cselekmény. A három szereplő külön-külön is egységes egész, éppen annyit kapunk belőlük, amennyire szükségünk van. Nincsenek fölösleges párbeszédek, és nem rágnak bele mindent a néző szájába. Amit először esetleg nem értünk (lesz olyan, nem is kevés), később kiderül, de türelem kell hozzá. Ez adja meg a Hurok esszenciáját, ettől lesz bravúrosan csavart és végig izgalmas.
A másik nagyon fontos gondolat, mely kiemelhető, az nem más, hogy képes egy magyar film előadni olyan jellemfejlődést, amely nem igényel hosszas felvezetéseket, unalmas beszélgetéseket, és végletekig kibogozott motivációkat. Főszereplőnk, Ádám (Száraz Dénes) egy roppant ellenszenves fickó. Nagyon nehéz azonosulnunk vele a kezdetekben, igazi lecsúszott bunkó ember érzetét kelti. És milyen jól csinálja! Önző, arrogáns, felelőtlen. Kicsit olyan, mintha a rendező (Madarász Isti) összeszedte volna a hét fő bűn legjavát és belegyúrta volna egy karakterbe. Ám innen szép nyerni. Ádám a nagyjából másfél óra alatt gyökeresen megváltozik, és a film végére egészen megkedveljük majd. Kiemelhetőek a színészi alakítások is, mert végre nem keltik az örök színpadias hatást, amelytől a néző egy szemvillanás alatt elhidegülhet az adott filmtől. Főhősnőnk, Anna (Martinovics Dorina) a maga módján naiv, könnyen irányítható, ellenben mégis makacs lány, kinek kapcsán csupán egyelten kérdés járhat minden néző fejében: mi a fenéért van együtt Ádámmal? Gonoszunk, Dezső (Anger Zsolt) pedig igazi hirtelen haragú, maffiózótípus. Hármójuk kémiája mégis működik, egyben van és nem esik szét egy pillanatra sem.
Végül néhány gondolat erejéig kibontanám, miért is érdemes nekünk, nézőknek is kicsit átgondolni a magyar filmekhez való viszonyunkat. Ahogy beértem a moziterembe, kicsit megijedtem, hogy elmarad a vetítés, mert rajtam kívül csupán egy házaspár ücsörgött. Később megjelent még néhány néző, ám így is összesen nyolcan lettünk, melyből egy úriember a film közepénél felállt, és kiment. Arra gondoltam, hogy az esős nap miatt lehettünk ilyen kevesen, de rájöttem, hogy a mozi jegypénztáránál, és a rágcsa-ellátó pultoknál kígyóztak a sorok. A probléma sajnos elég sokrétű. Talán már hozzászoktunk a sokszor zsékategóriás filmekhez, vagy nincs igényünk egy igazi agyzsibbasztó mozihoz. Talán nem kapott elég reklámot a Hurok, esetleg valami más állhat a háttérben. Mindemellett én arra szavazok, hogy mindenki adhat egy sanszot, mert ez bizony nem a tizenkettő egy tucat alapú moziélmény.
A Hurok elvétve tartalmaz néhány logikai bukfencet, de semmi olyan nincs benne, amit nem lehetne megbocsátani neki. Alapvetően az időparadoxon egy nagyon nehéz téma, és gyakorlatilag ez az első ilyen témájú magyar mozi.
Összegezve a Hurok egy nagyon kreatív „éld át újra a napot” kategóriájú alkotás, ami tényleg megállná a helyét akár a külföldi mozikban is. Van néhány hibája, de abszolút szerethető az egész mozgókép hangulata, nem mellesleg a vágói munka fenomenálisra sikerült. A tanulsággal ki-ki maga azonosulhat, mert bizony szó van az emberi kőbevésett gondolkodás megmásíthatóságáról, értékrendek átalakításáról, szeretetről, mely miatt megéri változni, s változásokról, melyek miatt megéri szeretni. Egy esélyt bárki adhat a filmnek, legalábbis olyan nézőknek tudnám ajánlani, akik szeretik a paradoxonokat, és nem félnek egy kis gondolkodástól.