Címke: hugo-díj

  • Szerinted melyik a befutó?

    A Hugo-díjnak van egy kevésbé ismert kategóriája, mégpedig a képes gyűjteményeké, a képeskönyveké. A 2018-as mezőny végső hatos listája pedig iszonyatosan erősnek látszik.

    Néhány napja a World Sience Diction Society bejelentette a 2019-es Hugo-díj döntőseit, melyek közül a nyertes műveket augusztusban választják majd ki Dublinban.

    1999-óta a Related Book, vagyis a kapcsolódó könyv kategóriája is létezik, amelybe beletartoznak többek közt az irodalomkritikai munkák, film vagy TV-sorozat készítésévek kapcsolatos könyvek, életrajzok vagy éppen az ilyesféle művészeti gyűjtemények, vagy talán képes könyvnek is nevezhető darabok, amelyek szép számmal képviseltetik magukat az idei top 6-ban, s amelyeket alább láthatunk:

    The Books of Earthsea: The Complete Illustrated Edition
    Illusztrátora Charless Vess, írója Ursula K. Le Guin. A könyvet A Szigetvilág varázslója megjelenésének 50. évfordulója alkalmából adták ki, s több mint ötven illusztrációt tartalmaz, továbbá megvilágítja K. Le Guin nézőpontját is a művel kapcsolatban.

     

    Dungeon & Dragons Art & Arcana: A Visual History
    Szerzők: Michael Witwer, Kyle Newman, Jon Peterson, Sam Witwer. Egy illusztrált útmutató a sztorihoz, illetve a közkedvelt szerepjáték evolúciója képekben elmondva. Megismerhetjük belőle a keletkezés körülményeit, hogy hogyan nőtte ki magát, s hogy mi áll folyamatos népszerűségének hátterében.

     

    Spectrum 25: The Best in Contemporary Fantastic Art
    Szerkesztő: John Fleskes. Fantasztikus művészeti alkotásokat mutat be a könyv: képregényeket, filmeket, videojátékot, szobrot, képzőművészeti alkotásokat, illusztrációkat. A rendkívüli alkotók különleges képei révén ez az elegáns, színes gyűjtemny mindenféle stílusban mutatja be a művet, hagyományos és digitális médiumokon keresztül egyaránt.

     

    Spider-Man: Into the Spider-Verse – The Art of the Movie
    Alkotó: Ramin Zahed. Vázlatok, képes forgatókönyv, a kreatív folyamatok mögé való betekintés. Mindez az alkotó exkluzív megjegyzéseivel és a Brian Michael Bendis által írt előszóval.

     

    Tolkien: Maker of Midle-Earth
    Szerkesztő: Catherine McIlwaine. A könyv feltárja a Tolkien tartós népszerűsége mögött álló hatalmas igyekezetet. Csaknem háromszáz képpel, kéziratokkal, térképekkel, rajzokkal, betűkarakterekkel mutatja be a leghíresebb művei (A hobbit, A Gyűrűk Ura, A szilmarilok) mögötti kreatív folyamatokat, valamint néhány személyes fénykép és saját irat is gazdagítja a könyvet, melyek korábban még nem kerültek nyomtatásba.

     

    Daydreamer’s Journey: The Art of Julie Dillon
    Szerző: Julie Dillon. Azért készítette a gyűjteményt, hogy többet megoszthasson saját műveiből és ötleteiből, mint korábban. A több mint 200 oldalnyi könyv bemutatja a szerző portfólióját, szabadúszó munkákat, vázlatokat, tanulmányokat, befejezetlen darabokat, illetve régi műveket még a kezdeti korszakából.

     

    Ó mondd, te melyiket választanád?

  • 65 éves Robert Charles Wilson

    Robert Charles Wilson december 15-én töltötte 65. születésnapját. A Galaktika az ő születésnapja alkalmából is összeállított egy ünnepi csomagot, amely a december folyamán kedvezményesen megvásárolható. A csomag három könyvet tartalmaz: Pörgés, Tengely, Örvény.

    Az alábbiakban nézzünk róla is néhány érdekességet:

    1) az író járt már Magyarországon 2009-ben egy író-olvasó találkozón, illetve a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon

    2) van egy honlapja, amely bárki által megtekinthető az alábbi linken

    3) a szerzőt maga Stephen King is jellemezte: „probably the finest science-fiction author now writing”

    4) A Pörgés elnyerte a Hugo-díjat 2006-ban.

    5) Az író idén októberben fejezte be legújabb munkáját.

    6) Felesége, Sharry is írt már könyvet.

    7) A Pörgésből TV sorozatot is terveztek készíteni 2014-ben.

     

    Végül a három könyvről:

    Pörgés:

    Egy októberi éjszakán a tízéves Tyler Dupree döbbenten nézte végig, ahogy a csillagok sorra kihunynak az égen. Az űr egy csapásra valóban üres lett.Tyler azóta felnőtt, és ahogy valamennyi embernek a Földön, neki is meghatározó élményévé vált a Nagy Elsötétedés néven elhíresült jelenség. A Nap csupán egy halvány korong az égen, a Hold eltűnt, a mesterséges űrobjektumok pedig kivétel nélkül lezuhantak, és maradványaik olyan vénséges-vénnek tűnnek, mintha a nyilvántartottnál sokkal régebben keringtek volna bolygónk körül.Kutatók próbálják megfejteni a rejtélyt, és amire bukkannak, az tragikus jövőt vázol föl az emberi faj előtt: a Földet egy idegen lények építette fal szigeteli el a világegyetem többi részétől, és odakint sokkal gyorsabban telik az idő – egy nap alatt mintegy százmillió év! Ebben az iramban csillagunk életéből nem lehet több hátra negyven esztendőnél!

    Robert Charles Wilson regénye egyszerre sodró SF-thriller, szerelmi történet és apokaliptikus vízió, de mindenképpen csúcsminőségű irodalmi mű. Ebben az olvasókkal a kritikusok is egyetértettek, így a könyv nemcsak bestseller lett Amerikában, de elnyerte a rangos Hugo-díjat is.

    Tengely:

    Egy vadonatúj világ – itt, a szomszédban! A rejtélyes Feltételezettek faja hozta létre, és kötötte össze a Földdel. Építményük, az Átjáró lehetővé teszi, hogy az emberiség meghódítsa ezt a, külön az ő kedvéért létrehozott bolygót. A telepesek birtokba is veszik a szárazföldeket, hogy használják, sőt kihasználják az ölükbe hullott kincseket. Lise Adams tizenkét évvel korábban eltűnt apja után nyomoz. Török Findley világcsavargó ex-matróz. Kettőjüket egy üstököspor-eső hozza össze, amely meglepő módon apró gépezetekkel szórja tele a bolygót. Most Lise, Török, egy marsi nő és egy fiú, akit arra szántak, hogy fölvegye a kapcsolatot a Feltételezettekkel, a sivatag egy pontja felé igyekeznek, mely a hírek szerint hirtelen szörnyen idegenné vált… És rá kell döbbenniük, hogy valaki már megint manipulálja az időt.

    A kanadai Robert Charles Wilson első magyarul megjelent regényével, a Pörgéssel egy csapásra berobbant a köztudatba. A Hugo-díjas műnek íme, elkészült a folytatása, hogy ismét magával ragadja az olvasót egy bizarr, apokaliptikus technothrillerbe, amely legalább annyira kozmológiai meditáció is.

    Örvény:

    Évtizedekkel a Pörgés kezdete után járunk, és a Földet még mindig a Feltételezettek titokzatos civilizációja óvja a jelenség pusztító hatásaitól. Persze az emberiség attól még szorgosan pusztítja magát és környezetét.

    Dr. Sandra Cole pszichiáter keze alá egy érdekes fiú kerül, Orrin Mather, aki jegyzetfüzeteibe vég nélküli fantasztikus történetet ír egy bizonyos Török Findleyről, akit a Feltételezettek tízezer évnyire ragadtak előre az időben. Ebben a távoli világban az emberiség már bolygók egész láncolatán él, melyeket Átjárók kötnek össze egymással – egyedül a haldokló Földre nem juthat el senki, mert azt karanténná nyilvánították. Törököt és fiatal barátját, Isaac Dvalit egy fanatikus közösség fogadja be, akik mégiscsak el akarnak jutni az anyabolygóra, mert egy prófécia szerint ott végre szemtől szembe találkozhatnak a Feltételezettekkel.

    Dr. Cole a kézirat olvasása közben egyre több apró jelre figyel fel, melyek arra utalnak, hogy Orrin történetének köze lehet a valósághoz. Sőt a valóság egynémely tragikus eseményeihez…

    A Hugo- és Philip K. Dick-díjas szerző nagyívű trilógiájának végére ért ezzel a kötettel. A Pörgés és a Tengely után még mindig képes új meglepetésekkel szolgálni, az olvasót évmilliárdok eljövendő eseményeivel szembesítve.

  • Igény az lenne rá: Háromtest probléma-sorozat

    A pletykák szerint az Amazon újabb sci-fit szemelt ki, amiből megcsinálná „saját Trónok harcát”: Cixin Liu Háromtest problémája című regényéből és a két további részből készítene három évados sorozatot, ráadásul elég jelentős összegből, 1 milliárd dollárból.

    A szándék láthatóan megvan, hisz folynak a tárgyalások. Kérdés, sikerül-e megszerezni a jogokat. Cixin Liu hard sci-fijéből ugyanis a kínaiak is ígértek filmet és sorozatot. A hazai megfilmesítésről először 2014-ben adtak hírt, ekkor a trilógiát öt filmen keresztül tervezték elmesélni – ezek közül háromnak a forgatókönyvét maga a szerző írná. Későbbi hírek szerint az első részt 2016 júniusában vetítették volna le, azonban ez nem történt meg. A jelenlegi hírek szerint 2018-ban érkezhet az első film, de még ez is erősen kérdéses.

    Az Amazon bejelentése csak csavart egyet a dolgokon. Az io9 szerint a YooZoo Pictures azt nyilatkozta, a megfilmesítési jogok náluk vannak, és náluk is maradnak, nem kommentálták az Amazon terveit, és nem beszéltek arról se, hogy a cég együtt működne-e velük a regény adaptálásában. A filmes tervek kapcsán magát az írót is megkeresték, aki azt nyilatkozta, hogy nincs tudomása a projectről, és arról se, hogy tervezik-e vonni őt is a munkálatokba.

    Összegezve, két stúdió is megfilmesíteni Cixin Liu trilógiáját, aminek mi, sci-fi rajongók örülhetünk. Pozitívan nézve, mindkét cég sorozatának örülhetünk. Egy kínai adaptáció hű lenne a Háromtest probléma szellemiségéhez, az Amazon pedig – főleg – a rendelkezésére álló összeggel (de annak töredékével is) és más sikeres sorozatait elnézve elég profi művet kapnánk.

    Magáról a könyvről:

    Cixin Liu regénye először 2006-ban jelent meg folytatásos történetként a Science Fiction Worldben (kínai sf magazin), 2008-ban pedig önálló könyvként. Ezt később trilógiává bővítette: 2008-ban jött a Dark Forest, majd 2010-ben a Death’s End. A három könyv adja a Remembrance of Earth’s Past sorozatot.

    Az első rész, a Háromtest probléma a a Kínai Kulturális Forradalom idejébe visz minket. Egy titkos katonai társaság jeleket küld az űrbe, hogy kapcsolatot létesítsen az idegenekkel. Egy a pusztulás szélén álló idegen civilizáció fogja is a jeleket, és elkezdi a Föld meghódítását tervezi. Eközben a Földön különböző csoportok alakulnak, melyek vagy üdvözölni és segíteni szeretnék a korruptnak tartott világ átvételében a magasabb szinten lévő hódító lényeket, vagy harcolni akarnak az invázió ellen.

    A könyv Kína egyik legsikeresebb science fiction regénye, 2006-ban elnyerte a kínai sci-fi rangos díját, a Galaxy-t. Hazáján kívül is folytatta sikertörténetét a trilógia, több nyelvre is lefordították, és világszerte nagy sikernek örvendett. Angolul 2014-ben jelen meg Ken Liu sci-fi író fordításában, magyarul pedig 2016 óta olvashatjuk. A Háromtest probléma 2015-ben nem angolszász szerzőként megnyerte a legjobb sci-fi regénynek járó Hugo-díjat, későbbi részeit pedig szintén jelölték angolszász SFF díjakra.

    A hír forrása: io9

  • Tévésorozat lesz Az ötödik évszakból

    N. K. Jemisint eddig is a kortárs SFF egyik legzseniálisabb írójának gondoltuk, és tehetségét a szakma is nem győzi elismerni. Díjat először a The Hundred Thousand Kingdoms című regényével nyert (Locust 2011-ben), további művei pedig mindig ott szerepelnek a legrangosabb díjak jelöltlistáin. A 2015-ben megjelent regénye, Az ötödik évszak 2016-ban Hugo-díjat nyert, a trilógia második részével, Az obeliszkkapuval pedig Jemisin újrázott a Hugon, ráadásul nem is akárhogy: Orson Scott és Lois McMaster Bujold után ő azon írók egyike, akik egymást követő két évben nyertek a Legjobb regény kategóriában. Továbbá, fekete írók közül Jemisin az első, aki az előbb említett kategóriában elsőként nyert Hugót. Az Augusztus 15-én pedig megjelent a harmadik rész, The Stone Sky, amit hatalmas várakozás előzött meg. Most pedig úgy néz ki, a filmipar is lecsap Jemisin történetére: a fantasyből a TNT készít sorozatot.

    Így ért véget a világ… utoljára.

    A történet egy különleges világba invitál minket, ahol minden folyamatosan változik. Ennek a változásnak a végéhez közeledünk, az eddig ismert világ összeomlani látszik. A tartalékok kifogyóban, háborúk kezdődnek. Itt próbál túlélni Essun, a történet főhőse. A nőt szörnyű családi tragédiák is érik: hazaérve azt látja, férje brutális módon megölte kisfiúkat, lányukat pedig elrabolta. Dacolva a közeledő kataklizmával férje nyomába ered, hogy megmentse lányát és bosszút álljon fiáért.

    Az ötödik évszakból készülő adaptáció egyelőre korai stádiumban van, azonban néhány fontos információt már tudni – olvasható a Deadline-on. Majd a TNT-n futó sorozatért Leigh Dana Jackson (24: Újratöltve, Az Álmos-völgy legendája) fog felelni, executive producerekként pedig Dan Friedkin, Tim Kring és Justin Levy működik közre. Maga a projekt az Imperative Entertainmentnél készül. Jackson már jóval a Hugo-jelölés előtt megvette Az ötödik évszak megfilmesítési jogait, és a Jemisint övezi figyelem és rajongás igazolni látszik, hogy  jó döntést hozott.

    A regény egy igaz idrámai történet egy nagyon különleges világgal, mágiarendszerrel, nem hétköznapi szereplőkkel, és nem utolsó sorban egy nem hétköznapi elbeszélő móddal. Kérdés, ezeket sikerül-e átvinni képernyőre is, vagy valamennyire módosítanak a történeten és a kivitelezésén, hogy ezzel közönségbarátabbá tegyék az adaptációt. Mindenesetre várjuk a sorozatot.

  • Octavia E. Butler a májusi Galaktikában

    Számtalan sci-fi szerző van, akiket külföldön a zsáner jelentős alakjainak tartanak, azonban hazánkba nem jutottak el. Közéjük tartozik a májusi Galaktikában olvasható Octavia E. Butler is.

    Octavia E. Butler (1947-2006) írásai közül jelenleg sajnos csak 3 novella olvasható magyarul: a Beszédhangok (Galaktika 174), Amnesztia (Galaktika 194) és a most megjelent Vérrokon.

    Bármi is legyen az oka annak, hogy Butler nem jutott el hozzánk, sci-fi rajongóként nem szabad elmenni mellette. Különleges alkotónak számít az SF-ben, ami részben afroamerikai származásának is köszönhető. Ez a kulturális háttér teljesen átszövi műveit, amivel egy egyedi, csak rá jellemző hangot és világot teremt. Ilyen mű például a napjainkban is aktuális Parable duológia, amiben egy apokaliptikus világba csöppenünk. Másik jó példa még a Wildseed, a Patternist-sorozat harmadik kötete (megj: ha valaki el szeretné olvasni a sorozatot, ezzel a kötettel kezdje, mert kronológiailag ez az első): a történet egy része Afrikában játszódik, ahol két szereplő a kívülállóság érzésével küzd és próbál megoldást találni helyzetükre.

    Butler teljes életműve 3 regénysorozatból (ebből a legismertebb az 1976-ban indult Patternist-sorozat), 2 különálló regényből (Kindred és Fledling) és számos kisebb hangvételű írásból áll. Utóbbiak közül a Beszédhangok 1984-ben Hugo-díjat nyert, a 314-es Galaktikában olvasható Vérrokon pedig igazi díjesőt hozott: 1985-ben a Hugo és a Nebula-díjat, Locuson pedig közönségdíjat kapott.

    21265321

    A Vérrokonban Butler egy olyan jövőbe vezet minket, ahol az emberek ugyan kijutottak a világűrbe és egy másik bolygón élnek, de más sci-fi írók elképzeléseitől eltérően nem hódították meg az új világokat. Az új otthonban a saját túlélésük érdekében az embereknek együtt kell működnie a bolygót uraló fajjal, a tlikekkel. A kisregény egy a tlikek közt élő család életébe enged betekintést: egy magas politikai pozícióval rendelkező rovarszerű idegen, T’Gatoi él Gan családjánál. A kisfiú szerint megszokott, egyáltalán nem furcsa élet zavartalanul folyik Bram Lomas megjelenéséig. Kiderül, hogy a férfi egy n’tlik, azaz olyan valaki, akibe egy tlik nőstény petéket helyezett el.

    Kicsit emlékeztethet minket Lomas sorsa az Alien-filmekre, de Butler teljesen máshogyan közelítette meg ezt az ötletet (emberek, mint táptalaj vagy méh egy idegenfaj számára) . Az írás több témával is foglalkozik: koloniális mentalitás (a régen kolonizált népeknél megjelenő alsóbbrendűség érzés, ami az uralkodó v. régen uralkodó kultúrával való összehasonlításból ered), szex, család és fajok közötti kapcsolatok. Ez az összetettség magyarázható azzal, hogy Butler több ötletből alkotta meg nagy sikerű írását. Első sorban ki akarta magából írni a parazitáktól való félelmét. Nagyon is érthető okokból nem szerette volna, ha valami belemászik a testébe. Egy másik téma, ami sokat foglalkoztatta, az a szimbiotikus kapcsolat (ez visszatérő téma Butler más történeteiben is). Végül pedig eljátszott a gondolattal, hogy milyen érzés is lenne egy férfi számára várandósnak lenni, amit egy súlyosabb kérdéssel terhelt még meg: milyen lenne egy idegenfaj utódját magunkban hordani?

    Bchild
    Isaac Asimov’s Science Fictionben megjelent illusztráció a kisregényhez

    A kritikusok nagyon gyakran szokták a Vérrokont a rabszolgaság szimbolikus történeteként értelmezni, ami valóban egy lehetséges olvasat. Számos párhuzam vonható a rabszolgasorban tartott népek és az európai hódítok világa és a tlikkek és emberek viszonya között. Egyik ilyen az a tlikek elvárása, hogy a családok egy gyermeket szolgáltassanak be az idegeneknek a saját fajfenntartásukhoz. Ez utalhat arra, hogy az USA-ban a rabszolgaság idejében a rabszolgatartó bármikor szexre kényszeríthette nő rabszolgáját. Ennek ellenére számos interjúban nyilatkozta Butler, hogy félreértették őt. A Vérrokont egy összetett írásnak kell tekinteni, ami egyszerre szól a szimbiózisról, szerelemről, egy várandós férfiról, továbbá egy nem hagyományos értelembe vett invázióról. Amit ezek közül kiemelnék, az a szimbiotikus, már-már szerelembe hajló kapcsolat bemutatása. Az első mondat („Gyerekkorom utolsó éjszakája úgy kezdődött, hogy hazamentem látogatóba.”) még nem sejtet sok rosszat, utalhat akár beavatás történetre, de később még nagyon súlyos jelentéssel fog bírni. Ha még az első oldalakon nem igazán tiszta, hogy mi folyik Ganéknál, végig jelen van egyfajta kellemetlen feszültség. Ez az erős érzés a cselekmény előreharadtával csak erősödik, és ahogy egyre több mindent megtudunk az emberek és a tlikek viszonyáról, undor is keveredik a már amúgy sem nyugodt és vidám érzéseinkhez. Mindez az utolsó jelenetben, Gan és T’Gatoi beszélgetésében teljesedik ki igazán. A záró rész az egész történethez hasonlóan erős ellentétekből épül fel. Spoilerek nélkül talán annyit leírhatok, hogy egyszerre van itt jelen a szeretet és a félelem, a szerető felek közti intimitás és az ebből származó biztonságérzet, ami keveredik a fenyegetettség érzésével is.

    Jordan Walker illusztrációja
    Jordan Walker illusztrációja

    Octavia E. Butler kisregénye nem kifejezetten egy kikapcsolódást jelentő mű, de nem szabad kihagyni. A Vérrokon számos, még mai szemmel is friss ötletet vonultat fel, amiket Butler mesterien szőtt össze és ezzel egy működő, egész történetet hagyott ránk. Akik még nem olvastak semmit az írónőtől, azoknak tökéletes kezdés a Vérrokon, akik pedig ismerik őt, azoknak nem kell semmit sem mondanunk, tudják, hogy mi vár rájuk.

  • Mindenkiben ott él egy Mori

    Nevezik a sci-fihez írt szerelmes levélnek, de maga az író, Jo Walton fiatalkorának mitologizálásaként jellemezte a Mások között című könyvét. Itthon idén nyáron veheti kézbe a magyar olvasóközönség ezt a különleges regényt, a Metropolis Media gondozásában.

    Jo Walton, walesi írónő hosszú utat járt be a Mások között megjelenése előtt. Bevallása szerint 13 éves kora óta ír, azonban saját, különálló regénye csak 2000 után jelent meg, előtte férjével, Ken Waltonnal adtak ki közösen szerepjáték könyveket (pl. Pyramid).

    Első regénye fantasy trilógiája, a Tir Tanagiri első része, A király békéje, mely az arthuri mondakörön és egy korai ír eposzon, a Táin Bó Cúailnge-n alapszik. A sorozatot követően jelent meg a Tooth and Claw (2003), amelyben Walton Anthony Trollope, viktoriánus íróra jellemző történeten keresztül mesél sárkányokról.

    A szakma figyelmét csak később, a Farthing (2006) című regényével vívta ki: az alternatív történelmi regényt jelölték Nebula-díjra, Quill-díjra, John W. Campbell emlékdíjra és Sidewise-díjra is. Bár végül nem nyerte meg egyiket sem, de 2008-ban a második kötetet, a Ha’pennyt (2007) Prometheus-díjjal jutalmazták.

    2011-ben jelent meg a Mások között, amelynek egy díjesőt köszönhet az írónő: 2012-ben a Nebulán, a Hugo-n és a British Fantasyn is a legjobb regénynek választották, továbbá a World Fantasy-n is jelölték ugyanebben a kategóriában. Egy a The Guardiannek adott interjúban Walton bevallotta, hogy sosem hitte volna, hogy ekkora visszhangja lesz a történetnek.

    Mások között

    Maga a regény egy 15 éves lányról, Morwenna Phelpsről szól, aki elmondása szerint ikertestvérével, Morral megállította boszorkány édesanyját, és így megakadályozták, hogy az anya átvegye az uralmat a tündérek felett. Azonban egy későbbi autóbalesetben Mori ikertestvére meghal, főhősünk pedig sántává válik. Az eseményeket követően elmenekül az alig ismert édesapjához és annak három különös nagynénjéhez. Maradása azonban itt sincs sokáig, a nagynénik ugyanis beíratják a lányt egy bentlakásos iskolába. Itt kívülállóként kell túlélnie a mindennapokat: sántasága és walesi akcentusa miatt ki kell állnia társai ellenszenvét és a megaláztatásokat. Egyetlen menedéke a könyvei és a még Walesben tanult varázslás. Amint teheti, kapcsolatot is létesít a tündérekkel, azonban ezzel Mori magára vonja édesanyja figyelmét is, aki vadászik rá.

    A regény kiinduló pontja senkit se tévesszen meg: a könyv nem egy kifejezett ifjúsági fantasy történet. Az ismertebbekhez képest a Mások között számos pontban nagyon is más. Ilyen pont például a történet középpontjában álló tündérek.

    Nem gyönyörű nőként vagy apró, pillangószárnyas lényekként kell őket elképzelni, de még Tolkien tündéivel se mutatnak hasonlóságot (Mori nagy bánatára). Ezek a tündérek bármilyen alakot felölthetnek: van, amikor emberekhez hasonlóak, de inkább fa vagy növény alakban jelennek meg, de még ember számára teljesen ismeretlen formát is ölthetnek. Walesi nyelven beszélnek, de csak pár szót használnak, így embert próbáló a velük való kommunikáció.

    A varázslények mellett a mágia is teljes egészében átszövi a történetet, de szintén nem a megszokott módon. Mori a varázslat bonyolult működését véletlenek sorozatával tudja elmagyarázni. A varázslást sosem követi nagy robbanás vagy fényáradat, ahogyan azt várnánk, hanem egyszerűen valami változás áll be. Logikus magyarázat persze mindig akad, de a legtöbb esetben a főszereplő szerint varázslat áll a háttérben. Ennek működését legjobban a nyitófejezet mutatja be, ahol Morit és ikertestvérét látjuk, amint a furnacitgyárnál varázsvirágokat szórnak egy tócsába a tündérek parancsára, akik véget szeretnének vetni a környezetszennyezésnek a környéken. Másnap megjelenik a hír: a gyárat bezárták.

    [the_ad_placement id=”04″]

    Mivel viszonylag megfoghatatlan erőként működik a mágia a könyvben, sok eseménynél nagyon logikusnak tűnnek a véletlenek (pl. Mori a mágiának tudja be azt is, hogy néhányan barátkozni akarnak vele), így sokszor fel is merülhet az olvasóban, hogy a történet fantasy része nem kitaláció-e? Walton azonban nyitva hagyja a kérdést, a döntést az olvasóra bízza.

    Végül a Mások között főhőse, Morwenna is nagyon különbözik az ifjúsági történetekből jól ismert gyerekszereplőktől. Rengeteg hátránnyal indul el új kalandján, de sorsa miatt nem kesereg, hanem azt már feldolgozva, elfogadva halad célja felé. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy Mori már a könyv kezdete előtt átesett egyfajta fejlődésen: mágiahasználóként már megérezte, hogy kívülállóként kell helytállnia az emberek között, szembesülnie kellett édesanyja valódi természetével, fel kellett dolgoznia ikertestvérének elvesztését, és életveszélyes helyzetből kellett elmenekülnie, majd el kellett fogadnia sántaságát és továbbélnie vele. Rossz emlékeiről és élményeiről apránként mesél a könyvben, személyes megjegyzéseket és magyarázatokat fűz mindenhez. Így azt a benyomást kapjuk, hogy Mori a korához képest nagyon is intelligens, aki képes helyén kezelni a saját tragédiáit és többé-kevésbé feldolgozni őket. Az egykori szenvedések és fájó érzések már csak emlékek számára, csak időről-időre érintik rosszul mindennapjait. A múlt tapasztalatával pedig az új helyzeteket is könnyedén tudja venni, például a piszkálódásokra nem figyel, a bajban feltalálja magát és jól is jön ki a helyzetből (például mágikus védelmet épít ki, hogy távol tartsa magától édesanyját).

    Az olvasónak nem csak Mori talpraesettsége lehet vonzó, hanem lelkes rajongása a fantasztikus irodalom iránt is. Tolkien, Lewis, Heinlein, Brunner, Delany, Silverberg, Le Guin – csak néhány szerző, akikért Walton főhőse lelkesen rajong. Nem csak magukat a történeteket élvezi, hanem számára ezek jelentik a menekülést és a megnyugvást a való világgal szemben, mondhatni, a könyvek tartják életben. Azonban ahogy egy intelligens fiatalhoz illik, saját gondolkodása formálására is használja olvasmányait. A könyv lapjain rengeteg elmélkedést és fejtegetést olvashatunk a sci-fi és a fantasy legnagyobb művei kapcsán. Például Samuel Delany Tritonja kapcsán olvashatjuk Mori véleményét a prűdségről és szexualitásról, de a Narnia kapcsán a vallásról is elgondolkodik több bejegyzésen keresztül is akár. Az SF-n kívüli irodalom is hasonlóan hat rá. Egyik legérdekesebb meglátása Platón kapcsán olvasható az utópiák és az emberi természet összeférhetetlenségéről. Akár vallásról, akár társadalomról is legyen szó Mori olvasmányaiban, ő képes az olvasottakat továbbgondolni és saját véleményt kialakítani. Walton maga úgy jellemzi ezt a folyamatot, hogy hőse így válik felnőtté.

    A Mások között valóban Jo Walton egyik legérdekesebb alkotásának mondható szokatlan varázsvilág ábrázolással és szerethető, intelligens főhősével. Walton saját bevallása szerint nem életrajzi könyvként tekint a regényre, de számos olyan elemet beleírt a cselekménybe, amelyek fiatalkorában történtek vele, így téve még hihetővé és átélhetővé az egészet. A tündérek, a mágia és a boszorkány anyával való küzdelem mellett talán leginkább az olvasóval való közvetlenség miatt érdemes elolvasni Mori kalandját. Őbenne felismerhetjük régi, mélyen eltemetett lelkes, nyitott, de valahol kicsit kívülálló énünket.

    Nézd meg a további előkészületben lévő könyveinket a Galaktikabolt oldalán!

  • Megjósolt világunk

    Nyáron várható John Brunner legjobb művének tartott Zanzibar megjelenése a Metropolis Media gondozásában. Maga a regény majdnem 50 éves, azonban még korunk embere számára is súlyos üzenetet hordoz.

    Az európai országok közös uniót alkotnak, a homoszexualitás elfogadottá válik, színes bőrűek kerülnek fontos, politikai pozíciókba, miközben erősödik a rasszizmus, terroristák fenyegetik az országok nyugalmát, hatalmas gazdasági különbségek uralkodnak a társadalomban, a Földet pedig a túlnépesedés fenyegeti. Mintha az elmúlt évek híreit olvasnánk, pedig ezek az események mind megtalálhatóak John Brunner (1934-1995) Zanzibarjában is, amelyet 1969-ben írt!

    A sci-fi új hullámának egyik kiemelkedő műve a Zanzibar, amely a 2010-es év világát tárja olvasója elé. Habár a regényben több szereplő szempontjából kísérhetjük végig az eseményeket, két történetszál válik ténylegesen hangsúlyossá. Az egyik Norman Niblock House a teljhatalmú General Technics ügyvezetőjéé, aki azt a feladatot kapja, hogy a piacon és a politikában is vezető szerephez juttassa a céget, ezzel globális dominanciát szerezve. Mindez azonban egy afrikai ország átvételével lehetséges… A másik kiemelt cselekmény főhőse Donald Hogan, a félénk könyvmoly, aki igazából egy kém. Hogan épp egy áttörőnek számító géntechnológia leleplezésén dolgozik, amely megváltoztathatja az ismert világot.

    Természetesen Brunner 2010-es világa nem teljesen egyezik a mienkkel (sőt, ez el sem várható), azonban rengeteg társadalmi és gazdasági változást többé-kevésbé megjósolt regényében. Az SF Masterworks kiadás előszavában Bruce Sterling azt írja, hogy a Zanzibar jóslatait három kategóriába lehet osztani: elhibázott jóslatok, a többé-kevésbé valószínű események és a meghökkentő előrejelzések. A három csoport közül talán az utóbbi kettő az érdekesebb, hiszen az elsőre lehet kitalációként is tekinteni.

    [the_ad_placement id=”04″]

    Brunner világában találkozhatunk szuperszonikus járművekkel, villámot szóró fegyverekkel – ahogyan a legtöbb SF történetben is. Víziói közül viszont érdekesebbnek tűnhetnek a mélytengeri bányatelepek vagy az óriási mesterséges intelligencia működtetése. Habár ezek az ötletek nem váltak valóra még, de megvalósításuk már elképzelhető. Például már állítottak elő olyan mesterséges intelligenciát, amely sikeresen teljesítette a Turing-tesztet, tavaly pedig egy kanadai cég már megegyezett Pápua Új-Guineával az első mélytengeri bányászatról.

    A regény legtöbb valóra vált jóslata főleg társadalmi és politikai problémákhoz köthető. Egyik legnyilvánvalóbb és a könyv talán legfontosabb pontja a túlnépesedés. Maga a cím is ezt sugallja. A Stand on Zanzibar egy, a 60-as években elterjedt elképzelésre utal, miszerint ha az emberek szorosan egymás mellé állnának, akkor egy Wight-szigetnyi területet foglalnának el. A népességnövekedés mértékét figyelve, Brunner azt feltételezte, hogy 2010-ben ugyanennek a trükknek a végrehajtásához már egy Zanzibar nagyságú területre volna szükség.

    Az író disztópiájában a túlnépesedés nem marad megoldás nélkül: eugenikán alapuló törvények születnek. Ebben a korban szigorú szabályok mellett lehetséges gyermeket vállalni, így a lakosságnak csupán szűk rétege részesül ebben a kiváltságban. Azt, hogy ki nemzhet gyereket és ki nem, azt az egyén genetikai állománya alapján döntik el. Például aki örökletes betegséggel rendelkezik, annak nem lehetnek utódjai.

    A Zanzibar melegek elfogadását is emlegeti (például az avatarok, Mr és Mrs Everywhere esetében szabadon lehet választani a párosítások közül már a regény legelején), a színes bőrű lakosság pedig már építhet komoly karriert is (ilyen ember House is a történet egyik főszereplője), ahogyan mindez ma is kezd elfogadottá válni. Ezzel szemben erősen jelen van a képzelt 2010-ben is a rasszizmus és az erőszak is, utóbbiért terroristák és  a közintézményeket (iskolákat) támadók felelősek. Így az óhajtott egyenlőség nem igen valósul meg. Ehhez hasonló esetekkel napjaink híradásaiban vagy hírportáljain is találkozhatunk.

    [the_ad_placement id=”04″]

    Az egyenlőség-egyenlőtlenség problémájánál maradva Brunner az erőviszonyokat illetően is tett egész pontos jóslatokat. Világában továbbra is az USA-é a vezető gazdasági szerep, azonban saját korától eltérően már nem a Szovjetúniót tartja riválisnak, hanem Kínát. Továbbá említésre méltó dolog, hogy Brunner már a 60-as évek végén gondolt az európai országok szövetségére, amely 24 évvel később, 1993-ban jött létre Európai Unió néven. Bár meg kell jegyezni, hogy maga a nemzetek egységének gondolata már a II. világháború után is jelen volt a közgondolkodásban. Az amerikai és az európai kontinensen formálódó nagy befolyással rendelkező hatalmakkal szemben ott vannak a kis afrikai államok, amelyek fejlődés tekintetében jócskán el vannak maradva és így teljesen ki is vannak szolgáltatva a nagyhatalmaknak. Így nincs vagy csak nem erkölcsös úton van esélyük fejlődni.

    Igaz, nem feltétlen társadalmi vagy gazdasági problémákhoz köthető, de akadnak a regényben olyan jóslatok, amelyek meghökkentenek minket. Egyik ilyen példa a következő leírás Detroitról:

    Múlt héten Detroitban voltam és ez a legkísértetiesebb hely, ahová eddig betettem a lábam. Mint egy szellemváros. Az összes lebontott autógyár és persze a nyüzsgő lakásfoglalók. Valójában egy tömb buli miatt mentem be az egyikbe. Hallani kellene, ahogy egy zock csapat teljes hanggal játszik egy ötszáz láb hosszú acéltető alatt! Nem is szükséges nézni – csak állni és hagyni, hogy a hang végigsöpörjön rajtad.

    A fenti idézet alapján elmondhatjuk azt, hogy Brunner nemcsak megjósolta Detroit ipari hanyatlását, hanem a techno zene megszületését is.

    Ami ennél is meghökkentőbb még, talán a könyvben szereplő afrikai elnök neve, Obomi, ami nyilvánvalóan erősen összecseng az Egyesült Államok jelenlegi elnökének, Barack Obamának nevével. De hasonló eset még az USA infláció által okozott áremelkedése is: Brunner hatszoros emelkedést jósolt 1960 és 2010 között, a valóságban ez hétszeres volt. Brunner közel volt. Ilyen egybeeséseknél csak ámulni lehet és egy kicsit borzongani is.

    Még rengeteg előrejelzésről lehetne tárgyalni akár a szórakoztatást, akár az emberi kapcsolatokat illetően, de Brunner célja nem az volt, hogy ezekkel sokkolja a későbbi generációkat. Ahogy Joe Haldeman írta a Zanzibarról, a science fictionnek nem az a feladata, hogy próféciákat mondjon a jövőről, hanem hogy megmagyarázza a jelent és a múltat, s mindez nagyon is igaz ennél a történetnél is. Számtalan értéke mellett (pl. sajátos, kitalált nyelv, már-már posztmodernbe hajló történetvezetés és izgalmas, összetett cselekmény) a tényleges célja miatt érdemes még ma is kézbe venni Brunner regényét, hogy általa megértsük önmagunkat, problémáinkat, és esetleg így el is tudjuk elkerülni a sötéten ábrázolt jövőt.

  • Robert Reed és a kihasználatlan univerzum

    „Az univerzum egy hatalmas ház, ami nincs kihasználva”.

    E gondolatot Robert Reed fogalmazta meg Az üres ház című novellájában, amely a Galaktika legfrissebb, 302. lapszámában olvasható.

    Robert Reed a nebraskai Omahában született 1956-ban. 1987-ban diplomázott biológiából. Majdnem egy évtizedig dolgozott laboránsként, később azonban már főállású sci-fi író lett.

    Rendkívül termékeny szerzőnek számít, eddig több mint 200 novellája jelent meg magazinokban és antológiákban, valamint 11 regénye látott napvilágot. Műveit lefordították franciára, spanyolra, oroszra, de még japánra is. Magyarul a Galaktikában (209-211.) lehetett olvasni Milliárdnyi Éva című kisregényét, melyért 2007-ben Hugo-díjat kapott.

    Lyuk című novellája magazinunk 299. lapszámában jelent meg, míg Az üres ház című írása a legutóbbi, 302. számban olvasható. Ebben a technicista társadalomról és az univerzum végtelenjéről elmélkedik.

    Reed egyik népszerű, kitalált világa a Marrow-univerzum. Az ebben a világban játszódó történetek alapja egy idegen galaxisból érkezett mesterséges bolygó, amely felderítésre vár. A Marrow-univerzumban játszódó írások e felfedezés kalandjait mesélik el.

  • Kiosztották az idei Hugo-díjakat!

    Az év legrangosabb science fiction eseményén, az idén Londonban megrendezett Worldconon kiosztották a 2013-ban született legjobb fantasztikus munkákért járó díjakat! (tovább…)