My Blog

Címke: holdraszállás

  • Lunar Gateway – Japán is csatlakozott a NASA állomásának megépítéséhez

    Ausztrália mellett Japán is csatlakozott a NASA Lunar Gateway nevezetű űrállomásának megépítésében. Az állomás olyan lesz mint egy köztes megálló vagy pihenőhely ahonnan visszatérhetnek majd az asztronauták a Holdra és onnan vissza az állomásra.

     

    Az állomás az Artemis küldetés egyik kulcspontja, mely várhatóan 2020-ban valósul majd meg, melynek lényege a Hold további feltérképezése. A Japán Nemzeti Űrügynökség, a JAXA közösen fog együtt dolgozni a NASA embereivel. Japán elsődlegesen technikai támogatást nyújt a projektben, az űrállomás és az asztronauták számára létfenntartó eszközöket, akkumulátorokat és egyéb technológiai eszközöket biztosít majd. Nem titkolt szándékuk, hogy ezáltal nagyobb eséllyel nevezhessenek és küldhessenek majd japán asztronautát az állomásra.

     

    „Szeretnénk már a projekt korai szakaszában részt venni, így erősítve a kapcsolatot és a bizalmat az Egyesült Államokkal, remélve majd egy japán asztronauta is részt vehet a Holdra történő utazásban.” mondta Yoshiyuki Kasai, a JAXA elnöke a The Japan Times értesülései szerint.

    Az állomás tervezett elkészülése 2024 amikor már az amerikaiak már asztronautát is szeretnének a Holdra küldeni.

    Bővebben az Artemis küldetésről az alábbi videóban melyet a NASA készített.

  • „Hold-katasztrófa esetén”

    Kétségtelenül az űrkutatás történetének legnagyobb pillanata volt, amikor Armstrong és Aldrin leszállt a Hold felszínére. De senki sem lehetett biztos a küldetés sikerében. Sőt, nagyobb volt az esély a katasztrófára, mint a sikerre.

    Később Armstrong elárulta, mindössze 30 százalékot adott magának. 1:3 adta az esélyét, hogy visszatér a Földre. De nem csak a földi személyzet aggódott, a biztosító társaságok sem voltak bizakodók: a három űrhajós nem talált olyan biztosítási céget, amely hajlandó lett volna velük élet és baleset biztosítást kötni.

    A Földön is készültek a katasztrófára. Elkészültek a vészforgatókönyvek, mi történjen baleset vagy végzetes meghibásodás esetén. Ma már köztudomású, hogy Nixon elnököt két beszéd várta az íróasztalán, az egyiket sikeres küldetés esetén, a másodikat a katasztrófa esetén mondta volna. Mindenki szerencséjére az elsőt kellett felolvasnia.

    Az azonban már nem közismert, hogy elkészült annak is a vázlata, hogy mit kellett volna mondania, ha felhívja a két özvegyet. Csupán ezután mondta volna el beszédét a világnak.

    Nemrégiben az is nyilvánosságra került, hogy mit tettek volna abban az esetben, ha az űrhajósok élnek, de nem tudnak visszatérni. Ebben az esetben vagy az oxigénhiány, vagy a felgyűlt szén-dioxid, végzett volna velük, vagy önkezükkel vetnek véget az életüknek. A protokoll szerint ebben az esetben megszakították volna a kapcsolatot az űrhajósokkal, hogy a világ ne legyen tanúja a haláltusájuknak.

    Nemrégiben előkerült az a dokumentum, amely az elnöki gyászbeszédet tartalmazta.

  • Neil Armstrong kiképzési balesete

    Az amerikai űrhajósok hosszú hónapokig gyakorolták, hogyan fognak a Holdon leszállni. A feladat azért volt külön kihívás, mert egy hatod gravitációt és vákuumot kellett szimulálni a számítógépes szimulátorok előtti világban. A kiképzésének több fázisa is volt.

    A feladat először beltéri kiképzéssel kezdődött, ahol elsajátították a műszerek és eszközök kezelését. Ezután következett a külső kiképzés. A NASA telepén egy hatalmas állványrendszert építettek, alatta elkészítették a hold felszínét. Itt a holdraszálló egység másolatával gyakorolták a leszállást. Azonban ez nem pótolta a valódi repülés érzését.

    Ezért megépítettek egy különleges repülő járművet, aminek a beceneve repülő ágykeret volt. Ez egy nagy váz volt, amely alá sugárhajtóművet és irányítására egy sor fúvókát szereltek. Ezen kívül csak egy katapultülés építettek bele. A leendő űrhajósok ezzel gyakorolták az önálló repülést. Nem volt egy túl biztonságos és bizalomkeltő szerkezet.

    Bár a leszállást a parancsnok vezette, a Hold felszínére leszálló mindkét űrhajósnak tökéletesen el kellett sajátítani a landolást. A gyakorlás jól ment, Neil Armstrong már 20 repülésen volt túl, amikor eljött 1968. május hatodika.

    A kiképzés szokásos módon kezdődött, Armstrong, bekötötte magát az ülésbe, beindította a hajtóművet és felszállt. Néhány másodperccel később végzetes meghibásodás történt, a landing trainer veszélyesen az oldalára dőlt és sodródni kezdett. Armstrongnak még sikerült egyenesbe hoznia, de az eszköz átbillent, és menthetetlenül az oldalára fordult. A pilóta döntött és katapultált. A landing trainer pár másodperccel később a földbe csapódott és felrobbant. Armstrong ernyője kinyílt és néhány másodperccel később simán földet ért.

    A végzetes baleset csak egy hajszálon múlott. A vizsgálat később megállapította, ha Armstrong csak egy tizedmásodperccel később katapultál, nem éli túl a balesetet.

    A Smithsonian múzeum videót osztott meg az esetről.

  • Sosem látott felvételek a Holdra szállásról

    Korábban nem látott eredeti felvételeket tartalmazó új dokumentumfilm mutatja be az Apolló-11 missziót. A Sundance Filmfesztiválon bemutatott, egyszerűen csak Apollo-11 című filmet hétvégén mutatták be az amerikai mozik.

    Az dokumentumfilmhez olyan eredeti felvételeket is találtak az amerikai Nemzeti Archívum raktárában, amelyek eddig nem kerültek nyilvánosságra. A filmkockákat szakértőcsapat digitalizálta, ezt használta fel a produkció. A film fele olyan képekből áll, amelyeket korábban nem láthattunk. A film talán leglátványosabb jelenete, amikor az egész mozivásznat betölti a NASA óriási lánctalpas szállítója.

    Az 1972-ben már készült egy dokumentumfilm Moonwalk One címmel, de ehhez csupán a tekercsek egy részét használták fel. A felvételeket, 177 darab 65 milliméteres filmtekercset Dan Rooney, az archívum filmszekciójának vezető munkatársa fedezte fel. A tekercseken alig szerepelt valami információ, nem utalt rá igazából semmi, hogy az Apolló-11 eredeti felvételei lapulnak bennük a Maryland külvárosában lévő raktár nulla Celsius-fok alatti tároló helyiségében. Az archívum 279 tekercset bocsátott a dokumentumfilm rendelkezésére 16-, 35-, 60- és 70 milliméteres filmszalagokkal. A 65- és 70 milliméteres filmek a korszak luxusformátumának számítottak, az 1950-es és 60-as években a mozikban vetítették őket. A NASA valószínűleg azért nem használta a filmeket, mert nehéz volt ezt a nagy formátumot kezelni, és megfelelő felszerelés és szakértők sem álltak rendelkezésre. A NASA a Kennedy Űrközpont földi műveleteit rögzítette ezekre a nagy formátumú szalagokra. A nagy formátumú képek mellett sok kisebb formátumú felvétel is született, amelyeket az űrhajósok készítettek a misszió során, de ezek már a YouTube-on is láthatóak voltak.

     

    A filmben korábban már publikált felvételeket is láthatunk, de ezeket újradigitalizálták, restaurálták, és kitűnő minőségben, színesben láthatók. Ilyen jelenet például a holdmodul leszállása.

    A dokumentumfilmben a misszióról eredetileg közvetítő narrátor, Walter Cronkite legendás CBS műsorvezető hangja, valamint a legénység és a houstoni irányítóközpont eredeti párbeszéde hallható.

     

  • 2017: magáncéggel a Holdra

    Az egyik Holdra törekvő magáncégnek már szerződése van egy rakétaútról égi kísérőnk felszínére. A Moon Expressz nevű, űrrepüléssel foglalkozó vállalat hozzávetőleg 30 millió dolláros üzletet kötött a Rocket Lab-bel öt lehetséges kilövésre, melyek 2017-től kezdődnének. Ezáltal ők lehetnek az első olyan magáncég, amely sikeresen juttat szondát a Holdra.

    A Moon Expressznek már 2 repülése is le van foglalva 2017-re. Mindkettőnek az lesz a célja, hogy a vállalat MX-1 es gépei sikeresen landoljanak a Hold felszínén. A szerződésben szereplő másik három kilövésnek még nincs meghatározott időpontja. Ezzel némi mozgásteret akartak hagyni maguknak, hogy szükség esetén, a tapasztalatok alapján módosításokat tudjanak végrehajtani.

    Bob Richards, a Moon Expressz vezérigazgatója ennek kapcsán azt nyilatkozta:

    „Az űr kemény dolog, és bárki vállal is ott bármiféle küldetést, alázatosságot tanul és nagyon gyorsan szerénnyé válik.”

    A Moon Expressz tapasztalatszerzésre tervezi felhasználni a fent említett kilövéseket, hogy biztosan és az űrjármű sérülése nélkül tudjanak landolni. Így reményeik szerint a későbbiekben más cégek és űrügynökségek is használhatják majd az MX-1-est tudományos kísérletekre, vagy arra, hogy más eszközöket juttassanak a holdfelszínre.

    Akad még azonban elintéznivaló az első fellövési kísérlet előtt. A Rocket Lab éppen dolgozik az Electron rakéta megépítésén és egy kilövőszerkezeten, amely viszonylag kis súlyú eszközöket fog különböző keringési pályákra állítani azoknak, akik meg tudják ezt fizetni. A Moon Expressz űrkalandjai kilövésenként 4,9 millió dollárba fognak kerülni. Ezt az árat Richards olyan alacsonynak tartja, hogy szerinte akár bomlasztó hatással is lehet az iparra. Richards nyilatkozata alapján a Moon Expressz jelenleg három fellövésre gyűjt pénzt.

    A Rocket Lab még nem lőtt Electron rakétát az űrbe, de Richard úgy hiszi, hogy 2017 re „tízesével számolhatják” a sikeres kilövéseket, és bízik benne, hogy a rakétaépítő cég sikeresen el fogja juttatni az MX-1 et a holdra.

    A Moon Expressz részt vesz a Google Lunar X prize versenyen (Hold 2.0) amely akár 30 millió dollárral is jutalmazhat egy magáncsapatot, akik eljutva a Holdra különböző feladatokat hajtanak végre. (Egyik versenytársuk, az Astrobotic aláírt egy szerződést a SpaceX-el egy Falcon 9-es fellövéséről jövőre)

    Richardsnak már vannak elképzelései arról, hogy mire költené a díjat.

    „ A Hold eddig csak szuperhatalmak számára volt elérhető, pedig ott van mindössze negyed millió mérföldnyire tőlünk. A Föld nővére, tehát számunkra igazán kényelmes hely arra, hogy megtanuljuk, hogyan utazzunk az űrben, és hogyan tágítsuk tovább az emberiség gazdasági szféráját.”

    Forrás: Mashable