Először találtak bizonyítékot arra, hogy az Északi-sarkköri vizek két fenséges teremtménye, a narvál és a beluga kereszteződött egymással.
Szokatlan formájú cetkoponyát őrizetek Egy dániai múzeumban, a különös tengeri emlőst még az 1980-as években ejtették el Grönland nyugati részén. Az állat koponyája 1990-ben került a kutatókhoz, akik rögtön előálltak az elmélettel, amely szerint a különös teremtmény a tengerek egyszarvújaként ismert narvál, valamint a tengerek kanárijaként emlegetett beluga hibridje lehet.
Dán és kanadai szakemberek DNS-elemzéssel megerősítették a feltételezést. Génszekvenálást alkalmazva megállapították, hogy az állat 54 százalékban beluga és 46 százalékban narvál. Vagyis egy első generációs hím hibridről van szó. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy alig maradt kivonható DNS a koponyában. Ma már azonban léteznek olyan módszerek, amelyek lehetővé teszik a rendkívül kis mennyiségű adattal való dolgozást.
A narválok és a belugák a narválfélék vagy fehérdelfinfélék (Monodontidae) családjába tartozó fajok. Különböző állatfajok egyedei azonban ritkán párosodnak egymással.
A hibrid nem rendelkezett a narválok sajátos agyarával és fogainak elrendezése is eltért a szüleiétől. Az állatot elejtő halász elmondása szerint a teremtmény szürke színű volt, uszonya a belugákéhoz, farokúszója a narválokéhoz hasonlított. A koponyában azonosított szén- és nitrogénkoncentráció azt jelzi, hogy a hibrid mással táplálkozott, mint a szülei, és a tengerfenék közelében keresett élelmet.
Mivel eddig még nem sikerült megfigyelni, a tudomány gyakorlatilag semmit nem tud a narválok és a belugák párzási szokásairól. A hibrid „talán egyszeri eset volt”, ugyanakkor annak valószínűsége, hogy egy halász pont megtalálja ezt az egyetlen példányt és annak koponyája egy múzeumhoz kerül, olyan kicsi, hogy talán mégiscsak több hibrid élhet odakint.
