Az elmúlt években számos izgalmas sci-fi filmet kaptunk Hollywoodtól, azonban az igazán izgalmas címek a filmművészet mellékútjairól kerülnek ki. Ezen művek mögé sorakozik fel a norvég rendező, Tommy Wirkola (Náci zombik) sci-fije, a Hét nővér. Az angol-francia-belga-amerikai koprodukció az USA-ban augusztus 18-án debütált a Netflixen, egy majdnem féléves késéssel pedig végre itthon is, november 23-án. A főszerepben Noomi Rapace (Alien: Covenant, Prometheus, A tetovált lány), aki hét különböző karaktert kelt életre a vásznon.
A történet egy olyan jövőbe repít minket, ahol a túlnépesedés már bolygónkat és saját létünket fenyegeti. Az európai kormányzásban fontos posztot betöltő Nicolette Cayman (Glenn Close) drasztikus lépést tesz: bevezeti az egygyerekes családmodellt. A megoldás nem annyira „sci-fi” – elég csak Kínára gondolnunk -, azonban a törvény betartatása annál inkább: ha a szigorú ellenőrzés és megfigyelés ellenére is születnének testvérek, azokat a kormány magához veszi, és hibernálja őket egy jobb kor számára. Ennek ellenére Terrence Settman (Willem Dafoe), amikor megszületik hét lányunokája, úgy dönt, titokban felneveli őket. A hét napjairól nevezik el őket, kitalál számukra egy alteregót, akit mindennap más testvér kelt életre. Settman terve harminc éven keresztül tökéletesen működik, egy nap azonban a lányok egyike nem megy tér haza…
A Hét nővérben aktuális problémák (túlnépesedés) és erkölcsi dilemmák sora bukkan fel, azonban a hangsúly végig az akción és a történet kibontásán marad. Ezt profin is csinálja. A film meghatározott tempóban halad a végkifejlet felé, miközben teljes mértékben kielégíti az egyszeri mozinéző igényeit: érdekes alapszituáció, üresjáratok nélküli cselekmény, meglepő fordulatok, némi humor, mindemellett pedig mer bátor is lenni. Például a szereplők nincsenek biztonságban, úgy hullanak, hogy még George Martin is elismerően bólogatna Wirkola és forgatókönyvíróinak (Max Botkin, Kerry Williamson) teljesítményét látva. A Hét nővér nagy erénye azonban a nagy hibája is: a cselekményen kívül minden a háttérben marad. Settmanék kikezdhetetlenként bemutatott terve a montázsszerű bemutató miatt válik kissé hiteltelenné, a hét nővér személyiségre is hasonlóak, nehezen megkülönböztethetőek (hiába a sokféle frizura és ruha), az ellenség pedig sematikusan ábrázolt, egytucat, más filmekből már jól ismert alakok.
A negatívumok ellenére a Settman testvérek története hagy egy kis borzongató érzést, és feltesz pár kellemetlen kérdést. A film végefele van egy jelenet, amikor Cayman kijelenti, a lányok nagyapja önző volt, amiért önös érdekek által vezetve titokban nevelte fel unokáit, ezzel veszélybe sodorva az emberiség jövőjét. Nézőként hiába szimpatizálunk végig a nővérekkel, egy részünk kicsit mégis Cayman véleménye felé húz, és a tömeginkubátorban nevelkedő csecsemők sem jósolnak megoldást a túlnépesedésre, sem pedig fényes jövőt az emberiségnek. Vajon személyi síkon mindig önzőek leszünk, és végül ennek köszönhetően jön el a vég? Viszont van-e jogunk embertársaink élete felett az állítólagos nagyobb jó elérése végett döntenünk? Nehéz kérdések.
Értékelés: 7/10
A Hét nővér nem a filozófikusabb sci-fik sorát gyarapítja, de akciófilmként könnyen helyt áll. Kikapcsolódni tökéletes.
