Idén ünnepli a Harry Potter és a bölcsek köve USA-beli megjelenésének 20. évfordulóját, és így számos vitatéma újra előtérbe került a fanok körébe: Umbridge vagy Voldemort a rosszabb? Piton inkább jó vagy inkább gonosz? Melyiket választanánk a Halál ereklyéi közül? Az hogy mindezek a témák még ennyi év után is lázba hozzák a rajongókat, csak azt bizonyítják, hogy J. K. Rowling egy csodálatos világot teremtett. És akkor még egy visszatérő kérdés: A Teszlek Süveg vajon jó helyre osztotta be Harryt?
A Süveg, mint tudjuk, makacsul kitart amellett, ahogyan döntött, soha nem ismerné el, hogy valakit rossz házba rakott. Mégis, Harry igen közel volt ahhoz, hogy a Mardekárba kerüljön, a Titkok kamrájában ráadásul még utalnak is rá, hogy talán jó lett volna, ha a zöld-ezüst házba kerül.
Járjuk át kissé ezt a visszatérő rajongói kérdést, s nézzünk öt tényt, ami miatt Harry akár mardekáros is lehetett volna:
1.Voldemorttal való kapocs
Ahogy az A Halál ereklyéiből kiderült, Harry és a Nagyúr egy őstől származnak, hiszen mindkettőjük felmenői a Peverellek. Talán nem is a származása a legmeglepőbb Harrynek, hanem a Peverell testvérek egyes mágikus tárgyai. Hősünk Ignotus Peverell leszármazottja, aki a láthatatlanná tévő köpenyt birtokolta. A tárgy, amely lehetővé tette Ignotus számára, hogy megtévessze a Halált. A köpeny generációról generációra öröklődött, mígnem Harryhez ért, aki mint láthattuk, nem egy ravasz vállalkozás során hasznát tudta venni.
2. Igencsak ambiciózus
Harryt is, és minket, olvasókat is abba az irányba vezetnek, hogy ne szimpatizáljunk a Mardekárral. Hataloméhes bagázsnak vannak beállítva, ambiciózus típusok, akiknek törekvéseik viszont csak felületesek: pénz, hírnév, dicsőség. Ez egy téves perspektíva: Hermione például erőteljesen vágyik a jó jegyekre, határozottan ambiciózus, az ő törekvései azonban nem tűnnek olyan rossznak, mint amikor a mardekárosok hasonló elszántságot mutatnak. Harryben hatalmas az eltökéltség, ami minden könyvben megnyilvánul, mindig elszánt a célja elérése érdekében, bármilyen áldozattal is kerül szembe. Egy gyerek, aki tudja, mit akar, és el is éri azt. Vagyis a természetében van némi erőéhség, valamint minden ellenkezése ellenére egy kis hőskomplexus.
3. Ravaszság
A megtévesztés néha igen fontos a cél elérésének érdekében. Egyesek azzal érvelnek, hogy Harry halovány hazugságai és enyhe manipulációi megbocsáthatóak, mert legtöbbször akkor alkalmazta őket, amikor úgy gondolta, a nagyobb jó elérése érdekében cselekszik. A hazugság és a manipuláció definíciója viszont nem veszi figyelembe a végcélt. És ezzel vissza is érünk az elkötelezettség dologhoz: Harry ugyebár az a kisgyerek, aki tudja mit akar, és néha piszkosul játszik azért, hogy azt megkapja, elérje.
Vegyünk egy példát: A bölcsek kövében, amikor a könyvtár végében található zárolt részbe kellett mennie Harrynek, a láthatatlanná tévő köpenyt használta. Sőt, igazából elég sok alkalommal vette igénybe a varázstárgyat: bejutni Roxmortsba, Draco után nyomozni a Roxfort Expresszen, vagy minden más alkalommal, amikor olyan helyen volt, ahol nem kellett volna, gyakran alattomosan nyerve ki így értékes információkat. Azt se feledjük, hogy hányszor alkalmazta a Százfű főzetet, vagy épp hogy milyen fontos információkat akart eltitkolni a horcruxokról Ampók elől, amikor az segítséget ajánlott a Gringottsba való betöréshez.
4. A szabályok figyelmen kívül hagyása
Nos, ez már rögtön az elején elkezdődik, hiszen a gyámjai nem engedik, hogy a Roxfortba utazzon. Aztán ott van az is, hogy beszivárgott a Mágiaügyi Minisztériumba… kétszer. És persze sorolhatnánk a kisebb-nagyobb szabálysértéseket.
5. Megkérdőjelezhető bátorság
A griffendélesek egyik legfontosabb tulajdonsága a bátorság. Harry bátorsága szorosan kötődik ahhoz az elhatározásához, hogy szükség van rá, hogy hős legyen, aki vakmerően rohan a veszélyes helyzetekbe. Viszont van, hogy mindez rossz véghez vezet: Piton nem is akarta ellopni a követ, Dumbledore nem engedte volna, hogy Gabrielle megfulladjon a második feladatnál stb.
Amikor a Teszlek Süveg arra gondolt, hogy Harryt a Mardekárba teszi, fel is villantotta Harrynek ezt a lehetőséget. Bekerülni egy olyan házba, amelyet mindenki utál, amely csupa negatív hírnévvel bír, bátor választás lett volna. Ő lehetett volna az, aki megváltoztatja ezeket a negatív előítéleteket. Vajon a Griffendéllel a könnyebb utat választotta, és az igazi bátorság a Mardekár lett volna?
Mindez persze nem jelenti azt, hogy Harry ne lett volna bátor, vagy ne lett volna pozitív jellem. A történet mai napig zseniális, olyan könyvsorozat, amelyet le se lehet tenni, amely miatt ki tudja hány és hány gyerek (vagy akár felnőtt is) szerette meg az olvasást, és amelyet újra és újra elő kell venni. Az ilyen újraolvasások eredményezhetik az új nézőpontba helyezést is, mint például mi lett volna, ha Harry nem a Griffendél tagja lesz. De ne aggódjunk, a Teszlek Süveg tudja a dolgát, ahogy Rowling is.
