A hangjáték egy saját dramaturgiát igénylő, hangra értelmezett előadás; elsősorban rádiós műfaj. Elnevezésként használják még a rádiójáték, rádiódráma, ritkán a rádiószínház kifejezést is. A dialógus és a különböző akusztikus hatáselemek kizárólagos használata jellemzi.
A hangjáték különleges írói felkészültséget és dramaturgiai tudást igénylő műfaj: a látvány hiányát sűrített cselekményvezetéssel, a befogadó képzelőerejét működésbe hozó szöveggel, a színésznek pedig a hangsúlyok és árnyalatok érzékletes alkalmazásával kell pótolni, megoldani.
A hatvanas-hetvenes évek, de még a nyolcvanas évek eleje is a hangjátékok aranykora volt a Magyar rádióban. Folyamatosan születtek a a jobbnál jobb, igen magas színvonalú műsorok, kezdetben még élőben, később már előre rögzített programként.
Ebben az időben egyaránt születtek klasszikus regények és novellák dramatizált változatai, és egyedi ötlet alapján készült szövegkönyv. A Magyar rádióban egész csapat dramaturg dolgozott azon, hogy az írott művek megszólalhassanak a rádióban. Ma már csak az idősebb generáció emlékszik a Szíriusz kapitány sorozatra, amely ifjúsági sci-fiként rendszeresen újabb évadokkal jelentkezett. Írója László Endre, író és dramaturg. Érdekes módon itt a műfaj fordítva működött, a hangjátékból született regényváltozat.
Ebben az időszakban több nagy sikerű sci-fi hangjáték is született, természetesen nem csak gyermekeknek. 1976-ban került adásba Az utolsó háború című hangjáték Kir Bulicsov azonos című regénye alapján, amely előző évben jelent meg a Kossuth kiadó jóvoltából.
Az utolsó háború
A Szegezsa teherszállító űrhajó, Pavlis doktorral a fedélzetén, váratlanul parancsot kap arra, hogy utasokat vegyen fel, azután változtassa meg útirányát. Valahol a világűrben ugyanis egy bolygó emberhez hasonló lakói kirobbantották az atomháborút, és elpusztították az életet. A Szegezsa személyzetének fel kell derítenie a bolygót, meg kell tudnia, hogy mi történt, és megmenteni a katasztrófa áldozatait.
A hangjáték két részben készült: először 1976 februárjában került adásba, majd több ismétlést is megélt. A felvétel a korszak legjobb szakemberei készítették:
Rádióra alkalmazta: Bodnár István
Dramaturg: László György
Rendezte: Bozó László
A felvételt készítette: Gajdos Ferenc és Kosárszky Péter
Zenei munkatárs: Kelemen László
A szereplő listája a legizgalmasabb, a kor legismertebb, legnagyobb színészei adták hangjukat a feldolgozáshoz, de még mellékszerepekben is tehetséges művészeket találhatunk.
Zagrebin, a Szegezsa űrhajó kapitánya – Gábor Miklós
Bakov, első tiszt – Sinkovits Imre
Lescsuk, főgépész – Koncz Gábor
Bauer, második tiszt – Nagy Attila
Antyipin, gépész – Szatmári István,
Kira Szergejevna, gépész – Ilosvay Katalin
Zenonasz, harmadik tiszt – Fülöp Zsigmond
Pavlis, orvos – Szabó Gyula
Cigankov, rádiós – Balázsovits Lajos
Milja néni, szakácsnő – Pártos Erzsi
Sznezsina és Hriszto, gyakornokok – Almási Éva és Hegedűs D. Géza;
Korona Aro és Korona Vasz, a Galaktikai Központ küldöttei – Egri István és Gelley Kornél
Rádióhang – Szekeres Ilona;
A Muna bolygó lakói:
Ranmakan vámtiszt – Kálmán György
Devkali – Sinkó László
Pirra, a felesége – Béres Ilona
Kori professzor – Kiss Ferenc
Renci, bányász – Dráfi Mátyás
A patrícius – Somogyvári Pál
Vaprasz tábornok – Ráday Imre
Mokli tábornok – Balázs Samu
A Halhatatlan – Orbán Tibor
Gépész – Nagy István
Katonák – Láng József, Szoó György és Turgonyi Pál
A hangjáték a lehetőségekhez képest hűen követi a történeteket, bár az ilyen műfajváltásoknál engedni kell néhány dramaturgiai követelménynek. Akárcsak a filmek esetében, egy hangjátékba sem fér el az egész könyv, aki ilyenre vágyik, annak inkább a hangoskönyv a megfelelő műfaj.
A műfajnak megfelelően a történetből a leíró részek vesznek, a feltétlenül szükséges leírás a párbeszédekben vagy monológokban tűnik fel. Ugyanígy a műfajnak megfelelően a párbeszédek kapják a fajsúlyos szerepet, viszont ennek köszönhetően sokkal mélyebben lehet foglalkozni a az erkölcsi, morális kérdésekkel, nagyobb szerepet kaphatnak a szereplők belső vívódásai, motivációi. Ahogy a könyvben, a hangjátékban is megmaradtak a fő kérdések: érdemes-e új életre kelteni egy olyan civilizációt, ami öngyilkos lett? Sikerülhet-e megszabadulni a régi előítéletektől és indulatoktól? S legfőképpen van-e joga az emberiségnek Istent játszani?
A hang a közel ötven év eltelte ellenére szórakoztató és színvonalas. Természetesen el kell fogadnunk nem csak a műfaj korlátait, de a gyártás időszakára jellemző dramaturgiai és beszédstílust is. Az élmény hasonló, mint amikor régi fekete-fehér filmeket nézünk.
A hangjátékon átsüt a korszakra jellemző politikai üzenet is, amely lépten-nyomon felbukkan a történetben, akárcsak a regény esetében. Sajnos ezek a művek akkoriban a propaganda eszközei is voltak, gyakran ezt az áldozatot kellett meghozni ahhoz, hogy a mű egyáltalán elkészülhessen.
Az előadás sok szempontból elavult, mégis korrajzként egy olyan élményt kaphatunk, amely hasznos kiegészítője lehet a könyv megértésének.
Akár csak a filmek esetében, itt is azt ajánljuk, a könyv elolvasás mellett, kiegészítő élményként fogyasszuk, hiszen ez sem tudja pótolni az írott szó és a képzelet erejét.