Címke: H. P. Lovecraft

  • Új előzetest kapott az H. P. Lovecraft írásain alapuló The Sinking City

    Az ukrán Frogwares komoly címen dolgozik, hiszen 2019 márciusában jön a The Sinking City, melyet H. P. Lovecraft írásai inspiráltak. A játékban szinte a megszokottaknak megfelelően egy nyomozót alakítunk, akit az elméje egyik napról a másikra elkezd megtréfálni. Az író műveit a közönség a gyakran goromba természetfeletti erők és a komor hangvétel miatt kedvelte meg, mely itt is komolyan jelen lesz, a lassan víz alá kerülő város izgalmas helyszín lesz a játékosoknak.

    A Frogwares már 2002 óta gyárt Sherlock Holmes játékokat, így a nyomozós műfaj számukra nem ismeretlen. A horror játékok rajongói mostanában nincsenek eleresztve, ha jó címekről van szó, a The Sinking City azonban némileg erősíthet ezen a zsáneren.

  • Az E3-on mutatkozott be a Call of Cthulhu játék legújabb előzetese

    H.P. Lovecraftot, a híres amerikai horror-fikció írót a legtöbben a Call of Cthulhu című novellájáról ismerhetik, viszont most még nagyobb réteghez juthat el munkássága, hiszen a novellájával azonos címet viselő játék adaptációja idén fog kikerülni a számítógépeink képernyőjére.

    Nemsokára a számítógépes játékok szerelmesei is megszabadulhatnak az épelméjűség átkától, ebben a véres belsőnézetes horrorjátékban, ahol a főszereplő, Edward Pierce nyomozó munkáját követhetjük szem előtt, ahogy felfedezi a titkos Cthulhu klánt. A játék során Pierce a tébolyodottság határára kerül majd, és nekünk, a játékosoknak kell eldönteniük, hogy a főszereplő látomásai valósak, vagy pedig az elme trükkjei.

    A játék a régi papíros, ceruzás Call of Cthulhu szerepjáték alapján készül, és a logikája is a szerepjáték rendszerét fogja követni, így inkább a nyomozás, mintsem az akció lesz a játék fő része, viszont bízhatunk benne, hogy akinek revolver van az övére csatolva, az előbb utóbb el is fogja sütni azt.

    Ugyan nagyon nagy igény van a Call of Cthulhu játékra, lehetséges, hogy a kész program nem lesz akkora durranás, mint mi azt szeretnénk, mert a játékról érkezett videók és képek inkább hasonlítanak egy fél évtizeddel ezelőtti játékra, mint egy 2018-as kiadásra. A béta tesztelők is meglehetősen negatívan nyilatkoztak a játékról. Aggodalomra okot ad még, hogy a készítő Cyanide már csúszott egy évet a játék kiadásával, így lehetséges, hogy nem bíznak az eddig megírt játék sikerében.

    A játékról készült videó viszont bizakodásra ad okot és emlékeztet, hogy a grafika nem minden, hiszen egy hangulatos és félelmetes Lovecraft játékban nem a kinézet a legfontosabb, ráadásul a félelemfaktorhoz még hozzá is adhat a kevésbé realisztikus grafika, hiszen segít elérni, hogy teljesen elrugaszkodjunk a valóság dimenziójától.

  • Képregény készül Gaiman lovecraftosított Sherlock történetéből

    Neil Gaiman sokoldalú tehetség, aki a képregényektől (Sandman) kezdve a gyerekirodalomban (Coraline, Szerencsére a tej), a felnőtt regényekben (Amerikai istenek, Óceán az út végén), a kisprózában (Törékeny holmik, Tükör és Füst, Felkavaró tartalom), a szerkesztésben (27 képtelen történet) és fikciós irodalmon kívül is (Kilátás az erkélyről) kipróbálta magát. Jelentős életművében sok érdekes művet találunk, mindannyian tudnánk egy-egy zseniális írást mondani tőle. Nagyobb figyelmet ezúttal a Dark Horse képregénykiadótól kapott Gaiman, ugyanis képregény készül a „Smaragdzöld tanulmány” című írásából.

    A Törékeny holmikban is megtalálható novellában Gaiman Sherlock Holmes és H. P. Lovecraft világát házasította. A történet először 2003-ban jelent meg egy Shadows Over Baker Street antológiában, amiben egy Sherlock Holmes-szerű névtelen detektív egy német nemes meggyilkolásának ügyén dolgozik. A nyomozás előrehaladtával azonban kiderül, a szálak egy emberentúli jelenséghez vezet, ami a történetbeli, 19. századi London utcáit kísérti.

    A hírek szerint a novellát Rafael Scavone (All-Star Batman) fogja képregényként adaptálni, Gaiman világát pedig Rafael Albuquerque (American Vampire, Blue Beetle) és a többszörös Eisner-díjas Dave Stewart (Conan, Silent Dragon, továbbá The Walking Dead borítókat is készít) kelti életre.

    Egy 2013-ban készült asztali játékot kivéve, ami a novellában megjelenő világon alapszik eddig senki se adaptálta a „Smaragdzöld tanulmány”-t. A képregény várható megjelenése 2018. június 20.

    Addig ennek a borítónak a nézegetésével kell kibírnunk valahogy:comic

  • Horror a Marson – Félelmetes játék készül Moons of Madness címmel

    Sci-fi horrorjátékot készít a Rock Pocket Games.  A Moons of Madness legnagyobb inspirációját pedig némileg meglepő módon H.P. Lovecraft  regényei jelentik. A fantasztikus cselekmények tudományos gerincét a Space X és a NASA  kutatásai adják hozzá a recepthez, így kaphatunk egy érdekes egyveleget. Egy olyan területet, ahova a modern videojátékok ritkán merészkednek.

    Nincs segítség, csak az ismeretlen. A félelem és a rettegés fogja őrületbe kergetni főszereplőnket, akinek az elemek elleni reménytelen harcát kísérhetjük figyelemmel a számítógépképernyőn. Nem csak a félelemmel való szembesülés lesz jelen visszatérő témaként, de a mentális betegségekkel is fel kell vennünk a harcot az érkező játékban. A Moons of Madness előreláthatólag jövőre, azaz 2018-ban jelenik meg. Ha igazi őrületre és narancssárga, marsi sivatagokra vágysz, akkor érdemes figyelni erre az ígéretes projektre.

    A fejlesztő cégről érdemes tudni, hogy hatalmas rajongói Lovecraftnak, így formabontó lehet annak az ábrázolása a játékban, ahogy a hallucinációk keverednek a valósággal. Láthattunk már hasonlót a Dead Space játékokban és a Silent Hillben is, így a kihívás adott a Rock Pocket Games előtt. Alább mutatunk egy hosszabb játékmenet videót is a Moons of Madnesshez.

    A játék kapcsán újfent érdemes megjegyezni, hogy a Galaktika és a The Black Aether közös novellapályázatot hirdetett, H.P. Lovecraft kapcsán, erről itt lehet bővebben olvasni.

  • Lebbencs-Cthulhu, egy mezőőr és egyéb szokatlanságok – A Black Aether 2. száma

    A Lovecraft öröksége köré épített fanzin, a Black Aether népszerűsége továbbra is töretlen: a 2. számban már 15 weird történetet olvashattunk, az elsőhöz hasonlóan gyorsan fogyott, és pár napja már a 3. szám is megjelent. Azonban az legújabb példány előtt néhány gondolatot osztanánk meg a júniusi weird adagról. A színvonalas első szám után nagyon vártuk a következőt, az pedig csak még inkább felcsigázta a kíváncsiságunkat, hogy két, a Galaktikához köthető szerző is belekóstolt Lovecraft világába: egyik Startos írónk, Ronil Caine és online munaktársunk, Schubert István, azaz Cotter Blackstone.

    borito_elso_resize_resize

    Ahogy felmerül egy folytatásos tévé vagy regénysorozat kapcsán is, hogy tudja-e tartani az első évad/rész minőségét, úgy egy magazinnál is. A Black Aether főszerkesztője, Tomasics József úgy érzi, már az első számmal elérte az általa kitűzött célt: ösztönözte, inspirálta a magyar alkotókat és az ő írásaik pedig eljutnak a furcsa irodalom hazai rajongóihoz.  A fanzin sikeréből fakadó még nagyobb lelkesedés magán a Black Aetheren is látszik. A 2. számon érezni, hogy a szerkesztők igyekeznek kialakítani egy régebbi korokat idéző kiadvány képét, miközben igazodnak a mai trendekhez is. A Weird Tales-re emlékeztető belsőt nagyon hangulatossá teszik a külső és belső illusztrációk, kedveznek a mi színes-szagos képekhez szokott szemünknek is. Mindegyikből árad a sejtelmesség és a természetfeletti, ezzel rögtön berántva minket a lovecrafti világba. A Black Aether azonban nem csak küllemében, de tartalmában is illeszkedik az előző számhoz, minőségben sem marad el. Ezt bizonyítja is, hogy a szerkesztők igyekeznek egy sajátos, csak a fanzinra jellemző felépítést és stílust tartani, véglegesíteni. Egy biztos lap és olvasóközönség kialakításához ez elengedhetetlen.

    ha_feljonek_a_csillagok_Baukó_Dániel_resize_resize

    A novellákban továbbra is közös vonás a különös események megmagyarázhatatlansága, a megválaszolatlanul maradt kínzó kérdések. A történetek szereplői ismét az ismeretlennel és az emberen túliakkal találják magukat szemben. Azonban hiába a sok közös téma, a megvalósítások nagyon is különbözőek, ami csak a fanzin javára válik. A 15 írást tartalmazó júniusi Black Aetherben találhatunk egy a szerepjátékokat megidéző írást (Bacsai Gábor: Halszag, villámok és alvó istenek), kifordított Bonnie és Clyde történetet (Kökény Pál: La mek), egy kicsit magyar népmeséket idéző bizarrót (Komor Zoltán: Lebbencs-Cthulhu) és más egyéb, érdekes kísérletezést.

    A felhozatalból kiemelkedő Lir Morlan Időtlen hírnöke. A történetben egy tengerparti kisvárosban élő magánnyomozó eseménytelen életébe csöppenünk. Épp feladni készül munkáját és valami élhetőbbet nézni, amikor egy Olivia Waters nevű hölgy keresi meg egy szokatlan kéréssel: egy halálos áldozatokat követelő rítust kell megtörni. A fanzin leghosszabb írásában Morlan egyszerre idézi meg a film noirok világát és a lovecrafti hagyományokat, miközben maga a történet is egy sajátos hangulatú okkultista kalandba invitál minket.

    csapda_Juhász_Ernő_resize_resize

    Ki kell még emelnem Varga István Vegetáció című novelláját is, ami egy intézetben élő férfi bevillanó emlékeibe enged betekintést. Varga az igazság kimondásának problémáját járja körül egy nagyon ötletes koncepcióban. Hasonló kreatív megoldással közelít a lovecrafti hagyományokhoz Ronil Caine is. A Csapda főhőse egy túrázó kisfiú, aki rosszkor volt rossz helyen. Gondolatait egy jegyzetfüzetből ismerhetjük meg, és itt mutatkozik meg Caine azon tehetsége, ami már a Lilianben is kiemelkedő volt: nagyon hitelesen tud megjeleníteni bizonyos karaktertípusokat. A Csapdában szereplő kisfiú beszédstílusa és az őt fenyegető veszély közepette felmerülő gondolatai (pl. „A szüleim, az a kevés barátom, nincsenek többé. Nem fogom megérni a tizennyolcadik születésnapomat sem.”) olvasva tényleg olyan érzésünk van, mintha egy gyerek szemén keresztül látnánk az eseményeket. Emellett pedig kapunk egy igazán meglepő lezárást is, ami teljesen más értelmezést ad a novellának, mint amire először gondoltunk. Online munkatársunk, Cotter Blackstone Mezőőr írásában egy kifejezetten negatív figurát láthatunk új állásában: egy őr, aki a faluhoz közeli mező és erdő történéseit figyeli. Caine-hez hasonlóan Blackstone is tökéletesen megidézi a weird történetek hangulatát, de kicsit a southern gothic (azaz déli gótika) világa is megelevenedni látszik. A kezdet ígéretes, reméljük, a következő számban olvasható folytatásban még jobban elmerülhetünk a sejtelmesen felvezetett eseményekben.

    A bővülő tartalom mellett a pozitív fejlődést és a lelkesedést is látni a 2. számban, egy-két apróságtól (pl. korrektúra) eltekintve összességében ismét egy színvonalas lapot állított össze a Black Aether szerkesztősége. Kívánjuk, hogy az olvasók és az alkotók lelkesedése ne csökkenjen, még sok ilyet!

  • Lovecraft játékadaptációk a küszöbön

    A horroríró, H.P. Lovecraft munkásságának kedvelői számára több, mint ideális a 2016-os év, ugyanis amellett, hogy ezzel a tematikával két negyedévente megjelenő fanzin is kapható, (The Black Aether és Azilum), még egy magyar filmet is kapnak, amely az Onnan túlról című novellát dolgozza fel (lásd interjúnkat a film készítőivel). Ha figyelembe vesszük, hogy a videojáték ipar is megannyi termékkel bővül, talán nem túlzás, ha kijelentjük: a Cthulhu-mítosz Magyarországon ma virágkorát éli!

    Már korábban írtunk a The Sinking City névre keresztelt, nyílt világú videojátékról, amely az árvíz sújtotta New Englandbe kalauzol minket. A fejlesztőcsapat, azaz a Frogwares a Cthulhu-mítoszt érezte a legjobb választásnak, hogy izgalmasabbá tegye a nyomozós játékot.

    Szintén várható egy horror játék The Call of Cthulhu – The Official Video Game címen. A Cyanide Studio bevonta projektjébe a szerepjátékos berkekben ismert Mark Morrisont is, mint gamedesignert, úgyhogy a lovecrafti közösség kifejezetten jó, RPG alapokra épülő játékra számít.

    051172

    Ha ez még nem lenne elég, a török Cultic Games is előrukkolt egy érdekes koncepcióval: a Stygian: Reign of the Old Ones egy retro játék, amely a Heroes of Might and Magic körökre osztott játékmenetét idéző lépegetős mechanizmus szerint fog működni. Kérdés, vajon van-e létjogosultsága ilyesminek 2016-ban? A készítők szerint a kézzel rajzolt 2D-s, izometrikus szerepjáték kiváló történettel és kidolgozott karakterekkel fog rendelkezni.
    A cselekmény a lovecrafti apokalipszist követően, Arkham városában játszódik, ahol a főhős és kompániája (köztük a legérdekesebbek a háborúban elesett, ám a Lovecraft írásaiból ismert Herbert West által reanimált Névtelen Katona, a Kívülálló, vagy a telepatikus képességekkel rendelkező Ulthar macskája) személyes céljaitól vezérelve jut egyről a kettőre. A Cultic Games egyedülálló elemeket ígér, többek között:

     

    • Lovecraft univerzumának valamennyi szereplője megelevenedik, legyen az evilági vagy túlvilági;
    • Hét különböző archetípus közül választhatunk saját karaktert, mindegyik saját történettel és háttérrel fog rendelkezni;
    • A játékos karakterek mentális állapota, vagyis épelméjűsége hatással lesz a dialógusra, így a történetvezetésre is;
    • A fekete mágia alkalmazható lesz, de annak érdekében áldozatokat kell hozni;
    • Érdekesség, hogy a csapat az egykori Weird Tales magazin borítóinak mintájára készített töltőképernyőt.

    A játék kickstarter kampánya júniusban kezdődött, 30 napos határidővel. A kitűzött cél 55.000 Euro, viszont az összeg fele mindjárt az első néhány napon összegyűlt, úgyhogy a Stygian 2017. novemberére várható debütálása szinte garantált.

    OY3MJFW

    Szerencsére egy hazai fejlesztőcsapat, a The Mysterious Machine is számos játékkal igyekszik boldogítani a rajongókat, illetve gazdagítani az adaptációk tárházát. Projektjük, a MAZE: The Angels Walk Silently műfaja szintén horror. Pápai Bence, a csapat vezetője szerint a Darkness, valamint az Alan Wake című játékok hangulatát fogja idézni, és amellett, hogy Lovecraft munkássága inspirálta őket, saját, egyedi történetük méltó lesz a forráshoz. Bence így nyilatkozott a készülőfélben lévő projektről:

    Ez egy pszicho-horror elemekkel dolgozó kalandjáték lesz. Itt a történetvezetés elemei adják majd a horror-jellegét. Lesznek benne közelharci, illetve távolsági fegyverek is, de az ellenséget inkább érdemesebb lesz kikerülni, mintsem konfrontálódni vele, mert nem igazán lesz esélyünk velük szemben, legfeljebb ha nagyon ügyesen játszunk.12112005_1511703905813168_8340609718984488448_n

    Bencéék számára nem idegen az író munkásságának feldolgozása. Korábban egy retro minijátékkal jelentkeztek,melynek címe The Mysterious Disappearance of Mr. Lovecraft. Ebben izometrikus nézetből kell a címszereplőt irányítani, aki saját rémálmában barangol. A csapat most lehetőséget biztosít arra, hogy a játékosok javaslatot tegyenek, melyik legyen a következő novella, amelyet hasonló minijáték formájában adaptálnak.

  • Kultúra és mítosz – Azilum olvasónapló

    Megkésve bár, de törve nem – második olvasónaplónkkal jelentkezünk, ezúttal egy másik lovecrafti fanzint böngésztünk át, az Azilumot. Somogyi Gábor, a magazin főszerkesztője idén januárban jelentette be, hogy egy olyan lap első számán dolgozik, amely Lovecraft műveivel, a Cthulhu-mítosszal és a weird irodalommal foglalkozik. Az Azilum első számát februárban vehettük kézbe, a fanzin nem titkolt – a beköszöntőben is kiemelt – célja, hogy megismertesse Lovecraftot és munkásságát a szélesebb olvasóközönséggel, bemutassa azt a diszkurzust és kultúrát, amelyet ma a lovecraftiánus jelzővel illetünk. A magazin jövőjéről annyit tudunk, hogy évi négy számot terveznek megjelentetni a készítők.

    Az Azilum előzményének tekinthető a 2011 októberében megszületett Magyar H. P. Lovecraft Portál, ami egyébként a Solaria webes sci-fi magazin honlapkészítő pályázatára készült. Az oldal ma már inkább csak archívumként funkcionál, ám itt roppant nagy mennyiségű információ áll mindazok rendelkezésére, akik szívesen elmerülnének a weird irodalom leghíresebb képviselőjének világában. A portálon különféle ínyencségek találhatók a digitalizált szövegektől a magyar és angol nyelvű kiadványok különféle adataiig.

    the-life-works-of-hp-lovecraft-427990

    Somogyi fanzinjának első számában (a „próbaszámban”) magyarul elsőként megjelenő Lovecraft-szövegek kerülnek terítékre, de akad benne kritika, irodalmi esszé, filmismertető, könyvajánló és interjú is. Már itt látszik a fanzin legnagyobb különbsége a korábban már bemutatott Black Aethertől, ugyanis abban inkább különös és hátborzongató történetek olvashatók tehetséges amatőrök tollából, itt viszont az eddig le nem fordított Lovecraft-szövegek mellett átfogó kulturális áttekintést kapunk Lovecraft ma is eleven hatásáról.

    A főszerkesztői előszóban Somogyi kiemeli, hogy szinte az összes Lovecraft-történet hozzáférhető már magyarul, de magáról az íróról, és az emberről viszont kevés anyag áll rendelkezésünkre. Az Azilum azért dolgozik ilyen nagy merítéssel, mert céljuk, hogy minél jobban körbejárható legyen az író kultusza, irodalmi és kulturális beágyazottsága.

    A fanzin kilenc rovatra tagolódik, ám nem minden esetben egyértelmű – sem tipográfiailag, sem logikailag –, hogy ezek mi alapján is vannak felosztva. Sok rovat van, Scriptoriumból és Traktátumból például kettő is, ráadásul a rovatcímek írásmódja sem egységes, hiszen ennyi erővel lehetne akár Szkriptórium is, nem? Rögtön az elején (Arkham Attractor) néhány kisszínest olvashatunk: ismeretlen Lovecraft-levél került elő, film készült a mesterről (Lovecraft – Fear of the Unknown), a World Fantasy-díjhoz már nem jár Lovecraft mellszobra (mivel néhány írásában rasszista megnyilvánulásokról tesz tanúbizonyságot), a Barnes & Noble ismét megjelentette a Lovecraft-összest (a prózai termésre koncentrálva), de még az Odaát (Supernatural) című sorozatban is felbukkan az író sötét öröksége. (Azzal már csak zárójelben vitatkoznék, hogy az Odaát sok horror-rajongó kedvence lenne, részemről az említett sorozat ugyanis nem mutat túl egy vasárnap délutáni családi filmezésen, ijesztőségi faktora körülbelül a Xenával ér fel, a cselekményvezetésben pedig még a Buffy, a vámpírok réme is felülmúlja.)

    lovecraft

    A rövid bemelegítés után jön egy rendkívül izgalmas rovat, az Ex Libris, amelyben Lovecrafttal foglalkozó vagy vele kapcsolatos könyvek kerülnek terítékre. Szó esik például David Haden pszichogeográfiai könyvéről, ami a weird mester barangolásait dolgozza fel, H. P. Lovecraft legjobb műveiről, amit a Szukits ad ki, M. R. James novellásköteteiről (Szellemjárás Angliában & Sötét örökség), a Codex Arcanum különszámáról (Kátrány és Toll), valamint Michel Houellebecq, a Goncourt-díjas író Lovecraftról szóló esszékönyvéről, amely a beszédes Against the World, Against Life címet kapta. Houellebecq posztmodern nihilista szemszögből értékeli Lovecraftot, akiben az emberiség fontosságának elutasítását ismerte fel.

    A fanzinban megjelent és magyarul eddig nem olvasható írások a Scriptorium rovat részeiként szerepelnek Somogyi Gábor fordításában. A The Poem of Ulysses Lovecraft legelső fennmaradt lírai alkotása, amit hat (!) évesen írt, A kis üvegpalack szintén egy fiatalkori keserédes történet, A rejtett barlangban Lovecraft arcátlan fiatalsága ellenére (még mindig csak hat éves) már egy gyermek halálról ír, a Nyarlathotep pedig egy rendkívüli, látomásos prózaköltemény, melynek első bekezdését félálomban írta. A Scriptorium kakukktojása Wendy N. Wayner A boszorkányház görbülete című novellája, ékköve viszont a Lovecraft-féle Közhelyek könyve, ami egyfajta ötlettár, ihlettöredékek és víziók vázlatpontos felsorolása, melynek segítségével bekukkanthatunk a lovecrafti műhelymunka első fázisaiba.

    azilum1

    A Laterna Magicára keresztelt filmajánlón és a fanzin végén található két Traktátum-anyagon (Houellebecq előszava az Against the World, Against Life-hoz, illetve Robert E. Howard, a Conan-széria szülőatyjának pesszimista világképéről írt esszé) kívül van még egy írás, amely kiemelkedik a fanzinból, ez pedig a Lovecraft vallási örökségét bemutató, az SFmagról utánközölt Traktatum-cikk Takács Gábor tollából, a Cthulhu ébredése, ami azért érdekes, mert azt járja körbe, hogy egy bevallottan fiktív irodalmi korpusz miként szolgált forrásként valós vallási csoportoknak.

    Összességében az Azilum egy rendkívül izgalmas és informatív kiadvány, ami kényelmesen megfér polcunkon a Black Aether mellett, ugyanis a kettő más-más indíttatásból született. Somogyi Gábor művészeteken átívelő pontos és hiánypótló válogatása olyan Lovecrafttal kapcsolatos tényeket, legendákat és spekulációkat tár elénk, melyeknek segítségével közelebb kerülhetünk a méltán híres-hírhedt kultuszhoz. Várjuk nagyon a következő lapszámot, és a további kulisszatitkokat a titokzatos mesterről.

     

  • Szex! Szerelem! Iszonyat… – Black Aether olvasónapló

    Idén márciusban két lovecrafti fanzin is felkavarta a hazai weird irodalom állóvizét. Eddig nem volt olyan próbálkozás itthon, aminek egyértelmű célja lett volna Lovecraft munkásságának méltó kezelése és bemutatása, ezzel együtt és összhangban pedig a magyar olvasóközönség inspirálása. A tizenötödikei hosszú hétvégén érkező Black Aether Tomasics József szerelemgyereke, a teljesen nonprofit, negyedéves megjelenésűre tervezett fanzin mindenki számára nyitott, nem titkolt célja ugyanis a szokatlan és hátborzongató történeteket író tehetségek inspirálása és felkarolása; szinte bármi megjelenthet a magazin hasábjain, ami kapcsolódik Lovacrafthoz és munkásságához.

    borito

    Tomasics számára nem idegen a lovecrafti közeg, a Black Aether-projekt előzményeként kezelhető például a szintén hozzá köthető a H.P. Lovecraft kerekasztal Facebookon, a theblackaether.com oldal (ahol mostantól minden nap más Lovecrafthoz köthető tematika kerül előtérbe) és podcast, vagy a (reményeink szerint) hamarosan a nagyközönség számára is megtekinthető első magyar Lovecraft-adaptáció, a From Beyond is, ahol a stáb részeként aktívan kivette részét a filmhez köthető munkálatokból. (Interjúnk a film rendezőjével itt érhető el.)

    A fanzin már első kézbevételkor meghatározó élmény; a figyelemreméltó borító Bolye László és Tomasics József munkája, a papír és a nyomdai minőség kiváló, kellemes a formátum is, jó kézbe venni, lapozgatni, mielőtt belemerülnénk. A (fő)szerkesztői előszón túl hét novellát és egy (magyarul eddig sehol nem olvasható) brazil képregényt kapnak az olvasók, fontos kiemelni, hogy a Black Aether olyan weird fanzin, ami kizárólag saját tartalommal dolgozik. Ikarow hátborzongató képregénye és a borító színes, a fanzin belső illusztrációi fekete-fehérek és igényesen kivitelezettek. Ez utóbbiakat öt alkotónak köszönhetjük, ez a sokszínűség pedig kiválóan megakadályozza, hogy egysíkúvá váljon a hátborzongató történetekhez párosított képiség. Arra, hogy a Black Aether első száma jól sikerült, mi sem jobb bizonyíték annál, hogy a már említett hosszú hétvégét követően hihetetlen gyorsasággal elkapkodták az összes példányt.

    1_cmyk

    Tomasics fontosnak tartja kiemelni, hogy „nem a Cthulhu-mítosztól kell eljutni Lovecraftig, hanem fordítva”, az író munkásságát ugyanis sokan félreértik és nem kezelik helyén olyan karizmatikus követői miatt, mint például August Derleth (aki kicsit félremagyarázta Cthulhu szerepét és jelentőségét). Tomasics állítása szerint a Black Aetherből is kidobott  olyan írást, ami nem volt elég weird, ebből kirajzolódik, hogy mennyire is feszes valójában a fanzin koncepciója, melynek mintaképe az 1923-ban alapított, Edwin Baird, Farnsworth Wright és Dorothy McIlwraith szerkesztésében a polcokra kerülő Weird Tales.

    A Black Aether célja, hogy minél több amatőr (és kevésbé amatőr) szerzőt megismertessen a hazai hátborzongató és furcsa irodalom kedvelőivel. A fanzin novelláiban közös az, ami Lovecraft írásaiban is közös vonás, miszerint soha nem kapunk teljes képet egyetlen eseményről vagy különös jelenségről, mindig felmerül és a felszínen is marad a legfőbb kérdés: MIÉRT?

    illu_vidra

    A borzongást és az ismeretlen iszonyattal való szembesülést hét magyar szerző novellája érzékelteti az első lapszámban. Kiemelkedik a mezőnyből Veres Attila A présházban c. írása. Szabina pornófilm-forgatásra indul, Julcsit helyettesíti, aki egy félresikerült buli tetőpontján fejest ugrott egy víz nélküli medencébe. A forgatáson való munka nem élete álma, de a lakbért valamiből fizetni kell, ugye. Veres novellájában álom és valóság, ember és embertelen olvad egybe, a rémálom mint sorsot alakító tényező és az ismeretlen külső hatalom ugyanúgy megjelenik ebben a túlfűtött és hátborzongató történetben.

    Kökény Pál a többihez képest rövid írással jelentkezik, egy szokatlan tengerparti kaland ismertetésével, ahol mintha semmi sem történne, de közben mégis. Farkas Balázs Galócáját olvastam volna tovább is. Veronika felkeresi édesapját, aki két évvel ezelőtt szakította meg a kapcsolatot a családdal. Lánya most kisbabát vár, s mint sokan egy ilyen nagy horderejű időszakban, ő is úgy érzi, hogy érdemes lenne újból megpróbálni menteni a menthetőt. Megérkezve azonban tanúja annak, hogy apja kertjében furcsa társaság gyülekezik, és valami nagyon kísérteties dologra készülnek.

    illu_papai

    Lir Morlan Sárga árnya Robert W. Chambers A Sárga jel c. novellája alapján készült. Talán ennek (is) köszönhető, hogy rendkívüli módon illeszkedik a Lovecraft-hagyományba. A tizenkilencedik század végén rejtélyes haláleseteket regisztrálnak. Sátánista szekta műve? Beteg rituálé? Visszatérő rémálom? Sárga király és Carcosa? Vajon létezhet olyan írás, mely az őrületbe hajszolja az embert, szóljon bármiről? Vidra Gyula egy bohócos történettel alapozza meg sokunk gyermekkorra visszavezethető rettegését a cirkuszi bohócoktól, Pápai Bence egy ősi elveszett világba kalauzol bennünket, Weiner Sennyey Tibor pedig egy hajmeresztő egyetemi kísérletről tudósít.

    A Black Aether első száma a jövőben kiküszöbölendő gyermekbetegségei ellenére (szerkesztés) maradéktalanul kielégítette elvárásainkat. Izgatottan várjuk a második lapszámot, és nem csak azért, mert online kollégánk, Schubert István (Cotter Blackstone) is a szerzők között lesz. Tomasics Józsefnek pedig hatalmas gratula ezért a lovacrafti csemegéért!

     

  • Nyílt világon elevenedik meg a Cthulhu-mítosz

    A két Sherlock Holmes játékot is jegyző ukrán Frogwares fejlesztőcsapat most új alkotáson dolgozik, ezúttal a horror meghatározó figuráját, H. P. Lovecraftot veszik elő. A cél: egy nyílt világú videojátékban megeleveníteni a Cthulhu-mítoszt.

    A program a The Sinking City címet viseli, ami egy fiktív világban játszódó, főként nyomozásokkal operáló alkotás. A készítők igyekeznek minél jobban visszaadni a Lovecraft által leírt, megálmodott világot, és a noir-ba hajló hangulatot. A történet az 1920-as évekre kalauzol bennünket, ahol egy magánnyomozót alakítunk, aki aktuális ügye kapcsán New Englandbe utazik. A város egy árvíz miatt szinte teljesen víz alá kerül, mégpedig természetfeletti lények valóságos hordájának köszönhetően. Ez pedig érthető módon az őrületbe kergeti a város lakóit. Hogy pontosan mit kell majd a játékosnak csinálnia, egyelőre nem tudni, de remélhetőleg kapunk némi egészséges ijesztgetést, akciódús „csatákat” monumentális lényekkel, és pazar látványú világot, ami képes magával ragadni egy pillanat alatt.

    The-Sinking-City_2016_03-07-16_002

    A fejlesztőktől nem áll távol maga a játékmenet és a cselekmény fő szála, hiszen egyrészt dolgoztak már egy Call Of Cthulhu játékon, másrészt a Sherlock Holmes programok mi másról szólnának, mint a nyomozásról? Mégis, egy új, nyílt világú koncepciót tervez a Frogwares, így érthető valamennyire aggodalmunk.

    A fejlesztők azonban optimisták, blogbejegyzésükben is erről adnak hangot:

    „Ez nagyobb, mint amit valaha csináltunk, de úgy érezzük, nekünk ez lesz a megfelelő következő lépés, szabad és nyitott városba elhozni a nyomozást. Emellett úgy hisszük, hogy a Lovecraft univerzum és a Cthulhu-mítosz a megfelelő helyszín a játéknak.”

    Egyelőre több részletet még nem tudunk az akció-kalandjátékról, például mikor és milyen platformokra  fog megjelenni, de az eddig elszórt információmorzsák alapján reménykedhetünk, hogy remek játék lesz belőle.

    The-Sinking-City_2016_03-07-16_003

     

     

  • Nem a Cthulhu-mítosztól kell eljutni Lovecraftig, hanem fordítva

    Amilyen hirtelen robbant be a köztudatba a Black Aether, azaz a szokatlan és hátborzongató történetek magazinja, olyan gyorsan kapkodták el az összes példányt. Nem is bizonyít ez mást: az olvasóközönség valósággal vágyott rá, hogy a weird irodalom hazánkban is méltó fórumra találjon.

    A fanzin kifejezetten igényes kiadvány. Minden ízében jó okot szolgáltat arra, hogy az érdeklődők visszanyúljanak a régi formához, és az online média helyett papír alapon lapozgassák a tematikába vágó novellákat.

    A The Black Aether főszerkesztője, Tomasics József H.P. Lovecraft szellemi örökségének egyik magyarországi nagyköveteként tevékenykedik. A XX. század legnevesebb horrorírója számos rajongónak örvend hazánkban is, ám József több frontos harcot vív annak érdekében, hogy az azonos érdeklődésű embereket összefogja: A magazin szerkesztése mellett állandó médiatámogatást biztosít az olyan munkáknak, amelyek Lovecraft előtt tisztelegnek, legyen szó irodalomról vagy filmről (Az Onnan Túlról adaptációját készítő Ixtlan Artworks csapat tagja, akikkel a Galaktika is készített már interjút). A Kerekasztal névre hallgató Facebook-csoport talán a legproduktívabb „Lovecrafti” közösség, és ez az ő elhivatottságának köszönhető.

    Ezúttal Józsefet kérdeztük, hogy közelebb kerüljünk a folyamat megismeréséhez, amit képvisel.a3f2605c-70e1-41b8-914c-3f14907be38d

    Bár az iménti összefoglaló nagyjából mindent lefed, amit rólad és munkásságodról tudni érdemes, mégis sokakat érdekelhet, hogy te kinek tekinted magad ezen a területen?

    Egy lelkes amatőr olvasónak, aki szereti Lovecraft írásait és tiszteli munkásságát. Semmi többnek. Többen fordultak hozzám, nem egyszer „szakértőnek” hívtak, pedig nem vagyok az. Sokkal hozzáértőbb, szakértelemmel és kiterjedt ismeretekkel rendelkező emberek vannak Magyarországon, akik régebb óta kutatják Lovecraft munkásságát, mint én.

    Mikor és hogyan kerültél először kapcsolatba H. P. Lovecraft világával?

    Középiskolás koromban, ami nem most volt, bátyám hozta haza a sokak által ismert, Valhalla Páholy kiadásában megjelent Cthulhu hívása-kötetet. Őszintén be kell valljam, akkor nem igazán fogott meg Lovecraft. Akkoriban főleg fantasyt olvastam, kevés sci-fit és nem passzolt az ízlésemhez. Ehhez még hozzájárult az is, hogy Lovecraft stílusa, fogalmazása nehezen érthető volt számomra – néha még most is –, ezért is vallom, hogy csak többszöri elolvasás után érthető meg az a zsenialitás és eszencia, ami a végtelen mondatok közt vár az olvasóra. Végül pár ével ezelőtt Vígh Dávid barátommal beszéltünk pár szót Lovecraftről, és ez a rövid beszélgetés adott ismét kedvet ahhoz, hogy beszerezzem az akkor már ritkaságnak számító kötetet.
    Innét már egyenes volt az út a rajongásig, és ahogy egyre többet olvastam, úgy kristályosodott ki előttem, hogy amit addig olvastam, hallottam Lovecraft munkáiról és a Cthulhu-mítoszról, az bizony nagy többségében téves információ volt.

    Hogyan alakult a munkái iránt érzett rajongásod? Mi volt az a folyamat, amely elvezetett végül a The Black Aetherhez?

    Az említett „második nekifutás” automatikusan hozta a rajongás érzetét. Talán ekkora értem fel ahhoz, hogy össze tudjam rakni magamban Lovecraft mondanivalóját, megértsem egyszerűnek koránt sem mondható stílusát. Sorban kezdtem beszerezni a könyveket, magazinokat, amikben Lovecraft-írás jelent meg magyarul, és ez a folyamat még a mai napig tart. Természetesen párhuzamosan az interneten kerestem további forrásokat, és nagyon hamar azzal kellet szembesülnöm, hogy nagy gond van a fejekben. Azt egy idő után megszoktam, hogy a fórumok 99 százalékában üdvrivalgásban tört ki a közösség és Cthulhut kiáltott, ha valaki feltöltött képet egy fejlábúról, de az már kiverte a biztosítékot, amikor arról ment a vita, Godzilla miért és hogyan nyomná le Cthulhut egy közelharcban. Megfogalmazódott bennem, hogy ez ellen valamit tenni kell, még ha szélmalomharcnak is tűnik az elképzelés elsőre, de nem találtam hozzá megfelelő közösséget, ráadásul itthon sem. Ekkor döntöttem úgy, hogy létrehozom az H.P. Lovecraft – Kerekasztal csoportot, ahonnét később elindult a The Black Aether is.

    Milyen jövőképet látsz a Black Aethernek?

    Reálisan próbálom nézni a The Black Aethert és főleg a saját képességeimet, lehetőségeimet. Egyre több információ jut el hozzám az olvasóktól, és egyre több hír, információ generálódik globálisan is. Ahhoz, hogy folyamatosan fejlődjön az oldal és kibővítse tevékenységét, mindenképpen szükség lesz segítőkre, társszerzőkre. Egyedül egyszerűen nem fogom bírni, mert akármennyire is szeretem amit csinálok, ez akkor is csak hobbi és a párom biztatása, türelme és mondhatom kitartása nélkül eddig sem jutottam volna el, viszont minden egyes, az oldalra fordított percet tőle veszek el. Az oldal nonprofit, a Black Aether magazin nonprofit és minden jövőbeli projekt, amíg az én kezemben vannak a dolgok, nonprofit lesz.
    Folyamatosan szeretném fejleszteni az oldalt és kibővíteni a tevékenységi körét, ehhez rengeteg ötletet összegyűjtöttem már, és próbálom ösztönözni a közösséget, hogy vállaljon ebben szerepet. Egyrészt, ahogy említettem, egyedül nem bírom, másrészt én magam sem tartom kifejezetten jó dolognak, hogy a legtöbbször egy ember véleménye nyilvánul meg. Kifejezetten fontosnak tartottam, már a csoport indulásakor is, hogy mindenki vegye ki a részét és mindenki mondja el a véleményét. Csak úgy lehet közösséget építeni, ha annak tagjai, elmondják véleményüket, hozzá teszik a tehetségüket. Kevesen vagyunk Magyarországon Lovecraft-rajongók, és ezért is fontos, hogy a The Black Aether úgy formálódjon, hogy a közösség ízlésének megfelelően szolgálja ki a mi kis szubkultúránkat.
    Fontos kiemelnem, hogy a magazin mindenki számára nyitott dolog, aki  kicsit is kedvet érez ahhoz, hogy megírjon egy cikket, értékelőt, beszámolót, az ne habozzon, ha az oldal profiljához illeszkedik, akkor biztos, hogy meg is fog jelenni.

    a3e64cd1-320f-45b6-b699-5ff82ea30f6eEgy ilyen felelősségteljes, mégis kevesek által elismert feladat, melyet magadra vállaltál, különösen nehéz lehet, ha nem meggyőződésből csinálod. Mi a hitvallásod, már ha beszélhetünk ilyesmiről?

    Lovecraft munkásságának méltó kezelése, bemutatása, valamint a magyar közösség inspirálása. Ez a három dolog, amit a legelső pillanattól fogva érzek, gondolok és ma már feladatként is kezelek. Túlzásnak és eleve kudarcra ítélt gondolatnak tűnhetnek ezek, de ha nem is teszek értük semmit, akkor nem is tudhatom meg, hogy tévedtem-e. Iszonyatosan zavar az a káosz, ami az emberek fejében van Lovecraft és a Cthulhu-mítosz kapcsolatáról. Rendszeresen abba a falba, és beszélgetések, viták zárómondatába ütközök, hogy örüljek neki, hogy egyáltalán August Derleth létrehozta a Cthulhu-mítoszt, és az így kinőtte magát, mert ha nem így lenne, nem is tudnának az emberek Lovecraftről, így legalább elolvassák a novelláit. Nem tagadom, hogy van ebben némi igazság, bár szerintem a méltán kiérdemelt elismerést ezek nélkül is megkapta volna. Ami zavaró ebben a gondolatban, hogy aki ilyen források után olvas bármit is tőle, az hamis képet fog társítani ösztönösen a történetekhez, aminek az lesz a vége, hogy csalódni fog. Csalódni, mert nem véresszájú istenségek csatároznak egymással az elfeketedett égbolt alatt és nem koponyából vért ivó kultisták áldozzák fel a meggyalázott szüzeket. Rossz a sorrend! Nem a Cthulhu-mítosztól kell eljutni Lovecraftig, hanem fordítva, és nagyon fontos dolognak tartom, hogy az emberek ezt megértsék.
    A másik nagyon fontos feladat, amit kitűztem magam elé, az a magyar Lovecrafti közösség inspirálása. Nem kell példákat felhoznom, mert mindenki tudja, hogy bennünk, magyarokban mekkora tehetség lakozik. Ezt a tehetséget szeretném, ha megmutatnák és kamatoztatnák a Lovecraft-kedvelők. Mindenkit buzdítok arra, hogy alkosson, legyen az bármi! Novella, vers, festmény, könyv, zene, film, szobor, rajz, makramé. Teljesen mindegy, hogy kinek miben rejlik a tehetsége, a lényeg az, hogy ne pazarolja azt el, hanem mutassa meg a többieknek és kamatoztassa. Mindenki ki van éhezve arra, hogy olvasson egy újabb weird történetet, vagy meghallgasson egy zenei albumot.
    Csak úgy tud fejlődni a magyar közösség, ha értéket is teremtünk hozzá.

    Mik a további terveid annak érdekében, hogy összefogd a magyarországi Lovecraft-közösséget?

    A The Black Aether nagyon jó eszköz, hogy folyamatosan hírekkel, érdekességekkel lássa el a közösséget. Az oldal tematikája nem fog változni, felépítésben fog némileg átalakulni, de mindig  megmarad központi elemnek.
    A Black Aether magazin első száma eddig nagyon pozitív visszajelzéseket kapott, sokan köszönték meg magát a kezdeményezést is. Szerencsére elmondhatom, hogy a második szám már alakulóban van és biztos, hogy meg fog jelenni, de ettől függetlenül továbbra is beküldheti bárki a novelláját, mert van még hely a második számban is és természetesen az utána következőkben is. Terjedelmi korlát nincs, ha túl hosszú a történet, akkor folytatásban fog megjelenni.
    A napokban kezdtünk el podcast adásokat szervezni, ahol szerencsére többen vagyunk, és nem én dadogok egyedül a mikrofonba. Én havi megjelenést tervezek, de természetesen ez függ attól is, kinek mennyi ideje lesz a csapatban, amihez ugyanúgy bárki tud csatlakozni. Egyszerű beszélgetős műsort tervezünk, körüljárva egy-egy adott témát. Az első adás témáját mi készítjük elő, de utána természetesen a közösség tehet javaslatot, adhat ötletet.
    Ezeken kívül van még sok olyan dolog, ami egyelőre még csak tervezési fázisban van. Mindenképpen szeretném, ha közvetlenebb kapcsolat alakulna ki az írók és az olvasók közt, akár kerekasztal-beszélgetések formájában is. A tervek közt szerepel egy olyan alkotói közösség kialakítása, ahol a kezdők tanácsot, kritikát, segítséget kérhetnek a tapasztaltabb tagoktól. Ezek egyelőre a publikus dolgok, de azt garantálhatom, hogy izgalmas kezdeményezések vannak még a listámon.
    Többen is megkerestek, hogy bemutassák nekem saját projektjüket, elmondják, min dolgoznak már jó ideje, de ezekről sajnos nem beszélhetek, bármennyire is szeretnék. Annyit mondhatok, ha ezek közül csak a fele megvalósul, évekre előre csillapítja a magyar közösség étvágyát.
    És igen. Az egyesület. Ez a kérdés már régebben felmerült és az előkészítés is folyamatban van.

    Melyik a kedvenc Lovecrafti történeted? Bár bizonyos okokból Cthulhu a legismertebb, de melyik alak áll hozzád a legközelebb a Nagy Öregek közül?

    Ez egy gonosz kérdés! Nehéz rá nem azt válaszolnom, hogy mindegyiket ugyanúgy szeretem. Legnagyobb kedvenc tényleg nincs, de a saját kis olvasónaplóm első öt helyén a The Hound, The Dreams in the Witch House, The Dunwich Horror, The Lurking Fear és a He szerepel. (Igen, nincs benn az első ötben az At the Mountains of Madness).

    „Yog-Sothothban egy a múlt, jelen és jövő.”

    Ez az egy mondat, ami számomra tökéletesen összefoglalja, miért is Yog-Sothot az, aki (vagy ami) számomra megtestesíti azt a nyomasztó tudatlanságot, amire ráébredünk, ha a magunk módján értelmezzük Lovecraft gondolatait. Akárhogy is próbáljuk, képtelenek vagyunk rá, hogy megértsük, honnét jövünk és hová tartunk a világegyetemben, egyáltalán miért vagyunk itt.

    Ha lehetne egy kívánságod, ami Lovecraft örökségéhez kapcsolódna, mi lenne az? Netán az egyik történet hollywoodi adaptációja, vagy hogy a Mester munkáit többen is megismerhessék?

    Egyértelműen az, hogy az összes műve megjelenjen magyar nyelven, beleértve verseit is, illetve az, hogy munkásságának értelmezése megkapja a kellő publicitást és eljusson az emberekhez. Mit is alkotott valójában, önös érdekből mit vettek el alkotói örökségéből, mit változtattak meg rajta, mit tettek hozzá. Gyanítom, hogy ez nem az én életemben lesz, de ha akárcsak egy icipicit is hozzá tudok tenni ehhez a The Black Aetherrel és a többi kezdeményezéssel, már elégedett és büszke lehetek magamra.
    Hollywoodi produkcióra nem szívesen adnám a voksomat, mert bár én is szívesen megnéznék egy nagy költségvetésű adaptációt, de szerintem többet ártana, mint használna. Guillermo Del Toro meg nem valósult filmjének közkézen forgó tervezetét ismerve, azt hiszem, nyugodtan ki merem jelenteni, hogy Hollywood a tőle megszokott módon, saját módján értelmezné és dolgozná fel, akármelyik történethez is nyúlna. Nem lenne más, mint egy egyszerű horror, mellőzve minden Lovecrafti zsenialitást.OLYMPUS DIGITAL CAMERA

    Rengeteg a jobbnál jobb novella, amelyek a Nagy Öregek világszerte népszerű univerzumát végül is létrehozták, számuk azonban sajnos véges. Mit javasolsz annak, aki Lovecraft összes írását olvasta, de többre vágyik?

    Először is olvassa el újra. Teljesen biztos vagyok benne, hogy második, harmadik olvasatra új gondolatok merülnek fel az olvasóban és új kapuk nyílnak Lovecraft világába. Természetesen legyen nyitott mindenki, magára a weird irodalomra is, ne korlátozza le az ismereteit csupán Lovecraftre mert, bármennyire is zseniálisak a fikciói, kell a külső forrás, meg kell ismerni más írók munkásságát is, akikből Lovecraft merített, és akik Lovecraft munkáiból inspirálódtak.
    Ha pedig ennél is többre vágyik valaki, akkor ne habozzon, ragadjon tollat vagy billentyűzetet és mindenféle szemérmesség nélkül írja le a gondolatait, alkosson, hisz soha nem lehet tudni, kiből válik egy újabb olyan zseniális író, mint Howard Phillips Lovecraft.