Címke: gyász

  • Meghalt Stephen Hawking

    76 éves korában hunyt el Stephen Hawking, a világhírű brit fizikus. Munkássága hatással volt a kozmológiára és millókat inspirált. A hírt Hawking gyermekei, Lucy, Robert és Tim jelentették be:

    Nagyszerű tudós és egy rendkívüli ember volt, munkája és öröksége sokáig fog továbbélni. Bátorsága és kitartása a humorával együtt számos embert inspirált szerte a világon. Egyszer azt mondta: az univerzum nem volna nagy dolog, ha nem adna otthont azoknak, akiket szeretsz. Örökké hiányozni fog.

    Maga Hawking sokat tett a tudományos világért. Fiatal korában – mindössze 21 évesen – motoros neuronbetegséget diagnosztizáltak nála. A betegség következtében a mozgatóidegek lassú sorvadásnak indultak. A kór azonban nem akadályozta Hawkingot munkájában. Hamar a tudomány népszerű nagykövetévé vált, közérthetően tudott komoly fizikai és kozmológiai kérdésekről beszélni. Legjelentősebb műve Az idő rövid története, ami megjelenésekor igazi bestsellerré vált, legalább 10 millió példányt adtak el belőle. Népszerűsége halálig töretlen maradt, erről az őt övező figyelem és folyamatos popkulturális kameói is bizonyítják. Többször szerepelt a Simpsonsban és a Futuramában, egyszer a Star Trek: Az új nemzedék egyik epizódjában is megjelent, Pink Floyd 1993-as The Division Bell albumán pedig Hawking hangját is hallani. Legutóbb 2015-ben készült film az életéről Mindenség elmélete címmel, ahol Eddie Redmayne játszotta el a fiatal tudóst.

    Népszerűsége mellett számos felfedezést köszönhetünk neki. Legfontosabb elméletének talán a „Mindenség elmélete” mondható, amelynek célja „az einsteini fizika nehéz testek által létrejött gravitáció szabályainak összeegyeztetése az – attól markánsan eltérő szabályokkal működő – részecskefizikával”. Továbbá a fekete lyukak vizsgálva jött rá elsőként arra, hogy a fekete lyuk eseményhorizontján megfigyelt részecske-antirészecske párok közül a negatívat a fekete lyuk elnyeli, de a pozitív kisugárzódik. Ma ezt nevezzük Hawking-sugárzásnak. Ezek mellett foglalkoztatta az időutazás elmélete, az űrutazás, több szakmai fogadáson is részt vett kortársaival, az utóbbi időben pedig többször nyilatkozott az emberiség jövőjével kapcsolatban.

    A cikk végén pedig szeretnénk ajánlani a Guardian képes összefoglalóját Stephen Hawking életéről. Habár emléke és elméletei sokáig fennmaradnak, hiányával most egy megmagyarázhatatlan űrt érzünk a világban.

  • Elhunyt Ursula Le Guin (1929-2018)

    Január 23-án éjjel jött a hír, hogy Ursula K. Le Guin, amerikai sci-fi és fantasy író 88 éves korában elhunyt. A halálhírt  Le Guin fia, Theo Downes-Le Guin erősítette meg, de a halál okát nem nevezte meg, csak annyit közölt, Le Guin már hónapok óta betegeskedett.

    Ursula Le Guin a fantasztikus irodalom megkerülhetetlen alakja, aki bebizonyította, a fantasztikumot lehet magas szinten is űzni. Életműve 20 regényből, több mint 100 novellából és kiregényből, 13 gyerekkönyvből, versekből és 7 kötetnyi ismeretterjesztő műből, továbbá 5 fordításból áll. Olyan SFF klasszikusokat köszönhetünk neki, mint A sötétség balkeze, A kisemmizettek, A rege és A szigetvilág varázslója.  Művei olyan írókra voltak hatással, mint Salman Rushdie (Éjfél gyermekei), David Mitchell (Felhőatlasz), Neil Gaiman (Amerikai istenek) és Iain Banks (Kultúra-sorozat).  Le Guin kedvelt zsánertémái közé tartoztak a sárkányok, a varázslók, az űrcsaták és csillagközi népek konfliktusai, de műveiben teljes alapossággal tárta fel a feminizmus, a környezetvédelem és társadalmi rendszerek kérdéseit a szociológia és az antropológia eszközeivel. Írásait nem csak hazájában, hanem szinte az egész világon olvasták, legalább 40 nyelvre fordították le műveit. A sötétség balkeze, például, az elmúlt 50 évben valahol mindig megjelent nyomtatásban.

    Még nem tértünk magunkhoz a döbbenettől. Vitathatatlan, egy legendával lettünk kevesebbek. Nagyon fog hiányozni Ursula Le Guin személyisége és örök lelkeskedése az irodalomért, amelyeket már csakránk maradt írásaiból idézhetünk fel.

    Ám egy nagy mágus, aki életében jó néhányszor megjárta már a halál birodalmának meredek és kopár lejtőit, nem hétköznapi módon távozik az élők sorából, nem vakon, hanem magabiztosan, ismervén az utat.

    A szigetvilág varázslója (82. oldal)

  • Elhunyt Brian W. Aldiss

    Szomorú hír érkezett: augusztus 19-én, 92 éves korában hunyt el Brian Aldiss brit sci-fi író. Nevéhez olyan művek köthetőek, mint a Helliconia, Az elszabadult Frankenstein vagy korának egyik legfontosabb fantasztikummal foglalkozó könyve, a Trillió éves dáridó.

    1925. augusztus 18-án született East Derehamben. Az írás és a mesélés már nagyon kicsi korban érdekelni kezdte, állítólag már háromévesen voltak történetei. Hat éves korában a West Bucklannd Schoolban tanult Devonban, azután pedig a Framlingham College-ban. A második világháború alatt a Royal Signals ezrednél szolgált Burmában. Az itteni események két későbbi regényét is ihlették, A Soldier Erect-et and A Rude Awakeninget.
    A háború után könyvárusként kezdett dolgozni, amit hamarosan a tényleges írás is követett. Első novelláit a kereskedelmi lapokban jelentette meg. A Faber and Faber egyik szerkesztője, Charles Monteith annyira megkedvelte Aldiss írásait, hogy megkérte, írjon egy regényt is. Így született meg első könyve, a The Brightfount Diaries 1955-ben. Ez még nem fantasztikus regény volt, inkább az irodalom fősodrába tartozó mű, ami naplószerű fejezeteken keresztül meséli el egy könyvárus életét. A debütálás ellenére is már nagyon korán belekóstolt az SFF világába, idővel pedig megjelentek a sci-fi és fantasy magazinok hasábjain. Első jelentős sikerét íróként 1955-ben, az Observer versenyén érte el, ahol “Minden időké ő…” című, 2500-ban játszódó történetével első helyezést ért el.

    Kiadójának csak később fedte fel zsáner műveit, s legnagyobb megdöbbenésére a szerkesztők nagy lelkesedéssel fogadták SFF-jeit, s kiadták a Space, Time and Nathaniel című novelláskötetet. Mind az új, mind pedig a korábbi művek meghozták Aldiss számára a sikert: a World Science Fiction Convention 1958-ban megszavazta a legígéretesebb új szerzőnek, írásaival pedig annyit keresett, hogy otthagyhatta a könyvkereskedést és főállásban írhatott.

    helliconia

    Aldiss életműve számos regényt, novellát és ismeretterjesztő művet tartalmaz, ezenfelül pedig antológiaszerkesztőként is jelentőset alkotott. A nagy művei mellett, mint a Helliconia trilógia vagy a Hugo-díjas Hothouse, olyan jelentős műveket is írt, mint a „Szuperjátékok más időszakokban” (Galaktika 200), ami alapján Stanley Kubrick megalkotta  a mesterséges intelligencia alapját a 2001-ben. Írt még Doctor Who történetet „Umwelts for Hire” címen, de tisztelgett James Joyce Finnigan ébredése előtt is a Barefoot in the Head regényében. A magyarul olvasható műveinek listáját ezen a linken érhetitek el.

    1964-ben Harry Harrisonnal közösen Science Fiction Horizons néven újságot indított, ahol tudományos fantasztikummal foglalkozó kritikákat jelentettek meg. A magazinban olyan szerzők írásai voltak olvashatóak, mint C. S. Lewis, Kingsley Amis, James Blish, továbbá egy interjú is William S. Burrough-sal. A lap mellett több antológiát is szerkesztett a Fabernek, mint például a nagyon népszerű és több kiadást is megért Introducing SF-t és a Best Fantasy Stories-t, 1961-től pedig a Penguin Books kiadó gondozásában jelentek meg a következő válogatásai: The Penguin Science Fiction Omnibus (1973), Space Opera (1974), Space Odysseys (1975), Galactic Empires (1976), Evil Earths (1976) és a Perilous Planets (1978). Érdemes külön kiemelni Aldiss antológiái közül a Farewell, Fantastic Venus!-t, mivel különleges alkalom miatt született meg: a 60/70-es években az űrszondák segítségével kutatták a Vénuszt, s a kutatások eredményeként kiderült, a bolygó nem olyan trópusi, dzsungellel benőtt hely, mint amilyennek az addigi sci-fi ábrázolta. Tehát a tudományos felfedezésre adott válasz volt a már említett kötet: Aldiss és Harrison a Vénusz megismerése előtt írodott írásokat adták így közre az olvasók számára.

    Az író munkásságát nemcsak a kiadók és az SFF közösség ismerte el (2 Hugo-, 1 Nebula és 1 John W. Campbell-díj, továbbá ő volt a 18. SF Grand Master is), hanem a szélesebb közönség is. 2005. június 11-én II. Erzsébet királynő a Brit Birodalom Érdemrendje tiszti fokozatával tüntette ki Aldisst, 2008. július 1-én pedig a University of Liverpool tiszteletbeli doktorrá választotta. Mindkét kitüntetést az irodalmi munkásságáért érdemelte ki.

    A halálával egy hatalmas legenda távozott el.

    Nyugodjon békében!

  • 77 évesen hunyt el Sir John Hurt

    Ismét egy tehetséges színésztől kell búcsút vennünk: január 27-én, 77 évesen hunyt el Sir John Hurt. Hasnyálmirigyrákban szenvedett. Pályafutása során több mint kétszáz filmben játszott, köztük sok nekünk is kedves alkotásban, mint A nyolcadik utas: a Halál, V mint Vérbosszú, a Doctor Who sorozat, az 1984, a Harry Potter-filmek – csakhogy néhányat említsük.

    John Hurt 1940-ben született Derbyshire-ben. Iskolásévei alatt döntötte el, hogy színész lesz, azonban majdnem feladta álmát a lincolni iskola igazgatója miatt, aki szerint Hurtnek nincs keresnivalója a színészi pályán. Lincoln után művészeti főiskolára ment, de lemorzsolódott, elszegényedett és egy alagsori lakásban élte mindennapjait. Később pályázott a Royal Academy ösztöndíjára, amit sikeresen el is nyert.

    A kezdeti nehézségek ellenére John Hurt sikeres színészi karriert futott be. Első jelentősebb filmszerepe az 1966-os Egy ember az örökkévalóságnak, a szakmai sikert azonban Éjféli expressz (1978) hozta meg számára. Max megformálásáért BAFTA-t és Oscar-jelölést kapott. Két évvel később ismét BAFTA-díjat egy és Oscar-jelölést tudhatott magának David Lynch Elefántember (1980) címszerepéért. 2012-ben ismét BAFTA-t kapott a filmművészethez való rendkívüli hozzájárulásáért, 2015-ben pedig a királynő lovágga ütötte.

    Ahogy az a bevezetőből már kiderült, John Hurt nem volt ismeretlen a science fiction és fantasy rajongók számára sem. Ő játszotta például Kane-t A nyolcadik utas: a Halál (1979)-ban, ezt a szerepet – úgymond – megismételte Mel Brooks paródiafilmjében, az Űrgolyhókban (1987). A 2000-es években Hurt új franchise és más filmekben tett szert új rajongókra a fiatalabb generációban is: Ollivanderként tűnt fel a Harry Potter és a Bölcsek kövében (2001), Trevor „Broom” Bruttenholmt játszotta a két Hellboy filmben, ő volt Adam Sutler a V mint Vérbosszúban (2005), a népszerű Doctor Who sorozatban pedig a Háborús Doktorként láthattuk. És még a végtelenségig sorolhatnánk az emlékezetesebbnél emlékezetesebb alakításokat.

    Fájó, hogy ismét egy tehetséges színésszel lett szegényebb a filmvilág. Egy kis jó hírrel azonban szolgálhatunk: a közel jövőben még láthatjuk moziban John Hurtot. Egyik filmje a That Good Night filmdráma, ahol Hurt egy hetvenes éveiben járó forgatókönyvírót alakít. A hírek szerint Hurt saját élményeit is belevitte a szerepbe (2015-ben diagnosztizálták nála rákot). A másik film, amin a színész dolgozott, a My Name is Lenny, amiben a leghírhedtebb brit boxolót, Lenny McLeant formálja meg. Továbbá még a Damascus Coverben láthatjuk együtt Jonathan Rhys Meyersszel és a Darkest Hourban, ami a II. világháború korai éveibe kalauzolja a nézőket. Az utóbbi jelenleg is forog, így nem tudni, hogy mi lesz Hurt szerepének sorsa (Neville Chamberlain miniszterelnököt játsza benne).

    Nyugodjon békén. 

    wardoctor

  • Gyászhír: elhunyt Borisz Sztrugackij

    A legendás írópáros már 1991 óta nem volt teljes, amikor az idösebb testvér, Arkagyij meghalt. Most pedig a 79 éves Borisz is követte bátyját, ezzel jelezve egy korszak végét. (tovább…)