Címke: Grönland

  • Grönland a radar alatt

    Amióta a Grönland szigetét folyamatosan figyelik radarokkal, újabb és újabb felfedezések jönnek.

    Amerikai kutatók több mint 1,6 kilométer mélyen a grönlandi jégtakaró alatt hatalmas ősi tómeder üledékére bukkantak. A világon először fedeztek fel ilyen jégalatti domborzatot.

    A tómeder abban az időben alakulhatott ki Grönland északnyugati részén, amikor a térség jégmentes volt, de most teljesen fagyott. A kutatók szerint több millió éves lehet, és páratlan fosszíliákat, a múlt klímájának és életének kémiai nyomait tartalmazza.

    Fagyott égbolt

    A meder egykoron egy 7100 négyzetkilométernyi tó ágya volt. Az üledék benne 1,2 kilométer vastag. A repülőgépen elhelyezett geofizikai eszközök felvételei szerint legkevesebb 18 forrás táplálhatta a tavat északról. A kutatók számításai szerint a tó mélysége 50-250 méter lehetett.

    Az elmúlt években a kutatók találtak jégtakaró alatti, folyékony vizet tartalmazó tavakat mind Grönlandon, mind az Antarktiszon jégbe ékelődve, ám ez az első eset, hogy fosszilis tómederre bukkantak, amely akkor keletkezett, amikor még nem volt jég a területen, majd később betemetődött és megfagyott. Nincs bizonyíték arra, hogy a grönlandi medence folyékony vizet tartalmazna napjainkban.

    Egy dán-brit kutatócsoport szerint Az eddigi legpesszimistább előrejelzéseknél is gyorsabban olvadhat Grönland három legnagyobb gleccsere, amely elegendő fagyott vizet tartalmaz ahhoz, hogy 1,3 méterrel emelje a világ tengereinek szintjét.

    A kutatócsoport történelmi felvételeket és más adatok seregét használta ahhoz, hogy kiszámítsa, mennyi jeget veszített a Jakobshavn Isbrae, a Kangerlussuaq és a Helheim gleccser a 20. században.

    Fagyott égbolt 2

    A kutatók kimutatták, hogy a Jakobshavn Isbrae több mint 1,5 trillió tonna jeget veszített 1880 és 2012 között, míg a Kangerlussuaq és a Helheim 1,4 trilliót, illetve 31 milliárdot 1900 és 2012 között.

    2000-ig a tengerszintek emelkedését az olvadó gleccserek és az óceánok melegedő vízének tágulása okozta. Az elmúlt két évtizedben azonban a világ legnagyobb jégmezői, a grönlandi és az antarktiszi  vált a tengerszint-emelkedés legnagyobb forrásává.

  • Riasztó adatok a legnagyobb jégmezőkről

    Mind a tavalyi, mind a három évtizedes összesített adatok riasztó képet festenek a világ legnagyobb jégmezőiről.

     

    Grönlandon és az Antarktiszon is kritikus a jégveszteség. A Föld legnagyobb szigete a 2019-es északi-sarki rendkívüli nyári melegben hatszázmilliárd tonna jeget veszített. Ekkor a mennyiség  globális tengerszintet  két hónapon belül 2,2 milliméterrel növeli meg. Az Antarktiszon is folytatódott a jégtömeg vesztése az Amundsen-tengeröbölben és az Antarktiszi-félszigeten, de a kontinens keleti részén a Maud-királynő-földön lehullott nagy mennyiségű hó ezt bizonyos mértékig ellensúlyozta.

    Az elmúlt 30 év adatait is összesítették. A Föld két nagy kiterjedésű jégmezője 6,4 billió tonna jeget veszített el 1992 óta, a jég olvadása 17,8 milliméterrel emelte a tengervizek szintjét globálisan.

    https://galaktikabolt.hu/termek/jegcsaszar-jegkorszak/

    A mérések szerint a globális felmelegedés hatására az 1990-es évekhez képest hatszorosára gyorsult a jégolvadás Grönlandon és az Antarktiszon.

    az 1990-es években jégtakarók számlájára írható a tengerszint-emelkedés  körülbelül ötszázalékos volt, ami szinte elenyésző. MA ez nagyjából a harmadát teszi ki.

    A szakértők közel három évtized sarkvidékekről készített műholdas megfigyelési adatait vizsgálták meg. Ezek a műholdak nyomon követték a jégmezők tömegének, mozgásának és gravitációjának változásait.

    A 2014-es  számítógépes modellek 53 centiméteres globális vízszintemelkedést vártak 2100-ra. A tanulmány az antarktiszi és grönlandi jégolvadás miatt sokkal pesszimistább forgatókönyvet sugall, valószínűleg további 17 centiméterrel növeli a század végére szóló becslést. Ha ez bekövetkezik,  2100-ra 400 millió embernek kell az évenkénti parti áradásokkal szembenéznie.

  • Rejtett tavakat találtak a jég alatt

    A Lancasteri Egyetem, a Sheffieldi Egyetem és az amerikai Stanford Egyetem közös kutatása során 56 tavat fedeztek fel Grönlandon, a szigetet borító jégtakaró alatt.

    Jég alatti tavakat már egy ideje ismeri a tudomány, a legismertebb az antarktiszi Vosztok-tó. Bár ezek a tavak kisebbek, mint az Antarktiszon talált hasonló, jégtakaró alatti tavak, felfedezésük azt mutatja, hogy az eddig véltnél jóval gyakoribbak a tavak a grönlandi jégtakaró alatt. Eddig csak négy ilyen tó volt ismert a térségben, most az ismert tavak száma csaknem megtizenötszöröződött.

    A grönlandi jégtakaró nagyjából hússzor akkora, mint Magyarország területe, egyes helyeken több mint három kilométer vastag. Olvadása fontos szerepet játszik a globális tengerszint-növekedésben.

    A jég alatti tavak nevükből adódóan a jégtömeg alatt keletkeznek. A grönlandi és antarktiszi jég alatti tavakban édesvíz található, amely a jég aljának olvadásából keletkezik. A geotermikus hő felszáll az alul lévő kőzetből, a felülről határoló vastag jég azonban bezárja azt. Ezen tavak ismerete segít kialakítani egy jóval teljesebb képet arról, hol keletkezik víz, és az hogyan áramlik a jégtakaró alatt, ami hatással van arra, hogyan reagál a jégtakaró a növekvő hőmérsékletre.

    A kutatók több mint 500 ezer négyzetkilométernyi területről gyűjtött radarfelvételt elemeztek, amelyek képet alkottak a grönlandi jégtakaró mélyéről. Az újonnan felfedezett tavak 0,2-5,9 kilométer kiterjedésűek, többségüket viszonylag lassan mozgó jég alatt találták, távol a jégtakaró fagyott talapzatától, és viszonylag stabilnak mutatkoznak.  A tavak azonosítása azért fontos, mert meghatározhatjuk azt, miként hatnak a jég alatti szélesebb hidrológiai rendszerre és a gleccserek dinamikájára.

     

  • Óriás napkitörés nyomaira bukkantak a grönlandi jégben

    Évtizedek óta szemmel tartjuk a Napot azon aggódva, hogy egy erős napkitörés ha eltalálja a Földet, komoly károkat okozhatnak a modern technológiákban, akkor kiütheti bolygónk elektromos rendszereit, alapjaiban rengetve meg az emberi civilizációt.

    Svéd tudósok most Grönlandon egy több mint kétezer éve történt hatalmas napkitörés bizonyítékaira bukkantak. A jégmagokban talált bizonyítékokat alapján Kr.e. 660-ban a Földre protonrészecskék záporoztak a Földre. A jégmagokban talált radioaktív izotópok, a berillium-10 és a klór legstabilabb radioaktív izotópja, a klór-36 kozmikus eredetűek. Ez a kozmikus esemény tízszer erősebb volt, mint bármely hasonló napkitörés, amelyet a modern mérőeszközök használata óta feljegyeztek.  A grönlandi jégben talált bizonyíték szerint a Kr.e 660-ban történt napkitörés egy szoláris protonesemény (SPE) volt.

     A Nap által kibocsátott a töltött részecskék átlagos körülmények között másodpercenként 400 kilométeres sebességgel haladnak a Föld felé. Egy nagyon erős koronakidobódás esetén azonban másodpercenként 2-3 ezer kilométer sebesség is lehetséges.  Ha egy ilyen napvihar közvetlenül eléri a Földet, az zavart okozhat a kommunikációs és navigációs eszközök működésében vagy tönkre is teheti azokat. Legrosszabb esetben az elektromosan töltött részecskék akár az űrben lévő műholdakat is károsíthatják és hatással lehetnek az űrben lévő űrhajósok egészségére is. A több ezer méter magasban a sarkkörökhöz közel szálló repülőgépek utasai és személyzete szintén nagyobb mértékű sugárzásnak van kitéve.