Szeretnéd, ha az általad tervezett grafika egy évtizedek óta létező, országos magazin címlapján szerepelne? Kedveled a sci-fit? Örülnél egy új referenciának?
Tervezz nekünk grafikát sci-fi témában, és mi felrakjuk az új Galaktika borítójára!
Ha tetszik az ötlet, küldd el a munká(i)dat a kommunikacio@galaktika.hu címre, figyelembe véve az alábbi követelményeket:
Minden pályázatra egyesével válaszolunk, és előre is nagyon köszönjük a beérkező műveket! 🙂
A Watchmen a DC egyik legkultikusabb képregénysorozata, mely 1986 és 1987 között futott, Alan Moore és Dave Gibbons párosát pedig a mai napig főleg ezen füzetek miatt emlegeti a publikum. A 12 számos képregényt aztán Hollywood fel is dolgozta, ezt a 2009-ben mozikba küldött filmet pedig még Zack Snyder se tudta elrontani, ami azért nagy szó. Az alapanyag nagyon komoly volt, így nem meglepő, hogy az adaptáció nem kevesebb mint 160 perces lett, de megérdemelte a Watchmen a törődést. A képregények rajzolója, Gibbons nemrégiben az EW-nek adott terjengős interjút, melyből többek között az is kiderült, hogy a Watchmen ikonikus smiley-ja kis híján bele se került a füzetekbe.
A grafikus éppen Edward Blake, a Komédiás figuráján dolgozott, amikor azon kezdett gondolkozni, hogy miképp tehetné a karaktert még emlékezetesebbé. A Komédiás személyiségére nem kis hatással van a katonai múltja, így Gibbons ildomosnak érezte, hogy a férfit sötét ruhákba öltöztesse. Így az álarcától kezdve az összes felszerelése fekete lett, amit viszont a művész kissé unalmasnak talált.
Az első szkeccsek egyikén, amit a Komédiásról rajzoltam, elhelyeztem viccből egy apró, sárga smiley-t is, hogy a karakter külseje kontrasztos legyen. Ott volt ez a nagy, sötét, marcona férfi, a mellkasán meg egy vigyorgó fej, ennél meglepőbb húzásra talán még én se számítottam magamtól.
A smiley annyira bejött, hogy Moore a képregények nyitójelenetének egyik „kulcsszereplőjévé” tette, és mindenki, aki ismeri a Watchmen világát, először erre a motívumra asszociál a mű kapcsán. Persze ott van még Rorschach, a kéken villódzó Doctor Manhattan, a Batmanre hasonlító Owlman, szóval megannyi jól sikerült eleme van a történetnek, de az apró sárga vigyorgó fej minden bizonnyal az egyik leghumorosabb.
Gibbons arról is beszélt, hogy nem csak őket, de a DC-t is meglepte a Watchmen sikere és, hogy az emberek így több mint 30 év elteltével is foglalkoznak a sztorival és a karakterekkel.
Ha a világot külső veszély fenyegeti, akkor a baljós jövő akár össze is kovácsolhatja az emberiséget, hogy egyként lépjenek fel ellene – foglalta össze röviden a rajzoló a Watchmen mantráját, mely szerinte annak ellenére, hogy a 80-as években játszódik, az egyszerű, de nagyszerű üzenete miatt a mai napig aktuális tudott maradni.
A Dél-Koreában született Jim Lee már gyerekkorában, St. Louisban nevelkedve komoly érdeklődést mutatott az illusztráció és a rajzolás iránt, hiszen iskolai színdaraboknak készített posztereket. Mivel az angolt az USA-ban tanulta meg, így kissé mindig kívülálló volt az 52 éves alkotó, szerény anyagi körülményeik miatt pedig ritkaságszámba ment, hogy a szüleitől képregényeket kapjon. Ám, amikor mégis megajándékozták eggyel-kettővel, akkor mindig az X-Men füzeteiben veszett el leginkább a fiatal tehetség. Pókember és Superman komoly inspirációi voltak a fiatal Lee-nek és az iskolában már az osztálytársai megjósolták, hogy egyszer biztos lesz egy képregényes cége, azonban a gimnáziumot befejezve inkább apját követve, orvosi pályára lépett a későbbi legenda.
Később Jim Lee-re nagy hatást gyakorolt Frank Miller The Dark Knight Returns című képregénye és a Watchmen is, melynek hatására újra felfedezte magának az alkotó a képregényeket és később a Marvelnél talált munkát magának. Dolgozott például az Uncanny X-Men sorozat több részén, illetve részt vett a mára nagyon ismert Gambit megalkotásában is.
1991-ben Lee saját X-Men képregénysorozatot indított, Volume 2 alcímmel amelyet nem csak illusztrált, de írt is. Ennek az első száma a mai napig a legjobban eladott füzet a képregények történetében, 8.1 millió példány kelt el belőle világszerte, a 2010-es Comic-Conon pedig közel 7 millió, a Guinness Rekordok Könyve szerint.
1992-ben aztán kilépett a Marveltől és csatlakozott az Image Comics gárdájához, majd a Wildstorm köteléke után ismét visszatért a Marvelhez. A Wildstormot később eladta a DC Comicsnak, így történhetett meg, hogy az illusztrátor a két komoly riválisnak, a Marvelnek és a DC-nek is dolgozott az évek során. Jim Lee a Batman: Hush és a Superman: For Tomorrow képregénysorozatok illusztrátoraként is dolgozott, így elmondható róla, hogy kevés olyan mainstream hős van, aki ne került volna a kezei közé. Ráadásul a jelenlegi olvasóközönség is minden idők egyik legegyedibb stílusú grafikusaként emlegeti a művészt, főleg a Hush-t és az All-Star Batman and Robint tartják letehetetlen daraboknak.
Munkásságáért Harvey Awardot, Inkpot Awardot, és három Wizard Fan Awardot is kapott.
Alább mutatunk egy csomó Jim Lee illusztrációt, de aki még többre vágyik, az ide kattintson, érdemes!
