Emlékszünk még az Eredet (Inception) című mozira? Christopher Nolan nagysikerű filmje népszerűvé tette a misztikus sci-fi thrillereket a 2010-es évek elején, DiCaprionak már Oscart akartak adni, de talán emiatt a film miatt vált igazán ismertté és elismertté Tom Hardy, Joseph Gordon-Levitt, vagy akár Ellen Page. A történet és cselekmény magával ragadó volt, csavaros, mégis érthető, felfogható. A vége pedig teljes elalélás, hiszen a nézőre bízták a készítők a végső következtetést, melyből rengeteg rajongói teória, vita keletkezett.
Azonban elérkeztünk egy olyan korszakba az emberiség fejlődésében, amely kiveheti a sci-fi jelzőt a fent említett film műfajmeghatározásából. Ugyan csupán hat év telt el a mozi óta, kutatók már képesek gondolatokat elültetni az emberi agyban.
Hasonló módszerrel már próbálkoztak pár éve a kutatók, most azonban egy japán tudósnak, Takeo Watanabénak sikerült pontot tenni a mondat végére. Egy neuro-visszacsatolásnak nevezett folyamaton keresztül képesek a vizsgált alanyt „befolyásolni”, anélkül, hogy észrevenné. Az eljáráshoz szükség van egy fMRI (funkcionális, mágneses rezonanciavizsgáló) nevű szerkezetre, melybe a páciens befekszik, és bizonyos tevékenységekbe kezd. Az agyi aktivitás természetesen végig megfigyelés alatt áll, majd a tevékenységen keresztül visszajelzéseket küldenek az alanynak. Ezután új agyi kapcsolat jön létre. Majd ezt folytatják, és megismétlik még sokszor.
Watanabe kísérlete arra irányult, hogy egy színt ültessen el az alanyok agyában. A páciensek java három napig neuro-visszacsatolási fejlesztésen vettek részt a tényleges kísérlet megkezdése előtt. Majd befeküdtek az fMRI-be, és fekete csíkos képernyőt néztek. A kísérletet végző tudósok arra kérték a résztvevőket, hogy próbálják meg szabályozni az agyi aktivitásukat. A csíkok eltűnése után a tudósok megdicsérték az alanyokat, ami pozitív visszacsatolást eredményezett (korábban nagyobb összegű pénzjutalmat ígértek a legjobban teljesítőknek). Majd az egész kísérletet 500-szor megismételtek, mindenkinél. Az alanyoknak nem lett megmondva, milyen színre kell gondolniuk, vagy, hogy mit kéne látniuk, így a külső befolyást kizártnak tekinthetjük. Azonban nem sokkal később kiderült, hogy az teljesít jobban, akinek az fMRI-ben az agyi aktivitása vörös árnyalattal jelenik meg. Ezután számos résztvevő fokozatosan jobb teljesítményt ért el, miután agyi aktivitásukkal sikerült vöröses színben megvilágítaniuk a szerkezetet; annak ellenére, hogy végig fekete-fehér képet néztek, önkéntelenül is a pirosas színnel hozták azt összefüggésbe. A vizsgálat után egyből megkérdezték a résztvevőket, hogy mire asszociáltak. A zebrától kezdve elképzelt erőszakos viselkedésig sokféle válasz érkezett. Másnap viszont sokan – akik részt vettek neuro-visszacsatolási fejlesztésen – egy függőleges csíkos képet nézve a vörös színnel kapcsolatos dolgokra asszociáltak. Pár hónappal később az eredmény szintén ugyanaz volt: akik előtte is vörösre gondoltak, most sem tették másképp bizonyos ellenőrző kísérletek után sem.
Ez hatalmas áttörést jelenthet az orvostudománynak. Watanabe szerint bizonyos rendellenességek végre kezelhetővé válhatnak. A depresszión, de akár az autizmussal küzdő embereken is segíthet ez a módszer. A placebo hatás egyelőre kizárható, de a japán kutató újabb kísérleteket fog elvégezni a továbbiakban, így akár néhány év múlva ténylegesen elültethetnek bizonyos gondolatokat az emberi agy labirintusában.