George Martin végérvényesen beírta magát a fantasy irodalom történetébe a Trónok harcával, az itthoni közönség pedig horror íróként (Lázálom, a legutóbb megjelent Álomdalok) és szerkesztőként (Zsiványok, Wild Cards) is megismerhette. Azonban sci-fi rajongó énünk mindig is hiányolta az amerikai szerző SF írásait itthonról (meg kell jegyezni, azért javul a helyzet), de igazából Hollywood és más filmes szakmabeliek tervei közül is. Úgy tűnik, az Syfy betölti ezt az űrt, ugyanis sorozatot terveznek George Martin egyik sci-fi kisregényéből, a Éjvándorokból.
A történet az Armageddon estéjén veszi kezdetét. Kilenc ember menekülni szeretne, egyetlen esélyük az Éjvándornak nevezett űrhajó. A jármű teljesen, már-már gyanúsan tökéletesen felszerelt, egy MI irányítja, az ezt felügyelő kapitányt sosem látják. Az Éjvándor útja során az utazók egy veszélyes valamivel találják szembe magukat, ami képes bárhová beférkőzni, és bárhonnan lecsapni rájuk.
Az Éjvándorok 1980-ban jelent meg először az Analog Science Fiction and Factben, akkor még 23 ezer karakter hosszúságú kisregényként. 1981-ben a szerkesztő, James Frenkel kérésére Martin kibővítette a történetet, amit a Dell kiadó adott ki Vernor Vinge True Name című művével együtt. Az új változatban több karaktert ismerünk meg, a fontosabb szereplők pedig részletesebb bemutatást és mélyebb karakterizálást kaptak.
Ugyanebben az évben az Éjvándorok Locus-díjat nyert a legjobb kisregény kategóriában, az Analog olvasói szintén a legjobbnak szavazták meg, emellett a művet Hugo-ra is jelölték. Az angolszász elismerések mellett Martin írása 1983-ban a japán Seiun-díjat is elnyerte a legjobb külföldi novella kategóriában.
1985-brn egy azonos című válogatásba is bekerült az Éjvándorok. Magyarul először a Galaktika 288 XL számában találkozhattak a hazai olvasók a kisregénnyel több más Martin írás mellett. Érdemes megemlíteni, hogy a szerző a későbbiekben is kalandozott ebben az univerzumban. Ezek közül magyarul a Homokkirály (Galaktika 127, Álomdalok), „Embert sose ölj, ne feledd” (Galaktika 288 XL, Álomdalok), „Ködöt visz a reggel”, Dal Lyáért, „A kereszt és a sárkány útja” (Álomdalok), a még nem publikált művekből pedig említésre méltóak a Tuf Voyagingban olvashatóak és a Dying of the Light.
Összefoglalva bőven van rendelkezésre álló alapanyag egy ütős sci-fi-horror sorozathoz. Némi inspirációnak vagy okulásnak ott van az Éjvándorok 1987-es adaptációja (trailer lent). Itthon a Gyilkos űrhajó címen futott.
Ebben a verzióban egy csapat tudós utazik a hajón, akik aztán hosszú utazás során összetalálkoznak a veszélyes idegennel. A film forgatókönyvét Robert Jaffe (A komputer gyermeke, Motel Hell) írta, akit anno George Martin kicsit bírált, mivel a kisregény első verziója alapján írta a szkriptet, és ezáltal teljesen más történet kelt életre a vásznon. Az Sfyfy terveit olvasva úgy néz ki, a sorozat sem a bővített változat történetét fogja követni, hanem a filmét. Robert Jaffe, Daniel Cerone (Black List, A mentalista, Constantine) mellett producerként ügyeli az új adaptációt, a forgatókönyvet ezúttal viszont Jeff Buhler (Éjféli etetés) írja. Maga George Martin nem vesz részt a sorozat munkálataiban, mivel az HBO-s szerződése köti őt, ennek ellenére sok sikert kíván a készítőknek, és reméli, a lehető legjobb adaptáció fog születni a – szerinte – egyik legjobb sci-fi írásából.
Szorítsatok, hogy olyan jól nézzen ki, mint a Térség – írja blogján Martin.
