My Blog

Címke: gázóriás

  • Új típusú égitestet fedeztek fel

    Túl kicsi, túl sűrű és túl közel van a csillagához.

    Brit csillagászok egy távoli csillag körül keringő objektumra bukkantak, amely eddig ismeretlen volt a kutatók előtt. Feltételezésük szerint először figyelték meg egy gázóriás magját. Ha ezt megerősítik, akkor először nyújthat betekintést ezeknek az órásoknak a belsejébe.

    Bár az olyan bolygóóriásokra, mint a Jupiterhez és a Szaturnusz, egyszerűen gázbolygóként gondolunk, a hidrogén és héliumgáz vastag burka szilárd magot rejt. Ezek létezésről, tulajdonságaikról számos hipotézis létezik, De eddig semmilyen ismeretekkel nem rendelkeztünk.

    At Warwicki Egyetem csillagásza, David Armstrong és munkatársai a Tess űrteleszkóp által gyűjtött adatokban lefuttatott programmal kutattak szabadon lévő bolygómagok után. Most a csillagászok úgy vélik, felfedezték egy óriásbolygó kőzetmagját, mely körül hiányzik a légkör. Átmérője csak mintegy 3,5-szer nagyobb, mint a Földé, tömege azonban 39-szer nagyobb. Egy Naphoz hasonlatos csillag körül kering, a Földtől 730 fényévnyi távolságra. A mag olyan közel kering anyacsillagához, hogy egy éve csupán 18 órából áll. Felszíni hőmérséklete pedig mintegy 1527 Celsius-fok.

    3001 Végső űrodisszeia

    A most felfedezett volt a több vizsgált objektum egyike. A Chilében lévő Harps spektrográf segítségével megmérték a különböző objektumok tömegét. Armstrong elmondása szerint a TOI 849 b nevet kapott objektum különösen nagy tömegűnek tűnt. Jóval nagyobbnak, mint amekkorára előzetesen számítottak.

    Amikor elkezdték közelebbről megismerni az objektumot, úgy vélték, talán egy kettős csillag lehet. A további adatok azonban világossá tették, hogy egy bolygóról van szó, mely méretéhez képest különösen nagy tömegű.

    A kutatók nem biztosak abban, hogy a mag egy ütközés során veszítette-e el a légkörét vagy sohasem volt neki. Ha a Jupiterhez hasonlatos bolygó volt egykor, akkor több úton is elveszíthette gázburkát.

  • A Szaturnusz forróságának titka

    Régóta kísérti a csillagászokat a gázóriások légkörének hőmérséklete. A Föld esetében a légkör hőmérsékletéért és a kialakuló időjárási jelenségéért a Nap a felelős. A belőle áradó energia melegíti fel a légkört és ez minden jelenség forrása.

    Azonban ez nem ad magyarázatot a gázóriások légköri jelenségeire. A gázóriások egyszerűen túl messze vannak a Naptól ahhoz, hogy annyi energiát meríthessenek belőle, amennyi mondjuk a Jupiter viharaiért felelősek. Van olyan gázóriás, amelynek a légköre háromszor több energiát sugároz ki, mint amennyit a Napból merít.

    Emlékmű a csillagokban

    A NASA kutatói a Cassini űrszonda adatait elemezve állítottak fel új elméletet a Szaturnusz, így valószínűleg a többi gázóriás felső atmoszférarétegének forróságára: ennek a bolygó északi és déli sarkainál kialakuló sarki fény lehet az oka. A napszél és a Szaturnusz holdjából származó elektromosan töltött részecskék kölcsönhatásából kialakult elektromos áramlatok okozzák a fényt és melegítik fel a légkör felső rétegét. Csakúgy, mint a Földön is megfigyelhető északi és déli fény esetében, a tudósok az aurórák tanulmányozása segítségével állapíthatják meg, mi zajlik egy bolygó légkörében.

    Ez az első kutatás, mely a legteljesebben térképezett fel egy kevéssé ismert területet, egy gázóriás hőmérsékletét és atmoszférája felső rétegét, azt a területet, amely oly kevéssé ismert. Ez az első alkalom, hogy az adatoknak köszönhetően a sarkvidéktől sarkvidékig meg tudták vizsgálni a felső légkörtés megfigyelték a mélységgel változó hőmérsékleteket is.

    Újonc a világűrben

    A hő áramlásáról készített teljes kép segítségével a tudósok megérthetik, hogyan melegítik a sarki fény elektromos áramlatai a Szaturnusz légkörének felső rétegét és hogyan hajtják a szeleket. A globális szélrendszer az egyenlítő irányába szétoszlatja ezt az energiát, mely eredetileg a sarkok közelében összpontosul. Ez az energia kétszer olyan erővel növeli a hőmérsékletet, mint ahogyan azt a Nap tenné.

  • Bolygó, amely nem is létezhetne

    A csillagászoknak újra kell írniuk a csillagkeletkezéssel kapcsolatos elméleteiket. Egy közeli rendszerben olyan bolygót fedeztek fel, amely az eddigi elméletek szerint nem is létezhetne.

    A vörös törpecsillagok körül csak az utóbbi időkben tudunk bolygókat keresni. Bár nagyságrenddel gyakoribbak, mint a Naphoz hasonló méretű társaik, gyenge fényük megnehezíti a kutatást. Az eddigi elméletek szerint egy ilyen apró csillag körül nem alakulhattak ki óriásbolygók, a csillagászok nagyjából föld és szuperföld méretű bolygókra számítanak.

    Most azonban egy mindössze 30 fényévre található vörös törpe körül felfedeztek egy óriás bolygót, amely fele akkora, mint a Jupiter.  A mi napunk 1050-szer nagyobb, mint a Jupiter. A GJ 3512b azonban igazi óriás a maga rendszerében, csillaga csupán 270-szer nagyobb nála.

    Az eddigi elméletek szerint ekkora csillagok körül nagyjából föld méretű, szuperföld méretű bolygó alakulhatnak ki. Ezért is lettek a bolygókeresés célpontjai.

    A csillagkeletkezés elmélete szerint az óriásbolygóknak először kialakul a jeges magja, amely a kialakuló csillagrendszer gázfelhőjét begyűjtve nő nagyra. Azonban egy kis csillag körül ehhez nincs elegendő anyag. A kutatók azt gyanítják, hogy a bolygó úgy jöhetett létre, hogy a csillag körül kialakult adhéziós korong egy része összeomlott. Ez még akkoriban történhetett, amikor a csillag körül keringő anyag a csillag tömegének 10 százalékával lehetett egyenlő.