My Blog

Címke: galaxis

  • Hány lakható bolygó lehet

    Régi kérdés, hogy vajon mennyire egyedi bolygó a Föld a Tejútrendszerben. Hány lakható bolygó lehet a galaxisunkban?

    Az amerikai űrkutatási hivatal, a SETI Intézet és más szervezetek tudósainak közreműködésével a Kepler űrteleszkóp adatainak elemzése alapján próbálnakmeg választ adni.

    Galaxisunkban akár 300 millió potenciálisan lakható bolygó lehet. Egyes bolygók elég közel is lehetnek, több a Naptól akár 30 fényévnyi távolságra.

    Cosmos Redshift Seven – Csillagikrek

    Első alkalommal van minden együtt ahhoz, hogy megbízhatóan felmérjük a potenciálisan lakható bolygók számát a galaxisban. Munkánk egyik kulcsfontosságú eleme a Drake-formulának, melyet a civilizációk számának becslésére használnak – egy lépéssel előrébb járunk így az úton, amely ahhoz vezet, hogy kitaláljuk, egyedül vagyunk-e a kozmoszban.

    A Drake-egyenlet egy valószínűségi formula, részletezi azokat a tényezőket, amelyeket figyelembe kell venni a galaxisban észlelhető, technológiailag fejlett civilizációk potenciális számának becslésénél. A formulát gyakran az asztrobiológia útmutató térképének is tekintik, amely a SETI Intézet kutatásainak nagy részét irányítja.

    Az ésszerű becslések megalkotásához a kutatók a Földhöz hasonló méretű exobolygókat, vagyis Naprendszeren kívüli bolygókat kerestek, azon belül is azokat, melyek valószínűsíthetően kőzetbolygók. Úgynevezett napszerű csillagok után is kutattak, melyek nagyjából a Naphoz hasonló korúak és nagyjából hasonló hőmérsékletűek. A lakhatóság másik figyelembe veendő faktora, hogy a bolygón adottak-e a folyékony vízhez szükséges feltételek.

    A szabadság íze – Összegyűjtött novellák 1.

    A korábbi becslések nagyobb súllyal alapultak a bolygó és csillaga távolságán. Az új kutatás azt is figyelembe veszi, csillaga felől milyen sok fény éri az adott bolygót, ez ugyanis befolyásolja annak valószínűségét, hogy a bolygón lehet-e folyékony víz.

    Ehhez elemezték a szakértők a Kepler, valamint az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia-missziójának adatait is, melyek arra világítanak rá, mennyi energiát bocsát ki a bolygó csillaga.

    A Kepler és a Gaia adatait is számításba vevő eredmények jobban tükrözik a csillagok, naprendszerek és exobolygók változatosságát a Naprendszerben.

  • Amikor galaxisok keringenek a fekete lyuk körül

    Olyan szupernagytömegű fekete lyukat fedeztek fel, amely gravitációs fogságában egész galaxisok keringenek.

    A galaxisokat az Európai Űrügynökség Nagyon Nagy Teleszkópja érzékelte.

    A hat galaxis a fekete lyuk körül helyezkedett el, amikor az Univerzum kevesebb, mint egymilliárd éves volt. Ez az első alkalom, hogy ilyen közeli csoportosulást sikerült megfigyelni időben ennyire közel az ősrobbanáshoz.

    MI, Bob

    A felfedezés segít jobban megérteni a szupernagytömegű fekete lyukakat, melyek nagy sebességgel formálódnak és érik el hatalmas méretüket. Ilyen fekete lyuk található a Tejútrendszer középpontjában is. Az új információk alátámasztják azt az elméletet, amely szerint a fekete lyukak gyors növekedésre képesek nagy, hálózatszerű szerkezetekben, melyek rengeteg gázt tartalmaznak.

    A VLT segítségével végzett új megfigyelések során látott galaxisok gázból álló kozmikus „pókhálóban” találhatók, mely több mint 300-szor nagyobb területet foglal el, mint a Tejútrendszer.

    Ez az animáció bemutatja a rendszert:

    A kozmikus háló szálai olyanok, mint a pókháló szálai. A galaxisok ott vannak és nőnek, ahol a szálak keresztezik egymást, a szálak mentén áramlik a gáz, mely táplálja a középpontban lévő fekete lyukat és a galaxisokat is.

    MI vagyunk az Istenek

    Az egymilliárd naptömegű fekete lyukkal rendelkező hálószerű szerkezetből a fény abból az időszakból érkezett hozzánk, amikor az Univerzum mindössze 0,9 milliárd éves volt.

  • Kozmikus tűzgyűrű

    ASTRO 3D nevet viselő nemzetközi kutatócsoport egy olyan galaxis fedezett fel, amely több furcsa tulajdonsága is van. Ennek segítségével többet lehet megtudni a galaxisok struktúrájáról és kialakulásukról.

    A különleges galaxis egy fánkra hasonlít, közepén egy hatalmas lyukkal . A Galaxis 11 milliárd fényév távolságra van, az elkészült fotó ezért a 11 milliárd évvel ezelőtti állapotát mutatja.

    A galaxis az R5519 nevet kapta. A középpontjában lévő lyuk átmérője kétmilliárdszor nagyobb, mint a Föld és a Nap távolsága.  Az intézet szakértőinek sikerült felvételt készíteniük a galaxisról.

    Különleges tulajdonsága, hogy ötven százalékkal nagyobb sebességgel állítja elő a csillagokat, mint a Tejútrendszer. Ez legnagyobbrészt a fánkban történik, ezért méltó a tűzgyűrű elnevezésre.

    Világvége a szomszédban

    A kutatók spektroszkópikus adatokat használtak galaxisok azonosítására. A bizonyítékok szerint ez lehet a korai univerzumban megismert első, úgynevezett ütközési gyűrűs galaxis. Az ilyen galaxisok azt követően jönnek létre, hogy összeütköztek egy másik galaxissal.

    Ahhoz, hogy ütközési gyűrűs galaxis alakuljon ki két galaxis összeütközéséből, az egyiküknél az ütközés előtt léteznie kell egy vékony anyaglemeznek. A spirális galaxisok mind rendelkeznek ilyen vékony lemezzel.

    A Tejútrendszernek is van: galaxisunké mintegy kilencmilliárd éve kezdett el kialakulni, a most megismert gyűrűs galaxis viszont már 11 milliárd éves. Ez arra utal, hogy a spirális galaxisokban a lemez létrejötte jóval több időt vesz igénybe, mint azt eddig véltük.

  • Első fotó a relativisztikus jetről

    Az amerikai Clemson Egyetem kutatóinak nemzetközi együttműködés keretében sikerült először fényképpel bizonyítani a relativisztikus jetek létezését. A képet a világ legnagyobb, földi bázisú, 8,2 méter hosszú űrtávcsöve, a Hawaii-szigetek egy hegycsúcsán álló Subaru segítségével készítették.

    A relativisztikus jet, más néven relativisztikus anyagsugár galaxisok és kvazárok középpontjából kiinduló erőteljes plazmakilövellés. A jet szupermasszív fekete lyuk akkréciós korongjában alakul ki mágneses mezőkből és szubatomikus részecskékből. A korongban forgó mágneses mezők a kiáramlást a fekete lyuk forgástengelye mentén gyűjtik össze, és mikor a feltételek kedvezőek, jet jelenik meg az akkréciós korong mindkét felén. Számítások szerint a jet a fénysebesség 99,9%-ával halad, és nagyjából Jupiter tömegnyi anyagot tartalmaz. Jetre akkor figyelhetünk fel, Ha az a  Föld irányába mutat, mert az objektum látszólagos fényessége megváltozik.

    Most először készült felvétel olyan jetről, amely galaxisok ütközéséből ered.  A kép két fiatalabb, spirálalakú galaxisból kialakuló anyagsugarat mutat. Az anyagsugár vagy plazmakilövellés viszonylag fiatal kora tette lehetővé, hogy a kutatók világosan lássák az eredetét. Általában olyan nagy erejű a kilövellés fénye, hogy nem látjuk mögötte a galaxist. A kutatócsoport a TXS 2116-077 és egy hasonló tömegű galaxis ütközését kapta el, ez már a második ütközésük volt a képen látható gáz mennyiségéből ítélve.

    MI vagyunk az Istenek

    A relativisztikus jet az univerzum legnagyobb erejű jelenségei. Több energiát bocsátanak ki egy másodperc alatt, mint a Nap egész élettartama idején. Az energiát sugárzás, intenzív rádióhullámok, röntgensugarak és gammasugarak testesítik meg.

     

     

  • Minden eddiginél messzebb fedeztek fel galaxisokat

    Egy NASA vezetésű nemzetközi kutatócsoport az eddigi legtávolabbi galaxiscsoportot fedezte fel. A csoport a Groth-övben található a Nagy Medve és az Ökörhajcsár csillagkép között.

    A hármas galaxiscsoport, amely az EGS77 jelet kapta az univerzum kezdeteiben jött létre, Ekkor az univerzum még csak 680 millió éves volt, vagyis kevesebb, mint a jelenleg 13,8 milliárd évesnek becsült korának 5 százaléka.

    A galaxisok az univerzum egyik érdekes időszakáról ad információt. Ez akkor kezdődött, amikor az első csillagokból származó fény megváltoztatta a hidrogén természetét az egész univerzumban, hasonló módon ahhoz, ahogyan egy befagyott tó megolvad tavasszal. Ez átalakította a sötét, fényeket kioltó kozmoszt azzá, amelyet ma ismerünk.

    A megfigyelések szerint a galaxisok egy sebes kozmikus átalakulási folyamatban, reionizációban vannak.

    A fiatal univerzum tele volt hidrogénatomokkal, ami úgy felhígítja az ultraibolya fényt, hogy blokkolja a korai galaxisok látványát.    Az EGS77 az első galaxiscsoport, amelyet ennek a kozmikus ködnek a ritkulása során figyelhetünk meg.

     

  • Láthatatlan galaxisok

    Japán kutatok korábban láthatatlan, hatalmas ősi galaxisokat fedeztek fel. Ilyen nagyszámú galaxis felfedezésre eddig még nem volt példa.
    Harminckilenc, nagy tömegű galaxis létezését sikerült megerősíteni. A galaxisok a most 13,7 milliárd éves univerzum első 2 milliárd évéből származnak. Ezek a galaxisok korábban láthatatlanok voltak a kutatók számára. A felfedezés szembemegy a jelenlegi modellekkel, amelyek a kozmikus evolúció ezen szakaszára vonatkoznak, bár segít megérteni bizonyos részleteket, melyek eddig hiányoztak

    A szupernagy tömegű fekete lyukakkal és fekete anyaggal összeköttetésben lévő galaxisoknak az ilyen mértékű elterjedtsége ellentmond az univerzum jelenlegi modelljének. Korukból és távolságukból adódóan ezek a hatalmas tömegű galaxisok rejtve voltak, mivel fényük gyenge és elnyújtott. Ilyen távolságból ugyanis a fény infravörössé válik, ráadásul az univerzum is tágul, ami miatt nő a távolság.
    Ezeknek a galaxisoknak a fénye nagyon halvány és nagy hullámhosszú, láthatatlan a szem számára és nem érzékelhető a Hubble által sem. Ezért az Atacamai ALMA Hálózatot használták, amely ideális az ilyen jellegű objektumok megfigyelésére. A galaxisok tanulmányozása több információt szolgáltat a szupernagy tömegű fekete lyukakról is.

    Az ALMA-hálózat

    Minél nagyobb tömegű egy galaxis, annál nagyobb tömegű a szívében lévő szupernagy tömegű fekete lyuk. Tehát a galaxisok fejlődésének tanulmányozása révén többet megtudhatunk a szupernagy tömegű fekete lyukakról.

  • Az eddig ismert legrégibb galaxis-karambol

    Az Atacamai ALMA Hálózat segítségével felfedezték az eddig ismert legrégebbi összeolvadt galaxist.

    A csillagászok az univerzum nagyon korai korszakát vizsgálták. Egy ősi galaxist vizsgálva , 13 milliárd éves oxigén, szén és por jeleit detektálták. A B14-65666 jelű galaxis a legkorábbi galaxis, ahol ennek a három összetevőnek a kombinációját észlelték. Az adatok összehasonlításával megállapították, hogy a vizsgált objektum valójában nem egy egyszerű galaxis, két összeolvadt csillagrendszerből áll.

    Ezzel új rekord született, ez a valaha felfedezett legrégebbi összeolvadt galaxispár. A Szextáns csillagképben lévő, 13 milliárd fényévnyi távolságra található, az innen induló fénynek 13 milliárd évre van szüksége ahhoz, hogy eljusson a Földre.

    Vagyis az a kép amit a tudósok rögzítettek, kevesebb mint egy milliárd évvel az ősrobbanás utáni állapotot mutatja be.

    A Hubble űrteleszkóp korábbi megfigyeléseiből kiderült, hogy a B14-65666 galaxisban két csillaghalmaz van, az ALMA által észlelt jelekből pedig kiderül, hogy a két folt egy rendszert alkot, de különböző sebességűek. Ez azt sugallja, hogy a két folt valójában két galaxis az összeolvadás állapotában.

    A galaxis elég kicsi, a tudócsoport becslése szerint a teljes tömege a Tejútrendszerének kevesebb, mint 10 százaléka. Fiatal galaxisként 100-szor aktívabban termelt csillagokat, mint a Tejútrendszer. Ez is egy fontos jel, mert az ennyire aktív csillagformálás szintén a galaxisok összeolvadásának fontos jellemzője, az összeütköző galaxisokban lévő gázok összenyomódása ugyanis természetszerűen csillagformálódáshoz vezet.

    Az ALMA Hálózat 54 darab 12 m-es, és 12 db 7 m-es átmérőjű mozgatható antennából álló, interferométer elven működő rádiótávcső-rendszer, mely a milliméteres illetve az alatti hullámhosszúságú sugárzást érzékeli. A rendszer több nemzetközi obszervatórium és kutatóintézet közös projektje, melyet a chilei Atacama-sivatagban, 5000 m magasságban alakítottak ki. Az ALMA az eddigi legnagyobb, és 1,3 milliárd dolláros költségvetésével a legdrágább földfelszíni rádióteleszkóp.

     

  • A nagy mérés: Mennyi a Tejútrendszer tömege?

    A Hubble és a Gaia űrteleszkóp eddigi adatai alapján eddigieknél pontosabb becslés született galaxisunk tömegéről. A Tejútrendszer becsült tömege 1500 milliárd Napénak felel meg.

    Az egyik legalapvetőbb kérdés egy galaktikával kapcsoltban, hogy mennyi lehet a tömege. A csillagászok évtizedek óta tesznek erre kísérletet, de az intenzív próbálkozások ellenére a legjobb becslések között is eltérések mutatkoznak.

    Az Európai Űrügynökség Gaia-missziója során gyűjtött adatok és a NASA Hubble űrteleszkópjával végzett megfigyelések alapján a tudósok arra jutottak, hogy a Tejútrendszer a galaxis középpontjától mért 129 ezer fényévnyi sugárban 1,5 ezer milliárd naptömeget nyom.

    A korábbi becslésekben elég nagy volt a szórás:  500 millió és 3000 milliárd naptömeg közötti értéket állapítottak meg. A hatalmas eltérés elsősorban a sötét anyag eloszlásának mérésére használt módszerek különbözőségeiből adódott. A sötét anyag akár a galaxis 90 százalékát is alkothatja.

     

    Mivel nem tudjuk közvetlenül megmérni a sötét anyagot, ezért nagy a Tejútrendszer tömegét övező bizonytalanság. Mivel a sötét anyag nehezen megfogható, csupán csak a gravitációs hatását észleljük, a kutatóknak különleges módszert kellett alkalmazniuk a Tejútrendszer megméréshez, amelyhez a gömbhalmazok sebességét vették alapul. Ezek a sűrű csillaghalmazok nagy távolságban keringenek a galaxis spirális lemeze körül. Minél nagyobb tömegű egy galaxis, annál gyorsabban mozognak a csillaghalmazok a gravitáció hatására.

    A legprecízebb mérésekkel megállapították a sebességet, amellyel a halmazok távolodnak vagy közelednek a Földhöz képest, ez a látótér vonala mentén észlelhető sebesség. Ugyanakkor meg tudták mérni a gömbhalmazok oldalirányú mozgását is, melyből már kikalkulálható volt a teljes sebesség és ebből következően a galaxis tömege.

  • Szellemgalaxis

    Különleges objektumot figyelt meg a Gaia űrszonda. Az Európai Űrügynökség műszere hatalmas „szellemgalaxist” észlelt a Tejútrendszer peremén.

    Az Antlia-2 besorolása alapján egy törpegalaxis.  Felfedezése két okból váratott magára, egyrészt eltakarja előlünk a Tejútrendszer korongja, másrészt rendkívül alacsony a sűrűsége.

    Amikor az univerzum kezdeti szakaszában a szerkezetek elkezdtek kibontakozni, a törpegalaxisok voltak az első formálódó galaxisok, így legtöbb csillaguk öreg, kis tömegű és fémekben szegény. Galaxisunkkal egy csoportban lévő többi ismert törpegalaxisához képest azonban az Antlia-2 óriási: olyan nagy, mint a Nagy Magellán-felhő, vagy az egész Tejútrendszer egyharmada. Még szokatlanabbá teszi, az a nagyon halvány fénye: a Nagy Magellán-felhőhőz képest tízezerszer halványabb. Tehát vagy túl nagy a fényéhez képest vagy túl halvány a méretéhez képest.

    Az Antlia- 2 sohasem kerül túl közel a Tejútrendszerhez, mindig legalább 40 kiloparszek, vagyis 130 ezer fényévnyi távolságra van. Sikerült megállapítani a galaxis tömegét is, amely jóval kisebb volt, mint amekkorára egy ekkora objektum esetében számítottak.

    Ilyen nagy kiterjedésű objektumokat, mint az Antlia-2, Eddig még nem ismertünk. Gabriel Torrealba, a kutatás eredményeit bemutató tanulmány társszerzője szerint a felfedezés csak a Gaia adatainak minősége révén volt lehetséges. Egy tajvani, brit, amerikai, ausztrál és német csillagászokból álló nemzetközi csoport vizsgálta át a  Gaia adatait, így bukkantak a különleges galaxisra.

    A legegyszerűbb magyarázat az Ant 2 kis tömegére az, hogy szétszedi a Tejútrendszer árapálycsóvája. Nincs azonban magyarázat a galaxis méretére. Normál esetben, amikor a galaxisok tömeget veszítenek a csóva hatására, zsugorodnak, nem növekednek.

  • A galaxis közepe

    Magyar asztrofizikusok csillagászati megfigyelésekre alapozva új képet rajzoltak fel a Tejútrendszer közepéről.

    Az eddigi megfigyelések szerint a legtöbb galaxis magjában szupernehéz fekete lyuk található, ennek g a gigantikus gravitációs vonzásnak hatására csillagok milliói és kisebb fekete lyukak ezrei gyülemlenek össze egy sűrű, mindössze néhány fényév sugarú gömbbe.

    Az eddigi használt modell szerint a kisebb és nagyobb tömegű objektumok egyaránt tetszőleges irányban keringhetnek a központi nagy fekete lyuk körül. De az Eötvös Loránd Tudományegyetem asztrofizikusai a galaxismagban keringő csillagok pályáinak kölcsönhatásait szimulálták. Eredményeik szerint a fekete lyukak pályái eddig nem várt módon rendeződnek, a nehezebb égitestek egy vastag korongot alkotva keringenek a központi szupernehéz fekete lyuk körül.

    A kutatók egy eddig nem vizsgált effektust is számításba vettek. A rezonáns relaxáció leírja az égitestek pályái között fellépő gravitációs forgatónyomatékot, ami hosszú idő alatt rezonáns módon összeadódik, és azt eredményezi, hogy évmilliók alatt a keringési pályák síkja fokozatosan elfordul. A galaxis középpontában több millió csillag és akár több ezer fekete lyuk is keringhet, ez a hatása nagyon erős lehet, és alapvetően befolyásolja, hogy hosszú idő után milyen pályákon keringenek az égitestek.

    Az ELTE Atomfizikai Tanszékén működő GalNUC ERC kutatócsoport modellje szerint a galaxisok magját alkotó sűrű csillaghalmazok fejlődésük során megpróbálják maximálisan kitölteni a rendelkezésükre álló teret, akárcsak a gázok egy tartályban. Azonban a nehezebb égitestekből álló komponens nem tudja elérni ezt a rendezetlenebb, gömbszimmetrikus állapotot. Ezek a nagy tömegű objektumok a gravitáció hatására „leülepednek” és egy alacsony entrópiájú állapotot, egy korongot hoznak létre.