Címke: Galaktika Start

  • Mezopotámia újra népszerű – interjú Michael Waldennel

    Michael Walden epikus léptékkel göngyölíti tovább az Eshtar történetét a második könyvben. Könyvajánlónkban részletesen kitértünk néhány izgalmas kérdésre a folytatást illetően, most azonban magát az írót kérdeztük kötetével kapcsolatban.

    Galaktika: Mennyire befolyásolt írás közben a jelenlegi világpolitika, vallási indíttatású konfliktusok?

    Michael Walden: Amikor az első részt elkezdtem írni, a szíriai helyzet és az európai migránsválság még nem tartottak ott, ahol most. Emellett egy történész barátom úgy fogalmazott, hogy a második világháború még nem történelem, hanem aktuálpolitika, elkerülhetetlenül hatással van a jelenünkre. Az Eshtarban azonban nem, vagy nem csak a mostani konfliktusokra szerettem volna ráirányítani a figyelmet, hiszen eleve sci-fi környezetbe helyeztem azt – hanem annak univerzális voltára. Ha csak az elmúlt négyezer évet nézzük, számtalan civilizáció, nép tűnt el örökre, volt népvándorlás, szabadságharc, vallási vagy vallásinak hazudott háború… És rengeteg olyan konfliktus, amit pár ember személyes akarata, motivációi indítottak el. Hadd ne hozzak konkrét példát… csapjuk fel a történelemkönyveket, vagy kapcsoljuk be a tévét.

     

    G: Volt-e konkrét mű, ami inspirált, vagy mindentől elvonatkoztatva csak saját ötletekből dolgoztál?

    MW: Először el kell mesélnem, hogy a mai napig foglalkozok ónémet nyelvű középkori kéziratok és kódexek magyar nyelvű fordításával egy olyan egyesület számára, amely a hosszúkard vívás harcművészetét igyekszik feléleszteni, tanítani. Másrészt fordítottam ún. gnosztikus evangéliumokat is magyarra, így került a kezeim közé a 2006-ban megtalált Júdás Evangéliumának angol fordítása is. Ha ezen kéziratok összességét nézzük – tehát a Nag Hammadi könyvtárból előkerült, korábban ismeretlen evangeliumokét – egy egészen újszerű Jézus-alak jelenik meg előttünk. Hozzáteszem, a Biblia kanonizált evangéliumai alapján is ambivalens képet alkothatunk róla, bizonyos részek alapján egy lobbanékony, káromkodós, koszos hippi, más részek olvasásakor egy tiszta, egyértelmű utat mutató példakép. Habár nem vagyok vallásos, maga a jelenség elgondolkodtatott.

    A történelmünk egy részét csak fennmaradt legendákból, történetekből, szent iratokból ismerjük, melyeket eltorzított az idő, az emlékezet és az interpretáció. Ez a folyamat az, aminek bemutatási kísérlete a trilógia mélyén lappang, egy furcsa csavarral. Egyrészt szerettem volna érzékeltetni, mekkora eltérés lehet egy ötszáz éve halott ember élete, motivációi és valódi tettei, és a róla elképzelt kép között. A csavar itt az, hogy szemben a földi történelem mítoszaival, Eshtar inisfaeli legendája – a könyv története szerint – javarészt igaz; hogy a vallás mesterséges kialakítása itt egy fegyver, amivel az emberiség az időtlen szörnyetegek ellen küzd. Ehhez új mitológiát kellett kitalálnom, de kapcsolni is szerettem volna ismert mémekhez, illetve olyan keretet alkotni hozzá, ami mélyen bennünk van és ezáltal érthető. Nem sok véletlen van a könyvben. Gondoljunk a tizenkét tanítványra, a hét gonoszra (harmadik könyv spoiler!), a hajók, helyszínek és személyek neveinek jelentésére, az események láncolatára…

     

    G: Rengeteg komplex – már-már George R.R. Martin szintű – összefüggéssel operálsz (értem ezalatt a számtalan helyszínt, idősíkot, szereplőt, történést, karakterek közötti személyes, egyéni konfliktusokat). Milyen módszert használtál ahhoz, hogy ne kavarodj bele az egészbe?

     MW: Jegyzetelek! Külön adatbázisban gyűlik a dramatis personae, a szereplők nevei, családjai, egymással való kapcsolataik. Ez a gyűjtemény kezd kezelhetetlen méretűvé dagadni, 70+ szereplőnél jár a történet és tervezem már a trilógia folytatását is. A másik adathalmaz a hangzatos „jegyzetek” névre hallgat, ebben a fejezetek szerepelnek, egy-egy sorban, fő eseményükkel. Itt rendezem láncba a „kiadott titkokat”, hogy melyik szálon hangozzon el egy-egy fontos információ.

    Különösen nehéz a történetben szereplő eszmék evolúcióját megtervezni négyszáz év távlatában. Mert hogy alakul át egy nézet, és mennyi idő alatt? Mit mondtak például nálunk ezerhatszázban, ami még ma is igaz, és hogyan változott ez meg? Igazi kihívás kapcsolatba hozni ilyen rendszereket, illetve e szűrő mentén adagolni az információt, de nagyon izgalmas feladat.

    michael walden

     

    G: Úgy érzem rengeteg aktuális témát is boncolgatsz a könyvben. Mi az a fő „tanítás”, amit szeretnél eljuttatni olvasóidhoz, vagy a világhoz?

     MW: Talán azt, hogy a világ sem nem jó, sem nem gonosz: a világ indifferens. A kultúra, melyben élünk, nagyon összetett. Az, hogy egy történelmi személy végül hódítóként, diktátorként, aljas gazemberként vagy hősként kerül bele a könyveinkbe, nagyban függ attól, hogy a történet végén melyik oldalon állt. Ugyanakkor fontos, hogy a történelmi események ne merüljenek feledésbe vagy ne forduljanak tagadásba: muszáj levonnunk a konzekvenciákat és nem elkövetni ugyanazokat a hibákat.

    De azért ez mégsem politológiai mű, hanem sci-fi. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy a második kötetre egyértelművé válik, ami az elsőben is sejthető volt: egy titokzatos időutazó tartja a kezében a szálakat. Ziuszudra, a rejtélyes manipulátor fel-feltűnik a színen, bár az továbbra is kérdéses, melyik oldalon áll: a Férgek ellen, vagy értük dolgozik? Ezen a szálon keresztül egy általános, fajon átívelő moralitás kérdését is fel szerettem volna vetni.

    Na igen, a kérdések! Én igazából nem is tanítani szeretnék a könyvvel, nem vagyok én népnevelő! Ez egy regény, de ha segít feltenni kérdéseket, ha kimozdítja az olvasót a betanult frázisok és az egyenválaszok közegéből, én már boldog leszek.

     

    G: Az előző kérdéshez kapcsolódóan kap-e szerepet világunk aktuálpolitikája az Eshtar univerzumában?

     MW: Természetesen, de csak mérsékeltem. A jelenlegi elnyomó totalitárius rendszerekhez hasonlóan működik a történetben az északi diktatúra, Morn, mellyel Vittorya a második kötetben megütközni kényszerül. Ebben helyeztem el a korai keresztény szekták hangulatát és üldöztetését reprezentáló kis csoportokat, akik Eshtart istennőjükként tisztelik.

     

    G: Számos helyen találkozhattunk a mezopotámiai mitológiával. Van ennek konkrét oka, vagy csak pont beleillett a műbe?

    MW: Az Inanna / Istár / Gilgames eposzok a legkorábbiak közé tartoznak, amiket egyáltalán ismerünk. Számos későbbi istenség, legendás alak, mítosz és történet ezekhez eredeztethetőek vissza; Istár konkrétan végigkíséri a közelkeleti és európai történelem megannyi kultúráját, különböző neveken és formában. Halála és emberiség megváltó feltámadása számtalan vallás alapvetését határozta meg. Értjük, ismerjük, viszonyt tudunk kialakítani a történettel. Vittorya mindig is Eshtar volt, az első perctől kezdve!

    Érdekes adalék, hogy a glória és az angyali szárnyak már Inanna / Istár ábrázolásaiban megjelennek, időszámításunk előtt háromezer évvel, azaz ötezer évvel ezelőtt. Az ember azt gondolná, az angyalok és szentek tipikus ábrázolása középkori találmány.

     

    G: Mit lehet elárulni a harmadik kötetről?

    MW: Pár apró szál kivételével, amire szükségem lesz a Saidához, minden kérdést meg fogok válaszolni, minden titokról lekerül a lepel, pl. komplex képet mutatok a Férgek mibenlétéről, kilép a történet a világűrbe és egy epikus lezárással a már sejthető végkifejlet bekövetkezik.

    Azonban a szereplők belső története reményeim szerint kalapácsként csapja majd agyon az olvasókat. Addigra kétmillió leütött karakter lesz a trilógiában, hosszú előkészítés ez egy olyan végjátékhoz, ami méltó befejezése lesz Vittorya útjának.

    Remélem, százasával hevernek majd készenlétben a zsebkendők, és az olvasó előrelátóan beszerez kétnapi hideg élelmet, mielőtt nekiáll a harmadik résznek!

  • Eshtar világa tovább bővül – interjú Michael Waldennel

    Michael Walden Start Könyvesként kezdte írói pályafutását a Metropolis Media kiadónál, de ahogy a lenti interjúból is ki fog derülni: nem állt meg egy kötetnél. Bemutatkozó SF-fantasy regénye, az Eshtar univerzuma elképesztő léptékkel fog bővülni a közeljövőben, de érkezni fog egy csomó másik történet is az író tollából, méghozzá hamarosan.

    Az interjúban az Eshtar fogadtatásáról, folytatásokról, újabb regényekről beszélgetünk a szerzővel.

     

    Galaktika: Milyen volt az első rész fogadtatása? Te magad hogyan értékeled a sikerét? Milyen érzés, hogy egy év alatt két könyved is megjelenik?

    Michael Walden: Elsőkönyves íróként nem voltak elvárásaim, bár reméltem, hogy kapok majd visszajelzést a regény tartalmára, mondanivalójára vonatkozóan. Ami visszajelzés hozzám eljutott, mind hasonló volt: nehezen letehető, érdekes regénynek mondják. A legnagyobb elismerésnek Fonyódi Tibor kritikáját tartom, aki, miután elolvasta a regényt és jó szavakkal illette a közösségi oldalán, meghívott írónak saját univerzumába is.

    Így valójában nem is kettő, hanem három könyvem jelenik meg egy éven belül, az Eshtar első két része, valamint egy debütáló kötetem a Mysterious Universe sorozatban, a Tuan kiadónál.

    Szintén nagy elismerésnek érzem, hogy a regény finalista az idei Margó-díj nevezettjei között.

    Mit mondhatnék? Minden elképzelésem, reményem, vágyam felülmúlja ez az eredmény, nem is tudom hirtelen hova tenni. Megtisztelő. Felemelő. Igyekszem felnőni a lehetőséghez.

    img_6401

     

    G: Tervezel-e más jellegű regényeket a jövőben?

    MW: Egyelőre a sci-fi különböző válfajainál maradnék, bár nem lehet tudni, mit hoz a jövő. Terveim vannak bőven, a hard SF-től young adult szérián át fantasy-SF crossoverekig, ez utóbbi valószínűleg egy teljes munkásságon át tartó szerelem lesz.

     

    G: A Galaktika 313. számában megjelent novellád ugyan az Eshtar világából származik, mégis más szemszögből nézhetünk az eseményekre. Számíthatunk még hasonló novellákra?

    MW: Mindenképpen. Bár nem tartom magam novellistának, ez a téma és a kísértés is túl nagy ahhoz, hogy kihagyjam a lehetőséget. Egyébként van a novellával két gondom: egyrészt nagyon tisztelem a műfajt, és számomra sokkal nagyobb kihívás, mint egy egymillió leütéses könyvet elkészíteni. A megfelelő felütés, az üzenet, a csattanó, ezeket mind meg kell tervezni, és sokkal kisebb mozgástér áll rendelkezésre.

    A másik problémám, hogy úgy érzem, egy-egy novellával egy könyv lehetősége vész el, az én esetemben legalábbis. Mert bármilyen rövid is egy történet, komoly tartalmakat kell benne megjeleníteni, ami viszont remekül kibontható lenne egy regényben.

    Eshtar-cover.indd

     

    G: Mikor döntöttél úgy, hogy mindenképpen folytatnád az Eshtart?

    MW: Már amikor nekikezdtem írni! Mire a kiadóval összehozott a sors, már a második könyv végén jártam. Így ültem le tárgyalni.

    Pontosan lefektettem magamnak előre, melyik könyv hány fejezetes lesz, hány leütéssel, milyen ívekkel. Koncepcióm volt a sötétedő világképpel, azzal, hogy az első regény inkább young adult oldalról közelítse meg a történetet, a második inkább epikus hangvételű legyen, a harmadikhoz pedig… ahhoz kelljen egy adag zsebkendő. És hogy mindenki azonnal induljon kardot tanulni, amint letette! Mivel ennyi szál, rejtett információ, karakter, történet-elem szerepel benne, amiknek végig konzisztensnek kell maradnia, s mivel a legtöbb kérdést meg szeretném válaszolni, ami csak felmerülhet, nem is lehetett ezt másként csinálni.

     

    G: Milyen viszonyban áll a folytatás az előddel? Hogyan kapcsolódik a sztori?

    MW: Pontosan ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Mivel a trilógia egybefüggő történet, akár egyetlen hatalmas könyvként is működik! De ha egyszer már így alakult, a könyvek közötti teret igyekeztem kihasználni a narratívában is. Nem hiszem, hogy az olvasók fel tudnak készülni arra, ami következik.

     

    G: Meddig szeretnéd folytatni a sorozatot? Hány részhez van már ötleted?

    MW: Az első három könyv lezárt egészet képez majd, ezzel befejeződik Eshtar világának alapvetése, a nagy legenda bemutatása. De folytatni fogom, és ha lehetőségem nyílik rá, publikálni is szeretném a következő trilógiát az Eshtar után, Saida címmel. Ennek szálain és ívein valójában már dolgozom. Sőt, jelen pillanatban már készül egy professzionális képregény forgatókönyve és conceptjei is, egy kollaboráció keretében.

    Mivel az Eshtar világa hatalmas, rengeteg potenciállal, így ameddig foglalkoztat, írni is szeretnék bele. Egykönyves eredet-történeteket, új szálakat, új karaktereket. Ha annyi időm lenne, amennyi ötletem már most van, nagyon sokáig élnék!

     

    G: Nagy vonalakban (és persze spoilermentesen) mi az, amit el lehet árulni a sztoriról?

    MW: Gilgames és Vittorya találkoznak. Ez nem nagy spoiler, az első oldalakon megtörténik. Így Vitt legfontosabb feladata az lesz, hogy visszajusson Inisfaelre, és megvédje a Földet a Férgek szolgáival szemben. Aurora belekerül vadászgépével abba az űrcsatába, amire egész életében készült.

    Arcadia királynőnek szembe kell néznie sérülésének következményeivel és a sötét erők fájdalmával, valamint a fokozódó felelősséggel, ami rá hárul! Ezúttal a borító is őt ábrázolja.

    Mikael és Dareeos pedig folytatják háborújukat, miközben egyre jobban megismerjük őket és motivációikat.

    Természetesen a központi elem Vittorya Astarte királynővé válása és brutális hadjárata a Férgek északi diktatúráival és a vallással szemben, mely őt magát isteníti. Ám a háború valódi nehézségeivel még ő sem számol előre.

    Kiemelnék két, számomra nagyon fontos történetszálat: az egyik a középkori Itáliában játszódik, Róma feldúlása előtti napokban, és a Véres Hercegnő Testvériségének korai napjait és az egyik legnagyobb küzdelmét meséli el.

    A másik személyes kedvencem: egy fiatal fiúról szól, aki katona Mornban, a havas, kegyetlen, disztópikus berendezkedésű diktatúrában él, és része a gyilkos rendszernek. Az ő szellemi ébredése az, ahogy rátalál Eshtar tanításaira, ahogy kinyílik a szeme és meglátja a világot olyannak, amilyen. Az ő története az egyik fő ok volt, amiért az egész sorozatba belekezdtem.

     

    Tehát akit érdekel Walden pályafutása, semmiképpen ne hagyja ki a folytatásokat, reméljük csupa nagyszerű történettel fogja elkápráztatni egyre népesedő olvasótáborát.

    Az Eshtar – Második könyv már előrendelhető webshopunkban! Rendeld meg még ma, 20% kedvezménnyel! Várható megjelenés: 2016. október 10.

  • Molnár Csaba: A széttört idő legendája – könyvajánló

    A Galaktika Start Könyvek közül már bemutattuk az Eshtart, és ezúttal szintén egy több idősíkkal foglalkozó művet veszünk górcső alá. Ez pedig nem más, mint A széttört idő legendája Molnár Csaba tollából.

    Már a legelején leszögezném, hogy ha időutazásról van szó, engem megvettek kilóra! Elképesztően sok regény, novella, film, zene foglalkozik a múltba, avagy a jövőbe való utazással. Az emberi kíváncsiság, és a „mi lenne, ha” kérdés izgalma miatt felbecsülhetetlen mennyiségű alkotást született már a témában, maradandó vagy felejthető formában. A széttört idő legendája azt kell mondjam, az idők végezetéig a jók táborát fogja erősíteni.

    Egy korábbi baráti beszélgetés során megkérdezték tőlem, miért is szeretem annyira az SF-et, mint műfajt, és miszerint az időutazás már annyira lejárt lemez, mit lehet újat mutatni? Majd felelevenítettem néhány meghatározó művet, s kerek szemmel csodálkoztak, hogy valóban végtelen az írói fantázia. Legközelebb ezekhez a példákhoz hozom fel Molnár Csaba művét is.

    A széttört idő-05_finish.indd

    Az író interjújában megemlíti, hogy valójában ez nem egy szokványos időutazós regény, és igaza van. Ám mégis történelmi korokba kalauzol vissza minket az író, a jelen (Mit jelen! 2018-ban játszódik a „jelen”.) napjaiból. A három fő múltbéli idősík egyszerre hiteles, a történelemhűség persze a fikció kellemes kompromisszumával társul. Ám a fantázia részt Molnár olyan egyediséggel adja elő, hogy simán el lehet képzelni minden leírt cselekményt, mintha úgy történt volna meg a valóságban is, akár a könyv lapjain. A történelmi kalandok sajátossága a bravúros szóhasználat, az autentikus dialógosuk, és az a fajta részletes környezet– és tájleírás, amelytől egy pillanat alatt elhisszük az adott kor jellemzőit. Főleg az 1460-as évekbeli párizsi suhancok párbeszédei nyújtanak olyan hangulatot, amelytől számomra a kedvenc részeimet képezték a regényben. Emellett az időszámításunk előtti római szál és a Titanic fedélzete is elképesztően magával ragadó részletességgel tárul az olvasó elé. Néha már-már azt hittem, történelmi regényt olvasok, de a lehető legjobb tálalásban. Az SF elemek tökéletesen működnek, a primorok leírásától szinte kirázott a hideg is, pedig nincsenek több oldalon keresztül jellemezve, csupán néhány erőteljes mondatból tudhatjuk meg, miként festenek a köztes világ alakváltói.

    Bevallom, az időspirál elmélet leírása után tudatosan történeti buktatókat kerestem, igyekeztem felfedezni valami hibát, de nem találtam. Az idősíkokon látszik az előre megtervezés fárasztó munkája, a több szál gondos összefűzése, és az ellentmondások elkerülése. A legtöbb hasonló mű ezt elintézi a „csak, mert” mély gondolatmenettel, de Molnár szépen, gondosan mindent megmagyaráz, ami esetleg kérdésként felmerülhet az olvasóban.

    A történet alapjaként szolgáló időkristályok, s azok darabkái fantáziadúsan épülnek bele az egész regényt átszövő miszticizmusba, könnyedén kezelve a kitalált elemeket a valóban megtörtént eseményekkel kombinálva.

    A legtöbb időutazós sci-fivel ellentétben A széttört idő legendája nem mélyfilozófiai kérdéseket vet fel, s nem elemzi hosszú fejezeteken keresztül a számos paradoxonnal járó gondolatokat, mindinkább igyekszik megmutatni „egyszerűen” az időutazás kalandjait, humorát, báját. Amire viszont többször felhívja a regény az olvasó figyelmét, nem más, mint az összefüggések rendszere. Világunkban minden okkal történik, mindennek megvan a saját ok-okozati összefüggése, és ez kihat a legapróbb dolgoktól egészen világmegváltó eseményekig.

    Összegezve A széttört idő legendája egy kalandos, pörgős, fantasztikus mű, amely képes egyfajta könnyed megvilágításba helyezni az időutazással foglalkozó művekre gyakran jellemző sötét, elmélyült gondolatokat. Történelmi tényszerűsége ad egy plusz löketet, amihez hozzákapcsolódnak a dinamikus párbeszédekkel operáló, kifejezetten kidolgozott karakterek. Gondos cselekményszál vezetése miatt nem válik kuszává, érthetősége ésszerű határokon belül mozog, történeti hiányosságok nem fedezhetőek fel.

    Minden olyan felnőtt olvasónak tudnám ajánlani, aki egyfelől szereti az időutazással foglalkozó műveket, illetve a történelmi kalandokat. Mindkettővel bővelkedik A széttört idő legendája, könnyed hangvétele azonban mégis komoly cselekményeket takar.

  • Michael Walden – Eshtar könyvajánló

    Március 25-én hivatalosan is elindult a Galaktika Start Könyvek sorozat, melynek első négy kötete már napvilágot látott. Mind a négy szerzővel készítettünk interjúkat, ám ezúttal alkotásaikon a hangsúly.

    Michael Walden szerint nagyon fontos a nők és a nemiség szerepe, lássuk mennyire váltja be e nézeteit az Eshtar lapjain.

    Ha röviden szeretnék fogalmazni, akkor a válasz: nagyon.

    Az Eshtar egy roppant körmönfont és összetett mű. Mivel több idősíkon játszódik, első ránézésre megértése nem könnyű. Idővel azonban a legtöbb kérdésünkre választ kapunk. Amire nem, arra gyanítom, hogy a további kötetek fognak magyarázatul szolgálni, de kevés szál marad elvarratlanul.

    Alapjában a fantasy zsánerbe oltott SF határozza meg az egész regény hangulatát, amiről valamiért a Dűne jutott elsőként eszembe. Természetesen ez egyéni vélemény, de mégis, szinte azonnal behúz az atmoszféra. A szép tájleírások, a karakterek ábrázolása, és dinamikája pillanatok alatt elhiteti az olvasóval Eshtar világának hatalmasságát és elevenségét. És ez nem kifejezetten a fizikai univerzum nagysága, hanem az időnek, mint fogalomnak, fizikai jelenségnek végtelensége és örökléte a meghatározó.

    Sokszor foglalkozik Walden a sorssal is, mint mindent átszövő kérdéssel, miszerint minden előre meghatározott egy ember életében, vagy saját szerencséjének kovácsa, mellyel megváltoztathatja nem csak önmaga, de környezete életét is. Több karakter, többféle véleményen van e téren, így az olvasó mondhatni komplex képet kap a kérdésről, de végeredményben magának az olvasónak kell döntenie, melyik állásponttal ért egyet.

    Eshtar cover

    Walden írásán tökéletesen látszik, hogy valószínűleg rengeteget dolgozott karakterein, mert minden egyes szereplő igazi egyéniség. Nincs üres héjként letisztított főszereplő, és nem jelennek meg a tipikus jó, gonosz, hős, szerelmes kategóriákba szorított bábok, hanem mindenkinek saját motivációi igazi hús-vér emberré teszik a műben szereplő összes egyént. Természetesen mindenkinek van egy-egy olyan tulajdonsága, ami erősebb a többinél, vagy emiatt tűnik ki a tömegből, de árnyalásuk remekül hozza a dinamikus párbeszédeket, és viszi előre a cselekményt. A szereplők egymáshoz való viszonya részletes, jól megtervezett, és abszolút működőképes. A karakterek motivációit remekül adagolja az író, mint gyakorlatilag mindent a regényben. Inisfael bolygó bemutatása, az antik sumer világ leírása, mind-mind komoly kidolgozottságra utal.

    A mű legfőbb gonoszai, a rettegett Férgek alig-alig tűnnek fel fizikai valójukban, de a háttérben mindig ott vannak, így fennmarad az érdeklődés, és nem felejtjük el, hogy a velejéig romlott pusztító is létezik, még ha csak említés szintjén is.

    A sorok között olvasva a cselekmények szövevényes hálójába még betársul a politika, kulturális repedések a népek között, és ami sokat nyom a latba: a vallás.

    Mint minden nép, a fent említett jelenségeket mind máshogy élik meg, másképp vélekednek szinte mindenről, emiatt elkerülhetetlenek a konfliktusok, vagy az adott nép akaratának erőszakos kinyilatkoztatása. A vallás nagyon meghatározza az idősíkok közötti párhuzamot, illetve mindazt, aminek kapcsán a főszereplő Vyttoria (Eshtar) megítélése is népcsoportonként változik. Van, ki istenként tiszteli, van azonban olyan is, aki csupán egy erős emberi lényként. És elérkeztünk a mű legkifejezőbb, s talán legfontosabb részéhez, az erős női szereplőkhöz.

    Ha bármilyen hollywoodi produkcióval találjuk szembe magunkat, mindig vannak (és lesznek) sablonszereplők, és rettentően sokszor a nők is ezek közé a „töltelék” karakterek közé tartoznak. Nagyon nehéz felsorolni olyan filmet, sorozatot, vagy videojátékot, amelyben kimondott erős női főhős van, és nem a testiségre apellálnak a készítők, vagy mellékszerepként kvázi morális támaszként „kötelezően” beletuszkolják az adott karaktert. Mostanában ez a trend mintha változni látszana, mert szépen lassan, de csordogálni kezdenek a határozott, eltökélt nők is a vászonra, bár néhol még mindig külön állatfajként kezelik őket a különböző producerek, forgatókönyvírók, rendezők. (Mindezzel nem azt mondom, hogy egyáltalán nincs olyan alkotás, amely nem tartalmaz igazi, szuverén nőket, csak ritka az ilyen.)

    Waldennél viszont egy csomó kifejezetten erős nőt kapunk, akik férfiakat megszégyenítve törnek előre, uralkodnak, vagy harcolnak. Nagyon emberi, erős, és érezhető motivációkkal rendelkeznek, próbálnak megfelelni a társadalom rájuk kiszabott szerepének, de mégis sikerül kiállniuk a sorból, s megmutatni, hogy bizony ők is képesek mindarra, amiről férfitársaik azt hiszik, hogy képtelenek.

    A csatajelenetek részletesek, pörgősek, intenzívek, valósághűek. Ha egy szóval kéne jellemeznem, akkor az a monumentális lenne. Szinte előttem volt minden apró rezdülés, mozzanat, amelyekre kontrasztosan hatottak a hatalmas fegyverek, hajók, seregek.

    Összegezve az Eshtar remekül sikerült nyitódarabja egy ambiciózus sorozatnak, telis teli remek, kidolgozott karakterrel, részletes leírásokkal és eleven környezettel. Aki szeretne egy remek fantasy/SF keresztezést olvasni, annak mindenképpen tudom ajánlani, illetve annak is, aki szeretne kiszakadni a klisé történetekből és olvasna valami mást, valami új megközelítést emberi viszonyokról, társadalomról, vallásról, háborúról.