My Blog

Címke: galaktika 326

  • H. G. Wells árnyékában: George Griffith a Galaktikában

    A Galaktika 326 retro rovatában egy itthon kevésbé ismert, ám a science fictionben megkerülhetetlen írótól, George Griffith-től olvashatjáok, a „Pólustól Pólusig” című novellát.

    georgegriffith

    Griffith (1857-1906) angol sci-fi író és a késő Viktoriánus kor és az Edward-kori Anglia híres felfedezője, utazója. Újságíróként kezdte, később a kor legnépszerűbb ponyvamagazinjaiban (pl. Pearson’s Weekly, Pearson’s Magazine) publikált. Első írása 1892-ben született: The Great War of 1892 (Philip Howard Colomb írása) hatására megírta a The Angel of the Revolution szinopszisát. Később ebből született meg az azonos című regény is; ezt tartják Griffith legjobb és leghíresebb művének, továbbá az úgy nevezett marvel talesek (olyan történetek, amelyekben levegő meghajtású gépekről és légi vagy vízi csatákról olvashatunk) egyik legelső darabjának is.
    Írásaiban sokkal inkább a történet dominál, a tudományos rész mai szemmel inkább megmosolyogni való. Viszont ha irodalomtörténeti szemmel nézzük Griffith műveit, mondhatjuk, nem különböznek a mai sci-fi írók alkotásaitól. Hűen követte korának tudományos elméleteit, s azokat bele is építette történeteibe. Így életművében például találkozhatunk a darwini evolúcióelmélettel, ami főleg a világépítésében köszön vissza. Ezen felül Griffith számos jövőbeli eseményt vázolt fel műveiben, korának politikai eseményeit alapul véve.

    polefrompole

    Griffith életében és később is számos íróra volt hatással. A nagyobb hírnévre szert tevő kortársa, H. G. Wells például tőle kölcsönözte a „Pax Aeronautica”-motívumát (a légi közlekedés drámaian megváltoztatja a jövőbeli hadviselést) a The Shape of Things to Come regényéhez, de Griffih hasonlóan nagy hatással volt William Morris politikai utópiájára is, a „News from Nowhere”-re. Az SF későbbi írói közül Michael Moorcock érzi úgy, hogy Griffith munkássága nagyban befolyásolta. Irodalmi hagyatéka azonban nemcsak bizonyos szerzőknél tűnik fel, hanem a science fiction fejlődésén is érezteti hatását. A műveiben gyakran szereplő „repülőgépek” a 70/80-as években megszülető steampunk al-zsánerre ismerhetünk rá (műveit néha proto-steampunk jelzővel is jelölik).

    Hosszabb elbeszéléseken kívül Griffith számos novellát is írt, ezek közül magyarul eddig a „Villámsarok” jelent meg Szentmihályi Szabó Péter Homályos zóna című válogatásában, és most a 326-as Galaktikában a „Pólustól pólusig”. A mostani történet egy Jules Verne kalandregényeit idéző írás: egy professzor, egy fizikus és egy filozófus elhatározzák, hogy megpróbálnak eljutni a Föld középpontjába, majd keresztülmenni a belsején, hogy egyik sarkponttól a másikig jussanak.

    Aki már olvasott 19. századi romantikus románcot (pl. H. G. Wells művei), vagy bármit a Viktoriánus kor szórakoztató irodalmából (pl. Sherlock Holmes-novellákat), tudja, nagyjából mire számíthat Griffith-nél. A novella középpontjában a kaland áll, amit fantasztikus elemek (pl. a szánokból összerakott „repülőgép”) tesznek izgalmassá, s végül, hogy hihetőbb legyen a mese, hosszas, de érthetően előadott tudományos magyarázatokat kapunk. Ezek mai olvasóként inkább viccesek, mint komolyan vehetőek, de tökéletes korrajzot ad a 19. század tudományos világáról. A „Pólustól pólusig” középpontjában az akkori kort izgalomban tartó földrajzi felfedezések és geológiai elméletek uralják (pl. Charles Lyell művei). A novella tudományos része szerint a Föld belső magjában található egy alagút, amin ha átutazunk, az Antarktisztől eljuthatunk az Arktiszra. Habár az írás már bőven 100 éves, a benne felmerülő gondolatkísérlet még mindig érdekes lehet számunkra, a néhol bájosnak tűnő magyarázatok ellenére is (pl. kérdéses, hogy a kalandorok kabinja kibírná-e az alsóbb rétegekben a ráható gravitációs erőt). H. G. Wells Időgépéhez hasonlóan Griffith hitelesen adja elő korának tudományos elméleteit, és ezeket később a cselekményben felhasználja az izgalom fokozására is (pl. az expedíciót vezető professzor folyamatosan emlékezteti társait a felmerülő problémákra vagy lehetséges veszélyekre). A végeredmény egy mai szemmel is izgalmas kaland némi nosztalgikus érzéssel.

    Ha érdekel, hogy honnan indult a science fiction, vagy csak szereted a Viktoriánus/Edward kori irodalmat, ne hagyd ki George Griffith novelláját! Olvasd el a Galaktika 326-ban.

  • Folytatódik Az ezer mérföldet gyalogló macska

    A Galaktika olvasói előtt nem lehet ismeretlen Kij Johnson neve. Eddig számos, az SFF irodalom legrangosabb díjaival kitüntetett novelláit és kisregényeit hoztuk el, a Galaktika 311 XL kiadása pedig az ő munkásságát járta körbe egy kisregényen és két novellán keresztül. A 326-os számban azonban egy már jól ismert történet folytatódik: „Az ezer mérföldet gyalogló macska”. A kisregény egy macska hősies útját meséli el Japánban.

    CAT_Wolves_lo

    Az 55 oldalas történet eredetileg 2009-ben jelent meg a Tor Booksnál, e-book formátumban, majd az amerikai kiadó blogján is, Goñi Montes fantasztikus illusztrációival. A Galaktikában a macska történet első részét a 289-es számban olvashattuk, a második adag, amiben a Kis Cicáékat ért tűzvésznek lehetünk tanúi a Galaktika 306-ban jelent meg. A macska hosszú vándorlásáról és az emberekkel való ismerkedésről a 320-as Galaktikában olvashattunk, a mostani szám pedig Kis Cica és a szerzetes vándorlását, a farkasokkal való találkozást, és egyéb kalandokat beszél el.

    Kij Johnson állatnovelláinak legnagyobb erénye, hogy az állatszereplőit a meséktől teljesen eltérő módon, mondhatni tudományos módon ábrázolja őket. „Az ezer mérföldet gyalogló macská”-ban is hiába akadnak mesésebb elemek, végig érezni egyfajta távolságtartást az állatoktól. Johnson ezt a tényszerű leírásokkal éri el. A korábbi és a mostani részletekben is csak bizonyos érzéseket és gondolatokat kapunk Kis Cica karakteréből, az írónő inkább tisztes távolságból tanulmányozza a macskát, majd írja le viselkedését, cselekedeteit. Azért így nem válik teljesen rideggé az elbeszélő mód, Johnson pont annyi információt oszt meg velünk főhőséről, amennyi szükséges a folyamatos érdeklődés fenntartásához és a szimpátia kialakításához. Az írónő egy nagyon érdekes macska kultúra alapjait fekteti le a fudokival, ami a macska közösség közösen épített mitológiája. A történet előrehaladtával a macska mesegyűjteménye egyre központibb témává válik, Kis Cicán keresztül többször újradefiniálódik. Egyszer a hovatartozás alapegységét, később pedig az elveszett haza utolsó kapaszkodóját jelenti. A fudokival kapcsolatban hozza be Johnson a legfontosabb kérdéseket is: Mi határozza meg identitásunkat? Mi által válunk egy közösség tagjává? És tulajdonképpen mit is jelent az otthon szó?

    CAT_Garden_lo

    „Az ezer mérföldet gyalogló macská”-ban a megszokott johnsoni elemekkel találkozunk: elegáns, de távolságtartó, tényszerű írásmód, izgalmas történet és létezésünk alapkérdéseinek új szempontból való megközelítése. Ajánljuk Kij Johnson rajongóknak, azoknak, akik valami különlegesre vágynak, a japán kultúra kedvelőinek, de leginkább azoknak, akik szeretik a macskákat.

    Kis Cica kalandjai még nem értek véget! Figyelje a Galaktika következő számait, vagy fizessen elő a magazinra ezen a linken.

  • E. Lily Yu a májusi Galaktikában

    A májusi Galaktikában olyan nevek mellett, mint George Griffith, Cory Doctorow vagy Kij Johnson olvashatjuk E. Lily Yu amerikai írónő írását, „Az Orion Parlag boszorkánya és az ifjú lovag”- t is. A novella a köztudatban élő boszorkány képet értelmezi újra a mesék hagyományos keretei között.

    elilyyu
    E. Lily Yu

    E. Lily Yu első írása, a „Dovey” 2007-ben jelent meg, azóta pedig számos neves magazinban és antológiában is publikálta novelláit; The Uncanny, Clarkesworld, Apex és Johanthan Strahan Az Év legjobb sci-fi és fantasynovellái több kötetébe is beválogatták írásait. Yu a Galaktika régi olvasói előtt sem ismeretlen, „A térképész darazsak és az anarchista méhek” írását a Galaktika 267-ben olvashattuk. Ezért a művéért Hugóra, Nebulára és World Fantasy-díjra jelölték. 2012-ben Yu elnyerte pályafutása eddigi legrangosabb díját, a John W. Cambell-díjat, mint legjobb új sci-fi író.

    A mostani Galaktikában is olvasható „Orion parlag” először 2016-ban jelent meg a The Uncannyban. A történet szerint egy ifjú lány egy szerencsés (vagy szerencsétlen) fordulatnak köszönhetően boszorkány lesz. Miután kitanulta mesterségét felkeresi parlagi házában egy ifjú lovag, akinek sárkányokat kell ölnie, hogy a király és udvartartása előtt ne essen csorba a becsületén. A boszorkány, hogy végre gyakorlatban is hasznosíthassa tudását csatlakozik a lovaghoz a veszélyes küldetésben.

    EHbook4_Kirbifagan_900px_72dpi_web
    Az Uncanny 2016 szeptember/októberi szám borítója. Ebben jelent meg először Yu novellája (Kirbi Fagan képe)

    Yu novellája nem a kalandokra és a sárkányokkal való izgalmas csatákra koncentrál (bár utóbbiakból is bőven kapunk), sokkal inkább a köztudatban élő női képek és a férfi-nő kapcsolat kerülnek középpontba. Az Orion parlag boszorkánya első ránézésre közel áll a középkori nőalakhoz (pl. tisztességes, odaadó, szemérmes); egy passzív hős, aki csak sodródik az eseményekkel. Azonban a lovag oldalán, az iránta érzett szereleme végett aktív hősnővé válik, úgy nevezett erős női karakterként lép elő. Viszont ezzel együtt jelennek meg a történet lovagjához hasonló férfiak számára nem kellemes tulajdonságok is. A boszorkány sokkal több hatalommal bír, de erejének felhasználásával arányosan veszti el szépségét, és válik végül a mesékből jól ismert csúnya boszorkává. A hősnő változása mellett érdemes megfigyelni a lovag viselkedését is: amíg nem derült ki, mire is képes a boszorkány, addig óvta a veszélytől, ami még rajta, a nagy daliás lovagon is könnyen kifog. Amint megérzi, hogy túltettek rajta, eltávolodik a nőtől, és első adandó alkalommal a lovagi románcok, versek és természetesen a népmesék közkedvelt nőalakjára (pl. szép, törékeny, a lovag értelmezése szerint nőies) cseréli társát.

    A novellának van egy nyilvánvaló üzenete a férfi és nő kapcsolatokat illetően, de az mindenképpen felszínes olvasat volna, ha annyit vonnánk le a mondanivalóból, hogy jól gondoljuk meg, kihez kezdünk kötődni. Yu azzal, hogy pozitív hőssé tette a boszorkányt, és bemutatta, hogy egy középkori környezetben hogyan viszonyulnak az erős nőhöz (pl. 15-18. századi boszorkányüldözések: a boszorkánysággal vádoltak közül sokan szakmai tudásuk miatt [például a javasasszonyok] is a közösség megbélyegzett tagjává váltak), egy gondolatébresztő művel gazdagította a zsánert. Írásának ez a legnagyobb erőssége: képes mindent szereplőinek cselekedeteivel megmutatni, direkt belemagyarázás nélkül; majd elgondolkodtatni azon, hogy a középkorból hová sikerült eljutnunk.