Ronil Caine neve ismerősen csenghet azoknak az Olvasóknak, akik nyomon követik a Galaktika kiadványokat. Caine az egyik Start könyves szerzőnk, bemutatkozó regényét, a Liliant igazán pozitív fogadtatásban részesítették a hazai SF-rajongók és számos blogger is elismerően szólt róla. Az író ezúttal a Galaktika 322. számában hozott egy igencsak elgondolkodtató novellát, Mr. Franklin titka címmel.
A nem túl hosszú alkotás (kilenc oldal) utolsó pár oldala hozza meg mindazt, amit szerintem nagyon sokan elvárunk egy novellától: olvasmányos módon, könnyedén hatol agyunkba a felismerés, melyet a mű mondanivalója tartogat.
Cselekményről nem igazán beszélhetünk a novella kapcsán, csupán névtelen narrátorunk meséli el utolsó együtt töltött perceit munkaadójával, a rejtélyes Mr. Franklinnel. Az idős úr egy egzotikus farm tulajdonosa volt, ahol szívesen töltötte idejét. Alkalmazottai nagy becsben tartották, soha egy rossz szót nem mondtak volna rá. Mégis rejtegetett egy titkot, amit nem mondhatott el soha senkinek.
A Mr. Franklin titkának esszenciája rövidségében rejlik. Vagyis pontosan olyan hosszú, mint amennyire kell. Túlmagyarázott okfejtésekre nem kell számítani, a mű végén az olvasónak kell mérlegelnie. A tanulság pedig mindenki számára érthetővé válik, legalábbis ideális esetben mindenki elmélázik néhány percet jelenlegi társadalmunk helyzetén.
A baljós jövőkép, melyet a novella ábrázol talán nem is annyira a jövőre utal. Jelenünk egyfelől a történelem egyik legizgalmasabb korszaka, mégis az egyik legveszélyesebb. Legalábbis társadalmi szempontból biztosan. Technológiánk annyira fejlett, hogy megengedhetjük magunknak a túlkényelmesedést. Szobánk melegében, komfortos fotelünkből ráláthatunk a világ történéseire, mely egyfelől csodálatos, és az internet megfelelő használatával végtelen tudás tárulhat elénk. Másfelől pedig akaratlanul is elidegenedhetünk embertársainktól. A számtalan apró kényelmi funkció lassan átveheti az uralmat, ha nem figyelünk, s végül érzéseink, gondolataink is szintetikussá válhatnak. Éljünk akármilyen korban, az ember mindig társas lény marad. Mindig meg kell találnunk helyünket a társadalomban, részt kell vegyünk a megkövetelt normákból, és figyelnünk kell magunkra, s környezetünkre egyaránt.
Caine arra is felhívja a figyelmet, hogy élvezzük ki a „most” adta lehetőségeket. SF-íróként egyszerre kell a múltba révedni, a jelent képviselni, és a jövőt megálmodni, mégis arra sarkall a Mr. Franklin titka, hogy néha picit jobb a mában élni. Persze tervezzünk előre, tiszteljük múltunkat, de mégis a jelen van számunkra kitalálva. A mostban kell megfelelnünk, érvényesülnünk, de ami a legfontosabb: jól érezni magunkat. Világunk a sok szörnyűség mellett csodálatos, változatos, rejtélyes, és legfőképpen a miénk. Csupán arra vár, hogy felfedezzük.
Véleményem szerint a Mr. Franklin titkában nem a vészjósló, negatív jövőt kell szem elé helyezni, hanem a jelen problémáira, és a megoldásokra kellene fókuszálni, hogy teljes életet élhessünk.
