Címke: forró

  • A Szaturnusz forróságának titka

    Régóta kísérti a csillagászokat a gázóriások légkörének hőmérséklete. A Föld esetében a légkör hőmérsékletéért és a kialakuló időjárási jelenségéért a Nap a felelős. A belőle áradó energia melegíti fel a légkört és ez minden jelenség forrása.

    Azonban ez nem ad magyarázatot a gázóriások légköri jelenségeire. A gázóriások egyszerűen túl messze vannak a Naptól ahhoz, hogy annyi energiát meríthessenek belőle, amennyi mondjuk a Jupiter viharaiért felelősek. Van olyan gázóriás, amelynek a légköre háromszor több energiát sugároz ki, mint amennyit a Napból merít.

    Emlékmű a csillagokban

    A NASA kutatói a Cassini űrszonda adatait elemezve állítottak fel új elméletet a Szaturnusz, így valószínűleg a többi gázóriás felső atmoszférarétegének forróságára: ennek a bolygó északi és déli sarkainál kialakuló sarki fény lehet az oka. A napszél és a Szaturnusz holdjából származó elektromosan töltött részecskék kölcsönhatásából kialakult elektromos áramlatok okozzák a fényt és melegítik fel a légkör felső rétegét. Csakúgy, mint a Földön is megfigyelhető északi és déli fény esetében, a tudósok az aurórák tanulmányozása segítségével állapíthatják meg, mi zajlik egy bolygó légkörében.

    Ez az első kutatás, mely a legteljesebben térképezett fel egy kevéssé ismert területet, egy gázóriás hőmérsékletét és atmoszférája felső rétegét, azt a területet, amely oly kevéssé ismert. Ez az első alkalom, hogy az adatoknak köszönhetően a sarkvidéktől sarkvidékig meg tudták vizsgálni a felső légkörtés megfigyelték a mélységgel változó hőmérsékleteket is.

    Újonc a világűrben

    A hő áramlásáról készített teljes kép segítségével a tudósok megérthetik, hogyan melegítik a sarki fény elektromos áramlatai a Szaturnusz légkörének felső rétegét és hogyan hajtják a szeleket. A globális szélrendszer az egyenlítő irányába szétoszlatja ezt az energiát, mely eredetileg a sarkok közelében összpontosul. Ez az energia kétszer olyan erővel növeli a hőmérsékletet, mint ahogyan azt a Nap tenné.

  • Forróbb mint a pokol

    A valaha felfedezett legforróbb bolygóra bukkant a NASA Spitzer űrteleszkópja.

      

    A Naprendszerben a gázóriások a Naptól távoli pályán keringenek. Ugyanakkor az eddig felfedezett Jupiter méretű exobolygók a csillagaik körül közelebbi pályán mozognak, mint a Merkúr. Ez többek között a kutatásnál alkalmazott módszer miatt van.

    Ezek a forró Jupiternek becézett bolygók annyira közel keringenek a csillagukhoz, hogy az életre rajtuk gyakorlatilag semmi esély.

    2017-ben fedezték fel az eddigi legérdekesebb óriást, amelyet a két kisebb robotteleszkóp alkotta páros, a KELT teleszkóp fedezett fel. A bolygó a KELT-9b nevet kapta.

    Mielőtt a Spitzer-teleszkóp végleg befejezte volna működését, a KELT-9b megfigyelésére utasították. Az űrteleszkóp több érdekességet fedezett fel a 670 fényév távolságban lévő objektumról.

    Közel háromszor akkora, mint a Jupiter, és olyan közel kering a csillagához, hogy az már népmesébe illő: ott egy év csupán másfél napig tart.

    A bíborszínű felhők bolygója

    Ez a közelség azonban végzetes a bolygóra nézve. Felszíni hőmérséklete 4300 Celsius fok, ennél hűvösebb csillagokat is ismerünk. Ezzel elnyerte a valaha felfedezett legforróbb bolygó címét.

    A Spitzer-űrteleszkópnak sikerül megvizsgálni a bolygó fényváltozásait.  Keringése kötött, vagyis mindig ugyanaz az oldala néz csillaga felé. Az ilyen bolygóknak az éjszakai oldal mindi hűvösebb. De a KILT-9b nappali oldalán a forróság olyan hatalmas, hogy ez az éjszaki oldalt is közel hasonló hőmérsékletre fűti fel.  Agázok és így a hő folyamatosan áramlik a két félteke között.