Régóta kísérti a csillagászokat a gázóriások légkörének hőmérséklete. A Föld esetében a légkör hőmérsékletéért és a kialakuló időjárási jelenségéért a Nap a felelős. A belőle áradó energia melegíti fel a légkört és ez minden jelenség forrása.
Azonban ez nem ad magyarázatot a gázóriások légköri jelenségeire. A gázóriások egyszerűen túl messze vannak a Naptól ahhoz, hogy annyi energiát meríthessenek belőle, amennyi mondjuk a Jupiter viharaiért felelősek. Van olyan gázóriás, amelynek a légköre háromszor több energiát sugároz ki, mint amennyit a Napból merít.
A NASA kutatói a Cassini űrszonda adatait elemezve állítottak fel új elméletet a Szaturnusz, így valószínűleg a többi gázóriás felső atmoszférarétegének forróságára: ennek a bolygó északi és déli sarkainál kialakuló sarki fény lehet az oka. A napszél és a Szaturnusz holdjából származó elektromosan töltött részecskék kölcsönhatásából kialakult elektromos áramlatok okozzák a fényt és melegítik fel a légkör felső rétegét. Csakúgy, mint a Földön is megfigyelhető északi és déli fény esetében, a tudósok az aurórák tanulmányozása segítségével állapíthatják meg, mi zajlik egy bolygó légkörében.
Ez az első kutatás, mely a legteljesebben térképezett fel egy kevéssé ismert területet, egy gázóriás hőmérsékletét és atmoszférája felső rétegét, azt a területet, amely oly kevéssé ismert. Ez az első alkalom, hogy az adatoknak köszönhetően a sarkvidéktől sarkvidékig meg tudták vizsgálni a felső légkörtés megfigyelték a mélységgel változó hőmérsékleteket is.
A hő áramlásáról készített teljes kép segítségével a tudósok megérthetik, hogyan melegítik a sarki fény elektromos áramlatai a Szaturnusz légkörének felső rétegét és hogyan hajtják a szeleket. A globális szélrendszer az egyenlítő irányába szétoszlatja ezt az energiát, mely eredetileg a sarkok közelében összpontosul. Ez az energia kétszer olyan erővel növeli a hőmérsékletet, mint ahogyan azt a Nap tenné.
