My Blog

Címke: Földtörténet

  • Tömeges kihalás 31 ezer év alatt

    251,9 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti perm korszak végén történt a  Föld történetének legsúlyosabb tömeges kihalása. A bolygó tengerben élő fajainak több mint 96 százaléka, a szárazföldi fajok 70 százaléka pusztult el.

    Kutatócsoport keresett a kihaláshoz vezető geológiai bizonyítékot. De ennek nem találták nyomát, és annak sem lelték jeleit,, hogy az óceán hőmérsékletében nagy változás zajlott volna le, illetve drámai módon változott volna a légkör szén-dioxid-tartalma. Geológiai szempontból egy pillanat alatt zajlott le az óceáni és a szárazföldi élővilág fajainak tömeges kihalása.
    A kutatók úgy vélik, sikerült meghatározni a kihalás időtartamát: mintegy 31 ezer évig tartott. Jahandar Ramezani, a MIT kutatója, a tanulmány egyik szerzője szerint a kihalásnak nincs semmiféle korai jele, nem volt kezdeti impulzusa a tömeges kihalás bekövetkeztének. Az élénk tengeri ökoszisztéma kitartott a perm korszak végéig, aztán az élet hirtelen eltűnt. Geológiailag minden nagyon gyorsan történt

    A tudósokat több mint két évtizede foglalkoztatja a kérdés, hogy mikor következett be pontosan a tömeges kihalás, mivel úgy vélték, annak pontos meghatározása rávilágíthat a lehetséges okokra.

    A nemzetközi kutatócsoport a tanulmányhoz a dél-kínai Penglaitan szekcióban a közvetlenül a kihalás időszaka előtt képződött mintegy 27 méter vastag talajréteget vizsgálta korszerű technikai módszerekkel. Ez a vizsgálat és elemzés vezetett annak megállapításához, hogy a perm korszak végén bekövetkezett kihalás 252 millió évvel ezelőtt történt és 31 ezer évig tartott.

    Dinó-akció

    A kihaláshoz a jelenleg legelfogadottabb hipotézis szerint a szibériai vulkánkitörések vezettek, amelyek több mint 4 millió köbkilométenyi lávát lövelltek ki. A kitörések miatt olyan óriási mennyiségű kén-dioxid és szén-dioxid került a levegőbe, hogy felmelegedett tőle a légkör és elsavasodtak az óceánok. A Penglaitan rétegeit vizsgáló kutatók adatai szerint azonban miközben a perm korszak utolsó 400 ezer évében nagyon megnőtt a globális vulkáni aktivitás, abban a 30 ezer évben, ami a tömeges kihaláshoz vezetett, nem találták nyomát sem a tengeri fajok drámai eltűnésének sem jelentős változásnak az óceánok hőmérsékletében és a légkör karbontartalmában.
    (via)

  • Új földtörténeti korszakban élünk

    Új földtörténeti korszakként határozták meg jelenkorunkat a tudósok: az északkelet-indiai Meghálaja államról elnevezett korszak 4200 évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy óriási aszály világszerte számos civilizációt elpusztított, és még ma is tart.

    A geológusok időegységekre tagolják fel bolygónk 4,6 milliárd éves történelmét. Minden egyes „szelet” valamilyen jelentős eseményhez kötődik, például a kontinensek feltöredezéséhez, az éghajlatban bekövetkező drasztikus változásokhoz, vagy bizonyos állatok és növények megjelenéséhez.

    Az emberiség jelenleg a holocén földtörténeti korban él, amely 11700 évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy erős felmelegedés vetett véget az utolsó jégkorszaknak. Az úgynevezett standard globális kronosztratigráfiai skála időről időre való megújításáért felelős Nemzetközi Rétegtani Bizottság szerint azonban a holocén továbbtagolható felső, közép és alsó szakaszra.

    Mindegyik szakaszhoz valamilyen jelentős éghajlati esemény kapcsolódik. A még ma is tartó Meghálaja-korszak kezdete – amelynek meghatározását az északkelet-indiai állam egyik barlangjában lévő állócseppkövek (sztalagmit) rétegei segítették -, 4200 évvel ezelőtt volt.

    Ez a korszak egy pusztító aszállyal indult, amely két évszázadon át éreztette hatását, számos civilizációt elpusztítva egyebek között Egyiptomban, Görögországban, Mezopotámiában, az Indus és a Jangce folyók völgyében. Az aszályt feltehetőleg az óceáni és légköri cirkulációk megváltozása okozta.

    Az ICS új felosztási javaslatát ratifikáló Geológiai Tudományok Nemzetközi Szövetségének (IUGS) főtitkára, Stanley Finney szerint a Meghálaja-korszak azért számít egyedülállónak a geológiai időskálán, mert kezdete egybeesik egy globális kulturális eseménnyel, amelyet egy globális éghajlati esemény váltott ki.

    A holocén középső szakasza, a Northgrippian 8300 évvel ezelőtt kezdődött és a Meghálaja-korszak kezdetéig tartott. Ennek a szakasznak a kezdete egy hirtelen lehűléshez köthető, amelyet valószínűleg az okozott, hogy a mai Kanada területén elolvadt gleccserekből származó édesvíz az Atlanti-óceán északi részébe került, megbolygatva az óceáni áramlatokat.

    A holocén legrégebbi szakasza, amely az utolsó jégkorszak végével vette kezdetét, a grönlandi nevet kapta.

    A kutatók egy része ugyanakkor elhamarkodottnak érzi a geológiai időskála azonnali aktualizálását. Szerintük ugyanis nem biztos, hogy az egyes új korszakok kezdetének tekintett mérföldkövek valóban globális hatással bírtak.

    Ezen kívül nehezményezik, hogy akkor született döntés az új korszakokról, amikor még mindig aktív vita zajlik az antropocén földtörténeti kor jóváhagyásáról. A javasolt földtörténeti kort onnan számítanák, amikor az emberi tevékenység hatása a Föld élővilágára hirtelen intenzívvé és globálissá válik.

    (via)