Címke: fedina lídia

  • Miniinterjúk – Fedina Lídia

    Lőrinc L. Lászlót 80. születésnapja alkalmából a Metropolis Media egy különleges kötettel lepte meg. A könyvben 12 olyan író egy-egy novellája olvasható, akik a szerző rajongói is egyben. A kötetek szerzőivel villáminterjúkat készítettünk, a sort a kötet női szerzőjével, Fedina Lídiával kezdjük.

    1, Mióta ismered/olvasod Lőrincz L. László műveit?

    Lőrincz L Lászlót a szüleimtől örököltem. Nálunk mindenki olvasta, és legnagyobb örömömre párom, Kiss Ferenc, nem csak olvasta, de, ahogy ő mondja „megzenésítette”, azaz átdolgozta képregényre a mester több művét. Élvezet volt újraolvasni, most képregényben, a Lőrincz műveket, nagy örömet okozott.

    2, Melyik műve inspirálta a novelládat, hogyan merítettél a művéből vagy műveiből ötletet?

    Lőrincz L László, a sci-fi író egyben Leslie L Lawrence is, aki kiváló, fordulatos krimiket alkot. Úgy gondoltam ötvözni kellene ezt a két műfajt. Mivel nagyon szeretem a kissé misztikus történetszálakat, és igen izgalmasnak találom a valóságos alapokon nyugvó meséket, egy olyan témát választottam, ami tényekre épít, pontosabban Móricz János ecuadori expedícióján, amikor felfedezte az ún. Fémkönyvtárat. Erre a helyszínre, ebbe az eseménysorba helyeztem bele a kitalált történetet, ami krimi és sci-fi is egyben. A lőrinczi hagyományokon alapulva, természetesen, van benne szép és rejtélyes nő, gyilkosság, varázslat (vagy ismeretlen technika, ahogy tetszik), sőt, és ez egy kicsit lovecraftos – elgondolkodtató dolgokat találnak, de nem árulom el, hogy mit.

    https://galaktikabolt.hu/termek/a-jadekoponyak-szigete/

    3, Mennyire áll közel hozzád ez a stílus? Mennyire kellett kilépned saját kereteidből?

    Bár kedvenc zsánerem a sci-fi, más műfajokban is kipróbáltam már magam, a rajzfilm-forgatókönyvtől és a kisgyermekeknek szóló meséktől kezdve, a lányregényen és a humoros írásokon át a thrillerig. Ilyen legutóbb megjelent könyvem, A Seuso-mozaik, ami nem áll messze a krimitől. Én magam is szívesen alkotok fordulatos, kissé romantikus történeteket, talán ezért is szeretem annyira Lőrincz L László munkásságát, vagy éppen fordítva: azért szeretek ilyen történeteket nem csak olvasni, de írni is, mert a mester munkássága fontos része az életemnek.

    4, Melyik a kedvenc Lőrincz/Lawrence regényed/novellád?

    Nem kérdéses: A föld alatti piramis. Csak sajnálom, hogy a végén elpusztul – de hát az ilyen különleges dolgoknak mindig ez a sorsa a történetekben. Jut eszembe, nagyon évezem, ahogy Lőrincz L. László beleírja saját magát az elbeszéléseibe, Mr. Lawrence, a nyomozó, remek figura! A másik ikonikus nyomozóját, Lendvay C. Jánost én is beleírtam a történetembe, no és… de ez úgyis kiderül a novellából.

    5 Melyik szerzőt szereted jobban: Lőrinc L. Lászlót vagy Leslie L. Lawrence-et?

    Mondhatnám, hogy a sci-fi írót egy árnyalattal jobban kedvelem, vagyis Lőrincz L. Lászlót, de ha őt szeretem, akkor szeretem Lendvayt és Lawrence-t is, hiszen olyanok ők, mint az örök háromság, amelyik egy és ugyanaz, mégis három különálló karakter. És ilyen nincs még egy, a mi univerzumunkban legalábbis.

  • Itt a márciusi Galaktika!

    A Galaktika magazin márciusi számában Lawrence Schimel és Mark A. Garland egy furcsa háborúról tudósít, melyben fontos kérdés, valódi ellenséggel nézünk-e szembe. Dario Tonani víziójában egy olyan városba kerülünk, amit szó szerint az égre függesztenek fel. A fantasztikumban megkerülhetetlen életművel rendelkező Ursula K. Le Guinre (1929‒2018) emlékezünk, „akinek tenyeréből ettek a szavak”.

    A magyar szerzők közül a Virokalipszis című kötetünket is jegyző Fedina Lídia natúra-túrájának első része nem mindennapi feltöltődést nyújt; míg Andrej Iljics Dajcs egy ’79-es történetről nosztalgiázik, melyben a kemping nem csak nyugatnémet turistákat rejtett. R. J. Hendon hatodik parancsolata a jövő világának jobbá válását célozza, de a címzett nem kér belőle.

    A havi retro Fred C. Smale gőzpunk novellája, az „Alexandra Seine elrablása”, mely azt bizonyítja, a romantika sosem ódivatú.

    Befejeződik a Napbomba című képregény (Clark Darlton és Robert Artner elbeszélése alapján Kiss Ferenc és Jámbor Lajos munkája). A Kapcsolatfelvétel az SF Szakosztály februári estjéről és az idei első, Hungexpón megrendezett MondoConról számol be. A Filmrovat a Bright című filmet értékeli. A tudományos főanyag a földtörténet legpusztítóbb vulkánkitörését járja körül. Az Obszervatórium az internet-lehetőségeket tárja fel a világűrben. A lapban olvashatók még érdekes írások a betegségek eredetéről; Theodoorról, az okoszárról; egy új szuperszonikus repülőről; az ISS kereskedelmi kutatásáról; illetve Bill Robertson miniatűrjeiről.

    Az XL-kiadás W. W. Shols írásait tartalmazza: A Mutáns hadtest című Perry Rhodan-kisregényt, illetve két novellát („A pad”, „Holtak szigete”).

    A Galaktika 336. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Mini-interjú Fedina Lídiával, a Tudatzavar fordítójával

    A szemfüles Galaktika olvasók már értesülhettek blogunkról, hogy milyen újdonságokkal készülünk a 2018-as év első felében. Izgalmas új szerzők és régi kedves ismerősök is lesznek a megjelenések között. Egy-egy magyar kiadás mögött számtalan munka áll, és ennek az egyik legfontosabb szereplője a fordító. Az elkövetkezendő hetekben egy mini-interjúsorozat keretében szeretnénk bemutatni fordítóinkat, akiknek mind mi, mind pedig az olvasók sokat köszönhetnek. Mostani interjúnkban Fedina Lídiával (Virokalipszis) beszélgettünk arról, milyen íróként fordítani, s továbbá egy új könyvünkről, Robert Kroese Tudatzavaráról.

    Miért lettél fordító? Mi volt az első munkád?
    Kihangsúlyoznám, hogy én elsősorban író vagyok, és csak másodsorban fordító. Viszont úgy gondolom, hogy ez jó dolog, mert a fordításhoz nem az idegen nyelvet kell kiválóan ismerni, hanem a magyart. Nagy példaképeim Karinthy Frigyes és Arany János, akik maguk is sokat fordítottak, de hosszan sorolhatnám az író-fordítók sorát. Én véletlenül lettem fordító: felkértek, és megpróbáltam. Mivel gyógyszerész a végzettségem, szakfordítással kezdtem a Medicina könyvkiadónak, majd az Egmont Hungária kiadónál, akiknél egy mesémet szerettem volna megjelentetni (amiből, sajnos, nem lett semmi). Később felajánlották, hogy próbáljam meg lefordítani Lemony Snicket: A balszerencse áradása című ifjúsági regénysorozatát. Ebből később Jim Carrey-vel film is készült, és akkor dolgoztam a Dreamworksnek, mint a magyar nyelvi változat supervisora.

    Hogyan ismerkedtél meg a fantasztikummal?
    Mondhatom, hogy már az anyatejjel szívtam magamba. Szüleim a Galaktika magazin első előfizetői közé tartoztak, azóta is őrzöm az első számokat.

    Kedvenc könyv és film a zsánerben?
    Mindig nagyon szerettem Zsoldos Péter írásait, a Viking-sorozat meghatározó élmény volt, ahogyan Isaac Asimov Alapítvány trilógiája és a robotos könyvei is. A Ray Bradbury novellából készített Mennydörgő robaj című időutazásos film nagy kedvencem, azt hiszem ez ihlette még nagyon régen a tavaly írt „Hullám” című novellámat. Nem szégyellem bevallani, hogy Star Wars fan vagyok (az első trilógiáé, a Zsivány egyes egyáltalán nem tetszett), és csodálatosnak találom a Star Trek világát is, ahol az emberek annyira jók. Csillagkapu rajongó is vagyok, majdnem minden filmjük megvan, itt azt szeretem, hogy a legtöbb részben nem látom előre a megoldást. Végül semmiképpen se felejtsem el említeni Michael Chrichton Jurassic Parkját, de ez esetben a könyveket sokkal jobban szeretem a filmeknél, kivéve az utolsó filmet, mert abban lenyűgöz a játék a raptorokkal.

    Fordítóként hogyan kerültél kapcsolatba a sci-fivel?
    Novelláimat ajánlottam a Galaktikában való megjelenésre, és 2007 augusztusában, vagyis éppen tíz éve jelent meg az első novellám a 209-es számban. Ekkor már túl voltam egy egész sorozat ifjúsági regény fordításon, és hat évvel később az Írószövetségben az egyik sci-fi esten bátran megkérdeztem Németh Attilától, hogy nem próbálhatnám-e ki magam fordítóként náluk. Próbaként Parke Godwin „Aprópénz” című rövid írását kaptam, ami 2013 augusztusában jelent meg a 281-es Galaktikában. Úgy látszik az augusztus az én első megjelenéses hónapom 🙂

    Fedina_lidia
    Fedina Lídia

    Beszélhetünk külön fordítási szabályokról a zsánernél?
    Mivel időnként nem létező dolgoknak kell nevet adni – illetve úgy fordítani, hogy az valóságosnak tűnjék -, azt kell mondanom: igen, egy kicsit másként kell a sci-fihez hozzáállni, mint az egyéb irodalomhoz. Persze a szakfordításokban is gyakran előfordul, hogy egy egész nyelvezetet kell magyarítani – de ott a téma szakemberei segítenek ebben. A sci-finél legfeljebb azt nézhetem meg, hogy hasonló dolgokat hogyan fordítottak le. Itt jön be az, hogy egyes kifejezések már „felhasználódtak”, az olvasók tudatába más tartalommal épültek be, például a jelen fordításban (Robert Kroese: Tudatzavar) a Disincorporated Zone nem fordítható zónának, bármennyire szeretném is, mert az a Sztrugackij-fivérek Stalkeréhez már „elhasználódott”.
    Én nem szeretem, amikor a fordító lustaságból, vagy idő hiányában az idegen szavakat nem fordítja le, hanem csak elferdíti. Igyekszem mindent magyarul átadni, mi nem „vakondot füstölünk ki”, hanem „nyulat ugratunk ki a bozótból”, bármennyivel egyszerűbb is tükörfordítást adni az előbbinek.

    Mi volt a legnagyobb kihívás a jelenlegi regény (Tudatzavar) fordításánál?
    A megfelelő nevek megtalálása mindig kihívást jelent, hogy aztán ne a szerkesztővel kelljen gyötörnünk egymást a javítással. Itt a Zóna helyett keresek még megfelelő szót. Fontos azonosulni a szerző stílusával, Kroese viccesen ír, ezt ügyesen kell visszaadni, hogy magyar is legyen meg jópofa is úgy, ahogyan a szerző akarta. Én, talán mivel magam is író vagyok, nagy tiszteletben tartom a szerzőt, és igyekszem mindent úgy csinálni, mintha ő maga készítené a fordítást.

    Olvasóként hogy tetszett a könyv?
    Bevallom, sosem olvasom el előre a könyvet, mert a fordítás végére belehalnék az unalomba – inkább utólag javítom vissza az elejét, ha a végén kiderülne valami turpisság. Így aztán az utolsó fejezeteket mindig gyorsabban csinálom meg, mint az elsőket, mert izgalommal várom a végkifejletet. A Tudatzavarnak még az elején járok, de kíváncsi vagyok, hogy mi fog mindebből kisülni – szerintem nagyon jó a felvezetés, megragadja az olvasó fantáziáját. Tetszenek a karakterek – a főhősök a Sherlock Holmes – Watson párosra emlékeztetnek. Egyébként nem mindig tetszik az, amit fordítok, de ezzel nem így van. Ezt élvezet csinálni.

    A jövőben fordítanál még a szerzőtől?
    Feltétlenül. Kroese nem bonyolítja agyon a mondanivalóját, nem használ szlenget, amit nagyon nehéz fordítani, és élvezem a humorát. Szórakoztat.

  • Díjat nyert a Galaktika szerzője és munkatársa is

    Idén szeptember közepén került sor a HungaroCon országos sci-fi találkozóra, ahol a hagyományoknak megfelelően kihirdették a Zsoldos Péter-díj és a Trethon Judit-emlékgyűrű kitüntetettjeit. Nos, örömmel jelenthetjük, hogy a kiadónk számára igencsak szívet melengető eredmények születtek.

    A Zsoldos-díj regény kategóriájában mindhárom dobogós helyen egy-egy Metropolis Media könyv végzett:

    1. Lovas Lajos: Törzsszövetség
    2. Fedina Lídia: Virokalipszis
    3. Vékony Krisztián: Sors-algoritmus

    Lovas Lajos már harmadszor vehette át a Zsoldos Pétert ábrázoló plakettet: első sci-fi regénye 2005-ben jelent meg Agydobás címen, amellyel 2006-ban megnyerte a díjat, 2011-ben pedig a Minek nevezzelek? című novellával érdemelte ki az elismerést. Utóbbi műve szintén kiadónk gondozásában jelent meg, mint ahogy azóta több kötete és novellája is.

    Fedina Lídia sokoldalú alkotó: írt már rajzfilm-forgatókönyveket, meséket, lányregénysorozatot, de a sci-fi és fantasy, illetve a képregények világa sem idegen tőle. Többször publikált már novellákat és kisregényeket a Galaktikában.

    Külön öröm számunkra, hogy a dobogó 3. helyén egy elsőkönyves szerzőt köszönthetünk, Vékony Krisztiánt. Regénye a kifejezetten kezdő írók számára indított Galaktika Start Könyvek sorozatunkban jelent meg.

    A Zsoldos Péter-díj novella kategóriájának idei nyertese Hegedűs András lett „Tortuga” c. írásával. Őt követve a 2. és 3. helyen is tudományos szerkesztőnk, Kovács “Tücsi” Mihály végzett: „Zaj a rendszerben” (GFK 300) és „A tömeg bölcsessége” (Galaktika 315) című írásaival. Tücsi, aki „Vezeklés” című írásával 1998-ban már elnyerte a díjat, a tudományos és technikai témákban írt cikkei mellett számos novellával is jelentkezett már a Galaktika hasábjain. Több blogot is üzemeltet, 2013-ban a Golden Blog versenyen az év bloggere lett.

    Németh Attila (fotó: Szélesi Sándor)
    Németh Attila (fotó: Szélesi Sándor)

    Végül, de nem utolsósorban irodalmi szerkesztőnk, Németh Attila műfordítói tevékenységének elismeréseképpen átvehette a Trethon Judit-gyűrűt. Attila több évtizede a magyar SF-élet meghatározó alakja, nevéhez számos film, regény és novella fordítása fűződik. Pályáját még a régi Galaktika utolsó szakaszában kezdte fordítóként, majd szerkesztőként. A Galaktika megszűnése után megalapította a Möbius kiadót, később pedig az Átjáró, majd majd az újraindult Galaktika munkatársa lett. Legutóbbi műfordítása Jo Walton Mások között című regénye.

     

     

     

     

     

    Röviden a díjazott regényekről:

    Vékony Krisztián: Sors-algoritmus

    Bánfalvy Réka úgy éli az életét, hogy azt hiszi, minden, amit tesz, a saját döntése. A világon több mint kilencmilliárd ember pontosan ugyanígy gondolja, de valójában mindenki téved. A kilencvenes években egy cseh matematikus létrehozott egy képletet, amely képes felfedni az emberiség jövőjét, a látottak azonban elborzasztották. A jóslat tudatában egy maroknyi csoport megalapította a JövőVédelmet, a titkosan működő, föld alatti ügynökséget, melynek egyetlen feladata: biztosítani a jövőt, ezzel megelőzve a világ pusztulását. A Sors-algoritmus c. regény központi tárgya az életbe való mesterséges beavatkozás kérdése. Lehetséges-e a matematika segítségével megjósolni, majd befolyásolni a jövőt? Mindez milyen hatással van a jelenre? Mi van akkor, ha a jelenben történő bizonyos események miatt jövő mégsem teljes egészében feltérképezhető? Vékony Krisztián Budapesten játszódó regényének szereplői is szembesülnek ezekkel a kérdésekkel. De vajon a válaszokat is megtalálják?

    Vékony Krisztián
    Vékony Krisztián

    Fedina Lídia: Virokalipszis

    A legtöbb ilyen témájú könyvvel ellentétben a Virokalipszis ott kezdődik, ahol előbbiek véget érnek – az ellenszérum beadásával. Fedina a Galaktika 318-as számában olvasható interjúban hangsúlyozza, hogy izgalmas volt számára olyan vírusról írni, ami nem közvetlenül az embert támadja meg, hanem egész egyszerűen lehetetlenné teszi az emberi életet a földön. A Virokalpszisban lényeges momentum lesz, hogy mi történik akkor, ha visszajönnek azok, akik az emberiség hajnalán itt hagyták a Földet, most pedig találnak egy, az övéktől teljesen más irányba fejlődő civilizációt.

    Fedina Lídia
    Fedina Lídia

    Lovas Lajos: Törzsszövegtség

    Béri „Balogh” András, a Kulturális Minisztérium alkalmazottja számára a nagy kaland egy áramszünettel kezdődik. Aztán kiderül, hogy nemcsak az elektromosság nem jön vissza, de vele együtt eltűnt egy sor más technikai eszköz, elsősorban a motoros járművek. És ami még ennél is különösebb: az emberek nagy része.

    A kormány maradéka azonnal kihirdeti a szükségállapotot, és futárokat küld a szomszédos országok felé, kideríteni, máshol is hasonló-e a helyzet. András és kollégája, Géza a déli irányt „nyeri meg”, egészen pontosan Horvátországot. Kerékpár nyergébe pattanva indulnak útnak, és sejtelmük sincs róla, hogy ezzel valójában az egész emberiség sorsa került a kezükbe. Mert az idilli, bár a szokásosnál jóval kihaltabb adriai tengerparton egy olyan találkozás vár rájuk, amely fenekestül felforgatja mindazt, amit fajunk egyetemes történelmeként tartunk számon.

    Az apokaliptikus vízió elengedhetetlen velejáróiként olyan információk birtokába juthatunk, mint a sörcsapolás és a halászléfőzés rejtelmei, megtudhatjuk, meddig él egy fa, valamint hogy más szemében könnyebb-e észrevenni a szálkát, vagy a saját hátsónkban. Lovas Lajos, a sci-fibe oltott politikai leleplező-burleszk Zsoldos Péter-díjjal koronázott királya az Agydobás és az N után ismét a hazai viszonyokat állítja pellengérre, az elképzelhető legzöldebb világvégével kombinálva.

    Lovas Lajos
    Lovas Lajos

    Ezúton is sok szeretettel gratulálunk minden díjazottnak! 

     

  • Mikor az emberiség tehetetlen – Virokalipszis könyvajánló

    Dr. Fedina Lídiával a tavaly szeptemberi Galaktika lapjain olvashattak interjút az SF elkötelezett rajongói. A szerzővel a tudományos múltról, a férfi-női írók helyzetéről és új könyvéről, a Virokalipszisről beszélgettünk.

    Fedina 1960-ban született Budapesten. Nem áll távol tőle a tudomány, sőt! Gyógyszerészként végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, mindig érdekelték a fantasztikumok, de sci-fivel csak 2007-ben kezdett el foglalkozni. Előtte forgatókönyvíróként dolgozott magyar egész estés rajzfilmeken. Az irodalommal 1989-ben kezdett foglalatoskodni.

    2007-ben jelent meg első SF regénye, A bűn kódja. A második tudományos fantasztikumra egészen tavalyig kellett várni a szerző tollából, mikor a Metropolis Media gondozásában megjelent a Virokalipszis című baljóslatú jövőt felvázoló alkotás.

    A legelső dolog, amit tehetünk, hogy a Virokalipszist ne regényként fogjuk fel. Ebben a műben nem a szereplők, mint emberek, szakemberek számítanak, nem a főszereplők a lényegesek, hanem a kollektív földi lét. Az emberiség. Mindaz, amit eddig elért fajunk, amire képes még, s mindaz, ami meghaladja a mi gondolkodásunkat is.

    A mű szerint kivételesen az emberiség nem magának köszönheti a világvégét. Senki nem tenyerelt rá a piros gombra, nem volt őrült tudós, aki agyfaló zombivírust szabadított volna bolygónkra. És maga a vírus sem közvetlenül az embert támadja meg. Gyakorlatilag ellehetetleníti a földi létet számunkra. Láncreakciót indít el, és egymásból következnek az ökológiai katasztrófák. Ha kihalnak a növények, nincs fotoszintézis. Ha nincs fotoszintézis, akkor nincs szén-dioxid megkötés. Nem mellesleg így nem lesz termény az állatok és emberek számára. Ha a tenyészállatok nem legelnek, megszűnik egyik legfőbb élelmiszerforrásunk, a hús. A láncolat végén az emberiség totális pusztulása áll.A regény szereplőinek (és magának az emberiségnek) a feladata, hogy megtalálják az ellenszert, vagy legalábbis megfelelő alternatívával szolgáljanak a vírussal szemben.

    virokalipszis-08

     

    A Virokalipszisben egy roppan mélyen gyökerező probléma ütötte fel a fejét: maga a kíméletlen anyatermészet. Mit tesz az ember, ha rajta kívül eső gondok gyűlnek köré? Természetesen megpróbálja megoldani, de ez mindig jóval feszültebb, mintsem saját hibáinkat kijavítani.

    Az emberiségnek már sikerült javarészt kiaknázni a Föld energiaforrásait, tárgyakat s embereket küldtünk a világűrbe. Korábban pusztító vírusokat fékeztünk meg fejlett gyógyszereinkkel, folyókat hajtottunk igába, hatalmas épületeket húztunk fel. Intelligenciánknak köszönhetően mi váltunk a tápláléklánc csúcsává. De van valami, amit még mi sem tudunk legyőzni: az ismeretlent, és a megvadult természetet.

    Mindig akkor vagyunk képesek megoldással szolgálni, ha már ismerjük az alap problémát. Viszont, ha még azzal sem vagyunk tisztában, mi maga a gond, akkor ellene sem tehetünk.

    A Virokalipszis pont erről szól. A regény végig feszített tempóban próbálja bemutatni a világ különböző szegletein, hogyan pusztul el a zöld növényzet, és hogyan igyekeznek a járványügyi dolgozók megfékezni a világvégét. Ennél azonban sokkal több van a háttérben. A vírus kiterjed az emlősökre is, ami miatt az élőlények agresszívvá és vérszomjassá változnak.

    A szerző remekül vegyíti a thrillerre, a klasszikus sci-fire és a horrorra jellemző elemeket. Ezen zsánertípusok keveréke varázsol remek hangulatot a regénynek.

    Összességében a Virokalipszis egy vérbeli SF. A tudomány egyenlő mértékben keveredik a fantasztikummal, ami miatt szinte teljesen hihető a felvázolt világvége. A szerzőnő precízen kimérve adagolta a szakzsargont, és a tudományos adalékot, ezáltal a regény sosem vált tankönyv-ízűvé. A karakterek kidolgozására fordíthatott volna több időt az írónő, hogy megismerkedhessünk a természeti katasztrófa emberi oldalával is, azonban a kerek egészet nézve nem szenvedünk hiányt izgalomban, tudományban, fordulatokban és megrázó sorsokban.

    A Virokalipszis című regényt mindenkinek ajánlom, akik szeretik a szigorú biológiai alapokkal rendelkező történeteket.

     

     

  • Nálunk így indul az október: őszi megjelenéseink + 1 könyvbemutató

    Bejelentjük őszi újdonságainkat.

    Sztrugackij-regény új és kibővített fordításban, a második Eshtar-könyv, az Örök háború-sorozat harmadik darabja, egy népszerű novellistánk első utópisztikus regénye és az Alex Benedict-sorozat hetedik része. Ezekkel az újdonságokkal készül 2016 őszén a Metropolis Media Group.

     

    Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Hazatérés. Delelő, 22. század (várható megjelenés: október 6.)

    Az európai SF-nagymester testvérpár életművében központi szerepet töltött be az évtizedeken át írt Delelő-univerzum. Ennek a – tucatnyi hosszabb-rövidebb írást magába foglaló – ciklusnak legfontosabb darabja e filozofikus-kalandos novellafüzér, melynek magyarul eddig csupán egy korai, rövidebb változata jelent meg Ugrás a jövőbe címmel. Ezúttal a szerzők szándéka szerinti teljes mű olvasható szöveghű, új fordításban.

    Hazatérés

     

    Michael Walden: Eshtar – Második könyv (várható megjelenés: október 10.)

    Az idén tavasszal megjelent Eshtar folytatásában Inisfael világán lassan szárnyra kap Eshtar vallása, és a háború kimozdul a patthelyzetből. Új korszak kezdődik, bár a királynő nem kerülheti el a vérontást. Az SF-et fantasy elemekkel vegyítő ciklus második kötetében a fiatal főhősök nem ismernek határt sem térben, sem időben, mégsem a kalandok a legfontosabbak: a felnőtté érés folyamatának lehetünk tanúi, miközben a szereplők igyekeznek megbirkózni a vallás, a hazafiasság, a háború és az erőszak, valamint a felelősségvállalás és a szerelem problémáival.

    Eshtar2

     

    Joe Haldeman: Örök szabadság (várható megjelenés: október 17.)

    Az „örök háború” veteránjai összetörten, elcsigázottan tértek haza, hogy végre megpihenhessenek szeretteik körében. Csakhogy az idő közben elragadott mellőlük mindenkit, akit otthon ismertek, sőt az emberiség tovább is lépett az evolúció következő lépcsőfokára. A trilógia lezárása minden, amit egy jó SF-től várhatunk: nagyszabású kaland az emberi lét rejtelmei körül, gazdag jellemábrázolással, valamint átgondolt tudományos és vallási spekulációkkal. Külön öröm, hogy a borítót az első két részhez hasonlóan Sallai Péter készíti.

    o%cc%88ro%cc%88kszabadsagb1

     

    Fedina Lídia: Virokalipszis (várható megjelenés: október 24.)

    Népszerű novellistánk, Fedina Lídia regénye egy rejtélyes járvány történetébe vezeti be olvasóját. A legtöbb ilyen témájú könyvvel ellentétben a Virokalipszis ott kezdődik, ahol előbbiek véget érnek – az ellenszérum beadásával. Fedina a szeptemberi Galaktikában olvasható interjúban hangsúlyozza, hogy izgalmas volt számára olyan vírusról írni, ami nem közvetlenül az embert támadja meg, hanem egész egyszerűen lehetetlenné teszi az emberi életet a Földön. A Virokalpszisban lényeges momentum lesz, hogy mi történik akkor, ha visszajönnek azok, akik az emberiség hajnalán itt hagyták a Földet, most pedig találnak egy, az övéktől teljesen más irányba fejlődő civilizációt.

    virokalipszis-08

     

    Jack McDevitt: Feltámad a múlt (várható megjelenés: november 2.)

    Jack McDevitt amerikai író az Alex Benedict- és Priscilla Hutchins-sorozatok Nebula-díjas szerzője ezúttal kettős rejtéllyel szembesíti olvasóit izgalmas, új regényében. A 2014-es eredeti megjelenést követően McDevittet Robert A. Heinlein-díjjal jutalmazták, amellyel a világűr felfedezését népszerűsítő SF-művek alkotóit tüntetik ki évről évre. Az Alex Benedict-sorozat hetedik részében Benedict és társa, Chase Kolpath újabb érdekes megbízást kap: egy elhunyt asztroarcheológus unokája jelentkezik náluk az űrhajózás aranykorából származó kommunikációs berendezéssel. Mindeközben egy kutatócsoport azon dolgozik, hogy a transzdimenzionális térben rekedt, eltűnt űrhajók meglepetésszerű felbukkanásait megjósolják, és az utasokat lehetőleg kimentsék végtelen bolyongásukból. A következő célpont: a Capella. Ezzel a hajóval együtt veszett nyoma Benedict nagybátyjának, Gabe-nek.

    alex-benedict-7

     

    +1 Múmiamalom-könyvbemutató a Wichmann kocsmában (1075 Budapest, Kazinczy u. 55.)

    Október 5-én 18 órától Petr Stančík provokatív, misztikus-gasztro-pornográf thrillerét a Cseh Centrum a Metropolis Media kiadóval közösen mutatja be Wichmann Tamás kilencszeres világbajnok kenus cégér nélkül is kultikussá vált kocsmájában.2016_08_29

    A tekintélyes sörpocakkal bíró kocsmáros, a legendás rántott húsos szendvics és a tipikus cseh kocsmák őszinte egyszerűségét idéző enteriőr csak úgy kiált Leopold Durman történetéért. Miért pont szegény felügyelőt kellett megbízni a cseh történelem első igazi pszichopata sorozatgyilkosának elfogásával? Milyen titokzatos erők mozgatják a közép-európai történelem szálait? Mik a hatalom helyes és helytelen gyakorlásának alapelvei? Hol adják Prága legomlósabb majoránnás oldalasát? Messze van-e onnan a Jeruzsálem, ha az ember ledolgozná a vacsorát? Ja, hogy mi az a Jeruzsálem? A Múmiamalom mindenre megadja a választ.

    A rendezvényen vendégünk lesz a szerző, Petr Stančík, akivel irodalmi szerkesztőnk, Németh Attila és a regény fordítója, Hanzelik Gábor fog beszélgetni. Tolmácsot a Cseh Centrum jóvoltából biztosítunk. Az eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött – ehhez csak egy emailt kell küldeni a kommunikacio@galaktika.hu email címre.