Címke: fagyott égbolt

Nézzük, milyen, ha az égbolt fagyott

Jeff Carlson Fagyott égbolt című műve egy igazán elbűvölő, szerethető könyvnek bizonyul. A történet maga briliáns, érdemes elolvasni.

A helyszínektől kezdve a társadalmi hierarchiáig, az író egy egészen idegen világot mutat az olvasónak. A naphalak például egyszerre félelmetesek és lenyűgözőek.

Belemenni a történetbe és bármi apró részletet elárulni belőle felesleges, mivel ez egy olyan könyv, amit minden olvasónak magának kell felfedeznie az első betűtől az utolsóig. Hogy aztán felnézhessen az égre, és elgondolkodhasson egy pillanatra. Talán annyit róla, hogy Europa (mármint a hold) igencsak központi szerepet játszik a történetben, ráadásul egy jól reprezentált Europáról beszélünk. Érezni, hogy sok, megfelelően végzett kutatómunka rejtőzik a regény mögött, írását ugyanis pontos adatokra alapozza a szerző.

A karakterekre jellemző a szolidság, ez nem az a könyv, ahol mindenki szét akarja verni a másiknak a hátsóját. Ahogyan a dolgokat kezelik, az kellőképp valóságosnak hat, hihető, hiteles. Pont úgy ahogy a jövő világát sem tökéletesnek vagy apokaliptikusnak jósolja Carlson, hanem a kettő közötti állapotot teremti meg. Az idegenekkel való kapcsolatfelvétel is kissé más irányt vesz fel, mint azt megszokhattuk, s ez mindenképp pozitív.

Egy űropera jellegű, old school, de kőkemény sci-fi regényért, amely néhol talán még horrorisztikus elemeket is tartogat, mindenképp szerezzétek be a Fagyott égboltot. Aztán meg a második részt is.

október 11, 2018
Megjelent a Fagyott égbolt 2!

Megjelent a Metropolis Media kiadó legújabb könyve, a Fagyott égbolt 2!

Az egyszerre agyas és adrenalin-injekcióval felérő történet olyan, mintha Neil deGrasse Tyson írta volna egy Michael Bay-film forgatókönyvét.

20% kedvezménnyel megrendelhető a Galaktika webshopban.

A naphalakkal történt kapcsolatfelvétel óta az Europán tartózkodó ESA-expedíció tagjai brazil kollégáikkal karöltve igyekeznek elsajátítani az idegenek nyelvét, és minél alaposabban megismerni a Jupiter-hold jégbe zárt világát. Csakhogy a csapaton belül is konfliktusok alakulnak ki, és a helyzetet az sem könnyíti meg, hogy a rivális kínai kutatócsoport erőszakosabb eszközöket vet be az őslakosokkal szemben.

Vonnie és társai hamarosan két tűz között találják magukat, a militarista felfogású ázsiaiak és a bizalmatlan naphalak egyaránt fenyegetik a fajok között kialakult törékeny békét. És közben az óceán mélyén további, ismeretlen ellenségek rejtőzhetnek…

Jeff Carlson akciódús regényében az előzményhez képest dupla adagban érkeznek az izgalmak, mivel kötetünk a sorozat második és harmadik részét is magában foglalja. Az egyszerre agyas és adrenalin-injekcióval felérő történet olyan, mintha Neil deGrasse Tyson írta volna egy Michael Bay-film forgatókönyvét.

április 5, 2018
Top 10 Galaktika könyv 2017-ből

Kicsit döcögősen és szomorú eseménnyel (elhunyt Kasztovszky Béla) indult a 2017-es év, de év végére számos érdekes könyvvel gazdagítottuk kínálatunkat. Végül 17 új könyvvel és 2 plusz kiadvánnyal zártuk az évet, és jövőre még izgalmasabb címekkel szeretnénk megörvendeztetni a fantasztikum rajongóit (2-t már láthattok a webshop Előrendelhető menüpontjában). Azonban egy kicsit tekintsünk még vissza a 2017-es évre egy top 10-es listán keresztül. Sok érdekes témáról, íróról és könyvről kellett írnom, azonban most szeretném azokat megmutatni, amelyeket a legjobban élveztem.

Fagyott égbolt

Jeff Carlson trilógiájának nyitókötete a Fagyott égbolt, ami már a kék borítójával megfogott. A történet szerint az emberiség eljutott a Jupiter Europe nevű holdjára, ahol az egyik kutató, Alexis Vonderach intelligens lényeket fedez fel. Ezek a jégbarlangokban élő naphalak, amik az évmilliók során saját kultúrát építettek. A regény nagy kérdése, hogy Vonderach képes lesz-e meggyőzni a hódítani vágyó emberiséget arról, hogy a lények miatt hagyják el az Europe-t. A pontos részletességgel bemutatott naphalakon túl szerintem a Fagyott égbolttől mindent magkapunk, amit egy szórakoztató sci-fi regénytől elvárhatunk: érdekes világ, izgalmas lények és egy megoldandó konfliktus.

Vélemények:

Galaktika (CjCore) ǁ Letya ǁ Széljegyzet

Interzóna

Kicsit mindig érdekes kikukkantani az angolszász SF termésből más nemzetekére. Ondrej Neff disztópiája, a Sötétség után mindenképp kíváncsi voltam, mit tudnak még a cseh írók a zsánerben. A kiadó következő állomása Vladimír Páral mellett az elsőkönyves Ondrej Stindl Interzónája volt. Maga a regény George Orwell 1984-ét gondolja újra, főleg a szerelmi szálat, amivel Stindl saját bevallása szerint nem volt elégedett az eredeti műben. A végeredmény egy erős, borongós atmoszférával rendelkező regény, ami egy ember önkeresését mutatja meg egy disztópián keresztül.

Részletes véleményem a Galaktikán

MetaGalaktika 12.

A nem-angolszász fantasztikumnál maradva egy másik érdekes MM-es kiadványra, a 12-es MetaGalaktikára hívnám fel a figyelmet. A vaskos kötet Argentína fantasztikus íróit mutatja be a zsáner argentín indulásától a ma is alkotó kortárs szerzőkig. Átfogó ismertetőt argentin szerkesztő barátunk, Sergio Gaut vel Hartman ad, aki elmélyed az SFF természetében, annak meghatározásában, és természetesen bemutatja hazájának legfontosabb alkotóit. A kötetben olyan nevekkel találkozhatunk, mint Jorge Luis Borges, Angélica Gorodischer, Carlos Gardini, vagy Eduardo Goligorsky. És végül, de nem utolsó sorban, szeretnénk köszönetet mondani Nektek, olvasóinknak, amiért segítettetek, hogy megjelenhessen a MetaGalaktika!

Az argentin SF áttekintése a Galaktikán

Affinitások

2017-ben egy újabb Robert Charles Wilson regénnyel is jelentkeztünk, mégpedig a közösségi média témáját körbejáró Affinitásokkal. A történet szerint Adam Fisk nem találja helyét a világban, ezért elmenekül otthonról. Útja során találkozik az InterAlia nevű céggel, ami a legjobb megoldást kínálja számára: egy új technológia segítségével megtalálhatja a hozzá hasonlókat. Adam él a lehetőséggel, és igénybe veszi a cég szolgáltatásait. Úgy tűnik, minden aszerint megy, ahogy azt mondták, de egy idő után Adamet valami furcsa érzés keríti hatalmába, valami mégsem kerek itt…

Wilson regénye inkább szórakoztató jellegű, de a téma kifejtésénél ez pont az előnyére válik: Adam megpróbáltatásain keresztül egy társadalmi jelenséget ismerhetünk meg teljes valójában. És ami szerintem külön plusz: a sci-fi-ben felüdülés a szigorú reál tudományosabb vonal mellett egy, a humántudományokhoz közelebbi témáról olvasni (gondoljunk csak az Életed történetére, mint másik jó példára).

Vélemények:

Letya

Egyik átkozott dolog a másik után

Az időutazást még nem vették ennyire félvállról, mint Jodi Taylor regényében – persze jó értelemben. Az SF kalandregény nyitókötetében megismerjük Max-et, a múltjárót, aki boldogan éli komolytalan életét a St. Mary falai közt. A középkorból a kréta korig mindent bejár társai oldalán, amíg valaki szabotálni nem kezdi az intézmény működését. Max kezébe veszi a dolgokat, és kideríti, ki akarja bezáratni szeretett otthonát. Igaz, más időutazós regényekhez képest a tudományos rész nincs részletesen ismertetve, inkább a szórakoztatáson van a hangsúly, de pont a kaland rész miatt nem is hiányolja az ember a tudományoskodást. A regényben erős a humor faktor, de emellett teljesen jól megfér a dráma is. Kellemes kikapcsolódás bárki számára, az SF-t ódzkodó ismerőseinket pedig az Egyik átkozottal rá is szoktathatjuk a zsánerre.

Vélemények:

Letya ǁ HaBár ǁ Könyvesem ǁ BibiBuchLove

MI, Bob

A humor vonalon maradva megemlíteném egy másik kiadványunkat, Dennis E. Taylor MI, Bob-ját. A történet főhőse Robert, sikeres vállalkozó és geek. Miután jól megszedte magát, úgy dönt, éli a kockák életét, de biztos, ami biztos, köt egy életbiztosítást is, ami lehetővé teszi – hogy ha a tudomány úgy fejlődik a jövőben -, akkor a halála esetén a hibernált testéből fel tudják támasztani. És Bob hirtelen meghal. Aztán a 22. században ébred, és rá kell jönnie, az állam tulajdona lett. Laza stílusú regény, ami egy percig sem veszi magát komolyan. Minden megvalósul benne, amire egy SF rajongó vágyhat: csillagközi utazás, az emberiség megmentése, új bolygók felfedezése.

Vélemények:

Letya ǁ Szubjektív Kultnapló ǁ Supernatural Movies ǁ Shannara ǁ Inside my head

A Viking visszatér

Viszonylag fiatal olvasóként érdekes élmény volt megismerkedni Zsoldos Péter műveivel. Az idén három, újra kiadott regény közül a Viking visszatért keltette fel leginkább a kíváncsiságomat. A történetet talán nem kell bemutatni, de az új Zsoldos-olvasók számára azért álljon itt egy rövid ismertető: Gregor Man és társai egy műszaki hiba következtében nem tudnak hazatérni a Földre, egy ismeretlen bolygón kell vesztegelniük. A baj csak fokozódik, amikor Gregor Man teljesen elszakad társaitól, és magára marad. Izgalmas, ahogy Zsoldos Péter a Robinson Cruise-t sci-fi-síti (Nogo megjelenésével egyértelmű a párhuzam), majd saját korának tudományos és irodalmi trendjeivel házasítja azt. Még ma is bőven megállja a helyét.

Vélemények:

Részletes véleményem a Galaktikán ǁ Pasztler Ágota írása a Zsoldos-életműről

Fiú a pokolból

Ideje volt már, hogy a két Sztrugackij-kisregény – A kölyök és a Fiú a pokolból – egymás mellett szerepelhessen. A Fiú a pokolból kötetünkben ez végre megvalósulhatott. A két kisregény különböző történeteket mesélnek el, de egy koncepció köré épülnek: egymás megismerése. Mindkettőben megtalálható a hamisíthatatlan Sztrugackij-féle humanizmus, oroszos filozofálás, és a jól ismert Delelő univerzum hangulata. Megérdemelten dobogós.

Vélemények:

Részletes véleményem a Galaktikán ǁ Letya

Varázsőrség

Őszintén, kicsit féltem az új Őrség-kötettől, mert már egy sokadik epizódként érkezett egy hatrészes hízott fősorozat és jó pár kiegészítő kötet mellé. Azonban Lukjanyenko és a mellé szegődő Suspanov megleptek. A Varázsőrség a jól ismert Éjszakai és Nappali Őrség egy kísérletét mutatja be: Fény és Setét párti ifjú mágusok iskoláját. Az intézmény működését és annak diákjait Dreher szemszögéből követhetjük nyomon. A Lukjanyenko-Suspanov írópáros a megszokott formában (három különálló történet) mesél a Másfélékről, tágítja az eddig is gazdagnak számító világot, miközben a megfelelő arányban adagolják az akciót és a magvas gondolat részét. Így lett végül a legnagyobb félelmem a második kedvencem az idei évben.

Vélemények:

Részletes véleményem a Galaktikán ǁ Niitaabell ǁ Szubjektív Kultnapló

Kifordított világ

Hiába az Őrség, Sztrugackij-testvérek és Bob, a legnagyobb befutó nálam Christopher Priest lett. Végre magyarul is olvasható az író nagy klasszikusa, a Kifordított világ, ami egy különös fizikai szabályoknak engedelmeskedő várost, a Földet mutatja be. A könyv főhőse, Helward Mann, ifjú céhtag, aki elérve a felnőtt kort (650 mérföld) felfedezheti a Földön túli világot. Priest a regény elején folyamatosan zavarba ejt minket, majd szép lassan elfogadtatja velünk, hogy amit olvasunk, az teljesen normális, nincs itt semmi, amin csodálkozni kell. Vagy mégis? Tömény zsenialitás, ahogy Priest folyamatosan megcsalja az olvasót. Szerintem mindenképpen érdemes elolvasni.

Vélemények:

Részletes véleményem a Galaktikán ǁ Letya ǁ Egy korábbi cikk az SFmag-ról

És nektek idei könyveink közül melyikek tetszettek? Itt és kommentben megírhatjátok a véleményeteket!

december 28, 2017
Elhunyt Jeff Carlson

Július 17-én hunyt el a Fagyott égbolt szerzője, Jeff Carlson. Az író tüdőrákban szenvedett, 47 éves korában hunyt el.

Az amerikai szerző 1969-ben született a Holdra szállás napján. Ez időtájt édesapja a NASA-nál dolgozott, így Carlson már gyerekkorában kapcsolatba került az űrkutatással, anyai nagyapja sci-fi rajongóként pedig az irodalom felé irányította a gyermek Carlsont. Ez a két korai élmény jelentősen meghatározta az író későbbi karrierjét.

Végzettségét tekintve bölcsész, de volt sofőr, pincér és kereskedelmi ügynök is. Habár a munka világában nem mindig volt köze az irodalomhoz, sosem tett le arról az álmáról, hogy egyszer hivatásszerűen is foglalkozik vele. Carlson nem hiába reménykedett. 1994-ben megjelent első rövid hangvételű novellája, az „Exit” egy SF-találkozó programfüzetében. Ezt követően a Darkling Plainben jelent meg „Nyomás” című írása (Galaktika 325).

Első regényét, a Plague Year 2007-ben publikálta, ez egy trilógia nyitókötete volt. A háromrészes sorozat egy nanovírus által okozott járvány történetét meséli el. A második részt, a Plague Wart (2008) Philip K. Dick-díjra is jelölték, az elsőnek pedig eladták a megfilmesítési jogait. A következő könyvsorozata 2012-ben jelent meg, ez volt a Fagyott égbolt. A már magyarul is olvasható könyv a Jupiter jeges holdjára, az Europára invitálja az olvasókat, ahol egy kutatóexpedíció értelmes lényekre utaló nyomokra bukkan. A sci-fi thriller azóta trilógiává nőtte ki magát, a zárókötet, a Blindsided 2016-ban jelent meg. A két könyvsorozaton kívül még egy önálló regényét, az Interruptot (2013) írta, novellái pedig a Long Eyes and Other Stories című kötetben jelentek meg.

Carlson műveit eddig 17 nyelvre fordították le, köztük csehre, németre, hollandra, japánra, spanyolra, törökre és oroszra.

Nyugodjon békében!

július 29, 2017
Fagyott égbolt: könyvajánló

Amikor elkezdtünk foglalkozni a Fagyott égbolttal, érdekesebbnél érdekesebb témákba botlottunk. Először is ott volt a Jeff Carlson által feltöltött videó, melyben a könyv keletkezéséről mesélt. Felcsigázta kíváncsiságunkat a salzburgi jégbarlang-rendszer, amelyről az író az Europa jeges világát mintázta, így megnéztük magunknak az Ausztria területén elterülő földi csodavilágot. Majd eszünkbe ötlött: most kezdte meg „haláltáncát” a Cassini űrszonda, mely a Szaturnusz rendszer előtt járt a Jupiternél is. A Cassini közvetve foglalkozott az Europával, így az űreszköz 20 éves munkáját foglaltuk össze egy külön cikk kedvéért. Adva volt a következő téma is: beszéljünk egy keveset az Europáról. A téma mindenképp érdekes, hisz a NASA ezen a holdon feltételezné a Naprendszeren belüli földönkívüli életet. Végül elérkeztünk a végcélhoz, újra az Európán vagyunk, de most már a huszonkettedik században, a 2113. évben.

Az emberiség hatalmas mennyiségű pénzt ölt egy felfedező út megvalósításába, melynek célja a Jupiter negyedik legnagyobb holdja, az Europa. A motiváció egyszerű: ahhoz, hogy csillagközi fajjá váljunk, üzemanyagra van szükségünk. Az Europán pedig a vízjégből kinyert anyag segítené meghajtani az űrhajókat, ezzel dinamikusabbá téve a kereskedést, a terjeszkedést az űrben, a Naprendszerben, és ki tudja, egyszer talán azon kívül is.

Azonban egy csapásra minden megváltozott, amikor egy furcsa dolog került elő a masszív jégréteg alól: egy apró bogár elpusztult maradványa. Ezzel bebizonyosodott, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban. Majd az emberek kutatócsoportot küldtek a holdra, és megkezdődött az igazi kaland.

Jóval színesebb ez a befagyott világ, mint amennyire az elsőnek tűnhet. A regény főszereplője, Vonnie társai elvesztése után összetalálkozik a naphalaknak nevezett, értelmesnek tűnő, ám állatszerű élőlényekkel. Vonnie nagy nehezen, de megmenekül előlük, s megkezdődik a vita közte és a kutatócsoport között, miszerint jogos-e, ha saját célokra használnák fel ezeket a halakhoz hasonlatos lényeket. Egyelőre nem tudni, hogy az emberi intelligenciához mérve fejlettek-e vagy sem, de Vonnie nem akarja veszni hagyni az óriási felfedezés esélyét.

A regény nagyon pontos tudományos adatokat vonultat fel, sőt a naphalak anatómiája is teljesen valóságosnak hat. Csillag alakú testük nagyban megkönnyíti a mozgásukat a felszín alatt, illetve különleges gesztusaikkal kommunikációjuk is egyértelműnek, logikusnak hat. Látszik, Carlson figyelembe vett minden lehetséges részletet, az égitest jégtakarójától kezdve, a napfény hiányán át, egészen az izolált környezetig.

Mivel mostanában népszerű tendencia a női főszereplők szerepeltetése, azt hihetnénk, Carlson is csak kötelezően tuszkolta bele Vonnie-t a történet középpontjába. Természetesen nem újdonság, ha egy alkotásban nő a főhős. Sőt, láttunk is sok kiemelkedő művet ennek jegyében. Azonban sokszor érezni azt, hogy ezek a szereplők nem elég kidolgozottak, csak üres héjak, vagy nem hitelesek nőként. De Vonnie nem egy sztereotípia, és nem is egy túlságosan kontrasztos, vérbeli kemény csaj. Vonnie egy esendő ember. Egy nő, akit a férfiak igenis kiszorítanak a felelősségteljes munkákból, akinek nem hiszik el, hogy a naphalak értelmes lények, s akinek a kutatásait is megkérdőjelezik. Carlson sikeresen megtalálta az egyensúlyt, és remek női főszereplővel gazdagította a science fiction zsánerét.

Az Europa vad és jeges világa hitelesen van ábrázolva, ajánlott nagy nyári hőségben olvasni, garantálom, hogy azonnal dideregni kezd az olvasó.

Talán nem túlzás azt mondani, hogy a Fagyott égbolt minden szempontból érdekes regény. Az alapfelvetés újszerűen hat, érdekesek az anatómiai pontossággal bemutatott naphalak, a különleges jégvilágot is hasonló precizitással mutatja be. A regény vége számos nyitott kérdést hagyott, melyekre a két folytatás fog választ adni. Reméljük, hogy hamarosan olvashatjuk őket.

Összegezve tehát Jeff Carlson Fagyott égboltja egy újszerű, izgalmas, kiemelkedően érdekes SF-thriller. A naphalaktól kezdve, a női főszereplőn át, az Europa kutatásának politikai felütéséig minden összefüggésben van egymással. Mindenkinek tudnám ajánlani, aki izgalmas thrillerre vágyik, vagy akit érdekel egy kiváló sztori tudományról, idegen civilizációról, az emberi gyarlóságról, és társadalmunk erős kritikájáról.

május 25, 2017
Fagyott égbolt: az Europa jegén és alatta

Van-e élet a Földön kívül? Gyakran tesszük fel a kérdést, és még mindig nem kaptunk egyértelmű válaszokat, bizonyítékokat a témában. Mindig akadnak lelkes UFO-vadászok, akik általában elfogult űrlény-hívők, s szerintük az idegenek már köztünk élnek. Akadnak olyan teóriák is, miszerint egy kozmikus valóságshow részei vagyunk, de az sem ritka ilyen körökben, hogy egy idegen civilizáció hozott minket ide erre a bolygóra. Az SF-ben járatos olvasóknak is sokszor elkerekedik a szemük ezek hallatán, egy valamiben azonban egyetérthetünk: most már tényleg ideje lenne valahol életet találni az univerzumban!

Alapvetően a tudományos fantasztikumnak, mint műfajnak gyakran egyik népszerű témája, hogy léteznek rajtunk kívül is fejlett civilizációk a világűrben, de ahogy a konteók esetében is történik: ahány írás, annyi elmélet született már. Azonban az SF alkotások, melyek űrlényekkel foglalkoznak, legnagyobb részben másik naprendszerbe, csillaghalmazba, alternatív univerzumba helyezik el az idegen fajokat. No de mi van akkor, ha az élet itt van az orrunk előtt? Mondjuk a saját Naprendszerünkben.

A Jeff Carlsonnal és a Fagyott égbolt című regénnyel kapcsolatos cikksorozatunk előző részében a Cassini űrszondáról volt szó, mely 1997 óta járja a világűrt pazar felfedezések sorát megmutatva a földi tudósoknak. A Cassini ugyan csak érintőlegesen foglalkozott a Jupiter rendszerével és az Europával (képeket készített, majd továbbhaladt a Szaturnusz rendszerébe), mégis felkeltette a szakemberek érdeklődését.

Vastag jégrétege alatt, az Europa hold masszív óceánt rejt, mely folyékony vizet, és olyan anyagokat tartalmazhat, melyek elengedhetetlenek a földi értelemben vett élet kialakulásához. Ha van is élet a mélységes és sötét óceánban, akkor is csupán a földi tengerekben is előforduló mikrobákhoz lehetnek hasonlatosak. Az Europa felszínét folyamatos sugárzás támadja, ami elpusztíthatja az organikus anyagokat, így a felszínen egészen biztosan nem fogunk életre lelni.

A felszín helyett inkább az alatt vizsgálódnának a kutatók. Legalább tíz centiméter mélyre fúrva már komoly információkkal szolgálhatna a jégtakaró. Például speciális mikroszkópok kereshetnének akár holt mikrobákat a felszín közeli részekben, más eszközök pedig szerves anyagok után kutathatnának. Rengeteg mérés, és különböző, ilyen célokra fejlesztett eszközök szükségesek az esetleges bizonyítékok kutatására, hiszen ha bármilyen életre utaló jelre bukkannánk, azt 100%-os bizonyossággal kell bizonyítani. Azt mondani sem kell, ha az Europa képes életet biztosítani különböző mikroorganizmusoknak, az szenzációs, de egy csöppet ijesztő felfedezés is lenne: valóban nem vagyunk egyedül a végtelen univerzumban.

Legközelebb 2022-ben indítanak oda küldetést, ami az Europa Clipper névre hallgat, és kimondottan a Jupiter holdjával fog foglalkozni, életet keresve az Europa jeges világában. Néhány évvel később pedig egy olyan űrhajó követné őt, ami képes lesz a felszínen is landolni, hogy onnan közvetlenül lehessen vizsgálódni és élet után kutatni a holdon.

A BBC Newsnak így nyilatkozott Dr. Robert Pappalardo, a NASA, és az Europa Clipper misszió tudósa:

„Tényleg megpróbálunk potenciális lakhatóság bizonyítékaira lelni az Europán, – az élet alap összetevőit keressük: főként vizet, amely olyan kémiai vegyületeket tartalmaz, amik az élethez szükségesek. Megpróbáljuk megérteni az óceánt, a jégburkot és a hely földrajzát. Ha ezek eredményeit összevegyítjük, megkapjuk az Europán lévő aktuális aktivitási szintet.”

Tehát, ha van is élet a jégtakaró alatt, még sok évet kell várnunk arra, hogy bebizonyítsák. Azonban nem lehet elégszer hangsúlyozni: az élet jelenléte alatt nem zöld (vagy szürke) emberkéket értünk, vagy harminc méter hosszú gilisztákat pengeéles fogakkal, hanem apró, szabad szemmel nem látható mikroorganizmusokat. Ám évmilliók során ezekből a kicsiny lényekből, ha az evolúció feltételei érvényesülnek, akár sokkal összetettebb létformák is kialakulhatnak.

Cikksorozatunk következő részében Jeff Carlson Fagyott égbolt című regényével fogunk foglalkozni.

május 24, 2017
A hét grafikusa: Jasper Schreurs

Újraéledő rovatunkban, a Hét grafikusában most a Fagyott égbolt borítójának illusztrátorát, Jasper Schreuert, vagy más néven Jasper Hollandot ismerhetitek meg.

Schreuers Afrikában nőtt fel, de 14 évesen visszatért Hollandiába. Az iskolában nem igen érezte jól magát, azonban a rajzolásban megtalálta a maga számítását, így művészeti szakon folytatta tanulmányait. Első komoly szakmai kihívását mesterszakosként kapta: egy állítólagos holland báró megkérte, menjen körbe Hollandia múzeumaiban, hogy reprodukciókat készítsen felmenőiről. A későbbiekben szabadúszó grafikusként olyan cégeknek kezdett dolgozni, mint az Addidas, az Unilever, a Philips vagy a Shell. Londoni munkája után úgy döntött, Fidzsire költözik. 13 évig élt a szigeten, ott házasodott meg, később pedig két lánya született; és természetesen továbbra is alkotott. Főleg magazinok és könyvkiadók számára készített különböző illusztrációkat, de fidzsi-i évei alatt Fidzsi-szigetek államának felkérésére még bankjegyet is tervezett.

A Deviantart szerint Schreuers egy nagyon sokoldalú alkotó, aki otthonosan mozog a különböző stílusok között, a holland képzőművészet hagyományaitól egészen a hiperrealizmusig.

Az ismertető végén egy kis összeállítást mutatnánk Schreuers illusztrációiból; további képeket Schreurs Deviantart oldalán találhattok.

Hüvelyek a kanyonban

Űrkatasztrófa

Borító Hugh Howey Bern Sagájához

A Fagyott égbolt – 2. rész borítója

Karakterrajz

Illusztráció a Bern Sagához

május 19, 2017
Fagyott égbolt: a Cassini űrszonda felfedezései

A sci-fi műfajának alapeleme az elvágyódás, a misztikus világűr, a felfedezés varázsa, és a szokatlan, nem e világi földrajzi helyek. Azonban azt se felejtsük el, hogy otthonunk, a Föld önmagában egy csoda. Szülőbolygónkon is megannyi gyönyörű táj, szélsőséges körülmények között élő lény található. A fantasztikumért nem mindig kell másik bolygóra látogatni, megtalálhatjuk azt a Földön is. Jeff Carlsonnal is a nászútján jött szembe az ihlet, melyet fel is használt Frozen Sky című művéhez, melyet most először olvashat magyarul a nagyérdemű.

A magyarul Fagyott égbolt címen megjelent regény a Jupiter negyedik legnagyobb holdján, az Európán játszódik, ahol a történet főhősére, Vonnie-ra és társaira megannyi kalandos felfedezés vár.

Ám mielőtt a regénnyel foglalkoznánk, ejtsünk pár szót az Európáról, a Cassini-Huygens űrszonda eredményeiről és az Európa rejtélyes jégvilágáról.

A Cassini-Huygens űreszközt 1997-ben bocsátották ki a világűrbe, azzal a feladattal, hogy a Szaturnusz környezetét vizsgálja, illetve hogy eljuttassa a Huygens leszállóegységet a Titán hold felszínére. A Jupitert és holdjait közvetlenül nem kutatták, azonban remek fotókat készített az űrszonda az útja során.

A küldetés azonban számos új, nem várt és meglepő eredményt is produkált, nézzük is őket sorjában:

A Titan hasonló felszíni képződményekkel rendelkezik, mint a Föld, légköre van, amelyben szerves anyagokat is lehet találni, és a holdon metántartalmú csapadék hullik alá, tavakat létrehozva. Lehetséges lenne tehát az élet a Földön kívül? Ráadásul nem is kell annyira „messzire” menni érte? A Naprendszer egyre inkább meglepi a tudósokat, hiszen az Európa hold után a Szaturnusz rendszerében feltételezhető az élet, vagy az arra alkalmas környezet. A Szaturnusz másik nagy holdjából, az Enceladus a felszínéről vizet tartalmazó anyag lövell ki. A felszín akár hatalmas vízóceánt is rejthet.

A Szaturnusz mindkét pólusánál gigászi hurrikánok tombolnak, és az északi póluson szabályos hatszög alakú képződmény van jelen, melyről eddig nem sokat tudtak elmondani a kutatók. A hexagon egy nagyon erős örvényzóna, melynek pontos magyarázata még hátra van, de a küldetés utolsó részében behatóbban fogják vizsgálni a jelenséget.

A Cassini programot eredetileg négyévesre tervezték, de azóta kétszer is meghosszabbították. Azonban most már tényleg a nagy befejezésre készül az űrszonda, ugyanis idén április végétől megkezdődtek pályamódosításai, melynek eredményeképpen hamarosan a Szaturnuszba csapódik.

Az űreszköz pedig még „haláltánca” közben is bámulatos dolgokkal kápráztatja el az emberiséget. Ahogy halad elkerülhetetlen végzete felé, a Cassini minden korábbinál jobban meg fogja közelíteni a Szaturnuszt. Huszonkét keringés alkalmával a gyűrűk belső pereme és a bolygó között halad át, így pazar képeket láthatunk majd a legbelső gyűrűkről és persze magáról a Szaturnuszról is.

A 110 ezer kilométer per órás sebességgel mozgó Cassini saját, hatalmas tányérantennáját használja védőpajzsként, hiszen ekkora sebességnél a legapróbb szemcsék is végzetesek lehetnek a szonda számára.

Azonban, arra a tudósok sem számítottak, hogy a bolygó és gyűrűi közötti nagyjából kétezer kilométer széles sávban pormentes üresség tátong. A különleges környezet mellett szokatlanul csöndes arrafelé az űr. A Cassini mindeddig a rádió és plazmahullám-vizsgáló rendszerét használta a különböző űrbéli részecskék emberi fül számára hallható hanggá konvertálására. Amíg az eszköz a gyűrűket járta, másodpercenként több száz ilyen részecskét tudott rögzíteni, azonban az üres térben megszűntek a hangok. Csupán néhány alkalommal lehetett felfedezni a részecskék „dallamát”.

Tehát már csak pár hónapja maradt hátra a nagyszerű űrszondának, de ez alatt az idő alatt is számíthatunk meglepő felfedezésekre.

Az elmúlt húsz év során a Cassini űrszondának köszönhetően többet tudtunk meg a Jupiterről, a Szaturnuszról és azok holdjairól. Köszönjük a munkát, Cassini!

A cikksorozat következő részében a lehetséges élettel foglalkozunk a Naprendszerben. Irány az Európa!

május 17, 2017
Űrbéli jégvilág Ausztriában

A Könyfesztiválra megjelent új kötetünk születésének érdekes története van. A Fagyott égbolt (Frozen Sky) című SF-könyv szerzője, Jeff Carlson maga beszél az alábbi videóban regényéről, s arról, miként jött az ötlet, hogy megmutassa az olvasóknak a Jupiter jeges holdjának, az Európának szélsőséges, ám egyben fantasztikus világát.

Az ihlet az írót nászútján találta meg, mikor Németország és Ausztria gyönyörű tájain barangolt újdonsült feleségével.

A mézeshetek alatt bejárták a világ legnagyobb jégbarlang-rendszerét, ami Salzburg közelében, a háromezer lakosú Werfen falu mellett, a Tennengebirge hegységben található. A látogatás mély nyomokat hagyott Carlsonban. A földalatti jégbirodalom egy igazi csoda, lélegzetelállító látványosság. Az is biztos, hogy nem kell messzire mennünk, ha sci-fibe illő tájakat szeretnénk látni. A barlang májustól októberig várja a turistákat, de a túrához ajánlott még nyár közepén is rétegesen felöltözni.

A 42 km hosszan elterülő Jégóriások Világát 1879-ben fedezték fel. A barlangrendszerben számos különböző jégképződmény megtalálható. Tavasszal az olvadt vízcseppek a repedések között eljutnak a barlang alsóbb szintjein lévő örökös télmvilágába, ahol újra megfagy a víz, ezzel csodálatos új képződményeket hozva létre.

A videóban így nyilatkozik Carlson:

„A Fagyott égbolt ötlete eredetileg onnan származott, hogy a feleségemmel a mézesheteket töltöttük Németországban és Ausztriában. Az egyik nevezetesség, amit meglátogattunk a nagy jégvilág volt. Ez egy figyelemreméltó földalatti katakomba és alagútrendszer, amely földtörténeti korok alatt vájódott ki egy hegy belsejében hóból és jégből. Szerencsénk volt, hogy egyszer csak csak ketten maradtunk a feleségemmel (meg egy idegen fickóval), mert éppen egy tinédzserekből álló csoport jött velünk szembe, akik hangosan nevetgéltek meg kiabáltak, aztán csak mi hárman mentünk tovább. Síri csend volt és sötétség. Az egyik pillanatban az idegenvezető kikapcsolta lámpáját és mi csak hallgattuk az üres mélységet és a sötétséget, ami csendesen visszhangzott körülöttünk.

Visszakapcsoltuk a lámpáinkat, és akkor ott voltak ezek az óriási lepedőszerű jégtavak és hát… lenyűgöző volt. Akkor gondoltam úgy, hogy ebből írok egy történetet, aminek valahogy muszáj lesz ijesztőnek is lennie.

Nagyjából a nászutammal egy időben a Cassini űrhajó épp „készülődött” az űrbe, és azóta is a Jupiter rendszert járja. Az egyik leglenyűgözőbb dolog ebben a rendszerben a bolygó hatodik holdja, az Európa, ami majdnem ugyanakkora, mint a mi holdunk. De alapvetően az Európa nem egy sziklás, köves égitest, hanem az egész jégből áll. Még mindig nem tudjuk biztosan, mi rejtőzhet a masszív jégtakaró alatt. Tudósok úgy gondolják, hogy a tíz-húsz kilométer vastag takaró alatt óceánok húzódhatnak.

Itt jön képbe az én történetem…”

Az elzárt, klausztrofób világok misztikuma úgy néz ki, mindig megihleti az írót, hiszen az áprilisi Galaktikában olvashattuk a Nyomás című novelláját, melyben a főhős az óceán mélyére süllyedt családja érdekében.

Íme, Carlson nyilatkozata:

május 10, 2017
Nyerj könyvet: Fagyott égbolt

A könyvfesztiválra megjelent három kötetünk egyike Jeff Carlson Fagyott égbolt című regénye. A Philip K. Dick-díjra is jelölt amerikai szerző hihetetlenül izgalmas, pontos adatokra épülő hard-SF thrillerében a Jupiter jeges holdján, az Europán valami él. Robotszondák a fagyos felszín alatt egy ősi alagútrendszerre bukkannak, melynek falait ismeretlen írás hieroglifái borítják. A történet az olvasónak olyan filmszerű élményt ad, mintha mi magunk is ott keresnénk a rejtélyek megoldását az űrhajósokkal.

Május 2-án kisorsolunk egy példányt a kötetből. A sorsoláson automatikusan részt vesz mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak.

Még nem vagy tag? Lépj be most!

A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk, és több partnerünknél is. Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.

Legyél tagja egy igazán fantasztikus klubnak!

Játékunk véget ért. A nyertes:
Czapovics József (Dunaharaszti)
Gratulálunk!

április 27, 2017