Címke: expedíció

  • NASA: Pénz kell, hogy tartósan a Holdon maradjunk

    Jim Bridenstine, a NASA igazgatója szerint az amerikai űrkutatási hivatalnak 20-30 milliárd dollárra lesz szüksége a következő öt évben Hold-programjának megvalósítására. Ez azt jelenti, hogy a NASA jelenlegi évi mintegy 20 milliárd dollárra rúgó költségvetését éves szinten 4-6 milliárd dollárral kell kiegészíteni.

    Ez az első alkalom, hogy a NASA képviselője nyilvánosan beszélt az  Artemis nevű Hold-programjának becsült költségéról. A május végén bemutatott misszió célja, hogy folyamatosan fenntartható jelenlétet létrehozni a Holdon.

    A NASA a következő öt éven belül az Artemis program keretében ismét űrhajósokat akar küldeni a Holdra, köztük az első nőt. A Holdon utoljára 1972-ben, az Apollo-17 misszió során jártak amerikai űrhajósok. A XX. századi Hold-missziók az Apollo nevet kapták, Artemis a görög mitológiában Apollo ikertestvére, a vadászat, a vadállatok és a Hold istennője.

    A program a tervek szerint nyolc űrhajó indítását foglalja magában. Az Artemis-1 egy 2020-ra tervezett, legénység nélküli misszió a Hold körül, az Artemis-2 legénységgel a fedélzetén fog keringeni a Hold körül szintén 2020-ban, az Artemis-3-mal 2024-re emberek lépnek a Hold felszínére.

    A három űrhajót minden idők legnagyobb hordozórakétája, a Space Launch System (SLS) juttatja majd fel a kijelölt helyre.

    Öt további űrhajóval viszik fel az űrbe a Gateway holdkörüli űrállomás építőelemeit 2022 és 2024 között, magáncégek segítségével. A Gateway állandó bázisként fog szolgálni a Holdra, valamint a Marsra tartó asztronauták számára.

    Ez a költségvetés kevesebb a korábbi becsléseknél, de  valószínűleg ezek nem a végső számok. Brindenstine elismerte, hogy az űrutazás veszélyes és kiszámíthatatlan, ezért lehetetlen pontosan meghatározni költségeit.

  • LEGO holdmodul

    A LEGO különleges készlettel ünnepli meg a holdraszállás ötvenedik évfordulóját. A jeles alkalomra időzítve  készítették a a holdprogram leszálló egységét. A Creator sorozatban megjelent készletet a haladóknak szánják. A lehetséges legnagyobb élethűség elérése érdekében replikát a NASA-val közösen fejlesztették ki.

    A készlet 1087 építőkockát tartalmaz.

    A leszállóegységről leválasztható a felszálló modul.

    Nem hiányozhat a két űrhajós sem.

    A kabin ajtaja nyitható és elfér benne a legénység.

    A könnyebb játék kedvéért a fal is eltávolítható.

    A kiegészítő darabok között megtalálható a videókamera, a zászló, a lézerreflektor is és az emléktábla is.

    A jubileumi kiadásban az űrhajósok sisakja a valódihoz hasonlóan aranyfüst réteget kapott.

    A leszálló egység teljes mérete 20 x 22 x 20 centiméter.

     

    A készlet 99 eurós áron vásárolható meg.

  • Annihilation kritika: Már most megkaptuk 2018 legjobb sci-fijét?

    Már tavaly szeptemberben komoly vihart kavart az Annihilation, amikor kiderült, hogy Alex Garland (Ex Machina) filmet készít a Déli Végek című regénytrilógia első részéből, az Expedícióból. Sokan azt várták a filmtől, hogy a következő Érkezést kapjuk meg, mély filozófiával és lassú történetmeséléssel, egy hardcore sci-fi körítésében. Ezek a nézők nem is tévedtek nagyot, ugyanis 2018 eddigi legjobb filmje minden kétséget kizárólag az Annihilation, amely pár napja vált elérhetővé a Netflixen. Kár, hogy nem mutatták be végül a magyar mozik Garland adaptációját, mert a film látványvilága követelte magának a nagyvásznat.

    A történet szerint a kormány felfedez egy furcsa természeti anomáliát a floridai vadon déli végén, amelyet gyorsan karantén alá is helyeznek. Ezek után válogatott csapatokat küldenek az X-Térségbe, hogy felfedezzék, mi folyik a különös búra alatt. Az expedíciók sok emberéletet követelnek, míg egy napon a projektbe a férje miatt belekeveredik Natalie Portman karaktere, Lena is. Öt nőt küldenek az Annihilation története szerint az ismeretlenbe, akik között van rohammentős (Gina Rodriguez), pszichológus (Jennifer Jason Leigh), fizikus (Tessa Thompson), geológus (Tuva Novotny), és persze a meggyötört arcú biológust játszó Natalie Portman.

    Az Annihilation abból a szempontból nagyon különleges, hogy a vizualitás és a történetmesélés is arra megy rá, hogy a nézőt meggyötörje. Nagyon komoly témákat feszeget Garland laza irodalmi feldolgozása, mely sok ponton eltér a könyvtől, de pont a szabad értelmezés miatt lesz jó. A rák, az önpusztítás, a depresszió mind megjelennek motívumokként, melyek az X-Térségben végképp foglyul ejtik a főszereplőket. Egy mutáns medvével való találkozás biztos, hogy a legtöbb nézőnél ki fogja verni a biztosítékot, ugyanis ez a jelenet és a finálé képesek arra, hogy megragadják az ember fantáziáját és még napok múlva is a filmről gondolkodjunk.

    Alex Garland új alkotása ugyanis képes erre, nem ereszt az Annihilation, a jól kivitelezett, filozofikus felvetések miatt velünk marad. Az Érkezés sikere is azt mutatta, hogy az emberek vevők az agyalós sci-fi filmekre és az Annihilation is ezt a kategóriát erősíti. Ráadásul a főszereplők is jól kidolgozottak, lehet velük azonosulni, a csak nőket felvonultató fősodor miatt se érződik úgy, hogy túltolnák a készítők a feminizmust.

    Az  elzárt ökoszisztéma, az Annihilationben uralkodó elkorcsosult, de helyenként gyönyörű, díszdoboz-szerű világ jól jellemzi a mai embert és a társadalmat. Ezúttal Natalie Portman is képes felnőni a szerepéhez, neki is köszönhető, hogy az önpusztítás és a depresszió témái ennyire erősek az Annihilation 2 órás játékideje alatt. A szép látványvilág és az erős gondolatok mellett a film zenéi is hozzátesznek a hangulathoz, így simán ki lehet jelenteni, hogy összességében az Annihilation még katartikusabb végeredményt kínál a végső tanulságával, mint az Érkezés.

    Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy film egyes elemei ennyire összeállnak és segítik a helyenként abszurd és megbotránkoztató sztorit felépíteni. Az Annihilation esetében Alex Garlandnak ismét összejött a bravúr, ámbár érdemes vigyázni a filmmel, gyenge idegrendszerű nézőknek nem ajánljuk.

    Értékelés: 10/10

  • 8 hónap a Marson: szimuláció

    A NASA, valamint a Hawaii Egyetem munkatársainak közreműködésével jött létre a HI-SEAS projekt, amelynek célja az élet szimulálása a Mars felszínén. A kísérlet a világ legnagyobb működő vulkánja tövében, a hawaii Mauna Loa lejtőin zalik, teljesen elkülönítve a civilizációtól. A szimulációban résztvevő emberek lakhelye egy félkör alakú dóm, ami fel van szerelve minden szükséges eszközzel, amire szükségük lehet az űrhajósoknak egy valódi marsi expedíció során.

    Egészen eddig 5 sikeres szimulált marsi expedíciót indítottak a szervező kutatók, a legutolsó ilyen küldetés idén szeptemberben ért véget, 8 hónap izoláció után. A kísérletben résztvevők fizikailag teljesen elkülönülve éltek, csak előre elkészített, tartós élelmiszereket ettek, amiket egy hosszú távú űrutazás során tárolni lehetne károk nélkül, valamint az ottani laborban termesztett zöldségeket, melyekből bőven volt választék.

    A kommunikáció a „marsi” és a „földi” emberek között is nehezítve volt. 20 perces időeltolódást hoztak létre mesterségesen az üzenetek között, hogy imitálják a valós Mars-Föld távolság által okozott viszonyokat. Ezen kívül, ha a „Mars” felszínén kellett kísérletet végrehajtani vagy terepmunkát végezni, akkor a csapat tagjainak kötelező volt szkafandert viselni.

    Mars a Földön

    A küldetés tagjai még idén januárban kezdték el a szimulációt, aminek a főbb célja a különböző technikai, illetve gyakorlati szempontok mellett az volt, hogy kiderítsék, hogy egy csapat hogyan tud huzamosabb ideig együtt dolgozni és élni a privát szféra csaknem teljes elhagyásával.

    Laura Lark, a szimuláció egyik résztvevője így vélekedett a kutatásról és expedíciókról: „A hosszú távú űrutazás abszolút lehetséges. Vannak technikai kihívások, melyeken felül kell kerekedni. Vannak emberi problémák, melyeket meg kell oldani, emiatt jött létre ez a program. Azonban ezek megoldása csak a befektetett energia kérdése. Teljes mértékben képesek vagyunk rá.” Például Lark feladata programozóként, a dóm körüli területről alkotott 3D térkép készítése volt, melyet utána a csapat többi tagja is fel tudott használni a saját munkájukhoz.

    A Hawaii Egyetem csapata a következőkben is folytatni fogja kutatásait, hogy miként hat az emberekre az ehhez hasonló huzamosabb ideig tartó munka, mégpedig nem is kell rá sokat várni, ugyanis a NASA-val való következő 8 hónapos küldetésük 2018-ban már elkezdődik.