Címke: evolúció

  • Az evolúció és a kutyák játékossága

    Evolúciós megközelítésben vizsgálják a különböző fajtájú kutyák játékosságát az Ökológiai Kutatóközpont, a Stockholm Egyetem és az ELTE Etológia Tanszék munkatársai. Azt kutatják, hogy mely fajták játékosabbak és ennek milyen evolúciós okai lehetnek. Statisztikai módszerekkel egy több tízezres svéd adatbázisból közelíti meg a kutyák viselkedési jegyeit. Konkrétan arra voltak most kíváncsiak, hogy a kutyák különböző funkcióra történő tenyésztése, hogyan hat a viselkedési jegyekre.

    A 2019 óta tartó vizsgálat során a kutatók 138 kutyafajta „játékosságban” megmutatkozó változatosságát vetik össze a fajták bonyolult genetikai kapcsolatrendszerével, mely a kutyatenyésztés által kialakított leszármazási vonalak, illetve a fajták közti keresztezésekkel alakult ki.

    A fajták egy fajba tartoznak, így ha megértjük azokat a szelekciós tényezőket, melyek a kutyák fajtagazdagságához vezettek, akkor elcsípjük, hogy hogyan zajlik az evolúció egy fajon belül. Evolúcióbiológiai szempontból a fajták közötti különbség az érdekes, mert ezek azokat a szelekciós folyamatokat tükrözik, melyen az egyes vonalak pár száz éves történetük során átmentek.

    Do as I do – kutyakiképzés

    A kutyatenyésztés olyan mesterséges kényszer vagy irányított szelekció, mely során felgyorsították az evolúciót és a darwini mechanizmusokat maga az ember hozta létre, nem pedig a környezet. A különböző kutyákat elsősorban egy adott cél érdekében tenyésztjük, olyan ebet szeretnénk kreálni, amely jól vadászik, vagy jól őrzi a nyájat, vagy éppen csak jó barátja a családnak. Az ezen feladatok érdekében történő tenyésztés során azt tapasztaljuk, hogy ez a folyamat végül kihatással van egy sor morfológiai és viselkedési bélyegre, így a játékosságra is. Ebből arra következtethetünk, hogy e tulajdonságoknak genetikai alapja van, amely érdekes együttállást mutat a különböző feladatokhoz kapcsolható funkciókkal.

    Az emberrel folytatott játék a háziasítás során alakult ki, a két faj közötti kapcsolat kialakításában, fenntartásában, építésében van fontos szerepe. Általában azok a kutyák játszanak intenzívebben a gazdájukkal, ahol szorosabb a kutya-gazda kapcsolat, és ez utóbbi erőssége összefügg a funkcióval is.

    Csányi Vilmos kutyaakadémiája

    „A vizsgálat azt mutatta, hogy a funkcionális szelekcióval másodlagosan kihatunk a kutya viselkedésére, ez esetben a játékosságára” – mondta az evolúcióbiológus. Magyarázata szerint a tenyésztők a funkcióra vagy a küllemre fókuszálnak, ezek viszont magukkal rántanak olyan tulajdonságokat, amelyek eredetileg nem voltak szempontok a tenyésztésnél. A kutyák emberrel való játékossága is egy ilyen járulékos termék, ami a mesterséges szelekció során ragad rájuk – összegezte a kutató.

    Az eredmények szerint a vadászkutyák és a nyájőrző kutyák a legjátékosabbak, míg az apró, szobakutyáknak tartott ölebek mutatják a legkisebb hajlandóságot az emberrel történő játékra. Ez utóbbiak esetében a tenyésztéskor többnyire olyan külsődleges jellemzőkre helyeződik a hangsúly, melyek mellett a játékosságra való hajlam háttérbe szorul. Az ölebek esetében az a fontos, hogy a kutyusok illeszkedjenek a gazdi öltözködési stílusához, apró termetük miatt a kézben vagy táskában jól elférjenek, de túl sok törődést azért ne igényeljenek. Az ilyen elvárásoknak nem feltétlen kedvez, ha a kutya állandóan játszani akar.

    A kutyaetológia kulisszatitkai

  • Megfejtették a koronavírus történetét

    Egy nemzetközi kutatócsoportnak sikerült feltérképezni az embereket is fertőzni képes koronavírus evolúcióját.

    A SARS-CoV-2 már évtizedek óta létezik, csak eddig szerencsénk volt.    A kínai, európai és amerikai kutatókból álló tudóscsoport szerint a Covid-19 betegséget okozó vírus egyik legközelebbi ismert őse 40-70 éve bukkanhatott fel denevérekben, és már egy jó ideje készen állt arra, hogy emberre is átterjedjen.

    A bizonyítékok minimum kétségessé teszik azokat az összeesküvés-elméleteket, hogy a Covid-19-betegséget okozó vírust laboratóriumban állították elő, vagy onnan terjedt el.

    A SARS-CoV-2 koronavírus genetikailag nagyon közel áll a legközelebbi ismert denevérvírusokhoz, de időben több évtizede szétváltak. Ez azt mutatja, hogy ezek az emberre is átterjedni képes vírusok már egy ideje jelen vannak. Meg kell értenünk azt, hogy hol és hogyan terjedtek át a humán populációra.

    Virokalipszis

    Összehasonlították a SARS-CoV-2 genetikai felépítését a denevérekben talált közeli rokonáéval, a RaTG13 víruséval.  A SARS-CoV-2 genetikailag mintegy 96 százalékban hasonlít a RaTG13 koronavírusra, amelynek mintáit egy patkósdenevérből (Rhinolophus affinis) vették 2013-ban a kínai Jünan tartományban. Ám a csoport feltárta, hogy SARS-CoV-2 viszonylag régen, 1969-ben elágazott az RaTG13 vírustól. A két vírusnak közös őse van, de mindkét vírus saját evolúciós útját járja évtizedek óta.

    A denevérek világszerte megtalálhatók és hatalmas távolságokra képesek vándorolni. Vírusaik más vadállatokra is átterjedhettek, különösen azokra, amelyekkel szoros kapcsolatban állnak az illegális vadkereskedelem során.

    Új-Hunnia 2039 – Ősök útján

    Korábbi tanulmányok felvetették, hogy a tobzoska szerepet játszhatott a SARS-CoV-2 vírus evolúciójában, de ez a legújabb tanulmány azt jelzi, hogy erről nincs szó. A tobzoskára az illegális vadkereskedelemben érintett állatok révén került át a vírus.

  • Robot-evolúció

    A Boston Dynamics robotfejlesztő cég egy látványos videóban foglalta össze hogyan jutottak el az álmoktól, az első tipegő robotokon át napjaink futó-ugró-szaltózó gépcsodáihoz. A cég 1992-ben alakult robottechnológia fejlesztésére. Ma már négy külön fejlesztési irány eredményei nyűgözhetnek le bennünket.

    https://www.youtube.com/watch?v=KEMt58ePNDs

    (via)

  • Az emberi evolúció hétmillió éve

    Az Amerikai Természettudományi Múzeum pazar videóban foglalja össze az emberi faj fejlődéstörténetét.

    Megmutatja mikor vált el fajunk közelebbi és távolabbi rokonainktól, milyen rokonságban vagyunk az eddig fellet elődeinkkel. Bemutatják, hogy a tudósok milyen leleteket találtak eddig, hol lelték fel azokat. Megnézhetjük, hogy mit tudunk ezekről a fajokról, térbeli és időbeli elterjedésükről, életkörülményeikről, technológiájukról.

    (via)

  • A megtévesztés növényi mesterei

    Az orchideák csodákra képesek, ha a beporzásukról van szó. Ők a megtévesztés mesterei, a legkülönbözőbb trükköket vetik be, hogy magukhoz csalogassák a rovarokat. Nemrégiben egy kettős trükköt fedeztek fel osztrák-német kutatók.

    Az ulmi egyetem kutatói az Európában is élő széleslevelű nőszőfűt figyelték meg, amelyet szinte kizárólag darazsak poroznak be: méhek vagy dongók csak elvétve vállalják a feladatot. Ez a jelentéktelennek tűnő problémára a XIX. század óta keresik a választ, annak ideján már Darwin se talált magyarázatot.

    De a rejtély megoldódott. Régóta ismeretes, hogy egyes növények bizonyos illatanyagokat bocsátanak ki, ha megsérülnek, például amikor hernyók lepik el őket.  Ezek az illatok pedig odavonzzák a darazsakat. A nőszőfű kémiai jelek segítségével úgy tesz, mintha hernyók dézsmálnák. A kövér zsákmány reményében rászálló darazsak állati kosztra ugyan nem bukkannak, de a virág édes nektárral jutalmazza a beporzást, így több tövet is szívesen felkeresnek.

    A széleslevelű nőszőfűnél a kutatók hét illatanyagot mutattak ki, amelyre a kecskedarázs és a német darázs is reagált. Az ökológusok bebizonyították, hogy nem a vizuális inger, hanem egyértelműen az illat az, amely odacsábítja a darazsakat a virághoz.

    (via)

  • Az Univerzum története

    Bár maga az ötlet, mely megkísérli bemutatni a világegyetem kialakulásnak folyamatát, majd fókuszba helyezni a Földet, nem teljesen új, viszont ilyen precizitással és részletességgel, mint a Voyage of Time (magyar forgalmazásban Az Univerzum története), még egy film sem próbálkozott.

    voyage-of-time-featured-2

    Korábban a National Geographic foglalkozott olyan ismeretterjesztő műsorok készítésével, mint az Earth – Making of a Planet (Föld születik), vagy az Journey to the Edge of the Universe (Utazás az Univerzum peremére). Hosszan lehetne még sorolni az emberi élet létrejöttével, sőt, az emberiség elképzelt eltűnése utáni lehetséges jövőképpel, vagy épp a földtörténeti korokkal foglalkozó műsorokat is.

    voyage-of-time-end-of-earth

    Terrence Malick ezúttal arra vállalkozott, hogy időutazásra hívja a nézőt, és ehhez az eddig látottaknál sokkal részletesebb, lebilincselőbb felvételekkel asszisztáljon. A rendező saját bevallása szerint már évtizedekkel korábban dédelgette a film gondolatát, de kénytelen volt kivárni addig, amíg a technikai eszközök fejlettségi foka lehetővé teszi azt a fajta látványosságot, amit megálmodott.

    0-l_WfUEj5GSJnEkRx

    Az utazás során a legnagyobb dolgoktól jutunk el a legapróbbakig, így helyezkedik el az ember a világmindenség végtelenségében, miközben nem csak tudományos eszközökkel, hanem spirituális kérdésekkel is ráhangolja a rendező a nézőt a létezés, mint fogalom, értelmezésére és analizálására.

    316634_1024_az_univerzum_tortenete__6_

    A filmhez kétféle előzetes is készült, női és férfi narrátorral, akik nem kevesebb hírességek, mint Cate Blanchett és Brad Pitt. Magyarországon a női narrációs változat tekinthető el, ahol a színésznő hangját Kovács Nóra kölcsönzi.

  • Az élet kifürkészhetetlen útjai

    A földi élet kialakulásának története során a tudósok öt nagy kihalást említenek. Egyik ilyen, amit mindenki ismer, a dinoszauruszok kipusztulása. Néhány szakértő szerint megint egy ilyen tömeges kihalási folyamat előtt állunk. Az oka pedig az emberek elterjedése. (tovább…)

  • Emberiség, hogyan tovább? – a humán evolúció lehetséges útjai

    Az embert szokás a teremtés koronájának nevezni. De ha így is van, ez a korona még félkész: az evolúciónk ugyanis nem állt le attól, hogy elkezdtünk végleges és meglehetősen tökéletes fajként gondolni magunkra! De vajon mennyi idő kell az embernek a továbbfejlődéshez – és mivé változtat minket az evolúció?

    Alapvetően kétféle választ kaphatunk, ha megkérdezünk valakit, hogy mi a véleménye, mivé fejlődik majd tovább az ember a jövőben. Az egyik vélekedés az, hogy valamiféle szuperemberré formál majd az evolúció, akkora aggyal, mint egy kisbusz, különféle pszichikus képességekkel (mint a telepátia vagy a telekinézis), és felerősödő fizikummal. A másik csoport szerint meg az ember fejlődése befejeződött: ők úgy vélik, hogy az, hogy az ember a technológiára támaszkodik a problémái megoldásához, megölte a faj evolúcióját (hiszen az evolúció szinte mindig egy új veszélyhez/bajhoz/körülményhez való adaptálódást jelent). Van egy harmadik válasz is, amely szerint a fajnak már ideje nem lesz továbbfejlődni, mert E=mc2, és ez az E egy nem túl szép napon el fog szabadulni néhány rakéta segítségével, de ez evolúciós beszélgetéshez nem jó alap. Tegyük föl, hogy nem pusztítjuk ki magunkat, legalább a cikk erejéig.

    Tehát: melyik a helyes válasz? Erősen továbbfejlődünk vagy megálltunk?

    Mint általában, a válasz most is a két véglet között helyezkedik el. Hogy változunk, letagadhatatlan, még az irányok is meghatározhatók némileg: egy 2009-es kutatás szerint például a 2400-as évekre a nők átlagmagassága 2 cm-rel alacsonyabb lesz, mint manapság, viszont kb. 1 kg-mal nehezebbek lesznek átlagosan. Persze ez nem olyan komoly változás, akár táplálkozással is kezelhető. Akkor? Nem is fejlődünk tovább?

    Dehogynem! Csak rendkívül nehéz megmondani, hogy miben és mennyire változunk majd, mivel az evolúció rendkívül lassú folyamat, mi pedig még 200 éve sincs, hogy tudatosan figyelnénk a folyamatokat. Emellett a mesterséges behatások, amiket saját magunkra gyakorolhatunk a közeljövőben (például eugenika vagy génmanipuláció révén) valóban elsöpörheti a természetes kiválasztódást, és így a kezünkbe vehetjük a saját fejlődésünk irányát (ahogy sok háziasított állattal vagy növénnyel már meg is tettük). De a másik véglet is megeshet: egy bolygószintű katasztrófa (legyen az meteorbecsapódás vagy atomháború) pont a természetes kiválasztódást, a jobb génállománnyal rendelkezőket juttatná előnyösebb helyzetbe.

    Egy ilyen kataklizmát előre látni azonban nem lehet. Tegyük fel tehát, hogy nem történik ilyesmi a belátható jövőben, és nézzük, mik a lehetőségek a faj jövőjének alakulásában!

    1. Az evolúció tulajdonképpen elhal:

    A különböző népcsoportok nem elkülönülnek, hanem keverednek, így a jelentősebb mutációk nem tudnak tartósan megragadni. Sokan úgy vélik, most ebben az állapotban vagyunk: az emberek szerteszét utaznak a világban, más helyekről jöttekkel házasodnak, így a mutációkat tulajdonképpen kioltja a keveredés. Nem haladunk semerre – de egy sokszínű, mindent elfogadó társadalmat létrehozunk. Mi ez, ha nem fejlődés?

    2. Kulturális törésvonalak mentén fejlődünk tovább:


    Az emberben él egy elképzelés arról, hogy kivel szeretne közös gyereket vállalni. Itt, a nyugati kultúrkörben például szeretünk kívánatos testű, intelligens (de nálunk nem nagyságrendekkel intelligensebb=”olyan jól el tudunk beszélgetni”), ápolt küllemű párt választani magunknak. Ha a specifikus tulajdonságok nagyjából állandóak maradnak (például a homokóra testalkatú, nagyobb mellméretű nőideál fennmarad huzamos ideig), akkor ezek átvehetik az irányítást az evolúciós irány fölött. Ráadásul ez mesterségesen
    erősíthető: már most is figyelhetjük a magzatot az anyaméhben, észlelhetjük a tulajdonságait (rosszakat és jókat egyaránt), a szülők pedig dönthetnek úgy, hogy ilyen vagy olyan gyereket nem vállalnak, vagy pedig – később – módosíthatják genetikailag, hogy kívánatosabb tulajdonságokkal rendelkezzen. Mindkét esetben a kultúrkör határozza meg, milyen lesz az új generáció!

    3. Elektronikus evolúció

    Egyre valószínűbb, hogy biológiai korlátainkat átlépve képesek leszünk szervezetünkbe sokféle technológiát integrálni. Akik így látják a jövőnket, ők transzhumán embert képzelnek el: ún. kiborgokká, részben ember, részben gép lényekké válhatunk szerintük. A szélsőségesen transzhumán elképzelések szerint agyunk beszkennelésével akár teljes énünket behelyezhetjük majd egyfajta halhatatlan, gépi létezésbe, ami már a technológiai szingularitás határait feszegeti. Nick Bostrom, a Future of Humanity Institute at the University of Oxford igazgatója szerint az ilyen lények akár a fénysebességet is elérve tudnának utazni, letölthetnék magukat robot testekbe, ha nagyon kapcsolatba akarnának kerülni a fizikai világgal, gyorsabban tudnának gondolkodni és minden szempontból halhatatlanok lennének, ugyanis anyagcserével nem rendelkeznének. Álomszerű, egyszerre félelmetes kép – az induló transzhumán jövőt mutatja be félelmetes valóságossággal a Deus Ex világa, míg a technológiai szingularitásba jutott, poszthumán emberről az egyik legjobb irodalmi példa Brandon Hackett Isten gépei című regénye.

    4. Idegen bolygók formálhatnak át minket

    Ha itt, a Földön most meg is állt evolúciónk, akkor is beröffentheti azt újra egy idegen bolygó kellemetlen környezete (humorosan szólva, az emberi evolúció szivatóval indul). Például gyengébb gravitáción csökkenne a kötőszövet és az izomtömeg, egy hidegebb bolygón erősebb testszőrzet növekedés lehet a fejlődési irány. Azok a bolygók, amelyeket erősebb sugárzásban fürdet a napjuk, megváltoztatnák bőrünk melanin-tartalmát, ami akár egészen extrém bőrszínekhez is vezethetne.

    Akárhogyan is fordulna elő, nagy változásra lenne szükség tényleges evolúciós eseményhez. Gondoljunk bele: az emberiség kb. 25-30000 évet töltött erős szeparációban a különböző kontinenseken, mire kialakultak a ma is ismert rasszok és sajátosságok. Külsőre elképesztően különbözünk egymástól, de a fajunk még mindig, mindnyájunknak Homo Sapiens Sapiens.

    5. A világűr hatása

    Egy másik bolygón való élet még nem akkora hatalmas változás, mintha az ember NEM egy bolygón él… Nem elhanyagolható a világűr hatása azokra nézve, akik hosszabb távon élnek a súlytalanság bizonyos fokú állapotában: nem véletlenül csak egyes időszakokra költöznek fel az asztronauták is a Nemzetközi Űrállomásra! Már az egyes ember esetében is kialakulnak a csontozattal, véráramlással, izomzattal kapcsolatos változások – képzeljük el, mi történne, ha egész generációk követnék egymást a (szinte) null gravitációban! Ha az emberiség expanziója egy nap kiterjed a Naprendszer aszteroidáira, kisebb égitestjeire is, azok lakói idővel olyan külsőre is jól látható jegyeket kezdenének produkálni, amik alapjában különböztetnék meg őket a földi embertől. Ilyen lenne a megnyúló, elvékonyodó test, életmódtól függően elcsökevényesedő láb, megnövekvő koponyaméret… és ezek még csak becslések, az igazi hatás jelenleg ismeretlen. James S. A. Corey ütős regénye, a Leviatán ébredése egy ilyen emberiséget mutat be igen gondolatébresztő módon.

    Természetesen ezeknél léteznek elrugaszkodottabb opciók is (pl. idegenekkel való keveredés, általuk rajtunk végrehajtott génmanipuláció, stb.), amik bár rendkívül izgalmasak, de már annyira távoliak és beláthatatlanok, hogy a jelen cikkben nem foglalkoztunk velük.

    Maga a változás ténye kétségtelennek látszik – olyannyira, hogy egy 2007-es kutatásban tudósok azt vizsgálták, hogy a legutóbbi jégkorszakhoz képest mennyit változott az emberi genom. Óriási, 7%-nyi különbséget mutattak ki. A kutatás vezetője elmondta, hogy ha az ember és felmenői mindig ilyen ütemben fejlődtek volna, akkor most mi 160-szor jobban különböznénk a csimpánzoktól, mint jelenleg – azaz az emberi evolúció jelentősen felpörgött valamikor a múltunkban.

    És ez nem csak jó dolog lehet – létezik az evolúciós zsákutca fogalma is…

    És végezetül nézzünk meg egy olyan hatást, amit az ember jelenleg gyakorol saját magára, és amivel riasztó tendenciát vetít előre. Ez pedig nem más, mint az étkezés.

    Az „Az vagy, amit megeszel” mondat igazsága kétségtelen: az egyes ember és a génállomány is pozitívan épül, fejlődik a változatos étrend hatására (ez az, amit a dietetikus szakemberek „kiegyensúlyozott”-nak neveznek: kellő mennyiségű, többféle fehérje, keményítő, természetes szénhidrátok, azaz több fajta hús, tejtermékek, zöldségek, gyümölcsök fogyasztása úgy, hogy ezek közül egyik sincsen eltúlozva). Ehelyett a legtöbb ember mit is eszik manapság? Igen népszerűek a gyorséttermi ételek (nem csak a hamburger-sült krumpli duó, de az egyéb futószalagon gyártott termékek is), a rendkívül magas cukortartalmú üdítők és édességek, és – ami a legnyomasztóbb – felszálló ágban vannak a GMO-élelmiszerek, azaz a génmanipulált terményekből előállított ételek. Jelenleg a módosított génállományú termények fogyasztásának hatásai nem ismertek, de hatás van, az biztos – mint ahogy a kellő változatossággal étkezőnek már a közvetlen leszármazottai is egészségesebbek lesznek. Hogy milyenek lesznek egy aktív GMO-étel fogyasztójának leszármazottai – egyelőre nem tudjuk, de nehéz pozitív fejleményt elképzelni.

    Korunk másik nagy népszokása, a dohányzás is ide kívánkozik. Egyes vizsgálatok alapján ugyanis átlagosan minden tizedik elszívott szál beindít egy-egy mutációt a szervezetben, hosszú távon ráadásul igazoltan nehezíti a DNS-másolását is, így roncsolja a génállományt.


    Persze mindez csak akkor áll fenn, ha idő előtt nem fejezzük be a történelmünket egy takaros atomháborúval. Amire – sajnos – szintén megvan az esély…