My Blog

Címke: évforduló

  • 100 éve született Arthur C. Clarke

    1917. december 16-án született Arthur C. Clarke angol író és mérnök. Születésének 100. évfordulóján hét pontban járjuk körül életének és munkásságának fontosabb állomásait.

    A vezeték nélküli kommunikáció

    Clarke számos szerkezetet, ötletet és konkrét találmányokat jósolt meg regényeiben és novelláiban. Többek között az ő nevéhez köthető a geostacionárius pálya alkalmazása a telekommunikációban. Clarke szerint az Egyenlítő fölött, harminchatezer kilóméteres magasságban pályára állított három, a Földdel szinkronban keringő műholddal megoldható lenne a vezeték nélküli kommunikáció a bolygón. Az ötletet először 1945-ben vetette fel egy, a Wireless World szerkesztőjének írt levelében. Később az Extra-Terrestrial Relays – Can Rocket Stations Give Worldwide Radio Coverage? című esszéjében is publikálta a magazin hasábjain. Huszonöt évvel később a Clarke által leírtak megvalósultak, hisz azóta műholdakkal biztosítják a tengerhajózás és a légi közlekedés navigációját, telefonok, internet és tv-műsorsugárzást globális szinten. Clarke tiszteletére a geostacionárius pályát Clarke Orbitnak vagy Clarke övnek is nevezik.

    Az űrlift propagálása

    Clarke kedvenc elfoglaltságai közé tartozott a búvárkodás is. Ezen hobbijához köthető a több művében is megjelenő űrlift, ugyanis 1956-tól otthonává váló Ceylon (mai nevén Srí Lanka) is megihlette. Az űrlift ötlet nem feltétlen Clarke-hoz köthető (pontosan a 19. századba, Konsztantyin Ciolkovszkijhoz vezethetőek vissza az űrlift kezdetei), de mégis ő indított el valamit az elképzelés megvalósításához. 1979-ben Az éden szökőkútjai regényén keresztül a szélesebb közönség is megismerkedhetett az űrliftekkel. A könyvben mérnökök egy csoportja egy, a bolygó körül keringő űrállomást szeretne összekötni a Földdel. A mutatványhoz egy 36 000 km hosszú oszlopra lesz szükség, amin majd némi elektromos energia segítségével gond nélkül közlekedhetnek. A számítások szerint az oszlop felállítására a legjobb hely Srí Lankán található.

    Profiles of the Future, avagy a megjósolt jövőnk

    A geostacionárius pálya és az űrlift mellett Clarke még számos dolgot megjósolt a maga idejében. Kortársai ezeket esszésorozatában olvashatta, amit 1962-ben Profiles of the Future címen könyvként is megjelentettek. Itt 2100-ig bezárólag Clarke olyan dolgokról ír, minthogy 2005-ben „globális könyvtárral” fogunk rendelkezni, műholdakról fogják sugározni a tévécsatornákat világ szerte, hordozható rádió-adóvevőnk lesz, de itt jegyezte le első törvényét (pontosan a Hazards of Prophecy: The Failure of Imagination-ben), miszerint ha egy kitűnő, de idős tudós azt állítja valamiről, hogy lehetséges, akkor nagy valószínűséggel igaza van. Viszont ha valamiről azt mondja, nem lehetséges, akkor nagy valószínűséggel nincs igaza. Ezt másik kettő követte, melyek közül a harmadik a legtöbbször idézett törvény: Bármely kellőképpen fejlett technológia megkülönböztethetetlen a varázslattól.

    Felfedező a víz alatt

    1956-ban Clarke Srí Lankára költözött, hogy a már említett hobbijának, a búvárkodásnak szentelje idejét. A szigeten való tartózkodás nem csak egy kis egzotikumot és a merülés elsajátítását hozta Clarke számára. Odaköltözésének évében barátjával, Mike Wilsonnal felfedezte a Koneswaram templom tenger alatti romjait Trincomalee-n. További felfedezései közé tartoznak még a Chola bronzok is. Ezeket 1957-ben a The Reefs of Taprobane-ban írta meg. 1961-ben egy filmezés alkalmából Wilsonnal egy különös mélyedésre leltek, amiből ezüst érmék estek ki. Eltervezték, hogy a következő évben lemerülnek, hogy jobban szemügyre vegyék a helyet, azonban Clarke-nál súlyos betegséget diagnosztizáltak (egy gyermekkori betegség szövődményét, egy izomsorvadással járó idegrendszeri betegség), ezért nem vehetett részt a merülésben. Az állapota miatt azonban nem csökkent érdeklődése. Egy évvel később a partról és a felszínről származó zsákmányukat vizsgálta. Kiderült, a pénzérmék, egy ott talált roncs és további tárgyak a mogul uralkodók egyikéhez, Aurangzebhez tartoznak. A leletek egy új történetet is ihlettek, még pedig a  The Treasure of the Great Reef-t.

    Kultikus dokumentumfilmsorozat

    Valószínűleg itthon is sokan emlékeznek az Arthur C. Clarke’s Mysterious World-re, ahol Clarke paranormális eseteket vizsgált tudományos szemszögből. Az író érdeklődése a paranormális iránt nem a sorozattal kezdődött, már tudományos és írói karrierje elején is foglalkozott ilyenekkel, saját bevallása szerint A gyermekkor végét is az állítólagos paranormális jelenségek inspirálták. A sorozat 1980-ban indult egy 13 epizódos évaddal. Az intróban Arthur C. Clarke jelentkezett be Srí Lankáról, a narráció nagyobb részét Gordon Honeycombe végezte. Ezt követte 1985-ben a World of Strange Powers, 1994-ben pedig a Mysterious Universe. Az epizódokban megjelenő rejtélyek általában három kategóriába estek: a, ami egykor zavarbaejtő volt, nem érthető, de ma már magyarázható (pl. szivárvány) b, ami még ma is nehezen vagy egyáltalán nem magyarázható, de a jövőben érthető lesz, és c, amit nem értünk és nem tudunk megmagyarázni. A dokumentumfilm kultikussá nőtte ki magát, még egy paródia is született hozzá: a BBC The Goodies című sorozat egyik epizódjában Clarke műsora véget ér, mert bebizonyosodik, hogy ő maga sem létezik. A műsorban megjelent rejtélyekből egy összegző könyvet is kiadtak Arthur C. Clarke titokzatos világa címen.

    A Nagy Hármak egyike

    Ha Arthur C. Clarke-ról beszélünk, nem hagyhatjuk ki a sorból fantasztikus írásait sem. Gyakran emlegetik a három nagy sci-fi író között, azaz Robert A. Heinlein és Isaac Asimov mellett. Már gyerekként rajongott a sci-fiért, ami azzal járt, hogy rajongói klubokat látogatott és különböző világokban játszódó történetekkel szórakoztatta diáktársait az iskolaújságban. Első írásai 1946-ban jelentek meg az Astounding Science Fictionben, köztük a Kibúvó. Ezután az első regényre se kellett sokat várni: az 50-es években jelent meg a Prelude to Space, A Mars titka és a Szigetek az égben. Az elsőben Clarke körül a kétlépcsős űrhajó ötletét mutatja be, amivel az emberiség végre eléri a Holdat, továbbá egy vitorlázó űrrepülőgépet is (a ma már létező űrvitorlához hasonló). A második könyv a Mars meghódítását írja le, a harmadikban pedig a már említett Clarke Orbitot használó közösséget. Szintén az 50-es években publikálta Clarke Az őrszem című elbeszélését, ami később a 2001. Űrodüsszeia alapjául szolgált, de emellett azért is fontos az írás életművében, mert ez az első olyan alkotása, ahol megjelenik a metafizika is. Konkrét példa erre például A gyermekkor végében megjelenő istenszerű, jót akaró idegenek, vagy az Isten kilencmilliárd neve, amiben tibeti szerzetesek akarják leírni Isten nevét egy szuperszámítógép segítségével. Mindkét művet Hugo-val díjazták.

    A 60-as években Clarke inkább az ismeretterjesztő művek felé fordult, azonban rövid időn belül, Stanley Kubrick rendezőnek köszönhetően figyelme ismét a sci-fire irányult. 1964-ben találta ki Kubrick a 2001. Űrodüsszeia ötletét, amivel Clarke-t kereste fel. Az író természetesen nem zárkózott el az ajánlattól, és elkezdték közösen írni a forgatókönyvet, de emellett Clarke a könyv változaton is dolgozott. A filmet 1968-ban mutatták be, a regény pedig nem sokkal ezután jelent meg. A 2001 után Clarke megírta életműve talán egyik legsikeresebb darabját, a Randevú a Rámával-t (1973). A regény nem csak bestseller lett, de a legrangosabb irodalmi díjakat is bezsebelte. Ezután két jelentősebb könyve jelent meg: 1975-ben a Birodalmi Föld (ebben a teljes egyenjogúságot hirdeti nemtől, származástól és orientációtól függetlenül, miközben a klónozás veszélyeire is felhívja a figyelmet) és a már korábban említett Az éden szökőkútjai (1979). A 80-as években visszatért az Űrodüsszeia világába, ugyanis az űrkutatás akkori vívmányai nagyon megihlették. Így az első regényt még három követte, amelyek 2010, 2061-ben és 3001-ben játszódnak.

    A későbbiekben betegsége miatt nehezebben tudta papírra vetni fantasztikus ötleteit, így más írókkal szövetkezve írta további műveit. Együtt dolgozott Michael P. Kube-McDowellel (Tűzszünet), Stephen Baxterrel (Régmúlt napok fénye, Elsőszülöttek), Frederick Pohllal (Végső bizonyítás) és Gentry Lee-vel (a Ráma folytatásai, Bölcső).

    És neve fennmarad örökké

    Arthur C. Clarke hatása tagadhatatlan, rajongói, csodálói és tisztelői pedig több százan, ezren is voltak. Az őt övező tisztelet egyik bizonyítéka II. Erzsébet királynőtől kapott lovagi címe és a róla elnevezett dolgok. A cikk zárásaként összegyűjtöttük a legérdekesebb dolgokat, amiket Clarke-ról neveztek el.

    • Díjat: Az Egyesült Királyság legrangosabb sci-fi díját. 1987-ben alapították – Clarke jóváhagyásával – olyan céllal, hogy segítse az akkor kezdő írókat. A díj győztese pénzjutalomban is részesül, ami 2001-ig 1000 font volt, azután mindig az aktuális év fontban. A zsűrizést és a díjátadót a szintén róla elnevezett alapítvány felügyeli és szervezi. Szintén az Egyesült Királyság űrkutatásért járó díj is az ő nevét viseli. Hogy az irodalmi díjtól meg lehessen különböztetni, a Sir Arthur C. Clarke néven fut.
    • Aszteroidát: egy 1981. március 2-án felfedezett aszteroida a 4923 Clarke nevet kapta. Az objektumot S. J. Bus fedezte fel a Siding Spring Observatoryból. Ugyanezen a napon fedezte fel az 5020 Asimovot is.
    • Dinoszauruszt: egy Inverloch-ban (Ausztrália) felfedezett Ceratopsia dinoszaurusz fajt neveztek el Serendipaceratops arthurcclarkei-nek Clarke után.
    • Kutatóintézet: Srí Lanka egyik legfontosabb kutató intézete az Arthur C. Clarke Institute for Modern technologies nevet viseli.
    • Autópályát: Szintén Srí Lankához köthető. A Colombóban tervezett külső körgyűrűt a hosszú ideig ott élt író és tudós tiszteletére nevezik el.
    • Gamma kitörést: a GRB 080319B az eddig legerősebb gamma kitörés, ami 2008. március 19-én fénylett fel a Bootes csillagkép területén. Ez eddig a legerősebb gamma kitörés, amit ember mért. És mivel nem sokkal Clarke halála előtt mérték, ezért Clarke eseményként is szokták emlegetni.

    Ha ma vásároltok egy Clarke-könyvet a Galaktikánál, akkor a másodikat ingyen adjuk!

  • Stephen King ma lett 70 éves

    Stephen King neve szinte összefonódott horrorral. A ma 70 éves író első publikálása (1967) óta hatalmas életművet hozott létre olyan ma már klasszikusnak mondható művekkel, mint a Ragyogás, a Carrie vagy a nemrég új filmadaptációt kapott AZ. Azonban King nemcsak a horrorban alkotott maradandót, hanem a fantasyben és a sci-fiben is. Ha fantasy, mindannyiunknak A Setét torony ugrik be, sci-fi téren pedig a különböző érdekes ötleteket bemutató könyvei, mint a 11/22/63 vagy A búra alatt.

    „Honnan vannak ilyen ötletei?” – habár maga King utálja, ha felteszik neki ezt a kérdést, azonban érdemes néhány művénél megnézni, honnan jött az ihlet. Az író születésnapja alkalmából öt általunk kedvelt írásánál mentünk vissza a történetek az inspirációhoz.

    carrie

    Carrie (1974):
    Az író elsőként megjelent regénye, a Carrie több forrásból is táplálkozik. Az elsőször kisregényként indult történet főhőse egy kihívásból lett nő: King nő ismerősei azzal piszkálták, hogy nem tud női karaktert írni, azonban ő erre rá akart cáfolni. A főszerepre pedig ott volt egy helyi eset: egy tinédzserlányt az első menstruációja az iskolai zuhanyban érte, mire a lány osztálytársai betéttel dobálták meg. Az iskolai zaklatás (bullying) áldozatát továbbá felruházta a telekinézis képességével, hogy bosszút tudjon állni az őt ért sérelmekért.
    Maga a karakter megalkotásához King két egykori iskolatársát vette alapul. Egyikük egy olyan lány volt, akit édesanyja mindig ugyanabban a ruhában járatott – az iskolában ezért vált gúny tárgyává. Egy napon azonban a legújabb divat szerint öltözött fel és így ment iskolába. Ez azonban nem aratott osztatlan sikert, a lányt még jobban csúfolni kezdték, King szerint azért, mert nem hozta a „megszokott formáját”.

    it-2-bejelentes

    AZ (1986):
    King egyik legnagyobb hatású regényében, az AZ-ban megjelenő ikonikus démont, Pennywise-t sem pusztán a bohócoktól való félelem hívta életre. Érdekes módon a könyv ötletét egy híd adta. Az AZ története már a megjelenés előtt 10 évvel megfogalmazódott az íróban, azonban a Boulderben (Colorado) töltött időszak adta a legnagyobb inspirációt. Egyszer ebéd után King kocsija egy forgalmas utca közepén robbant le. Az autót egy szervízbe vontatták szerelni, és pár nappal később értesítették Kinget, hogy mehet a járgányért. Az üzlet 3 mérföldre (kb. 4,83 km) volt a King családtól, s gondolta, azt az utat gyalog is meg tudja tenni, nem hív csak ezért taxit. Út közben áthaladt egy hídon az új cowboy csizmájában. A kő és a csizmatalp kettőse furcsa hangot eredményezett. Ekkor eszébe jutott a Three Billy-Goats Gruff című norvég népmese, miszerint egy troll él a híd alatt. Ennek a sétának a hatására kezdett el King a saját “troll” történetén gondolkodni, ahol végül a híd Bangor (Maine) lett, a troll pedig Pennywise.

    the-dark-tower

    A Setét torony (1982-2012):

    King „hibrid” (több műfaj jegyeit is magán viseli) regényvsorozatánál, a The Dark Towernél gyakran felmerül a kérdés, hogy magyarul miért A Setét torony lett a címe. Ahogy erre a fordító, Bihari György is rámutat, ez Robert Browning versére vezethető vissza, hisz maga King is egy Browning versre utal a dark towerrel: Roland vitéz a setét toronyhoz ért (1855). Habár King számos inspirációt megad a könyv végén, köztük Tolkient és Sergio Leone-t, a főforrás mégis a vers. Először másodéves egyetemistaként olvasta, később ez az olvasásélmény vezette ahhoz a gondolathoz, hogy olyan „romantikus” művet írjon, ami hangulatában teljesen hasonlít a Roland vitézre. Azonban az atmoszféra megteremtésénél sokkal nagyobb szerepet játszik a vers Kingnél. Egy a Castle Rock News számára adott interjúban a következőt nyilatkozta:

    Browning sosem mondja ki, mi is az a torony, de egy a Roland vitézzel kapcsolatos régebbi hagyományon alapszik, ami már az ókorban elveszett. Senki sem tudja, hogy ki írhatta, és senki sem tudja, mi is a Setét torony. Így hát elkezdtem rajta merengeni: Mi is ez a torony? Mit jelent? És elhatároztam, hogy mindenki szívében van egy setét torony, amit meg akar találni.

    stephen-king-cell

     A mobil (2006):
    Az új King regények közül az egyik legviccesebb ihletése A mobilnak van. Az író épp egy New York-i útja során egy kisebb sétálás alkalmával pillantott meg egy öltönyös embert, aki épp magához beszélt. Mivel őrültnek hitte a férfit, King nagyon óvatosan viselkedett a közelében, kerülgette, amíg rá nem jött, hogy az illető csak headseten keresztül folytat telefonbeszélgetést. Mindenesetre érdekes élménynek találta, hogy kissé nyugtalanul érezte magát a férfi közelében, miközben az csak a technika egyik vívmányát használta. A két érzés közelsége nagyon megfogta az írót és megindította a fantáziáját. A mobil megírását az is motiválta, hogy a 2000-es évekbe felgyorsult a mobiltelefonok fejlődése és ez számos új kérdést vetett fel társadalmunkban.

    good-marriage-trailer

    Egy jó házasság (2010):
    A Minden sötét, csillag sehol novelláskötetben olvasható „Egy jó házasság”-ból ismert Bob Andersont a hírhedt BTK (bind, torture és kill, azaz megkötöz, megkínoz és megöl) gyilkos, Dennis Rader ihlette. King Rader esetével egy cikkben találkozott. A férfi tizenhat év alatt tíz ember életét vette el, köztük főleg nőkét, de áldozatai közt két gyermek is volt. Sok esetnél a megöltek maradványait postán keresztül jutatta el a rendőrségnek. King számára azonban nem a szörnyű kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok keltették fel a figyelmét, hanem Rader felesége, Paula. A nő 34 éven keresztül élt együtt – King szavaival élve – ezzel a szörnyeteggel Wichitában. Állítása szerint Paula nem tudott a férje tevékenységéről, viszont Rader letartóztatása után biztosították számára az azonnali válás jogát, mivel a házasságában mentális és fizikai veszélynek volt kitéve. Az író hitt a feleségnek, és az eset kapcsán elképzelte, mit érezhet egy nő, amikor kiderül, hogy az általa szeretett férj milyen véres hobbit űz. King ekkor döntötte el, hogy papírra veti a novellát.

  • 100 éve született Anthony Burgess

    „Na? Mi legyen?” – ez kicsi Alex történetének, a Gépnarancsnak (A Clockwork Orange) kezdőmondata. Ez a mondat ismétlődött a fejemben is, mikor azon gondolkodtam, mit érdemes leírni a disztópia regény szerzőjéről, Anthony Burgessről.

    1917. február 25-én született Harpurheyben, katolikus családban nevelkedett, édesanyját korán elvesztette – ezek mind életrajzi adatok, melyek fontosak lehetnek az író fejlődésének megértésében, esetleg műveinek értelmezésében, de egy évforduló esetén inkább szeretek azon elgondolkodni, hogy az adott mű vagy alkotó mit is adott nekünk.

    Burgess legismertebb regénye kétségtelenül a Gépnarancs (1962). Az író szerint ezt az 1971-es évnek köszönhette, ugyanis ebben az évben mutatták be Stanley Kubrick (2001 – Űrodüsszeia, Tágra zárt szemek, Ragyogás) megosztó filmadaptációját, a Mechanikus narancsot. A film és a regény is a 15 éves Alexről szól, aki „drúgjaival” az utcát járják és azt teszik, amihez csak kedvük van. Kukákat döntenek fel, belekötnek a járókelőkbe, rabolnak.  Egy rablás alkalmával Alex megöl egy idős asszonyt. Ez az eset teljesen megváltoztatja a fiú életét: börtönbe kerül, ahol alávetik a Ludovico-eljárásnak, hogy így gyógyítsák ki a bűnözésből.

    41901544557679.56077b75cef19

    Az adaptációk akarva és akaratlanul is hatnak az eredeti műre, hol kiegészítik, hol pedig átértelmezik azt. A Kubrick-filmnek köszönhetően – legalábbis Burgess elmondása szerint – az ő műve az átértelmezés, de inkább a félreértés áldozatává esett. Szándéka szerint a közeli jövő Angliájában játszódó regényben a szabad akarat és a erkölcs problémáit vizsgálja, viszont az adaptáció más irányba vitte a Gépnarancs megítélését. A film, annak ellenére, hogy nem ez a főmondanivalója, a szex és az erőszak dicsőítésének tűnhet.

    „A film megkönnyítette a könyv olvasói számára az eredeti mondanivaló félreértését, és ez a félreértés halálomig üldözni fog”

    – írja Burgess.

    Nem Kubrick filmje volt az egyetlen jelenség, ami hozzájárult a Gépnarancs nem megfelelő értelmezéséhez. A regény eredetileg 21 fejezetből épül fel, ami az író szándéka szerint a felnőtté válást szimbolizálja. Azonban az amerikai kiadásból kihagyták az utolsó fejezetet, így a mű az eredetitől eltérő értelmezést kapott. A könyv egyik legnagyobb kérdése az, hogy egy Alexhez hasonló alak képes-e a változásra. Az utolsó fejezetben, miután a főhős visszatért régi, erőszakos életmódjához úgy érzi, valamiért mégsem akarja ezt folytatni. Belátja hibáit, számot vet eddigi életével, és így felnőtt korba lép. Az amerikai kiadásnál azt javasolták Burgessnek, hogy ezt a fejezetet hagyja ki, mivel az olvasók ezt a pálfordulást nem fogják elhinni. Így kapott egy alternatív, sötétebb lezárást a Gépnarancs, miszerint az Alexhez hasonlók nem változnak.

    meme
    Forrás: 9gag

    Már csak az a kérdés, hogy mit is kaptunk Burgesstől? Ha csak a Gépnarancsra gondolok, akkor egy, legalább 50 éve irodalmi közkézen forgó provokatív könyvet, ami talán a legkényesebb morális kérdéseket feszegeti. Továbbá más disztópiákhoz hasonlóan felhívja a figyelmet társadalmunk problémáira (pl. a regényt is az erőszakos bandák ihlették: Burgess első feleségét, Lynee-t is egy amerikai, részeg katonákból álló banda támadta meg, mely végül a várandós asszony vetéléséhez vezetett), megmutatja a jövő egy elképzelt, de valahol lehetséges alakulását.  Ami pedig a mű értelmezését illeti, rengeteg úton elindulhatunk, akár a félremagyarázáskon útján is (legalább lesz miről vitakozni). A sajátos nyelvezeten (nadset: orosz és angol keveréke, Alexék sajátos szlengje) és a regény felépítésén túl talán ez számít igazán.

  • 15 éve mutatták be a mozik az első Gyűrűk Ura filmet

    Rohamosan telik az idő, hiszen 2001. december 19-e volt a napja annak, hogy bemutatták Peter Jackson első olyan nagyfilmjét, mely Középföldén játszódik. A Gyűrűk Ura: A Gyűrű szövetsége hatalmasat aratott, nem csak a pénztáraknál, de a közönség köreiben is. Erről mi magunk is meggyőződhettünk, amikor betettük a lábunkat a bécsi Comic-Conra, ahol a Pippint alakító Billy Boydot még mindig úgy ünnepelték, mintha nemzeti hős lenne. Na, de a geekeknek rengeteget jelentett ez a film, utána jött még kettő. Ráadásképp pedig kaptunk még egy Hobbit trilógiát is. Bár ez az öregebbeknek már az idők végezetéig A babó marad, hiszen ezen a címen adták ki anno a könyvet.

    A Gyűrűk Ura első része Oscar-díjat nyert, de kapott BAFTA-t és a kevésbé nívós, de azért megemlítendő MTV Movie Awards gálán is több elismerést hozott el. Ennek a filmnek köszönhetjük többek között azt, hogy Sir Ian McKellen alakításában sok filmen keresztül élvezhettük, ahogy Gandalf bőrében brillírozik, de talán tényleg nem volt olyan karaktere ezeknek a filmeknek, akivel a nézők nem szimpatizáltak volna valamilyen szinten. Szauron persze örök kivétel, vele nehéz azonosulni. A Gyűrű szövetsége megágyazott annak is többek között, hogy jó pár évvel később az HBO bizalmat mert szavazni a Trónok harcának. Bizonyos szempontból a legtöbb mai fantasy film és sorozat is erősen épít Peter Jackson 2001-es klasszikusára. De persze ehhez kellett Tolkien is, aki a kissé túl körülményes, de nagyon izgalmas Gyűrűk Ura könyveket tető alá hozta.

  • 20 éves a Sosehol

    Ma 20 éve, hogy először jelent meg Neil Gaiman Soseholja. Keletkezésének története olyan kalandos, mint maga a regény, az elmúlt évek során pedig további formátumokban is életre tudott kelni. A kerek évforduló alkalmából tekintsük át ennek a különös könyvnek a történetét.

    A sorozat bukása és a könyv felemelkedése

    Megszokhattuk, hogy a legtöbb esetben könyveket adaptálnak filmmé vagy sorozattá, azonban a Soseholnál ez pont fordítva történt. Valamikor a kilencneves évek közepén Lenny Henry és Gaiman összeültek abból a célból, hogy együtt alkossanak valamit. Henry felvetette egy Londonban játszódó, hajléktalanok törzséről szóló sorozat ötletét. Gaiman kicsit tartózkodva kezelte ezt a felvetést, ugyanis nem tartotta jó üzenetnek a hajléktalanság „menőnek” való beállítását. A problémát végül úgy oldotta fel, hogy a történetet igyekezett minél távolabbra helyezni a saját valóságunktól: így született meg a másik London ötlete.

    A végleges változat tehát így szól: Richard Mayhew Londonban éli mindennapjait, amíg nem botlik bele az utcán egy súlyosan sérült lányba. Richard azonnal a bajbajutott segítségére siet, azonban nem is sejti, hogy mibe keveri ezzel magát. A lány – akiről később kiderül, hogy Ajtónak hívják – gyógyulása és távozása után főhősünk élete kitörlődik a Fenti Londonból és lassan átcsusszan a Lentibe.

    neverwhere2
    Gary Bakewell Richardként

    A Sosehol minisorozat 1996.09.12-én debütált a BBC 2-n, szeptember 16-án pedig regény formájában is megjelent. Adott volt egy izgalmas alapötlet, egy izgalmas, intelligensen megírt történet és olyan emlékezetes szereplők, mint de Carabas márki, Vadász vagy Old Bailey. És mégse váltotta be a sorozat a hozzá fűzött reményeket. Egy a rádiójátékhoz kapcsolódó interjúban Gaiman azzal foglalta össze a bukás okát, hogy megelőzték korukat: a 90-es években nem állt rendelkezésre olyan szintű technológia, amivel ténylegesen életre lehetett volna hívni a Lenti Londont. A megfelelő technikák és eszközök hiánya mellett a projekt pénzügyi problémákkal is küzdött. Egyik példa erre az anyag felvételének esete: először videóra rögzítettek, később pedig filmszerűvé tették a felvételeket, azaz az eredeti mozgókép anyag megjelenését úgy alakították át, hogy azt a hatást keltse, mintha eredetileg filmre rögzítették volna. Emiatt sok kritikát kapott a sorozat a maga idejében. A képi világhoz kapcsolódóan Gaiman is megjegyezte, hogy nagyon csalódott volt, amiért nem tudták úgy megvalósítani az elképzeléseit, ahogyan szerette volna. Példának a London Nagy Fenevadját hozza, ami szerinte a sorozatban inkább hasonlít egy „szomorú varjúra”, mint egy fenyegető szörnyetegre.

    neverwhere-galleycat

    A regény változatot 3 epizód levetítése után adta ki a BBC Books. Lényegében nem tért el nagyban az eredetitől, csak annyiban, hogy Gaiman néhány részt jobban be tudott mutatni, mint például a Harrodsban tartott Lebegő Vásár (a tévésorozatban ez a rész a Battersea erőműnél játszódott, mivel az utolsó pillanatban a Harrods vezetősége visszakozott a forgatástól). Hogy a plusz betoldásoknak vagy csak a könyves formátumnak köszönhetően, de a Sosehol, mint regény hatalmas sikert aratott. Több nyelvre is lefordították (az angol Wikipédia bejegyzés szerint 22-re), 2006-ban pedig elkészült egy úgynevezett „Author’s preferred text” (az író által preferált szöveg) kiadás is, ami az eredeti angol és nemzetközi verziókból állt össze némi hozzátoldással együtt.

    Sosehol továbbélése

    A regény sikerével azonban nem ért véget a Sosehol. Bőven a megjelenést követő években több médiumba is átemelték a történetet. 2005-ben, például megjelent egy 9 részes képregény, amit a Lucifer írója, Mike Carey jegyzett. 2006-ban Eve Butler és Sasha Travis hívták életre Lenti Londont a Savannah Actor’s Theatre-ben, majd az ő előadásukat több színházi feldolgozás is követte. 2009 körül tervben volt egy filmadaptáció is, azonban később elvetették a projektet.

    Legutóbb (pontosabban 2013 környékén) nagy média visszhangot kapott egy újabb adaptálás, egy a regényen alapuló rádiójáték. 2013. 03. 16-án a BBC Radio 4 sugározta először a 6 részes művet. A történetnek ez az újrahívása igazi különlegesség, több szempontból is. Egyik figyelemfelkeltő és szembetűnő dolog a castingja. Napjaink legismertebb és persze tehetséges színészei kölcsönözték a már jól ismert szereplők hangjait. Richardként James McAvoy (X-men: Az elsők), Ajtót a Trónok harcából már ismert Natalie Dormer alakítja, Islington angyalt Benedict Cumberbatch (Sherlock, Hobbit) kelti életre, de hallhatjuk a rádiójátékban Sir Christopher Lee-t, Bernard Cribbinst (Doctor Who), de magát Neil Gaimant is.

    london-below-photo-neil-gaiman-neverwhere

    Sosehol megálmodója úgy érzi, talán a rádiójáték a tökéletes médium története számára. Az ő szavaival élve olyan az egész, mint egy nagy költségvetésű film, ami a fejedben forog. A színészek adottak, de mi képzeljük magunk elé a történéseket és a környezetet. Gaiman úgy érzi, ez az új változat azzal a tulajdonságával, hogy engedi a befogadót is részt venni a mű megalkotásában már kárpótolta a sorozat félresiklásáért. Még reméli, hogy a fiatalabb közönségnek olyan élmény lesz a Sosehol rádiójáték, mint anno neki a Galaxis útikalauz stopposoknak hasonló rádiós feldolgozása.

    Visszatérés Lenti Londonba?

    Aki olvasta a regényt vagy esetleg látta a sorozatot (netalán meghallgatta a rádiójátékot) tudja, hogy a Sosehol egy lezárt, kerek történet. Azonban Gaiman sosem zárkózott el egy esetleges folytatás ötletétől. George R. R. Martin és Gardner Dozois által összeállított Zsiványok (2014) antológiában például található egy de Carabas márkiről szóló novella (Hogyan szerezte vissza a kabátját a márki), de Gaiman tervez egy konkrét folytatást is The Seven Sisters címen. Egyelőre még nincs hír megjelenési dátumról, sem arról, hogy elkezdett-e rajta dolgozni, de terveinek csak örülhetnek azok, akiket elvarázsolt a Sosehol.

    Ritka az olyan történet, ami ennyi formátumban képes helyt állni, de Neil Gaiman Soseholja ezek közé tartozik. Mindegyik médium tudott pluszt adni az eredeti sorozat változathoz, más megvilágításba helyezni azt. És mint egy boldog mesénél, végül az író is megtalálta a számára legtökéletesebb kifejezőeszközt. Így élte eddigi 20 évét a Sosehol.

  • 95 éves lenne Ray Bradbury

    ,,Az űrkutatás szabadságot és békét hozhat. Ahogy annak idején átjöttünk az Újvilágba, és Európa minden problémáját magunk mögött hagytuk. … Amikor majd továbbmegyünk a Marsra, itt hagyunk minden földi gyűlölködést. Új esélyt kapunk a békére, a haladásra, a képzeleterőnk kipróbálására.”

    Idén augusztus 22-én lenne 95 éves az amerikai science-fiction szerző, Ray Bradbury (1920–2012), kinek olyan remekműveket köszönhetünk, mint a Fahrenheit 451, A tetovált ember vagy épp a Marsbéli krónikák. Világéletében elutasította, hogy a sci-fi szerző címkét aggassák rá, mindezt azzal magyarázva, hogy munkája pusztán a fantasztikumon és az irreálison alapszik, nem pedig a valóságon.

    Ray Douglas Bradbury 1920. augusztus 22-én született az illinois-i Waukegan-ban Leonard Spaulding Bradbury és Ester Moberg, egy svéd emigráns legidősebb gyermekeként. Idillikus gyerekkort köszönhetett a szülővárosának, mely később nem egyszer fel-felbukkan több önéletrajzi ihletésű regényében és novellájában. Gyermekként nagy rajongója volt a bűvészeknek és szinte falta a fantasy- és kalandregényeket, különösen L. Frank Baum, Jules Verne és Edgar Rice Burroughs munkáit.

    Úgy 12-13 éves korában döntötte el, hogy író lesz. Később erről úgy nyilatkozott, hogy abban a reményben hozta meg ezt a döntést, hogy a történetein keresztül teszi hallhatatlanná hőseit és talán saját magát.

    1934-ben a Bradbury család Los Angeles-be költözött. Tinédzserként Bradbury részt vett az iskolai színjátszó-körben és alkalmanként összebarátkozott hollywood-i hírességekkel. Íróként az első hivatalos, fizetett munkája a George Burns-féle Burns & Allen Show-ban volt, melyhez egy viccet kellet írnia. Azonban 1938-ban, az érettségi megszerzését követően nehéz idők következtek:

    ,,Engem a könyvtárak neveltek, s tanítottak. Hiszek bennük, mert a legtöbb diáknak nincs pénze továbbtanulni. Éppen a nagy gazdasági válság idején érettségiztem, és semmi pénzünk nem volt. Nem tudtam főiskolára menni, így tíz éven keresztül, heti három alkalommal mentem könyvtárba.”

    [the_ad_placement id=”kezi”]

    Míg a művein dolgozott, valahogy el kellett tartania magát, ezért újságot árult. Első novelláját 1938-ban publikálta egy rajongói magazinban. A következő évben pedig útjára indította saját újságját, a Futuria Fantasia-t, ami négy kiadást is megért. Szinte minden számot egymaga írt; rengeteg álnevet használt, hogy titokban tarthassa a tényt: az újság pusztán egy egyszemélyes show:

    ,,Még mindig évekre voltam attól, hogy megírjam az első igazán jó novellámat, de láttam előre a jövőmet. Tudtam, merre akarok tartani; hogy merre visz majd az utam.”

    Bradbury-nek 1941 novemberében végre sikerült eladnia az első novelláját, a Pendulum-ot, épp egy hónappal azelőtt, hogy az USA belépett a második világháborúba. Azonban a szemproblémái miatt végül nem sorozták be, így – irodalmi sikerének köszönhetően – 1943 elejére főállású író lett. Első novelláskötete, a Dark Carnival 1947-ben látott napvilágot.

    Még ugyanebben az évben feleségül vette Marguerite „Maggie” McClure-t. A nő ekkortájt eladóként dolgozott egy könyvesboltban; Bradbury is ekkor találkozott vele. Házasságuk első napjaiban McClure volt a családfenntartó: ugyanis bármennyit is írt Bradbury, az az első időben semmit sem hozott a konyhára. A párnak négy lánya született: Susan (1949), Ramona (1951), Bettina (1955) és Alexandra (1958).

    Bradbury 1950-ben publikálta első jelentősebb művét, a Marsbéli krónikákat, amely részletesen taglalta a vörös planétára érkező emberi gyarmatosítók és az ott talált őslakos marsiak között zajló konfliktust. Míg sokan sci-finek tartották, Bradbury kijelentette:

    ,,Én nem írok science-fictiont. Az a valóság ábrázolása, míg a fantasy a valótlané, az irreálisé. Tehát a regény nem sci-fi, hanem fantasy. Elvégre ez nem történhet meg, nemde?”

    1952-től televíziós és képregény adaptációk egész sora készült Bradbury novelláiból, ezáltal egyre szélesebb körben téve így ismertté őt.

    ,,Tudja-e, hogy a könyveknek olyan a szaguk, akár a szerecsendiónak, nagy valamiféle külhoni fűszernek? Gyerekkoromban nagyon szerettem ezeket a szagokat. Istenem, milyen gyönyörű könyveink voltak, egészen addig, amíg hagytuk, hogy elvigyék valamennyit!” (Fahrenheit 451)

    Bradbury legismertebb műve, a Fahrenheit 451 1953-ban jelent meg, amely egy egyfajta disztópikus tanulmány volt a jövő amerikai társadalmáról. A mű a mccarthyizmus korában született és egy pillanat alatt klasszikus lett belőle, mivel olyan témákat taglalt, mint a kritikus gondolkodás és szemlélet törvényenkívülivé helyezése, vagy mint a túlzott hasonulás, megfelelőség a környezethez. 2007-ben, Bradbury vitatta, hogy a cenzúra volt a fő témája. Szerinte a könyv inkább arról hivatott szólni, hogy a tévé mennyire eltérítette az emberek érdeklődését az olvasástól:

    „A televízió megadja Napóleon legfontosabb dátumait, de arról semmi sem mondd, hogy vajon ki is volt ő.”

    [the_ad_placement id=”kezi”]

    A tévé iránti nyilvánvaló undora ellenére Bradbury teljes mellszélességgel támogatta műveinek a filmadaptációját. Számos forgatókönyvet és feldolgozást írt, beleértve a 1956-os Moby Dick-et is. 1986-ban elkészítette saját HBO sorozatát, amely lehetővé tette számára, hogy saját novelláit adaptálhassa. A sorozat egészen 1992-ig futott.

    A híresen termékeny Bradbury egész életében több órán át írt minden nap. Több, mint harminc könyvet publikált, nem beszélve a közel 600 novelláról, rengeteg versről, esszéről, forgatókönyvről, vagy épp színdarabról.

    Bár számos kitüntetést és díjat elnyert, számára a legkedvesebb mégis az volt, mikor a 1964-es Világkiállításon lévő Egyesült Államok pavilonjánál az „ötletelő tanácsadónak” nevezték ki.

    ,,El tudják képzelni, milyen izgatott voltam?” – mondta később az őt ért megtiszteltetésről. – ,,Mert életeket változtatok meg, és ez nagy dolog. Ha képes vagy építeni egy remek múzeumot, ha tudsz készíteni egy jó filmet, […] akkor meg tudod változtatni a jövőt. Tudsz hatni az emberekre, így amikor reggel felkelnek, és azt mondják: ’Hé, ma tényleg érdemes lesz munkába menni!’ Ez az én hivatásom, és ez lenne a dolga minden valamire való sci-fi írónak is. Reményt adni. Megnevezni a problémát, aztán megoldást kínálni rá. És én ezt teszem, mindig.”

    Bradbury még a 80-as éveiben is fáradhatatlanul dolgozott. Bár egészsége ekkora már megrendült, és egy stroke miatt kerekes székbe kényszerült, minden nap három órán keresztül diktált valamelyik lányának, aki aztán legépelte a szavait. Bár egyre kevesebbet utazott, vagy vállalt szereplést nyilvános rendezvényeken, szerencsére elég sok interjút adott, valamint segített adományokat gyűjteni a helyi könyvtár javára.

    Utolsó éveiben érezte teljesnek az életművét; hogy sikerült mindazt elérnie, amit gyermekkorában megálmodott: hősei és most már ő maga is immáron örökké élnek a művein keresztül:

    ,,Nincs szükségem igazolásra. Nem akarok figyelmet. Sosem kérdezem, vagy akár kérem ki más véleményét. Mert mindez egyáltalán nem számít.”

    Műveit szépirodalmi alkotásnak tekintik és bekerültek egyetemi tananyagok közé is.

    Ray Bradbury 2012. június 5-én, 91 éves korában hunyt el. Kiadójának szóvivője úgy nyilatkozott: „békésen halt meg, hosszas betegeskedés után.”. Sírkövére a nevén, születési és halálozási dátumán kívül a következő mondat került: „a Fahrenheit 451 szerzője.”

    A Metropolis Könyvek sorozatban az Árnyak és Rémek – Ray Bradbury emlékére című kötettel emlékeztünk meg az íróról, amelyben számos szerzőtársa tisztelgett Bradbury előtt, Neil Gaimantól kezdve Harlan Ellisonig.

    Bósa Diána

  • Az őrült tudós receptje

    1899-ben, az Egyesült Államok szívében, Colorado Springsen és 15 mérföldes körzetén hatalmas dörrenés söpört végig, egy pillant erejéig éles fény terítette be a látóhatárt. A környék kikapcsolt villanykörtéi bizonytalanul izzani kezdtek, elaludtak, majd újra világítottak – teljes erővel. (tovább…)