Címke: európai unió irodalmi díj

  • Interjú Daina Opolskaitėval a Napok piramisai szerzőjével

    Interjú Daina Opolskaitėval akinek a Napok piramisai című novelláskötete elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját 2019-ben. A kiadást az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatta. A kötet ajánlóját ITT olvashatjátok el.

    A tizenhárom novellát tartalmazó könyv a litván írónő második novellagyűjteménye – több ifjúsági regényt követően -, majdnem húsz év kihagyással jelent meg a 2000-ben publikált Forgácsok (Drožlės) után.

     

    Mund Katalin: Mikor döntötted el, hogy írni szeretnél?

     

    Daina Opolskaitė: Nehéz ezt megmondani. Az iskolában már elég jó esszéket írtam – a tanáraim szerint. Akkor kezdtem hinni az írott szöveg varázsában és erejében, a más emberekre gyakorolt ​​hatásban, és ezt nagyon érdekesnek és értékesnek találtam. Csoda, hogy megérinthetsz egy másik embert egy szövegen keresztül. 2000-ben, még hallgatóként megnyertem egy „elsőkönyves” pályázatot az Írók Szakszervezetében, talán akkorra már egyértelművé vált számomra, hogy írni szeretnék.

     

    K.: Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett a novelláidra. A Napok piramisai című köteted elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, valamint a Gabrielė Petkevičaitė-Bitė Irodalmi Díjat is. Mennyire fontosak számodra ezek az értékelések?

    O.: Természetesen a pozitív visszajelzések nagyon fontosak az író számára. Mindig szerettem volna novellát írni. Számomra ez a legérdekesebb műfaj, amivel egyúttal magamat is tesztelem. A történetnek fel kell kelteni az érdeklődést, meg kell érintenie, sokkolnia kell az olvasót. Ezt nem könnyű megvalósítani. Ezenkívül úgy gondolom, hogy egy novella elolvasása oktatja is a befogadót, mert néha a szöveget nem könnyű megérteni, gondolkodni kell rajta. A könnyed krimik vagy romantikus könyvek olvasása nem ilyen, mert nincs szükség különösebb intellektuális erőfeszítésre.

     

    K.: Első köteted, a Drožlės után 18 évvel jelent meg a Napok piramisai. Mi késztetett arra, hogy újra ehhez a műfajhoz fordulj? Illetve miért maradt ki 18 év?

    O.: Nem hagytam ki 18 évet. Folyamatosan írtam a novellákat, de semmilyen módon nem sikerült meggyőzni a kiadókat arról, hogy ez a műfaj értékes, és egy ilyen kötet érdekes lehet. Senki sem akarta megkockáztatni, hogy regény helyett novelláskötetet adjon ki. Ez elég frusztráló volt. Pedig látható, hogy az olvasók nem kevésbé kedvelik a novellákat, mint a regényeket. Az első könyv óta eltelt 18 évben született írásaim egymás mellett feküdtek, amíg jelentős mennyiség halmozódott fel. Ez a Napok piramisai című kötet. Most nagyon boldog vagyok, hogy ilyen sikeres lett, mert ez megerősít abban, hogy megérte ennyi évet várni a kiadásra.

     

     

    K.: Hogyan dolgozol?

    O.: Felmerül egy nagyon élénk emlék vagy benyomás, ami nem hagy nyugodni, ez adja a novella alapját. Nagyon tisztán látom az összes képet, mintha valami belső szemmel nézném. A szövegírás hatalmas energia, aminek eredménye az olvasót ilyen vagy olyan módon megérinti. Az alapvető értékek nagyon fontosak számomra – nélkülük egyszerűen nem lennénk emberek. Manapság a többség leplez és titkol, sokan maszkok és álruhák mögé bújnak. Az ember fél attól, hogy önmaga legyen. A lélek, a gondolatok és az élmények meztelensége fenyegetést és félelmet jelent. Számomra nagyon fontos, hogy az írott szöveg megmutassa az emberi lelket a maga valójában, mindenféle titkolózástól, rejtőzködéstől mentesen.

     

     K.: Ki az ideális olvasója a könyvnek?

    O.: Az érzékeny embereknek írok, akiknek fontos a lényeg és az emberi tapasztalat. Határozottan nem azoknak, akik pihenésre és kikapcsolódásra vágynak. Nagyon remélem, hogy azok, akik elolvassák ezt a könyvet, elgondolkodnak rajta, hogy milyen az élet…

  • Könyvajánló: Kristín Marja Baldursdóttir – A sirályok kacagása

    A háború után játszódó szatírában Baldursdóttir élénk képet fest az izlandi nőkről, akik egy olyan világban szeretnének érvényesülni, melyet nagyrészt férfiak uralnak.

    A történet az 1950-es években játszódik, nem sokkal azután, hogy Izland függetlenné vált Dániától, és elindult a modernitás útján. Ez a fejlődés, beleértve a demokráciát, a feminizmust, az új technológiák és a divat megjelenését, a regény központi témája, noha a fekete komédia köntösében ez inkább csak felsejlik.

    A regény kiindulópontja, hogy a gyönyörű Freyja, néhány évnyi házasság után Amerikából visszatér Izlandra, miután meghal a férje, a korábban a lány szülőfalujában állomásozó amerikai katona. Mivel nincs hová mennie, beköltözik a régi családi házba, a Reykjavík közelében található halászfaluba. De a ház már így is meglehetősen zsúfolt, hiszen hat másik nő lakja, miközben a családfő az év legnagyobb részében a tengeren halászik.

    A sirályok kacagása

    Sötét hajával, jégkék szemével és a legmenőbb amerikai divat szerint összeválogatott ruháival alaposan felkavarja a halászfalu életét. A férfiakat az ujja köré tekerve, a nők csodálatát kivívva lépeget egyre feljebb a társadalmi ranglétrán. Senki és semmi nem állhat az útjába. Kiveti hálóját a falu leggazdagabb agglegényére, akihez hamarosan férjhez is megy, és egyre nagyobb hatalomra tesz szert. Amíg újabb és újabb halálos baleset nem történik. Vagy gyilkosság?

    Freyja a skandináv mitológiában a szerelem istennője, s Baldursdóttir minden bizonnyal hajazni is akart erre az összecsengésre, hisz a regény főhősnőjét olykor valóban valamiféle misztikum lengi körül. Az éjszaka közepén hosszú sétákat tesz a tengerparton, eltűnik a sziklák között, és csak órák múlva bukkan elő újra.
    A történetet Freyja unokahúga, a tizenkét éves Agga szemszögéből látjuk. Őt nem lehet egykönnyen megtéveszteni. Szerinte a nő boszorkány, valószínűleg amerikai férje sem szívrohamban halt meg, ezért árgus szemmel figyeli minden lépését, és rendszeresen megvádolja az összes lehetséges bűntett elkövetésével. A falu fiatal rendőre, Magnús azonban nem veszi komolyan a kislány vádaskodásait.
    A történet két-három évet ölel fel, miközben a kislányból lassacskán nagylány lesz, a felnőttek ruháit hordja, a haját sem két copfban viseli már. Végre Magnús is felfigyelne rá, de addigra Agga már megváltozott, beilleszkedett a családba, a nők összetartó közösségébe.

    Kristín Marja Baldursdóttir egy szívmelengető női regényt írt a szülőföldjéről. A passzivitásba kényszerített lányok és asszonyok Freyja vezetésével öntudatosak lesznek, miközben a férfiak gyenge, könnyen manipulálható bábukká válnak. Azokat a férfiakat, akik szembeszegülnek a női akarattal, nagyon gyorsan eltakarítják az útjukból. Ennek fényében a könyv furcsa feminista „thrillerként” is olvasható, mert a nők rendkívül sikeresek, és Freyja irányításával a kisváros szinte kivirul. Csak senki ne álljon az útjukba. Főleg ne a férfiak!

  • Le a nyúlüregbe! Avagy miről mesél Lana Bastašić: Kapd el a nyulat! című regénye?

    A napokban látott napvilágot Lana Bastašić Kapd el a nyulat! című regénye a Metropolis Media kiadó gondozásában. A könyv 2020-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa programja támogatta.

    A fiatal szerzőnő első regénye egy bonyolult barátságról és identitáskeresésről szól, amely a soknemzetiségű Jugoszlávia szétesésekor játszódik. A történet elején Sara (aki eredetileg boszniai író, de jelenleg Dublinban lakik), telefonhívást kap legjobb gyerekkori barátnőjétől, Lejlától, akit 12 éve nem látott. Sara Dublinban járt egyetemre, most egy ír férfival él, szinte teljesen elfelejtve, elnyomva származását. Amikor régi barátnője Bosznia nyelvén szól a telefonba, Sara összezavarodik. A beszélgetés az anyanyelvén visszarántja a feledni kívánt múltba, előtörnek a boszniai emlékek, emiatt az identitását is újra kell értelmeznie. Mindez Sara személyiségének szerves része, és ez a telefonbeszélgetés a kezdete annak, hogy a valódi, rég elnyomott énjét életre keltse újra a regény történetén keresztül.

    Lejla, aki azóta is Boszniában él, azért telefonál, hogy megkérje, segítsen neki eljutni Ausztriába. A két lány útnak indul Mostarból Bécsbe, hogy megtalálja Armint, Lejla háborúban eltűnt testvérét. Sara számára Bosznia sötét hely, ahol az időjárás nem a napszaknak és évszaknak megfelelő, mert a sötétség délután 3-kor kezdődik. Azonban ezt csak Sara veszi észre, Lejla hozzászokott a sötéthez. Amikor megállnak Banjalukában, a városban, ahol Sara és Lejla felnőtt, Sara felidézi gyermekkori emlékeit, melyek mind Lejlához kapcsolódnak, hiszen mindent együtt éltek át az első iskolai naptól kezdve egészen felnőttkorukig, a szüzességüket is együtt vesztették el, és együtt próbálták ki elsőéves egyetemistaként a füves cigit. Az országot Sara emlékein keresztül ismerjük meg, csakúgy mint Lejlát, aki egész lényével Boszniát személyesíti meg. Sara emlékezetében természetesen semmi sem olyan, amilyen a mostani valóság. Ő a gyermekkori barátnőjét keresi, és annak bátyát, Armint. De Lejla már gyerekkorában kénytelen nevet változtatni, Lejla Begićből Lela Berić lett (Arminból pedig Marco), hosszú fekete haját szőkére festi, sötét szemét kék kontaktlencsével takarja le, a teste tele van kék-zöld foltokkal, s a regény sejteti, hogy prostitúcióval tartja fenn magát. Míg Sara elmenekült Boszniából, hogy Nyugaton kezdjen új életet, Lejla otthon maradt. De az identitását ő is elvesztette, csakúgy mint Bosznia, amit az erőszakos nacionalizmus megtámadott és kizsákmányolt, sok százezer halottat hagyva maga mögött. Lejla azonban nem tulajdonít ennek nagy jelentőséget, természetesnek veszi, él bele a vakvilágba, sem a múlttal, sem a jövővel nem foglalkozik. A regény egy pontján megjegyzi, lehet, hogy Sara dönthetett a sorsa felől, de neki nem volt választása.

    Sara a felnőtté válásuk emlékein keresztül írja le Jugoszlávia szétesésének következményeit, illetve a népesség nemzetiség szerinti elkülönülését. A szerbek kiűzték a muszlimokat Banjalukából, ezért Lejlából Lela lesz, akinek a háza elé ürüléket hordtak, akit nem hívtak meg az ünnepségekre, és akivel Sara anyja nem akarta, hogy a lánya játsszon, hiszen Sara apja szerb rendőrkapitány.

    A két lány barátságát átszövi Lejla testvérének, Arminnak a sorsa, akibe Sara már kislányként beleszeret. A náluk négy évvel idősebb fiú azonban eltűnik a háborúban, s ezt a veszteséget egyik lány sem tudja feldolgozni. Voltaképpen ez vezet a barátságuk végéhez is.

     

    Albrecht Dürer: Mezei nyúl – részlet

     

    Armin halála egyúttal az igazságtalanságot is szimbolizálja. Sara apja rendőrkapitány volt, ám fél év után lezárta a nyomozást. Úgy gondolta, a fiú és barátai azért tűntek el, mert megmérgezték a szomszédok kutyáit. Pedig ő az egyetlen, akinek lehetősége lett volna kinyomozni, mi történt Arminnal, de nacionalizmusa erősebbnek bizonyult igazságérzeténél. Sara identitásválságához így saját szülei háborús viselkedése is hozzájárul.

     

    A balkáni utazás a könyvben az identitáskeresés szimbólumává válik. A regény egy félmondattal indul, és egy félmondattal zárul, s ezzel voltaképpen újra és újra visszafordítja a történetet önmagába. Ez a körkörös történetmesélés pedig a személyiség és az emlékek újabb és újabb rétegeit hozzák felszínre.

    A nyúl jelentése a címben a könyv végére válik világossá, amikor Lejla és Sara Albrecht Dürer Mezei nyúl című festményét nézik a bécsi Albertina Múzeumban. Lejla Arminná válik, ahogy megismétli a kisgyermek Armin mozdulatát, és megérinti a festményt, Sara pedig a nyúl szembogarában tükröződő ablakon átnézve próbálja megragadni és örökkévalósággá merevíteni mindazt, amit számára Bosznia, Lejlával való barátságuk és Armin jelent, hogy végre megérthesse és elfogadhassa saját magát is.

    A könyv megvásárolható online a Galaktikabolton vagy személyesen irodánkban.

    Kapd el a nyulat!

  • Kihirdették az Európai Unió Irodalmi Díj idei nyerteseit – köztük a hamarosan magyarul is megjelenő Kapd el a nyulat!

    2020. május 19-én kihirdették az EU Irodalmi Díjának nyerteseit. A járványügyi helyzetre való tekintettel, rendhagyó módon a bejelentés digitálisan történt. Lana Bastašić: „Kapd el a nyulat!” című regénye abszolút megérdemelte ezt a rangos szépirodalmi díjat, ahogyan a másik tizenkét alkotás is.

    A tizenhárom nyertes:

    •    Nathalie Skowronek, La carte des regrets (The map of regrets), for Belgium (French-speaking)
    •    Lana Bastašić, Uhvati zeca (Catch the rabbit), for Bosnia and Herzegovina – Kapd el a nyulat!
    •    Maša Kolanović, Poštovani kukci i druge jezive priče (Dear insects and other scary stories), for Croatia
    •    Σταύρος Χριστοδούλου (Stavros Christodoulou), Τη μέρα που πάγωσε ο ποταμός (The day the river froze), for Cyprus
    •    Asta Olivia Nordenhof, Penge på lommen (Money in your pocket), for Denmark
    •    Mudlum (Made Luiga), Poola poisid (Polish boys), for Estonia
    •    Matthias Nawrat, Der traurige Gast (The Sad Guest), for Germany
    •    Shpëtim Selmani, Libërthi i dashurisë (The Booklet of Love), for Kosovo*
    •    Francis Kirps, Die Mutationen (The Mutations), for Luxembourg
    •    Stefan Bošković, Ministar (Minister), for Montenegro
    •    Петар Андоновски (Petar Andonovski), Страв од варвари (Fear of barbarians), for North Macedonia
    •    Maria Navarro Skaranger, Bok om sorg (Book of grief), for Norway
    •    Irene Solà, Canto jo i la muntanya balla (I sing and the mountain dances), for Spain

    Kapd el a nyulat!

    A könyv júniusban jelenik meg, érdemes most előrendelni 35% kedvezménnyel.

    Fülszöveg:

    Tizenkét évvel azután, hogy utoljára látták egymást, az Írországban élő Sara telefonhívást kap gyermekkori barátnőjétől, Lejlától, aki azóta is Boszniában él, hogy segítsen neki eljutni Ausztriába. A két lány útnak indul Mostarból Bécsbe, hogy megtalálják Armint, Lejla háborúban eltűnt testvérét. Az utazás során felelevenednek a régi emlékek. A kamaszkori szerelmek és a háborús megpróbáltatások új fényben tűnnek fel, s a balkáni utazás szimbolikus jelentőségűvé válik.
    Varázslatos történet a gyermekkori barátságáról, a fehér nyúl szembogarában meglátható titkokról, és arról, hogy soha nem tudható biztosan, a tükör melyik oldalán állunk.

     

    A díjat 2009 óta osztják ki. A díjat az Európai Unió Kultúra keretprogramja hívta életre. A díj kiválasztását és a díjátadó ünnepséget az Európai Könyvterjesztők Szövetsége, az Európai Írók Kongresszusa és az Európai Könyvkiadók Szövetsége alkotta konzorcium szervezi meg. A díjat az európai kortárs irodalom kiemelkedő tehetségű alkotói és az irodalom jól ismert európai személyiségei kaphatják meg.

    Az idei díjazottakról további információt itt lehet találni: LINK