Az embert szokás a teremtés koronájának nevezni. De ha így is van, ez a korona még félkész: az evolúciónk ugyanis nem állt le attól, hogy elkezdtünk végleges és meglehetősen tökéletes fajként gondolni magunkra! De vajon mennyi idő kell az embernek a továbbfejlődéshez – és mivé változtat minket az evolúció?
Alapvetően kétféle választ kaphatunk, ha megkérdezünk valakit, hogy mi a véleménye, mivé fejlődik majd tovább az ember a jövőben. Az egyik vélekedés az, hogy valamiféle szuperemberré formál majd az evolúció, akkora aggyal, mint egy kisbusz, különféle pszichikus képességekkel (mint a telepátia vagy a telekinézis), és felerősödő fizikummal. A másik csoport szerint meg az ember fejlődése befejeződött: ők úgy vélik, hogy az, hogy az ember a technológiára támaszkodik a problémái megoldásához, megölte a faj evolúcióját (hiszen az evolúció szinte mindig egy új veszélyhez/bajhoz/körülményhez való adaptálódást jelent). Van egy harmadik válasz is, amely szerint a fajnak már ideje nem lesz továbbfejlődni, mert E=mc2, és ez az E egy nem túl szép napon el fog szabadulni néhány rakéta segítségével, de ez evolúciós beszélgetéshez nem jó alap. Tegyük föl, hogy nem pusztítjuk ki magunkat, legalább a cikk erejéig.
Tehát: melyik a helyes válasz? Erősen továbbfejlődünk vagy megálltunk?
Mint általában, a válasz most is a két véglet között helyezkedik el. Hogy változunk, letagadhatatlan, még az irányok is meghatározhatók némileg: egy 2009-es kutatás szerint például a 2400-as évekre a nők átlagmagassága 2 cm-rel alacsonyabb lesz, mint manapság, viszont kb. 1 kg-mal nehezebbek lesznek átlagosan. Persze ez nem olyan komoly változás, akár táplálkozással is kezelhető. Akkor? Nem is fejlődünk tovább?
Dehogynem! Csak rendkívül nehéz megmondani, hogy miben és mennyire változunk majd, mivel az evolúció rendkívül lassú folyamat, mi pedig még 200 éve sincs, hogy tudatosan figyelnénk a folyamatokat. Emellett a mesterséges behatások, amiket saját magunkra gyakorolhatunk a közeljövőben (például eugenika vagy génmanipuláció révén) valóban elsöpörheti a természetes kiválasztódást, és így a kezünkbe vehetjük a saját fejlődésünk irányát (ahogy sok háziasított állattal vagy növénnyel már meg is tettük). De a másik véglet is megeshet: egy bolygószintű katasztrófa (legyen az meteorbecsapódás vagy atomháború) pont a természetes kiválasztódást, a jobb génállománnyal rendelkezőket juttatná előnyösebb helyzetbe.
Egy ilyen kataklizmát előre látni azonban nem lehet. Tegyük fel tehát, hogy nem történik ilyesmi a belátható jövőben, és nézzük, mik a lehetőségek a faj jövőjének alakulásában!
1. Az evolúció tulajdonképpen elhal:
A különböző népcsoportok nem elkülönülnek, hanem keverednek, így a jelentősebb mutációk nem tudnak tartósan megragadni. Sokan úgy vélik, most ebben az állapotban vagyunk: az emberek szerteszét utaznak a világban, más helyekről jöttekkel házasodnak, így a mutációkat tulajdonképpen kioltja a keveredés. Nem haladunk semerre – de egy sokszínű, mindent elfogadó társadalmat létrehozunk. Mi ez, ha nem fejlődés?
2. Kulturális törésvonalak mentén fejlődünk tovább:
Az emberben él egy elképzelés arról, hogy kivel szeretne közös gyereket vállalni. Itt, a nyugati kultúrkörben például szeretünk kívánatos testű, intelligens (de nálunk nem nagyságrendekkel intelligensebb=”olyan jól el tudunk beszélgetni”), ápolt küllemű párt választani magunknak. Ha a specifikus tulajdonságok nagyjából állandóak maradnak (például a homokóra testalkatú, nagyobb mellméretű nőideál fennmarad huzamos ideig), akkor ezek átvehetik az irányítást az evolúciós irány fölött. Ráadásul ez mesterségesen
erősíthető: már most is figyelhetjük a magzatot az anyaméhben, észlelhetjük a tulajdonságait (rosszakat és jókat egyaránt), a szülők pedig dönthetnek úgy, hogy ilyen vagy olyan gyereket nem vállalnak, vagy pedig – később – módosíthatják genetikailag, hogy kívánatosabb tulajdonságokkal rendelkezzen. Mindkét esetben a kultúrkör határozza meg, milyen lesz az új generáció!
3. Elektronikus evolúció
Egyre valószínűbb, hogy biológiai korlátainkat átlépve képesek leszünk szervezetünkbe sokféle technológiát integrálni. Akik így látják a jövőnket, ők transzhumán embert képzelnek el: ún. kiborgokká, részben ember, részben gép lényekké válhatunk szerintük. A szélsőségesen transzhumán elképzelések szerint agyunk beszkennelésével akár teljes 
énünket behelyezhetjük majd egyfajta halhatatlan, gépi létezésbe, ami már a technológiai szingularitás határait feszegeti. Nick Bostrom, a Future of Humanity Institute at the University of Oxford igazgatója szerint az ilyen lények akár a fénysebességet is elérve tudnának utazni, letölthetnék magukat robot testekbe, ha nagyon kapcsolatba akarnának kerülni a fizikai világgal, gyorsabban tudnának gondolkodni és minden szempontból halhatatlanok lennének, ugyanis anyagcserével nem rendelkeznének. Álomszerű, egyszerre félelmetes kép – az induló transzhumán jövőt mutatja be félelmetes valóságossággal a Deus Ex világa, míg a technológiai szingularitásba jutott, poszthumán emberről az egyik legjobb irodalmi példa Brandon Hackett Isten gépei című regénye.
4. Idegen bolygók formálhatnak át minket
Ha itt, a Földön most meg is állt evolúciónk, akkor is beröffentheti azt újra egy idegen bolygó kellemetlen környezete (humorosan szólva, az emberi evolúció szivatóval indul). Például gyengébb gravitáción csökkenne a kötőszövet és az izomtömeg, egy hidegebb bolygón erősebb testszőrzet növekedés lehet a fejlődési irány. Azok a bolygók, amelyeket erősebb sugárzásban fürdet a napjuk, megváltoztatnák bőrünk melanin-tartalmát, ami akár egészen extrém bőrszínekhez is vezethetne.
Akárhogyan is fordulna elő, nagy változásra lenne szükség tényleges evolúciós eseményhez. Gondoljunk bele: az emberiség kb. 25-30000 évet töltött erős szeparációban a különböző kontinenseken, mire kialakultak a ma is ismert rasszok és sajátosságok. Külsőre elképesztően különbözünk egymástól, de a fajunk még mindig, mindnyájunknak Homo Sapiens Sapiens.
5. A világűr hatása
Egy másik bolygón való élet még nem akkora hatalmas változás, mintha az ember NEM egy bolygón él… Nem elhanyagolható a világűr hatása azokra nézve, akik hosszabb távon élnek a súlytalanság bizonyos fokú állapotában: nem véletlenül csak egyes időszakokra költöznek fel az asztronauták is a Nemzetközi Űrállomásra! Már az egyes ember esetében is kialakulnak a csontozattal, véráramlással, izomzattal kapcsolatos változások – képzeljük el, mi történne, ha egész generációk követnék egymást a (szinte) null gravitációban! Ha az emberiség expanziója egy nap kiterjed a Naprendszer aszteroidáira, kisebb égitestjeire is, azok lakói idővel olyan külsőre is jól látható jegyeket kezdenének produkálni, amik alapjában különböztetnék meg őket a földi embertől. Ilyen lenne a megnyúló, elvékonyodó test, életmódtól függően elcsökevényesedő láb, megnövekvő koponyaméret… és ezek még csak becslések, az igazi hatás jelenleg ismeretlen. James S. A. Corey ütős regénye, a Leviatán ébredése egy ilyen emberiséget mutat be igen gondolatébresztő módon.
Természetesen ezeknél léteznek elrugaszkodottabb opciók is (pl. idegenekkel való keveredés, általuk rajtunk végrehajtott génmanipuláció, stb.), amik bár rendkívül izgalmasak, de már annyira távoliak és beláthatatlanok, hogy a jelen cikkben nem foglalkoztunk velük.
Maga a változás ténye kétségtelennek látszik – olyannyira, hogy egy 2007-es kutatásban tudósok azt vizsgálták, hogy a legutóbbi jégkorszakhoz képest mennyit változott az emberi genom. Óriási, 7%-nyi különbséget mutattak ki. A kutatás vezetője elmondta, hogy ha az ember és felmenői mindig ilyen ütemben fejlődtek volna, akkor most mi 160-szor jobban különböznénk a csimpánzoktól, mint jelenleg – azaz az emberi evolúció jelentősen felpörgött valamikor a múltunkban.
És ez nem csak jó dolog lehet – létezik az evolúciós zsákutca fogalma is…
És végezetül nézzünk meg egy olyan hatást, amit az ember jelenleg gyakorol saját magára, és amivel riasztó tendenciát vetít előre. Ez pedig nem más, mint az étkezés.
Az „Az vagy, amit megeszel” mondat igazsága kétségtelen: az egyes ember és a génállomány is pozitívan épül, fejlődik a változatos étrend hatására (ez az, amit a dietetikus szakemberek „kiegyensúlyozott”-nak neveznek: kellő mennyiségű, többféle fehérje, keményítő, természetes szénhidrátok, azaz több fajta hús, tejtermékek, zöldségek, gyümölcsök fogyasztása úgy, hogy ezek közül egyik sincsen eltúlozva). Ehelyett a legtöbb ember mit is eszik manapság? Igen népszerűek a gyorséttermi ételek (nem csak a hamburger-sült krumpli duó, de az egyéb futószalagon gyártott termékek is), 
a rendkívül magas cukortartalmú üdítők és édességek, és – ami a legnyomasztóbb – felszálló ágban vannak a GMO-élelmiszerek, azaz a génmanipulált terményekből előállított ételek. Jelenleg a módosított génállományú termények fogyasztásának hatásai nem ismertek, de hatás van, az biztos – mint ahogy a kellő változatossággal étkezőnek már a közvetlen leszármazottai is egészségesebbek lesznek. Hogy milyenek lesznek egy aktív GMO-étel fogyasztójának leszármazottai – egyelőre nem tudjuk, de nehéz pozitív fejleményt elképzelni.
Korunk másik nagy népszokása, a dohányzás is ide kívánkozik. Egyes vizsgálatok alapján ugyanis átlagosan minden tizedik elszívott szál beindít egy-egy mutációt a szervezetben, hosszú távon ráadásul igazoltan nehezíti a DNS-másolását is, így roncsolja a génállományt.
Persze mindez csak akkor áll fenn, ha idő előtt nem fejezzük be a történelmünket egy takaros atomháborúval. Amire – sajnos – szintén megvan az esély…
